Mickey webnaplója

Helyzet.
M. Colt kasztnija sérült.
Talált Tücsi egy kasztnit, 70 ezerért hirdetik.
Jó szemű Robiék rájöttek, hogy annak az elemei nem csereszabatosak. Az irányjelzőm ovális, a kasztnihoz szögletes tartozik. Így a lemez se stimmel. Valószínűleg el kellene vetni az érdi kasztnit.
Ugyancsak Robi barátai utánajártak annak, hogy Dömsödön rengeteg Mitsubishi alkatrész van a bontóban olcsón. 1. Nem tudom, mi az olcsó, 2. Mivel hozzam ide az olcsókat? 3. Hogyan tovább a szerelőig? 4. Hazajöttem a sérült kocsival, de semmi garanciám nincs arra, hogy elektromos szempontból elvisel-e hosszabb utat galiba nélkül.
Nem is gondoltam volna, hogy a logisztika ennyire belebeszél az életembe.
Hétfőig van idő átgondolni a dolgokat. Akkor érdeklődhetek az iránt, hogy mire hajlandó a biztosító.
A kocsi megtartása mellett szól, hogy eddigi működése igazolta, csaknem új autót vettünk. Egy újabb használt kocsi esetén bármilyen rejtett hiba előjöhet.
A lecke tehát fel van adva.

élünk. Itt, a Duna vonalánál keresztezik egymást az időjárási változások. Évente átlag 270 fronttal lehet számítani.  Ez olyan, mintha az év háromnegyed részében kisebb-nagyobb földrengés bizonytalanítana el a következő pillanat megérését illetően. Ma déli 12 órakor 27 fokot mutatott az utcai hőmérő. Este hétkor már 29-et. Újra támad az afrikai hőség. Ez várható a jövő héten. Annyi a vigasztaló a dologban, hogy az felhőtlen ég miatt a hosszabbodó éjszakák során lehűl éjszaka a levegő.  A felhőtlenség aszályt okozott, ma a Duna ritkán tapasztalható módon alacsony vízállású. Már-már a hajózást veszélyezteti – átmenetileg. Viszont a partok szélesedtek, s a régészeknek ez feltűnhet. Ha nyaralásukból megtértek, leletekkel kecsegteti őket a folyómeder száraz lábbal járható része.
A mai nap dióhéjban: reggel temető. Két kocsival mentünk heten. Sok tennivaló nem akadt, valakik előttünk jártak.  
Délután újabb kocsi szemle. Még mindig a garázs előtt vesztegel a jószág. Hétfőig nem is változik semmi. Akkor kapok ajánlatokat a biztosítótól. Majdnem tényként kezelhetem, hogy a régi kocsit fogjuk megjavíttatni. Kínálkozik egy épséges kasztni elérhető áron. Más sérülés meg nincs.
A jövő hét ezzel a kérdéssel fog eltelni.
Micával délután lecuccoltunk, miután megjöttek a nagy mennyiségű élelmiszerrel az üzletközpontból. Jó, hogy betankoltak, mert egy ideig nélkülöznünk kell saját kocsinkat.
Este utánament a fiú a családjának. Sz.helyre mise után.
Mint mondja, fiacskájuknak két kis foga bújt ki.
A fiatalokat tehát másfél hét múlva fogjuk viszontlátni, amikorra hazajönnek a Balcsiról.
Most újra nagy a csend.
Itt a töltekezés ideje,
az olvasás ideje,
az elcsendesülések ideje.

Reggel kitaláltam, hogy ha a Kövibe megyek misére, kevesebb gyaloglással odaérek (HÉV-vel), mint a Zaránd utcába, és folytathatom utamat bankom (dehogy az enyém) pénz-automatájához busszal, mert fel kell töltenem a kp-kasszámat. Látom a misén N-t, aki egy napja mesélte, hogy egy kreol arcú ember letépte róla medálos aranyláncát egy kevés ember járta helyen. Ma újra láncot viselt, ha jól figyeltem meg. Ezek szerint legalább két lánca volt. Az erőszakosságokról jut eszembe az ugyancsak tegnapi hír, hogy egyik spanyol szakszervezet fosztogatni kezdte az élelmiszerboltokat. Valami azt súgja, provokációról van szó, hátha egymásnak esünk emberek, és éhséglázadás tör ki itt is,-ott is, óriási káoszt okozva egész Európának. OV is számolhatott ennek az esélyével, ezért adóztatta meg a bankokat stb., mert ők is jobban járnak egy ellenőrzött körülmények között tartott folyamattal, mint a pokol elszabadulásával.
Ha tettem volna zárójelet az előző gondolatokhoz, most feloldanám: zárójel bezárva.
Eü-sétám folytatásaként vásároltam néhány fontosabb élelmiszert, s most immár ingyen találtam egy SICC könyvet a könyvmegállóban.
Hazajöttem a zsákmánnyal, hogy banya-kocsin elvonsszam immár nem dolgozó számítógépemet a szokott szervizbe. Elmondom a tüneteket: se kép, se hang, a kikapcs. is nehezére esik a masinának, valószínűleg tápegység-zűr. A szakember végighallgat, majd összedugja, amit össze kell dugni, és láss csodát, a masina elindul, windows fut stb.
Mondom neki, hogy annak ellenére makacskodott a gép, hogy maceráltam valamennyi kapcsolódási pontot, hátha kontakt-hiba.
Nem marad más hátra, minthogy valami útközben helyrerázódott a gépben. Így hát boldogan hazasétáltam a PC-vel. De ha már, kiporszívóztam a csaknem filccé összeállt szmötyit a hűtőbordákról, melyre a ventilátor fújta hónapok szorgos munkájával a vattaszerű lepedéket. Most mondjam, hogy az olcsítás jegyében idetelepített nyárfaerdő kéretlen vattája rontja számítógépem hűtésének a hatásfokát. Ez elég bonyolultan hangzik, de ez a meztelen igazság.
No, dugom össze a sokágút a hüvelyébe, a rózsaszínt a rózsaszínbe, a kéket a kékbe, a zöldet a zöld pendant-jába.  A gép jó. A gép működik. Örömömben áttettem 10 000 Ft-ot a bal zsebemből a jobb zsebembe. Általános következtetés: Ha elromlik a géped, sétálj vele egyet. Húzd magad után egyenetlen talajon kiskocsival, és rendbe rázódik a számítógéped.
Én meg harmadszor is útra kelek.  Immár egy befizetésre váró csekkel a postára, és rossz lelkiismeretem enyhítésére két könyvvel a SICC-ért.

Pontosabban tegnaptól jár rám ez ez újabb „rúd”.
Számítógépem bemondta az unalmast.
Túlmelegedett?
Túlporosodott?
Ki tudja?
Se kép, se hang.
Kikapcsolni is csak hosszas unszolásra hajlandó. Tápegység zűrre tippelek.
Nincs itthon rendszergazda, sem szerelő, sőt pótalkatrész raktár sincs.
Ma viszem szervizbe, ahol kétszer életet leheltek már bele.
Mit mondjak?
Elég kiforratlan az a technika, amely ennyire áttekinthetetlen, s amely ennyire szervizigényes, hogy finoman fogalmazzak.
Addig, ameddig elkészül, nincs újabb fotó, addig laptopon kínlódom. Nem szeretem idétlen billentyűzete miatt. Mindenesetre addig folyvást küszködni kell.
Remélem gépem gyors felépülését.
Kerül, amibe kerül.

Az idősödő embert kopások érik, hull a haja, érzékenyebb lesz a bőre, ráncosodik is akár, és érzi az emeleteket. Kinek jobban, kinek kevéssé kopnak el az ízületei. Mintha kezdeném a jobb térdemet érezni lépcsőzéskor, s ez teljesen érthetetlen. Egyidős a ballal, és ugyanannyit léptem vele, mint a másikkal. Nem emlékszem rá, hogy rendszeresen jobb lábon ugráltam volna.
Hej, kora reggel vérvételen voltam.
A havi szokásoson (mindhalálig).
Eredmény: Ugyanannyit, ugyanúgy, s egy hónap múlva repeta.
Utána vártam a kárbecslőt, aki érkezett, és kétségbe vonta, hogy csak 81 000 km van a kocsiban. Szerinte 160e. Nem vitatkoztam vele, mert nem találtam a szerviz könyvet a kocsiban. (Azt mondta, nincs különösebb jelentősége. A kocsi eleve öreg (15).
Azután körbefotózta a kocsit, és mindenre kiterjedt a figyelme.
Szerinte nem olyan jó már ez az autó.
Szerintem tök jó, csak némileg életre kell kelteni.
Amit feljegyzett kárként:
géptető,
bal sárvédő,
bal ajtó,
bal fényszóró,
e. tölt. vezeték,
első lökhárító,
zárhíd,
záróléc? (rondán írt a kedves úr),
hűtő középtámasz,
bal doblemez,
bal visszapillantó tükör,
bal műa. dobbetét.  Sajnos ez az ember nálam is olvashatatlanabbul ír.
Kíméletlenül felírta azokat a hibákat is, amelyeknek nem volt köze a karambolhoz.
Mi köze hozzá?
A kárrendezés módja csak felsorolva: számlás, számla nélküli, totálkár, árajánlatot vár a szakértő
Utóbbi jelölve.
Én meg várom a biztosító ajánlatát, melyet egy hét múlva közölnek, ha telefonon hívom őket.
Mit mondjak?
Nekik nem sürgős.

nem hasonlít ifjúkori olvasónaplóimhoz. Azok általában a kötelező olvasmányok feldolgozását tartalmazták. Később ezeknek a tanulságaiból merítve írtam folyóiratokba az általam olvasott könyvek recenzióit.
Ez a mostani egészen más. Ez kapcsolatápolás az égiekkel és a rászorulókkal. Egy kis figyelmesség azok iránt, akikre valamiért figyelmem ráirányul.
Igazából titkos napló, hiszen tartalma nem szerepel a nyilvánosság előtt. Ez egy lista rokonok és nem rokonok neveivel, mellettük pedig rendre egy X. Ez azt jelenti, hogy a Szent Fausztina által közzétett irgalmasság olvasóját elmondtam egyszer vagy többször a megikszelt nevek gazdájáért, a napnak általában azon órájában, amikor Krisztus meghalt értü(n)k: 15 és 16 óra között. Eddig kb. 80 élő és holt személy neve mellett szerepel az x.    Amikor nem feledkezem meg róla, naponta 3 lélekért elmondom fejenként a három »Szeretetláng üdvözlégy«-et.  Ebbe befűzetik egy szöveg: … imádkozzál értettünk bűnösökért, és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Ámen. (3 ilyen bővített üdvözlégy egy-egy lélek üdvösségét ígéri.)
A hármasoknak utána szoktam tenni: „Lélek, aki a szentek birodalmában landolsz, érezd jól magadat.”
Remélem, ők is imádkoznak azután a földön lévőkért (vö. szentek egyezsége).  
Ritkábban kapcsolódok az országért és szomszédokért mondott esti 8 órai imába.
Még ritkábban búcsúzom este 11-kor a zsolozsmával.   

E. néni
Üdvözöltük a nénit, de lehagytuk útközben. A templomban utolért, s mint rendesen, mögöttünk helyezkedett el, és beszédbe elegyedtünk.  Elmondta, hogy lassan „bot”-orkál (szó szerint), de hát kell a mozgás ameddig egyáltalán lehetséges. Azt is elmondta, hogy mostan nyolcvannyolc éves. Tizenketten voltak testvérek, de már csak négyen élnek. Ő felülről számítva a negyedik. Sok dédunoka veszi körül népes családját, és mindig örömmel fogadják, ha valahova megérkezik. Szeretik az apró gyerekek mosolygós őmagát. A múltkorjában valamelyik aranyos kislány segíteni kívánt neki, és elkérte a botját, hogy majd azt ő cipeli. E. néni odaadta. Merthogy nem szabad soha visszautasítani a segítségre való készségességet. Ő pedig botjától megszabadulva próbált  valahogyan mégis megérkezni a ház kapujához.   
Ma a szezonban utoljára én kommentáltam a napi evangéliumi szakaszt.
Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!" Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. 
(Mt 17,14skk)
Ez egyszer megosztom Veletek, amit a hitről mondtam:
Testvérek!
A szentírási szakasz olvastán engem ez szólított meg: 
Milyen az én hitem?

Hiszek-e?
Hiszek-e a hit erejében?
Hiszek-e az ima erejében?
Hiszek-e a szeretet erejében?
Hiszek-e a böjtölés erejében?
A kérdések életbevágóan fontosak.
Mert akkor hiszek, ha hitem szerint cselekszem.
Ha hiszek, életem alapjában meg fog változni.
Ha felfogom annak a valóságát, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlünk Krisztus nevében, akkor Ő itt van közöttünk, akkor megváltozik az életem. Mert úgy viselkedem, ahogyan a Mester jelenlétében viselkedni, élni kell.
Ha tökéletesen felfogom az eucharisztikus jelenlét valóságát, akkor úgy viselkedem, ahogy Krisztus valóságos jelenlétében viselkedni illik.
Ha egy szegényért, egy betegért, egy megpróbáltatásokkal vívódó barátomért teljes hittel imádkozom, megkapja, amire szüksége van.
Ha egy hajléktalanért, egy drogosért, egy alkoholista gyógyulásáért tiszta szívvel, és nem kételkedve imádkozom, megkapja Istentől a szükséges támogatást, megerősítést, esetleg felépülést, rehabilitációt.
Amikor imádkozom, nincsen helye a kételkedésnek, nincsen helye a szórakozottságnak, akkor teljes figyelmemmel és összeszedettségben Istenhez, Krisztushoz, a Szűzanyához, a szentek valamelyikéhez fordulok, s belső tekintetemet rá függesztve teljes bizalommal kérem segítségét, közbenjárását.
Krisztusba vetett hitem indít el az Ő követésére.
Az Ő követésének pedig meglesznek a gyümölcsei.
Életemet átalakítja a belé vetett hitem, mert Vele együtt fogok cselekedni.
Napjaimat az Ő jelenlétében fogom élni a Vele folytatott néma párbeszédben.
Minden életrezdülésembe bevonom Őt,
kikérem tanácsát,
megosztom vele azt, aki vagyok.
Ekkor elmondhatom, hogy bár hitem mustármagnyi, de hegyeket mozgat.
Nem mondom azt, hogy én már itt tartok, csak azt, hogy errefelé megyek.

Afféle köztes állapot. Amikor már nincs király, és amikor még nincs király. A mi helyzetünk nem ez, de hasonló. Király van, de autó már nincs és még nincs.
Elővesszük a lábunkat, és meglepve tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk a gyalog járkálásra. Én a misére, Tücsi velem az önkormányzatra személyi csere miatt. Majd ő a közértbe, én a patikába és a pékhez. Tegnap, mint írtam, kocsinkat úgy összetörték elöl, mintha a harapós ló ette volna meg. Találtam egy nagyobb nájlon pelenkát, melyet forgalomból kivont, hosszú telefonklábellel a sérült részekre kötöttem, merthogy a „beteg” közterületen várja a „diagnózist”, hogy majd gyógyító pillantást vessen rá a kiérkező kárbecslő. Addig ez az idétlen „flastrom” tompítja csúf képét. Semmi ellen nem véd, s egy erősebb szél is végezhet vele, mégis, talán ez a látvány kevésbé ingereli a kocsibelezőket.
Ez volt az én tennivalóm.
Tücsi pedig vett egy „banyakocsi”-t. A fogalmat sem ismertem idáig. Kétkerekű monstrum, arra szolgál, hogy a heti bevásárlás motyóinak hazafuvarozását általa eszközöljük.
Átmenetileg érdemes volna mindenféle sűrítményekkel élni. Víz folyik itthon a csapból, minek hazáig cipelni a sok nedvességet.
Valamikor csak szifont cseréltünk, s gyártottuk itthon a szódát, most meg pillepalackokban szállítjuk haza a rengeteg vizet.
Egyelőre a bizt. képviselője a füle botját sem mozgatja. Úgy látszik, nekik nem sürgős, hogy Coltunk régi fényében ragyogjon.
Vissza hát az egyszerűsödéshez.
Valamikor  
autónk se volt
mobilunk se volt
telefonunk se volt
valamikor üzletközpont se volt
televíziónk se volt
(Csak 220 volt) ámbár
valamikor áram se volt
valamikor MOL se volt, talán ÁFOR se még.
Valamikor olimpia se volt
Valamikor egyikünk se volt.
Apropó olimpia:
Szösszenetek.
1. Ugye közismert, hogy mi, Európa haramiái, folytonosan „magyarkod”-unk. Akkor is, ha csehül állunk. Hát még ha 8. helyen állunk az olimpián részt vevő országok között eredményességben.
Kérdésem: van-e arra szó, hogy USA-kodnak az amerikaiak, angolkodnak az angolok, írkednek az írek, és jamaikakodnak a jamaikaiak.
Micsoda marhaság ez az ún. „magyarkodás” mint kategória?
Mit kéne tennünk?
Örökösen törökködnünk, görögködnünk, oroszkodnunk, internacionalistáskodnunk, vagy mi a frászkarika.
Az egész azért jut eszembe, mert egy valaki, aki Londonban él, hallgatja a helyi híreket. Arról számolt be, hogy az angol rádióadás közli, hogy a lólengésben a britek ezüst- és bronzérmet szereztek. Hogy Berki Krisztián, magyar atléta megnyerte a lólengést, az annyira nem volt hír Londonban, hogy meg se említették.
Mi a véleményetek? Angolkodtak az angolok? További kérdésem: szabad-e nekik angolkodiuk, s ha igen, nekünk miért nem szabad magyarkodnunk? Sokkal jobban tesszük ha magyarkodunk, mintha egymásra agyarkodunk. Helyettünk senki nem fog magyarkodni.
2. Úgy tudom, hogy a bírók egyvégtében az ellenfeleinknek fújnak. Így kapunk ki sorra valakiktől. Gondolom, ők is úgy tudják, hogy bár a bírók egyvégtében ellenük ítélkeztek, mégis sikerült győzniük.
3. Tücsi mondja, hogy egy magyar céllövő versenyző irányzékát ellopták. Ez kemény disznóság. Olyan, mintha a formula egyen ellopnák az egyik istállóhoz tartozó versenyző autókerekét. Nekem a Vonósnégyes jut eszembe. (Otthon hagytam a vonómat. Így nem tudok bragyázni.) Persze ez csak afféle cinizmus. Valójában az eset igazi bűnügy. Hiszen nem pótolható az irányzék. Mondják, hogy félév kell ahhoz, hogy valaki „belője” új irányzékát. Remélem, hát, hogy a Scotland Yard eredményes és rapid munkát végez (ha ugyan máris el nem késett vele).

Ma reggel Tücsit kivittem a megállóba, ahogy szoktam, s indulok vissza, ahogy szoktam. Elsőbbségem van a jobbkanyarban (macisajt véd), hát kanyarodok, ahogy szoktam. Egy pillanat alatt csattanást érzékelek, ahogy nem szoktam. Egy Ford Tranzit harapott belém balról. Sérült a motorháztető, a bal oldali lámpák, a sárhányólemez, az ajtó, a visszapillantó tükör és elszállt a lökhárító. Nekem semmi bajom, a kocsinak viszont elég sok. Láttam én, hogy jönnek balról kocsik, de már a holtteremben lehetett a furgon, azért nem láttam, hogy nem adja meg az elsőbbséget. Tücsi is hallhatta a csattanást, mert odasietett. Mondom neki, biztos, ami biztos, fotózd a mobillal a történteket. A többi elég szabályos módon történt. Találtam magamnál jkv-et, toll is került elő.
Kitöltőcske, a másik kocsi vezetője megadta a szükséges adatait, aláírtuk, elismerte, hogy ő volt a hunyó, és ilyet még nem láttam, csak Olaszországban: kezet fogtunk, mint közös gondunk áldozatai, miután meggyőződtünk róla, hogy egyikünk sem sérült meg. Egy trágár szó, egy indulatos felhorkanás sem hangzott el. Azért hazavezettem a verdát, bár nem működött a vészvillogó sem.
Hazaértem, Mica már értesült a történtekről, s humoránál maradt velem együtt: Apa, legalább ma van témád a blogodhoz. Jelentem: van.  Meg humorom is: Reggel elgyalogoltam a misére. Ha ép a kocsim, azzal megyek, mint mindig. És már régóta hanyagolom a sétákat (a hőségre fogva). Íme, a kényszer rávisz a testmozgásra. Az élelmiszerekért is gyalog kell majd mennem. Valószínűleg gurulós utazóvackommal, mert ha nem muszáj, nem terhelem magamat a cipekedéssel.
Leadtam a pasi biztosítójában a felvett jegyzőkönyvet. Most várom a kárbecslőt. (Napokig eltarthat, mire kiérkezik.)
Nászom, Feri hívott, hogy a kárbecslő négy variációt kínál majd, s ne döntsem el azonnal, melyiket választom. Ugyanő érdeklődött a sérülésekről, hogy kalkulációt készítsen: megéri-e javíttatni a kasztnit, vagy jobb, ha a bizt. felajánlott összegét elfogadom (szlázottra, szla nélkülire van lehetőség).  Zsuzsa is felhívott, jól vagyok-e?
Jelentem, jól vagyok. És nincs is kedvem hozzá, hogy másképp legyek. Olyannyira jól vagyok, hogy a misén olvasásra kértek. Kissé mégiscsak másutt járhatott az eszem, mert a pap kivárt: ki fog olvasni? Ekkor ocsúdtam, hogy elfogadtam a felkérést, és iszkoltam ki az ambóhoz jó ütemben. Rövid olvasmány tartozott a koncentrációs táborban kivégzett Szent Benedikta nővér (Edith Stein) emlékmiséjéhez.  
Kifelé jövet nyúltam a kocsikulcsért, majd legyintettem s hazajöttem gyalog.
Minden rosszban van valami jó, tartja a közhely. Néhány kivételtől eltekintve csakugyan igaz. Most újra gyaloglásokra kényszerülök.
Azért is leírom, amit tegnap szántam mai posztnak:
Az olimpia pszichológiája
Egyik birkózónk oda nyilatkozott, hogy elnyert ezüst érmével nincs megelégedve, mert aranyat szeretett volna, s csaknem meg is volt. Joga van ehhez a borúlátáshoz. Én azért örülök szép sikerének. Bezzeg az egyik amerikai kislány. A síkfutást egy jamaicai nő nyerte előtte. Az amerikai (USA) sportoló mégis majd kiugrott a bőréből az örömtől, hogy ezüstérmes lett. Boldogan ölelte meg riválisát, aki elsőnek a futott a célba.
A férfi kajak kettest élőben láttam (persze a képernyő előtt). A magyar fiúk csüggedten üldögéltek a hajójukban a célba futás után, miközben a portugálok örömrivalgásban ünnepeltették magukat, úgy vélvén, hogy megnyerték a döntő futamot. A célfotó tanúsága szerint azonban tévedtek. A magyar páros futott be elsőként. Ha fele akkora örömöt láttam volna az arcukon, mint amazokén, akik arcáról természetesen lefagyott a mosoly eredményhirdetéskor.      
… és biológiája
A női kajaknégyes is magyar sikert hozott. A lányok jobban kimutatták győzelmük feletti örömüket. Egem mégis az utolsó nyilatkozat ragadott meg leginkább.  A sportolónő elmondta, hogy nem látta ő a többieket, hogy hol tartanak, az kötötte le az utolsó 100 méteren, hogy kegyetlenül fáj. Ő maga fáj, ő maga a merő fájdalom, aki erejének végső megfeszítésével dolgozott a hervadó babérokért.
Hány sportolónknak fáj akár évtizedekig is az ádáz küzdelem a remélt dobogós helyezésekért!
Miközben a sport show-műsorainak hasznából ők maguk igen keveset kaszálnak.
Az ő fájdalmuk az ára a szervezők, rendezők, fullajtárok és elnökök stb. meggazdagodásának, akiknek mindez nem fáj egy pillanatig sem.
Ezt az elfajzott állapotot is felül kellene vizsgálni, és emberarcúvá tenni a versenysportot, ahogyan eredetileg lehetett.

Jót mosolyogtam Weörest (újra)olvasva azon a nyelvi játékain, melyek olyan közel állnak hozzám. Nem is kommentálom őket:
-ISTA
Rám támadsz, e optimista,
mért vagyok én pesszimista?
Mert páthoszod humanista,
de a zsebed prakticista;
mert a fejed dogmatista
és a talpad biciklista:
amiért te optimista,
azért vagyok pesszimista.

BÓBITA
(részlet)
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
„Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!”

Vázlat az új líráról
(részlet)
…
Metrum, hangsúly, rím, mind helyénvaló;
átlátszó forma és olvashatatlan.

Se tartalom, se forma – hát mi kell?
A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet. Vajjon mit jelent,
nem tudja és nem kérdi. Egy s ezer
jelentés ott s akkor fakad belőle,
mikor nézik, tapintják, ízlelik.

BICENTRIKUS
Miért teremtette a világot
Isten tudja.
A LÉT TIKÁNAK MEGFEJTÉSE
Az élet értelme a következő:
(Többi hiányzik.)