Mickey webnaplója

Ma Mmóv-n voltunk Zs-éknál. Velünk jött L. is, aki B keresztanyja, azé a B-é, aki tegnap volt ötéves. Őt ünnepeltünk. Készítettem több mint 100 fényképet. A nap során Á-val fociztunk egy órát az előszobában. Majd kockáztunk papíron. Felváltva győztünk. Á-val egyre inkább foglalkozom, mert 8 éves, és fogékony a vicces szavakra, rejtvényekre (Mátra, Tátra, Fátra, Szumátra). Mutattam neki néhány egyszerű betűrejtvényt. A-n a-n ász. Ó-ra bé-re 1000 ft. Hold ra két a. Nem mutattam meg a mondatnyi má-ra vir-ra dó-ra hal-t + c. okosságomat.
Közben T megérkezett a nyersanyagokkal, G L és Zs hamar kitűnő ebédet rittyentettek. Ha jól számolom, heten ültük körül az asztalt, mert A. még csak kéthónapos (M,T,Zs,L, B, T, Á): megvan a hét fő.
Sokféle rózsaszínű ajándékra emlékszem, amit B kapott, talán egy póni lógott csak ki a sorból, mely kék színben leledzett.   
Nem tudom, feltűnt-e az a titokzatosság, hogy most elkerültem a nevek kiírását. Zs kérte, hogy ne szerepeljen lehetőleg az interneten. Ugyanezt kérte a 100 képet illetően is. Személyiségi jogai mindenkinek vannak, neki is, melyet természetesen tiszteletben akarok tartani. Legalábbis mostantól. Korábban is készítettem olyan albumot, melyhez csak néhány embernek lett volna hozzáférése, csakhogy minden gép máshogyan van installálva, kapcsolói beállítva, és nem mindig sikerül ez a joggal elvárt inkognitó.
Mivel a róluk készült albumuk is csak korlátozott hozzáférésű (ha parancsaimnak ezúttal engedelmeskedett a PC), el kell fogadnotok tőlem, hogy A szépen fejlődik, sokat ölelgettem, mint legkisebb unokánkat, Á meg B hatalmasakat szökkentek egy egyméteres tornalabdán T segítségével, s bár az ünnepelt is ragyogott a meglepetések bontogatása közben, el kell higgyétek tőlem, hogy nagyon aranyos volt.
Nehéz az író és a fotós élete.
Egyszer az író SZZS mesélte, hogy valaki több milliós perrel fenyegette, mert egyik könyvében olyasmit ír róla, ami rossz hírét keltette. A per végül nem tudom, hogy lezajlott-e és milyen eredménnyel, mint ahogy azt se, hogy a rossz hírverésnek mi volt a tartalma, témája. A fotós pedig jól teszi, ha kerüli a portrézást, mert ha direktben fotózik, könnyen mesterkélt lesz a hatás, ha pedig lesipuskás módon, könnyen megkergetheti az, akiről képet próbál alkotni.
Ezért is készítek annyi képet épületekről, műtárgyakról, a szép természet egy-egy darabkájáról, mert a jó Isten egyelőre nem tiltotta meg, hogy teremtményeit, az élettelen természetet, az időjárási jelenségeket, a növényeket és az állatokat megmutassam röptükben, vágtázva, alvás közben vagy éppen felnagyítva. Maradjunk hát ma is ennél.

Révkomárom a száguldó Railjet-ből

Naptáras órám van, az pedig azt mutatja, hogy elseje van, tehát Blanka unoka ma öt éves. Isten éltesse! Holnap ezt személyesen is elmondjuk neki.
* * *
Ma valahogyan eszembe ötlött a pápa által meghirdetett hit éve, mely valamikor ősszel kezdődik. Azon méláztam el, hogy ebben a szekularizált világban mit lehet kezdeni egy ilyen akciósorozattal. A világban igen jelentős életmódbeli és felfogásbeli különbségek élnek egymás mellett. Utóbbiak egyike a felvilágosodás, melyet a felvilágosodottak kivívott győzelemnek élnek meg, nevezetesen azt, hogy sikeresen lerázták magukról az egyház és Isten igáját. Mintegy „felszabadultak” alóla. Az egyházat a francia forradalom óta sikk szidni.

Ehhez képest a Szentírás tartalmazza azt a krisztusi felszólítást, hogy menjetek el az egész világra és kereszteljétek meg a népeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Olvasom a Szeretetláng c. könyvet. Ebben a naplóban ez áll: A napba öltözött asszony a szeretet tüzével ki fogja oltani a gonoszság tüzét.
Hogyne kavarogna bennem egyszerre az eszméknek ez a kavalkádja. Elsősorban is a saját fejemben szeretnék rendet teremteni.        
Ilyen meggondolásokra jutottam.
1. Saját magamnak kell megváltoznom. Felmutatnom egy mások számára is elfogadható, szép életvitelt, olyat, amelyet őszintén vonzónak találhatnak. 
Miért? Írva van: „Úgy éljetek, hogy cselekedeteiteket látva dicsőítsék a mennyei Atyát.” Hát mit mondjak? Magasugró feladat.
2. Amikor egy evangelizáló csoport akcióba kezd – nem tudják sokan –, de általában vele egy időben a társaság másik fele háttérimádságot folytat. Ez sokszor szentségimádást jelent. (Merthogy szintén írva van: „Nélkülem semmit sem tehettek”, azaz vajmi kevés haszonnal fog járni a saját szakállunkra folytatott buzgólkodás.) 
3. Akik tagadják, hogy közük volna Istenhez, nem baj, ha tudják: »Jobban örül Isten egy megtérőnek, mint száz „igaz”-nak«. Az igaz szón értsd: jámbor, jó, esetleg farizeusi beütésekkel. 
4. Akik nem fogadják el a kinyilatkoztatás tételeit, esetleg nem ismerik az Újszövetség könyveit, nem ismerhetik Péter és János apostol észrevételét sem, amelyet a szanhedrin (főtanács) tagjainak mondtak: „Ítéljétek meg magatok, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre. Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Szent Pál továbbmegy: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.” Az apostolok és utódaik tehát nem a maguk kitalációit hirdetik, hanem amit láttak és hallottak. És kötelességük hirdetni az Isten országát.

5. Megfontolásra azoknak, akik kétségbe vonják a hitvallók tanúságtételeit: Ugyancsak Pál az, aki leszögezi: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor mi sem támadunk fel, és akkor szánalmasabbak vagyunk minden teremtménynél”. Ám a mártírseregek bizonyítják, hogy Isten él, és szeret. Semmiért nem adták volna életüket.
6. Krisztus mindenkit boldogságra akar vezetni. Minden lélek elvesztése komoly fájdalommal járja át azt a Messiást, aki örök szeretetébe kívánja ölelni a teljes emberiséget. Ő senkit sem taszít el magától, ezt csak a szabadsággal rendelkező ember teheti meg.  
7. A II. Vatikáni Zsinat egyik legfontosabb kitétele: Isten tudja, hogyan, de minden embernek megadatik, hogy Krisztus húsvéti misztériumában részesüljön. Ez azt jelenti, hogy valahogyan valamikor értesül róla, hogy van örök élet, van feltámadás, és Krisztus megváltása rá is vonatkozik. Krisztus nem személyválogató. Mindenkinek azonos az emberi méltósága. A kérdés csak az, hogy mit kezd vele.

Ránéztem a Levente-albumra, 120 képnél tartunk. Ez stimmel is: 4 hónapos, ha egyenletes időközönként keletkeztek volna a fotók, minden napra jutott volna egy. Ez a tempó persze lanyhulni fog, tapasztalatom szerint az idő előrehaladtával, illetve a gyerekek számának gyarapodásával arányosan.
De ma még nincs így, több okból sem. Szépséges a téma és nem tiltakozik a fotózás ellen, több ráérős időm van, gyors sikert lehet elkönyvelni a digitális technikával. Ma mégsem Levente fotójával díszítem posztomat, hanem egy kacsacsaláddal, helyesebben egy cson- kacsa-láddal. Ugyanis éppen nincs „odahaza” a gácsér, csak a tojó vadruca a fészekaljjal. Máris sokat „beszéltem”.
Ránéztem a naptárra.
Angéla nap van.
Isten éltesse legkisebbik unokánkat!
És a családot is!
Ne kérdezd, hogy vagyok. Hatvanötön felül egy-egy nappal mindig odébb. Szorgalmasan szedegetem a maréknyi gyógyszert, kenegetem érzékeny bőrömet előírás szerint, s alig mozdul szokás szerint. A bőrömet, az idegrendszeremet, az étkezéseim összetevőit, a klímát kellene másra cserélni, a pollenkiszóródás megszűnését vagy a poratkák megsemmisülését kellene elérni.
Ám ezek állandók, melyekhez szoknom kell, melyekkel fel kell vennem a harcot, a kesztyűt, a krémeket. Utóbbiakat kenegetem magamra anélkül, hogy cifrálkodni szeretnék.

Ma semmi se történt, mégis este lett .
Persze, történt valami, mert semmi nem tud történni. 
Mert ha már történik, akkor az valami és nem semmi. 
Pedig mintha…
Semmin azt értem, hogy semennyit se sétáltam, semennyit se írtam eddig a blogba, és semennyit se fényképezhettem ma, hiszen alig dugtam ki az orrom (Mise, vásárlás). Passz. 
Hát ezért ébredtem ötkor? 
Hát ezért keltem fél hatkor? 
Amikor is kivonultam egy alapos tusolásra. 
Majd reggeli rutinok következtek. 
Mivel Tücsi szabadnapot vett ki, még a megállóba se kellett kivinnem.
A továbbiakban bejártam a lakás minden helyiségét, ami rendelkezésemre adatott,
ettem, ami ennem adatott, 
pucoltam, ami elém adatott (krumpli),
mobiloztam, mert a telefon a kezembe nyomatott, 
összeszedtem néhány gondolatot, amit korábban blogolnom adatott,cikké javítottam,
amiket korábban írnom adatott,
cikket írtam arra a témára, ami előre megadatott,
most pedig korrigálni fogom, ami emailben érkezni adatott.
S mivel semmi sem történt ma, zárom is monológomat.
Pedig vártam azt, hogy…
várom azt, hátha…
várni fogom azt, mindvégig.

Mostanában annyi blogban olvastam a pünkösdről mint olyanról, mint reminiszcencia tárgyáról, mint népszokások alanyáról, hogy eltökéltem, magam is írok valamit, ami hasonlít ezekhez, de mégsem azonos velük.
Megpróbálom valahogyan összesűríteni, összefoglalni azokat a legalapvetőbb kapaszkodókat, melyekre életemet alapoztam, s melyekre minden élet felfűzhető törés nélkül.
Azért írom ide őket, mert meggyőződésem, hogy másoknak is hasznára lehetnek.
1. „Az Isten szeretet.” (1Jn 4,9) Ez nem tulajdonsága, hanem mivoltának a lényege. Mindenkinek megbocsátja minden botlását, aki bizalommal kéri irgalmát, bocsánatát.
2. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) No comment. Akinek füle van hallja meg, aki nyitott rá, értse meg.
3. „A kő, melyet az építők megvetettek,
Szegletkővé lett.
Az úr művelte ezeket.
Csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.” (Zsoltárok 117,22.23) idézi Máté (Mt 21,42).
Ez a kijelentés Jézusra vonatkozik, aki mindenkinek abszolút értelemben és tévedhetetlenül olyasfajta vonatkozási pontja lehet, akihez mindenki élete minden villanását hozzákötheti, mert Jézus Krisztus küldetésének teljes tudatában felelősséggel nyilatkoztatja ki önmagáról:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Nem is lehet másképp, mert
„nem adatott más név az ég alatt (mint Krisztusé), akiben üdvösségünk volna” – nyilatkozza ki Péter apostol. (Apcsel 4,12) Így hát,
„aki e (szeglet)kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja”. (Mt 21,44)
Miért?
„Mert (a Felkent, a Messiás) a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig megkegyelmez.” (Vö. Példabeszédek könyve 3,34, ill. Jakab levél 4,6)
4. Ő kivétel nélkül mindenkit magához kíván ölelni, de tiszteletben tartja mindnyájunk szabadságát.
Ezért jelenti ki Szent Ágoston hosszú úttévesztések és útkeresés után:
„Magadnak teremtettél minket,Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” (Szent Ágoston: Vallomások, 1,1)
5. Hogy mindezeket megértsük, és elindítsanak a Szeretet útján, kérjük (és kapjuk) Isten megvilágosító Szentlelkét:
„A mennyei Atya adja azoknak a Szentlelket, akik kérik tőle.” (Lk 11,13)
Lám itt csatlakozik és kötődik pünkösdhöz rövid eszmefuttatásom.  
Eredményes keresést kívánok mindannyiunknak, hogy rátaláljunk az igaz értékek útjára.
(Akinek ellenvéleménye van, annak a figyelmébe ajánlom soraim címét.)  
Imával: Emmausz

Ez a helyes sorrend.
Ezúton is köszönjük, hogy ott lehettünk.
Találkozások barátokkal, baráti rokonokkal.
Nem sorolom el a nevüket.
Órák hosszat tartó kedves eszmecserék.
Nem sorolom fel a témákat.
Órák hosszat megfelelő autó keresése Zsuzsáéknak.
Nem sorolom el a számba jöhető típusokat.
Fotózás.
Nem sorolom el a témákat (ld. fotóim, 1012.2 album).
Lukulluszi lakomák.
Nem sorolom el a fogásokat.
Sör, bor, pálinka.
Nem sorolom fel a fogyasztott italmárkákat.
Rendszeres gyógyszereim (11 féle).
Nem sorolom el a nevüket.
Hazafelé sikerült helyjegyeket kapni a zsúfolásig megtelt IC-re.
Hatan ültünk a fülkébe.
- A dohányszagú irokéz-frizurás:
leszállt Győrben.
- Helyére egy sasorrú sovány menyecske érkezett.
Fülében mobilról szívott zene.  
- Szemben egy szőke filmet nézett, majd megpukkadt a nevetéstől.
Fülén hangszórócska.
- Velem szemben egy bőröndös lány,
lesegítettem bőröndjét: leszállt Győrben.
- Helyére ült egy lány, több kötetből tanult Szövettant,
kezében sorkiemelő. Lábát keresztbe tette,
- olykor összeért az ablaknál ülő kopasz fickóval, aki nem húzta el a saját lábát.
Őt is fülhallgatón érkező hangok zsongították.
- Vele szemben: mellettem a feleségem,
ő otthon felejtette fülhallgatóját.
- Én kimentem a kocsi végére, és
hosszú percekig figyeltem,
hogyan tűnik el a múlt a jelenben,
hogyan válik párává a messzeségben a sínpár.
Hogyan vágják el a kanyarok a múltat az örök jelentől.
Megfigyeltem egy fél tucat őzet,
néhány kitűnő és kihagyott fotó témát. ezeket felsorolom:
szalmahengerek a mezőn szépen elszórva,
a dombos tetőn összeszaladó párhuzamos zöld barázdák,
gyönyörű magasfeszültségű oszloperdők hozzájuk tartozó íves madzagokkal.
Nem lehet mindent.
Az akkum lemerült.
Itthon: Levente ma elhagyta a hat kilót. Két kézzel összehangoltan játszott.
A fiatalok rám bízták a picikét, hogy elmehessenek a komatállal a komákhoz.
Elvira maradt is volna, ment is volna.
Előhúztam a zsebemből egy kétszáz forintos érmét. Írás - mondtam, menj csak el a férjeddel!
Elég gyorsan hazaértek. Levente ébren megvárta őket.   

Tücsivel hétfő estig Szombathelyen tartózkodunk.
Hajnalban indulunk.
Ilyesmik mellett fog elsuhanni az IC:

Hol keresem a munkát, hol a munkák találnak rám.
- Tegnap este megérkezett az üzenet, melyhez havonta írok kommentárt.
Elolvastam, és azonnal képbe kerültem, hogy mire szűkítsem a sok oldalról közelíthető témát.
- Ma reggel felkérés, néhány perikópa-kifejtést írnék-e igeliturgiákhoz a nyáron.
Persze szívesen.
- Délután emlékeztetés egy rég elfelejtett elektronikus lapkezdemény cikkeinek elvi és nyelvhelyességi felülvizsgálatára. Heti sűrűségű munka volna az önkéntesség jegyében. Eddig nem érkezett anyag.
Ez a mai nap termése.
Egy délutáni élmény, egy ismerős fiatal pár nászmiséje. Az elhangzott dalok felét még ismerem, a másik fele új (nekem). Olyan fura elgondolni, hogy ma is indulnak új vállalkozások életre szólóan - halálig. Pachelbel a bevonulásra, Händel-gigue a kivonulásra. Utóbb népdalos köszöntő az udvaron.
Két ereje teljében lévő fiatal elhatározza, hogy a mindig jelen lévő Isten színe előtt egymásért kíván élni, s ha lesznek gyermekeik, azok felnevelésére is szövetkeznek. Önkéntesség, vállalt szenvedések, hallatlan bizalom és ráhagyatkozás a Gondviselésre napjaink bizonytalanságai ellenére.
Gyönyörű indulás, igazi ünnep, szentség, mely bekapcsol a végtelen szeretet hálójába. Vállalkozás az ingyenes szeretetre.
Gyors agapé, frissítők, kalács. Mosolyok, fotók, kedves ismerős arcok.
Jó nekünk együtt lenni a templomkertben. Jó másokkal találkozni, tudomásul venni, hogy még élnek, és mi is élünk, jó megfürödni a kölcsönös örömben. A találkozás örömében.
Aszemélyes hírek cseréjében.
.

Úgy működöm, mint a tücsök és a hangya együtt. A hangya szorgalmasan gyűjtött, a tücsök meg folyton csak tücskörészett. 
Jaj, sokat időzöm a számítógépes játékok előtt.  Nem okvetlenül, de ha nincs fontos tennivalóm, szívesen tornásztatom agyamat négyféle vacakolással.
A mahjongot le kell vadásznom csontra (egy életem van csak).
A fekete özvegyet 100 alatt kell teljesítenem,
az admirálist meg kell csinálnom,
a tripeaks normája 500 egységnyi előrehaladás.
Pedig volna fontosabb: A még szenvedők felszabadítása.
Olvasom a nihil obstat-os Szeretetlángot.
Ebben az áll, hogy 3 üdvözlégy egy lélek ára.
Ez nem túl sok.
Csaknem hihetetlen a hívőnek is.
Elgondolom: Ha egymilliónyian tíz lelket kihúznak naponta a purgatóriumból, az napi 10 millió lélek. Lassan sor kerülhetne mindenkire.
Több módja is van a lélekmentésnek. Pl. a család egy napi böjtje + engesztelő imaóra, az ígérvény szerint a halott családtag egy nap alatt végleg megszabadul szenvedéseitől.
Az ideig tartó módon szenvedő lelkek mentésénél pozitívabb cselekedet alig képzelhető el. 
Muszáj végigvinni: Ha a családok a felmenőikért közbenjárnak, és ha ezt sokan teszik, akkor egyre hatékonyabb ez a cselekvésük. Nincs végtelenül sok ősünk, mert Neked is ugyanaz az x.-ik ősöd, mint az enyém. A lelkek mentése valahol találkozik és „együtt hat”. 
Hozzá kellene látni azoknak, akik egyáltalán hisznek az örökkévalóságban.
Könnyű lenne azt mondani a fenti kétféle cselekvési módom elemzése nyomán, hogy 
Neked játszom, Uram!
Ám azt képzelem, ez csak ritkán volna igaz.

„A változásért, amely reményeink szerint az Önök kényelmét is szolgálják, szíves elnézésüket kérjük!” (Auchan) A hír arról szól, hogy a nyereményedért (pl. póló) utazz el az általuk kijelölt városba, ahol átveheted, vagy Bp-re, ahol egy helyen kaphatod meg.
Nóóóórmálisaaak, Maaargit?  
Ajánlatuk annak a néhány embernek a kényelmét szolgálja, akik a megadott néhány átadóhely mellett laknak. Az ország összes többi vásárlójának kényelmetlenséget okoznak, idejét rabolják, költségeit növelik. Az a hivatkozás pedig, hogy nem számítottak ekkora érdeklődésre, legyen az ő magánügyük, hacsak nem csúsztatás a megfogalmazás. Mindenesetre a trükk elég arra, hogy ne legyen kedvük átvenni az embereknek az „ajándékokat”. Tiszta haszon – nemde?
Mit szólna hozzá az üzletlánc, ha fizetéskor a pénztárosnak azt mondanám: Az áruk ellenértékéért jelentkezzenek a Holdon lakó nagynénikémnél, aki szerdákon 17,05 és 10 között rendelkezésükre áll. Hozzátéve, hogy remélem, ez az üzletközpont kényelmét szolgálja.
Mindenesetre valamiért Cz. Laci jutott eszembe, aki egyszer berágott, és a vele packázó okos tojásnak azt tanácsolta: Tudja mit? Vegyen magának egy keljfeljancsit és azzal szórakozzon!  
Avagy miért kérnek szíves elnézést, ha az én kényelmemet szolgálják?