Mickey webnaplója

Alapvető ellentmondás ez a kérem, várjon c. zöngemény. Hogyne volna, amikor korunkban soha nem tapasztalt módon rohan a világ. Felpörögtek a mozgások, gyorsabbak az autók, a repülőgépek, a vonatközlekedés. Nagyobb áteresztőképességűek az utak, tempósan illik dolgozni. Ám lépten-nyomon belebotlunk ebbe az obligát kifejezésbe: kérem, várjon…
Ma reggel vérvételre mentem. Kérem, várjon…
Utána a bevásárlóközpontban. Állok a pénztárnál: kérem, várjon…
Az orvosi rendelő ajtaján is ezt olvasom: Kérem, várjon.
Lassú a számítógépünk. Unos-untalan kiírja: please wait…
Bármelyik szolgáltatóintézményt hívom telefonon, egy okoskodó – jobbára behízelgő hang – kezdi nekem felsorolni az opciókat, mellérendelve egy-egy számot. A nekem megfelelőt megnyomva ugyanaz a behízelgő hang duruzsolja tovább magyarul, majd angolul, hogy az ügyintéző jelentkezéséig kérem, várjon, please wait. Wait a minuit…
És mi várunk, mert ígérték, de nem történik semmi. 
Várok, mert ígérték, hogy amint el nem induló PC-met megvizsgálták, visszahívnak kb. két órán belül. Ma már második napja várom, hogy a két óra leteljen. 
Kérem, várok!
* * *
Egy perc liturgia.
Pap: Az Úr legyen veletek!
Válasz: És a te lelkeddel! Szívesebben mondanám: Veled (veletek) is!
Vagy a másik formula. Pap: Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól. 
Válasz: És a te lelkeddel! Szívesebben mondanám: Kegyelem neked (nektek) is!
Pap: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene...
Válasz: Áldott legyen az Isten mindörökké! Szívesebben mondanám: Istenem, légy áldott mindörökké.
Hiszekegy. Olyan, mint egy lecke felmondása. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában ... ebben a formában végig
Szívesebben mondanám tegező formában, mint akinek mindezekhez a hitágazatokhoz személyes köze van:
Hiszek benned, mindenható Istenünk, stb.
Érdemes volna végiggondolni. 
Még megemlítem, hogy a glória mindjárt az elején pontatlan: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Miért ragaszkodunk hozzá, amikor a biblikusok szerint a pontos fordítástól eltér ez a változat. Ilyesvalami volna helyesen: ...és a földön békesség a Jóakarat embereinek (Jóakaraton Istent, az ő jó akaratát értve).
Nem bakafántoskodok tovább.  

Ma reggel elvittem döglött számítógépemet a szervizbe, hogy életet leheljen beléje. Még nem történt meg a diagnózis felállítása. Legalább újra kell bootolni, de lehet, hogy ha elindul a gép, akkor is a windows újratöltését javasolják, amennyiben lassú maradna a masina. Ebben az esetben közben haza szeretném hozni, mert nincs lementve a képanyag, az életem története évenkénti bontásban, és egyéb word-dokumentumok a családtörténetet illetően. Bár nem zárom, ki, hogy Mica mentegetett ilyeneket (meg sem erősítem, ő tudná megmondani, hogy kiterjedt-e ilyesmikre a figyelme. Persze több is veszett Mohácsnál, mégis szeretném, ha írás maradna az utódoknak gyökereikről a megismerés lehetséges mértékéig. Ezt mintegy ajándékképpen kapnák tőlem, akiket egyáltalán érdekli, mi is volt akkor régen, és miféle történetek keringtek széltében-hosszában.
Ma elég sokat csavarogtam Belső-Óbudán. Részint elhoztam egy megrendelt Janikovszky-könyvet: VELEM MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI. (Velem is. Ld. fent.) Részint pedig szép témákat találtam, melyek havas mivoltukban még többet mutatnak, mint anélkül. Architektúrák, belső és külső terek, tetők, amfiteátrum stb.
Feléltem a korábbról maradt ételeket ebédre, és próbáltam sétával kompenzálni megpocakosodásomat. 
A tulajdonostársak (lakók?) egymásután érdeklődnek és kívánnak jobbulást a kicsinek.
Tegnap Éva mesélte, hogy Estelle is imádkozott unokaöccséért, hogy egészségben jöjjön haza. Kata lányunk megerősítette ugyanezt írásban.
Persze.
Erős a reményünk, hogy napokon belül megtörténik a teljes felépülés.
Igazából üres a lakás, árva a ház, nincs kacagás, nincs élet, mert mindenki másutt van.

Az első és második gyerekkorban
Az első gyerekkor
Petróleumhoz nem nyúltam,
kést letettem,
csitt-csattot visszaadtam,
tűt nem bántottam…
A második gyerekkor
Vidanetet felhívtam
főtáv egyenlegemet lekérdeztem
Kötelező gk.bizt.-t felhívtam
Vidantet személyesen felkerestem,
adapterüket visszaadtam,
tartozásunkat kiegyenlítettem,
szerződést velük felbontottam.
Bankunkat felkerestem
a kötelező bizt. kiegyenlítésére felhatalmaztam
a főtáv számlák kiegyenlítésére felhatalmaztam
az erről szóló szerződéseket megkötöttem,
felső értékhatárt megjelöltem.
Mindjárt fél tizenegy.
Az új generáció
Levente továbbra is kórházban.
Jó, hogy már nem kell lámpázni, sárgasága remélhetőleg leküzdve.
Jó, hogy ma az orvosi gárda hozzákezd hétköznapi munkájához, mert a picike túlságosan sokat aludt s este nem kívánt semmit enni. Úgy mondják, hogy túl sűrű a vére.
Hát segítsenek rajta. Hadd nőjön már az a gyerek, akit mindnyájan úgy szeretünk!
Az Ég segítse meg, és áldja meg!

Számítógépem megadta magát.
A laptop elég hamar lefagy,
ez meg lassú, mint egy reumás csiga.
Reggel mise. Tökéletes Balázs-áldással.
Mica látogatóban Elviránál.
Ma társat kapott Levente.
Másik picikét hoztak,
aki besárgult, folyton aludni kíván, alig evett.  
Így Botond betársult Levi mellé, mamája meg Elvi mellé.
Az a hír járja, hogy akkor engedik ki a kórházból Leventét,
amikor saját cuccait maga cipeli, merthogy annyira felerősítették.
Van ebben valami biztató és pozitív a humoron kívül.
Még mindig Levente a kórházi alkalmazottak kedvence. (Meg az enyém.)
Délután lementem fotózni és sétálni, mert a nagy fehérségek igen jó kontrasztot kínálnak a rajzos fekete növényekhez.
Ha meggyógyul a számítógépem, felteszem az albumba őket.
Addig mindenkinek jó éjszakát, kihűlés- és elcsúszásmentes időszakot.
Holnap is kemény fagy várható.  
     

„1981 óta a »medjugorjei történet« megosztja a vallási közösségeket” – írta a jezsuita Távlatok c. folyóirat egykor.
Van, aki hiszi az ott történteket, van, aki tagadja a jelenések hitelességét, üzletnek és csalásnak minősítve az évtizedek óta tartó jelenéssorozatot. Mindenkinek szíve joga, hogy pró vagy kontra foglal-e állást a jelenések ügyében. Én a pró oldalon állok.
Amiért ma ezzel a témával (is) foglalkozom, annak az az oka, hogy sok „kontra” véleményt követően most egy „pró” állásfoglalással találkoztam, amit szintén jezsuita fogalmazott meg. Egy részét ideidézem:
„Medjugorjéban annyira szeretik az Istennek való engedelmességet, mint a napfényt, vagy mint a kenyeret az asztalon. Ezért Isten valóban olyan közeli, olyan, mint otthon az apa az anya vagy a testvérek. A nép hallgatja a plébánost, a plébános hallgatja a látnokokat. A látnokok hallgatják a Szűzanyát. A Szűzanya hallgatja és látja Jézust. Jézussal van az Atya kebelén.” (P. Massimo Rastrelli S.J.)
A megfogalmazás szellemessége tetszett különösen is. Olyan, mint egy vers:
A nép hallgatja a plébánost,
a plébános hallgatja a látnokokat,
a látnokok hallgatják a Szűzanyát,
a Szűzanya hallgatja és látja Jézust.
Jézussal van az Atya kebelén
Olyan is, mint Szent Pál megfogalmazása a Rómaiakhoz írt levélben:  
„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. 
De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne?
S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak?
S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? 
S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek?
Ezért meg van írva: »Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz«…” (Róm 10,13–15)
* * *
Elvirának reggel elvittem, amiket még kért. Örömmel láttam, hogy nagyságrenddel jobb kedve van, mint tegnap volt. A kicsike megkönnyebbült, szakszerűen kezelik és feltáplálják. Abbeli óhajomat fogalmaztam meg Elvirának, hogy szeretném mielőbb megpuszilni Levente tappancsait, szeretném jól megcsiklandozni és sokat nevetgélni, játszani vele. Hát csak igyekezzen az a gyerek. Sokan sokat fohászkodunk azért, hogy Levi összeszedje magát, és mindketten egészségben hazatérjenek.
Lám, keresztényeknek valljuk magunkat, és mint ilyenek Európa része vagyunk, még ha kisebbségben is. (OV in EU)

Ma Balázs-áldást kaptunk. Szövege: „Szent Balázs közbenjárására óvjon meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Évek óta visszatérő kérdésem: Valami hiányzik innen: A „bajtól” szó után kívánkozna: Mindezt az Atya… nevében kérem. Megoldásként kínálkozna még: „Szent Balázs közbenjárására a háromságos egy Isten óvjon meg téged a torokbajtól és minden más bajtól” - pont.
Lépjünk tovább. Hét keresztgyermekünk közül három Balázs. Isten éltesse őket! Ja és az összes többi Balázst is, akik nem a mi keresztgyermekünk!
Ugorgyunk!
Timothée unoka ma tizenhárom éves. Őt is Isten éltesse, meg a kedves szüleit, tesóit.
Apropó.
Nem először említem, hogy az én életemben nevezetes esemény volt saját 13. születésnapom. Mandulaműtétem napja. Három nagy csalódás ért ez alkalommal.
Az első, hogy apám (RIP), akinek felnőttként metszették ki a manduláit, így nyilatkozott: „Semmiség az egész, én két forintért naponta kiműttetném a manduláimat.” Én egészen mást éltem meg.

A második csalódás egy szőke tündér részéről ért. Ápolóasszisztens lehetett. Széles mosoly kíséretében nyomta tele a számat novokainnal, amely pokoli keserű volt. Ez a keserűség és az ő üde szépsége totális ellentétben álltak egymással.
A harmadik csalódást az okozta, hogy a kor divatja szerint egy literes üveg madártejet kaptam, és mielőtt képes voltam megenni az egészet, megbuggyant. Kiöntötték. Szerintem az a jóízű kaja máig hiányzik belőlem.
Jól esően vettem tudomásul viszont, hogy a tüszős mandulagyulladások ettől az időtől kezdve elkerültek.
Az is tetszett, hogy menet közben vérezni kezdő orromat végül is nem kellett „kiégetni”.
Megelégedésemre szolgált, hogy egy színes városképekkel teli füzetet kaptam ajándékba a kanadai Quebec-ről. Nézegettem kedvemre, amíg megvolt. Akkoriban gyűjtögettem a képeslapokat. Ma már azok sincsenek meg. Talán kidobtam őket vagy valakinek elajándékoztam.
És most két szolgálati közlemény: Mától megváltozott a vonalas telefonszámunk. Aki kéri annak emailben elárulom!

A délutáni órákban picike unokánk besárgult, az orvos azonnal beutalta a Bethesda kórházba, elvittem őket és most Elvirával együtt jó kezekben van. Muszáj volt ez a lépés, most infúziót kap és tápszerrel etetik. Reméljük, hogy a kezelések felerősítik, és végre zavartalanul örülhetnek a kis vitéznek, és boldogan nevelgethetik szüleik (és mi is) Leventét. „Gondoljatok rájuk!”
Köszönöm.

Ma akadtam rá egy négy nyelven megnevezett árura az üzletközpont katalógusában.
Auchan Vollkorn Toast kenyér. Ez aztán a fából készült vaskarikából készült rézkarikából kinyert papírkarika.
Tanuljon könnyen gyorsan nyelveket!
Auchan = vörösbegy (francia)
Vollkorn = teljes kiőrlésű (német)
Toast = pirítani való (angol)
kenyér = kenyér (magyar)
Hát ez összeállt.
Eddig nekem ez a csúcs egy terméken.
Színtiszta globalizmus vagy csak sima sznobság?

„Légy szíves, ma már ne mondj több igazságot!” – hangzott el az Albee-féle Nem félünk a farkastól c. drámában (vagy esetleg a Jelenetek a házasságból c. Bergson-filmben?). 
Ezúttal az újdonsült mama a szenvedője a kimondott igazságoknak, aki első gyermekét indítja el az életben. Megmondta neki a főnővér, az operáló orvos, a védőnő, a csecsemőorvos, a gyógyszerész és az idősebb, tapasztaltabb korosztály, köztük én is. Szegény csak győzze a fejét kapkodni. Ám még ennél is komplikáltabb a helyzet. Számos folyóirat, brosúra és szakkönyv szórja az okosságokat, de ha még ez sem volna elég, nyugodtan ide sorolhatjuk az újszülöttek ápolásával, kezelésével foglalkozó internetes hívószavakra megjelenő töméntelen anyagot. „Egy újszülöttnek minden vicc új”, de egy új anyuka számára nem biztos, hogy olyan viccesnek számítanak az új információk.
Miért? 
Mert részben egymást hatástalanítják, részben összeférhetetlenek, részben mellékhatásuk van, a különféle kockázatokról nem is beszélve, és arról sem, hogy minden új kis életke a létezés egy-egy újabb megvalósulása, olyan, amilyen korábban a világon még sose volt.
Ha teljesen kipihenten kellene elrendeznie magában ezeket a bölcs valamiket, könnyebb dolga volna. De a műtét, a sűrű etetések, ellene dolgoznak a regenerálódásnak. Embert próbáló a háromóránkénti felkelés kajáltatás és egyéb tennivalók (pelenkázás) stb. miatt. 
Azért nem reménytelen a helyzet. Segítünk, amennyire lehet, visszafogottan és csendesen, mint az intelligens komornyik. 
És mintha lassan-lassan csillapodna az első idők hajszája, s kezdene beállni valamiféle ritmus, mely a rutin növekedésével nyugvópontra viszi a kezdeti problémákat.

Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…
Mondjátok meg, miért indul újra a számítógépem betöl…

Négy gyermekemet fogadtam annak idején itthon, amikor megszülettek. Ám unokáim mind tőlünk távol kezdték meg életüket. Más országban vagy más városban.
A mostani kicsike az első, akinek a megérkeztével lakásunk immár háromgenerációssá lett. Azért olyan egyedi ez a helyzet. Ilyen még nem volt az életemben.
Jelen voltunk, amikor meglátogatta a védőnő, és Elvirát ellátta mindenféle tanácsokkal. Ma pedig koradélutánra várjuk a csecsemőorvost.
Érdeklődéssel várom a véleményét, mert igen filigrán a picike. Vajon van-e rá mód, hogy siettessük gyarapodását. Hajnalban sírogatni kezdett – gondolom már éjjel is ezt tette, csak jobban alszom, mint amilyen jó a hallásom –, mindenesetre ötkor felébredtem (ez sűrűn előfordul, nem kívánok már annyit az ágyban tollászkodni) arra, hogy hangicsál.
Elkértem és kaptam őt, és egy óra hosszat karomba zárva aludt a kis ártatlan. Ahogyan átöleltem, biztonságban érezte magát, néhány csitító hangomra meg elcsendesedett.
Hatkor óvatosan a bölcsőjébe helyeztem, ahol továbbszőtte – ki tudja, miről szóló – álmát.
Utóbb Elvira megkérdezte, hogy nem volt-e fárasztó? Mire azt válaszoltam:
életem legszebb egy óráját éltem meg az imént.
Azt hiszem, nem jártam messze az igazságtól.