Mickey webnaplója

Néhány napja tudom, hogy jelenleg már az emberiség összlétszáma meghaladta a 8 milliárd főt. A 8 md főhöz ugyanannyi törzs tartozik és négyszer annyi végtag is. A 8 md fele férfi, a fele nő. A 4 md nőből kell a nősülőnek kiválasztania a megfelelő partnert, akit az Isten neki szánt. Ez nem könnyű, mert a fiatalok ismeretségi köre meglehetősen határos. Redukáltatik a számba jöhető lányok száma néhány tucatra. Ezekből kell tovább finomítani a lehetők körét. Végül fennmarad a szűrőn egy-két alany, akik a leányvásáron részt vesznek.
Óhatatlanul a Ford egykori reklámszlogenje jelenik meg képzeletemben: T-modellünket az Ön kedvenc színében szállítjuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.
***
Korábban született Farkas G., egykori osztálytársam kötelező olvasmánnyá tette, hogy egy másik osztálytársunkkal, Blanckenstein M.-sal készített hosszas interjút elolvassuk.
Jelentem sikerült.
BM hetvenöt éves és ötven éve pap. Eredményes, tartalmas múltat tudhat magáénak. Minden időkben naprakész ötletei voltak-vannak.
Figyelemreméltó, hogy kitér arra: a ma gyerekeinek a nyelve olyannyira más, hogy ez már akadálya a velük folytatott értelmes párbeszédnek.  
Muszáj továbbadni a stafétabotot – teszem hozzá.
***
Az ambó előtt szép csokrot találtam. Az egyik nemes krizantém olyan szépe sugaras volt, mint egy szentégtartó: biomonstrancia. Gyorsan le„telefonáltam”. Jó lett a fotó.
***
A vonatmegállóban öntapadó matricákat találtam. Arra agitálnak, hogy a népszámláláskor valljuk magunkat ateistának, ill. vallástalannak. Miért? Aki az, megfogja tenni, aki pedig vallásos, azt fogja nyilatkozni. Nemde olyan ez, mintha a fradi-szurkolókat arra akarnák rávenni, hogy az UTE-nak szurkoljanak.    
***
Tegnap M. unoka elautózott Mátészalkára dolgozni és vissza. Ma nem tudná megtenni az utat, akkora a köd, és kelet felé talán még nagyobb.

Amikor én még gimnazista voltam, mesélte osztályfőnökünk, hogy volt neki egy tanártársa, egy piarista, tudós ember, aki hatalmas cetligyűjteményt hozott össze élete során. Az íróasztalán tartotta abc-s rendben. Egy alkalommal nem találta az asztalon a cédularendszert. A segítő testvér rendet rakott nála, elégette a fecnianyagot a szoba kályhájában. Az életműve veszett oda a tudós embernek. Sose készült el az általa megálmodott enciklopédia.
Ezen méláztam, amikor elolvastam a deske.news mai anyagát. Ezt írja: Porig égett a maglódi festőművész, Babos László otthona: egy élet munkája vált a lángok martalékává, mindene odaveszett.
Csak néhány rajz és grafika darabja maradt meg a rengeteg műalkotásból, amit Babos László készített 60 év alatt, aki most is egy kiállításra készült. Sejtésem szerint a korábban eladott képei megmaradtak másoknál, de hát a veszteség akkor is óriási.
Megírta nekünk ezerévekkel ezelőtt a Prédikátor, hogy minden csupa hiábavalóság. Ma van, holnap nem lesz. Az ember pedig gyászolhatja a munkáját, amelyről egyedül csak az Isten tud, aki a rejtekben is lát.
***
Olvasom Lőrincze Lajos nyelvelő könyvecskéjét. Az foglalkoztatja többek között, hogy a germanizmusok nem mindegyike haszontalan, s hogy a nyelvészek közül a szigorúbbak minden germanizmust kiölnének, ha képesek lennének rá.  A kiadós esők szókapcsolatból a kiadós az germanizmus. Az ausgiebig átvétele. De ilyen a mire föl, jól jön ki, tartsd a szádat stb.
A szabály – azt írja – az, hogy a létigével (van, volt lesz,) és az ige határozói igenevével alkotott szerkezet germanizmus.  Hozzáteszi, hogy akik ebben hisznek, nem gondolnak arra, hogy ha valóban igaz volna ez a törvény, akkor senki se beszélne jól magyarul! Olyanok mellett kardoskodnak, hogy a fiúkkal való táncolás sem megengedett, ahelyett, hogy kimondanák: nincs megengedve. Ahol erőltetett, ott persze kerülendő: pl. el van aludva, meg van érkezve a vendég, el lesz futva a tolvaj, vagy a macska fel lesz futva a fára, s egy jelenkori: Az a munkatárs, aki be van rúgva, az ki lesz rúgva.   
Még megjegyzem, hogy Lőrincze nem érte meg az elangolosodás divatját.
Mit szólna hozzá, ha még ma is élne?
***
JCs góbévicce: 
Na, Áron bátyám, jó fogat húztam-é ki?
Jót, fiam, mert a rossz még megvan.

M. unokával a sakkról kezdtünk el beszélgetni.
Van hozzá közöm, persze leginkább gyerekkoromba visz vissza a téma. Elég gyorsan megtanultam a szabályokat, és azt is, hogy a cél a király mattolása.
Játszottunk parasztáborút is, amikor a táblán a gyalogokat határozott rendben át kell vonultatni a tábla túlsó felére, és természetesen ebben az esetben is „az győz, aki előbb”. Játszottunk ezen kívül ún. franciasakkot is, aminek fordított célja van. Ütésre kell kínálni a sakkfigurákat. Itt az győz, akinek hamarabb elfogynak a bábúi. Az unásig ismételt felszólítás: Üss!
De játszottunk a magunk amatőr módján igazi meccseket is. Máig emlékszem egy szitura. Már alig volt bábum a táblán, amikor mérgesen felkiáltottam: Na, most aztán kaszabolok! Ám nem volt már mivel kaszabolni. Csúfos vereséget szenvedtem. Olyan is előfordult, hogy a vesztes fél felborította a táblát. Szerterepültek a figurák. Be is fejeződött a mérkőzés.
Talán főiskolás voltam, amikor egy barátommal leültünk sakkozni, és zsinórban hétszer nyertem egymásután. Neki felment a láza (megmérte), nekem meg elment a kedvem a sakkozástól. Nem azért barát a barát, hogy kellemetlenül érezze magát társaságomban. Ami viszont érdekes, hogy NL főiskolás társam mágneses sakkot hozott az iskolába, és rávett, hogy játsszam vele. Játszottunk. Játszottunk óra előtt, óra alatt, szünetben és menzára menetel közben is a lépcsőházban. Nagyon sok meccs követte egymást, és nem fáradtunk bele.
Felnőttként nem vonzott már a sakk. Nem érdekelt, hogy nyerek-e vagy vesztek. Akkor meg minek?
Nem úgy két cimborám, akik alig várták, hogy snell-partit játsszanak egymás ellen. Természetesen sakkórával. Természetesen csaknem folyamatosan verték az órát, mert időre ment a dolog. Szegény óra.
A csúcs egyfajta piás sakk-készlet, a snapszsakk. Két barátom is azt kapta tőlünk kerek születésnapjuk alkalmával. A figurák, nagyjából stampedlik, melyeket kezdésre megtöltöttek valamiféle snapsszal, likőrrel avagy pálinkával. A leütött figurákból ildomos kiinni azt, ami bele volt töltve. A játszma végén nem izgat senkit, hogy nyert-e vagy veszített.
Végül megemlítem HI nyelvi leleményét: „A sok sakk, az sakksokk.”
***
Ma a hiszekegy egyik kitételén méláztam el: „aki az Atyától született az idő kezdete előtt.” Induljunk ki abból, hogy idő azért van, mert anyag van, annak mozgása van, és a mozgások egymásutánja jelöli ki az időt. Az idő kezdete az anyagvilág kezdete. Logikailag tehát az örök szellemi létezőből (Atya) fakad a Fiú, majd az Isten létrehozza, megteremti az univerzumot. A nagy BUMM-mal elindul az anyagvilág szétterjedése, és megszületik az idő.  Következésképpen „az örök jelenben, mintegy az anyagvilág megteremtése előtt…”

Régi vagy ritkán használt szavak, amelyeknek már nem mindegyikét érti a legtöbb ember. Csak állatok elnevezéseivel operálok. Akár kvízjátéknak is alkalmasok.
ártány – herélt disznó
cáp - kecskebak
emse – nőstény disznó
gácsér – hím kacsa
gida – fiatal őz, kecske
gím nőstény szarvas
göbe – nőstény disznó
göböly – hizlalt ökör
gödölye – nőstény kecskegida
jerke – bárány 1 év alatt
jérce – még nem kotló tyúkocska (nagyanyámtól: csérog mán, de még nem űl el [sic!) 
kanca – nőstény ló
kappan – herélt kakas
mén – hím ló
ökör – herélt marha
öszvér – ló-szamár utód
sőre – hizlalásra szánt marha
tinó – fiatal ökör, borjú
toklyó – 2-3 éves juh
választási malac (köze nincs a szavazáshoz) már nem szopó malac
Biztos, hogy van még ugyanennyi, de nekem most ezek ugrottak be.
Új szavak, a szlengből indulnak útjukra. Még nem mindenki érti őket.
tolja ezerrel – nyomatja a magáét
vágod? – felfogod? - érted, amit mondok?
megvan? – kapiskálod?
kockol – kütyüjén matat
bekuckózik – félrevonul
***
Háromféle szókirakóval játszom a fb-on. Szózat, Szóreggelt, Magyar world – eltérő eredményekkel. Van, hogy nem sikerül egyáltalán megoldani az ötbetűs rejtvényeket. Két ízben sikerült már a másodikra eltalálni a kívánt megoldást. Ma pedig elsőre. Beírtam, hogy KÍVÁN. Azonnal megjelent: Eltalálta.
Ez olyan véletlen a nyelvi játékokban, mint szerencsejátékokban a lottó ötös. Ugyanis sok ötbetűs szó van. Amit egyik játék elfogad szónak, sokszor előfordul, hogy a másik nem fogadja el. Onnan tudom, hogy az egyik játékban nyertes szóval kezdem a következő fajtát.
Nem mindig sikerrel.    
***
Deske tegnap: „Kifújt. Mára valahogy elmúlt a kedvem ettől a napi testsúlyfontoskodástól.
Jó és tartós, sokéves játék volt, tudtam a szerepét. Mérleg polcra.”
Megvidámította az estémet.

-Élő festészet. A San Marco Galéria kiállítása. Villamoson vittem … hosszú út, nekik adtam, ne kelljen még egyszer kiutazni. 329. o.
***
- Lassan elbúcsúzom az utazástól. Sokadszorra megnézni azt a Balthus-képet? L’art pour l’art.  Fájdalom, hisz nem a lehetőségek, az érdeklődés van eltűnőben, 333. o.
***
- Megkért, villamosozzam körbe a várost, ajándékaival a rokonoknak, Halkan fogcsikorgat. Reméltem, hogy ebből végleg kiöregedtem. És akkor felrémlett: A SZERETET MINDENKOR SAJÁT AKARATUNK FÖLADÁSA. 334. o.
***
- Szavak nélkül értjük egymást. A vécépapírt én hordom haza, a fogkrémet ő. 335. o.
***
- Mintha villám ütött volna meg. Ami negyven éve fájdalmamban nem, hangosan fölsírtam? Gyógyulj meg, Kata, nem tudok nélküled élni. Angyal repült át, Kata csitítgatott. 341. o.
***
- Kedves Deske! Sokáig nem kerültem gép közelébe. Kata iránt érdeklődöm, hogy van?
Kedves N. Nincs ok aggodalomra, minden rendben van, Kata egyenletesen rosszul van. Néha kevésbé. 350. o.
***
- Isten mindig a legjobbat adja nekünk. Lássunk világosan. A jó nem azonos a kellemessel. Ez elkezdődik a szülési görcsökkel, a tetanuszoltás, az egyszeregy bemagolása. Egyébként jogunk van a kellemesért imádkozni. Magasabb emelet a legyen meg a te akaratod. A Keresztút 8. állomása. Jézus elutasítja az asszonyok együtt érző sopánkodását. A jó nem azonos a kellemessel. 353. o.
***
- Virágba borul szerelmem, így halálközelben, Katával. Ahogy egymás arcát nézzük, miközben etetem. Sokévtizedes ellenérzéseim súlyukat vesztik. Ő tárgyakat halmozott, én gondolatokat. Olyan nagy a különbség? 356. o.
***
- Kata ment gyónni, de mivel beszéde nem érthető, leírta. Kedves öreg papismerőse pedig már nem tudott ott olvasni. Biankó oldozta föl, mosolyogtak. Utána a Rózsadombon sétáltunk. 367. o.
***
- Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk. Csak én amit helyett akit mondok, és nyomatékul mint egy dudát, megnyomom a fenekét. 371.o.
***
- Keresem hónapok óta  a szót mióta halálközelben…rendrakás emberésszel vagy hitben… vajaskenyérről esti sétáról, házasságról, betegségről, halálról. 372. o.

- Nincsen jósors, és nincsen balsors, mondogatom magamnak. Istenközelség van, és istentávolság. Az aggódás hitetlenség vagy udvariasabban kishitűség. 287. o. Ámen, ámen.
***
- 45 évig vágytam Nikonra. Ma lett. …Az üzlet előterében a csop. vez. előtt kéretik 3 hátraszaltó (az én koromban). Megtörtént... és akkor visszaváltották a Nikont…Hál Istennek, nincs Nikonom. 289. o. Alig megfordítható folyamatról mesél.
***
- Fergeteges ötlet volt, úgy tűnik, ez a selyemfényű fehér zománcfesték, vettem is még egy kilót rögtön belőle, hátha ez az utolsó a világegyetemben…
***
- Egy New York-i pap kitalálta, hogy eljön Budára ferencesnek. …sovány feje kissé remeg, most a félhetes misénket átvette, így mondta: khönyörögjünk. Nem tudtam leküzdeni meghatottságomat. 294. o.
***
- Biológiaiórajavítóműhelyről nem tud? uo.
***
-  Ha én elalszom a dobozokon ülve, hanyatt esem és eltörök, az üzemi balesetnek számít? És ki az üzemeltető? 301. o. Aki eltörött.
***
- Hogy mennyire örül két öreg ún. diplomás szüle hittanító lányuk állatgondozó diplomavizsgájának, magam is elcsodálkozom. És mégis, csakugyan. uo.
***
- Mára így alakul az a rohadék (kép) kezd minőségi-unalmas lenni. 312. o.
***
- Ellene mondok a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm melankolikus lelkialkatomat – írtam a Bibliám végébe. 308. o.
***
- Istenem ölelj át! Egy napja nem vagyok boldog. Botrány… Két dolgot biztos nem értek. Mi az, hogy szép, és mi az a szeretet. Magyarázza meg nekem valaki, miért szép a kalapom. És mi az, hogy az Atya szereti a Fiút. Fedőfogalmak talán, valami eltakart előtt. Misztérium lehet. 309. o.
***
- Festettem másfél évig. [Ő] 12 másodpercig nézte. 314. o.
***
- Díszvendég lesz a kiállításon, meghívtam a Szűzanyát. 316. o.
***
- Nagy iramban felfelé a szerpentinen, Szüts vezetett. Mellettünk meredély. És akkor egy kanyart nem bírt bevenni, röpültünk a fák teteje fölött. Kezdtem mondani: Miatyánk… Erre ébredtem fel avval, hogy akkor ez a mező rendben van, föl vagyok készülve. 324. o.
***
- Megy a bakonybéli benedekrendi monostorba a Koldus keresztút. Öröm. Némi feszültség után, a múltkori jezsuiták, bár két nap alatt választ kértem, azóta sem jelentkeztek. Így életbe léphetett új ötletem. 327. o. 

Nemrég azt írtam, hogy kihaltak azok az idős emberek, akik modellül szolgáltak nekem az öregedésre. Kihaltak, de nem egészen. Néhány társam, no meg  Váli festőművész (80) mutatják az utat, melyen ők is gyalogolnak.
Ennek a bizonyítéka a most olvasott DESKE.hu2. Mert fanyar humorral kezeli az idősödést: Ilyeneket ír:
- Az aktuális dedikálógép szövege is megan. A meghívóra: Aki néhány szem tepertős pogácsát hoz, azt a helyszínen jóízűen elfogyaszthatja. 255. o. (Az öregkorhoz bölcs humorra is szükség van.)
- Haláldossziéban egy levél: Miki, szerintem mondj le a forintbevételről, vagy hogy ez az izé még biztos jó lesz valamire/valakinek. Túl strapás. És elég tárgy van a nagyvilágban. Négyköbméteres konténerbérlés, egy tételben mindent lehordani. A képek maradhatnak. Golyóstollamat rád hagyom. 262. o. (Az elmúlás s a kapcsolt teendők rendezése egyre aktuálisabb a mi életkorunkban.)
- …Váli úr, megrendeléseket el szokott fogadni?
- Persze, természetesen. Hiszen ebből élek. Amennyiben ez műterembelsőre vonatkozik. 265. o.
(A Ford T-modell hirdetésére hajaz: „A T-modellt kedvenc színében forgalmazzuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.” Mondom, bölcs humorra szükség van idős korunkban.)
- …a profinyomdász, Zsolt rákérdezett: Érdekes, miért ilyen kevés a lila. Ezekre az esetekre kidolgozott válaszomat kapta: az a drága festék. 266. o. (Már megint humor.)   
- …vágyom én ODA. Ott… örülni a Vele való találkozásnak… Illetve arra most még alkalmatlan. Majd. 269. o. (Nemeshegyi P. Japánban szolgáló francia frátere jut eszembe, akitől az atya kérdezte: Maga, kilencvenen felül nem kívánkozik már odaátra? Mire a testvér: Nem túlságosan. És szippantott egyet pipájából, és kortyolt egyet finom francia borából. Milyen általános ez!)
- …a Tungsramban hajdan szigorúan titkos kísérletek folytak villanykörtéik élettartamának a csökkentésére. Egy halott nénire 17 év után találtak rá. Égett nála a villany. 270. o. (Gondolom, a kísérletek azóta is folynak az iparvállalatoknál. Egy mai szgk úgy van tervezve, hogy koccanás után totálkáros legyen.)
- …hamvasztás? A Krisztus Király kápolnában kifizetve az üreg a legalsó sorban. 273. o. (Felelős gondoskodás a végről. Ki ne gondolna rá, még ha kényszeredetten is.)        
- Üldögélek munkaszékemen ernyedten, behunyt szemmel, és várom a halálomat. És az csakugyan közelebb jön egy negyed órával. És persze várom a Sony HX99-et is, azt a jövő hétre. Kijelzőre rábökök, oda állít élességet. Legyen meg a te akaratod. Idegen földben akarok nyugodni. Egy újszülöttet húsz évre kapunk ajándékba. A frigóban maradt egy kis somlói galuska. 281. o. (Egy novellára való elmélkedő gondolattömeg egyetlen bekezdésbe tömörítve. Átélem mondandóját.)
- RÉMÜLETES; ez az igazi öregség. NEM AKAROK UTAZNI. SEHOVA. ITTHON SZERETNÉK LENNI A SZOBÁMBAN. …Persze megyek.  285. o. (Állandó dilemma. Eleget tegyek-e a meghívásoknak? Melyiknek?)
***
Dávid Kata (99) imádkozik, Mórát olvas – írja Deske. Én (76) is – teszem hozzá magamban.   

- Ha a kritikusaim látnák, hogy a Temzén járok, azt mondanák, hogy azért teszem, mert nem tudok úszni. Margaret Thatcher. 118. o.
- Ferenc pápa: Nehogy a megszokás a nyolcadik szentséggé váljék életünkben. Tökéletes. 119. o.
- Megnyitói ajándék volt sógorasszonytól tálcácska mákoskifli, még aznap este elfogott, általam. Most szóba került. Kata mondja, hiszen az lekváros kifli volt. Ilyen az én szerencsém. Bár. A mákos kifli még akkor is egy csodálatos dolog, amikor éppen lekvárral van töltve. 131. o.
- Maximilian Kolbe: Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik. 145. o.
- Egy szervező szavai: Fiatal koromban úgy gondoltam, hogy meg kell váltanom a világot. Aztán rájöttem, meg van váltva, s nekem ezt kell híresztelnem. Zseniális. 146. o.
- Ha a halál a vég, akkor az életnek nincs értelme. 166. o.
- Megvettem egy Móra-kötetet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Nem csalódtam. Karcolatok külföldi útjairól. Jelentéktelen epizódok, de ahogyan átrobban mindenek feletti csendje és szelídsége. Iszonyú erő és erőt adó. 168. o.
- Minden találkozás az utolsó. 183. o.
- …gusztustalan ármegállapítás: pl. 1999 HUF uo.
- Amikor Rákosiék minden egyletet, egyesületet, fölszámoltak, ebből a fotósok kimaradtak. Ugyanis egy névváltoztatás. Budapesti Fotósklubból Magyar Dolgozók Művészeti Fényképező Egyesülete / MADOME lettek, amit senki nem mert feloszlatni. Zseniális. 198. o.

Vásáry Tamás gondolatai egy tegnap hallgatott interjújából:
-  A bölcsességnek együtt kell járnia a szeretettel.
- Az izgulás a legnagyobb adó azért, hogy az ember zenész lehet.
- Olyasvalamit is megfogalmazott, hogy az elszámolásnál nem az számít, hogy milyen sikeres zenész volt valaki, hanem hogy mit adott másoknak. Ő pl. alapítványt hozott létre gyerekek megsegítésére.
- Meg olyasmit is mondott, hogy a művész mivolt nem tanítható. Az egyénre szabott isteni ajándék. Megtaníthatatlan.
***
A Tanú c. filmet ki tudja hányszor vetítették a tévében. Magam is sokszor láttam. Utóbb rájöttem, hogy a műfaját az egyik epizódszereplő mondja ki. A logopédusnő párbeszédet folytat Virág et.-sal, és eközben hagyja el száját a kérdés, ti. hogy milyen beállítottságú legyen tanúként a gátőr, Pelikán: „Milyen legyen a figura? Csináljunk naivat, csodálkozót, a nép egyszerű gyermekét?”
Mintha Bacsó Péter kérdezné a forgatókönyvet megismerő Aczél Györgytől: Milyen legyen a film? Csináljuk naivra, csodálkozóra, a nép egyszerű gyermekeként bemutatva a diktatúrát?
A diktatúra gonoszsága, kegyetlensége és a téma könnyed feldolgozása, nyelvi leleményei okozzák azt a kettősséget, amely az embert eluralja a film láttán, különösen is azokat, akikkel kegyetlenül elbánt a Rákosi-rezsim.  
***
Itt járt M. unoka, aki lassan jobban ismeri hazánkat, mint mi, akik elég régóta itt lakunk. Ott forgat, ahol a programjuk szerint filmeznie kell. Benne van a közélet pezsgésében. Most pl. egy aktuálpolitikai faviccel rukkolt elő. Lakonikusan megjegyezte, hogy a fiú férfi, az infláció nő.
És még engem figyelmeztetett az anyja, hogy ne mondjak szóvicceket, mert igen keserves megpróbálni idegen nyelven visszaadni.
A műfordítóknak persze sikerül. Milyen lehetett az angol eredeti szöveg (Nem félünk a farkastól), amit így fordítottak magyarra: Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.  

Felesleges könyveinket felajánlanánk a helyi könyvtárnak.
Kérdésünkre, hogy kell-e nekik könyv, a könyvtáros azt mondja: Nincs már helye a polcokon.
Mondom neki: Lehet, hogy nem is könyv, hanem kölcsönzést kérő olvasóra volna nagyobb szüksége. Sajnos, azt nem tudok szállítani.
Fama est, úgy hírlik, hogy ma több az olvasó, mint bármikor korábban, de okos eszközökről olvasnak, e-bookból, internetről, stb.
Ez így van, és nincs másképp, mondaná ifjúkorom egyik felnőttje, a góbé Izsák.
***
A templomból kifelé jövet egyik nő a másikhoz:
- Hogy vagy?
A válasz után szóval tartom, megosztom vele a szakállas viccet.
Két pszichológus találkozik. Az üdvözlések után egyik a következőket mondja társának:
- Látom, te jól vagy. Hát én hogy vagyok?
***
Ha jól számolom, összesen 17 órát állítottam vissza. Az autóban lévő lesz a 18.
Ostoba európaiak vagyunk.
Az indián poén szerint azért vagyunk szánalomra méltók, mert komolyan gondoljuk, hogy ha a takaró egyik végéből levágunk és a másik végéhez toldjuk, a takaró hosszabb lesz.   
***
Időnk egyre inkább a várakozásoké. Leginkább a rokonok látogatására, vagy fordítva – az ő meglátogatásukra várunk. 
Várunk továbbá
a fegyverek elhallgatására,
a békétlen erők megfékezésére,
az egymásnak feszülők önmérséklésére.
Várjuk, hogy „jöjjön el az ő országa és hogy
legyen meg az ő akarata immár a földön is.”