Mickey webnaplója

P. NP SJ kedves vicce így szólt: Tudjátok-e, hogy kapta nevét Kecskemét? ??? Na jó, akkor elmesélem. Hajdanában danában Árpád vezér a főurakkal lovagolván egyszer csak megálltak. Itt kellene várost alapítani. De mi legyen a neve? Mivel a környéken számos kecske legelt, úgy döntött: a város neve legyen Kecskemét. Tovább lovagolván egyszer csak, ahol megálltak, még több kecskével találkoztak. S várost alapítottak. Most már nem volt kérdés, hogy mi legyen a város neve: Árpád szólt: A város neve legyen… Balassagyarmat.
Nemrég lefotóztam M.-ék kertjét, mert olyan szépen köszöntött be oda az ősz, hogy csak na. Képzelhetitek, ma újból a helyszínre látogatván újra lefotóztam a kert néhány szépségét, mert ma még szebben köszöntött be az ősz, ha ezt egyáltalán lehet fokozni, mint az anekdotikus kecskék számát.
***
Levi unoka Mozart Ländlert trombitált. Kedvenc dallamomat a jeles szerzőtől. (m m flss msff rrmd rmm flss msff rrdd és így tovább.) Aki ismeri a szolmizációs jegyeket, annak a fülében felcsendül a dal.
***
A FülesBagoly egyre ellenőrizetlenebbül kerül az előfizetőkhöz. Valami nagy baj lehet a szerkesztőségben. Sok az elütés a rejtvényekben, a viccek szövegében, s immár másodszor hiányzik egy oszlop a rejtvénykockákból. Azaz csak akkor tudom megfejteni a feladványt, ha kitalálom, hogy egy oszlop kell még a négyzetháló végére.  
A Pál utcai fiúk c. regény olasz törökmézes árusa emelte az árait, és kevesebb mennyiséget adott immár drágábban. Mikor reklamáltak nála a fiúk, így reagált: Hát most kisebb, hát most drágább… A fiúk nem tudták, hogy az olasz családja nyomorog, s kényszerből változtatott.
Valami hasonlót sejtek a rejtvénylapnál is. Idén 100-tal drágább, minősége meg romlik. Ezt csak sejtem, nem látok a kulisszák mögé.

Ez a derék filmszínész 81 éves. A róla szóló viccek abszurdabbak az erőszakos kismalac-vicceknél.
A vicc szerint Chuck Norris egyszer megpróbálta a lehetetlent. És sikerült. Talán azért tudunk jókat nevetni az összehordott CN-képtelenségeken, mert elképzeljük őket. Háry János kutyafüle hozzá.   
- Chuck Norris 20 perc alatt nézi meg a 60 perces tévéműsort.
- Lehetetlen nem létezik, csak olyan hogy, "Chuck Norrisnak nincs kedve hozzá."
- Az ókorban Chuck Norris azért nem lehetett gladiátor, mert az oroszlánok nem egyeztek bele.
Chuck Norris megszámolta a végtelent. Kétszer.
Chuck Norris tudja a pi utolsó számjegyét.
Chuck Norris pörgőrúgása olyan erős, hogy az űrből is látható - szabad szemmel.
Chuck Norris képes a gyémántot visszaalakítani szénné egyszerűen. Úgy hogy a két végét megrántja.
Amikor Chuck Norris fekvőtámaszt csinál, nem magát nyomja fel. A földet nyomja le.
Chuck Norris egyszer egy egész doboz altatót vett be. Utána csak egyet pislantott.
Chuck Norris ki tudja nyomni a puszta nézésével a palacsintából a lekvárt. Még akkor is, ha az túrós!
Chuck Norris sosem tarol bowlingban. Ő csak egyetlen bábut dönt le, a többi kilenc pedig elájul.
- A Guiness Rekordok könyvének utolsó oldalán a szerkesztők megjegyzik, hogy az összes rekordot Chuck Norris tartja, és ez csak azoknak az embereknek a listája, akik a legközelebb voltak hozzá.
- Chuck Norris egyszer hazakísért egy hajléktalant...
Chuck Norris 7,9 másodperc alatt futja le a 100 métert...
Chuck Norris egy ötoldalú kockával is tud 6-ost dobni.
Chuck Norris ki tudja rakni LEGO-ból a tejútrendszer 1:1 arányú modelljét.
Chuck Norris a víz alatt is meg tudja szárítani a haját.
- Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? - Chuck Norris.
Chuck Norris megígérte, hogy többé nem fog kiugrani repülőgépből. Egy Grand Canyon épp elég...
Chuck Norris kaputelefonról is tud sms-t küldeni!
Chuck Norris egyszer visszahívott egy rejtett számot...
- Chuck Norris vezetékes telefonról facebook-ozik.
Chuck Norris az egyetlen olyan ember, aki úgy nyert az olimpián úszásban, hogy nem lett vizes.
Chuck Norris gyakran néz farkasszemet szobrokkal. Mindig a szobrok pislognak hamarabb.
Ha neked van 5 dolcsid és Chuck Norrisnak is van 5 dolcsija, akkor neki van több pénze!
- Amikor Chuck Norrist műtik, az orvosokat kell érzésteleníteni.
- Chuck Norris már tele tárral is játszott orosz rulettet és nyert!
- Chuck Norris fürdőgatyában és strandpapucsban mássza meg a Himaláját. Azért strandszerkóban, mert előtte jött fel a Marianna-árokból - palack nélkül - és nem volt kedve átöltözni.
Chuck Norris tegnap járt az űrben, mikor egy rabló után szaladt, és át kellett ugrania egy kerítést.
Chuck Norris egyszer megpróbált visszamenni az időben, de akkor még nem volt semmi, ezért unalmasnak találta és visszajött.
- Hogy született a zsiráf? - ??? - Chuck Norris pofán rúgott egy lovat.
Chuck Norris elszomorított egy Happy Meal menüt...
Amikor Bell kitalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól.
Chuck Norris egyszer olyan gyorsan kelt fel, hogy látta magát aludni.
Chuck Norris első osztályos zsebszótára alapján alkották meg a Wikipédiát.
Sokan hordanak Superman-es pizsamát, de a Superman Chuck Norriszos pizsamát hord!
- Chuck Norris nem fizet adót...csak beküld egy borítékot, amiben az arcképe van.
- Ha valaki hazamegy, benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott a Láncfűrészes Gyilkos!
Ha a Láncfűrészes Gyilkos hazamegy, akkor benéz az ágy alá, hogy nincs-e ott Chuck Norris!
- Chuck Norris nem hord órát, mert ő dönti el, hogy mennyi az idő.
- Szerintem Chuck Norris nem a legerősebb a világon... egy pillanat, valaki csenget!?
- Chuck Norris egyedül is tud kánonban énekelni.
- Chuck Norris vonalzóval is tud kört rajzolni.
Chuck Norris egyszer hülyére verte a saját árnyékát, mert túl közelről követte. Azóta az árnyéka 10 méter távolságot tart.
Chuck Norris egyszer hülyére vert egy okostelefont.
Chuck Norris felidegesítette Békéscsabát.
Chuck Norris egy forgóajtót is be tud vágni maga mögött.
Chuck Norris tud nyitott szemmel tüsszenteni.
Chuck Norris már látta Columbo feleségét.
Chuck Norris felhangosította a Csendes-óceánt.
Chuck Norris végigvitte a Super Mariót. Balra.
Nem értem, miért istenítik ennyire Chuck Norrist. Ha tényleg olyan kemény lenne, idejönne, és beleverné a fejem a billentdgbvxdggcesghccju…
Chuck Norris idősebb, mint az apja.
Chuck Norris vett egy benzines Teslát.

M. feladja párizsi albérletét. A 13 m2-es „egyterű” komfortért havonta magyar pénzre váltva több, mint 240 000 ft-ot fizetett. S még ritka szerencséjének tartja, hogy sikerült megkaparintania annak idején. Mindezt azért mesélem el, mert nézegettük a hazai bérleti árakat. Budai lakáshirdetés: 44 m2-es lakást kínálnak bérletre havi 140 000-ért. A lakás a földszinten van, kerthasználattal.  M. felnevetett. Hát ez semmi.
Ha nem is semmi, de rávilágít: Minden cseppfolyós a közgazdaságban. A pénz értéke, az infláció mértéke, a lakás helye, a kínálat-kereslet helyzete, a kiadók mohósága, a lakást keresők anyagi teherbírása, fizetési hajlandósága.
***    
Megérkezett a Galamb, a Regnum lapja. Legjobb cikk benne Balás Béla emeritus püspök, amelyet Krómer I. neve fémjelez. A vezércikket én írtam.
Megjelent a FülesBagoly novemberi száma is: Benne viccek, és megoldásra váró poének. Utóbbiakból egyet fejben megoldottam. A mozaikrejtvényben adva volt:
Két nő beszélget:
- Hogy csináltad, aranyom? Hisz te is alacsony sorból küzdötted fel magad.
- Igazán egyszerű volt. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem tapasztalatom.
- És azután? (Az itt következőket fejben oldottam meg a mozaikszemek összekeresgetésével):
- Nekem pénzem lett, neki tapasztalata.
***
Pistike ebéd közben megkérdezi apját: 
- Papa, akarsz még egy szelet tortát?
- Nem kérek, kisfiam.
- Hát akkor most te kérdezz engem!
***
- El akarok válni a férjemtől, ügyvéd úr! Még éjszaka is más nőkről álmodik.
– Beszél álmában?
- Dehogy! Ő sokkal ravaszabb annál!

A FB-on igen népszerű egy ausztráliai fiatalember, akinek úgy megtetszett a magyar nyelv, a magyarok szellemessége, hogy megtanult magyarul. De nemcsak a konyhanyelvet, nem is a pidgin-magyart, hanem a sajátos szófordulatokat, szlenget, közhelyeket, szólásokat, szállóigéket, közmondásokat. Mi tagadás, van belőlük bőven.  Végül is követhetetlenül nagy a számuk, mert korcsoportok, tájnyelvet beszélők, tartósan együtt élő közösségek kialakítják a maguk szóhasználatát. Nemrég találkoztam Móránál azzal a kifejezéssel, amit anyám is gyakran emlegetett: küldött ördög. De azzal is, hogy olyan a szád, mintha kutyát szoptál volna. Ezeknek se szeri, se száma. Keletkeznek, át- és átalakulnak, majd elhalnak. Az ausztrálnak tetszik pl. a boldog-boldogtalan szópáros. De nemcsak az, még számos hasonlót említ. Úgy látszik, elmondta ezt boldognak-boldogtalannak. Merthogy bejegyzését már több mint százezer ember látta, igen sok hozzászólást is kapott. Méltán.
***
Ma itt volt négy unokánk, M. és E. gyerekei. Feldobták a napunkat. Kedves találkozások estek, kedves beszélgetések, közös étkezések. Jó volt együtt velük. Élethelyzetük úgy hozta, hogy kénytelenek voltak hosszasan ránk bízni a kisgyerekeket. Örömmel álltunk elébe, s gazdagodtunk általa.
***
Életemnek lezárult egy szakasza.
A jogosítványom meghosszabbításától eltekintett két különféle szakorvos egyike, s ezzel meghiúsította, hogy a jövőben autót vezessek. Szívem ugyanis már nem a régi, mert már elég régi.
M. kérdezte, hogy hogyan fogadtam e határozatot. Mondtam neki, hogy úgy, mint aki a bíróságon hallgatja az ítéletet. Magamhoz képest is hamar napirendre tértem a változás fölött. Számomra nem akkora öröm a hosszas vezetés, bár végigcsinálom a hosszabb utakat is rendre. De nem akkora az örömöm amiatt, hogy több sétára vagyunk ítélve a jövőben. Ám a megfordítottja is igaz. Örültem annak, hogy háztól házig járhattunk a kocsival. Most meg annak örülök, hogy a hosszabbítással járó vesszőfutásomnak a végére értem. Számoltam vele, hogy egyszer így lesz. Most már mindez múlt idő.
Az autózást mindig luxusnak ítéltem meg, s amennyire tudom, egy centit se vezettem fölöslegesen. A gk. adta szabadság álságos. Ki voltam téve a parkolási díjas övezetek rablásának (nem szoktam meg soha, hogy semmiért pénzt kaszáljanak akárkik). Megszabadultam a sokféle költségtől: szeszélyesen változó – most éppen inflációs – benzinártól, a súlyadótól, a téli-nyári gumicserétől, a kétévenkénti vizsgáztatásra felkészítés árától, a vizsgáztatástól, a jogosítványhosszabbítás díjától, az elszenvedett balesetekkel járó hercehurcától, az elkopó alkatrészek cseréjétől. Nem is sorolom tovább.      
Azon lehet vitatkozni, hogy a napi bevásárlás, misére járás kellemes időtöltés-e, vagy sem.
A lépésszámláló tanúsága szerint éppen eléri azt a minimumot, ami karbantartja a futóműveinket.
Rájöttem, hogy ha eddig annak örültem, hogy kocsi van alattam, mostantól örülhetek annak is, hogy nincs alattam kocsi. Későn kezdtem vezetni (37 évesen), és kicsit több mint 37 évet vezettem.
Ennyi – mondaná a filmes csapó.           
    

Vagy ötven éve annak, hogy a vállalatok irodai dolgozói havonta leadták rendelésüket a gondnokságon, s kértek gémkapcsot, klamnizót, ceruzákat, golyóstollakat, vonalzót, iratlyukasztót. Aztán ezekből jutott ide is, oda is. A vezetők körében a repi dolgok szerzése hatalmasodott el. Mosolyogtam rajta, hogy év vége közeledtével egyre többféle naptárral távoztak a hónuk alatt. Hány naptár kell egy otthonba-irodába, hogy az idő múlását mutassa? Volt immár sok tolluk, ceruzájuk, naptárjuk.
A komfort úgy kívánta, hogy legyen a lakásban több óra is, hogy akár hova nézünk, lássuk a pontos időt.
Nem részletezem. Mindenből sok van. A hivatalos statisztikák szerint a jóléti társadalom az élelmiszerek 30%-át kidobja.
 Az évente nálunk tartott lomtalanítások alkalmával hatalmas kupacok gyűlnek össze évről évre a lakókörnyezetekben.
Az alacsonyabb beosztásúak egy része nem győzi megenni a kapott csokoládét, meginni a kapott kávét, a tekintélyes nevezetes emberek pedig nem győzik meginni a repi italokat.
Mindenből sok van. Az autók nem férnek el az utcákon, nem találnak parkolót, s meghasonlást okoz túlzottan magas számuk.
A textilipar fölös mennyiségben szállít ruhaneműt. A világ nem tudja felvenni, és nincs is értelme ekkora fölös mértékben termelt áruknak.
A megapoliszok zsúfoltak. A munkát keresők megszállják a városokat, levegőt se kapnak egymástól.
Nem kellene már józan önmérsékletet tanúsítanunk az anyagok felhasználása vonatkozásában?
De bizony kellene.
Mit tehetünk?
Sokat.
A rendszerváltáskor született mondat szerint mindenkinek fel kellett volna tennie magának a kérdést: Mennyit változtam én? Ezek összessége adta volna a rendszerváltást.
A fogyasztói társadalom tagjainak is fel kell tenniük a kérdést: Mennyire takarékos az én eszközfelhasználásom? Kell-e mindenféle eszköz. Kellenek-e akkora számban, amekkorával rendelkezem?
Hányféle eszközt feleslegessé tesz az okostelefon.
Nem sorolom a funkcióit.
Annyi félét, ahány funkciója van.              

A szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! – írta Berzsenyi.
A szárnyas idő „repűlésének” egyik fogható megnyilvánulása, hogy fiatalkorunk jelesei felett is elrepűlt az idő. Mádl Dalma elhunyt, Török Ferenc, Venczel Vera úgyszintén. Nyugodjanak békében!    
Viszont él Szakonyi Károly, akiről terjedelmes megemlékezések születtek, s amelyeket a Napút tett közzé az interneten. A szépíró immár a kilencvenesek táborát gyarapítja. Isten éltesse!
Nem teszem ide saját megemlékezésemet, sem a róla szóló alapos elemzéseket. Ha valakit érdekel, elolvassa őket a neten. Inkább csak elmélázom azon, hogy milyen titok az idő, mibenléte, a múlása, az egyes emberek életének az időben való lehatárolása.
De még inkább megpróbálok gyönyörködni az újabbnál újabb generációk cseperedésében. Ma ugyanis találkoztunk a legkisebb unokáinkkal. Mindjárt néggyel.
A találkozás kötelező körein túl belefeledkeztünk az együttlét önfeledt örömeiben.
Hol csak figyeltük játékukat, hol belefolytunk tevékenységükbe.
Talán a legjobban annak örültek, hogy ráérősen meghallgatjuk őket, érdekel bennünket minden, ami hozzájuk tartozik.
Nem gondoltam, hogy labdázni fogok a fiúkkal. Csak az udvaron talált labdát odagurítottam D.-nak. Ő azonnal reagált rá, és visszarúgta. Egy betonfalat kinevezett kapunak, és máris megindult a gólszerzésért folyó küzdelem.
A gólok számlálása sajátosan történt.
Ha a labda mögötte falat ért, akkor egy nullra vezettem. De ha kivédte, akkor törlődött az én gólom, az öv eredménye  pedig egyet emelkedett.
Sokáig játszottunk, mire D. belefáradt. Nem vallottam be neki, hogy én is elfáradtam. Mindenesetre jól esett a friss levegőn folytatott mozgás.
Vannak további pozitív történések a fiatalokkal kapcsolatban.
Bl. névnapját ünnepelte,
M. megkapta magyar okmányait.
Csak így tovább, csak így tovább…
              

A nap során felkerestem a szakrendelőt, ott is a neurológiát. Kaptam sorszámot, s vártam soromra. Az óra háromnegyed egyet mutatott. Egy nő föl-alá sétált, s nekem elmondta, hogy már féltizenkettő óta arra vár, hogy behívják, de mindig mások neve hangzik el. Türelemmel meghallgattam a türelmetlen nőt. Majd amikor megint más neve hangzott el, akkor valakit felhívott, azt kabálva a telefonba: Ha legközelebb se engem hívnak, hazamegyek. Tényleg nem őt hívták, hanem engem. A nyitott ajtónál kivártam, hogy őtürelmetlensége elpanaszolhassa a személyzetnek bánatát. Nézi a doktornő a nő papírját. De kedves asszonyom, magának nem a neurológiát, hanem az urológiát kellene megcélozni, ami egy emelettel alattunk van. Mire az asszony: Határozottan emlékszem, hogy engem a második emeletre küldtek. A doktornő csillapította: Menjen csak le, most még fogadják önt.
Engem ő fogadott, és koromnál fogva adott egy beutalót nyaki ultrahangra. Engem is biztatott, kérjek már most időpontot, mert most adnak még az idei évre.
Még beszélgettünk. Megemlítettem neki, hogy felére csökkentették a vérhígítóm napi adagját, egy másik szakrendelőben. Nem helyeselte. Szerinte semmi nem indokolja a csökkentést. Javaslatot tett arra, hogy duplázzák meg az adagomat. Ez nekem fura. Vajon melyik doktor véleménye korrekt?
Lementem hát a beutalóval. Ám a vizsgálati előjegyzések ablaka mögött nem ült senki. A váró részben viszont három dühös ember. Mint mondták, nagy bizonytalanságban várják, hogy jöjjön már valaki. Nincs kiírva félfogadási idő, itt kellene lennie egy időpontot adó alkalmazottnak, de már öt perce ülnek itt kétségek között. Gondoltam egy merészet, és egy másik ablakhoz siettem. Ott előadtam, hogy az előjegyzésnél nem találok senkit. Mire átvette beutalómat a hölgy, és adott egy időpontot.
Nos, ezzel visszasiettem a várakozókhoz, s mutattam a helyet, ahol eredménnyel járhatnak.
Ami az időpontkérőket és a neurológián veszteglő nőt illeti, az a közös bennük, hogy nem képesek a maguk érdekeit megformulázni, előadni, segítséget kérni az illetékesektől. Inkább egymás között morgolódnak. Fel kellene már nőni, felnőtté kellene már válni, s meg kellene tanulni artikulálni kívánságainkat.
Egy másik utunk is volt délután. M. unoka lakcímkártyáját intéztük. Hárman vonultunk a kormányablakhoz. Azért hárman, mert egyikünk se tudta, hogy tulajdonostársi minőségben mindkettőnkre szükség van-e. Sorra kerülvén szó szót követett, s kiderült, hogy M. egyedül elég lett volna ügye intézéshez. Majd az előadó megkért mindkettőnket, hogy a kitöltött űrlapot írjuk alá. Természetesen megtettük, de okosabb most sem vagyok. Ha nem kellett volna megjelennünk, hogy írhattuk volna alá az okiratot?
Hazajőve is azon gondolkoztam, ha azt kérdezné valaki, hogy meg kell-e személyesen jelennie a befogadóknak a befogadott személy lakcímkártyában részesítése okán a kormányablaknál, most is csak azt mondhatnám:
Igen.
Vagy nem.                    

Változott a program. Zs.-ék nem látogatnak Óbudára az őszi szünetben, erős megfázások okán. Így visszaáll a szokott rend, a matracokat levisszük a helyükre. Változott a program olyan értelemben is, hogy M. feladja párizsi bérletét, egyelőre jobb neki itt. Megbarátkozott a táncházzal. Úgy döntött, hogy ismételten felkeresi.
Változott a tervünk annyiban is, hogy a tervezett rakott krumpli helyett ma gombapörkölt félét ettünk kuszkusszal. Ehhez voltak jó alapanyagok az üzletben.
Olyan értelemben is módosult a szokott rend, hogy jelenleg fotókból túltermelési válsággal küszködöm, miközben az olvasást hanyagoltam, pedig tele vagyok tartalmas kötetekkel. Sebaj, törekszem pótolni a lemaradást.   
Száztíz olaszjellegű rejtvényt tartalmazó feladványkötetem felét megfejtettem, mert módszeresen csak a jobb oldalak rejtvényeivel foglalkoztam. Ezzel elértem, hogy lapozáskor csak a bal oldalakat hajtottam meg, s az aktuális rejtvénylapok simák maradtak. Legközelebb fordítok, s csak a bal oldal simaságára ügyelek, a jobb oldal görbe maradhat.
Tartozom hétfőn egy úttal a szakrendelőnek. Azt kell igazoltatnom egy vizsgálat során, hogy az öt éve engem ért stroke nem akadályoz abban, hogy tovább vezethessem az autómat. El nem képzelem, hogy ezt hogyan lehet kimutatni. Vagyok, élek, magam nem tudok olyan csököttségről, ami a sofőrködében gátló tényező volna. Meglátjuk, mit hoz a közeljövő.
Ami furcsa, és nekem nehezen szokható, hogy a csavaros, takaros konzerv, lekváros, nescafés stb. üvegek mennek a lecsóba. Csak úgy zörögnek a konténerben, amikor bedobálom őket.
Biztos, hogy jó a Földnek, hogy nem használjuk őket, csak egyszer?
Biztos, hogy újrafeldolgozásuk környezetvédelmi szempontból gazdaságosabb, mint ha ismételten töltenének bele élelmiszereket?
Nem tudom.
Mindegy, most ez a módi, és nem az én kompetenciám a gazdasági elemzések egzakt elvégzése. El kell hinnem, hogy ez a legegyszerűbb megoldás.
Azért maradnak bennem a kétségek.        
***
Ma elmentünk kirándulni a Duna partjára. Szép színes világot találtunk. Majd kb. 600 m megtétele után hazafelé vettük az irányt. Egy pár előttünk haladt.
Mondom T.-nek: Milyen fiatalok!
Majd még azt: Ilyet még sose mondtam.
Persze, hogy nem, hisz mi is fiatalok voltunk. Mit törődtünk is  a korral.
Most viszont korunk ügyel arra, hogy törődjünk vele.

Emlékezzünk szabadságharcunkra. 1956 nem az első hadakozásunk a minket nyomorító nagyhatalmak ellen. Volt itt már tatár, török, német, és lám volt itt orosz is. Mind a javunkat akarták. Ma is ezt teszik. De nemcsak anyagi javainkat, szellemi javainkat, tartásunkat is fenyegetik. Ezen a napom ki-ki vérmérséklete és politikai álláspontja szerint értékel. Én is ezt teszem, amikor megidézem Arany János Szondi c. versének első versszakát, mert ma is aktuális az 1856-ban írt költemény.
„Uramisten! védd a hazát helyettünk,
Vérünk áldozása,
Életünk fogyása
Hogy ne essék hiába:
Oh, ne engedd, uramisten!
Jutni pogány igába."
S hogy mi volna ma a pogány iga?
A nyugat erőszakosan terjesztett nihilizmusa.
A nyomásgyakorlásnak nevezett erőszak.
A „szövetségeseink” megengedhetetlen és évtizedek óta tartó modortalansága.
Az általuk alkalmazott kettős mérce.
Az ország felforgatására való egyre erőteljesebb törekvés.
A hazugok fenyegetéseinek szítása, erőteljes támogatása.
Általános támadás a családok, a társadalom, a haza, az istenhit ellen. Ezek lejáratására való törekvés.
Van hát miért kiállnunk, kívánom, hogy elég erőnk is legyen hozzá.
Te pedig ne engedd, Uramisten jutni pogány igába!
***
A tévé levetített egy olasz rövidfilmet, amely arról szól, hogy olasz szerző komponált és szövegezett meg egy indulófélét, amely az 56-os forradalmat méltatja, élteti. A dolog érdekessége, hogy egy lelkes szurkoló minden Lazio-meccs elején elénekelte többedmagával, majd az egész lelátó átvette a dalt, s énekli mindmáig a Lazio-mérkőzéseken.
Még megemlítem, hogy nemzetközi antológia jelent meg a forradalom után azoknak az írásaiból, akik kiálltak a magyarok szabadságharca mellett.         
***
Nem volnék én, ha a fent emlegetett volt itt már kitétel ne ingerelne szójátékra, s nem csapnám le magaslabdaként.
Elképzelem, hogy bekukkant valaki az ajtón és megkérdezi: Volt itt már Ottmár?

Amilyen változatosságot mutatnak ma a felhők, mást se kéne tennem, mint egész nap fotózni őket. Persze nem teszem.
Amilyen színpompásak a fák, egész nap mást se kellene tennem, mint lekapni őket változatosságukban.
Amilyen érdekes fordulatokat vet az általam olvasott Móra-kötet, mást se kellene tennem, mint idézgetni egyik kitételétől a másikig.  Ezúttal kicsit meg is teszem, mert a szögedi tájszólás még csak rendben volna, de ő selypes unokájának a bájával megtetézi. No, ilyet még nem olvastam a magyar szerzők között.
Felnőttekét igen: „Utánam, Beske, szólt Sárközi, a cigány, és megkalapálta a lovát. (Mezítláb ülte meg, nem volt sarkantyúja se.)” in: GG.: Egri csillagok .
Mark Twain írásából (Huckleberry Finn) egy fordítás: „Tatád maga se tuggya, mit akar. Eccer asziszi gyün, másszor asziszi, marad.”
Móra unokája szájából veszi ki a szót: „alighanem gyalog mönt, apapám. Be akartam mönni hozzád pengőért… Apapa, mondok neköd valamit. Lefestöm innen ezt a cégtáblát, tetszik tudni, ződbe jutott az üzlet. A konyhában beszélte a szömélyzet, kéröm.”
Én mög egész nap rejtvényt fejthetnék, de nem teszöm, mert ha teszöm azt, mind mögfejteném őköt, nem maradna más napra sömmi.
Mi a szösz?
Sok Mórát olvasva magam is szögedivé leszök, s úgy beszélök, mint a szögedi Centrum Áruház vezetője annak idején, aki azzal dicsekedett, hogy náluk van fölszömszödési (sic!) szolgáltatás is. Bizonyára szemfelszedést akart mondani, miként a Móra-unoka is a ződbe jutást keverte a csődbe jutással.
Ma M. unoka, aki szorgalmasan veszi magába a magyar nyelvet, minőségi ugrás előtt áll. Táncházba indul este. Ezzel a honi életérzésnek újabb fokozatára lép. Zene és karakteres mozgás a hazai kultúra szerves részei. Remélem, hogy nyitott lesz rá. Minden rezdülés számít, és abban reménykedem, hogy idehaza csupa pozitív hatást él meg, ami egyébként nonszensz.
Elhatározta azt is, hogy egy este felmegy a Várba teleholdkor, hogy éjszakai felvételeket készítsen a fővárosról, a Dunáról.
Dicsérem az eszét.