Mickey webnaplója

1. Fiunk a 72 óra mozgalom szervezőjeként egy rádióinterjúban többször emlegette a projekt szót. Egy betelefonáló kérte, hogy helyettesítse magyar szóval. Ám ilyen nincs. Az angol terv értelmű szó sokkal átfogóbb tartalmú nála. Magába foglalja a tervet, de a kivitelezést is, a logisztikát, az elvégzett és elvégzendő munkát, a kifejtett reklámot stb. is. Aki a projekt megmagyarításán fáradozik, annak szíves figyelmébe ajánlom szabatos megfogalmazását: A projekt meghatározott célok, feladatok és tevékenységek összefüggő rendszere, amelyet előre meghatározott erőforrásokkal, rögzített határidőre kell megvalósítani. 
2. Karinthy etimológiája róka szavunkra vonatkozóan kb. ez:
A görög alopex rövidebben lopex, még rövidebben pex, némi tájnyelvi zamata van a további ferdítéseknek: pex, pax, pux, fux (Fuchs) ez pedig német szó, amelyet egyszerűen lefordítottak magyarra: róka.
3. Néhány napja belefutottam az iszalag szóba, amelynek eredetét a német Streifen (csíkok) szóban véltem megtalálni.
4. Francia unokámmal arról beszélgettünk, hogy nem minden szót fordítottak le magyarra. Itt van pl. a zsonglőr. Magyarban csak körülírni lehet. Az angol computert a franciák ordinateurnak fordították, magyarul kb. rendcsináló volna. De legalább van magyar neve: számítógép.
5. Egy bloggerina felveti, hogy mi az überelni magyar megfelelője. Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy a felülmúlni ige fedi le leginkább.
Továbbgondolva a témát arról beszélgettünk, hogy nincs se tükörfordítása sok szónak, se egyéb magyar neve. Igen sok található ezekből a vaskos Idegen szavak szótárában. Mutatok néhány példát. Az egyszerűség miatt a ZS betűsöket vizsgáltam meg ilyen szempontból, mert nincs olyan sok, hogy valamennyit ide nem írhatnám.
Nos, a zsonglőrön kívül ilyenek még: zsabó, zsakett, zsenília, zserbó (Gerbaud), zseton (játékpénz?),  zsűri, (versenybíróság?), zsoké, zsinat, zsalu.
A divat szakma is tele van ilyenekkel. Pl. garbó. De a hangszerek mindegyikét se fordították magyarra. Pl. oboa, klarinét, trombita, hárfa stb.
Na és a blog, a poszt se magyar szó. 
A Goldbergerben textilgyárban a festő műhelyben gépenként alkalmazott a nyomómester egy-egy  untermannt, és laufermannt. Senki nem akarta áttenni magyarra (alsó ember és a futóember). A laufermann az az ember, aki a festésre váró méteráru alatt futó sűrű szövésű textilre (Laufer) figyelt. Az untermann valójában a nyomógép mögött figyelte a szállítókocsi megtelését, s vitte a szárítóba a festett méterárut.  Meglehet, hogy a gyár felszámolásával a két beosztásra utaló elnevezés is megszűnt.

Be kell vallanom, hogy megcsömörlöttem a médiában eluralkodott politikai anyagok tömegétől, hangvételétől. A FB tele van azzal, hogy kit, ki, miért, hogyan akarta kiszorítani a politikai palettáról, vagy miért nem.
Nincs más baja a világnak, minthogy politikával átitatott világnézeti, életvezetési programokkal traktáljanak mindenkit?
Elég itt egy híranyagra kitérnem, amelyik azzal foglalkozik, hogy Ferenc pápa a mindennapi nyugati sajtóértesülések kapcsán némi szkepszissel érkezett Bp.-re, a NEK zárómiséjére. Nagyon megkönnyebbült és örömének adott hangot attól, amit körünkben tapasztalt. Nem számított arra a pozitív viselkedésre, amivel találkozott a sokasággal való szembesülés során, az állami vezetőkkel folytatott diszkurzus során. Talán az is meglepte, hogy az ökumené jegyében meghívott különféle vallásokhoz tartozó vezetők milyen szépen rótták le tiszteletüket előtte, milyen szépen nyilatkoztak meg, s vettek részt a zárószentmisén.
Ez jó – ám arra utal, hogy hatalmas médiaapparátus dolgozik lejáratásunkon, még a pápát is megvezették bizonyos mértékig.
A széthúzás, a káoszteremtés szelleme soha nem látott mértékben van jelen az interneten, a FB-on és „minden hullámhosszon”.
Arról nem tettem (még) le, hogy levonulok a közösségi terekről, de eljöhet annak is az ideje.
Az emberi méltóság nevében kérem ki magamnak, hogy mindenféle hazugságot eltűrjek. Az ember nem liba, hogy lenyomják a torkán a durvaságokat, a káromkodásokat, a hazug ideológiákat, a tévtanokat, akár az ún. political correct-ség jegyében, akár attól függetlenül. Aki olvasta Orwell könyveit, az ismeri az újbeszél és a szeretetminisztérium álságos terrorját (1984), aki pedig az Állatfarmot olvasta, ismeri a regényben megfogalmazott lózungokat: „Két láb rossz, négy láb jó”, „minden állat egyenlő, de a disznók még egyenlőbbek”.  Köszöni szépen, nem kér a szómából (Huxley: Szép új világ), nem kíván a Bandi ló sorsára jutni (Állatfarm), akit engedelmes rabszolgaként egyre nagyobb értelmetlen erőfeszítésekre hajtottak, mígnem elpusztították.
Hangosabban kell kiáltani, hogy a király meztelen, hogy bojkottáljuk a zagyva anyagok olvasását, továbbítását, hogy nem tapsolunk annak, ami értéktelen, retrográd, mihaszna vagy szellemi bűn.
Elég volt az árnyékvilág sötétségéből. Ki a napra, a fényre, az igazra, a szépre! Rajtunk is múlik. Sőt.
Rajtunk múlik, hogy mit fogadunk be, s mit utasítunk el.
Évszázada ismert a tény, hogyha valaki elég sokat ismétel egy politikai üzenetet, valóban megtéveszti vele a sokaságot. Ezt már Mussolini is tudta. Lépnünk kell ellene a kikapcsológomb használatával, a hamisságokat terjesztők anyagainak letiltásával.
Igaza van annak a pszichológusnak, aki javasolja a mindenféle média előtt való üldögéléssel való felhagyást.  
Kikapcs.

Ahelyett, hogy a tévé esetleges minőségű műsorait nézném, inkább ismerkedem a pápalátogatás, a NEK videó-anyagaival. Mindjárt hozzáteszem, hogy arra sem könnyű rávenni magamat, hogy elmélyedjek a magavas gondolatmenetek befogadásában.  Általában azonban nem bánom meg.
Ami említésre méltó, hogy emeritus karnagyunknak, a 80 éves Tardy Lászlónak a búcsúztató miséjére nem mentünk el, s azóta is furdal a kíváncsiság, hogy a részére készült könyvben kiknek az írásai, képei szerepelnek, s hogy vajon az elkészült anyag Lacin kívül másoknak is hozzáférhető-e? Este találtam egy FB-képsorozatot és szöveget a Mátyás-templomi eseményről. A képekből kitűnik, hogy egy nagy alakú könyv készült számára bordó borítással. A szövegből pedig az, hogy a pápa által koncelebrált mise előtt, amikor Ferenc pápa autón körbejárt üdvözölve a nagyérdeműt, ezenközben Tardy Laci dirigálta a kórust, hogy háttérzenével gazdagítsa a történéseket. Kétszer is ráment a kamera a 80 éves karvezetőre, aki dinamikus mozdulatokkal irányította a kórust. Öltönyben áll a pódiumon, sötét napszemüveget visel.
***
Gyors látogatás P.csabára. Az óvodást kellett megőrizni, míg a szülőknek más elfoglaltságuk volt. Útközben szedtem Ritácskának két tökéletes vadgesztenyét. Örült neki. Vittem magammal csavarokat is, hogy játékbabakocsijának a vázát megrögzítsem. Alighogy elkészült, két babát tett bele, az Új babát és Anna babát. Majd mesélnem kellett neki egy Bp.-et bebarangoló könyvből, azután a vasútról, azután meg az emberi testről. 
Rita elmondta, hogy fogorvos lesz. Megjegyzésemre, hogy annak nagyon sokat kell tanulni, úgy reagált, hogy akkor inkább óvodás marad, mert ott csak játszani kell.
Útközben az esős tájat fotóztam a vonatablakból. Olyan szeptember 30.-ai hangulat uralkodott a tájon.
Hazafelé benyitottam a könyvmegállóba, amelyben alig leledzett néhány kötet. Többek között volt egy elázott kötet a hétkötetes régi Új magyar lexikonból.
Lepusztultságáról leginkább az apokalipszis jutott eszembe.

- Mit akar maga? Fizetett valaha is nekem egy korsó sört? – mondja a kocsmatöltelék kötekedően.  
- Az olvasott könyv  írójának (Konok Tamás festő) egyfajta értékelése valamilyen formában vissza-visszatér: …és vett néhány képet. Vett számos képet tőlem.
Az emberben önkéntelen felmerül: Tőlem vett-e már valaki valamit? Akár ingyen is? 
- Még mindig az Emlékkövek c. könyv.
Epizódok röviden.
- Kodály üldözte a „szóval” nevű nyelvi slendriánságot. (Ismerem. A Visszaemlékezésekben olvasható cikke, a Szóval? Nem tettel c.)
Nos, vizsgázik nála HA. Feleletét azzal kezdte, hogy szóval… Kodály erre felkapta a fejét, de tanítványa kivágta magát. Szóval…kezdődik a Hegyen, völgyön keresztül... népdal. Csakugyan az alaphangtól számított ötödik fokon, a dominánson, szó szolmizációs hangon indul.
- Érdekes epizódja a kötetnek az, amikor Amerikában lovaglás közben lezuhan a festő egy árokba. Bokáját összetöri, s biztosítás híján magánúton végzik el műtétjét. Tekintélyes összeget kérnek tőle a végén, még a felszolgált tortát is felszámolják szemtelenül magas árat szabva neki. A meghirdetett tárlatán a megvásárolt képek hasznát elvitte a több ezer dolláros operáció.
- Még megjegyzem, kicsi a világ. Említi a városmajori lakásában fogadó dr. Tompa Kálmánt, aki szerette a művészeteket. Ha emlékezetem nem csal, keresztanyám, Bözsi néni egy alkalommal magával cipelt ehhez a Tompa-doktorhoz. A váró fala tele volt népművészeti színes tányérokkal.
- Említi a szerző, hogy az aranycsapat focistái Franciaországban tizenkét Picasso-képet kaptak ajándékba, melyeket az osztrák hegyek között a vágtató vonatból a sziklákhoz dobtak. Fogalmuk nem lehetett azok értékéről.
- Ezzel kapcsolatban idézi Kodályt: Kórustagokból  nem lesznek futballhuligánok. Hasonló mondást Bárdos Lajosnak tulajdonítanak: Akik kórusban énekelnek, azok köréből nem kerül senki börtönbe.
***
Reggel a szentlecke a Jelenések könyvéből vétetett. Így kezdődött: „Én, János, látomásban láttam…”
Mivel papunk neve János, még a leghitelesebb lett volna, ha ő olvassa fel. Persze ezt nem a pap szokta olvasni, hanem más. Ma én olvastam, aki nem vagyok János, de ezt mindenki tudja. Még komikusabb, amikor egy nő olvassa fel az „Én, János”-szakaszt. Ő jó esetben Johanna.
***
Kis kutatást végeztem a frissen kapott új könyvekben. Majd mindegyikben szerepel a másolás jogának a tilalma. Közülük egy engedő, amennyiben rövid idézetek másolását nem tiltja. Jó lesz résen lenni a könyvismertetéseket illetően.
Nincs kedvem engedélyeztetés ügyében levelezni a kiadókkal.          

Születésnapomra kaptam egy órát, amely számon kéri, mennyit sétáltam, mennyit mutat a pulzusom, és napjában többször figyelmeztet, hogy már megint ülök. (Éjszaka is felébresztett: Már megint ülsz! Pedig feküdtem.) Ám születésnapomra kaptam számos jó könyvet is, és ugye, meglehetősen furcsa dolog állva olvasgatni… Még ha pulpitusom volna …, de így…
Most pl. Konok Tamás Emlékkövek c. önéletrajzi munkáját falom. Úgy kellett felállnom, amikor a kötet felén túljutottam. Az idős festőművész oly korban élt, amikor én is, meg felmenőim is. Jókora részt szentel az ötvenes éveknek, amikor is olyan hírességekkel hozta össze sorsa, akiket ismerek, szeretek, némelyikükkel találkoztam is. Csak sorolok neveket: Kodály, Weöres és Károlyi Amy, Vujicsics, Bernáth Aurél, Kokas Ignác, Pernye András, Lipták Gábor és Paula, a felesége, Domanovszky, Füst Milán, Weiner Leó, Bálint Endre, Borsos Miklós, Szabó Lőrinc, és így tovább.
Különös érzékenységgel ábrázolja azokat a malőröket, amelyek nemhogy hátráltatták kibontakozásában, hanem előmozdították karrierjét.
Konok T. jó elbeszélőképességgel és kitűnő humorral, valamint kiváló emlékezőtehetséggel megáldott szerző, aki részletes leírásokkal örvendezteti meg olvasóit, láttatja a régi történéseket. Időről időre bedob egy-egy poént, ami még érdekesebbé teszi mondókáját.
Ezekből idézek néhányat:  
Egy krémesboltba betér Würtz Ádám és Csohány Kálmán. Kérnek 40 krémest. Majd egyre sokasodó érdeklődő tekintetek előtt hozzálátnak a betermelésükhöz. Csohány győz 21:19-re, bár elszédülve hagyja el a csatateret.
***
Idéz egy lengyel előadót, aki azzal aratott sikert, hogy megjegyezte: Minden európai kultúrnyelven a papír neve – papír, kivéve az oroszt. Náluk bumága.
***
Az ötvenes években politikai viccekért öt évet lehetett kapni. Mégis terjedtek széltében-hosszában. Ilyen: Az angol alkotmány neve: Magna Charta, a szovjeté Hanta Charta, a magyaré meg…?
A franc akarta. (Ez volt az a sztálini alkotmány, amelyet felváltott az ellenzék által annyit kifogásolt Alaptörvény.)
Még sokáig folytathatnám a derűs megjegyzéseket, de az eddig leírtak egyikét sem mertem szó szerint megidézni, mert úgy látszik szigorodott a copyright. Ebbe a könyvbe is beleírták (immár a végére): Engedély nélkül semmilyen formában nem másolható!                      
Ez a kitétel kétélű fegyver. Vagy megveszed a könyvet, mert van rá 3900 Ft-od, vagy nem, mert nincs, és mert reklámja sincs. Ha idézhetem szabadon, esélyt kap a kötet, hogy sokan vágyódjanak megismerésére.
A kérdés nyitott: Mi jobb, ha megidézheti bárki, vagy ha nem?
Hadd emlékeztessek arra, hogy könyvkereskedők engedményeket kínálnak azoknak, akik az általuk olvasott kötetet ismertetik.
***
Elgondolkoztatott egy pszichológus, aki a vele készített rádióinterjúban felvetette, hogy aki napi két órát okostelefonjának nézegetésével tölt, az a sírkövére ráírathatja: „Hat évet töltöttem el életemben azzal, hogy a telefonomat nézegettem.” Mindjárt ajánl is egy egyszerű trükköt, amely a telefoninformációk nézésének a kísértését redukálja. Azt ajánlja, hogy váltsunk fekete-fehér képernyőre, a színhiány csökkenteni fogja érdeklődésünket.
- Van már okos telefon, okos óra, csak még okos nagypapa is kellene – jegyeztem meg unokáimnak.

I. Csaba jelentkezett vasárnap de. a templomban, hogy keresztelési időpontot egyeztessen Sch J-sal, aki osztálytársam volt. 
Gy. I. mögöttem ült a padban. Egyszer csak előrehajol, hogy gratuláljon 75 éves nekem. Majd hozzáteszi, ő januárban nyolcvan lesz. 
Kezdődik a mise, melyet papunk a 90 éves KK-nak címez, ma ez a miseintenció.
Isi sógor közli., hogy Bermuda a százéveseiről tablót készít. Még 25 évet kellene élve kibírnom ahhoz, hogy egy hasonló témájú tablón szerepeljek.
Ennyire optimista nem vagyok, de a hatóság igen, amikor SZIG-emet 2065. lejáratra datálja. Akkor leszek/lennék 119.
***
Márfi Gyula: „A kereszténység akkor durva, ha eltér Krisztustól, az iszlám pedig akkor, ha követi Mohamedet.” Szellemes.
***
Vasárnap folytatódott a családi találka a p.csabaiakkal. Jót játszottak, majd lesétáltak a Duna-partra. Mentem is volna velük, meg nem is. Az ő sétájuk nekem staféta, mellé 27 fok van árnyékban. Mivel feleség se kívánt jönni, magam se mentem. Viszont kaptam születésnapomra egy olyan karórát, amelyik figyelmeztet rá, ha túl sokat ülök egyfolytában. Az óra kérlelhetetlen. Estig háromszor dörömbölt a csuklómon. 
Kérdezem: kell ez nekem?
Abba is hagyom a poszt írását, mielőtt megint rám szól. 
Heuréka!!!
Mivel két cikket kell megírnom a napi posztokat nem számítva, nem érzem magamat bűnösnek, ha leveszem az órát, engem ne fenyegessen, mint a keljfeljancsi Tömörkény emberét. Ülőmunkát vajmi nehéz állva végezni.
Még megjegyzem, hogy az éjjel nem keltett fel, hogy túl sokat alszom. Ez szép volt tőle.

Olyannyira, hogy beléptem a hetvenhatodik évembe. Ha pap volnék, most kapnám felmentésemet a szolgálat alól (nyugállomány). 
Abba is hagyom az élet jelenlegi szakaszáról szól gondolatokat, mert az élet eleje is foglalkoztat, lévén egy csecsemő unokánk. Arra gondolok, hogy a nemzeti nyelveken kívül létezik egy csecsemőnyelv is, melynek a szótára meglehet, hogy csak mássalhangzóval kezdődő szavakat tartalmaz. A teljesség igénye nélkül elkezdem számba venni a babanyelv szókincsét.   

a
baba, bébé, bibi,
cica, cici, cumi
csecse, csicsí-csicsí, csacsi, csüccs 
dada, dádá, didi, Dodó, duci
e
Fifi, füfü (forró),
Gigi, Gaga, gágá,
Gyagya,
haha, hehe, hihi, hohó, huhhuhu (kutya)
i
jojó,
kaka, Kokó, kuka,
Lala, Lili, Lulu
mama, maci, Mimi, Momo,
Nana, nini, nono, nünüke
nyanya, nyam-nyam, Nyónyi, nyunyuka
o
ö
papa, pancsi, pápá, paci, papi, Pepe, pipi, poci, popó,
r
süsü
Sziszi, Szoszó, szisza (cica)
tata, tente, Titi, Totó, tötö (kalapács), tütű (autó, nem ital)
u
ü
vau-vau,
Zizi,
Zsazsa, Zsizsi, zsozsó,    
Kész a szókészlet, de igen hiányos.
Ötlet, javaslat?

Mindenki az év valamelyik napján született, ugyanakkor, amikor egyes hírességek (+ hírtelenségek is).
Párhuzamosságok szeptember 24-én.
Valaha Fogolykiváltó Boldogasszony napja volt, majd
Szent Gellért ünnepnapja,
szerénységem születésnapja, de ami érdekes: Isten vagány szentjének, a jezsuita
Godó Mihálynak is a születésnapja.
Ő korábban született nálam 33 évvel, és ötven éves voltam, amikor elhunyt. Ugyanúgy karácsonyi ihletés, mint én és még nagyon sokan mások.
Persze mindenki valamelyik napon született, másokkal együtt ugyanabban az évben, vagy akármelyikben. S ha nem születtek, akkor meghaltak a kérdéses napon. Mivel az évnek 365 napja van, ennyiféle változatban fordulnak elő ezek az események.
Godó Mihály különösen is kedves nekem, mert mindig humoránál maradt. Kemény mezőségi ember volt. Kisiratoson született (anyám Dombiratoson). Csaknem két évtizedet töltött a román börtönökben, embertelen kínokat állt ki, s rablógyilkosok közé vetették, remélve, hogy köztük megsemmisül. Nem ez történt. Közülük sokakat megtérített, s nem is akarta a börtönt elhagyni, mert közöttük jobban érezte magát, mint a képmutató kintiek között. 
***
A NEK-ről sok érdekes kép és videó született. Ezek közül egyik a Hősök terén készült. A magas oszlop tetején álló Gábriel anagyalt mutatja, amint egyik kezében a magyar koronát tartja. Jó ez a képkivágás, de még érdekesebb a videó, ugyanezzel a részlettel. Egy alsókar az ég kékjében, mely az arany színű koronát tartja. A koronáról lógó láncokat fújja a szél. Ez a mozgás normál körülmények között – szabad szemmel – egyáltalán nem látszik.
Olyan ez a videó, mint az a másik, amely megmutatja, ahogy a Marson a szél fúj. Az ember rádöbben, hogy az ottani porvihar attól függetlenül létezik, hogy eme videó előtt emberfia még nem látta soha. Mire utal ez? Arra, hogy nemcsak a földünknek vannak jelenségei, hanem az egyéb égitesteknek is. Függetlenül attól, hogy érzékeljük-e, vagy sem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden mindennel összefügg. A látható és a láthatatlana valóságok egyetlen ÉLET részei, s valamiképpen hozzájárulnak a teljességhez, valamiképpen hatnak egymásra.
Vagy említhetném az emberi tekintettől elzárt – fel nem fedezett – állat- és növényfajokat, gomba- és kaktuszfajokat. Lehet, hogy egyszer megismerjük őket, de az is lehet, hogy tönkretettük jó részüket, mielőtt kilétük kitudódott volna.
Ide kellene még sorolni azokat a civilizációkat, kultúrákat, amelyek azelőtt kipusztultak, hogy a tudomány feldolgozta volna őket. Elvesztek örökre történetestül, világnézetestül, dallamkincsestül, mindenestül. Kihalt a nyelvük, melyen egykor kifejezték magukat.
Nagy veszteségek ezek. 
Az újak felfedezése pedig mindig ünnep, mindig gazdagodás. Varietas delectat.  

Eltelt megint egy nap, és én nem kerültem a PC elé estig. Láttuk két legkisebb unokánkat P.csabán, szórakoztattuk őket, majd du hazatértek az iskolások is. Autóval mentünk, s jöttünk. Egy darabig utoljára, mert lejárt a jogosítványom. Azt csak a jó Isten tudja, hogy mikor lesz érvényes folytatása lévén, hogy ide-oda küldözget a háziorvos szakvélemények beszerzése ügyében, és az eü fogadókészsége kissé lassú. M.-éknál szerelő dolgozott, az alsó szinten alkalmi ruhaturi működött az egyház jóvoltából ingyenesen. Ez bonyolította meg a fiatalok életét. Hoztak-vittek s délutánra felszámolták a kirakodó vásárt. Azért írom le ennyire részletesen az eseményt, mert segít a családosokon, akik a gyerekek folyamatos növekedése miatt állandóan ruhacserére kényszerülnek. Másrészt láttam a textilpiac egy szeletét, és csak erősödött bennem az a felismerés, hogy mérhetetlenül több textília forog a világban, mint amennyire szükség van. Mindössze elosztási anomáliák lehetnek ez ügyben, illetve a legújabb divat utáni lihegés, s a nincs egy rongyom állandó jelenléte.
Bizony, hogy a világ tele van rongyokkal. Csak éppen pazarló módon történik felhasználása, kizsákmányolva mind a természetet, mind a harmadik világban csaknem rabszolgamunkát végző dolgozókat.
***
Szívós erős és kitartó Levi unoka, aki most 30 kilós, és aki a földszintről felvonszolta az emeletre a 24 kilós boksz-zsákot. Nemcsak fölcipelte, hanem a bordásfalra fel is rögzítette. Ehhez meg kellett emelnie a zsákot, amit úgy oldott meg, hogy picit megemelte a zsákot, s újabb és újabb könyveket csúsztatott alá, mígnem elérte a kívánt magasságot.
Illő a gratuláció.
***
Én is kaptam egy előzetes gratulációt csüt. reggel, bár csak 24-én dukál nekem. Akkor leszek 75. Elég kerek szám, bár inkább lennék 57, amely nem kerek, de még kevés kopást hoz elő az az életkor.
Magamra is érvényes, hogy ezt megérni nem érdem, de teljesítmény.
***
Anyánktól kérdezte valamelyikünk, amikor 75 volt, hogy milyen érzés 75 évesnek lenni. Ő azt mondta: Majd ha odaérsz, megtudod. Jelentem odaértem. Megtudtam. Az a tapasztalatom, hogy mindenki másképpen kopik.
***
Volt nekünk egy agglegény telefonközpontosunk a Sodrás utcában – Isten nyugosztalja –, aki annyira szeretett rímeket faragni, hogy neve napjára helyettünk megírta saját felköszöntőjét. Emlékének adózom, amikor megidézem opusát:
// Ünnepi dalomat zengem: / a Jóisten éltessen engem! / Nem vagyok se pap, se kántor, / Csak Kékes Jóska és Sándor. //
/ Híres utca ez a Sodrás, /Itt vagyok nyugdíjas portás. / Nem mindig jár itt az eszem, / Aki nem szól, „HOLD”-ra teszem. //
/Beosztásom mégis rangos, / Itt egy soproni kékfrankos. / Kiáltunk, hát mind, hogy: Ácsi, / Éljen soká Jóska bácsi! //

Immár az örökkévalóságban él, kimondhatatlanul soká.
Ami pedig engem illet ezen a napon. Te Deum, laudo…!

Ősz van már / Füstöt kerget szét a szél / Ősz van már / Száraz levelet küld felém / Itt ülök a szobám ablakában / És figyelem, hogy múlik az élet / Á...... / Ősz van már / - énekli Szörényi.
Szerettem ezt a számot az Utazás c. lemez egyik dalát, mert jó kis melankolikus hangulatot áraszt. Az évszakok váltása témaként alighanem közhely, írásainknak mégis visszatérő tárgya. Ez tán azért van, mert az idő múlása fölött nem tudunk napirendre térni. Berezsenyitől Petőfiig mindenkit megihletett az idő múlása. Némi megdöbbenéssel nézünk az idő múlására.
Idén – mondják, akik értenek a meteorológiához – az egyik legmelegebb nyár után vagyunk. Nos, ennek e legmelegebb nyárnak az utolsó hajnalán fagyott egy magyar falucskában.
A vadgesztenyék kopognak a parkoló autók tetején, a parlament őszi acsarkodása elkezdődött tegnap. A gyerekek iskolába járnak, az óvodások óvodába, a beszoktatás alatt lévők fele pedig otthon, mert azonnal elfertőződnek egymástól.    
Emlékezetem szerint minden évszak 21-én indul a napéjegyenlőség okán, de a téli nyári napfordulók alkalmával is. Most a google közli, hogy ma (09, 22.) van az ősz első napja. Volt, amikor 23-n indult az őszi szezon. Mindegy is. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk a változásokat. A fűtés szerencsére elindult a lakótelepen. Legalábbis a házunkban.
***
Ott sokasodnak az új könyvszerzemények az asztalomon kiterítve. Mivel együtt sokak és témáik eléggé szórtak ma úgy határoztam, hogy több könyvbe is beleolvasok, hogy a témák keveredjenek, és ne keveredjek az egysíkúság unalmába. A Hyppolit, a lakáj főszereplőjének, Schneider úrnak a kijelentése lett szlogenemmé, aki ugye azt mondta: „Ebbül is egy kicsit, abbul is egy kicsit.” Így hát kezembe vettem újra a #jó éjtpuszit,  de megmerítkeztem egy Herman Ottó-válogatásban is, mely Lackfi folyamatos nyelvújító hajlandóságával szemben éppen a ma már kikopott, veretes szóhasználatával lopta be szívembe magát. Egy kiragadott mondatát idehozom: „A magyarhoni síkokon, hol a madár kivált őszkor szokott számosan előjönni, sokszor volt alkalmam körülte vizsgálódni.” …és így tovább.  Mellévettem még egy szemlélődős könyvet, melyet P. Dr. Aczél László Zsongor írt, s megmerültem Mikszáth novelláiban is.
Hab a tortán a NEK videóinak folyamatos élvezete. Ma a kárpátaljai görögkatolikus lét közelmúltjába vezetett be egy onnan jött, sokat tapasztalt atya. Mint véltem is, igen sokat szenvedtek a SZU nyomulása miatt.     
***
Szembesültem Karácsony G. választási reklámjával: aki szerényen megállapítja, hogy ő fogja legyőzni OV-t. „Szavazzon rám!” Nem volt módom odaírni, hogy ahhoz előbb meg kellene bolondulnom.
***
Megtekintettem Áder János államelnök kongresszusi előadását. Korábban is tiszteletre méltónak ismertem, mégis nagyot nőtt a szememben mind kulturáltságát, mind élő hitét illetően – ha lehet ilyet mondani.