Mickey webnaplója

Kassák gyalog ment Párizsba 1909-ben. Még nincs vörösterror, még nincs szocialista forradalom (puccs?) Oroszországban. Csak forrongó, lázadó polgárság.
Útközben sok minden élmény éri, főleg nélkülözések, és megannyi trükközés, hogy éhen ne haljon egy-egy alkalmi társával együtt. Pl. a csavargók egymás között kicserélték azokat a címeket, ahol korábban eredménnyel pénzt koldultak.
A költő, anarchista, szocialista Kassák hosszú útibeszámolója leginkább egy profán nemzetközi zarándoklatra hajaz, de mégse. A zarándok nem akar csaló módon jól járni. Kemény fegyelemmel és minimális eszközökkel böjtösen étkezve és éjszaka megszállva igyekszik teljesíteni vállalt útját. Kassák és társai előtt nem volt semmi se szent. Ingyen akartak hozzájutni másokat kihasználva, hazudozva és mesékkel átejtve azokat, akik megkönyörültek rajtuk. Kalandokban bővelkedő leírásaiból szemezgetek.   
„Az őr átlopott bennünket a pályatesten, s percekig járt velünk a sötétben. Aztán az egyik kocsi alatt kinyitott egy ajtót és egy másikat is, s mindkettőnket bedugott egy-egy a kocsi alváza között meghúzódó fülkébe. Ez akkora volt, mint egy koporsó és sötét, kietlenül magányos. Később megtudtuk, hogy az előkelő utasok kutyáit szokták ezeken a helyeken szállítani. Csak mozdulatlanul kinyújtva fértünk el a pléhfalak között. Így értünk Brüsszelbe.” Azért emelem ki a történetet, mert a szerzetesrendek 1950-es betiltását követően a vonatokon rejtőzködve sok jezsuita indult Nyugatra hasonló módon, és csak Ausztria közepe felé kászálódtak ki, megfagyva, meggémberedve rejtekhelyükről. 
„Brüsszelben a Maison du Peuple ezer útról összesereglett lakóival ismerkedtünk meg, köztük az orosz emigránsokkal. Titkos értekezleteik és gyűléseik voltak s köztük olyanok, akik futárszolgálatot teljesítettek Moszkva és Brüsszel között, kémkedtek a rendőrségeken és összeesküvéseket terveztek a cár és miniszterei ellen… Éreztem, hogy egyszer eljön az idő, hogy társuk leszek az igazi szocialisták örömeiben és megkínoztatásaiban.” 1909-et írunk, és Brüsszel már anarchista fészek volt.
„Az asztal tetején egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek, sapkája alól kigöndörödött a haja, Krisztus-szakálla lebegett fölöttünk, … beszélt az 1905-ös forradalom célkitűzéseiről és szörnyű leveretéséről.” Csak nem Leninnel futottak össze? Ez bizony nagy valószínűséggel előfordulhatott!
„Azt hittem, hogy Franciaország az ideális polgári szabadság és a klasszikus kultúra földje. De csak otromba soviniszta parasztokkal találkoztunk, akik mint idegeneket, megvetettek bennünket, kiűztek a portájukról. Mondtuk, hogy csehek, vagy lengyelek vagyunk, ők meg azt mondták: tehát németek!”
Kassák nem találta Párizst olyan csodásnak, mint Ady. Azt hitte, hogy tárt karokkal fogadják, és királynak kijáró bánásmódban részesítik. Nem ez történt.  
„Nyolcvan kilométert meneteltünk egyhuzamban nappal és éjjel… csak vittük magunkkal testünket, mint egy fölösleges terhet. Hallottam, ahogy csikorognak a térdeim.” Ez a fájdalmas etap igencsak hasonlít a zarándokok megpróbáltatásaihoz. Várom a könyv folytatását, mert még nincs vége a tapasztalatszerzéseiknek.

Vándoranekdoták pedig vannak. A közelmúltban írtam le a zsidó viccek közül azt, amelyikben a bölcs rabbi oldja meg Ferenc József börtönlátogatása nyomán azt a gordiuszi csomót, miszerint egy életfogytos rab hátralevő büntetésének a felét el kell engedni.
Kun Erzsébet ugyanezt az anekdotát tárja elénk, csakhogy itt a csodarabbi szerepe Naszreddin Hodzsáé, aki a fejedelem engedményére válaszol (a rab egy napot börtönben, egy napot szabadon töltsön).
Így van ez, feleim az Úrban. Az anekdoták egy részének megvan a meséje, de kell valaki híres ember, (megmondó ember), akinek a nevéhez kötik, hogy nagyot csattanjon a poén. Minél rangosabb a főhősnek kikiáltott valaki, annál nagyobb a durranás.
Érdemes megfigyelni, egy közösség szürke eminenciásai egy poén elhangzásakor arra figyelnek, hogy hogyan reagál rá a főnök, a prímás, a tekintélyes ember. Hozzá idomítják viselkedésüket.
Lehet, hogy nem szükséges bizonyítani a tételt, én most mégis megteszem. A Karinthy sztoriban (Röhög az egész osztály) egyik tanuló beül a méretes szemétládába, óra alatt emelgeti a fedelét, lopva mindenkinek rajta a szeme. Lefojtott a csend. Magyaráz a tanár (Frőlich?). Majd egyszer csak megszólal: - Auer, mit mocorog, mint egy sajtkukac? Persze erre kitör az obligát röhögés. A tanár meg el van ájulva saját fergeteges humorától.
***
Napjában többször beleütközöm a fergeteges barkácsolók tevékenységébe. Röpködnek a forgácsok, a szikrák – mikor mi – és alakul valami. Vagy elindul a komolyzene, és … egyszer csak megszakad egy fontos bejelentés miatt: „A hirdetés után folytatódik.” Lehet, hogy tényleg folytatódik, de én ezt sose várom meg. Azonnal otthagyom a barkácsbemutatót, a komolyzenét és mindent. Ilyen áron egyik folytatás se érdekel. Nem tudom, van-e még valaki, aki így tesz?
Azért írom le, mert én csak így harcolhatok a mindent össze-csiganyálazni akaró reklámok erőszakos tolakodása-nyomulása ellen.   
 ***
Ceterum censeo suadeo usura verba Iesu: „ez a fajta [gonosz hamisság] csak ima és böjt által űzhető ki”.
Nosza!               

A hatvanas években indult a hippimozgalom. Azt hihetnéd, hogy kitalálták a langyosvizet. Ez súlyos tévedés. A céhlegényeket is vándorútra küldték, hogy hazatérve elkészítsék a remeket, s mesterré avanzsáljanak. Igaz, hogy lényeges a különbség. A hippik nem akartak semmit, csupán kiábrándultak a civilizációból, és kivonultak belőle – mondjuk az első fogfájásig. Alig hiszem, hogy kaviccsal ütötték ki a fájós fogukat.
Csaknem cél nélkül indult útnak Kassák Lajos 1909-ben, hogy elgyalogoljon Párizsba. Útját afféle profán zarándokútnak lehetne nevezni, vagy még annyinak se. Több könyvében ír erről a hosszas útról. Pénz nélkül próbálkozik dörzsölt társával, Gödrössel. Többféle módon próbálkoznak megfejni útközben a parasztokat és iparosokat. Az egyik módszerük, hogy tejet kérnek azzal, hogy kifizetik. De csak töredékét kínálják a tejnek, viszont szó szót követ, és még kenyeret is kapnak, a pénzt pedig nem fogadják el tőlük. Megismerkednek a különféle szálláshelyekkel, amelyeket ezeknek a nincstelen jómadaraknak tartanak fenn Ausztriában és Németországban is. Az ellátás sanyarú, az élelem is az.
De tarhálási módszereik egyre sokasodnak, amikor profi csavargókkal hozza össze őket a sors.
Úgy látszik, a munka nélkül való élet mindmáig vonz egyes embereket.
A stricik száma nem hiszem, hogy fogyna napjainkban. A bandák bérkoldus rendszere mindmáig élősködik a társadalmakon. Kificamított kezű nincstelenek utcára küldése, esténkénti megcsapolása, a mezőgazdaság rabszolgái mind-mind erről árulkodnak: Hogy lehet munka nélkül pénzt szerezni?
Van, aki énekel, vagy más módon hangicsál, van, aki ellehetetlenült helyzetét ecseteli (persze lehet ez valós is), van, aki kutyával koldul a kutyabarátok jóindulatát célozva, s van, aki nem gondolja meg, hogy mit beszél. Ilyesféléket zagyvál: „Főnök! Nincs egy cigid? Buszjegyre kellene.”     
Óvakodj azoktól, akik főnöknek titulálnak. Szemükben még tiszteletbeli főnök se vagy, csupán a pénzedet kívánják kiénekelni a zsebedből.

Változatos nap áll mögöttünk.
Piliscsabáról megjöttünk.
De nem csak mi, a nyuszi is. Hoztuk. Hátul kuksolt a kocsiban. Most mi dajkáljuk néhány napig.  Nem viselte meg a helyenként rázós aszfalt. Pont.
A pici a nagyobb, a még nagyobb és a legnagyobb helyben élő unokát és szüleit látogattuk meg. A papát Isten éltesse, mert alkalma van, a többieket is, mert arra meg nekem van alkalmam/módom, hogy áldást kérjek rájuk. Szép hely, jó levegő, és kontrasztos időjárás. Hogyne volna az. Mi reggel vastag ködre ébredtünk a tegnapi zápor és szivárvány után.  Ám mire kijöttünk a miséről, a köd „köddé vált”. Napfényes langymeleg időben indultunk.
Elég sokat fotóztam, a nekünk mindig új környezetet. Majd teszek fel a FB-ra a posztom mellé. Magammal vittem egy közösségfejlesztésről szóló könyvet, hogy ha találkozom azzal az illetővel, akinek szántam, akkor megkapja, ha pedig nem találkozom vele, azt annak a jeleként fogom értékelni, hogy az égiek mást akarnak. Utóbbi variáns győzött.
Szépséges 25 éves Coltomat megtöltöttem benzinnel. Az egekben van az ár. A 95-ösé 430 ft/l. Na ja, infláció, nem megy a bolt, kevesebb benzin fogy. A kasszánál azzal vigasztalódtam, hogy a tank benzin árából a régóta gyűjtögetett pontjaim alapján 1800 ft-ot levontak. Így azt hihetném, hogy jól jártam. De fenét. Abból a pluszból engednek, amit korábban belőlem kicsikartak. Mégis jól van ez így. Én tudom, hogy ők tudják, hogy én nem tudom az ő turpisságukat. Tévednek. Tudom, de nincs módom kiszállni az ilyen-olyan kapitalizmusból.
Még pozitívabb, hogy porszívó közelében lévén, kikaristoltuk a kocsit elég alaposan. Nagyon ráfért a takarítás. Még a téli tűlevelek is az utastér kárpitján voltak.
Itthon kicsi elrendeztem a készült fotókat, és posztomhoz kóstolót kínálok belőlük.
Remélem sikerül visszaadnom a nap hangulatát.
***
Egyebekben egy kért írásom kitűnőnek taksáltatott. Majd megjelenik egy e-kiadványban.
Nem sok jelentősége van, hiszen jókedvemben alkottam a cikkemet, mégis jól esik a szakember elismerése.
***
Ceterum censeo suadeo usura verba Iesu: „ez a fajta [gonosz hamisság] csak ima és böjt által űzhető ki”.
Nosza!         

Néri Szent Fülöpről mondják, hogy bőséges humorral rendelkezett. A megszólás, pletyka és rágalom elburjánzását és visszafordíthatatlanságát mutatja az elégtétel, amelyet egy pletykás gyónójának adott:
– Menj haza, vágj le egy tyúkot, s aztán gyere vissza! Útközben kopaszd meg úgy, hogy mire ide érsz, egyetlen toll, még pihe se maradjon rajta.
Az asszony engedelmeskedett, és hamarosan büszkén jelentkezett a szépen és tisztán megkopasztott tyúkkal.
– Most pedig menj – szólt Fülöp –, és gyűjtsd össze a szétszórt tollakat.
– De hát ez lehetetlen – válaszolta a kétségbeesett asszony. – A szél szanaszét hordta, a szélrózsa minden irányába.
– No, látod – kapott rajta a Szent. – Így van ez a pletykával, a megszólással és a rágalommal is! Ezentúl tehát jól fontold meg, hogy mit beszélsz, kire mit mondasz, mert a rosszmájú szó, pletyka s rágalom sohasem fordítható vissza, s többé nem tehető jóvá!
Zseniális látásmód. Érdekes lehetett volna, ha hasonló láttató történeteket hagyott volna hátra az emberi gyarlóságok egyéb megnyilvánulásait illetően is.
***
Nyáron a legalapvetőbb szavakat a magyaroknak franciául, nekik meg magyarul kellene begyakorolni. Ennek a közös nyaralás hozadékának kell lennie.   Pl.
főnevek: ház, lakás, szoba, konyha, fürdő, ágy, takaró, fű, út, kerékpár, fagyi fagyizó, labda, játék, izé
melléknevek, szép, ügyes, boldog, jó, rossz, finom,
számok 1-20
színek fehértől a feketéig
napszakok. reggel, dél, este, délután, délelőtt, éjszaka, éjfél 
hét napjai, hónapok, évszakok
égitestek: nap, hold csillagok, üstökös, űr, világ,  térkép,
játékok: Capitaly, maja hatszor hat, foci, ugráló, kugli, homokozó, ugrókötél, kártya, golyózás, baba.
ételek: gulyás, milánói makaróni, bolognai rizses hús, leves, kenyér, vaj, hagyma, tojás, palacsinta, tej, tejföl, tészta, krumpli, só,
gyümölcsök. alma, banán, körte, szilva, barack, dió,
Köszönések: napszaknak megfelelők, és még: köszönöm, kérem, bocsáss meg, gratulálok,  
Állatok: kutya, macska, disznó, marha, ló, szamár, kecske, bárány, liba, kacsa, tyúk, kakas, hangya, szúnyog,
növények, virágok: pipacs, rózsa, liliom, nárcisz, szekfű, oleander, muskátli, jácint, jázmin, kaktusz, fenyő, stb.
***
Ceterum censeo suadeo usura verba Iesu: „ez a fajta [gonosz hamisság] csak ima és böjt által űzhető ki”. Nosza!

Pál idézi az ógörög költőt: Benne élünk mozgunk és vagyunk. Ez a mondás végigkíséri életünket. Mert
Benne fog élni, mozogni és lenni a magzat, ha majd képes lesz önreflexióra.
Benne élnénk, mozognánk, lennénk – így az istenkereső sokaság.
Benne éljünk, mozogjunk és legyünk, buzdít mindenkit a misszionárius.
Benne él, mozog, van az istenhívő.
Benne éltek, mozogtak és voltak földi életükben az üdvösség résztvevői. Így, aki már odaát van mindörökké benne fog élni, mozogni és létezni.   
***
Programszegény valóságom egyik eseménye, hogy ma vittem gumicserére az öreg Coltot. Téli gumival nem jelenhet meg júniusban a közlekedési hatóságok előtt, hogy még kapjon két évet, mielőtt kivonnánk végképpen a forgalomból. Lehet, hogy ez is kevés lesz.
***
Sok szép képet látok a FB-ra felpakolva különféle gyermekekről, unokákról. Ezt én nem tehetem a személyiségi jogok miatt. Pedig nekem elhihetitek, hogy szépek. Azért ide álmodom őket nagyság szerint.
Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka Unoka
Hat lány, öt fiú. Ugye szépek!? Éppen egy focicsapatot tesznek ki.
***
Megjelent Lackfi János Jóéjtpuszi verseskötete. Nekem tetszik. (Lehet, hogy írtam már.) Karakteresek, ütősek, poénosak, igazak a versek.  
***
Ceterum censeo legere Iesum: „ez a fajta csak ima és böjt által űzhető ki”. Akkor hát...

Pocok, szemöldök, vakondok. Egyik se többes számú szó, bár hangalakja miatt akár az is lehetne. Mindez nem is érdekelne különösebben, de ma tetemre hívtam egy bogarat, aminek a neve zsizsik. A zsizsik se többes szám. Nagyon is egyes. Nincs zsizsi, csak zsizsik van és zsizsikek vannak. Egy ilyen bogár nem hosszabb, mint 1 mm. Mivel napok óta mászkál a konyhai vitrázson egy-egy példánya, és nem tudtunk rájönni, hogy mi ez, és főleg honnan jön elő, tegnap szétszereltük a konyhabútor lábazatát, és a „zoknik” mögül kiporszívóztam port, mocskot, főleg pókhálót és néhány fekete özvegyre hajazó pókot, továbbá a rendszer mögé esett koronazárt, no meg egy elgurult gyógyszert, mégse bukkantam nyomára  keresett „vad”-nak.
Mivel a hajsza ellenére ma is folytatódott az apró bogár felvonulása, készítettem róla egy makrót, és megkerestem a google-n az illető bogarat. Meg is találtam. A keresett bogár hajszálra pontosan a babzsizsik. Mondom feleségnek. Van nekünk itthon szárazbabunk? Három csomaggal is előkerült egy kosárból. Az egyikben elég nagyszámú zsizsik forgolódott. Egy másik is gyanús lett, mert találtunk egy lyukat a műanyag zacsi oldalán. Benne pedig egy db zsizsiket.  A két csomag zsizsikes bab a szemétben landolt. A harmadik pedig egy zárható üvegbe. A vitrázson egyelőre visszaállt a zsizsiktelen állapot. Alighanem hosszú távra.
A második rendetlenség a régóta picit folyató WC. A műanyagokból összehozott GEBERIT-tartály belül elég bonyolult szelepet láttat ahhoz, hogy kellő vizes készségek híján neki merjek ugrani a szétszerelésnek és javításnak. Egytelen ötletem támadt, azt meg is valósítottam: Ha „takarékra” állítom a bejövő víz áramlását, talán képes zárni a rendszer, mielőtt nagy nyomás alá kerül az elzárószelep. Így is tettem. Egyelőre úgy látszik, sikerrel.
***
Alig mertem a poszt megírásához fogni, mert hosszú kihagyás után káprázni kezdett a szemem. Először jó huszonöt évvel ezelőtt tapasztaltam ilyet. Rendre elmúlt kb. 10-15 perc alatt. Most is ez történt. Mégse esett jól. Nem szeretem, ha testem egy-egy szegmense a kopás jeleit mutatja.
Pedig-pedig elkerülhetetlen az idő előrehaladtával.           

Lehet, hogy okos a telefon, de csak zseniknek fogad szót. Távbeszélgetünk a család tagjaival. Jönnek-mennek a fotók és a szövegek.
Az egyik fegyelmet és tudást kívánó feladat, hogy több üzenő ember esetén az illető hozzászólását ujjal el kell húzni oldalra, hogy alá kerüljön a válaszom, mert különben süketek párbeszéde alakul ki.
Épp úgy, mint a Jó napot, sógor! c. versike, ami ugye süketek párbeszéde.
(Jó napot, sógor! A csónakot fódom. Hát az öreg micsinyá’? Kilukadt a feneke.)  
Tényleg ilyen az esetleges sorrendű az oda-vissza válasz a WhatsAppon, ha nem vagyunk résen.
Aztán apró ujjbegy szükségeltetik a szövegüzenet beírásához, mert különben folyton korrigálni kell a már lejegyzett, elütött szavakat.
De még ez se elég. A szövegtestre folyamatosan figyelni kell, mert az „okos” telefon kénye-kedve szerint átalakítja az elkezdett szavakat. Azt hihetné az ember, hogy gondolatolvasó a masina, de nem az. Ma pl. elkezdtem beírni, hogy porszívózom a kredenc alól a fekete pókokat. Erre a telefon a „pé” után puncit írt ki pókok helyett. Én pirultam el helyette. Mert az ostoba gép teljesen szenvtelenül teszi meg ajánlatait.
***
Hosszas betegség után Elhunyt Törőcsik Mari 86 éves korában. Nyugodjék békében!
Elhunyt századik életévében II. Erzsébet férje, Fülöp herceg. Ő is nyugodjék békében!
Nem hunyt el kétszeresen sem Tom Sawyer, részint, mert meg sem született, csupán Mark Twain képzeletében, másrészt a regényben sem, noha elsiratták mielőtt újra megkerült.
Amikor egy rangos valaki távozik, rögtön mindenki elsorolja vonatkozásait a hírességgel kapcsolatban. Ez most is így van. Persze szerettük Törőcsik Mari felejthetetlen alakításait, szerettük Fülöp herceg fanyar humorát. Mindenkinek köze van mindenkihez.
Egyszer már kivonatoltam néhány sort a T. Sawyer-könyvből, most egy kicsit részletesebben kitérek arra, ki mindenkinek volt köze a halottnak vélt Tomhoz. Idézem a részt:
„Becky Thatcher: Bárcsak meglenne az a rézgomb, amit tőle kaptam! Nincs most semmi emlékem! De most már eltávozott, és én soha, sohasem fogom látni. (Ez a gondolat lesújtotta.)…
…egy csapat fiú és leány kegyeletes hangon beszélgettek arról, hogyan csinálta ezt vagy azt Tom, mikor utoljára látták… Körülbelül ilyesféléket mondtak: - Éppen így álltam itt, s minthogyha te lennél Tom, ilyen közel voltam hozzá. Ő mosolygott, és ekkor valami hideg borzongás futott végig rajtam. Persze akkor nem gondoltam, hogy mit jelent ez, de most már tudom.
Azon vitatkoztak, hogy ki látta utoljára. Sokan követelték maguknak ezt a szomorú kitüntetést, amelyet tanúbizonyságokkal igyekeztek alátámasztani. Végre megegyeztek abban, ki látta utoljára…, és a szerencsés nyertesek szent fontoskodással tekintettek magukra, a többiek pedig irigyen bámulták nagyságukat. Egy szegény kisfiú pedig, akinek már semmiféle szerep se jutott, az emlékezéstől meghatott hangon mondta: - Engem meg egyszer megvert Tom Sawyer! Ám a dicsőségnek ilyetén való hajhászása merőben elhibázott dolog volt. Ezt a szerepet nagyon is sok fiú vállalhatta, így aztán a kitüntetés értéke erősen csökkent.”
Így van ez, feleim az Úrban. Tom farvizén mindenki saját fontosságát szerette volna valamiképpen előtérbe helyezni.
Kodály, amikor megtudta, hogy egy híresség (talán Bartók B.) miféle pompás búcsúztatásban részesül halála kapcsán, rezignáltan megjegyezte: Temetni…? - azt nagyon tudunk.   

Azt mondhatom, hogy Isten tenyerén élünk. Biztonságban érezhetjük magunkat, és saját magunkra, ismerőseinkre, rokonainkra és barátainkra vonatkozva is nyugodt szívvel elmondhatjuk: Sorsunkra nézve legyen meg az Isten akarata. Mivel az ő akarta az üdvösségünk, a lehető legjobb, ha az ő akarata teljesül mindnyájunkra nézve. Ezt leszögezhetjük. Egészen addig, ameddig nem jönnek azok a hírek, hogy ez lélegeztető gépen van, az oxigénmaszkot kapott, az egész család Covid-pozitív lett, a gyerek leukémiás, az ismerősnek daganatos betegsége van, a zsidó-keresztény értékekre támadnak itt is, ott is, követőiket inzultálják, megölik, perbe fogják, rágalmazzák, túszul ejtik. Ahogyan ezek a hírek sokasodnak, úgy szaporodnak az imakérések is. Vannak ügyek, amiért az ima mellé böjtöt is kérnek, arra hivatkozva, hogy a támadó gonosz, akiről a Mester kijelentette: Ez a fajta csak ima és böjt által űzhető ki.
A tavasz – bár késik, az élet megújulásának ígéretét hordozza. A pandémia a halálét.
Az egyház az örök életet célozza, az e világi bálványok ellene dolgoznak.         
Ebben a kettősségben éljük mindennapjainkat, s mint említettem, egyre többen kérnek közbenjáró imát.
Óhatatlanul Szent II. János Pál gyakorlata tudatosul bennem.
Mit is csinált?
A hozzá írásban érkező megkereséseket, imakéréseket méretes edénybe helyezte, és ezekre utalva fohászkodott a Fentvalóhoz, hogy irgalmas szeretettel hozzon döntést az imakérők alanyit illetően.
Mi mást tehetnénk azokért, akiknek a sorsa olyan nehéz, és akikről azt gondoljuk, hogy talán azért kapták a megpróbáltatásokat, hogy mi bizonyíthassuk irántuk való empátiánkat. Ha kell, imával, ha kell imával és böjttel, abban reménykedve, beigazolódik Szent Pál tanítása, aki szerint „ahol elhatalmasodik a bűn, ott túláradt a kegyelem” (Róm 5,20).
Ezzel a bizalommal fordulunk égi gazdánkhoz, akiről tudjuk, hogy az ő útjai nem a mi útjaink, s gondolatai nem a mi gondolataink. De azt is tudjuk róla, hogy keres bennünket, s ő maga a szeretet.   
 
   

Bürokratakoromban megkapván a FACIT-minikalkulátoromat, a KISZ-titkár azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e, mikor mennek ki az orosz csapatok az országból. Mondom neki: - Nem tudom.
- No, akkor szorozd meg 701-et 5-tel. Megvan?
- Igen. 3505. Most fordítsd meg a kijelzőt. Mit látsz:
- 505E, azaz SOSE. A szögletes digitális számok karakteresen mutatták a 4 betűt.
(Ó, ha tudta volna, hogy nincs igaza, talán nem megy ki az USA-ba családostul.)
Játszottam egyebet is a kalkulátorral: Rájöttem, hogy ha a 98765432-t megszorzom 9-cel, csupa nyolcas a végeredmény: 888 888 888. Ha viszont az 12345679-et szorzom 9-cel, csupa egyes az eredmény:  111 111 111.
Minap mutatom az óvodás Domi unokának. Azonnal megjegyezte, és büszkén mutogatta a varázsszámokat.
Most Kun Erzsébet könyve (Tojástánc) kibővítette ebbeli ismereteimet: Bármely egyjegyű szám kilencszeresét szorozva 12345679-cel, az eredetleg választott számot kilencszer egymás után írva kapjuk szorzatul. pl. 2x9=18. 18x12345679= 222 222 222.
Bámulom. 
***
RJ ma is feltarisznyázott emailben sziporkákkal. Ezekből hozok néhányat.
Mi a különbség az intenzív osztály és az üzenetrögzítő között?
Az intenzíven a hosszú sípszó előtt lehet beszélni.
***
Nagypapa! Koporsós temetést kérsz, vagy inkább hamvasszunk?
- Lepjetek meg!
***
Egy ember betelefonál a rendőrségre:
- Halló rendőrség? - Kérem, jöjjenek azonnal a Rezeda utca 8-ba, mert betörő van a lakásban!
- Hogy hívják?
- Nem kérdeztem tőle.
***
A rendőr megállítja a szabálytalankodó Trabantost: - Kétezer.
- Oké, a magáé.
***
 - Nem vagyok teljesen biztos - mondja az orvos a betegnek – csak feltételezem panaszainak az okát. Valószínűleg az alkohol a hibás. A páciens megértően elvigyorodik.
- Semmi baj, dokikám. Ez velem is előfordul. Majd eljövök újra, ha józan lesz.
***
Nagymama a kis unokájához: - Kisfiam, én nem értem ezeket a mai zenéket!
- De nagymama, ez a porszívó!
***
Egy részeg dülöngél hazafelé a körúton. A Rákóczi téren megszólítja egy néger örömlány:
- Helló szépfiú, nem akarsz hazakísérni?
- Mi...? Mi...? Mit csináljak én Afrikában?
***
Nagydarab kamionos betér a fogadóba. Látja, hogy egy vézna ürge ül a sarokban, előtte egy pohár sör. Odamegy, felkapja a poharat és kiissza. Az ürge sírva fakad. A kamionos megsajnálja:
- Ugyan már! Csak vicceltem. Kérek helyette másikat. Miért sír?
- Már hogyne sírnék, amikor ma semmi nem jön össze. Reggel nem csörgött az órám, elaludtam, ezért elkéstem a munkahelyről. A főnököm észrevette, abban a pillanatban kirúgott. Indulnék haza, nincs meg az autóm, ellopták. Hazamentem taxival, hát a legjobb barátomat az ágyban találom a feleségemmel. Erre lejövök ide a csehóba, kérek egy sört, belerakok egy csomó arzént. Erre jön maga és kiissza.
***
Csajszi odalép az eladóhoz:
- Nem baj, ha felpróbálom azt a ruhát a kirakatban?
- Nem, de van próbafülkénk is!
***
Egy idős házaspár istentiszteleten vesz részt. Úgy a felénél az asszony odasúgja a férjének:
- Az imént egy csendeset szellentettem; mit gondolsz, mit tegyek?
- Cseréld ki az elemet a hallókészülékedben!