Mickey webnaplója

Kell az a kis vérhígító
kell az a kis vízhajtó
kell az a kis tenziócsökkentő
kell az a második, harmadik féle is
kell az a szívritmusszabályozó
kell az a bétablokkoló
kell az a vitamin komplex
kell az az értágító bilobil
kell az a mirigy stabilizáló
kell az a kisvirágú füzike
kell az a barackmag für alle Fälle
kell az a vércukorkezelő tabletta  
kell a kaldyum is a vízhajtó miatt
kell az a koleszterin abajgató is
kell az a milurit is (már a neve is muris)
kell az a kis fogyás is, hogy magamhoz térjek. (Eddig 12 kg mínusz.)
Volt ugyan „orvos”, aki feleslegesnek tartotta valamennyi gyógyszeremet. Akkor kaptam stroke-ot.
Volt olyan orvos is, aki meghallgatta panaszomat: (minek ennyiféle pirula), és elhagyatta a ritmonormot. Akkor kezdődött újra a ritmuszavarom. 
Rájöttem, hogy jobb nekem, ha beletörődöm a gyógyszerkavalkádba, mintha a közérzetem romlik.
Szedem hát rendületlenül a mellékhatásokban is bővelkedő pirulákat, és nem vagyok vele egyedül.
Prokop így vénségében: „zabálom a nagy mennyiségben rám rendelt gyógyszereket, amelyek végzik mentő feladatukat, de ugyanakkor lassan gyilkoló fertőzésüket is… valami a bőröm falai mögött nincs rendben.”
Én ezt egyszerűbben fogalmaztam: A gyógyszerek éltetnek, a mellékhatások meg kinyírnak.
Itt most csak annyit írnék ide, hogy sorsát senki sem kerülheti el. Kit így, kit úgy…
Amit ígérhetek, hogy soha többé nem sorolom a tablettákat.
Akkor se, ha háromszor ennyifélébe fulladok bele.

A hét végén néhány félórát a jubileumi medjugorjei  kongresszus videója előtt töltöttem. A jelenések 40 éve folynak. Én 30 éve vettem részt a Mladifesten két lányommal. Egyik maradandóan emlékezetes élményem, ahogyan Milona von Habsburg (sz. 1958) szinkrontolmácsolja az éppen folyó előadásokat. Meleg volt, ő mezítláb álldogálva adta elő a hallottakat, mégpedig folyékonyan. Ezt csak azért vetem előre, mert a 40. évi megemlékezésben is szerepelt két ízben. Megmaradt mosolygósnak, tiszta tekintetűnek, slágfertignek, hitelesnek. Neve sajátos összevonása két első keresztnevének. Teljes neve ugyanis: Monika-Ilona Maria Carolina Stephanie Elisabeth Immacolata Benedicta Dominica Habsburg. Ő tehát Milona, aki hét nyelven (angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál és horvát) kommunikál. Milona képesítései közé tartozik többek között az újságírás. Ám amikor volt szerencsém munkában látni őt, akkor Slavko ferences fráter segítőjeként tevékenykedett – annak haláláig. Utóbb évek óta a Mary’s meal-programban vesz részt. Ez a mozgalom az egész világra kiterjed, és jelenleg kétmillió szegény gyermek nevelését és táplálását végzi. Lehet-e szebb hivatás ennél?
Aligha.
***
Magam hetvenöt felé kocogva (helyben járva) elgondolkozom rajta, hogy korosztályunk fogy.  Zs. annak idején elsőként kérte fel főiskolás tanárját, hogy legyen konzulense. Örömmel vállalta, a bizalom jeleként vette tudomásul. Ami akkor számított, hová tűnt? Mivel a tanár elhunyt, egészen új dimenziók között találta magát – végtelen gazdagságban.
***
Amikor ezeket írom, az új év első hónapjának épp a végén tartunk. Úgy tűnnek el a napok, hónapok, évek, mint a villám. „Pikk-pakk pont” a neve a hivatalos áruátvevőhelyeknek. Alkalmazhatom az életre is:
pikk-pakk. Pont. S kész. Mint a villám.
***
Most
várunk a tavaszra,
várunk az oltóanyagra,
várunk a találkozásokra,
várunk a kimozdulási lehetőségekre.
Várakozásunk hol reményteli, hol kevésbé, annak a függvényében, hogy kétségtelenül jelen lévő testi kopásaink éppen erősödőben vagy visszaszorulóban vannak.
***
Egy nyolc éve halasztogatott urológiai kontroll után elmerészkedtem a szakorvoshoz, hogy mondja meg: hogy vagyok? Reméltem, hogy pozitívan ítéli meg állapotomat, miközben a pakliban az ellenkezője is benne van. Megkönnyebbülve távoztam tőle. Felőle még elélhetek évekig.
Felőlem is. 

„Tegnap” emlékeztünk meg arról, hogy immár harminc éve annak, hogy jelenések kezdődtek Medjugorjéban. Lám, tíz év milyen gyorsan elszáll.
Igen. 81-ben kezdődtek a jelenések néhány gyermeklátnoknak. Őket zaklatták a rendőrök az akkor még élő Jugoszláviában. Később is adódtak ellentétek. Pl. a helyi püspök, és a medjugorjei ferencesek között.  Érdemes arról is beszélni, hogy szinte minden jelenést a bizalmatlanság légköre vette körül a maga korában. Így volt ez Lourdes-ban, így Fatimában, de másutt is.
A jelenésekkel kapcsolatban a keresztények is két csoportra oszthatók. Egy részük hitelesnek tudja a jelenéseket, más részük különféle érvekkel próbálja kétségbe vonni valódiságát.
Az én véleményem, hogy az ott történő eseményeknek hatalmas szellemi hozadéka van. Sok és kiváló gyümölcsöt terem a jelenség.
Ismerem Mikszáth Szent Péter esernyője c. munkáját, amely édesbús történet az emberek hiszékenységéről. Mégis azt gondolom, hogy Mária ajándéka ez az évtizedek óta tartó jelenlét.
A katolikus hitnek két alapja a kinyilatkoztatás és az ún. szent hagyomány. A tanító hivatal kijelenti, hogy lezárult a kinyilatkoztatás az újszövetségi szentírásokkal. Ha valaki ehhez hozzátesz, vétkes. Ám az itteni jelenések nem tettek hozzá semmit. Ebből a szempontból hát mindenképpen hitelesek. Értékük a személyes jelenlét. Ajándék. Arról szól, hogy nem vagyunk magunkra hagyva.
Magam jó másfél évtizede készítek kommentárt a havi üzenetekhez. Megpróbálom jól érteni az elhangzottakat, és kifejteni bővebben tartalmukat.
Ezzel kifejezem elköteleződésemet azok mellett, akik hitelesnek ismerik el az ott történteket.    
Mondhatná valaki, hogy ezek tehát akkor medjugorjei katolikusok. De ilyen nincs. Nem szektásodhat el ez a zarándokhely. A hívei római (v. görög)katolikusok.
Egyszer jártam a helyszínen, 1991-ben. Végtelenül békés helynek éltem meg. Légköre volt. Tapintható volt a békesség. Később is a béke szigetének számított. A balkáni háborút sértetlenül vészelte át, s továbbra is érdeklődők millióit vonzza magához. Ma meg holnap online kongresszust tartanak helyben, amit milliók követnek az interneten. Biztos elhangzik közben a négysoros olasznyelvű himnusz:
Viva Maria, Maria regina. Maria nostra madre, Regina della pace. 
Itt hallható-látható magyarul az eseménysorozat:
https://www.youtube.com/channel/UCrOK5mcyGnmBqZ0a6-hgaDQ/live 

Interjút készítettek Dubai alapítójával, Rashid sejkkel országa jövőjéről, aki így nyilatkozott:
- Nagyapám tevegelt, apám tevegelt, én Mercedessel járok, a fiam Land Roverrel. Az unokám Land Roverben fog ülni, de a dédunokámnak újra meg kell ülnie a tevét...”
- Miért?
- A nehéz idők erős embereket teremtenek, az erős férfiak könnyű időket teremtenek. A könnyű idők gyenge embereket hoznak létre, a gyenge embereknek pedig újra nehéz időket kell élniük.
Sokan nem fogják megérteni, hogy harcosokat kell nevelnünk, s nem parazitákat…
***
Ma futottam a jegyellenőr elől – írja a Füles Bagoly. - Az egész vonaton át kergetett. Végül sikerült leszállnom, de még az állomáson is kergetett. Amikor elkapott, nagyon dühös lett, mert érvényes volt a jegyem. Csak a kétméteres távolságot akartam betartani…
És még egy:
Három beteg megfigyelés alatt áll a katonai kórházban. Mindegyik azt képzeli magáról, hogy ő egy bomba.
- Bumm! – kiabál az egyik. – Én vagyok az atombomba.
- Bumm! – kiabál a másik is: - Én vagyok a neutronbomba.
A harmadik hosszú ideig hallgat. Az orvosok úgy döntenek, hogy őt kiengedik.
A mikor kilép a kapun, felkiált: – Bumm! Én vagyok az időzített bomba.
***
Laci atya: Ne harcolj magad ellen, a múltad ellen. Ne ragaszkodj görcsösen a holnaphoz. Tedd le végre a fegyvert, add át magad és nem kell többé félelemben élned!
De jó megfogalmazás! P. Pio szinte ugyanezt fogalmazza meg más szavakkal:
Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!

Gy. hatvannyolc volt. Ő a legközelebbi ismerősünk, barátunk, akit elvitt a covid. Az a kategória, akiket időseknek, halmozottan betegeknek szoktak titulálni. Ők azok, akik naponta megszámláltatnak, s a tévé nyilvánossága előtt statisztikai számként szerepelnek. Aztán jön a következő nap a következő számokkal.
Első találkozásunk telefonon történt. Felhívtam egy kéréssel. Zs. lányunk UV-időszakban menne vizsgázni időcsúszás miatt. Ő, a főiskolai oktató visszakérdezett: És ha megbukik, mikor vizsgázik újra, vagy kihagy egy szemesztert? Én azt feleltem neki, hogy szerintem ennek nincs valószínűsége. Ebben maradtunk. Nekem lett igazam.  Zs. „átcsúszott” egy ötössel. Ő volt, aki belga területre varázsolta néhány tanítványát, ahol ösztöndíjasok lettek. Időnként meglátogatta őket, s mint mondta, jól érzik magukat a „boszorkányok”. Zs. vizsgadolgozatának is ő volt a konzulense. Egyszer tréfásan megjegyezte, hogy olyan kitűnő anyagot produkált tanítványa, hogy ő alig tudta követni szárnyalását.  
Ugyancsak ő volt, aki K. lányunk ambícióját is élesztgette, hogy vegyen részt a főiskolai képzésben.
Egy alkalommal meggyőzően érvelt amellett, hogy az Isten ártatlan. Csak szeretni tud. Mindenkit szeret.
Gy. egy estén keresztül próbálta magyarázni a kegyelem szó jelentését. Tehette, mert a tudás megszerzése, s visszaadása kedvenc időtöltése volt. Említette, hogy amikor németet tanult, kiragasztotta a ragozásokat a szobája falaira és négy napon át gyönyörködött a táblák valóságában.
(Görögből?) lefordított egy könyvre való maximát.
Tudta, hogy tudása mit ér, és rácsodálkozott, hogy én hozzá képest bagóért vállalok szellemi munkákat.
Szerette a zsolozsmákat. Szerette az ortodoxok fenséges imakultúráját, a dicsőítéseket.  
Most pedig kórházi szenvedései után szembesült a szépséges és kiterjedt élet valóságával. Az ártatlan Isten szeretete vegye körbe őt egyszer s mindenkorra.
***
A. (71) is elhunyt. Ő a társaságunk 5. tagja, akit a rák elvitt. Mindig önkritikusan beszélt magáról. Pedig
- kiválóan sütött-főzött, s királyi traktákkal fogadott bennünket.
- kitűnően táncolt, évtizedekkel korábban tervezte, hogy megtanít minket a francia négyesre    
- ő maga tánccsoportjával Nyugaton turnézott lánykorában
- nagy olvasottsággal rendelkezett
- kitűnő túravezető is volt. Ismereteim szerint erről igazolványa is volt
Immár égi utakon tájékozódik, s mindörökre.
***
Az egyik oldalon fogynak a tehetséges embereink. De a másik oldalon pedig új életek sarjadnak. Az újak még nem éltek eleget ahhoz, hogy tehetségeiket mélységükben megmutassák, de szépségük máris magával ragadó. Elég belenéznem unokánk kék szemébe, és a végtelen mélységgel találkozom. Elég M.-K. unokát kézbe vennem, és gondolkodhatom rajta, hogy a 2021-ben született gyermek miként lesz hasznára embertársainak, az országnak, a világnak. Ártatlan szépsége s az a végtelen béke és bizalom, amely árad csírázó életének minden szegmenséből, máris levesz a lábamról.    

Ha Prokopnak igaza van…
Prokop P. véleménye azért érdekes, mert ő nemcsak festő, hanem pap is. Ezt olvasom tőle: „Dehogy vagyunk már a kereszténység utáni korban. Ellenkezőleg. Félbarbár ösztöneinkkel nagyon is előtte.” Őt a kérlelhetetlen megrögzöttségeink terelik erre a megfogalmazásra. De
ha más véleményekkel szemben neki igaza van, és nagyon is előttünk van a kereszténység megvalósulása, akkor törekednünk kell a kereszténységre, mert combos feladatok állnak előttünk.
Ha a kereszténység krisztuskövetést jelent, akkor figyelnünk kell tanítására. Ő ilyeneket mond:
Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi lesz a jutalmatok?
Ha jobb kezed visz bűnbe, „vágd le és dobd el”!
Ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?
Ha hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam, örüljetek...
Ha világot gyújtanak, nem teszik véka alá.
Ha valaki perbe fog, hogy elvegye ruhádat, annak add oda köntösödet is.
Ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kétannyira!
Ha nem köszöntitek csupán a barátaitokat, mi különöset tetszek?
Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.
Ha a mezei virágot így öltözteti az Isten, akkor benneteket kishitűek nem sokkal inkább?
Ha ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok.
Másutt kérdőre vonja Jézus támadóit: Ugyan melyik jótettemért akartok megölni? Azok azt válaszolták: Nem ezek miatt, hanem azért, mert Isten fiának teszed magadat.
Kérdésem: Ő, aki életében bűnt nem követett el, ugyan kinek kellett volna tartania magát. Azért tartotta magát Isten Fiának, mert az volt.
Ha pedig az volt, akkor követőinek az ő modellje alapján kell élniük.
Ezt próbálják a különféle rendek.
A jezsuiták: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.  (Omnia ad maiorem Dei gloriam).  
A ferencesek: Béke és jóság. (Pax et bonum)
A bencések: Imádkozzál és dolgozzál! (Ora et labora!)
Szent Ágoston: Szeress, és tégy, amit akarsz. (Ama, et fac quod vis!)
Ennyi muníció több emberéletre elég.
Tényleg még a keresztény korok előtt tartunk.

Így viccelődtünk a kolhozkonyhán ebédkor vagy negyed százada
telefonhang: Tálalva az ebéd. Mindenkit sok szeretettel várunk!
- É.: Az egyszeri sekrestyés analfabéta volt. Egy nagyobbacska templomban szolgált.
Megelégelték tudatlanságát s elküldték. A kirúgott sekrestyés eredményesen üzletelt. Egyik trafikot nyitotta a másik után. Hatalmas vagyona lett. Egyszer a bankban tárgyalt, majd a jegyzőkönyvet kellett volna aláírnia. Ő tiltakozott, mondván hogy analfabéta. Elképedve hallgatták, majd így biztatták a tisztviselők: ha tudná, mekkora karriert csinálhatott volna, ha megtanult volna írni, olvasni!
Mire ő: Bár igen ostoba ember vagyok, ezt az egyet véletlenül pontosan tudom: Uraim, ha tudnék írni-olvasni, most sekrestyés lennék...
- F. atya rekord sebességgel tudott csomagot készíteni. Rengeteg időt megtakaríthatott volna vele, ám egyebekben nagyon szép bélyegei is voltak. Időnyereségét teljesen elvesztette azzal, hogy listát készített ki, azon pipálta, kinek milyeneket ragasztott korábban. Szerette a változatosságot.
- SzF: Kékes, mondjál vicceket!
1 Ujjatlan ingemet új ingatlanra cserélném.
2 Hol volt a legelső kocsma?
–  Nem tudjuk.
– A Baross téren.
– Miért?
– Hát nem olvastátok: Noé többet ivott a kelletinél.
3 : Mi a különbség a gombolyag fonál és a telefonkezelő között?  – A gombolyag csak üres fonál, míg az utóbbi telefonál.
4 Mi a különbség a teológus és a geológus között? – Ég és föld.
5 Mi a különbség a vizespohár és a cseléd között?
6 Az előbbi csak vizes, az utóbbi viszont lehet Boris.
7. Mi a különbség a kutya és a cseléd között?
– A kutya ugat, a cseléd Mar-is.
8 - Mi a különbség a pipa csutorája és a vadászeb között?
Az egyiknek kecses a szopókája, a másiknak viszont csecsszopó kopókája van.
9 Mi a különbség a család, a fakereskedő és a mókus között?
A mókus a fára felkúszik, a fakereskedő viszont a fára alkuszik. Hát a család?
– Köszönöm, jól van.
- Ervin vicce: Londonból hazafelé tart a skót. Minden megállóhelyen kiugrik, a vonatból, lélekszakadva elrohan, majd lóhalálában vissza, mielőtt még elindulna a szerelvény.
Kérdi egy angol: Uram, mire föl ez az örökös futkosás?
A skót: Az orvosom megállapította, hogy igen súlyos szívbajom van. Valószínűleg nem érem meg az út végét. Ezért mindig csak egy megállóra veszek menetjegyet.
- Egyik novícius cetlit hagy a könyvtárban az egyik polcon: Elvittem a Fauszt!
- Amikor megnyílt a Hungaroring, a közelben lakókkal riport készült. A rádiós többek között megkérdezett egy öregasszonyt: Mami, nem zavarja ez az állandó, erős zaj?
Mire az öregasszony: (a túráztatott motorok hangján) Nemmm! Nem! Nemmmm!
Nemmm ! Nemmmm! ....
- K.: A skót elmondja, hogy otthon egy cukorral issza a kávét, vendégségben hárommal. Hogy miért? Mert két cukorral szereti.
- F.: Az egyszeri ember ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekei azt a nevet kapják, ami éppen a kalendáriumban születésük napjára esik. Nem is volt addig baj, ameddig ikrei nem születtek. Kétségbeesve ment a paphoz, most már mit tegyen. A plébános ránéz a naptárra. Két perzsa szent napja, Abdon és Szennen napja volt aznap. A két magyart azóta is Abdonnak és Szennennek hívják. 

André Gide: Higgy azoknak, akik az igazságot keresik, de óvakodj azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták. Valahogyan a végtelenre utal. Futunk hozzá, de el nem érjük, mert mindent túlhalad
József Attila egyik örökzöldje: Ne légy szeles. / Bár a munkádon más keres –, / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.
És akkor legyen az idétlen diákhumor: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csiga megy a stégen, úgy érdemes. 
Maczkó Mária szerint az ének ünneppé szenteli a napjainkat. Így azt gondolom, hogy volna értelme a tévében, az M1-en reggel egy-egy szép, mély értelmű dallal köszönteni a napot.
Tímár Böske szerint a véletlenek, ha vannak egyáltalán véletlenek – a legmeghatározóbbak.
És egy még általam nem ismert, ám eredeti gondolat: Két oszlop emeli az emberi létet: az egyik a segítőkész részvét, a másik a tudás. A segítőkészség tudás nélkül tehetetlen, a tudás részvét nélkül embertelen. (Viktor Weisskopf) Ez igaz. Éreztem már magamat tehetetlennek.
Egy igazi unikum: Állítólag Jókaitól való: A ló előnye tenger, a bölcsnek ló való, / Mert lóvá tesz az ember, s emberré tesz a ló.
Vukán György muzsikus és orvos, de úgy látszik alkalmi költő is. Ezt vallja:
Játszom, írok, dolgozok, lelket pénzért nem adok… / Istenem, ha befogadsz, / talán meg is simogatsz? / Átölelem lábadat, / s túlélem halálomat. A maga nemében tökéletes.
Idéznék még sokat, ha nem értem volna a végére az Egy csepp emberség c. munka II. kötetének.
Írhatnék még közhelyeket, (miszerint mindenütt jó, de legfehérebb a konyhaszekrény, továbbá a kétpúpú tevét az különbözteti meg az egypúpútól, aki akarja), de nem teszem. Inkább ide írom:
Itt a vége, fuss el véle!   

Azt álmodtam, hogy zuglói házunk lépcsőházában fejtegetek, javítgatok, szöszmötölök egy szőnyegen. Munkámat befejezvén nyomom a csengőt, de bentről nincs rá reagálás. Nyomom és nyomom, mígnem elunom és előkotrom a kulcsot a zsebemből, és kinyitom az ajtót. Bemegyek, ekkor kel fel a feleségem a heverőről, és csodálkozik rajta, hogy miért zörgetem fel, amikor van nálam is kulcs. Egyik vicc poénjára hajaz az álom. Valahogy úgy szól, ha nem kínálsz meg cigivel, nem akkora a baj, majd az enyémből szívok.
Tehát feleségem álmosan rám csodálkozik, hogy miért keltegetem, ha nálam is van kulcs.
Bementem.
Együtt ülünk az ebédhez. Megvárta, míg befejezem, a munkát.
Bennem pedig egy idétlen nóta szól. „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel. Főzze meg a vacsorát…” Na hiszen. Genderista-feminista korunkban teljesen szalonképtelen ez a nóta. Korábban is csak részegek énekelték a kocsmában, vagy férfiak a szebbik nemmel szembeni csipkelődés gyanánt.
Abba is hagyom csipás álmomat.
Inkább idézek egy kis Prokopot, mert olvasását újra folytatom. A Kavicsdobálóban akad meg a szemem ezeken a sorokon.
„Szőnyi Zsuzsa bevallotta, hogy ha különleges osztálylátogatójuk akadt, vele, a csodagyerekkel, a nagy Szőnyi lányával rajzoltattak a táblára… arra jutott, hogy neme tagjai között még nem támadt igazán nagy festő... A belátás pillanatában döntött, s többé nem vett kezébe rajzszert.” Zsuzsa nekem is mondott hasonlókat, ugyanakkor a Triznya-kocsma c. kötetének jó hangulatú illusztrációit alighanem ő rajzolta (hacsaknem férje, aki „szintén zenész” volt).
A szerző másutt a Szolgálat, Teremtő dicsérete c. füzetével kapcsolatban említi „szerényen”: „összehasonlítva magamat a többi értekezőkkel, mintha az én elmélkedéseim mártása zamatosabb volna. Elvont rágcsálásaik nem alkotó típusok termékei, hanem lexikonok elnyűtt elméletei.” No, majd kikeresem az említett számot.
Másutt kritikusan: „A körítés, a külső esedékes jelek, medáliák, masnik, rojtok, bojtok…ezüst csatos cipellők stb… méltóságosítják a hordozó Ő-madárijesztőségét.” Igen erőteljes-kritikus szavak. A festő ugyanis nem szerette az emberekre ráaggatott elvi-gyakorlati cafrangokat. 
Még megjegyzem, hogy környezet kutyáiról ír a kötet 167-től a 171. lapjáig. Sorra vesz minden négylábút, s értékeli kettejük viszonyát. Ez csakugyan szép teljesítmény egy festőtől, aki pap, és bizonyítottan író is.

Események estek reggel és este. A megrendelt beste kínai összeszerkeszthető játékot nem lehetett összeszerkeszteni a küldött elemekből, így Levi 9. születésnapjába némi üröm is vegyült az öröm mellé. Persze többféle ajándékban is részesült a harmadikos fiú, de ilyenkor éppen az szerzett volna legnagyobb örömöt, ami belement a lecsóba (alias légy a tejbe).
Ami az ezer darabos összerakhatatlan összerakhatását illeti, bámultam apjuk türelmét, amellyel naphosszat próbálkozott a lehetetlennel. Én visszaküldeném a faladónak azzal, hogy próbálják ők összeállítani a darabkákat.
Mindent összevéve az a véleményem továbbra is, hogy fogyasztói társadalom lévén elárasztanak bennünket a műanyagcuccok. Szerény véleményem szerint az a jó ajándék, amely értékes, kicsi és/vagy megehető.
Ilyen a gyerekeknek felszerelt bordásfal, amely ugyan nem kicsi, de fel lehet rá kapaszkodni, a mellékelt csúszdára felszaladgálni. Mindennapos edzést jelent és egészséges mozgást a pandémia idején, amikor a külső tartózkodás meglehetősen csökötté vált.
Az én örömöm sokféleképpen megvalósult. Örültem a bővebb családnak, és annak, hogy trombitás Levi olyan érdeklődéssel fordul a hangszeréhez. Mivel láttam, hogy a néhány hónap elteltével mekkora hangterjedelemre futja, sebtében lekottáztam neki C-dúrban a When the Saints, go marching in… kezdetű jazz-dolgot. Ő meg sebtében elfújta lapról olvasva. Nekem ez nagyon tetszett. Rögtön le is videóztam. Persze nem volt kigyakorolva, mégis nagyszerűnek éltem meg a közvetlen megszólalást, és L. hozzáállását. (Ma négy db ötössel gazdagodott a fiú. Hangszer, szolfézs és mindkettő szorgalmi jegye.) Ennek is kiváltképpen örülök.
A mai nap egyebekben a népdalfeldolgozásokkal való ismerkedés jegyében zajlott.
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? Kis kece lányom, kis kacsa fürdik, a Vargáék ablaka, a
part alatt. Így egymásután írva eléggé szürrealista benyomást kelt a népdalcsokor-címekből álló sorozat.  
***
Zene. Levinek küldöm: When the Saints, go marching in… trompet https://www.youtube.com/watch?v=_nSqrLIHn_s