Mickey webnaplója

- Ezt már többször elmondtad – hallom enyéimtől, akik jogosan felemlegetik, hogy amit meséltek, maguk is el tudnák mesélni nekem. Igazuk van. Talán mégsem az érelmeszesedés vezet ilyenkor, hanem az, hogy életem során kikristályosodtak gondolatok, történetek, amelyek anekdotaszerűen előhúzhatók, ha a helyzet úgy kívánja. Persze megpróbálok elhallgatni… ha tudják, hát tudják. Mentségemre legyen, hogy a jövő történéseiről kevéssé tudok beszámolni. Nem vagyok sci fi-író. Ma azért tettem egy ilyen extrapolálást. Látom az ajtófélfán, hogy gyermekeink, unokáink ekkor meg ekkor ekkorkák voltak. Nem voltam rest, jó magasra téve a jelzést odavéstem, hogy nagypapa 2050. o1. o1-én ekkora lesz.
Régen se szerették a gyerekek, ha a felnőttek ismétlik magukat. A falusi iskolában így kezdte volna meséjét az egykori tanító: - Tudjátok, gyerekek… s nem folytathatta tovább, mert a lelkes gyermekcsapat kórusban kiáltotta: - TUDJUK.
A tanító meglepődött, majd így folytatta: Ha tehát tudjátok, akkor nem mesélem el. És ezzel befejezte a foglalkozást.
Ma próbálkoztam egy nehéz, elméleti könyvvel, de nem sokat értettem belőle. Ha majd mégis megértem, lehet, hogy megidézem. Figyelmemet akkor egy emészthetőre fordítottam: Valló László Emlékké válok magam is. Fekete István élete (Móra, 1986). Ebből idézek: A fiatal írót három tárgyból buktatták meg. A cselédlányuknak elmondta, aki megkérdezte: És most mi lesz? – Elbujdosom… és úgy is tett. A hideg, csikorgó éjszakában útnak indult. Majd megállapodott egy istállóban felhalmozott szénakazalnál. Ott éjszakázott és majd meggebedt a hidegtől… Amikor a kakas kukorékolt, a pajta kapuja előtt a holdfényben egy ember állt (ti. az író rendkívül szigorú apja), aztán megszólalt:
- Pista! Pista fiam!
- Tessék édesapám!
- Gyere, fiam, hazamegyünk… én csendesen sírdogáltam hazáig. Erre az éjszakára és apám meleg kezére emlékszem, amíg csak élek, de talán még azon túl is…
Vannak ilyen élmények.
***
1. Ágoston unoka kicsike gyerek volt. Anyja egyszer szalonnát pirított serpenyőbe. Amikor elfordult, Á. a finom illatoktól vezérelve belenyúlt a forró serpenyőbe, majd összeszorított fogakkal távozott, miközben egyre azt hajtogatta: anya megmondta, anya megmondta, anya megmondta, mármint, hogy a tűzhely megégeti a kezét.    
2. Amikor gyepálják a vallásosokat, a PC-beszéddel azonosulni nem kívánókat, a vallásuk miatt üldözöttek mellett felszólaló államvezetőket, most pl. a magyarokat, a szlovákokat, a lengyeleket, az jut eszembe, hogy
Jézus megmondta, Jézus megmondta, Jézus figyelmeztette övéit:
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. 
… és még: Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál.” (Vö. Jn 15)
Jézus megmondta…
***
Zene. Élményem volt ugye, mint említém, hogy a Frère Jacques nótát a világ minden nyelvére lefordították és énekelik kánonban. Nos, ez túl szimpla ahhoz, hogy zeneként ajánljam, de eggyel komolyabb már, amit most favorizálok: Az oroszlán úr aludni készül. Szerzője, az afrikai Solomon tíz shillinget kapott a stúdiótól nótájáért. A dal Anglián keresztül az USÁ-ba került, majd onnan indulva világkarriert futott. Szinte minden nyelven énekelik. Itt angolul. https://www.youtube.com/watch?v=tYLQcT8DyLU     

„Ma gyakran minősítik fundamentalizmusnak, ha valakinek az Egyház Krédója szerinti tiszta hite van. A relativizmus ugyanakkor az egyetlen elfogadható megatartásnak tűnik a mai elvárások szerint. A relativizmus viszont abban áll, hogy az ember hagyja magát ide-oda rángatni és »minden ideológiai széltől sodortatni«. Egy olyan relativizmus diktatúrája felé megyünk, amely semmit sem ismer el bizonyosságként, és végső kritériumnak semmi mást nem tart, mint saját egóját és saját vágyait.” (Joseph Ratzinger 2005. ápr. 8. homília) In XVI. Benedek és R. Sarah: Szívünk mélyéből c. kötet SZIT. 2020.
Felütésnek ez olyan komoly és tekintéllyel rendelkező gondolat, hogy itt a posztot nyugodtan abba is hagyhatnám. Ám adódik, hogy világunk ideológiailag meghasonlott.
Egyrészt vannak kreacionisták másrészt vannak evolucionisták.
Vannak szuverén államban gondolkodók és vannak globalisták.
Vannak istenhívők és vannak mammonhívők.
Vannak kizsákmányoltak és vannak kizsákmányolók.
Vannak békességszerzők és vannak békétlenséggerjesztők.
Vannak társadalomépítők és vannak társadalomrombolók.
Vannak őszintén fogalmazók és vannak political correct halandzsázók.
Vannak a politikai életben nyílt sisakosok és vannak hazudozók.
Vannak egységteremtők és vannak a káoszteremtésben érdekeltek.
Vannak munkából megélni akarók, és vannak nyerészkedők.
Vannak éhező-szomjazó milliárdok és vannak dúsgazdag százak.
Vannak értékteremtők és vannak zavarosban halászók.
Vannak ártatlan áldoztatok és vannak fegyverrel fenyegetők.
Vannak ártatlan szenvedők és vannak markukba röhögők.
Egyszer eldől a harc a két tábor között, de addig ide-oda tolódnak a frontvonalak.
Nagyon romantikus ez az angyalok és ördögök páros, mégis megkérdezem:
Nem unalmas már egy kicsit?
***
Zene? Hm. Brahms 6. magyar táncát L. Bernsteinnel egykor élmény volt hallgatni. Táncolva vezényelte tévésorozatában. De mivel vele csak kóstolót találtam a youtube-on, más interpretálást választottam. Ez is jó megjelenítés. Vezényel: Nikolaus Harnoncourt.
https://www.youtube.com/watch?v=cgnKpPL0hzk

A régi anekdota szerint a sétáló úr felkiált az ácsnak, hogy nem jól szögeli a léceket egymáshoz. Az ács mérges lesz és lekiált: - Ért is maga hozzá, maga laikus!
Az úr visszakiált: - Mi az, hogy laikus?
Az ács újra: - A laikus azt jelenti, hogy hülye.
Hajnalban lefotóztam az északi oldal virágait, mert olyan szépen alakultak a fény-árnyék viszonyok. Raknám a soros albumba, de csak foltok jelennek meg a kép helyett. Addig gyötröm a kamerát, amíg ki nem írja, hogy olvasási hiba. Megkerestem hát a rendkívül nagy tudású fényképezőgép könyvecskéjét, mely szaknyelven írt 130 oldalas kötet. Ha melléveszem, hogy az én gépismeretem bőven elférne egy lapon, akkor nem vitás, hogy ez ügyben laikus vagyok. Viszont mindjárt a 98. oldalon megtaláltam az olvasási hiba szócikket.
3 okot sorol.
Formatálni kell a külső memóriakártyát vagy
kontakt-hiba, vagy
a gépben a hiba, de akkor szakműhely.
Szerencsémre megtaláltam a régi kártyát.
Azt visszatéve fotóztam, majd sikerrel beolvastattam az albumomba az elkészült fotót, s megállapítottam, hogy hála Istennek, nem a gép mondott csütörtököt szombaton délelőtt.
Így semmi akadálya, hogy továbbra is készítsek az erkélyünkről képeket a fű növéséről. 
***
Arisztid megáll a kirakat előtt, és megakad a szeme egy táblán:
„Amit nem lát a kirakatban, megtalálja a boltban!"
Bemegy és megkérdezi:
- Tessék mondani, a Tasziló itt van?
- Már miért lenne itt?
- Meeet a kiakatban nem látom!
***
Zene. A skót dudások zenéjére hajaz egy P. McCartney-szerzemény, amely lassú, és amelyben megtalálom a méltóságot. Előadja a Wings együttes.
https://www.youtube.com/watch?v=EH7I-WV0LZA

Ezek tükörmondatok, az a varázs bennük, hogy oda-vissza ugyanazokból a hangokból építkeznek. Grétsy László szerint „a palindrom oda-vissza ugyanúgy olvasható szó, kifejezés. Például: ’Ön, Agárdi Anikó, icipici ókínai drága nő!’ A palindrom legfőbb űzője Lápi Pál volt, aki dr. Dolányi Kovács Alajos.”
Jó régen élt. Lehet palindrom mondat is (Indul a görög aludni; Géza, kék az ég! és társai), de annak van értelme, ha a mondatnak oda-vissza tényleg értelme van. Az általam leghosszabb, még elfogadható ilyen Kun Erzsébettől ismert: „Kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj, Baranyában a vadon élő Kis Pálét nem keresik.” Ám ezt is lehet überelni, csakhogy nehéz, mert igaz, hogy egymásután lehet vetni szavakat úgy, hogy visszafelé is szavakká legyenek, de egy határon túl teljesen öncélúvá lesz a móka.
Szavak, szavak, szavak, visszafelé is csak szavak, szavak, szavak, kötés nélkül, értelem nélkül. Különösen nem jól sül el, ha az értelmetlenség egyféle értékrendre van kihegyezve. Jól érvel Szabó Tibor, amikor arra kéri barátját, hogy olyan palindromra törekedjen, ami érdeklődő gyerekeket nem botránkoztat meg. Nemrég kaptam egy anyagot, melyet feltettem, majd aztán elolvastam. Az a bajom vele, hogy magam elkötelezett vagyok a keresztény értékek mentén, és a palindrom összefüggéstelenül, de rendre beletűz ilyeneket: áldozó, szentavató, vallás, Péter, kőszikla, zsolozsma, imád, pápaság, kenyér, regula, szószék… nem is folytatom. Nem az a bajom, hogy ezek a szavak szerepelnek benne, hanem az, hogy összefüggéstelen asszociációfélék láncolatában követik egymást. Akkor meg minek. Előfordulásuk környezete semmitmondó. És ez nem jó így.         
Látom azt is, hogy a vége-hossza palindromok esetén – joggal – rövid szavakra vadásznak a szerkesztők, mert azokból könnyebb oda-vissza olvasható új építőkocka-elemeket varázsolni. Ám talán ezekből is adódik az a sok tücsök-bogár. Megígértem, hogy felteszem blogomba az érkező palindromokat. Most módosítom az ígéretemet. Csak akkor teszem fel, ha tetszik is.    
Mindent összevéve a palindrom a nyelv zseniálisan rugalmas megjelenítése: nyelvi akrobatamutatvány. De akkor legyen az.
Szerintem ez az az eset, amikor a kevesebb több. És most indul a görög aludni.

Két embert hallgatva az általuk felvetettekhez akarok hozzászólni. Böjte Csaba úgy fogalmazott, hogy a karantén idején háromszögben közlekedtek az ágy, a hűtőszekrény és a tévé-számítógép között. Én négyszög mentén mozogtam, talán mert királyi vér buzog bennem. Ahová ők is gyalog jártak, oda én is. Ajjaj, ötszögben mozogtam. Kijártam az erkélyre is olvasni… Avagy hatszögben, mert mindennap megnéztem, hogy jött-e valami pozitív a postán.
Hát nem igazán.
Többnyire csak elszámolások, olykor csekkek.
A magánlevelezés csaknem kihalt, különösen a virnyáktámadás óta.  
A másik maradandót OV-tól hallottam, aki rövid eszmefuttatásban vetette össze az elméleti és gyakorlati embereket. Elmosolyodtam, mert azt mondta, hogy ha az elméleti ember megházasodik, biztos lehetsz benne, hogy neked kell összeszerelned a bútort, amit vásároltak. Ha disznóvágás van, ez a típus vacsorára jön, de ezt senki se bánja, mert legalább nincs láb alatt, amíg a többiek dolgoznak. Az elméleti ember viszont kitűnő tanulmányokat fog összehozni.     
Így van ez, ha kisarkított is a szöveg.
Így van, hiszen mi, jobbára elméleti emberek, Nagybörzsönyben a pap méteres tűzifáit szalagfűrésszel kandallóméretre vágtuk, utána hosszú nyelű fejszével (utánanéztem: a fejsze a hosszú nyelű, a balta a rövid nyelű) felaprítottuk télire. A folyamatot időről időre megszakította az a tény, hogy a páternek az elszakított fűrészszalaggal el kellett mennie a falu hegesztőjéhez, a fejsze nyelével és külön a vasával pedig a bognárhoz, hogy nyelezné meg az általunk szétbarmolt szerszámot. A bognár ez alkalmakkor nem felejtette el megjegyezni, hogy „Páter, megjöttek a budapesti Herkulesek?” Nem tévedett soha. Mindig azon a héten kérdezte, amikor megjöttünk.
Gyula barátom, aki hentes, disznóvágásra magával vitte vidékre négy barátját. Volt közöttük doktor és más értelmiségi. Részletesen elmagyarázta, hogy négyen megragadják az állat lábait és egyszerre széthúzzák, hogy ő leszúrhassa. Hogy mit műveltek a többiek, nehéz rekonstruálni, de Gyula megsérült, amikor az állat kiszabadult a négy markos legény fogságából.
Bizony az elméleti ember nem ér rá gyakorlativá válni. Tinikoromban Frici bá mesélt egy nagyszakállú tudósról, aki sok kötetet hozott össze a különféle gabonák különféle tulajdonságairól, termesztési sajátosságairól. Egy ízben vidékre kellett kocsiznia, s megakadt a szeme egy végtelen, sárgába hajló mező láttán. Érdeklődött a kocsistól, hogy miféle mező az, ami ilyen aranysárga színű. A kocsis ostorával rábökött a mezőre.
- Arra gondol, uram?
- Igen, arra.
- Az egy búzamező.
Mire a tudós: - Jé, ilyen volna, amiről annyit írtam? Még életemben nem láttam búzamezőt.
***
Pistike a szentmise után vizsgáztatja apukáját.
- Apa, ha figyeltél, meg tudod mondani, hogy hívták azt a kisgyereket, akit Jézus az ölébe vett.
- ???
- Hát Dedek. Nem az volt az evangéliumban, hogy engedjétek hozzám a kis Dedeket?
***
Olyan zenét kerestem, amelyben az elméleti és a gyakorlati ember munkája összeér. Typewriter Leroy Anderson Martin-tól.
https://www.youtube.com/watch?v=g2LJ1i7222c        

Május 14. történéseiről dióhéjban
Az EP néhány üdítő kivételtől eltekintve összevissza hazudozott Magyarországról.  Tanúsíthatom, mert hallottam. Én itt élek, s meg tudom különböztetni a demagógiát a tényektől.
Az EP OV gyötrését kívánta volna, de nem kapta meg. Bár a protokollja nem tiltja a helyettesítést, a miniszterasszony persona non gratának minősült a szemükben. Milyen világ felé tartunk?
Egymásnak feszülnek a birodalmi és a nemzeti azonosságot akaró erők. Bár nem fogalmazzák világosan, de a gesztusok árulkodnak. Olyan ez, mint a csendes szellentés: csak a bűze van jelen.  
A pápa a világ vallásosait imára és böjtre kérte, hogy múljék el a COVID-19 keserű pohara világszerte.
Akár fel is izgathatnám a gyalázatos politika miatt magamat, de nem teszem. Inkább focimeccseket nézek. Ott legalább látom, kibe ki rúgott bele, s büntetik-e miatta. Magamra nézve próbálom Szt. Pio állásfoglalását tartani. Mint már kétszer megírtam: „Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.”   A világon eluralkodó gonoszt csak imával és böjttel lehet elűzni. Racionális megoldás nem létezik. A feladat adva!
***
Egy szócikkgyűjtemény – szótár egyik érdekessége, hogy hány szót hoz. Ugyanígy érdekessége lehet az is, hogy hányat elhagy.  Bármilyen furcsa, de ez a több. Mégpedig a szavak számának a végtelensége miatt. Nem hiszed? Számláljunk! Akármeddig jutottál, van eggyel nagyobb szám nála, az pedig új szó.
Másodszor akad kezembe a Szólások könyve. Kinyitottam a G-betűs szavaknál, s érdekelt, tudok-e olyan szót, amellyel kapcsolatos szólás nincs a kötetben. Persze, hogy tudtam, különben nem ragadnék le ennél a témánál.
Garas. Hiányzik közülük: Fogához veri a garast.
Gatya. Nem közismert, én Szabó Feritől hallottam többször: Essen le róla a gatya!
Gázban van – írja a könyv. De maga a gáz van, tök gáz, arra utal, hogy baj van, meg hogy valami nagyon rossz, kellemetlen, ciki. Ám erre nem tér ki a kötet.
Gebe. Olyan sovány, mint egy gebe – írják. Azt csak kitalálni lehet, hogy ha valakire azt mondják, hogy gebe, akkor sovány lóra gondolnak, mert a gebe maga sovány ló jelenésű.
Gomb szócikk: kihagyja a ma terjedőben lévő „erre varrjon valaki gombot” szólást, ami ugye valami lehetetlenségre utal.
Güzü. Csak nekem mondta valaha egy kereskedő ige formájában húszéves Wartburgomra utalva: „Az ilyen öreg kocsit güzültetni kell.” Arra gondolt, hogy addig kell nyúzni, amíg össze nem roskad.   
***
Zene: Mást akartam idehozni, mégis a pánsíp mellett döntöttem.  Családi vonatkozása is van. Éva még kicsi lány volt, amikor hazahoztam egy lemezt, a román népművészeti napok alkalmával. Hallgatja a a kicsike, és megszólal: „Apa, sír a zene.” Ez a zene valóban sír. Én Bartóknál is találkoztam a kezdőmotívummal. Álljon itt akkor egy népdal (doina) Gheorghe Zamfir előadásában.  https://www.youtube.com/watch?v=V4UM67d3A94
 

Mostanra két vonatkozásban is úgy érzem magamat, mint Mikes Kelemen. Először: miként ő évekig levelezett, én meg blogolok, gyártom posztjaimat naponta. Másodszor: Miként ő is, én is száműzött vagyok, csak nem Rodostóba, hanem saját lakásomban rostokolva.
Édes Néném! – írhatnám én is elképzelt rokonomnak. Édes FB-on szörfölő – írom a sötétbe lőve. Mi más is volna a rendszeres ilyen-olyan publicisztika. Lövés a sötétbe. (S hogy kit talál el, arról jobbára lövésem sincs.)
Megpróbálok elemi dolgoknak örülni, hiszen sem lehetőségem, sem állapotom nem tesz lehetővé, hogy megmásszam a Mont Everestet.    
Tehát elemi örömök.
Mindjárt adódik néhány. Van székem, van asztalom, rajta a billentyűzet és egyéb fene, ami által írhatok, ami által közölhetem magam a világgal, ami által zenét vagy szöveget hallgathatok, írást olvashatok, képet, videót, filmet nézhetek, amelyen keresztül üzenhetek a bolygó tetszőleges részére, ahonnan jövő információk vesznek körül. Van lámpám is, nehogy éjszaka ne tudjak kommunikálni.  
Lakásunk távfűtött, bár most nyitva-tárva az ablak, s behallatszanak az énekesmadarak, időnként a vasút basszusától kísérve. Enyhe széllé szelídült a front vihara, elállt az eső is. 
Ajjaj. Elkalandoztam. Elemi örömeimhez tartozik, hogy érzékelem magam körül a világot. Van enni- és innivaló, van hozzá étvágyam is, látom a rét zöldjét, a fák lombját, hallom a városból ideszüremkedő zajokat. Tapintom a megfelelő billentyűket, s ha derékszögben elfordulok, a szintetizátor billentyűit is nyomkodhatom. Szeretem az elemi ízeket (uzsonna egy zsemle margarinnal) kis őszibaracklével leöblítve.     
Tüdőm beszívja a friss réti illatokat. Szívem zakatolását nyomon követhetem fülzúgásommal párhuzamosan. Nem kell pulzusszámláló. Elég tíz másodpercig kontrollálnom a fülem és az óramutató segítségével a szívhangomat. Nyugalomban 50 és 65 között ugrál.
Kéznyújtásra tőlem a Könyvek könyve, A KÖNYV, a Biblia. Amit nem érek fel ésszel, oda elkalauzol a hit. A forrás eligazít, és sose vezet félre.
Ha megejt mások ínsége, elektronikusan utalhatok, utalhatunk pénzt mások megsegítésére.
Nem is folytatom.
Egyhangú ez az élet? Talán igen, ha összehasonlítom a kimozdulásból adódó pluszokkal. De élhető, s hálás vagyok érte.
Ha azt írnám, hogy minden tökéletes, hazudnék. Sokáig laktunk együtt a fiatalokkal. Ők is és az unokák is hiányoznak. Hallom, hogy a bezártságot mennyire unják.
Találtam egy verset: UNOM MÁR a címe. Gondolkoztam rajta, hogy felhívom a kicsik figyelmét rá, de még megtanulnák. S az nem kell. Inkább legyen vége hamar ennek az ebzárlatnak.
***
Zene: G. Rossini: Tell Vilmos-nyitány.
Egyszer hallgatja M. unoka. Kérdezem a kis okostól: Mi ez a zene? Ő: Guillaume Tell overture, mondja ő, a kis francia. Helyes. És ki írta? Mire ő: Tom et Jerry (A rajzfilm kísérőzenéjeként ismerte). Álljon itt csak a vágta részlet. https://www.youtube.com/watch?v=j3T8-aeOrbg      

Valamiért gondolatban az általunk szervezett agapénál kötöttem ki. Utánanéztem, kereken tizenöt éve indítottuk el a plébánián. Először heti, majd kétheti, utóbb havi gyakorisággal. Először a kertben, utóbb az alagsori teremben. Először gondviselés-szerűen akadt a kezembe a „desszert”-ként felolvasott Kőleves c. népmese. Ez allegóriája volt az agapénak. Attól lesz ízes és laktató, ha a népek tevőlegesen részt vesznek benne, s hozott dolgaikkal fűszerezik a megvalósulást.
Lett, ami lett, mi felettünk eljárt az idő. Meglepő módon az utolsó tervezett alkalom már elmaradt a koronavírus-mizéria következtében.
Mivel még hihetőleg ősszel se fog tudni újra indulni, érdemes elgondolkozni a folytatáson, illetve az abbahagyáson. Ahogy mondani szokták, mi ketten elmeséltük már valamennyi viccünket. Az a szűk kör, amelyik a hátán vitte a találkozókat, dönthet a folytatás mellett, dönthet a megreformált folytatás mellett s dönthet a befejezés mellett is. Nekünk mindenesetre át kellene adnunk a stafétabotot az aktívabb korosztálynak. Érdemes ezen elgondolkozni. Most még sok idő van az esetleges újra indulásig.
***
Most igazán ráérek meglévő könyveink között turkálni. Mivel a polcon hevert a Szólások könyve (Tinta K.), belelapoztam. Megtetszett mindjárt az előszó első mondata: „Az emberi nyelv kreativitása leginkább abban mutatkozik meg, hogy a beszélő képes olyan mondatokat, mondatsorokat alkotni és megérteni, amelyeket előtte soha senki nem fogalmazott meg. (A tegnapi posztcímem – Nyárfavatta – ilyen lehet.) De eszembe jutnak kollégáim egyedi szókapcsolatai is: Ny. Lajos egy értekezleten vetette fel egy öndicséretet tartalmazó felszólalás után, hogy az illető vezető előtt „megemelem a kalapomat, s utána mindjárt vissza is teszem a fejemre”. Ezek után részletezte, hogy miért tartja üres lufinak a látszateredményt felmutató kolléga megfogalmazását. Egy másik, vendégeket várva megemlítette, hogy „nem csinál nagy flacnit belőle”. Hadarása hevében nem vette észre, hogy két főnevet zagyvál egybe. Nem csinál nagy faksznit belőle, ill. nem akar flancos fogadást csapni.
Hát ezek az igazi gyöngyszemek. Amik ha elterjednek, szólások, közmondások lesznek, amik határosak a közhelyekkel. 
Néhány érdekességet idehozok. Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! – írja, s joggal. Én gyerekként nem foglalkoztam karddal, de mivel a karom rövid volt, azt gondoltam, hogy rövid karomat kell egy lépéssel megtoldanom. Tévedtem.
Az állás szócikk ezt írja: „Nyugdíjas állás – olyan jó, v. biztos megélhetést nyújtó állás, hogy betöltője onnan mehet nyugdíjba.” Ha igaza van, akkor itt jelentésváltozás tanúi vagyunk. Korábban tudomásom szerint a nyugdíjas állás azt jelentette, hogy a cég (pl. MÁV) fizet a dolgozó után a nyugdíjbiztosítónak, ezért az alkalmazottai (öregségi) nyugdíjra jogosultak. A hatvanas évekig a mezőgazdaságban dolgozók nem kaptak nyugdíjat!
Lám, érdekes elmélyedni a részletekben.
***
Most lazításul jöhet a klasszikus bendzsó-párbaj. Számos feldolgozása közül a filmbeli megoldást választottam. Két perc után kezdenek belejönni. https://www.youtube.com/watch?v=Uzae_SqbmDE 

Varga László a szeretetről
Május 11-én késő este beszélt a Mária-rádióban Laci atya a szeretetről. Talán élete legrövidebb lelkigyakorlatát tartotta. Gondolatmenetét megpróbálom kivonatolni.
- Ha Isten megvonta volna egy pillanatra is szeretetét a világtól, a világ megsemmisült volna azon nyomban.
- A világ a szeretetben fog kiteljesülni.
- A világot racionálisan, vagy hittel lehet szemlélni.
- Aki racionálisan szemléli, töredékesnek látja, annak a szeme megakad megannyi nyomorúságon, rossz dolgon.
- Aki hittel, bizalommal tekint a világra, az egészben látja a világot, benne a szeretet megannyi művét, a természet szépségeit, emberi mivoltunk gazdagságát, a jó kibontakozását.
- Mária megbotránkozhatott volna szülési körülményein, menekülésük ínségén, hogy fiát bolondnak tartják. Ehelyett örült a pásztoroknak, a három királyoknak, fia tanításának, természetének, feltámadásának stb. Jézussal közénk jött a szeretet.
- A szeretetben hívők ellenszélben találják magukat. De tudják, hogy Isten a szeretet. (1Jn 4,10)
- Jézus bátorít mindenkit: Ne féljetek!
- Korunk tragédiája, hogy a rációra alapoz, és nem a hitre. Korunk kishitű. Akik a tapasztalatra alapoznak, azokban felnagyítódik a rossz. Pedig a bűn elmúlik. Szeretet viszont örökké van és lesz.
- Isten szeretet. Ha hiszi valaki, meg fogja tapasztalni szeretetét, ha nem, akkor csak a töredékes valóságot tapasztalja meg.
- A kérdés: merem-e hinni, hogy Isten tényleg a szeretet?
- Merem-e hinni, hogy úgy szeret, ahogy vagyok?
- Olyan, mint a nap. Nem érdekli, hogy valaki bűnös, vagy sem, ingyen süt mindenkire.
- Isten válaszra vár. Őt nem befolyásolják szeretetében sem a bűneink, sem jótetteink.
- Közénk jön, tanításával, az evangéliumával. Egyesülünk vele, s ő egyesül velünk az Eucharisztiában. -    - Aki életét adta mindünkért, vágyódik viszontszeretetünkre.    
Újra olvasva látom, hogy ez csontváz töménységű. De hát egy poszt nem lehet hatoldalas.
***
Ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megismételjem Laci atya twitter-bejegyzését, mert beszédjére hajaz: „Isten lakást vett bennünk. Belülről szeretne átformálni bennünket, mint a magzat az édesanyját, akinek mindene a szíve alatt lüktető élet körül forog.”

Tegnap írtam Newmanról, s másféloldalas körmondatáról, amely szerkezete olyan világos, hogy végig gond nélkül értelmezhető, mondandója átlátható. Most mégsem ezt idézném, mert ez poszt. De breviáriumából szemezgetek, ha már belefeledkeztem hosszas szobafogságunk idején a bő lére eresztett mondanivalója végigolvasásába. Amit mond, az jó és időtálló. Mivel 180 éve vetette papírra, kétségtelenül így van. Sok mindenről összeollózott a kötet.
Mi a szeretet?.
Évtizedekkel azelőtt egy társaságban Szent Ágostont idéztem: Ama et fac quod vis! Szeress, és tégy amit akarsz! Valakiben ez ellenérzésre talált.
- Mi az, hogy szeretet? – tette fel a kérdést. – Megfoghatatlan valami.
(V.D. válasza: A pék kenyeret süt. A pék szeret.)
Nos, Newman bíboros válaszai ezek:
- A szeretet bizonyos értelemben minden erény egyben…
- A szeretet mindig az újjászületés jele
- ... belefonódik minden kiválóságba…
- A szeretet a szentség első eleme.
- A szív gerjedelme, ezért megértjük, hogy miért lehet meg a gyerekekben, akik anélkül, hogy tudnák, követik a bennük lakó törvényt…
- A hit hősöket teremt, a szeretet szenteket szül…
- A szeretet építi a hitet, nem a hit építi a szeretetet…
- A szeretet hozta Krisztust a földre.
- A szeretet a másik neve a Vigasztaló Léleknek. 
Közelebb hozta volna meggondolásaival a szeretet lényegét?
Talán.
Szent Pál szerint „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (Vö. 1Kor 13,4skk.)
Szent János szerint „Az Isten szeretet.” (1Jn 4,9)
Utóbbinak igaza van, ennélfogva a szeretet – miként maga az élet – végtelen, ezért befoghatatlan. Csak közelíteni lehetséges és kell is. Varga László püspök (Laci atya) gondolata is erre hajaz:
„Isten lakást vett bennünk. Belülről szeretne átformálni bennünket, mint a magzat az édesanyját, akinek mindene a szíve alatt lüktető élet körül forog.”
Lám-lám, a koronavírus árnyékában töltött mihaszna idő akkora hasznot támaszt, amekkorát engedünk neki. Bocsánat, amiért ilyen „sűrű” lett a poszt.
***
Lazításul a végén visszatérek gyerekkorunkba, amikor a katonát „kacsesztának” mondtuk. Azt hittem, hogy ez egy csehes hangzású beütés, csak a minap jutott eszembe, hogy a minőség oroszul kácsesztva. A Rákosi-korszak és az orosz szavak használata valahogy feltételezték egymást. Nem igaz?
***
Zene. Legyen ezúttal nemcsak szép, de magyar is. Kodály Z. Háry János, intermezzo: https://www.youtube.com/watch?v=9eNCxNandrY