Mickey webnaplója

Különös éjszakám volt, melyet különös nappal követett.  (Ne jöjjön vissza!)
Amit korábban nem gondoltam, tegnap estére úgy elkapott az influenza, hogy nyolcvannal tekert a szívem, s egy pillanatra sem hagyott nyugodni.
Ugyanazt éltem át éjszaka, mint gyerekkoromban, amikor a zúgógombbal szórakoztunk.
Ugyanaz a sivító hang szünet nélkül a fülemben. Nagyon ritkán van lázam, de most lehetett, nem is kicsi, mert őrültségek jártak a fejemben.
Nevezetesen az, hogy szívem biztos kiakadt, azért kalimpál nonstop.
Aludni nem tudtam. Folyton azon járt az eszem, hogy a háziorvos, ha meglátja szívem tekerését, azonnal kardiológus szakrendelésre küld.  
Legjobb esetben onnan tovább küldenek a Szent Margit kórházba, ahol megállapítják a ritmuszavart, és sokkal helyreállítják a szinuszt.
Tovább is s legjobb esetet feltételezve, leveszik a véremet, bekötnek egy kanült, az elsőre sikerül, készítenek egy EKG-t, majd szívultrahangot. A szubintenzíven kivárom soromat, majd elaltatnak. Aztán reményeim szerint visszaáll a rendes szívműködésem a legközelebbi zűrig.
Persze nem ez történt.
Letámolyogtunk mindketten a kocsihoz, el a háziorvoshoz.
Panaszolom neki, hogy kalapál a szíven, 38.1 volt a lázam reggel, szédülök, szikrányit se tudtam aludni az éjjel, berekedtem, szárazon köhögök, fájnak az ízületeim, fáj a fejbőröm… Mire ő: tipikus influenzakép. Antibiotikum, lázcsillapítás, és helyre fog állni az egészségem, és a feleségéé is, hiszen egymást fertőztük.
Itthon hűségesen bevesszük a kapszulát a lónagy antibiotikumot, lázcsillapítunk. Én még így nem jártam. Ekkor ugyanis olyan reszketés fogott el, vitustánc? hogy nem tudtam megmaradni a takaró alatt. Bekaptam egy kis Jägermeistert, hogy magamhoz térjek, kiálltam a napra a radiátorhoz, s csillapodott a nyomás. A lázam elmúlt, izzadok, mint egy ló, közérzetem délutánra látványosan javult. Kétszeres a megkönnyebbülésem. Nincs szívbirizgálás, túl vagyok az influenza nehezén.   Megyek zuhanyozni, aztán talán aludni, mert rengeteg pótolnivalóm van.      

PP pap volt és festőművész, aki meglehet, hogy a világon a legtöbb képet alkotta. Közel 15 000 festménye, grafikája van. De nemcsak pap és festő, hanem író is.
Egy hónapja is van annak, hogy Váli Dezső műtermében említettem, mennyire szerettem a festő Bernáth Aurél irodalmi munkásságát. Persze szeretem évtizedek óta VD munkásságát is, akinek az asztalán állandóan működésre kész a számítógép, hogy napközbeni gondolatait azon frissiben rögzítse. Ilyesmi gondolatgyűjtemény volt egykor nekem Déry T: Napok hordaléka, s később Prokop Péter kötetei. Ő is az asztalán tartotta a papírt s a ceruzát, és gondolatgyűjteményeit könyvekbe foglalta. A Modelldíj nélkül c. kötetéből szemezgetek.
- A lényeg: írni és festeni egyformán jó. (Ez lehetett ars poeticája) 257. )
- Az anya mégiscsak nagyobb a szűznél, hisz úgy teljesíti be elsőosztályú női hivatását. Godotra várakozás helyett megragadja a kapa végét. (69.)
- Ha hitem igaz volna, nem utálnám Istent a felebarátaimban. (148.)
- Nálunk mindenki tenyérbe tett ostyával áldozik. [itt] felsőbb rendelkezés. Tehát egyházhűséggel sem cirógathatja magát, mint számtalan esetben a szenteskedő… az utolsó vacsorán is tördelve adták tovább a kenyérlepényt. Ha a szenteskedőnek nem nyújtom a nyelvére, tapintatlan és goromba vagyok. Pedig csak olyan különcködés ellen harcolok, mely a mai nyálfertőzős AIDS-korban kötelességem is. (170.) (Ez a megjegyzés paptól való, és adalék lehet a kézbe vagy nyelvre áldozók között időnként fellángoló vitához.)
- Felelősség és vigasz: amit kaptam, azzal elérhetem célomat. (206.)   
- A pénzt csak csereeszköznek használták föltalálóik, a föníciaiak. A mammutimádók kezében céllá, bankárügyletekben iparrá nőtt ki a hatalma. A kivetkőzött lányt elrontja az utca.
 (Mennyire aktuális ez a gazdaságkór idején!) (225.)
 - Este a tévé a család zsarnoka. (230.) Napközben nem? És az okostelefonok? Ma rosszabb a helyzet. 
- A párbeszéd sápadt pincevirág sorsára jutott. Taszító mágnespólusok között nincs bensőség, finomság, kölcsönös átérzés, gondolatátvitel, simogatás, ölelés. Házaspárok elhidegülnek, barátságos végelgyengülésre ítéltetnek. (233.) Szomorú.
- Apák csak jelent adhatnak fiaiknak. A jövőt az új generációnak saját kezével kell kikaparnia. Tehetségével végére járni az új víziónak. Csak a szívet ki ne hagyják komputereikből! (286.)
Ezzel búcsúzom, pedig hatalmas és hosszas annak a leírása, hogy mit tapasztal, amikor pl. kórházba kényszerül. Egészen hasonlókat életem meg magam is.
De hát ez csak egy poszt.
Szerintem, ha ma élne, blogot írna, de mivel nem állt rendelkezésére a technika, könyveket írt.

Három „hiszekegy”
1. Az ökumenikus hitvallás:
Hiszek egy Istenben,
mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
2. Ha a credo ima:
Hiszek benned Istenem, mindenható Atya, mennynek és földnek Teremtője.
Hiszek benned Jézus Krisztus, te vagy az Atya egyszülött Fia, a mi Urunk; aki fogantattál Szentlélektől, születtél Szűz Máriától; szenvedtél Poncius Pilátus alatt; akit megfeszítettek, aki kínhalált szenvedtél, majd eltemettek. Alászálltál a poklokra, harmadnapon pedig feltámadtál a halottak közül; fölmentél a mennybe, ott ülsz a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jössz el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek benned Szentlélek.
Hiszem, hogy a katolikus Anyaszentegyház szent és bűnös egyszerre, hiszem a szentek közösségét, hiszem, hogy van bűnbocsánat; a test feltámad, és örök élete van.
Ámen.
3. Befelé forduló kérdések soraként is érdemes feltenni őket, mert ha komoly a hitem, annak életvezetési következményei vannak, amelyek kihatással vannak mindennapjaimra, vagy pedig baj van a kréta körül.
Hiszek egy Istenben?
Hiszek a mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében?
Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették?
Aki leszállt a pokolba, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, hogy onnan jöjjön el ítélni élőket és holtakat?
Hiszek Szentlélekben?
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat a maga esendő, mégis szent mivoltában? Hiszem a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet?
Ha komolyan igennel válaszolok, akkor egységben vagyok az egyházzal, az istenhittel, s próbálok eszerint élni. Ámen.
Megjegyzések: - Ez az utolsónak felvetett forma erősen hasonlít a keresztségi fogadalom megújításakor követett formula második részéhez.
- Érdemes megismételni Laci atya tegnapelőtt már általam is közzétett napi üzenetét, mert aktuális: Ma már az egyházon belül is bátorság kell felvállalni a katolikus tanítást és az igazságot. „Könnyen népszerűtlenné és célponttá válnak, akik ezt teszik!”       

Naaa! Mi vaaan? – kérdezte a gitáros kántor, amikor a bevezető akkordok után senki nem kezdett énekelni.
Na, mi van? – kérdezte Besenyő Pista bácsi, és nem várt választ, úgyis neki volt igaza, immár hatodszor.
Na, mi van? – kérdezhetem én is.
Joggal, mert vagy harmincévi szolgálat után tajvani eredetű mikrohullámú sütőnk izzója kiégett. Hogy hol lehet pótolni, nem tudom. Belevilágítva a sütőtérbe, azt látom, hogy egy szitaszerű fonat is megereszkedett. Elfogyott vagy csak szétment. Meg kell hagyni, hogy funkciója nem változott, csupán nem látjuk, hogy mi történik odabent a sötétben.
Na, mi van? – folytatom a dünnyögést, mert kiveszem néhány napja a márkás kínai vízforraló szűrőjét, és szeretném megtisztítani a vízkőtől, de nem lehet, mert maga a szita marad a kezemben. Elporladt. Tegnapelőtt aztán tovább mérgesedett a helyzet. Ez a masina is megunta, vagy mi a csoda, ugyanis elkezdett szépen fütyülni, mint egy szamovár. Ennek a fele se tréfa.
Sejtésem beigazolódott. Az alja egyik pontján buborékokat fúj, azaz kilyukadt a lemez. Még nem okozott rövidzárlatot, de egy idő múltán megtette volna. Akkor lett volna a vízforraló állapota vérforraló.
Ma lecseréltük egy másik márkájú kínaira. Szép pirosat néztünk ki magunknak. A dobozán az is van, és semmi nem utal arra, hogy benne fehér masina rejtőzik. Kicsit kisebb, kicsit sápadtabb, de mától a miénk.
Na, mi van? – halljátok a sípolást? Egy idő óta hol gyengébben, hol erősebben olyan hangmagasságban, mint a tolató autók tutulása, hallunk valahonnan jövő hangicsálást. (Nem a fülem cseng, az más hangon szól.) Ráadásul nemcsak én hallom, hanem élesfülű társam is. Menyem is, amikor itt van. És ez így megy már egy néhány hete. Azzal vigasztalom magunkat, hogy nem a lakásban van a hang forrása, mert hiába próbálunk utánamenni, egyenletesen halljuk a lakás különféle pontjain. De hogy mi az?
Na, mi van? – üzenném a télnek is, mert elővigyázatosságból lecseréltettem a nyári gumikat télire, de az ősz elfelejtette magát lecserélni télre, s bár még havazhat, már megjelentek a kékdongók, a legyek, a suszterbogarak, stb.  Előbb-utóbb szégyenszemre visszatetetem a nyári gumikat. Hacsak júniusban nem lesz méteres hó az utcánkban.
Ki tudja?       
   

Olvastam egy könyvet (Gerd Theissen: Nyomon követtem). A végén a főhős álmot lát. Azt álmodja nagyjából, amit az ószövetségi Dániel vázol fel könyve 7. fejezetében.
Dániel nem álmodik, neki látomása van. Négy szörnyet ír le a látomásokra jellemző laza körvonalakkal. A négy szörny:
Az első egy vérengző oroszlán,
a második egy medvére hasonlító valami,
a harmadik egy négyfejű párducszerű szörny szárnyakkal, mint a sas,
a negyedik pedig mindent maga alá gyűrő sok-sok szarvval rendelkező valami.
Az általam olvasott könyv találóan egy hatalmas poliphoz hasonlónak írja le.
A szörnyek egy-egy birodalmat jelképeznek.
A birodalmak rendre megbuknak, s az Ősöreg veszi át a világot, stul-stül.
A Biblia lábjegyzetében a vadállatok sorra:
Babilon,
Méd és
Perzsa Birodalmak,
végül a hellenista államok.
Engem megfogott a kép, mert korunkra is vonatkoztathatom.
Oroszlán az angolok jelképe,
medve az oroszoké,
birodalmi sasról a németség jut eszembe,
a mindent bekebelezni akaró szörnyeteg, amely egyre csak fal és fal, a maradékot pedig eltapossa, bőven rá illik a globalisták olthatatlan mohóságára.
Ne legyen igazam.
Utóbbiról azt írja Dániel, hogy nagy dolgokat beszélő szája van, hadat visel a szentek ellen, és diadalmaskodik rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg és igazságot nem szolgáltat. Ez a vadállat felfalja és összezúzza az egész földet. Sokat beszél a Fölséges ellen, megtiporja szentjeit, azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket. De aztán leül a bíróság, hogy hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék. A földet meg átadják a magasságbeli szentjei népének…
Most már tudjuk, hogy mi lesz, de hogy addig mi lesz, azt továbbra sem tudjuk.
Írva van (mármint az Újszövetségben), hogy mikor jön el a vég, azt egyedül az Atya tudja, aki még a Fiúnak (Jézus ugye) sem adta tudomására.
Teológusi vélemények szerint halálunk alkalmával kiesünk a matéria világából, így számolhatunk vele, hogy kinek-kinek a halála idején jön el a vég. És ennek az időpontját sem tudjuk.
Egy okos teológus véleménye szerint pedig a próféciák nagyjából fele-fele arányban tükrözik a valót, éppen annál fogva, hogy érzékeik számára alig lefordíthatók a transzcendens tapasztalatok.
Ez így eléggé laza. Nemde?
Szép napot!  
***
Laci atya: Ma már az egyházon belül is bátorság kell felvállalni a katolikus tanítást és az igazságot. Könnyen népszerűtlenné és célponttá válnak, akik ezt teszik!       

„Írni kell…”
Ha Beton emeritus püspök blogot írna, olyasféle posztok születhetnének tőle naponta, amilyen gondolatoktól súlyos a vele készült interjú anyaga. Ebből szemezek, ez lesz mai posztom.
BB-t baleset érte: Beton találkozott a betonnal, majd a balesetet követően egy epeműtéten esett át, rádöbbent: ez üzenet volt az égiektől. Az isteni jelet pedig illik komolyan venni. Van, aki meghal baleset miatt, vagy súlyos betegségek érik koránál fogva. Béla atya sem mai gyerek,
 79 felé tart… elég sokat alszom - mondja -, most 19 pirulát szedek naponta.
Én ugyanennyit két adagban.
...a mostot éljem meg jól… életünk utolsó szakaszában rejtett betegségek is előjöhetnek  …érdemes nyitottnak maradni minden újra, szokatlanra, és ne azon búslakodjunk, milyen volt fiatalságunk. Különben is: az örökkévalósághoz képest mindenki fiatal… elégettem a 40–50 éve írott jegyzeteimet… Szakítani a múlttal, a jelenben élni. Igaz gondolatok. Jegyzetégetés? Ő tudja. Szent II. János Pál is kérte ezt P. Dziwisztől, aki azonban nem teljesítette a pápa kérését. Nekem az volt furcsa.
Könyveimből sokat elajándékoztam, a kaposvári megyei könyvtár is rendszeresen kapott tőlem. Egynegyedét hoztam csak magammal… Mi is kb. negyedére csökkentettük könyvállományunkat, amikor visszaköltözött a fiatal generáció.
Tanítványom egy háromoldalas levélben leírta, mennyit gazdagodott  a könyvből, amely a Pásztorok sorozatban jelent meg vagy tizenkét éve a Szent István Társulatnál. A pozitív visszajelzés ritka, mint a fehér holló, viszont annál becsesebb.
Aranymiséjének egy mondata: az ötven év azzal telt, hogy mindkét kezével védett az Úr. Egyikkel tartott, a másikkal pofozgatott… Többek között ezektől a karakteres megfogalmazásoktól beton a Beton.
Imádkozom OV-ért mindennap. …Sokan lehetünk.
A jövőre nézve én is egyetértek a Várkert Bazárban mondott nagy ívű beszédében elhangzottakkal… Én is.
Imádkozom, hogy hazánk kormánya az üldözött keresztények megsegítése mellett el ne felejtse a hitet, ha az Európai Uniót akarja megmenteni a széteséstől: úgysem csaphatja be Istent. Az egyháznak, mint intézménynek pedig létezik egy lelki oldala is. Jézus nem a szerint hív istenkövetésre bennünket, hogy ki katolikus, református, fideszes vagy jobbikos... Őszinte ökumenikus megfogalmazás.
– 2020 a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus éve jól sikerülhet: Vélhetően az Úristen irgalmas lesz hitetlen híveihez. Egyre kell figyelnünk: ne bókoljunk a világnak! Beton két lábbal áll a földön. Nincsenek illúziói, de éles meglátásai igen.
Hogy lesz-e újabb könyvem? Egyelőre nem, de ha mégis, akkor meg nem tudok ellene tenni; írni kell… Kívánom neki az említett ihletet.
A műtétem napján volt a lyoni merénylet; leszúrtak valakit a pályaudvaron….: ahol valami nagyon jó készül, ott az ellen oldal sem tétlenkedik… Igen. Vö. eluralkodó bűn és túláradó kegyelem (Pál ap.), fény és az árnyék.
...utódjáról:  „Varga Laci atya már a kezdetekkor nullából négyes fokozatra kapcsolt csapatával. Aki annyit adorált életében, mint ő, az nem veszíthet. Aki Istennel van, az ellen érdemben semmit se tehet a gonoszság.  
Jézus Krisztus sem magtárt akart a magoknak, hanem vetést… A szokásos tömör Beton-fogalmazás.
Milyen mélyen igaz! - betoniáda, veretes maxima.

Kiemelek egy témát, a hipertóniát. 
Az interneten olvasom. A hipertóniát rendezi a víz fogyasztása mindenféle levek helyett. A víz mind a szívnek, mind a vesének áldás, és így fejti ki tenzió-rendezési hatását.
A paleo-ketogén-diéta papjai esküsznek arra, hogy a ketózis helyreállítja a vérnyomásbeli zűröket. Tévednek.
A FB-on megjelent anyag szerint az orvoslás ellene mond a vízkúrának, mert a víz ingyen van, és nem fogynak a gyógyszerek, amelyek forgalmazása a világ egyik legnagyobb üzlete. Ugyanez a közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy az orvosok rendelkezésére álló gyógyszerarzenálból az orvosok felírnak valamit, s ha az kevés, akkor még valamit, és még valamit…, anélkül, hogy megtalálnák azt az okot, amely a vérnyomás rendellenességét előidézi.       
Nem foglalkoznak például a nyirokműködéssel, avagy annak a hiányával, pedig okozhat bajt.
Nem győzik számba venni az egyéni érzékenységeket a mellékhatásokra … és a mellékhatások összes kereszthatására.  
Egyes orvosok állítják, hogy vannak hivatalos gyógyszerelőállítók, amelyeknek a pirulái hatástalanok, mert nem tudnak igazán gyógyszert gyártani.
Mások szerint van, akinek esszenciális hipertóniája van, amely születése óta kódolva van benne, és az orvosok felírhatnak bármit, a magas vny. marad.
Megint mások szerint van olyan ember, aki a kanonizált 120-140-es érték mellett elalszik, mert szervezete csak magasabb érték mellett képes működni.
A természetgyógyászok, füves emberek a teákra esküsznek, amelyek tapasztalatuk szerint csökkentik a vérnyomást. Zárójel: A teák mellékhatásával alig foglalkozik valaki.  
Gyanítható, hogy az élelmiszeripar ránk zúdított vegyszerei veszélyeztetik az egészséges táplálkozás lehetőségét.
Vannak aztán a páciensek, akik vagy bemesélik maguknak a magas értéket (hipochonderek), vagy tényleg megélik a létbeszűkülést, ami azt jelenti, hogy Isten szép világából nem képesek már semmire koncentrálni, mert saját nyavalyájuk lehetetlenné teszi, hogy másra figyeljenek. Ekkor kell valahogyan beavatkozni.
Folyadékivással, salakanyagoktól való szabadulással, imával, nyugtatóval (lehet frontváltás is a kiváltó ok), pihenéssel, lábak felpolcozásával, s ha mindez kevés, orvosi segítség kérésével.
Tapasztalatból beszélek. Korosztályomban már egyre sűrűbb a keringési zűr.  
Ha lehet, érezzétek jól magatokat!

Úgy látom a posztjaimra visszagondolva, hogy szeretem a párhuzamosságokat. Indul egy kép, abból kibontakozik egy hozzá hasonló.  Ez volna a katalizátor?
Inkább talán olyan ez, mint a zsánerkép. Indul egy népdal egy természeti képpel, s ebből bomlik ki a kezdetben szemérmesen takart, ámde annál inkább közlésre szánt valóság.
Fiatalkorom emléke a népdal:
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele,
két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.  
Eme szerény bevezető csupán arra jó, hogy egy fecnire firkantott újabb analógiáknak megágyazzon.
1. Az aranyakkal felékszerezett gazdag hozományú menyasszonyt hamar ostromolni kezdik a hozományvadászok. S jaj, neki, ha az üres, ámde cifra szirénhangoknak felül. Egy életre tönkre teheti egy nyomorult parti az életét.
Ez jutott eszembe, OV évértékelője kapcsán. Egy helyrepofozott gazdaságú ország politikai birtoklásáért, vele összefüggésben az anyagi haszonszerzés céljából minden megengedett és meg nem engedett eszközzel harcolnak az ácsingózó percemberkék. Az összeszedett és szakmailag kifogás alá nem eső vezetésnek nagyon észnél kell lennie, hogy elkerülje az ország anyagi erejének újabb és újabb leszívását.
2. Valaki azt írta egy episztolában, hogy elvesztett szerelméért a szíve szakadt meg.
Erre rímel, csak még sokkal hatványozottabban az a tény, hogy a Názáreti Jézusnak a kezét alsókarjánál szögezték a kereszthez, ahol a tenyér felé tartó idegek összefutnak. Képzeljük el azt a kínt. Majd azt, hogy az emberiségért csakugyan a szíve szakadt meg. Úgy szerette Isten a világot..0. S úgy szereti ma is. Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Ennek a meggondolásnak következménye kellene lennie. 
***
Egy kiadásra váró kötet szerzője Szent Ágostont idézi, aki így ír: A Lélek indíttatása az, amely arra buzdít, hogy Istent önmagáért, felebarátunkat pedig Istenért szeressük. Akinek nincs ez a szeretete, az hiába fárad, akkor is, ha sok jó cselekedetet visz végbe. Mi tagadás, ez elég szigorúan hangzik. Nekem az eleje tetszik, amely rangsort határoz meg.
A második fele a 127. zsoltárra hajaz. „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.”     
De „pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret”.  
Mármint a pihenő embernek.
Még ide jöhet, a Mester mondása: „Nélkülem semmit se tehettek.”
Vele viszont…

Egységben a kétség
A keresztre feszített az az ember, akit keresztre feszítettek. A Keresztrefeszített, így egybeírva, magát Jézust jelenti.
Szembesülök ezzel a szóval: fogva tartott. Igen ám, de fogva tartott az a személy, akit fogva tartottak.
 De mi van, ha magát a rab szót akarom más főnévvel kifejezni: fogvatartott? Talán. Nem találtam sem az értelmező kéziszótárban, sem a helyesírási szótárban.
Írjam, ahogy akarom? V égül is nem lőnek vele nyulat.
A dolog nagyon mai, a média elég gyakran foglalkozik a fogva tartottak kérdésével (egybemondva vagy külön mondva).
Van itt még egy érdekesség. A „fogyatékkal élő”. Szerintem ellentmondásos a szó. Fogyatékkal élni hendikep. Lehet, hogy kíméletlenebb, de igazabb volna fogyatékot elviselőkről vagy egyszerűen fogyatékosokról szólni.        
***
A miniszterelnöki évértékelőt hallgatva:
- Tényleg látványos az ország kinézetének javulása, ígéretes a munkanélküliség leküzdése és még sok minden.  Bőven esett is róluk szó. Minden elismerésem az erőfeszítések eredményességét tapasztalva. Most inkább néhány olyan gondolatot hoznék, amelyek megérlelődtek bennem a beszámoló hallgatása során.
- Harrach Péter is megjegyezte, hogy a hulladékkupacok felszámolása nem is olyan egyszerű valami. Eltakarításuk időnként megtörténik, majd  az elkövetők jó tempóban újra szemetelnek, mert ehhez szoktak hozzá ilyen-olyan okoknál fogva. Nem tudom, mit tervez az államigazgatás. Kanadában kamerákkal figyelik a sztrádákat. Egy csikk eldobása is kemény bírsággal jár. Nálunk pedig a sittől sokan úgy szabadulnak meg, hogy titokban elpotyogtatják, a Dunába öblítik stb.
- Ha élen járunk, lassan a „mennybe megyünk”. Az ipari fejlődés példás. Mi tagadás.
Mondjuk, egyszer felzárkózunk a mai EU anyagi színvonalára… Boldogok leszünk?
- Majd egyszer visszafizetjük az ország tartozását. Aztán?
Románia kifizette. Államelnökét lelőtték, Romániát pedig újra eladósították.
Ej-ej.          
- Jólét és népességnövekedés. Nyugaton nem vált be. Az egészséges családnagyság akarása életvezetési, világnézeti, erkölcsi, hazaszeretettel is összefüggő meggondolások következménye. Elismerem, hogy az állam nem tehet mást, pusztán annyit, hogy az anyagi feltételeket megteremti. A többi az egyházi tanításon, a humanitárius meggondolások követésén, az ajándékozó szeretet felismerésén emberi tartáson stb. múlik.
***
Hétfő reggel Lackfi János szép monológja hangzott el a Klasszik rádión. Címe: A szív ökológiája. Ha megtalálom, megosztom. (Nem találom a szöveget, csak a rádió archívumában hangzó formában. Meghallgatható.)

Az irgalmasság testi cselekedeteiből az első: A bűnösöket meginteni.
Ma máshová teszik a hangsúlyt. A bűnöst irgalmasan szeretni kell, a bűnt ellenezni. Persze érthető pozitív kritikának is a bűnösök fejére olvasni bűnüket, éppen mert szeretjük őket. Jó óvatosan eljárni, mert párhuzamosan Böjte Csaba kijelentése is igaz: Senkit se lehet jóvá szidni.
A második így szól: A tudatlanokat tanítani. Ez természetesen jogos és igaz tartalmú. De mintha…
A szabadosság nevében rendben volna az is, hogy ha valakinek nincs kedve tanulni, megtehesse, a tanárával szemben meg nem engedhető módon fellépjen, kellő tapasztalatok híján szemtelenkedjen vele, erre még bátorítást is kap…
Mintha az is teret nyerne a gondolkozásban, hogy ma senki sem akar tanítvány lenni, hanem mindenki tanítani akar, legalábbis osztani az észt. A tanítványokból pedig gyakran hiányzik tudatlanságuk belátása. Pedig a tanuláshoz egészséges alázat szükséges. Sőt kitartó erőfeszítés is.
A kontraszelekció miatt sokan úgy érzik, hogy felesleges időpocsékolás a tanulás: pénzhez sokkal egyszerűbb módokon is hozzá lehet jutni. Nem sorolom fel, hogy miképpen.    
A harmadik az irgalmasság testi cselekedetei közül: A kételkedőknek tanácsot adni. Ma a média egyik be nem vallott törekvése az elbizonytalanítás, az érzékenyítés különféle kétes értékű ügyekkel kapcsolatban. Nevezzük egyszerűen káoszteremtésre irányuló lépéseknek. Márpedig minél több ember él kétségek között, annál inkább kellene jó tanácsot kapniuk. Tanácsot bőven kapnak, de hogy azok jók volnának, sok esetben erősen kétlem.      
A negyedik cselekedet: A szomorkodókat megvigasztalni. Erre az Indiából jövő karma-tan mond nemet. Szerintük az ember sorsa a magány, és ha a karmája az, hogy szenvedjen, hogy szomorú legyen, akkor meg kell hagyni ebben az állapotában. Ez minden, csak nem irgalom, és különösen nem irgalmas szeretet. Teréz anyának volt is bőven ellensége választott hazájában éppen az elesettek felkarolása miatt. Nem értették, hogy mit akar beavatkozásával. Az ottani felfogás nem tud mit kezdeni a szeretettel, az empátiával. Nekünk ez furcsa, a keletieknek nem az. Elég csak arra gondolni, hogy a japánok felfogása szerint jogos és helyes a bosszúval élés. Közülük sokan nem tudnak mit kezdeni a megbocsátással. 
Sokat kell még fejlődnie a világnak még elméletileg.
A gyakorlatról hadd ne beszéljek.
Azzal mi sem állunk túlságosan jól.
Nem is folytatom.
***
Úgy látszik, a négy-ötféle pasziánsz  játék nem köti le teljesen figyelmemet. Ismételten azon kapom magamat, hogy miközben rakosgatom a lapokat a számítógépen, rendre egyházi népénekek szólalnak meg bennem, s ritmusosan. Pl. Te vagy földi éltünk Vezércsillaga… Netán ilyenkor a dal arról szól, hogy nem a pasziánsszal kellene mulatnom Isten szép napját?
Talán. Lehet.
***
Ps. A címről. aki tótágast áll, annak számára a feje tetején áll a világ. De a tótágas ennél árnyaltabb szó. azt jelenti, hogy szétterpesztett lábbal áll fejen vagy kézen, aki tótágast áll. Nemrég jöttem rá az értelmező szótárból.