Mickey webnaplója

Gálicza ezt írta A tél örömei c. örökbecsű házi feladata gyanánt vagy 60 éve: „…és voltunk szánkózni. Lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Végtére is minden fontost közölt rögtön a téma közepébe vágva. Ha el akarom mondani, hogy mi volt jó Piliscsabán az elmúlt napokban, kicsit bővebbre fogom.
Jó volt találkozni a megcélzott rokonsággal, és a meg nem tervezhetővel. Ott élő keresztlányunkkal, akibe immár másodszor botlottunk bele. Először kerékpározott, most meg gyalogosan sietett vélhetően munkába az ötcentis hóban.
Jó volt a találkozás szeretteinkkel. Gondviselésszerűnek tekintem, hogy a pandémia erre az időre újból visszaszorult, ezért nagy félelmeink nem voltak a fertőzésveszélyt illetően.
Jó volt látni, hogy az uncsikák mennyire örültek az ajándékba kapott bordásfalnak, beakasztható nyújtónak és csúszdának.
Jó volt várni 11. unokánk megszületését, most meg másodjára kettejük (Elvi és MáriKlári) hazatértét a kórházból. Jó volt látni a testvérek közös örömét, amivel az újszülöttet fogadták.
Jó volt megélni azt is, hogy bújócskát játszattak velem a gyerekek. Rita még meg is táncoltatott. Persze ez leginkább abban állt, hogy megpörgettem, míg el nem szédült. (Gyerekkoromban a békési unokatesók úgy mondták: sürgess meg.) Aztán azt is örömmel nyugtáztam, hogy a kis hároméves előléptetett. Eddig nagypapa voltam, most nagypipi lettem. Ugyanő este, amikor visszagondoltak a napra, mindig megemlegette, hogy örül annak, hogy Tücsi nagyi játszik vele, mesél, főz, beszélget, és most immár arra is kitért, hogy örült nagypipinek, amiért játszott vele. Én meg ennek örültem.
A kistesó jó, hogy van; igen aranyos. Egyelőre csendes. Funkciói mind rendben. Kis pirospozsgás arc, nyugodt viselkedés. Jó helyre született. Együtt örülünk neki.
Együtt énekeltük a gyerekekkel:
„Nincsen egyedül a szívem többé, glory alleluja,
velem van az ég Ura mindörökké: glory, allaleluja.
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja,
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja.  
Nagy hideg kerekedett hajnalra. Piliscsabán mínusz tíz fokig süllyedt a léghőmérséklet. Azért második pöccenésre indult a Colt, amikor hazafelé készültünk. Bírta az akksi.
***
Zene. McCartney: When Winter Comes
https://www.youtube.com/watch?v=8MnHkXcqvJ8

Van, aki tudja, van, aki nem, hogy megszületett tegnap Mária Klára nevű 11. unokánk. Nagy öröm ez  nekünk. Mindketten kórházban, de hamarosan itthon. A körülményekhez képeset jól vannak. Várjuk őket haza. A pici 4 kilóval jött a világra. Arcocskája kisimult. Minden rendben van. Este ittunk az örömteli eseményekre. A családokkal Watts Appon tartjuk a kapcsolatot, és ez egyelőre nagy újdonság, és lehetőség az azonnali reflexiókra, információkra, a kölcsönös szolidaritásunk kifejezésére.
Bennem motoszkál, amit egyszer már pedzettem is: Az újszülött első születésnapja nullaéves korában valósul meg. Egyévesen a második születésnapja van. Lám, nem logikus a nyelvünk.
Magam posztokkal voltam elmaradva, de jeleztem is, hogy átmenetileg fontosabb dolgom lesz, s ne várjon tőlem senki írást. Így is lett. Piliscsabán kb. ötcentis hó esett két napja hajnalban. Még jó, hogy a kocsin téli gumival indultunk hozzájuk, mert havas lejtős úton vittem reggel iskolába Levit. S tapasztalatból tudom, hogy ha egy lejtőn nekivadul a kocsi, nehéz uralni a haladásirányt. Persze nem történt semmi érdemleges. Motorfékkel tartottam kordában az autót, no meg rövid ráfékezésekkel moderáltam lódulási hajlandóságát.
Fiunk sokat dolgozik, hogy mielőbb megújuljon hajlékuk. A gyerekeknek ottlétünkkor bordásfalat állított fel, ráakasztható csúszdával. A három gyerek módfelett örült az újabb mozgáslehetőségnek.
A lépcsőház elkészült korlátjának mi örültünk. Korunkban már jól jön az efféle segítség. Bár mozgásunk már mackósodik, muszáj volt pörgős táncot lejtenem Ritácskával. Fáradhatatlan a lányka, velem ellentétben. Nem akart elszédülni, nekem hamarabb sikerült. Mindent egybe véve, nagy örömet szerzett a velük való találkozás. Ha a szükség úgy hozza, megint meglátogatjuk őket. Együtt sikerült szétcsavarnunk a megszorult flex-gépet, hogy lehessen korongot cserélni rajta. Továbbá találtam egy 19-es dugókulcsot a kocsiban, amelyre M.-nak szüksége volt. Ő viszont megajándékozott engem téli ablakmosóval, mert két adaggal szerelkezett föl télire, de úgy látta, hogy a fele is elég lesz a szezonra.
Sok fotót készítettem a fehérbe öltözött tájról. Majd rakok a FB-oldalamra belőlük. A két nap hozadéka az is, hogy nem néztünk tévét, mert nincs náluk, hála Istennek. Így két napig nem tudtuk, hogy hányaknak adta be vakcinát, hányan betegedtek meg hunytak el, nálunk és a világban. A többi politikai huncutságokról se értesültünk, és ez is igen jól esett.  
***
Zene. Talán Mozart Eine kleine Nachtmusik-ja jól kifejezi azt a harmóniát, amellyel fogadjuk unokánkat, a fiatalok negyedik gyereküket, a gyerekek pedig a húgocskát. Legyen a soros zene a mű első tétele.
https://www.youtube.com/watch?v=cQuE4otVycQ

Mozart nélkül lehet élni, csak nem érdemes (Érdi Tamás).
Csak azt mondani, mi kimondhatatlan, a költészet nélkül földünk lakhatatlan (P. Szabó Ferenc SJ)
A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. (Kodály Zoltán)
Hajózni kell, élni nem. (Plutarchos)
Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes. (Füleki Mihály)
Állatok nélkül lehet élni, de nem érdemes” – (@állatok FB).
Szerelem nélkül nem lehet élni, de oxigén nélkül még nehezebb. (Dr. House – film.)
Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes. (Bárdos Lajos? és/vagy Kodály)
Irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes! (Dr. Fűzfa Balázs)
"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!" Postás Bálint
Ló nélkül lehet élni, de nem érdemes. (egy FB-oldal).
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes – (Emag-reklám).
Mondhatnám: lehet könyvhét nélkül élni, de nem érdemes (Szirák Péter irod. történész).
Humor nélkül lehet élni, de nem érdemes (Varga Judit, min).
Ezt a csokrot csak egyféleképpen szakíthatom félbe:
Posztom olvasása nélkül élni lehet, és érdemes is. (én)
Összegezve: Állattal, lóval, kutyával, művészetekkel, zenével, Mozarttal, irodalommal, versekkel, szerelmessel, oxigénnel, Könyvhéttel, hajózva az élet tengerén, zenét falva s még hozzá: ahogy a csillag megy az égen, no meg humorral - úgy érdemes.
Egyedül az élet halálbiztos.
***
Viszont nagyon szívemből beszélt Zádori Mária magánénekes: „Ma minden a pénzről szól. Márkák bűvöletében élünk, az éppen aktuális trendeknek akarunk megfelelni. Teljesen holdkóros, akarat nélküli fogyasztókká akarnak lezülleszteni mindenkit. …Elterelik önmagunkról a figyelmet: a belső békéről, a lélek kiáltásáról, és a csend hangjától; tévécsatornákból, a bulvárlapokból, silány könyvekből árad felénk, a szívünkbe és agyunkba fészkeli be magát a szenny, a hamisság, a hazugság, az erőszak, a kulturálatlanság, az erkölcstelenség, és egészen észrevétlenül lesz az életünk része.” (Egy csepp emberség.)
***
Zene. A csend hangja. Ez egy költői zene. Simon, & Garfunkel
https://www.youtube.com/watch?v=BjfeYbNquUI
 

Nincs még három éve sem, hogy M. és két fia, no meg én és Tücsi kocsiba szálltunk, hogy a kórházban meglátogassuk az újszülött Ritát a szülészeten. Nem volt covid, de talán influenzajárvány igen, mert üvegablakon keresztül tekinthettük meg az új babát. Aranyos filigrán teremtést mutatott Elvi, ő Rita. Egyként örültünk mindnyájan, de Domi elragadtatott kitörésére emlékszem legerősebben. Mutogatott a kistesóra, és így örömködött: „Milyen kicsike a feje, milyen kicsike a kezecskéje, milyen kicsi a lábacskája, milyen kicsi a fülecskéje, milyen kicsi az orrocskája, milyen kicsi a szájacskája…”  
Azóta Rita megnőtt, ahogy kell, de húga fog születni hamarosan. Mária Klárának várhatóan éppoly kicsi lesz a fejecskéje, a lábacskája, a kezecskéje és a fülecskéje. Vigyázó szemünket most Micáékra vetjük, mert bármikor megindulhat unokánk világrajövetele. Ha tehát néhány napig elhallgatok, akkor az azért van, mert sürgősebb dolgom akadt, mint a posztolás.
***
Régóta foglalkoztat az a történet, amelyet Csiától hallottam, hogy Ivánnak (76) prosztatarákot állapítottak meg. Csia egy afrikaitól hallott arról, hogy a barackmag hatásosan gyógyítja ezt a bajt, de arra nem tudott válaszolni, hogy mennyit és meddig kell szedegetni ezekből. (A hivatalos orvosi vélemény szerint nincs semmiféle kimutatható hatása a magnak, sőt nem tartják a hatóanyagát sem vitaminnak [B-17]). 
Ma megkérdeztem a pácienst, Ivánt mint hiteles tanút. Arra nem válaszolt, hogy édest vagy keserűt evett-e, de arra igen, hogy mi történt. Ide írom válaszának a nyersfordítását minden változtatás nélkül.  
„Az új világnyelven fogom megtenni, mert Siri folyamatosan elutasítja az „anyanyelvet”. Igaz, azt hiszem, a nővéred [öcsénk, Csia] mesélt erről, és sikerült. Az adagolás véletlenszerű volt, néha napi 5 mag, néha több, 7-8 nem feltétlenül minden nap ... Figyelmeztettek, hogy túl sok mérgező lehet, de nem történt semmi. Azt terveztem, hogy kezelni fogom azokat a kis pelleteket, felhívtam egy nap a teszt után: „nincs semmi ràkja ...,ֲ” elmondtam neki, amit szedtem, egy szót sem válaszolt ... ... elveszítik az állásukat!”
Iván esete miatt úgy gondolom, hogy a barackmag mégis csak többet tud, mint a viccbeli rendőrokosító almamag, amelyet Móricka ötösével árusított 1 forintért.
***
Szokolay Sándor megfogalmazását magamra is vonatkoztatom. Ezt nyilatkozza: „A képernyők bombázása elveszi a szem rácsodálkozását az igazán szépre. Nesze neked okos teló, számítógép FB, nesze neked tévé.”
***
Zene. Mert éppen ez dobolt most spontán a fülemben: Mozart, 40. szimfónia K. 550. G-moll, III. tétele. https://www.youtube.com/watch?v=3ovqdRbCe40

Hatvanhat
„Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.ֲ” (Weöres Sándor)
Hetvenöt
Jubileumi év, ha úgy tetszik. A jubilálásról Szabó Magda esete merül fel bennem. Az írónő nagyon hosszú életet élt. Élete delén túl születésének kerek évfordulóin rendre kitüntették. Ez eleinte könnyű volt. De hát a legmagasabb kitüntetések birtokosának miféle újabb elismeréseket találjanak ki, ez volt a visszatérő kérdés. A másik, hogy az idős írónő vajon igényelte-e a hangos-rangos ünneplést? Talán igen, utóbb már talán nem. Ha megérem a 75-öt, nem vágyom semmiféle piedesztálra állni. Éppen megfelelő egy családi körben tartott csendes köszöntés, ahogy ez általában szokott lenni.      
Most megyek hetvenöt felé. Én se járok óvodába, rekedt a hangom enélkül is. Korom nem érdem, csak szerény teljesítmény. A szemem még lát komfortos (multifoki) szemüveggel, fülem még hall, adott hangtartományban, lábam itthon jár, mert nem akarok kimenni, ha nem muszáj, a kezem még erős… Azért a kopásokat is érzem. Befelé figyelve erősen zúg a fülem, befelé figyelve minden szívdobbanásomat hallom, befelé sétálok a szobába, majd kifelé az előszobába. A belső táj olyan, amilyen, ezért kiegészítem a külső táj szemlélésével. A két táj szereti egymást. Belsőm érzékelte ma a szépséges felhőket, a szomszéd kopasz fájáról téli almát szüretelő bácsit, a maszkos és maszktalan sétálókat, a kutyátlan és kutyás levegőzőket, a babakocsival cirkáló fiatalokat.
***  
Valaki szerint jön a világvége. Valaki más szerint (Pál), amikor elharapódzik a bűn, túlárad a kegyelem. Szerintem az szokott lenni, hogy egy csendes tömegben élő kegyelem tart egyensúlyt a temérdek rosszal. A jelen civilizáció nem éppen pozitív irányba tart, a mohóság meglehetősen általános. Mindenesetre Prohászkának van igaza. „Aki csak a maga fogalmához ragaszkodik, és nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig a maga árnyékába lép. Nem lelkünk és énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen Fényt! Ezt add, Úr Jézus!... Ha a forrásnál ülök, nem turkálom föl iszapját, hanem belenézek s élvezem tisztaságát, s megtisztulok benne. Csendesítem a lelkemet.” (Soliloquia, 1924. január 1.) Még más vélemény szerint a világvége mindenkinek a halálakor jön el, hiszen kiesik az idő dimenzióból.      
***
Zene. Weöres: Csiribiri
https://www.youtube.com/watch?v=Tg8BgmEx_ro

Elmúla 2020, elmúla a karácsony, elmúla az újév, de nem múla el a vírus. Így az óvatosság sem múla el belőlünk. Csak akkor megyünk közterületre, ha a szükség úgy kívánja. Tapasztalatból mondom, hogy a sebészeti maszk a mínuszos időszakokban megtelik kondenzvízzel (kondenzpárával), s gyanítom, hogy eltömődve hatásfoka megcsappan. Így hát továbbra is helyben járok, azaz a lakásban sétálok. Kb. mp-enként egyet lépek. A lakás folyosója huszonöt lépés. Egy óra alatt, kb. 73-szor járok fel-alá.  Eközben kb 3600 lépést teszek meg, ha nem járkálok tovább.  Elvitől kölcsönkértem (s kaptam) kétkötetes könyvét (Egy csepp emberség). Hitem szerint valamiért életük vezérlő igéit-igazságait próbálják mikrofonba mondani a megszólítottak. Pulpitusként használt polcon áll nyitva a könyv, és amikor odakanyarodom, egy-egy szereplő mondatait elolvasom. Még sokokuk hátra van. Jelenits István pl. Radnóti Verscímét idézi: Fogaid ne mossa panaszszó. Panaszkodós korunkban egyik kapaszkodónk lehet ez a négy szavas megfogalmazás.
***
Dr. Nádasi Alfonz OSB  Hadifogolynapló-ját olvastam el tegnap és ma. Az első gondolatom: miért olvasok ilyen vad dolgokról? (Tajmir pokla, Szolzsenyicin  Gulágról szóló kötete, stb.) A második: A győztes nemzetek mit olvasnak? Csupa hamis illúzióról, csupa sikerről? csupa a vélt igazságosság bizonygatásáról?
A bencés szerzetes szép nyelvezetben megírt története igaz, és elég szörnyű témájából adódóan. Bőven kitér hősökre és gyávákra, helytállókra és megalkuvókra, s arra, hogy többségében miféle tolvaj bandák uralkodtak a rabok felett. Így volt ez a SZÚ-ban, és így van ez a világban ma is sokhelyütt. Többek között ezt írja: „Ha valamit megmondtam nekik a hivatásom sugallatára, magánvéleményük mindig megegyezett az enyémmel, de a katonai „reglama” lehetetlenné tette, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak.”
Ma is így van. Egyes politikusok négyszemközt helyeslik más diplomatáknak értékek mentén megfogalmazott véleményét, de a „political correct” mantrázásával szemben egy lépést sem mernek tenni. Ez a sunyi kettősség régóta torzítja a tisztánlátást (vö. pl. kettős mérce). 
Ugyancsak a szovjet állapotokról írva jegyzi meg Nádasdi: „Volt köztük [oroszok], aki alig tudott valamit a mi politikai helyzetünkről, mert a saját rádiójuk állandóan gúnyolódva beszélt rólunk.” Nesze neked „felszabadítónk” hősi neve, rádiója, amelyik a szövetséges (csatlós) államáról így kommunikál.
És ma?
A velünk szövetséges EU kormányon lévő politikusaink elleni kifakadásait az ellenségének se kívánom, nem azoknak, akikkel kart karba téve kellene együttműködniük. Persze nem úgy, hogy saját alkotmányukat fenekestül felfogatják idegen érdekek mentén.
Jobb, ha abbahagyom.
***
Zene. A tegnapi folytatása. Albérlet az emeleten. Szintén Dobos-S.Nagy szám. Amit lehet így is, úgy is értelmezni, vallani-imádkozni. https://www.youtube.com/watch?v=N3rTcDSBu-c

Egy dal motoszkál a fejemben és egy hegedű-darab. Utóbbi talán Beethovené. Csak a dallamot tudom jól-rosszul visszaadni. D m s md t, d di r s, r f l fr d r ri m s, m s d’ sm rfsi l s  /
dms  fmr  rfl  sfm  msd’ r’ m’ r’d’tl s s s s s m stb…
A dal pedig egy Dobos Attila-szerzemény. Kavicsok a vízparton. Amikor odaér a dallam, hogy „nem jöhet soha más, nem érhet csalódás, te vagy az, aki kell, aki kell énnekem. Maradj velem…”
A dal ritmus- és szekvenciaképlete így alakul: t,dr  dt,l,  t,ds  ffm  rimt  d’tl  d’tl  s f m   ltd’t  … 
Nekem ezek a zenei képletek hasonlóképpen hangzanak belül.
És még egy hasonlóságot ide teszek.
Van két Dobos Attila-szerzemény, amelynek a szövegét az égi és földi szerelemre, vonzódásra egyaránt vonatkoztathatok.  A földit szerelmi vallomásnak, az égit imának tekinthetem. Íme a szöveg:
/ Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Ezt én sohasem kutatom. / A sors, mint a víz sodort hozzám. /
Találkoztunk, mint kövek a vízparton.// Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Itt jársz már az én utamon. / Többé nem visz el senki tőlem. / Nem válunk el, mint kövek a vízparton. // Nem jöhet soha más. /
Nem érhet csalódás. / Te vagy az, aki kell. / Aki kell énnekem. / Maradj velem!//
Jöttél, ki tudja honnan és merről. /Most már velem élj, akarom. / Többé nem visz el senki tőlem. /
Nem válunk el, mint kövek a vízparton. //  (Dobos-S. Nagy)
A másik Dobos-nóta az  Albérlet az emeleten

/ Sötét a ház, hol régen lakom, / Nem süt be fény sem ablakomon. / Egy albérlet az emeleten, / Nincs díszpárnám a kereveten. / Sötét a fal és repedezett, / A szekrény már rég töredezett. /
Egy albérlet az emeleten, / Az otthon nekem ilyen. // De hogyha eljössz hozzám, / Kis szobámba eljön a fény. / Felejtem azt, hogy / Lakosztályom kissé szerény. / Nem látok már semmit, / Mert téged nézlek csupán, / És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám! // Kitárom én az ablakomat, / Nem látok mást, csak zord falakat. / Egy albérlet az emeleten, / Csak erre futja keresetem. / Nem látom lenn az embereket, / Nem látok fákat, leveleket. /Egy albérlet az emeleten, / Csak ez van, s te vagy nekem.//
Mert hogyha eljössz hozzám,... /
…És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!/
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!// (Dobos-S. Nagy)
Ugye, igazam van?
***
Zene: Kövek a vízparton  https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI

A tegnapi hagymás bab maradékát felfaltuk ma. Elég is volt ebédre. Úgy látszik, sok időnk van, mert 10-20 percig kerestük a neten, hogy hol lehet szalontüdőt kapni zsemlemorzsával (Baki. T. figyelmezhetett: zsemlegombóccal). Egyetlen helyen találtunk: egy üveg 33 dkg 3250 ft. Na, nem. Utoljára 26 ft-ért ettem a Dohány utcához közeli étteremben a Madách téren. Jó, kb. 40 éve. Levonták belőle a vállalati 5 ft-os bonomat.
Oltódzkodás.
Ha kinyitom a szememet és kinyitom a tévét is, biztos, hogy éppen oltanak valakit, akár reggel van, akár este vagy napközben. Már más is megjegyezte, hogy nem annyira esztétikus valami ez a téma, hogy folyton mutogassák. Nem vagyunk hülyék, elhisszük, hogy tövig kell nyomni a tűt a tűrő félbe, s nem szabad a merőlegestől eltérni, mint a franciáknál. „Csak merőlegesen hat.” Mondom Tücsinek: A sovány ember karjának a túloldalán jön ki a tű, és akkor végképp nem hat.
2021.
2021 a Szent József éve. 2021 Szent Jakab éve, 2021 az epikus túrák éve, 2021 a Szaturnusz éve, 2021 a Kalandvágyók éve, 2021 Kínában a Fehér Fém Bivaly éve, 2021 az önkéntesség éve, 2021 a vasút Eu.-i éve. Miket hagytam ki?
Január 7-én Attila, Rajmund, és Lúcián napja van.  Érdekes a naptárkészítők gyakorlata. Persze meg is értem őket. Legalább tízezer keresztnévből választhat a ma embere. Melyik naptárba férnének bele mind a Jótitól a Judárig, a Zsögöntől a Zsúborig, a Dzsesszikáról meg Dzseniferről nem is beszélve. Gondolom, már Jocky nap is van.
Tegnap nem véletlen, hogy lefotóztam a karácsonyfánkat. Szegény Nordmann-fenyőnk szétszáradt. Összeszorított ágakkal akadályozta meg, hogy a levelei lehulljanak. Leszedtük összes kitüntetését, jók lesznek legközelebb. A dolgavégezett fát Tücsi kiablakbólította. Én lent fogadtam, hogy senkinek ne essen a fejére se autójára, se másféle jószágára. Nyakon csíptem szegény ártatlant, és húztam magam után, mind a dacos gyereket egészen a gyűjtőpontig. Neki legyen mondva: nem bőgött.
Komoly könyvem van.
Halász Piusz O.Cist. Ilyeneket ír: „Az élet értelme abban áll, hogy értelmetlen azt mondani, hogy nincs semmi értelme.” (Niels Bohr)       
„Az ember a csodálatos világegyetemnek a csúcsa… Kérdés azonban, hogy ő maga már semmire se irányul? Fölötte már semmi sincsen?”
„Az egész világmindenség egyetlen rendezett egészet alkot, és benne minden mindennel összefügg.” (Ma láttam egy ökoszisztémát megvalósító őserdőről szóló filmet. Tényleg minden mindennel összefügg, és nem jó beleturkálni, mert borul az egyensúly, ami végzetes is lehet.)
Azt írja: „A tudomány a lét hétköznapi arcát, a művészet az ünnepi arcát pillantja meg. De van a világnak isteni arca is. A vallási inspiráció az örök szentet fedezi fel.
Bálványok: 1. Hatalom (vö. a hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma). 2. Tudomány. A felvilágosodás hozta, hogy a krédóban a hiszek szó helyén ez a szó áll: tudok. 3. Technika. Carrel írja: „Folytonosan fogyasztania kell a gyár termékeit, hogy munkája legyen azoknak a gépeknek, amelyek rabszolgája lett az ember.” 4. Anyag. Az anyagelvű szerint a lélek is az anyag származéka, és akkor az ember a csúcs, fölötte már nincsen semmi. 5. Élvezet. A cselekedet erkölcsiségétól függetlenített és öncélú élvezet is bálvány. „Aki szégyen és gátlás nélkül kielégíti a test kívánságait, az nem vétkezik” – gondolja Gide.
Azonnal abbahagyom, hiszen ez csak egy poszt.   
***
Zene. Ellington: Caravan, itt Art Blakey and the Messengers         
https://www.youtube.com/watch?v=HDbgLJt50ss

Ma ebédre hagymás babot főzött Tücsi Bud Spencer receptje alapján. Hozzáláttunk az evéshez, mint Bud és Terence (jelentem, nagyon ízletes). Kérdezem, melyikünk Bud Spencer és melyikünk Terence Hill? Egyik kövér volt, a másik sovány. Egyikük él, másikuk elhunyt. Más kérdés is akad. Rendben van, hogy Bud Spencer szerette a hagymás babot. Jó is az. De melyik Bud? Amelyik 125 kg-ról 175-re hízott, vagy amelyik 175-ről fogyott le 125-re. Nem mindegy, nagyon nem, mert én fogyni szeretnék. Már összeszámláltam a kcal értékeket. Belefér.
A szerelmes és a fotós
A szerelmes férfi rátalál a neki minden szempontból tetsző nőre. Feleségül veszi. Könnyű neki, mert a nő talál rá a neki minden szempontból tetsző férfira (legalábbis Kodály Z. így tudta).
Megházasodnak.
Eggyé lesznek.
Valami történik, ami általában roppant kellemes.
De hogy valójában mi?
A biológusok szerint az, hogy a kellemességen túl egyéb – fontosabb dolgok esnek. A pete (nem a nő) kiválaszt egy ondószálat (nem a férfi), és beengedi magába.
A férfi és a nő vár kilenc hónapot.
Aztán előhívják az újszülöttet.
Általában egészen más a picike, mint akit elképzelnek. Sokkal szebb, elképzelhetetlenül más, mint a házasfelek. Benne az egész rokonság – így vagy úgy. És az első tündéri mosoly az arcocskáján...
Nem is folytatom.
A fotós több-kevesebb céltudatossággal indul portyára. Kiválasztja az útjában előforduló témát. Ez lehet halszemoptikát kívánó, lehet makró, lehet zoom, lehet egy jellegzetes részlet, vagy egy harmonikus táj, esztétikus épület, csodás rajzolat, szép kontúr, sejtelmes ködös téma, tökéletes virág, hangsúlyos kontraszt, bármi. Megpróbálja nyugodtan tartani a kamerát (beton kéz, vagy állvány), s kattint. A többi a gép dolga (esetleg még a photoshopé). Vár, míg hazaér.
Elő sem kell hívnia a hagyományos módon, csak elektronikusan. Nincs más dolga, mint rácsodálkozni a gép képmezejében megjelent valóságdarabra. Lehet, hogy a kamera sokkal élesebben látta azt, amit a fotós csak sejtett. Lehet, hogy a gép egy plakát szövegét olvashatóan megjeleníti, amelyet a fotós alig látott.
Ezúttal először a fotós arcán jelenik meg a mosoly.
Másodszor is megjelenik, ha képe sokakat megörvendeztet, és erről pozitív visszajelzést küldenek a szerencsés paparazzónak.   
Ezt a témát se folytatom.
***
Háromkirályok. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Megyek visszafelé.
Boldizsár. Az asszír Baltazárból jön. Jelentése: Baal isten óvja életét. 
Menyhért. A héber Melchiorra hajaz. Jelentése: Királyi fény.
Gáspár: Talán perzsa eredetű. Jelentése: kincset megőrző. 
Láthatjuk, hogy nagyjából mesélő nevek.
Egy régi élményem Gergely Ákosról szól, aki gimnáziumi osztálytársam volt. Maklári Lajos, zenész, kémiatanár vezette a kórust. Egyszer tagtoborzást tartott.
- Gáspár, jössz énekkarra – mondja Ákosnak.
- Tanár úr, én Gergely vagyok.
- Nem baj Gáspár, akkor is jössz énekkarra. (Gáspár nevű fickó a párhuzamos osztályba járt.)
***
Zene.  Szívesen hallgattam fiatalkoromban a skót Donovant. Egyik szerzeményét mutatom itt. Egy szál gitárral adja elő.
https://www.youtube.com/watch?v=dRrjLkVaHK8               

Egyik eredeti mondásom, hogy ne fogadj el mástól tanácsot, tőlem se, ezt se. Kevésbé eredeti mondásom: Karinthy minden témát megírt előlünk. Ha nem hiszed, olvass még egy kicsit, amíg be nem bizonyosodik.
Íme, K F. megfogalmazása: „Neki ne adjak tanácsot,  hogy ne hallgassak senkire, csak magamra és őrá, aki azt tanácsolja, hogy ne fogadjam el a tanácsát.”
Ezek után, ha blogomat nem is, de ezt a posztot átadom neki. Miért írjak, amikor ő már mindent megírt. Inkább idézem őt:
Vagyon. Köztem és Rockefeller közt van egy közös vonás – neki van pénze, nekem nincs.
***
Kérdés. Hogy aludt az éccaka? – Nem tudtam megfigyelni, nem voltam ébren.
***
Vegyes házasság. Egy férfi és egy nő elvette egymást. Ennél vegyesebb házasságot igazán nem tudok.
***
Közmondás. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ha még ma megteheted, hogy valamit holnapra halassz, el ne mulaszd elhalasztani.
***
Villamos: Jármű, mely a túlsó oldalon megy ellenkező irányban.
***
Pszichoanalízis: A múlt század tudománya, amely sikeresen szétszedte az embert. Jöhetne már valaki, aki megint összerakja.
***
Grafológia: Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek.
***
Üdvözlés:
– Ajánlom magamat.
– Ajánljon valami jobbat!
***
Távíró.
- Papa mi a távíró?
- Nézd, fiam, az úgy van…hm. Képzeld el, mintha nekem volna egy olyan hosszú dakszli kutyám, aminek a farka itt volna, a feje meg Amerikában. Na mármost, ha én itt, Európában rálépnék a farkára, akkor az ugye Amerikában ugatna. Hát ez az.
- Értem, és mi az a drótnélküli távíró?
- Ugyanez dakszli nélkül.  
***
Smucig ember. Én, ha valakinek ígérek valamit, megtartom. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. magamnak. A pénzt.
***
Zene. Aktuálisan József Attila: Három királyok ea. Kormorán e.
https://www.youtube.com/watch?v=zMOqqlzIsuU