Mickey webnaplója

Azért érdemes szörfölni az interneten, mert rengeteg hasznos információt találhatsz rajta. Itt van pl. a barackmag esete. Mint ismeretes, az ártalmatlan, ehető barackmagtól a vad keserűig mindenféle megtalálható a piacon. Na, már most: Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan lehet a magok közül kiválasztani a nem keserűt. Ahelyett, hogy megtudtam volna (persze, rágd el s megtudod), azonnal két táborra szakadt véleményekbe ütköztem. Az első B-17 vitaminnak nevezi a cianid tartalmú vegyületet, ami a mag keserűségét adja. A természetgyógyász védelmébe veszi a magot, és óvatos használatát javasolja. Mint írja, a hunzák (fehérhunok) azért élnek olyan sokáig, mert rendszeresen esik a magvakat, s a barackot. Még megjegyezi, hogy a B-17 a rákos sejteket keresi fel, és elpusztítja őket.      
Audiatur et altera pars – szól az öreg mondás. A következő találat a neten valóban a szorító másik sarkába vezetett. Orvos szól s kikéri magának, hogy a barackmag mérgező vegyületét vitaminnak nevezze bárki. Szó sincs vitaminról, viszont egy roppant ártalmas és veszélyes méreg ez, aminek a ráksejtek elpusztítását eddig egyetlen egzakt kutatás sem igazolta. Mindenkit óva int attól, hogy hagyja magát félrevezetni. A B-17 elnevezés pusztán marketingfogás, és csak arra jó, hogy a magokért jó pénzt kasszírozzanak, akik ezzel foglalkoznak.   
Ezek után, és mivel házi fő kóstolónk két magról is úgy nyilatkozott, hogy bővében van benne a B-17, kénytelen volt elállni a fogyasztásától – sőt még a maradványait is eltüntette egy alapos fogmosással –, az általam szorgalmasan megtört magokat a szemétbe dobtam. Viszont kiterjesztettem a közhelyet a barackmag témájára. Eszerint: „A keserű barackmagot az különbözteti meg az ehetőtől – aki akarja.”
***
Otthon beszélgettünk Varga László püspök öt részes elmélkedéscsomagjáról, amit végighallgattam. Laci atya sokféle információt ültetett el a nagyérdemű lelkében, és aki akarta akár a legtöbbet fel is jegyezhette, mert az előadás tempója lehetővé tette, én itt csak egy gondolatot emelek ki, mert alapvetően meghatározó. Ti keressétek az Isten országát, és minden egyebet megkaptok hozzá – halljuk a hegyi beszédben (vö. Mt 6,33) ám az a tapasztalat, hogy éppen fordítva cselekszünk. Minden egyebet keresünk, hajszolunk, csak éppen az Isten országát nem. Ez zsákutca.
És még egy gondolata: A hit megelőzi a tudást, a tapasztalatot.  Aki a tapasztalatot és tudást teszi az első helyre, képtelen befogadni a misztikus valóságot, képtelen hitben élni. És ez nagy szegénység.   
***
PS. Bejelentkeztem a szívgyógyász kérésének megfelelőlen kontrollra a szakrendelőbe. Nov. 23-ára jegyeztek elő. Mivel az EKG-re július 28-án kértünk időpontot, Rámegy egy harmad év a vizsgálatra
*** 
Zene.  Barackmagtörő zenét nem ismerek, legyen akkor a Diótörő egy részlete.
https://www.youtube.com/watch?v=K-2NZIBoX2A

Ma van a kassai vértanúk ünnepe. Pongrácz István, Grodecz Menyhért, Kőrösi Márk a nevük, akiket a kálvinista hajdúk halálra kínoztak. Egyikük magyar, másikuk lengyel, harmadikuk horvát nemzetiségű volt. Ami kuriozitásnak számíthat, hogy Szt. II. János Pál Szlovákiában avatta szentté őket.
Ami pedig a személyes élményem, hogy velünk járt egy Pongrácz nevű fiú a piarista gimnáziumba. Nem jutott eszembe a keresztneve, ezért az osztálytalálkozó email-címeit böngésztem át. Ám nem találtam meg a többi név között. Előkaptam hát a tablóképet, de azon sem szerepelt. Gyanítom, hogy a negyedik gimnazista évét már más iskolában végezte el. Mivel a kör bezárult, letettem róla, hogy kitaláljam, minek is hívták.
Talán épp ezért azonnal beugrott a keresztneve: Vilmos. Heuréka. Azért érdekes az ő személye, mert noha Ausztriába költözött, egyik találkozónkra eljött, és elmondta, hogy a családjának egykori tagja a vértanú jezsuita Pongrácz, akit ő személy szerint nagyon tisztel, és hozzátette, hogy a Pongrácz család erdélyi nemesek családja. Továbbá, hogy sikerült a románoktól visszaszereznie ősei ingatlanját, amit rendbe szedett, és ahova később meg fogja hívni osztálytársait, azaz minket.
Nos, ez még nem történt meg, legalábbis én nem tudok róla.
A Bethlen-i időkben nyoma sincs az ökumenizmusnak. A reformáció és ellenreformáció kora ez, vallási türelmetlenségben. Ennek egyik megnyilvánulása a kassai vértanúk esete.
Mai érzékenységgel elég furcsa elgondolni, hogy a felekezetek tagjai vérre menő ellenségeskedő légkörben leledzettek sokszor, miközben egyaránt Krisztus-követőknek tartották magukat, mégpedig kizárólagosan.
Mára sem szűnt meg a keresztényüldözés, sőt. Igen felerősödött. A támadó más vallásokat követő türelmetlenek azt hiszik, hogy isteneiknek tesznek szívességet, ha kiirtják a keresztényeket. És a vértanúk között egyaránt találunk katolikusokat és protestánsokat. A Krisztusért való mártíromság forrasztja eggyé őket.          
***
Egy mondat VD-től, aki Pio atyát idézi:
Szenvedésem részesévé teszlek téged... – mondja Krisztus.
Fiam, ne hidd, hogy az én haláltusám három óráig tartott, nem. Én a világ végezetéig vívom haláltusámat azokért a lelkekért, akik számomra kedvesek.
***
Zene. Igazán a mindenszentek litániája illenék ide, amelynek gregorián változata is van, de a dallamát Monteverdi is átveszi Mária-zsolozsmájában. s ssl f f m f s s. Santa Maria, ora pro nobis… 
Vianney Szent János, könyörögj értünk, kassai vértanúk, könyörögjetek értünk. Stb, stb…
Legyen akkor a Monteverdi-muzsika. https://www.youtube.com/watch?v=ITNFt5Si48I&list=RDITNFt5Si48I&start_radio=1&t=258

Előttem egy német Újszövetség, egy zsolozsmás könyv, az Erdő-mező madarai, a Károli-Biblia, mögöttem G. Durrell könyve Az amatőr természetbúvár. Van még jó néhány olyan kötet is, amelyiket még nem olvastam végig, mert azt gondoltam, hogy egy újabb érdekesebb lesz. Ez olykor igaznak bizonyult, olykor nem. Gyökér, az orosztanárunk megmondta: „A savanyú almát is meg kell enni.” Igaz, hogy ennek az igazát feloldotta bennem az optimista mondás: „Mindig a legszebb almát kell megenni, így valahány almát eszünk, mindig a legjobbat, a legszebbet esszük.”
***
Elővénasszonyok nyarát éljük. Kinn lófrálok az erkélyen, 30 fokos melegben olvasok vagy emlékezem. Pl. grószira.
Grószi nem az erkélyen ült, hanem a teraszon. Egykori házunknak ugyanis terasza volt. És ócska eresze, tele verebekkel. A verebek egész nap zsinatoltak. Grószi nem állhatta. Rájuk szólt jó hangosan: Csiss-pssszt, s hozzá erősen csoszogott a cipellőjével. Erre a verebek elnémultak. Grószi mindig megjegyezte: Látod, értik a tiltást. De míg ő a mondatot fogalmazta, a verebek is megtárgyalták, hogy a fenyegetés nem komoly, és azonnal rázendítettek. És ez így ment órákig. Én meg egy bottal ülök az erkélyen, és a lépten-nyomon előtolakodó mezei poloskákat űzöm el az árnyékolóról.  Ez is órák hosszat megy.
Grószi nemegyszer kijelentette, hogy talán csak ő volna az okosabbik. Ez a megállapítása átöröklődött, noha olykor be kell látnom, hogy adott esetben nem én vagyok az okosabbik.   
Grószi magát szögény nagymamának becézte, gyakran hozzátéve, hogy „de jót eszik a szögény”. Úgy látszik, ezt is örököltem: Én is, mi is jókat eszünk.
***
Az Antikvárium tréfás könyvek ajánlatából: Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket. Nem vicces. Ha a cím utolsó szava a feleségünket szó lenne, az se volna vicces.
***
A reggeli zsolozsmából: „Uram, soha nem hagyod el, a téged keresőket.” (in: 9. zsoltár)
***
Zene. Tarrega: Alhambra
https://www.youtube.com/watch?v=AIzKsNIRrV4

Két vakond beszélget:
egyik: Azt mondtad, hogy elutazol.
másik: Valóban, de egy rotációs kapa törölte a járatomat.
***
Szeretettel és humorral élni az életet!
A szeretet a megértéshez, a humor pedig az elviseléshez kell.
***
Harmonikus élet
- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmonikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka: - Az én nagyszüleim harmonikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.
***
- Milyen a hallása?
- Református vagyok.
- Nem a vallását, a hallását kérdeztem.
- Ja, az jó!
***
Párizsban rázza a szőnyeget egy arab vendégmunkás az emeleti ablakban. Arra jár egy
francia és felkiált: - Mi van, Ali, nem indul?
***
A rabbi és a plébános karamboloznak. A roncsokból mégis épen másznak ki.
- Erre igyunk - mondja a rabbi, és már szedi is elő a pálinkát meg a két poharat.
Tölt mindkettőjüknek, a plébános iszik, de látja, hogy a rabbinak még tele a pohara. Megkérdezi:
- Mi van, Te nem iszol?
- Majd a helyszínelés után!
***
Közúti ellenőrzés
Közúti ellenőrzéskor igazoltatja a rendőr a jó tündért, aki így szól hozzá:
- Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat! Mit kérsz?
- Személyit, jogosítványt, forgalmit!
***
- Asszonyom, hány gyermeke van?
- Most várom a hatodikat.
- Valóban? Nem is látszik. Mikorra várja?
- Bármelyik percben itt lehet. Leküldtem a boltba tejfölért.
***
A skót kisfiú megkérdezi az apjától:
- Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt?
- Parketta, kisfiam...
***
Az arab megy a sivatagban, előtte 100 méterrel a felesége.
Találkoznak az imámmal, Alival, aki rögtön meg is kérdezi:
- Te, Mohamed, a Koránban meg van írva, hogy a feleség csak utánad mehet!
- De hát, Ali, amikor a Koránt írták, akkor még nem volt elaknásítva a sivatag...
***
- Csaknem infrahangú basszus jön fel a mélynyomóból. Beremeg a fenekem alatt a kanapé.
- Soha nem volt ilyen jó dolgunk. Ehhez képest gerjesztett műbalhék botránkoztatják a polgárokat.
3. világháború?  
***
Zene? Egy kis jazz. https://www.youtube.com/watch?v=XIs1vcoPQbw Oscar Peterson & Count Basie

A hanglemezekről akarom feleleveníteni néhány élményemet. Első találkozásom Horváth Laciéknál esett, tehát 1956-ban, vagy még előbb. Normál lemezt játszott a masinájuk (78-as fordulatszámút) és Mozart G-moll szimfóniáját (550 K) tette a korongra. Nagyon megragadott ez a csodaszerkezet.
Ezután valamikor épp csak tinikoromban a MHG vagy már Qualiton-lemezgyár bemutatójára mentem el. Ott kaptunk egy-egy kislemezt. Boldogan vittem haza, noha lemezjátszónk csak 20 éves koromban lett. Érdekes módon először komoly zenét tartalmazó lemezeink lettek. Ennek egyik oka, hogy a Melógyija orosz lemezekből valahol nagy kiárusítást tartottak, s elég sok olcsó lemezt vásároltam. Aztán a magyar lemezek között is számos elérhető áron kapható értékes zenét tartalmazó LP-t találtam.  Amikor feljött az Illés együttes, megvettem kislemezeiket. Angol számokat játszottak. Az egyik számuk Ostinato téves felirattal került a piacra (Ostanito). Egy másik kislemezen az Omega énekese (Somló) szólaltatta meg az I Put a Spell on You c. slágert. Ennek a kíséretét megtanultam zongorán, mert nagyon szerettem az arpeggio-jellegű akkordmeneteket. A lemezt bevittem a főiskolára, s valaki kölcsönkérte. Sose kaptam vissza.  
Aztán jöttek a nagylemezek (LPX-k). Még később az SLPX-k, sztereó vinil-lemezek. Magam ráálltam immár a könnyebb műfajra. Elsősorban Illés-lemezek gyűjtésére, de időnként másokéra is. A Lengyel Kultúra boltjában megjelentek Satchmo, Duke Ellington klasszikus jazz-korongjai. Sokat hallgattam őket. Az NDK pedig egy Golden Gate Quartet lemezt forgalmazott. Azt is sokáig élveztem. Egyszer csak berobbant a hanglemezpiacra a Parlaphone nevű indiai lemezcég Beatles-lemezekkel. Szintén megvettem őket.
A lemezhallgatásban minőségi változást hozott a CD-k megjelenése. Nem volt tűzörej, nem volt sercegés, a számok közötti ugrálás pillanatok alatt megtörténhetett. Steril muzsika ömlött az ember fülébe, jó minőségű, térhatású. Tehát gazdagabb hangzású. Ez akkor is tagadhatatlan, ha az ember nosztalgiával gondol a hőskorra. Ám a CD-k is kimennek a divatból. Minek foglalják a helyet, amikor bármit leszedhetek a youtube-ról. (Pl. az Omega I Put a Spell on You számát. Ma ezt fogom mutatni.)
Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert hangarchívumnyi zene kering a neten. Rossz, mert lassan lakásra sincs szükség, csak egy számítógépre, wifire, kajára és mellékhelyiségre. Életünket egy széken tölthetjük, levelezve, megosztásokkal, zenét, prózát hallgatva, üzengetve egymásnak, s telefonálva is akár.
Még őrzünk a garázsban két lemezjátszósasszét, egy rádiót, ami lemezjátszós volt, de már nem működik. Vannak LP-ink is, CD-ink is, hallgatni mégis inkább az elektronikus megoldást választjuk.
***
Laci atya lelkigyakorlatának tömény szövegeiből álljon itt egy mondat: „Minden kapcsolatunkat felajánlhatjuk naponta Isten szeretetének, tehát önmagunkat és mieinket azzal a hálával, hogy tőle kaptuk ajándékként, és azzal a hittel, hogy ő képes megváltoztatni, meggyógyítani és újjáteremteni életünket.” (Szellemi harc. 3. folytatás)
***
Zene. https://www.youtube.com/watch?v=-mzOV-id6Qc

Találtam korábban egy könnyített szövegű német nyelvű Újszövetséget a könyvmegállóban (akkor még állt a szekrény). Nekem alighanem nehezebb ez a szöveg, mert nem az eredeti szófordulatokkal él a szerkesztő. Én meg azt ismerem.
No, mindegy.
A hegyi beszédet követő fejezet egyik mondata ragadt meg bennem: „Herr, wenn du willst, kannst du mich heilen!” (Mt 8,2b) „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem” – mondja a leprás, s mert Jézus akarta, azonnal meggyógyult. Lehet, hogy mindenkinek, aki betegnek érzi magát, naponta ezzel a mondattal kellene kezdenie a napot. Igaz, hogy Jézus nem gyógyított meg mindenkit, de sokakat igen, és pillanatok alatt.   
Miért is írom ezt?
Ugye vérhígítót szedek, olyat, ami nem olcsó se az EP-nek, se nekem. Viszont szükségem van rá, ereim állapota miatt. A feneség az, hogy évente szívgyógyász, s ki tudja még miféle éves szakorvos engedélyéhez kötik a pirulával élés lehetőségét. Vajon mire gondolnak? Elképzelik, hogy okafogyottá válik a hígító szedése? Aligha. Akkor meg…?
Nos, a koronavírus járványa miatt esetemben telefonon kellett kérni a szakorvos engedélyét, aki meg is adta azzal, hogy készíttetek egy EKG-t, azt elviszem neki, s ő csinál egy szívultrahangot.
Engedélyével elmentem a háziorvoshoz, az beutalt EKG-re. Ma voltam ott. Kezemben a szinusz-görbe. Ezzel kell jelentkeznem a szívgyógyásznál, de csak akkor fogad, ha telefonon időpontot kérek a szakrendelő recepciósától. Az idő pedig megállíthatatlanul halad. A hosszabbításkéréstől eddig eltelt 38 nap, az újabb vizitre is nyilván várnom kell. Ha fogad, én viszem az EKG- görbéket és a gyógyszerlistámat. Mindez tehát kb. két hónap, s én nem gyógyultam meg, csupán szívem állapotfelmérése történt meg. Muszáj összevetnem a két hónap sziszifuszi erőlködéseit a jézusi gyógyítással:
Itt két hónap alatt állapotfelmérés, Jézus esetében meg egy leprásnak egy pillanat alatti kigyógyítása.
Összehasonlíthatatlan a két teljesítmény.
Jézus ma is gyógyít.
Ma sem gyógyít meg mindenkit, de akit igen, azt azonnal.
Szeretném, ha betegeinkért, együtt vagy külön, hozzá fordulnánk segítségért.
Halálos beteg egyik volt osztálytársam, több velem korú illető sincs jó bőrben, de a családban is folyton van kiért imádkozni.
A többi nem a mi dolgunk.
***
Ceterum censeo  covid-19 virum esse delendam! (Catovich M.)
***
Zene. Legyen egy témába vágó zene. LGT: És jött a doktor
https://www.youtube.com/watch?v=Iy077J1LG6M

Káin kezdte a sárdobálást, vagy már az első emberpár? Akármilyen furcsa, mindmáig tart. Az ilyenek az olyanok ellen, az olyanok az ilyenek ellen. A bal a jobb ellen, az elülső a hátulsó ellen, az ellenzék az uralkodó ellen – vice versa. A vallásosak a még vallásosabbakkal szemben és viszont.
Igazán azt tenném jól, ha néznék tévéadásokat, ha nem olvasnék FB-bejegyzéseket, legalábbis politikai, ideológiai, társadalmi ellentétekről szólót nem. Nem szégyelli az a sok ember, hogy folyamatosan csúsztat. Hogy fake news-okat terjeszt, hogy ellentéteket gerjeszt, hogy gyűlölködést szít… Nem is folytatom.
Néhány ilyen jellegű bejegyzésre a régi kétsorost idéztem: „Magyar magyart rontja. Kár. / Bár több esze volna már.”
Ami a felbolydult világot illeti, a Mao-féle „kulturális forradalom” értékeken átlépő, törő-zúzó jelenséget érzékelem. A 21. sz. emberétől nem ezt reméltem, de a valóság rácáfolt reményeimre.
Utálom a sárdobálást, a cinizmust, a közönségességet, a lejáratás minden formáját.
Szeretem viszont Szent Pio kijelentését: „Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!”     
Igaza van. Kevesebb információ is elég az élethez.
***
Befejeztem a Bolondok hajója c. regényt, amit Porter 20 évig írt. Nekem túl komplikált a meseszövése több tíz szereplőjével, de amit megmutat, a zavarosban halászás, a „szemtelennek áll a világ”, az eléggé hajaz a világ mai állapotára. A pénzvilág hajtja a profitot, és nem érdekli, hogy ez hány millió ember életébe kerül. Mikor jönnek rá, hogy a pénz az ördög ganaja, ahogy az egyik szent nevezte. Szegény gazdagok!
Mikor jönnek rá, hogy kell lennie egy abszolút tekintélynek, mert különben az erkölcs relativizálódik?
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
Vajon felfogják-e a rendzavarók, hogy átmeneti sikereket elkönyvelhetnek, de végső soron vesztésre állnak?
Belátom, elég sötétre sikerült ez a poszt, de hát szeretném már a pozitív elmozdulást. Naponta kérem érte az Urat.   
***
A fotózást többek között azért kedvelem, mert a fény és a sötétség kettősével operál. Be kell látni, hogy az abszolút sötétség megtöréséhez elég egy égő gyufaszál, vagy egy pislákoló mécses. Szeretem a hajnalokat, mert a fény ígéretét hordozzák, s ez rendre meg is jön.
***
Zene. Beethoven-motetta: Isten dicsősége. Nem szoktam szöveget mellékelni, most mégis megteszem. 
„Kit áldva áldnak a végtelen mennyek,
kit hírrel hirdet Nap és Éj,
Nagy Úr, tenéked csak hódolva zenghet
a kéklő bérc, a tenger mély.
A fény, az árny is, a fény, az árny is csak általad élnek.
Te Úr, te drága égi láng!
Ma hozzád szárnyal a szívbéli ének,
és kér, hogy védj, és gondolj ránk!”

https://www.youtube.com/watch?v=jhRvD2i8uEg

Első általánosba jártam, amikor valamiért házunk házmesterlakásában leledzettem, ahol Tóthéknak elbüszkélkedtem vele, hogy már tudok írni. Azonnal bizonyítékot kértek és kaptak. Tóthné odaszólt férjének: Gábor, ez a gyerek zsinórírással ír. Én úgy tudtam, hogy kötött betűket vések a papírra.
Valamikor mártogatós tollal, 363 típusú tollheggyel róttuk a betűket, mert a százas toll kapart. Az én írásom utóbb is leginkább macskakaparásnak számított, magam se voltam vele megelégedve soha. (Bár Amerikába szakadt öcsém annak idején, mint mondta, örült egy-egy tőlem kapott levélnek, mert hosszasan elszórakozott az általam írtak megfejtésével.) Annak tulajdonítottam ronda írásomat, hogy balkezességem ellenére a „szép kezemmel” voltam köteles dolgozni.
Mindenesetre láttam, hogy mások milyen szépen írnak. Igen különböztek ezek az írásképek az enyémtől. Máig elgyönyörködöm mások harmonikus írásképét nézegetve.
Ha visszamegyünk az időben, azonnal feltűnik, hogy eleink, ha lehet, még szebben, még kalligrafikusabban, még cirkalmasabban írtak. Apám, anyám levelei bőven hitelesítik állításomat. Most mégse az ő leveleikből fotóztam ki egy-egy tetszőleges sort, hanem régi (1936) Bibliába írt sorokat, meg egy 1956-ban keletkezett könyvbeírást (Erdő mező madarai). Mellé tettem egy képes levelezőlap mai írásmódját, és egy német könyvbejegyzést annak illusztrálására, hogy az egyes nációk, noha latin betűkkel írnak, mégis el-eltér írásképük egymástól.
Hogy meddig lesz ez így, nem tudom. Lassan zavarba jövök, ha alá kell írnom valamit, annyira ritkán írok kézírással, hogy azt se tudom, hogy kellene aláírnom a saját nevemet. Persze mindig ugyanúgy, de ez sehogy se megy már.
A problémával nem vagyok egyedül. Még talán kéziratnak nevezik a készülő könyvek beadott példányát, de ez többnyire nem igaz. Gépiratok ezek, még akkor is, ha vannak üdítő kivételek. Pl. Joseph Ratzinger, alias XVI. Benedek pápa könyveit kézzel, gyorsírással írja mind a mai napig.
Mégis ellépett a korunk a kézírástól. Az USA egyes iskoláiban számítógépen dolgoznak a gyerekek. Nem tanulják a kézírást. Pedig áramszünet bármikor meghiúsíthatja, hogy közöljék gondolataikat a PC-n keresztül. Arról nem is beszélve, hogy agyműködésünkre is pozitívan hat a kézírás.
Leginkább a távol-keleti írásjeleket papírra tevő emberekről állítják a hozzáértők, hogy meghatározó módon hat agyi tevékenységükre a bonyolult írásmód.
Elhiszem. 
***
Zene. A komponálás hangjegyírás. J. S. Bach-zene illenék ide, mert jó néhány kézirata a piacon kötött ki, ahol zacskóként szolgált. Bár Haydn se járt jobban, akinek a felesége hajcsavarónak használta a férje teleírt kottapapírjait. Ki tudja, hány darabbal lettünk szegényebbek? Strawinskyről nem is beszélve, aki Rácz Aladár cifrázatait szerette volna kézelőjére írni, de nem győzte. Most St. darabját adja elő Rácz A.
https://www.youtube.com/watch?v=6_cLNDYRZY4   
 
             

Már többször foglalkoztatott az a megoldhatatlan kérdés, hogy az első pünkösdkor Péter apostol beszédét ki-ki hogyan hallhatta a saját nyelvén. Mivel megoldhatatlan a kérdés, észszerű magyarázat sincs rá. Először is Péter – vélhetően nem tudott mindenféle nyelveken. Másodszor: nem volt szinkrontolmács, se egy, se több. Harmadszor, ha egyszerre több nyelven hangzott volna el a beszéd, a hangzavarból semmi sem lett volna kivehető. Következésképpen annyi megállapítható, hogy racionális magyarázat nincs. De hát Istennek semmi nem lehetetlen.
Hogy mégis valami sejtésünk legyen a dologról, kicsit hasonló volt, amit rokongyerekek társaságában elkövettem. Azt mondtam Mica gyerekeinek, hogy ETNEVEL. Csak egy gyerek értette, Levente, mert ő tudta, hogy az ő neve visszafelé e t n e v e l. Hogy mi hangzott el pünkösdkor, arról nincs magnófelvétel. De a részt vevő nációk a saját nyelvüket felismerték. A többiek nem. Viszont minden egyes törzs, náció, csak a saját nyelvükön elhangzottakra figyelt fel. Ennyi bizton állítható az egyszerű kísérletet megértve.
***
A nyár folyamán egyszer sem fordult elő, hogy hosszúnadrágba bújjak. Ma megtörtént. Itt járt egy hidegfront s kihűtött. Estére kettős fronttá alakulhatott, részben, hogy a meteorológusnak igaza legyen, részben, mert egyszerre zúg a fejem, s közben kissé szédelgek is. Tudom, hogy – mint a kémény – ez is korommal jár.
***
Kettecskén bús öregem. Tegnap hazakerült a vendégnyuszi. Az az érdekes, hogy egy hét alatt annyira megszoktuk, hogy közénk tartozik, hogy a ketrece helye mellett elballagva tudatosítanom kell: okafogyott a halk mászkálás, zajongásomra nem ébred fel a nyúl, hisz itt sincs.
***
Isten áldását kérem a világra; szeptember 1. lévén a pandémia körülményei között iskolába kerülő gyerekekre kiváltképpen. Hogy lehet kiküszöbölni a járvány terjedését, amikor csak országunkban egy millió kétszázezer fiatal indul a tanintézményekbe, s kerül közel egymáshoz óhatatlanul. Isten óvja teremtett világát a nagyobb rossztól!
*** 
Még megjegyzem, hogy ma a világban általánossá vált, hogy mindent pénzben mérjenek, értékeljenek. Ez teljes tévút, amiről le kell állni. Elég a tisztes egyszerű életvitel. Az ember az Isten képmására teremtetett. A hangsúlyt az emberi méltóság helyreállítására, a kölcsönös jó szándékú közeledésre, a közösségteremtésre, a szeretet és tisztelet kifejezésére, a kölcsönös tapintat, az igaz értékekkel való töltekezésre kell tenni.   
***
Zene. Iskolaév kezdetén. Veni Creator Spiritus (gregorián).
https://www.youtube.com/watch?v=gQGBMl_CGQI
 
             
     
 

Talált szövegek:
...jó móka volt készíteni és együtt alkotni. Sok munka volt, de hatalmas kreatív tett, és annyira elégedettek vagyunk…
Szeretlek, édesem, legyen nagyszerű heted és boldog születésnapod.
A gyerekek annyira jól érezték magukat a patakban annak ellenére, hogy milyen hűvös volt a víz,
Olyan büszke vagyok a teljesítményére…
Olyan büszke volt arra, hogy megmutatta a paradicsomát
Csacsi öreg medvém,
gyönyörűségem, drágám,
Stb, stb.
Ez Amerika, ez Európa egy része. A pozitív érzések kinyilvánítása, amely elfoglalja a negatív érzések megfogalmazásának a helyét.  
A magyar hagyományok be kell ismernem: keserveseknek tűnnek. Francia vejem hívta fel rá a figyelmemet. Augusztus 20-án mindig szembesült a népénekkel, (korábban himnusz), amelynek egyik része így hangzik: Ne felejtkezzél el szegény magyarokról. Ő úgy mondta: Szengén magyarokról. Biztos, hogy szegények vagyunk? (A dallam is moll, borongósabb a dúrjellegű melódiáknál.) Francois szembesített azzal is, hogy a magyar népmesék így kezdődnek: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, és még annál is eggyel több.”
Tovább megyek, mert elgondolkoztatott: A közismert népdal szövege: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… Egy másik, egy csujogató: Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva.
Vagy:
s aki vót már, rég elhagyott, de nem kapott még olyat se, mint én vagyok sajlalala.
Hát nem a legszebb érzések ezek, mert rombolnak, s nem építenek.
Kiterjeszthetem ezeket a negatívumokat a tévéműsorok sorára, amelyekben trágár, obszcén szavakkal illetik egymást kutyába lemenő alakok. Nem építenek, rombolnak.
Ezekre felel a sláger: Ne gyötörd magadat, (másokat se), légy boldog (s tégy azzá másokat is). Don’t Worry Be Happy.
Most, amikor a társas találkozásokat meghiúsítja a koronavírus második felvonása, különösen is fontos lehet, hogy környezetünk endorfin-termelését gondolkozásunk pozitívra állításával is előmozdítsuk. Ezzel nekik is, magunknak is jót teszünk.
Bobby McFerrin dala feldob. Különben is közel áll hozzám ez az 1950-es születésű zenész, aki egy alkalommal szolfézsórát tartott több ezres közönségének. Megállt a színpadon egy hangot intonálva, mintegy megadva az alaphangot: Emberek ez a hang a DÓ. Majd ellépett és egy nagy szekunddal magasabb hangot adott. Minden hangot visszakérdezett a közönségtől. Egy kisebb skálára valónyit lépegetett hol jobbra, hol balra. Utóbb a könzönség a lépéseket képes volt visszaénekelni segítség nélkül is. Ekkor McFerrin improvizált, miközben a közönségnek mutatta a lépésekkel, hogy mit kell énekeljenek. Nagyon élveztem. 
***
Ezek után zene: Don’t Worry Be Happy. https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU
és játék a skálán https://www.youtube.com/watch?v=ne6tB2KiZuk