Mickey webnaplója

Talált szövegek:
...jó móka volt készíteni és együtt alkotni. Sok munka volt, de hatalmas kreatív tett, és annyira elégedettek vagyunk…
Szeretlek, édesem, legyen nagyszerű heted és boldog születésnapod.
A gyerekek annyira jól érezték magukat a patakban annak ellenére, hogy milyen hűvös volt a víz,
Olyan büszke vagyok a teljesítményére…
Olyan büszke volt arra, hogy megmutatta a paradicsomát
Csacsi öreg medvém,
gyönyörűségem, drágám,
Stb, stb.
Ez Amerika, ez Európa egy része. A pozitív érzések kinyilvánítása, amely elfoglalja a negatív érzések megfogalmazásának a helyét.  
A magyar hagyományok be kell ismernem: keserveseknek tűnnek. Francia vejem hívta fel rá a figyelmemet. Augusztus 20-án mindig szembesült a népénekkel, (korábban himnusz), amelynek egyik része így hangzik: Ne felejtkezzél el szegény magyarokról. Ő úgy mondta: Szengén magyarokról. Biztos, hogy szegények vagyunk? (A dallam is moll, borongósabb a dúrjellegű melódiáknál.) Francois szembesített azzal is, hogy a magyar népmesék így kezdődnek: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, és még annál is eggyel több.”
Tovább megyek, mert elgondolkoztatott: A közismert népdal szövege: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… Egy másik, egy csujogató: Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva.
Vagy:
s aki vót már, rég elhagyott, de nem kapott még olyat se, mint én vagyok sajlalala.
Hát nem a legszebb érzések ezek, mert rombolnak, s nem építenek.
Kiterjeszthetem ezeket a negatívumokat a tévéműsorok sorára, amelyekben trágár, obszcén szavakkal illetik egymást kutyába lemenő alakok. Nem építenek, rombolnak.
Ezekre felel a sláger: Ne gyötörd magadat, (másokat se), légy boldog (s tégy azzá másokat is). Don’t Worry Be Happy.
Most, amikor a társas találkozásokat meghiúsítja a koronavírus második felvonása, különösen is fontos lehet, hogy környezetünk endorfin-termelését gondolkozásunk pozitívra állításával is előmozdítsuk. Ezzel nekik is, magunknak is jót teszünk.
Bobby McFerrin dala feldob. Különben is közel áll hozzám ez az 1950-es születésű zenész, aki egy alkalommal szolfézsórát tartott több ezres közönségének. Megállt a színpadon egy hangot intonálva, mintegy megadva az alaphangot: Emberek ez a hang a DÓ. Majd ellépett és egy nagy szekunddal magasabb hangot adott. Minden hangot visszakérdezett a közönségtől. Egy kisebb skálára valónyit lépegetett hol jobbra, hol balra. Utóbb a könzönség a lépéseket képes volt visszaénekelni segítség nélkül is. Ekkor McFerrin improvizált, miközben a közönségnek mutatta a lépésekkel, hogy mit kell énekeljenek. Nagyon élveztem. 
***
Ezek után zene: Don’t Worry Be Happy. https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU
és játék a skálán https://www.youtube.com/watch?v=ne6tB2KiZuk   
       

A szombati perikópa Márk evengéliumából való. Kommentálom. „Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. Mondj igazat, és betörik a fejedet. János tudniillik figyelmeztette Heródest: Nem foghatta be pörös száját, mert azért jött, hogy tanúskodjon az igazságról.: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Tiltakozott parázna életmódjuk miatt, tekintet nélkül arra, hogy annak foglyaként a negyedes fejedelem kezében volt az élete. Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Heródes labilis egyéniség. Haragszik arra, akit tisztel, sőt védelmez?! Félve, de szívesen hallgatja. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Kedvelte? Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Nem kedvelte? Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Talpnyalóinak kenyeret és cirkuszt rendez. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. Keresd a nőt! A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Sose tudjuk meg, hogy milyen képet vágott volna hozzá, ha a lány a fele országát kérte volna. Vajon akkor is gerincesnek akart volna mutatkozni? Aligha. Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Kérdése jogos. Bakfis volt, kellő tapasztalatok nélkül. „Keresztelő János fejét” – válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Lelkiismeretét, ha volt benne ilyen, lefojtotta anyja tekintélye, s talán tetszett is neki saját vakmerősége.  A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. A király nem volt topon ez ügyben sem. A könnyebbnek látszó megoldást választotta.  Azon nyomban elküldte a hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. A hóhért vajon felmenti-e a bűnösség alól, hogy csak parancsot teljesített? Aligha. A mindenkori hadsereg örök kérdése, szabad-e ölni parancsra? Mikor igen, és mikor nem? Adhat-e a felsőbbség igazából felmentést? Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. A hóhér itt elbukott, miként a történet többi szereplői is az áldozat kivételével. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.” Valaha a temetés bürokráciamentes volt. Ma ez is komplikált. Le kell papírozni mindent. S főleg fizetni százezreket.
Keresztelő Szent János az utolsó ószövetségi próféta. Jézus kinyilatkoztatja róla, hogy asszonyok szülöttei között nem volt nagyobb nála.
***
Hajnali három óra van. Kidobott az ágyam. Megjött a hidegfront szele. Talán az ébresztett fel.  
***
Zene. Egy szám E. Presleytől kb 1956-ból.   https://www.youtube.com/watch?v=BPNiYrUT2f4

- Nagyon vigyázz magadra! – szokták mondani. Ha én mondanám, így tenném: Nagyon vigyázz magadra, és ha sikerül, meséld el nekem is, hogy azt hogy kell…
- Ha a pénztárosoknak volna humorérzékük, felmutatnám a zacskó kiflit, közben elmondanám, hogy tíz darab van benne, és négyes voltam számtanból. Vajon utánaszámolnának-e?
- Mise után megszabadultunk a maszktól. Így szóltam T.-hez, Most már levehetjük a szájkosarunkat.
- Tíz unokám van, mondja az asszony. – Nekem is – mondom. – Az együtt már húsz.
- A postaszekrénynél (nem jött levél): – Késik a Nobel-díjamról szóló értesítés – mondom szerényen.
***
Aki játszik, az kiesik az időből. Aki kiesik az időből, az az örökkévaló jelenben él, mintegy az örökkévalóságban. Ha így, ha úgy, életem során számtalan alkalommal kiestem az időből. Pl. akkor, amikor ráeszméltem, hogy a fiatal házsoknak szervezett lelkigyakorlatok már nem nekünk szólnak;
amikor ráeszméltem, hogy az 1995-ben megismert középkorú szerzetes elhunyt. De hiszen azóta huszonöt év telt el;
amikor ráeszméltem, hogy időközben ráncos lett a tenyerem háta;
amikor rádöbbentem, hogy nem is olyan magától értetődő, hogy biciklire ülök;
amikor rádöbbentem, hogy a 2007-ben vett Larousse adatai fölött elfütyültek az évek. Ja, 13 éve volt;
amikor rádöbbentem, hogy a medjugorjei jelenések immár 39 éve kezdődtek;
amikor rádöbbentem, hogy tizedik unokánkat egy 11. követi;
csak kapkodom a fejemet, hogy-hogy elfütyült az idő mellettem. Nem is vettem észre.
Amikor rádöbbenek, hogy kortársaim ki-kiszállnak az e világi létből, még mindig meglepődök.
Minden újabb napért hálát kell adnom, minden percért, minden szívdobbanásért, minden lélegzetvételért. Minden falat ételért, minden szomjoltó italért, minden felénk sugárzó mosolyért, minden kegyelemért, mely életben tart most, és egykor – mindörökre.
***
Zene. Te Deum. Charpentier muzsikájának egy szép feldolgozása.       
    https://www.youtube.com/watch?v=I3LIlzPtsmw&list=RDEFHQNgO3jTA&index=2

„Hogyan mondjam el Neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet…” (Adamis A.)
„Keresem a szót, keresem a hangot, keresem a szót, keresem a hangot” (Bródy J.)
Van, aki mégis elmondja – megtalálva a hangot, jóllehet az ő szavai is botladoznak.
„…vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm. Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam.” (Szent Ágoston, Vallomások)
 Amit egyértelművé tesz, hogy bár észleli a jelenlétet, értelme fölé terült, következésképpen csak a hit által tudja megragadni, hogy amit „lát”, az maga a teljes „igazság”.
Sokat gondolkodtam azon, hogy többnyire a felnőtt megtérők jeleznek vissza, beszámolva látomásukról. Aki beleszületett, azok között tán kevesebben részesülnek belső látásban. Még azt is megkockáztatom, hogy a megtapasztalás jelensége karizma, ami közzétételre kötelez, vagy legalábbis késztet. Persze amit gondolok, az nem hittétel, nem is dogma, csupán arról szól, hogy még forog az eszem kereke.
Korábban – évekkel ezelőtt – arról írtam, hogy mindenki keresi a világ és önmaga létezésének okát, forrását, értelmét. Megemlítettem akkor Gabriel Okara nigériai író kisregényét (A hang), amelynek főhőse folyamatosan keresi „AZ”-t. Éppen Szent Ágoston írja: „Magadhoz teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”
***
Zene. Néhány napja volt C. Debussy születésnapja.  Rá emlékezve osztottam meg művét, Clair de Lune.
  

A Nap diffúz módon sugárzott naphosszat. Kellemes szél fújt hozzá. Az égen cirkáló felhők biztosították a sugárzás diffúz jellegét. Szórt fényét kínálta a Nap.
Más vonatkozásban is diffúz, szórt napom volt.
Egy kicsit regényt olvastam,
egy kicsit a napi szokásos blogokat,
egy kicsit olvastam a Károli-bibliát, Lót felesége sóbálvánnyá változását.
Megírtam a kommentárt,
kicsit kényeztettem a vendég nyuszit, a Hópihét.
Kicsit élvezkedtem, mert Matyi balatoni képének fényes sikere lett, egy nap alatt több mint negyven lájkot kapott, ami azért kimagasló. Alig győztem hárítani a dicséreteket, hiszen nem az én képem, nekem csak feltűnt, hogy milyen jól elkapja a témát, milyen jó a képkivágás, milyen beszédes a tó hajnali bemutatása.
Legjobban Deske rövid összefoglalója tetszett. Tömören fogalmaz, már-már balladai homályba vész, hogy mi is történt vele.
A Bolondok hajója mellett még mindig kitartok, noha csaknem kellemetlen, ahogy pl. a katolicizmust ábrázolja. Az izgága ikerpárt pedig megszállottként mutatja be. Alig hihető, hogy két gyerekcse ilyen gonosz volna.
***
Tegnap Szent Mónika napja volt, ma fiának, Szent Ágostonnak a napja van. Van Mónika keresztlányunk, és van Ágoston unokánk. Mindkettőt éltesse a Jóisten! Ezt a számomra is informatív idézetet találtam Ágostontól: „Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: »Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.«” (in: Vallomások) 
Mostanság láttunk néhány tucat fotót egykori lakóhelyünkről, ami már évtizedek óta nincs meg. Láttuk a ház mögötti sufnisort, mellette egy házikót, melyben egyedül élt Schrauf Ida. A nevén túl alig tudok róla valamit. Csendes volt és magányos.
Láttam a patakunkat (Keserű-ér) is, amely mentén oroszok járőröztek gyerekkoromban.
A Farkasréti temetőben pedig találkoztam egy névvel: Ferjancsik. A házunkkal szemközt lakott egy ilyen nevű valaki, no meg egy Binder nevű fiatalember, akinek versenybiciklije volt.
***
Emelkedik a vírusfertőzöttek száma. Az utolsó napi adat, 91 újonnan tesztelt eset. Persze összefügg azzal is, hogy hányakat tesztelnek. Ez meg annak a függvénye, hogy a kritikusabb helyzetben lévő országokból hány nyaraló érkezik haza. Szeretném már feledni ezt a virnyákot, amely sajnos a kutya hűségével lohol az emberek után.
***
Zene. Volt egyszer egy KEX nevű együttes. Különös hangvételű számuk. A család.  Akkor is szerettem, amikor először hallottam, és ma is változatlanul kedvelem. Íme. https://www.youtube.com/watch?v=SKQ1iVW6otg

Nem állítom, hogy minden napunk igen eseményes. A mai biztos, hogy az volt. 
Reggel T. jelezte, hogy bekapott valamiféle fertőzést. 
Kiganajoztam a vendégnyuszit.
Beállítottak a klímaszerelők egy karbantartás erejéig.
Temetésre mentem. Unokatestvérem 81 éves felesége hunyt el. (Elméláztam rajta, hogy miért kell ahhoz temetés, hogy sétáljak egy tisztességes kvantumot.)
Utána rég nem látott rokonokkal futottunk össze egy torra. Kezembe kaptam a szülőházuk mögötti udvarrészről egy fotót. Már rég a kelenföldi lakótelep áll egykori házuk helyén. Az elhunyt lakása igazából régi emlékeket ébresztett bennem. Tárgyak, amelyeket gyerekkoromban láttam. Rokonok, akik, miként magam is, megváltoztak.
Oda-vissza úton fotóztam Budapestet, amely Tarlós polgármestersége alatt megszépült, és bedeszkázott, elhanyagolt szégyenteljes kinézetét feledtették a helyrehozott épületek, ápolt terek.  Hazaérve kicsit megdolgoztam őket, hogy megmutathatók legyenek.
Délután irány az Auchan. Vettünk ezt-azt, kibírtuk a kb. 35 fokos szeles-napos időt. Bekaptunk egy-egy fagyit, megvettem a FülesBagoly új számát. Hamarjában meg is fejtettem néhány rejtvényt. 
Teljesítettem egy kérést, családi okiratunk magyar fordítását továbbítottam.
Sikerült Matyi fotóját a FB-ra tenni. A szezon legszebb fotója szerintem.
Vár még rám egy kommentár megírása.  
Zárásképpen két poén a rejtvényújságból:
- Van már terved az üdülésre? – kérdi egyik barát a másikat.
- Minek? A feleségem megmondja, hogy hova, a főnököm, hogy mikor és a bank, hogy meddig.
***
Két barátnő beszélget:
- Rozi, ha választanod kellene a lottó ötös és a párod között, mit vennél abból a rengeteg pénzből?  
***
Zene. A temetést is elővételezve választottam a GGQ műsorából a When the saints c.-t.
De igazából a Shadrack-ot szerettem volna bemutatni, a Nebukadnezár rosszvoltából három tűzbe dobott ifjú (Shadrack, Meshach, Abednego) történetét énekelik el sajátos stílusukban. Nagyon szeretem feszes, pontos ritmusban előadott számaikat. (Vö. Dániel könyve)    
https://www.youtube.com/watch?v=jZCkDgSqDeg&list=RDjZCkDgSqDeg&index=1

A költő, Nagy László azt üzente az jövő emberiségének, hogy „ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.”
Bár engem nem kérdezett senki, mégis üzenek. „Azt üzenem minden fiatalnak, hogy értékekkel, értékes dolgokkal töltsék fel magukat, értékes dolgokat műveljenek, mert nincs ismétlésre lehetőségük, nincs még egy életük, csak ez az egy.”
***
Tudja-e valaki, hogy melyik fa a góferfa? Károli-bibliájában a fenyő.
és a menéndesz? – (majd) elmész
és az estennen? – estére fordulván az idő
***
Tegnapelőtt írtam arról, hogy a vonaton nem volt nálam papír és toll, így elfeledtem egy belőlem kikívánkozó gondolatot.
Tegnap írtam arról, hogy előkerült az elveszettnek vélt gondolat.
Ma azt kell mondanom, hogy tegnapelőtt szamár voltam, mert íróeszközök tényleg nem voltak nálam, de a mobil nálam volt. Abba belepötyögtethettem volna, amit akarok.
Fr.-ról meséli Éva, hogy jó gondolatok rendre éjjel jutottak eszébe disszertációjához, s reggelre elfelejtette őket. Éva biztatására íróeszközökkel feküdt le, s gondosan feljegyezte éjjel felmerülő ötleteit. Reggelre kelve rámeredt a papírjára, és fogalma se volt róla, hogy mi a szavak értelme, és mitől voltak azok olyan jó gondolatok.
Ilyen is van.
***
Louis de Funes szájába adta valaki a poént: „A diéta első napján eltávolítottam az összes egészségtelen ételt a házból. Finom volt.” Ez is igaz. Prózában elmondva: Ami finom, az hizlal.
***
Amikor megcsömörlöttem a hegedüléstől az a Fehér László lovat lopott c. balladához köthető. Nem tudtam magamat beleélni az ő nyomorába. Elég volt az én nyomorom is, hiszen a közös órákon szerepelni kellett, ezt nem szerettem. Külön idegesített, hogy mégis tapsolnak a hallgatók. Megszokásból?
***
Egy mondat. D.-től. Mióta hordod ezt a pizsamát? – kérdezte K. fenyegetően.
***
Kalazanci Szt. József emléknapja. Ő a piarista rend atyja. A szerzetesiskolák, a piaristák is, akkor emelkednek ki színvonalukkal, ha a szerzetesgárda kitűnő, állapítja meg Mészáros István. Igaza van. Hadd egészítsem ki megállapítását azzal, hogy a szerzetesnek nincsen családja. A tanítást követően önművelődésre szánhatja idejét. Így több esélye van az eredményes nevelésre.  
Zene. A szentek bevonulása. The Golden Gate Quartet.
https://www.youtube.com/watch?v=totbmnEPn0o

Mindennap szembejön velem a tévében a C-19-es vírus, a migránsok csapata, az injekciós tű, az összetört karambolos kocsi, az erdőtűz látványa, a gerjesztett városrombolás a csőcselék részéről, a politikai hazugságok, a meteorológia  felhőtlen időtöltést kívánó embere, a villámárvizek, a maszkok nem viselésének panasza, a fertőzöttek, lábadozók, elhunytak száma, a sárlavinás városok képe, a globalista kontra szuverének szájkaratéja, s a korrupciós ügyek megszellőztetése.
Mindennap próbálom megbeszélni az égiekkel, hogy segítsék családunkat, nagyobb családunkat, felmenőinket, a világ magyarjait, a betegeket, a papokat, az apácákat, a barátainkat, akik imát értek tőlünk. S végtére kérem száz sebből vérző világunk sorsának jobbra fordulását, a komiszkodók jó útra térését, a bűnösök megtérését, az oktalan balesetektől való megmenekedést, utódainknak az istenes élet lehetőségét, testünk kopásának megfékezését, a hivatalok packázásainak elkerülését, társkapcsolataink folyamatos erősödését, irgalmat a civilizációs kilengések megítélésében.
Mindennap kiporciózom a drogokat, és be is veszem őket mellékhatásostul, kockázatostul, mert nem ismerem azokat a fákat, amelyeknek a gyümölcse eledelül szolgál, levelei pedig gyógyszerként. (in Ószövetség). De jó lenne, ha ilyenféle tudásunk lenne. Bár a régi olasz film szlogenje – minden napra egy alma, s nincsen szükség orvosra – nem igaz, az alma csakugyan a kedvelt gyümölcsök egyike. Az almalevél gyógyhatásáról semmit se tudok.
Mindennap próbálok valamiféle témát megragadni, s blogomban közzétenni. Akik olvassák, azok előtt nyitott könyv az életem.
Mindennap próbálkozom értelmes olvasmányhoz jutni. Nem állítom, hogy ez mindig sikerül. Mindennap pirkadat előtt kelek, kiülök az erkélyre s óra elteltével megnézem a számítógépen érkező információkat, melyek egy része nem éri el az ingerküszöbömet érdektelensége folytán, a többit akceptálom.
Minden hajnalban elgyönyörködöm az apró denevérek nesztelen röpködésében.
Mindennap vezetek négy kilométert, mert mindennap megyünk misére, (kivéve, ha utazunk a reggeli órán, vagy ha nincs mise, ritkán fordul elő).
Mindennap fotóztam egykor, de ma már ez nem megy. Ahhoz rendszeresen sétálnom kellene. Talán egyszer… még…  majd…
Mindennap művelek, vagy legalább hallgatok egy kis zenét, de ha mégse, akkor se maradok melódiák nélkül, mert szinte mindig szól bennem valamiféle muzsika. Most természetesen Harangozó Teri száma, hiszen annyiszor írtam le, hogy mindennap (Mindennap, mikor eljön az este…)         
Mindennap többet kellene mondogatni, hogy köszönöm, kérem, megbocsátok, hálás vagyok.
Mindennap törekednem kellene, hogy pozitívan nézzek a miliőmre, s ennek hangot is adjak.    
Be is fejezem azzal, hogy
mostanában a
Nap naponta
onta
forróságot,
tikkasztó meleget.
Eleget.
***
Zene. Legyen egy Dire Straits-muzsika, Walk of Life, amely valamiért annyira tetszett egykor, a 80-as években.  (A klipet tíz év alatt 167 millió ember hallgatta meg.) https://www.youtube.com/watch?v=kd9TlGDZGkI

Isten a tudója, hogy van az, mindenesetre a tegnap elhagyott gondolat visszatért belém. Talán, mert egy jó mottót találtam K. jóvoltából. Így szól: „Nem lelked van, te vagy a lélek! Tested van.” (C A. Lewis) Igaz. A test előbb-utóbb aztán gondoskodik róla, hogy leváljon a lélek róla. (Gy. M.) Ez is igaz. Meg az is, amit tegnap elfelejtettem. A lényeg: az észkombájnok kibírhatatlanok. Amennyiben az vagyok, én is.
Erre akkor jöttem rá, amikor tudásom tévedhetetlenségétől hajtva valamit kijelentettem, és aztán rájöttem, hogy nem nekem van igazam, hanem annak, aki másképpen ismerte az adott történést. Még elkedvetlenítőbb volt szembesülni azzal, hogy jószerével mindig hozok valamilyen megállapítást annak a tudatában, mert egy ilyen tudósbúb, mint én, nem állhat messze az igazságtól. Ez amolyan férfitulajdonság – mondják.
De maradjunk csak a felismert igazságnál. Hitelesíti gondolatomat a nóta szövege:
Az 1. strófa:
Tizenhárom ezüst pityke fityeg a mentémen,
a legelső hajdú vagyok Hajdú vármegyében. 
Subickos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,
nincsen nálam különb legény Hajdú-, meg Biharban.
A 2. strófa mást mond.
Tizenkettő ezüst pityke fityeg a mentémen,
a második hajdú vagyok Hajdú vármegyében. 
Subickos bajszom úgy áll, mint az öreg bika szarva,
van nálam egy különb legény, de az le van sz*va!
Nos, ez az az érzés, ami utoléri a józanul gondolkozókat, akik már nem akarják tökéletességüket hangsúlyozni. A témához még legalább két mondás tartozik.
Az egyik szerint „féléve még nagyképű voltam, de ma már tökéletes vagyok”.    
A másik úgy szól, hogy „Einstein meghalt, és én se érzem jól magamat”.
Ez a kettő már-már a csúcs, de van még feljebb.
Az öreg Máté mindent tud – vélekedik a góbé Máté szomszédja.
Máté unokája kijavítja: „Az öreg Máté tud mindent IS!”  
***
Zene. Most népzene jön. A kis népek eltűnése pótolhatatlan veszteség. Eltűnik velük hitviláguk, kultúrájuk, zenéik, verseik, mondakörük, népviseletük stb. Ezekre tekintettel népzene jön. Mondjuk Ázsiából. https://www.youtube.com/watch?v=3encA6KYQUI játssz, Altáj!    

Piliscsabáról jövet volt egy jó gondolatom, amit nem írtam fel, így aztán lehet, hogy soha többé nem jön elő, vagy csak már odaát egyszer. Így vissza kell tárnem a realitásokhoz.
Az az érdekes, hogy a fiatalokhoz érkezve az állomástól gyakran autóval szállítanak otthonukba. A múltkor egyik keresztlányom biciklizett az autónk előtt. Gondolom, munkába tekert. Nem akartuk rabolni az idejét, így inkognitóban maradtunk.
Ma meg vasárnap lévén kit látnak szemeim messziről, mint a lány apját, aki jó barátom. Egyik fiú unokájával érkezett meg a miséről. Megjelentek, majd bementek a házba, és eltűntek szemem elől, mint egy látomás.
Vonatozás közben az ötlött fel bennem, hogy nemcsak a becenevekkel lehet szórakozni (pl. Guszti, fáj a fogam, húzd ki.), hanem a településnevekkel is. Solymár a hivatalos álláspont szerint királyi solymászok adományföldje volt, innen a neve. De mennyivel eredetibb az én változatom. Egy alkalmi kiszólásba ágyaztam a nevet: Kussojj már!
Elismerem, persze, hogy ez nem túl épületes.
Épületes volt viszont a fiatalokkal való találkozás. A közös mesélés, közös étkezés, közös munka, közös játék. Pl. a kicsi Rita alighanem mától kezdve képes lecsúszni a kerti csúszdán. A nagyobbacska fiúk pedig szívesen dolgoznak az apjukkal a kertben. Ma pl. a sövénynyíró nyomában járva eltalicskázták a lenyesett ágakat.
Örömmel tapasztalom, hogy a kert ezzel-azzal ellátja a családot, és a gyerekek szívesen eszegetik a hazait.
Az is öröm, hogy a nagyobbacska Levi milyen lelkesedéssel beszél az iskolakezdésről, ahol olyan sok szép élmény érte, olyan sok barátra tett szert, s olyan kedves a pedagógusgárda, s emiatt csakugyan várja az évkezdést.
Mivel nálunk sokat mesélt mindenféléről, és mivel tudom, hogy mennyire vonzódik a különféle jelmezekhez, kérdem tőle, te színész leszel felnőtt korodban?   
Ő a vállát vonogatja: Lehet, hogy tényleg az leszek.
Átveszem a szót: Akkor sok szöveget kell megtanulnod, és fújni, mint az egyszeregyet.
Elgondolkodik: Mégse leszek színész.             
***
Lackfi János versével szembesülök, amelyet a Szent Jobbról írt. A költő a gyerek szemével akar ránézni az ereklyére, ám ez eléggé polgárpukkasztóan sikerült. Értem Lackfi érvelését a vers kapcsán, mégis azt gondolom, hogy nem kellett volna. Ezúttal kissé elvetette a sulykot. Nincs vele egyedül. Más művészekkel is előfordul, hogy szégyellik egy-egy alkotásukat, esetleg meg is tagadják a szerzőségüket.
***
Zene. Tegnap kellett volna, de ma is aktualitása van, mert ma is megérkeztünk. Érkezéskor pedig meg szoktam hallgatni a Pastorale szimfóniát. Legyen a zárótétele itt, annál is inkább, hogy zongorázási próbálkozásaim egyik első darabja az itt elhangzó nyitóperiódus, mely nekem olyannyira tetszett, és mindmáig olyannyira tetszik.   https://www.youtube.com/watch?v=L_dgq6hTkiQ