Mickey webnaplója

Hatvanhat
„Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.ֲ” (Weöres Sándor)
Hetvenöt
Jubileumi év, ha úgy tetszik. A jubilálásról Szabó Magda esete merül fel bennem. Az írónő nagyon hosszú életet élt. Élete delén túl születésének kerek évfordulóin rendre kitüntették. Ez eleinte könnyű volt. De hát a legmagasabb kitüntetések birtokosának miféle újabb elismeréseket találjanak ki, ez volt a visszatérő kérdés. A másik, hogy az idős írónő vajon igényelte-e a hangos-rangos ünneplést? Talán igen, utóbb már talán nem. Ha megérem a 75-öt, nem vágyom semmiféle piedesztálra állni. Éppen megfelelő egy családi körben tartott csendes köszöntés, ahogy ez általában szokott lenni.      
Most megyek hetvenöt felé. Én se járok óvodába, rekedt a hangom enélkül is. Korom nem érdem, csak szerény teljesítmény. A szemem még lát komfortos (multifoki) szemüveggel, fülem még hall, adott hangtartományban, lábam itthon jár, mert nem akarok kimenni, ha nem muszáj, a kezem még erős… Azért a kopásokat is érzem. Befelé figyelve erősen zúg a fülem, befelé figyelve minden szívdobbanásomat hallom, befelé sétálok a szobába, majd kifelé az előszobába. A belső táj olyan, amilyen, ezért kiegészítem a külső táj szemlélésével. A két táj szereti egymást. Belsőm érzékelte ma a szépséges felhőket, a szomszéd kopasz fájáról téli almát szüretelő bácsit, a maszkos és maszktalan sétálókat, a kutyátlan és kutyás levegőzőket, a babakocsival cirkáló fiatalokat.
***  
Valaki szerint jön a világvége. Valaki más szerint (Pál), amikor elharapódzik a bűn, túlárad a kegyelem. Szerintem az szokott lenni, hogy egy csendes tömegben élő kegyelem tart egyensúlyt a temérdek rosszal. A jelen civilizáció nem éppen pozitív irányba tart, a mohóság meglehetősen általános. Mindenesetre Prohászkának van igaza. „Aki csak a maga fogalmához ragaszkodik, és nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig a maga árnyékába lép. Nem lelkünk és énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen Fényt! Ezt add, Úr Jézus!... Ha a forrásnál ülök, nem turkálom föl iszapját, hanem belenézek s élvezem tisztaságát, s megtisztulok benne. Csendesítem a lelkemet.” (Soliloquia, 1924. január 1.) Még más vélemény szerint a világvége mindenkinek a halálakor jön el, hiszen kiesik az idő dimenzióból.      
***
Zene. Weöres: Csiribiri
https://www.youtube.com/watch?v=Tg8BgmEx_ro

Elmúla 2020, elmúla a karácsony, elmúla az újév, de nem múla el a vírus. Így az óvatosság sem múla el belőlünk. Csak akkor megyünk közterületre, ha a szükség úgy kívánja. Tapasztalatból mondom, hogy a sebészeti maszk a mínuszos időszakokban megtelik kondenzvízzel (kondenzpárával), s gyanítom, hogy eltömődve hatásfoka megcsappan. Így hát továbbra is helyben járok, azaz a lakásban sétálok. Kb. mp-enként egyet lépek. A lakás folyosója huszonöt lépés. Egy óra alatt, kb. 73-szor járok fel-alá.  Eközben kb 3600 lépést teszek meg, ha nem járkálok tovább.  Elvitől kölcsönkértem (s kaptam) kétkötetes könyvét (Egy csepp emberség). Hitem szerint valamiért életük vezérlő igéit-igazságait próbálják mikrofonba mondani a megszólítottak. Pulpitusként használt polcon áll nyitva a könyv, és amikor odakanyarodom, egy-egy szereplő mondatait elolvasom. Még sokokuk hátra van. Jelenits István pl. Radnóti Verscímét idézi: Fogaid ne mossa panaszszó. Panaszkodós korunkban egyik kapaszkodónk lehet ez a négy szavas megfogalmazás.
***
Dr. Nádasi Alfonz OSB  Hadifogolynapló-ját olvastam el tegnap és ma. Az első gondolatom: miért olvasok ilyen vad dolgokról? (Tajmir pokla, Szolzsenyicin  Gulágról szóló kötete, stb.) A második: A győztes nemzetek mit olvasnak? Csupa hamis illúzióról, csupa sikerről? csupa a vélt igazságosság bizonygatásáról?
A bencés szerzetes szép nyelvezetben megírt története igaz, és elég szörnyű témájából adódóan. Bőven kitér hősökre és gyávákra, helytállókra és megalkuvókra, s arra, hogy többségében miféle tolvaj bandák uralkodtak a rabok felett. Így volt ez a SZÚ-ban, és így van ez a világban ma is sokhelyütt. Többek között ezt írja: „Ha valamit megmondtam nekik a hivatásom sugallatára, magánvéleményük mindig megegyezett az enyémmel, de a katonai „reglama” lehetetlenné tette, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak.”
Ma is így van. Egyes politikusok négyszemközt helyeslik más diplomatáknak értékek mentén megfogalmazott véleményét, de a „political correct” mantrázásával szemben egy lépést sem mernek tenni. Ez a sunyi kettősség régóta torzítja a tisztánlátást (vö. pl. kettős mérce). 
Ugyancsak a szovjet állapotokról írva jegyzi meg Nádasdi: „Volt köztük [oroszok], aki alig tudott valamit a mi politikai helyzetünkről, mert a saját rádiójuk állandóan gúnyolódva beszélt rólunk.” Nesze neked „felszabadítónk” hősi neve, rádiója, amelyik a szövetséges (csatlós) államáról így kommunikál.
És ma?
A velünk szövetséges EU kormányon lévő politikusaink elleni kifakadásait az ellenségének se kívánom, nem azoknak, akikkel kart karba téve kellene együttműködniük. Persze nem úgy, hogy saját alkotmányukat fenekestül felfogatják idegen érdekek mentén.
Jobb, ha abbahagyom.
***
Zene. A tegnapi folytatása. Albérlet az emeleten. Szintén Dobos-S.Nagy szám. Amit lehet így is, úgy is értelmezni, vallani-imádkozni. https://www.youtube.com/watch?v=N3rTcDSBu-c

Egy dal motoszkál a fejemben és egy hegedű-darab. Utóbbi talán Beethovené. Csak a dallamot tudom jól-rosszul visszaadni. D m s md t, d di r s, r f l fr d r ri m s, m s d’ sm rfsi l s  /
dms  fmr  rfl  sfm  msd’ r’ m’ r’d’tl s s s s s m stb…
A dal pedig egy Dobos Attila-szerzemény. Kavicsok a vízparton. Amikor odaér a dallam, hogy „nem jöhet soha más, nem érhet csalódás, te vagy az, aki kell, aki kell énnekem. Maradj velem…”
A dal ritmus- és szekvenciaképlete így alakul: t,dr  dt,l,  t,ds  ffm  rimt  d’tl  d’tl  s f m   ltd’t  … 
Nekem ezek a zenei képletek hasonlóképpen hangzanak belül.
És még egy hasonlóságot ide teszek.
Van két Dobos Attila-szerzemény, amelynek a szövegét az égi és földi szerelemre, vonzódásra egyaránt vonatkoztathatok.  A földit szerelmi vallomásnak, az égit imának tekinthetem. Íme a szöveg:
/ Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Ezt én sohasem kutatom. / A sors, mint a víz sodort hozzám. /
Találkoztunk, mint kövek a vízparton.// Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Itt jársz már az én utamon. / Többé nem visz el senki tőlem. / Nem válunk el, mint kövek a vízparton. // Nem jöhet soha más. /
Nem érhet csalódás. / Te vagy az, aki kell. / Aki kell énnekem. / Maradj velem!//
Jöttél, ki tudja honnan és merről. /Most már velem élj, akarom. / Többé nem visz el senki tőlem. /
Nem válunk el, mint kövek a vízparton. //  (Dobos-S. Nagy)
A másik Dobos-nóta az  Albérlet az emeleten

/ Sötét a ház, hol régen lakom, / Nem süt be fény sem ablakomon. / Egy albérlet az emeleten, / Nincs díszpárnám a kereveten. / Sötét a fal és repedezett, / A szekrény már rég töredezett. /
Egy albérlet az emeleten, / Az otthon nekem ilyen. // De hogyha eljössz hozzám, / Kis szobámba eljön a fény. / Felejtem azt, hogy / Lakosztályom kissé szerény. / Nem látok már semmit, / Mert téged nézlek csupán, / És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám! // Kitárom én az ablakomat, / Nem látok mást, csak zord falakat. / Egy albérlet az emeleten, / Csak erre futja keresetem. / Nem látom lenn az embereket, / Nem látok fákat, leveleket. /Egy albérlet az emeleten, / Csak ez van, s te vagy nekem.//
Mert hogyha eljössz hozzám,... /
…És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!/
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!// (Dobos-S. Nagy)
Ugye, igazam van?
***
Zene: Kövek a vízparton  https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI

A tegnapi hagymás bab maradékát felfaltuk ma. Elég is volt ebédre. Úgy látszik, sok időnk van, mert 10-20 percig kerestük a neten, hogy hol lehet szalontüdőt kapni zsemlemorzsával (Baki. T. figyelmezhetett: zsemlegombóccal). Egyetlen helyen találtunk: egy üveg 33 dkg 3250 ft. Na, nem. Utoljára 26 ft-ért ettem a Dohány utcához közeli étteremben a Madách téren. Jó, kb. 40 éve. Levonták belőle a vállalati 5 ft-os bonomat.
Oltódzkodás.
Ha kinyitom a szememet és kinyitom a tévét is, biztos, hogy éppen oltanak valakit, akár reggel van, akár este vagy napközben. Már más is megjegyezte, hogy nem annyira esztétikus valami ez a téma, hogy folyton mutogassák. Nem vagyunk hülyék, elhisszük, hogy tövig kell nyomni a tűt a tűrő félbe, s nem szabad a merőlegestől eltérni, mint a franciáknál. „Csak merőlegesen hat.” Mondom Tücsinek: A sovány ember karjának a túloldalán jön ki a tű, és akkor végképp nem hat.
2021.
2021 a Szent József éve. 2021 Szent Jakab éve, 2021 az epikus túrák éve, 2021 a Szaturnusz éve, 2021 a Kalandvágyók éve, 2021 Kínában a Fehér Fém Bivaly éve, 2021 az önkéntesség éve, 2021 a vasút Eu.-i éve. Miket hagytam ki?
Január 7-én Attila, Rajmund, és Lúcián napja van.  Érdekes a naptárkészítők gyakorlata. Persze meg is értem őket. Legalább tízezer keresztnévből választhat a ma embere. Melyik naptárba férnének bele mind a Jótitól a Judárig, a Zsögöntől a Zsúborig, a Dzsesszikáról meg Dzseniferről nem is beszélve. Gondolom, már Jocky nap is van.
Tegnap nem véletlen, hogy lefotóztam a karácsonyfánkat. Szegény Nordmann-fenyőnk szétszáradt. Összeszorított ágakkal akadályozta meg, hogy a levelei lehulljanak. Leszedtük összes kitüntetését, jók lesznek legközelebb. A dolgavégezett fát Tücsi kiablakbólította. Én lent fogadtam, hogy senkinek ne essen a fejére se autójára, se másféle jószágára. Nyakon csíptem szegény ártatlant, és húztam magam után, mind a dacos gyereket egészen a gyűjtőpontig. Neki legyen mondva: nem bőgött.
Komoly könyvem van.
Halász Piusz O.Cist. Ilyeneket ír: „Az élet értelme abban áll, hogy értelmetlen azt mondani, hogy nincs semmi értelme.” (Niels Bohr)       
„Az ember a csodálatos világegyetemnek a csúcsa… Kérdés azonban, hogy ő maga már semmire se irányul? Fölötte már semmi sincsen?”
„Az egész világmindenség egyetlen rendezett egészet alkot, és benne minden mindennel összefügg.” (Ma láttam egy ökoszisztémát megvalósító őserdőről szóló filmet. Tényleg minden mindennel összefügg, és nem jó beleturkálni, mert borul az egyensúly, ami végzetes is lehet.)
Azt írja: „A tudomány a lét hétköznapi arcát, a művészet az ünnepi arcát pillantja meg. De van a világnak isteni arca is. A vallási inspiráció az örök szentet fedezi fel.
Bálványok: 1. Hatalom (vö. a hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma). 2. Tudomány. A felvilágosodás hozta, hogy a krédóban a hiszek szó helyén ez a szó áll: tudok. 3. Technika. Carrel írja: „Folytonosan fogyasztania kell a gyár termékeit, hogy munkája legyen azoknak a gépeknek, amelyek rabszolgája lett az ember.” 4. Anyag. Az anyagelvű szerint a lélek is az anyag származéka, és akkor az ember a csúcs, fölötte már nincsen semmi. 5. Élvezet. A cselekedet erkölcsiségétól függetlenített és öncélú élvezet is bálvány. „Aki szégyen és gátlás nélkül kielégíti a test kívánságait, az nem vétkezik” – gondolja Gide.
Azonnal abbahagyom, hiszen ez csak egy poszt.   
***
Zene. Ellington: Caravan, itt Art Blakey and the Messengers         
https://www.youtube.com/watch?v=HDbgLJt50ss

Ma ebédre hagymás babot főzött Tücsi Bud Spencer receptje alapján. Hozzáláttunk az evéshez, mint Bud és Terence (jelentem, nagyon ízletes). Kérdezem, melyikünk Bud Spencer és melyikünk Terence Hill? Egyik kövér volt, a másik sovány. Egyikük él, másikuk elhunyt. Más kérdés is akad. Rendben van, hogy Bud Spencer szerette a hagymás babot. Jó is az. De melyik Bud? Amelyik 125 kg-ról 175-re hízott, vagy amelyik 175-ről fogyott le 125-re. Nem mindegy, nagyon nem, mert én fogyni szeretnék. Már összeszámláltam a kcal értékeket. Belefér.
A szerelmes és a fotós
A szerelmes férfi rátalál a neki minden szempontból tetsző nőre. Feleségül veszi. Könnyű neki, mert a nő talál rá a neki minden szempontból tetsző férfira (legalábbis Kodály Z. így tudta).
Megházasodnak.
Eggyé lesznek.
Valami történik, ami általában roppant kellemes.
De hogy valójában mi?
A biológusok szerint az, hogy a kellemességen túl egyéb – fontosabb dolgok esnek. A pete (nem a nő) kiválaszt egy ondószálat (nem a férfi), és beengedi magába.
A férfi és a nő vár kilenc hónapot.
Aztán előhívják az újszülöttet.
Általában egészen más a picike, mint akit elképzelnek. Sokkal szebb, elképzelhetetlenül más, mint a házasfelek. Benne az egész rokonság – így vagy úgy. És az első tündéri mosoly az arcocskáján...
Nem is folytatom.
A fotós több-kevesebb céltudatossággal indul portyára. Kiválasztja az útjában előforduló témát. Ez lehet halszemoptikát kívánó, lehet makró, lehet zoom, lehet egy jellegzetes részlet, vagy egy harmonikus táj, esztétikus épület, csodás rajzolat, szép kontúr, sejtelmes ködös téma, tökéletes virág, hangsúlyos kontraszt, bármi. Megpróbálja nyugodtan tartani a kamerát (beton kéz, vagy állvány), s kattint. A többi a gép dolga (esetleg még a photoshopé). Vár, míg hazaér.
Elő sem kell hívnia a hagyományos módon, csak elektronikusan. Nincs más dolga, mint rácsodálkozni a gép képmezejében megjelent valóságdarabra. Lehet, hogy a kamera sokkal élesebben látta azt, amit a fotós csak sejtett. Lehet, hogy a gép egy plakát szövegét olvashatóan megjeleníti, amelyet a fotós alig látott.
Ezúttal először a fotós arcán jelenik meg a mosoly.
Másodszor is megjelenik, ha képe sokakat megörvendeztet, és erről pozitív visszajelzést küldenek a szerencsés paparazzónak.   
Ezt a témát se folytatom.
***
Háromkirályok. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Megyek visszafelé.
Boldizsár. Az asszír Baltazárból jön. Jelentése: Baal isten óvja életét. 
Menyhért. A héber Melchiorra hajaz. Jelentése: Királyi fény.
Gáspár: Talán perzsa eredetű. Jelentése: kincset megőrző. 
Láthatjuk, hogy nagyjából mesélő nevek.
Egy régi élményem Gergely Ákosról szól, aki gimnáziumi osztálytársam volt. Maklári Lajos, zenész, kémiatanár vezette a kórust. Egyszer tagtoborzást tartott.
- Gáspár, jössz énekkarra – mondja Ákosnak.
- Tanár úr, én Gergely vagyok.
- Nem baj Gáspár, akkor is jössz énekkarra. (Gáspár nevű fickó a párhuzamos osztályba járt.)
***
Zene.  Szívesen hallgattam fiatalkoromban a skót Donovant. Egyik szerzeményét mutatom itt. Egy szál gitárral adja elő.
https://www.youtube.com/watch?v=dRrjLkVaHK8               

Egyik eredeti mondásom, hogy ne fogadj el mástól tanácsot, tőlem se, ezt se. Kevésbé eredeti mondásom: Karinthy minden témát megírt előlünk. Ha nem hiszed, olvass még egy kicsit, amíg be nem bizonyosodik.
Íme, K F. megfogalmazása: „Neki ne adjak tanácsot,  hogy ne hallgassak senkire, csak magamra és őrá, aki azt tanácsolja, hogy ne fogadjam el a tanácsát.”
Ezek után, ha blogomat nem is, de ezt a posztot átadom neki. Miért írjak, amikor ő már mindent megírt. Inkább idézem őt:
Vagyon. Köztem és Rockefeller közt van egy közös vonás – neki van pénze, nekem nincs.
***
Kérdés. Hogy aludt az éccaka? – Nem tudtam megfigyelni, nem voltam ébren.
***
Vegyes házasság. Egy férfi és egy nő elvette egymást. Ennél vegyesebb házasságot igazán nem tudok.
***
Közmondás. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ha még ma megteheted, hogy valamit holnapra halassz, el ne mulaszd elhalasztani.
***
Villamos: Jármű, mely a túlsó oldalon megy ellenkező irányban.
***
Pszichoanalízis: A múlt század tudománya, amely sikeresen szétszedte az embert. Jöhetne már valaki, aki megint összerakja.
***
Grafológia: Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek.
***
Üdvözlés:
– Ajánlom magamat.
– Ajánljon valami jobbat!
***
Távíró.
- Papa mi a távíró?
- Nézd, fiam, az úgy van…hm. Képzeld el, mintha nekem volna egy olyan hosszú dakszli kutyám, aminek a farka itt volna, a feje meg Amerikában. Na mármost, ha én itt, Európában rálépnék a farkára, akkor az ugye Amerikában ugatna. Hát ez az.
- Értem, és mi az a drótnélküli távíró?
- Ugyanez dakszli nélkül.  
***
Smucig ember. Én, ha valakinek ígérek valamit, megtartom. Ha pénzt ígérek, azt is megtartom. magamnak. A pénzt.
***
Zene. Aktuálisan József Attila: Három királyok ea. Kormorán e.
https://www.youtube.com/watch?v=zMOqqlzIsuU

  

A neten való rendelést még gyakorolnunk kell. Egyik szállítmány duplán érkezett, a másikra meg hiába vártunk. valamit elbandzsíthattunk, mert nem érkezett semmi és előjegyzésünk sincs a kötetekre. Most várok egy ideig, mert minden könyv most nincs raktáron, s a meglévők árai sem tetszenek. Majd ha mindegyik készleten lesz és az árak is tetszenek, akkor… újra próbálkozom.
Maradnak a meglévők.
Befejeztem Szabó F. könyvét. Bizonyos részei hozzám közelebb állnak, mások kevésbé. Áll Tomka F. könyve. Majd. Most egy Prokopot olvasok (Kavicsdobálók), aztán Halász Piusz könyvét (Életünk értelme), s a Karinthy megmondja c. válogatást. Sorban állnak még két Prokop-kötet, Marton Zsolt interjú kötete (A megtérés útján), és Böjte Csaba (Füveskönyv)-e. Polcomon még a kölcsön kért két vaskos album: Egy csepp emberség. Gyanítom, hogy mire ezekkel végzek, túl leszünk a vakcinás időszakon, s nagyobb bátorsággal veszem nyakamba ismét a környéket. Addig egy-egy órát a nagy lakásban kóválygok – sétálás gyanánt.
Tegnap értem a végére a Prokop 100. c. emlékező kötetnek. Vegyes színvonalú megemlékezések, sok ismétlődő szöveggel a mű jellegéből fakadóan. A képanyaga pazar. A Csepeli Szent József otthonban fellelhető festményekből áll a válogatás. Jó adagot kifotóztam, hogy megmutathassam a FB-on. Apropó. A google azzal fenyeget, hogy a tárhelyem betelik egy fél éven belül, s akkor vagy bérelek kapacitást, vagy befejezem a fotók közzétételét. Utóbbit választom. Ha a google-nak nem éri meg, hogy szép fotók jelenjenek meg tőlem, akkor nekem se éri meg, hogy fizessek érte. Hiszen a törődésből és munkából bőven kivettem a részemet.
Egyszer úgyis abba kell hagynom a nyilvánosság előtti szereplést, sőt utóbb mindent.
Egyelőre nem esik az eső és nem esik a hó sem, de
esik a súlyom lassacskán, (most 107,5 kg-nál tartok),
esik a cukorszintem
esik a vérnyomásom
esik a nadrágom, ha nem szorítom meg jobban
esik le a cipő a lábamról, ha nem szorítom meg a pertlit,
esik a forint értéke
esik a napi vírusfertőzöttek száma
esik a lélegeztető gépre szorultaké
esik az elhunytaké
Már csak egy „esik”-et mesélek el, a szoc. idők egyik rendőrviccét.
Baleset. A rendőr veszi fel a jkv-et. Vakarja a fejét az egyes rubrikák kitöltésekor:
Eset: …. írja – Fejére tégla
Észrevétel:… írja – Nem vette észre
Halál neme: … írja – De igen!!!
*** 
Mivel várhatóan esni fog, megidézem a Beatlest. Rain.
https://www.youtube.com/watch?v=cK5G8fPmWeA&list=RD4qcv-Z6tgwA&index=6

Test és lélek.
Lám, még élek
Egyes vélemények szerint a test nem tehet semmiről. Az a kéz, amely ölt, nem jószántából hajtotta végre, amit a torz szellemű-lelkű gazdája parancsolt neki. A porhüvely egykor emberré szerveződött, ma van, és valamikor visszatér a földbe, ahonnan vétetett. Mit sem tehet róla, hogy az, akinek a halhataltan lelke-léte köré épült, mikre vette rá. Nem a lábam botlik meg, hanem én botlom meg, mert rosszul irányítottam végtagomat.
Nem is tudom, miért foglalkoztat éppen most néhány napja ez a kérdés. A test tehát ártatlan, miként a növény és állat teste is. A felelős a magára reflektáló én, az ego, amely lélek, és amely tudást szerzett öntudatra ébredése során. Itt abba is hagyom fejtegetésemet. Csak rácsodálkoztam egy villanásra erre a felfedezésre.
Egy másik gondolat is felmerül bennem. Egyik nagymarosi ifjúsági találkozóra mi készítettük a meghívó levelet. Így valahogy kezdődött:
Van Isten. Hiszed-e?
Őt magát – ismered-e?
Tanított minket. Hallod-e?
A természet őt tükrözi. Látod-e?
Szeret téged. Tudod-e?
Érdemes ezeket meggondolni év elején.
Mindjárt megerősödve indulhatunk neki a mindenkori jövő pillanatoknak.                 
***
Halász Piusz O.Cist. könyvét olvasom (Életünk értelme). Zseniális teológus, de több annál. Misztikus, lényeglátó. 
***
56-ban felmerült egy rokon orvos neve, aki minden kajáját kiporciózta mérlegen, hogy számon tartsa az általa megevett ételek kalóriáit. Mivel magam is fogyózom, ideális lenne, ha az élelmiszeradagok mutatnák a kalóriaértéket, és nekem mást se kellene tennem (ennem), mint egy kutyanyelvre felírni pincérmódra az általam elpusztított ételek-italok kalóriáit, és összeszámolni, hogy a nap folyamán hol tartok. Ha kumuláltan számolnék, percre tudnám, hogy mennyi jöhet még a kulináris örömökből. A dolog nem lehetetlen, se nem is könnyű. A legtöbb baj a kiegészítőkkel van. Mennyi liszt megy a rántásba, mennyi zsírral, mennyi tejet iszom a kávéhoz stb. Márpedig egynémely étel igen sokféle összetevőből áll.
Amit még megjegyzek, egy felmérés szerint a diétázók jó része furcsa ételösszetevőkkel kínozza magát, anélkül hogy fogyna. Azt hiheti, ha nem ízletes az étel, akkor nem is hízlal. Pedig de.            
LE A KILÓKKAL!!!
LE AZ ÖSZTÖNÖS CSIPEGETÉSEKKEL!!!
ÉLJEN AZ ENERGIATAKARÉKOS ÉTKEZÉS!!!
***
Zene. Egy kövér és egy sovány filmzenéje. Lalalalalala. Természtesen Bud Spencer és Terence Hill kabaréznak. Közben jön egy Levi unoka által „bántó bácsinak” nevezett bérgyilkos.   https://www.youtube.com/watch?v=iC8LGHYOBhM 

Valami okból ma a barátság mint olyan került terítékre. Aki kifejtette nézeteit, elmondta, hogy mindig szeretett volna egy igai barátra szert tenni, de ez a vágya sose teljesült. Próbáltam meggondolni a hallottakat.
A barátság definíciója elég tág határok között mozog. Pl.: Szabad elhatározással megvalósított személyes kapcsolat. Alapja a kölcsönös rokonszenv és az arra épült értékelő szeretet, amely legtöbbször a nézetek és az értékelés azonosságában is megnyilvánul. Isten és az ember között is létrejön: A kiválasztottak egyúttal barátai Istennek. Jézus a barátjává tette az embert, megosztva vele a szeretetet, amelyet az Atyától hozott. Lényeges eleme: egymás jelenlétének és javának keresése, a kölcsönös jóakarat és a közelségből fakadó öröm – írja a Katolikus Lexikon. Alkalmas eszköz az elidegenedés ellen – teszem hozzá – és olyan érzelmekkel is átszőtt kapcsolat, amelyben a felek kölcsönösen tiszteletben tartják egymás véleményét, s egymás javát kívánják előmozdítani. A barátság többnyire azonos neműek között jön létre, tehát a szexuális vonzás kiesik értékrendjéből. Mégis hasonlít hozzá, mert ki nem mondott, meg nem erősített szövetség ez a felek között.
Nem először találkozom a barátságról szóló álláspontok ütközésével. Évtizedekkel ezelőtt baráti közösségünk egyik tagja szót kért és elmondta, hogy neki egyszer más majdnem volt egy barátja. Aki aztán megnősült és így odalett alakuló kapcsolatuk. Másik társunk felállt, körülnézett és kijelentette, hogy a jelenlévők neki mind a barátai. Mindnyájunkra barátként tekint. Én meghökkentem a két szélsőséges megfogalmazás hallatán, és megértettem, hogy a szó jelentéstartalma milyen széles skálán mozog.
Az orosz mese szerint az a barát, aki nem hagy cserben veszély esetén.
A közmondás így szól: „Ments meg, uram jó barátaimtól, ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.” Kétségtelenül van ebben némi malícia, és óvatosság, no meg igazság is, mert egy másik  szentencia szerint huncut az ember, amíg meleg.
Ami a vegyes párosokat illeti, ugyan elképzelhető, hogy nincs bennük nemi vonzódás, de általában ki sem zárható. Hasonlatom szerint olyan egy férfi és nő között a barátság, mint a mágnesek közötti vonzás. Erő kell hozzá, hogy össze ne csapódjanak, és ez feszültségforrás.
Karinthy megfogalmazása hasonló: Ha bemegyek egy szobába, csak egy ember vagyok. De ha belép egy nő, akkor annyira válok férfivé, amennyire a nő nővé.
Igen. A viszony viselkedést vonz. Ez alól alig lehet kibújni, mert természetes (biokémia). Egyik akaratlanul is hódítani, másik imponálni akar.
***
Zene. Egy koloratúr szoprán. Mozart Varázsfuvola, az Éj királynője áriája.
https://www.youtube.com/watch?v=DXLXxXSLX2s

Sokak tapasztalata, hogy az év utolsó éjszakája épp olyan, mint a többi. Életérzésünk jottányit sem változik attól, hogy a naptárakat lecseréljük másikra.
Aki jól aludt, az az új évben is jól fog aludni.
Akinek testi bántalmai voltak, megmaradnak az új évben is.
Aki sorsával meg volt elégedve, ezután is meg lesz elégedve sorsával.
Akinek csikorogtak a csontjai, ezután is csikorogni fognak.
Ami változás, talán annyi, hogy az ünnepnapi torlódások miatt felszaporodik az ember postája. Íme, megrendelt könyvekért kell felkeresnem a postát.
Megérkezett viszont a Fülesbagoly tavalyi előfizetési áron. Emlékezetem szerint 295 ft volt a lap ára. A januári számon 395 ft-ot találtam. Rendes emelés. Viccei elég csapnivalók, de nem is azért szeretem. Kicsit köszörülöm rajta a memóriámat, a rejtvények fejtése által. Nem is értem, miért ragaszkodom olyan nagyon ahhoz, hogy szellemileg ne tunyuljak el. A hanyatlás elkerülhetetlen, legfeljebb elodázható.
Mostanság dúskálok olvasnivalóban. Még Karinthyt falom, de mellette Prokopot, Halász Piuszt is és jön az újabb könyvcsomag.
A pandémia ellen Deske szerint létezik egy ellenszer a svédeknél (ivermectin). Nem tudom, komolyan vehető-e? Amiért érdekel – hihetőleg együtt leszünk az iskolába járó Levivel, amikor itt lesz a ideje. Felvetéseim: Eddig se fertőzött senkit a családban, noha eddig is járt iskolába. Ha nekem kell elhozni kocsival, létezik fertőtlenítő lötty és maszk is. Meg kell bíznunk a köteles óvatosság eredményességében.
Aztán jön a vakcina. Az ilyen vagy az olyan. Tán csak elleszünk addig tünetmentesen.
***
Jégvakarással indult az év. De szép napos időre váltott. Majdnem lementem sétálni. Az ember hangulatára nagyon jó hatással van a napsugárzás.
Biztos sok költőt megigézett már. Nekem ilyen alkalmakkor Weöres S.: Téma és variációk c. verse kattan be. Csak a témát idézem: „Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
Van nálunk is árokszél, vannak kutyát sétáltatók, s bizony-bizony rabok is előfordultak nyáron, akik fűkaszával tették rendbe az árokszéleket. Hogy nótáztak volna, azt nem hallottam. Leginkább tízóraiztak, amikor arra jártam. Délután pedig beültek a rabkocsiba.
***
Ahányszor nappalink falára vetek pillantást, két egymást keresztező faágon nyugszik meg tekintetem. Unokáink csinálták nekünk. Az ablak felőli Levitől, a másik Domitól. Amikor kaptuk, mindkét keresztet odatettük, ahol most is állnak.
Dicsértem Leviét, de Dominak se maradtam adósa:
- Domika, a te kereszted is aranyos.
Domi meglepődött:
- Nagypapa, az nem kereszt, hanem egy repülő.
Ah, so! – válaszoltam.
***
Zene. Orff, Carmina Burana részlet.
https://www.youtube.com/watch?v=PJNp5UKRtbQ