Mickey webnaplója

Tegnap írtam a jó fehérek indiánirtó tevékenységéről. Ám voltak békés megmozdulások is. A földművelő indiánok mentették meg vagy öt tucat telepes életét az éhhaláltól, mert megtanították őket a növénytermesztésre. Ennek az együttműködésnek az emléke a Hálaadás napja Amerikában. Ma viszont Katalin nap van (a név jelentése: korona), Alexandriai Kataliné, akit az egyház egy időben mellőzött, mert nem ismerte el hitelesnek személyét. Aztán visszavette ünnepelt szentjei közé. Hogy élt-e, annak semmi bizonyítéka, de a legenda szerint lefejezték, mivel az ellene használt éles késekkel gyilkoló kerék széttörött. A legendás mártír a filozófusok és a fiatal lányok védőszentje.
Éljen Kata lányunk, és Isten éltesse, noha ő védőszentjének Siennai Katalint tartja, ám névnapját mindig nov. 25-én ünnepeltük. Éljen továbbá Kata húgom, aki szintén ma tartja névnapját.
Aztán persze az összes Katáknak boldog névnapot kívánok.
***       
Reggel megfejtettem egy olasz típusú rejtvényt. Reggeli után jól jön egy kis rutinos fejtorna. Kb.15-20 perc kell egy átlagos nehézségű és terjedelmű rejtvény megfejtéséhez. Most is így történt. Bár felébredtem hajnalban, hosszas kóválygás után visszaaludtam, s csak hét óra előtt ébredtem, ébredtünk újra.
A jezsuita szerkesztőség előtti falitáblán rendszeresen olvashattam egykor az aktuális programokat. Egyiknek ismétlődő címe így szólt: Pepi bácsi elfoglaltságai.
Szerencsére nincs ilyen táblánk, mert csaknem üresen állna. Elfoglaltságaink alig tervezhetők. Most pl. két unokát kaptunk kölcsön. Adódik egy kis krumplipucolás, s talán porszívózni is kellene már.
Ezenkívül vár rám az Északnyugati átjáró, amelynek soron következő fejezetében éppen a Rangerek egy csoportját akarják megnyuvasztani a franciákkal társult indiánok.
Ez egy ilyen nap. A FB-on olvasom, hogy Rákosi pribékjei hogyan kínozták áldozataikat. A Wikipédián Katalin kerékbe törése kapcsán a kivégzési módokat láttam képes mellékletekkel. Ilyenfajta szörnyűségekre állat nem képes, legfeljebb a tövisszúró gébics.
Nincsenek illúzióim afelől, hogy a ma embere legalább olyan aljasságokra képes, mint a régiek voltak. Akkor is, ma is túlmutat az emberen a rossz mivolta, megvalósulása. Minden ember sajátos méltósággal születik. De hogy olykor mivé lesz…
***
Ferenc pápa Japánban járva deklarálta, hogy bűntény az atomfegyverek gyártása, tartása, pláne a vele való fenyegetődzés. Persze, hogy az.
Eddig is tudtuk, de ki elég bátor a nagyhatalmaknak szegezni a súlyos vádakat tartalmazó mondatokat.  

A cím ötletét egy Dave Brubeck jazz-szám címéből vettem. A lényeget elég jól fogja.
Ma van Krisztus király ünnepe. Nem olyan király ő, mint a föld királyai, akikről Sámuel próféta megjósolta mindazt, ami bekövetkezett a történelemben, de hányszor és hányszor. Ilyeneket prófétál: „A király jogai: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket – a szekerei előtt kell majd futniuk; megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire. Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.” (1Sám 8,11 skk.) A nép persze nem hallgatott rá.
Nem ilyen a Mindenség királya, akiről Izajás jövendöl, és akit Szent Pál himnikus mondatokban méltat: „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1,14–20)
Másutt kifejti, hogy Krisztus az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.
Nekem pedig továbbra is ő a szegletkő, az igazodási pont, ahonnan érdemes indulni, s ahová érdemes visszatérni. Akinek a tettei és szavai kölcsönösen egybevágnak és hitelesítik egymást. Péter is ilyesmit fogalmaz meg: „Nem adatott más név rajta kívül, akiben üdvösségünk volna”.
***
Ma lehetett adakozni a karitásznak, a határon túli magyaroknak, az Élelmiszerbanknak. Lehetett telefonhívással is segíteni a rászorulóknak. Ma láttam egy visszajelzést arról, hogy magyar adományokból vettek egy afrikai kórház elesettjeinek ágybetéteket. Azt hiszem, ezt nem támogattuk, pedig fotók igazolták, hogy jó célra, jó helyre ment a pénz. Azért nem maradtunk ki minden szervezés támogatásából.
***
Ma meglátogattuk a gyerekeket. Sajnálom, hogy nem segítettem többet, mint amennyit. Nyitottabb szemmel kellett volna közlekednem. Mindenesetre elemi kedvességgel találkoztam széltében-hosszában. Ez egy nagyszülő élménylehetősége és örömének oka.

***
Tegnap elkezdtem felfalni Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró c. kötetét. Az első részben kinyírnak a derék Rangerek kb. 200 indiánt.
Okkal tették, mert ha nem ők, akkor azok őket.     
Okkal tették, mert az indiánok nem kegyelmeztek a foglyaiknak, megkínozták őket, halomra gyilkolták őket, és a szegény gyarmatosítók gyerekeit fához csapkodták, hogy a fejük összetört. A Rangerek parancsnoka megtiltja a rajtaütés résztvevőinek kínzás alkalmazását, mert az idő szorításában vannak. Ezzel elárulja, hogy a Rangerek se kerülték a kínzásokat, ha idejük volt rá.
Micsoda szereptévesztések a szerző részéről. Végtére is kik mentek kiknek a nyakára. Kik törtek kiknek az életére. Kik is azok a szegény gyarmatosítók? Kiknek a földjén munkálkodtak azok a szegény farmerek? Kik rabolták el kiktől a területeiket? Kik kezdtek el skalpot szedni? Csupa szónoki kérdés egyetlen elfogadható válasszal.
Meg kell mondanom, hogy a könyv szerkezete olyan, hogy nehéz letenni egy-egy rövid fejezet végén.

Kassa védőszentjévé avatták Árpád-házi Szent Erzsébet (sic!)
Fábián Gergő • 2019. november 19., 08:21
Ünnepi szentmise keretében hivatalosan is Kassa védőszentjévé avatták Árpád-házi Szent Erzsébet (még egyszer sic!).
Ezt a cikket a Ma7 közli: https://ma7.sk/
A baki gazdája nincs egyedül. A jezsuita könyvtár egyik polcán találtuk anno a cédulát: Elvittem a Faust.
Könnyű ezeknek az analógiájára további t-végű szavakkal operálni.
Kapásból:
Kiszellőztettem a szobai füst.
Megízleltem a must.
Lekéstem a vonat.
Elolvastam a kötet.
Leszeltem egy darab sajt.
Kettétörtem egy bot.
Bezártam a bolt.
Meghallgattam a koncert.
Otthagytam a tányér szélén a köret.
Feltekertem a drót.
Itt abbahagyom a történet.
***
Lackfi János egy hangzó eltérítésével könyvcímek megváltoztatására buzdítja híveit.
A merítési lehetőségek száma úgyszólván végtelen. A változatoké még inkább. 
Itt van pl. Manzoni: Jegyesek c. munkája. Egyesek, Legyesek, Jegesek, Jelesek, Egesek, Egyetek, Egyenek, Egy N.-nek, Kegyesek, Meggyesek, Begyesek, Hegyesek, Szegyesek, Vegyesek, Egyebek, Egyedek, Egyelek, Egy Elek, Egy gyerek, Egyezek, Ej, esek!, Jegyesem, Jegye sem, Jegyesed, Jegyes L…
Vagy a Nyomorultak, Komorultak, Nyomor utak, Nyomor Ultik, Gyomor utak…
Vagy pl. Valamit visz a víz, Valamit visz a kvíz, Valamit hisz a víz, Valakit visz a víz, Valamit vesz a víz, Vala, mit visz a víz, Valamit vissza visz, Valami Tisza-víz.    
Így írtok ti, Így irtó Kati.
Így irtok én.
***
Ide írom, mert a WordBlitz nem enged üzenni a mes.-en. Nem akarom elnyerni se X, se Y ,se Z serlegét!

Megszoktuk már, hogy karitászakciók sokféleségével szembesülünk évente Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe táján – advent közeledtével. Az egyik ilyen a határon túlra szánt dologi gyűjtés, melynek a keretében kizárólag tartós élelmiszereket és tisztálkodási szereket kívánnak továbbítani a szervezők – azt hiszem, Kárpátaljára. Vihetsz nehéz alap élelmiszereket, zsír, cukor, liszt… vihetsz könnyebb tisztító szereket a fogkeféktől a pipereszappanig, bármit. Beviszed az eklézsia gyűjtőhelyére, innen kiviszik, felpakolják egy furgonra, s viszik rendeltetési helyére. Nehéz érteni, mi ebben a jó. A csuklóztatás hasznára van a léleknek? Kell ez a kis testmozgás? Nem lehet a határ túloldalán élelmiszert kapni, vásárolni? Merthogy a logisztika ismeri az áruátrakási többszörös fogalmát. A józan ész azt diktálja, hogy minél kevesebbszer rakják át az árut, annál kevesebb munkával jár, annál kevesebb a sérülési veszteség is. Ha meg lehet kint kapni a kért cikkeket, akkor legegyszerűbb pénzt vinni oda, ahol a szükség mutatkozik. Ha ez nem lehetséges, egy élelmiszernagyker. cégtől érdemes az összegyűjtött pénzért egy összegben megvásárolni a kért javakat.  
Nem ez történik. Számos gyűjtőhelyről indulnak a segélyszállítmányok, s csak remélni lehet, hogy a határnál nem kell közelharcot vívni ahhoz, hogy meg is érkezzenek a rendeltetési helyükre a portékák.
Hogy legjobb pénzt vinni, azt nem én találtam fel. Apósom hívta fel rá a figyelmemet. Ha turistaútra indulsz – mondta –, nem kell sok kacatot magaddal cipelned. Elég, ha van nálad egy tömött pénztárca.  
Azt hiszem, igaza volt.
***
Fenekedik az ellenzék a fővárosi fejlesztések kapcsán, fenekedik a parlamentben, fenekedik az utcán, fenekedik a gáncsoskodva, fenekedik EU-beli viselkedésével. Elromlott-e valami a választások alkalmával? Volt-e probléma a főváros korábbi irányításával? Merthogy leváltották sikeres főpolgármesterét (lesz még róla utca elnevezve, lesz még szobra felállítva) egy nyeretlenre (nem lesz róla utca elnevezve és nem lesz szobra felállítva). KG megválasztása óta megy a szájkarate az eltervezett városszépítő munkák mellett és ellen.
Hasonló jelenségre tanítottak a szociális testvérek anno. Egyik előadásukból az maradt meg bennem, hogy ha az országvezetés rossz szociális döntést hoz, annak keserves következményei lesznek. Az országos karitászhálózat zsíroskenyér-hegyeket kenhet naponta, mert megsokasodnak a rászorulók. Most ez történik politikai vonalon. Amit korábban sétagalopp módon végre lehetett hajtani, ma folyamatos ellenszélben kell érte dolgozni az eredményesség kétes kimenetele mellett.
Miért történt mindez?
Nem könnyű rá a válasz. Hiszen Tarlósra most sokkal többen szavaztak, mint korábban, amikor nyert.
Azt hiszem a sportban található erre analógia. Aki a hosszútávfutást vezeti, ritkán nyeri meg a futamot. Elég az utána következőknek az első farvizén haladniuk, s végső soron az utolsó méterek erőtartalékai döntik el, hogy ki nyeri a versenyt. Mivel az első futó alkalmasint teljes erőbedobásával vezeti a mezőnyt, a végére nem marad plusz energiája.
Valahogy így lehet ez a választások körül is – vagy egész másképpen.         

Egy érdekes apróhirdetés egy szegedi újságban jelent meg vagy száz éve. A blikkfangos felütés nagy kövér betűkkel így szólt:
INGYEN (majd így folytatódott immár aprókkal:) 
semmit se adnak, de nálunk olcsón vásárolhat.
Ez persze már így is öröm, még ha nem is igaz.
Mert valójában ingyen áll rendelkezésünkre a Föld egésze.
Ingyen kaptuk az őserdőket,
ingyen a tengerek és folyók vizét,
ingyen a talajt,
ingyen a levegőt,
ingyen a szépséges csillagos égboltot,
ingyen süt a Nap,
ingyen világít a Hold,
ingyen kaptuk általában az egészségünket,
ingyen teljes életünket,
ingyen emberi környezetünket,
ingyen társainkat utunkon..
Mert a Teremtő
ingyen szeret minket, és minden, amink van az ő
ingyenes ajándéka.
Hogy egyesek a javak aránytalanul nagy részére rátelepedtek, arról nem ő tehet.
Hogy az ingyenes szeretetének lenyomataként rendelkezésünkre bocsátott parancsait rendre felrúgjuk, arról sem ő tehet.
Mindez azért tör fel belőlem, mert Laci atya – alias Varga László püspök – mai twitter-üzenete ezt az ingyenességet ajánlja figyelmünkbe. Ezt írta:
„Ahhoz, hogy szeresd a valóságot, örülj a dolgoknak úgy, ahogy vannak, nem kell sem pénz, sem hatalom, csak hálás szív. Ingyen is lehetsz boldog! �”
Jogos. Hiszen az ingyen kapott ajándékért illik hálásnak lenni, illik hálánkat valahogyan kifejezni, kimutatni. Alighanem azzal fejezzük ki legtermészetesebb módon hálánkat a kapott javakért, ha élünk velük, ápoljuk, kultiváljuk őket, és nem élünk vissza velük.
Megjegyzem, az árendába adás nagymesterei köztünk élnek. Csokonai szerint Zsugori uram az ájert is árendába adná.
Egyelőre ez nem áll fenn, de építkezni nem lehet akárhol, ingyen meg pláne nem.
Behajtani még ingyen lehet a fővárosba (a dugódíj egyelőre csak fenyeget), de leparkolni nálunk már a legtöbb helyen nem.

Azt hiszem, szeretem a jó focit, s olykor találkozom is vele. A sport tévécsatornák sokféle műsorral kecsegtetnek. Valahogyan a klubmeccsek érdekesebbek, mint a nemzeti tizenegyek találkozói. Ugyanis a klubjátéknak megvan az az összeszedettség jellege, ami a válogatottakéból hiányzik. Ettől kezdve csaknem kiszámíthatatlan, hogy egy-egy nemzeti tizenegy hogyan fog szerepelni. Láttam már görög EB csapatot játszani. Láttam már, hogy a portugálok nem tudják kétvállra fektetni az egyik összecsapás alkalmával a magyar válogatottat (láttam Ronaldót toporzékolni). Mindenesetre az aranycsapatnak csupán az emléke valóságos. Mindezt azért írom, mert tegnap Wales ellen indult „sorsdöntő” mérkőzésre a nemzeti válogatott.
Rámentem a meccsközvetítésre az első tíz percben, és azt mondtam magamban, amit A tíz mesterlövész c. filmből merítettem: Eddig még jó. Tényleg az volt: 0:0.
De látszott a magyar csapat szorult helyzete is.
Visszakapcsoltam a második félidőben is, a 65. percben.  A kijelző azt mutatta, hogy 2:0 oda. Ajjaj. Minek nézzem? Lefeküdtem aludni.
Reggel megtudtam, hogy maradt a vesztes állás.
Tehát Wales a továbbjutó, hogy aztán egy újabb sorsdöntő összecsapásban kiessen. Ha meggondolom, csak egy aranyérmes csapat lesz ez alkalommal is.
Ami pedig a focit illeti, nagyon sok erőfeszítés kíséri a csapatok kinevelését.
Hogy megéri-e? Nem tudom. Más sportágakban – elsősorban a vízi sportokban – kétségtelenül jobbak vagyunk.          
Nem is akarom tovább ragozni a honi sporthelyzetet. Hiszen magam sportegyesületnek soha tagja nem voltam, bár focizni szerettem, mégis a pálya széléről kiabálok, ha véleményt alkotok a sportokról.
Kétszer voltam a Népstadionban: először Satchmót, Louis Armstrongot láttam-hallgattam a betonteknőben, másodszor pedig (Szent) II. János Pál stadionbeli megjelenése alkalmával látogattam oda.
Valahogyan a focimeccsek látogatásai kimaradtak az életemből.
Tinikoromban rácsodálkoztam osztálytársaimra, akik ilyen-olyan drukkerek voltak, és hatalmas energiát fektettek bele, hogy saját csapatuk szereplését az egekbe vigyék szemben

- Józsi, hány gombócot tudsz megenni éhgyomorra? – kérdezi Jancsi a barátjától
- Legalább négyet.
- Haha. Tévedsz. Csak egyet. A többit már nem éhgyomorra eszed.
Pap Jancsi, a poénlövő meghallva a viccet maga is el akarja mondani.
- Móricka, hány gombócot tudsz megenni éhgyomorra?
- Hármat.
- Kár. Ha négyet mondtál volna, lett volna számodra egy jó viccem.
***
Az egésznek az ad aktualitást, hogy egy angol nyelvű FB-bejegyzés szerint a NASA megerősítette azt a korábbi kutatói állítást, miszerint nem emberi tevékenység következtében jön a klímaváltozás, hanem a Nap okozza. A Föld pulzáló módon egyenetlen pályán közelíti meg a Napot. Mostanában túl közel kerül hozzá, illetve távolodik el tőle. Másfelől a föld tengelyében is beáll időnként egy kisebb elmozdulás, és ez a kettő okozza az időnkénti szélsőséges időjárást, és az akármekkora mértékű felmelegedést. A cikkíró még hozzáteszi, hogy a klímaváltozással a baloldal riogatja eredményesen a népeket.
A cikkel csak az a baj, hogy egyesek HOAX-nak nevezik, mivel régóta kering az interneten. A nagyobb baj vele az, hogy másfelől álhírnek nevezik, aminek semmiféle tudományos alapja nincs.       
Magam nem tudok érdemben beleszólni a vitába. Trump elnök kiáll a klímaváltozáshoz semmi közünk-verzió mellett. Az EU pedig a klímaváltozás megállítására, legalábbis mérséklésére agitál.
Ha csakugyan a Nap okozná, akkor kísértetiesen hasonlítana az óegyiptomi történetre, ami arról szól, hogy a napfogyatkozást a papi rend előre kiszámította. Amikor bekövetkezett, hókuszpókuszokkal próbálta alátámasztani, hogy hatalma van a nap eltüntetésére, illetve elővarázslására, amennyiben a nép hódol a papok előtt. A nép hódolt, a Nap pedig előbújt annak rendje és módja szerint.
Ha igaz lenne a NASÁ-nak tulajdonított megfigyelés, akkor se ismétlődne meg az ókori „csoda”, mert a pulzusváltás belátható időn belül nem valósulna meg. Így az emberi beavatkozás eredményességével érvelők elesnének a „na ugye, megmondtuk” győzelmi felkiáltásának a lehetőségétől. Hol lesznek már akkor ők, hol leszek már akkor én, ha egyáltalán túl lehet élni a felmelegedést.
***
Ma  megérkezett két összerakható fotel (román), egy összerakható asztali lámpa (kínai), egy hosszú fa lerakó (orosz) és egy fém lerakó (kínai). A meglévő lengyel kanapé társaságában kell jól érezniük magukat. Két markos legény szállította az emeletre a bútorféléket, és két kevéssé markos valaki, feleség és én állítottuk össze a lapra szerelt foteleket stb. Filmezni kellett volna bennünket, ahogy öregesen birkózunk a combos darabokkal: Kitűnő témát szolgáltattunk volna egy karikaturista számára.
Meg is jegyeztem, hogy csak annak örülök, hogy nem karácsonyfát kellett lapra szerelt állapotából életre keltenünk.
Ugye, tudja mindenki, hogy milyen az IKEA-karácsonyfa? Külön egy dobozban a kóró, egy másikban a ragasztó. Egy zacskóban pedig a tűlevelek.   
***
Dal a receptkiváltásról
Van szatyromban minden jó,
Amlodipin, Valsacor,
Atorva és Diovan.
De hogy ebben mi jó van...?

- 

Ma az olvasmány a Makkabeusok első könyvéből vétetett. Ebből ragadok ki egy mondatot: „A király felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben.” Lám a stadionépítés nem új keletű. Miért is van rá szükség mégis? Egyszer A. Merkel értésére adta OV, hogy annál rosszabb variáció nem létezik, mintha a gazdagság gyengeséggel párosul. (Logikus. Van vagyona és gyáva: Vegyük el tőle az értékeit!)
Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Erősíteni kell az embereket.
Tehát kell a sport, kell a testedzés, kell a megannyi intézmény is.  Ha elég edzetté lesz a társadalom, akkor erőt lehet a betolakodni vágyókkal szembeállítani.
Megpróbáltam tréfára fogni, hogy kiktől mire lehet számítani?
A sakkozók elkészítik a stratégiát.
A go játék képviselői vigyáznak az ország területi épségére.
A futballisták kialakítják a helyes taktikát.
A birkózók ölre mennek az ellenséggel.
A vívók megvívják ádáz tusáikat.
A pólósok segítik a folyamőrséget.
A súlylökők a várvédelemben látnak el feladatot, a bástyákról dobálják a súlyokat.
A gerelyhajítók a gyalogságot erősítik hatalmas és félelmetes fegyvereikkel.
A diszkoszvetők dobócsillagként küldik az ellenségre korongjaikat.
Az öttusázók a hegyivadászokat megszégyenítő manőverekre vállalkoznak.
A hosszútávfutókból lesznek a futárok.
A rövidtávfutók a füstgránátokat visszadobálják a feladóknak.
Az ugrók ráugranak a támadókra.
Az ökölvívók kiütik az ellenséget.
A kerékpároshadosztály a korábbi könnyűlovasság feladatait látja el.
A gátfutók árkon-bokron üldözik a menekülőket.
A gyaloglók lelépik az ellenfelet.
A tájfutás résztvevői helyismeretüknél fogva nyernek.
A „bénák” öngólokkal gyengítik a csatározókat.
A felsorolás folytatható.
Én itt mindenesetre abbahagyom az agyzsibbasztást, márt bár nekem kellemes időtöltés, hátha mások számára unalmas.

FülesBagoly hanyag módra:
Úgy kell annak, aki megveszi a FülesBagoly Olasz módra c. rejtvényújságot. Már sokszor elhatároztam, hogy nem adok ki pénzt erre a hevenyészett lapra. De mivel a kapott két rejtvénylap 79 rejtvényét megfejtettem, új muníció után kellett néznem.
Megvettem a novemberi számot. Nem hallgattam Karinthyra, akinek a tréfás közmondásai között szerepel: Aki megveszi a házat, megveszi a poloskát is. Hát én megvettem. Ha lehet, még azóta is romlott a nívója a lapnak, hogy utoljára találkoztam vele. Az anagramma rejtvényt csak úgy lehet megfejteni, ha a rejtvényábra alsó sora alá egy újabbat szerkesztek hozzá.
A mozaik-rejtvényt sehogy se lehet megfejteni. A megadott mozaik darabokból nem áll össze épkézláb megfoldás, s a végére lapozva egy másik rejtvény megfejtését közlik, amely köszönő viszonyban sem áll a feladattal.
A rejtvényhez Bús Balázs repi tollát használom. Meg kell hagyni, prímán ír. (Kár, hogy Balázs elvesztette a választást.)
Tegnap itt volt Rita unoka. Nincs két éves. Meglátta nagymama kezében a Bús Balázs-tollat. Elkérte nagyanyjától, s hozta nekem a rejtvénylappal együtt, hogy dolgozzak vele, mert az az én tollam.
***
És ha már a választás vegyes kimenetélénél járok, hadd jegyezzek fel egy hasonlóságot a választások kimenetele és a graffitik között: Ha van még efemer valami, az a graffiti. Olykor-olykor sajnálom, hogy így van. Mert bár a graffitik zöme pocsék firka, akad üdítő kivétel is. Ám ezek sorsa ugyanúgy efemer sors, mint a pocsékoké. Takarja őket a következő firka, amely nincs tekintettel arra, hogy az alatta levő esetleg nagyságrenddel különb színvonalú volt, mint az aktuális. Nem így van ez választások alkalmával is? A hitvány nemegyszer letakarja az értékeset.
***  
A Puskás Aréna megnyitója egyben egy legendás játékos búcsúja is volt: Gera Zoltán 67 ezer ember előtt tett tanúságot hitéről, szavait jól hallható taps követte. „Mindenekelőtt Jézus Krisztusnak köszönöm, hogy itt vagyok. Mindent, amit elértem, neki köszönhetek.”
Nem ő az egyetlen, aki tehetségét rendszeresen megköszöni annak, akitől kapta. Pl. a belőtt gólok után, amikor az égre mutat. Pl. Balczó András, aki elmondta magáról, hogy a müncheni olimpián eljutott a mélypontra, amikor is egy olyan égi löketet kapott, hogy öttusában egyéni olimpiai bajnok lett. Kegyelemként emlékezik rá, hogy rájött, hogy nem tartozik senkinek a győzelemmel, s ne azért szeressék, mert első lesz, hanem a Balczó Bandikát szeressék. A nyerési kényszertől való szabadulás szárnyakat adott neki. Győzött és győzött, amíg mindenkit mindenben le nem győzött. Így volt ez már régen is. Toldi a cseh legyőzésekor mit is mond? „De nem köszönöm azt magam erejének, / Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.”

George, légy szíves, ma már ne mondj több igazságot, kérleli a professzorné férjét Albee drámájában (Nem félünk a farkastól). Mivel a közelmúltban már annyi igazságot hintettem el, elhatároztam, hogy ma nem elsősorban igazságokat fogok termelni, olvasott rezüméket magamból kisajtolni, hanem megpróbálom az alig lehetőt: Néhány viccet idehozni. Azért csaknem lehetetlen a dolog, mert a vicc nem terem, mint kender – bőven.
Azért van néhány már-már viccnek számító közlés különböző forrásokból. Ezekből szemezgetek.
***
- Kedves mester, higgye el, sokra tartom, hogy az éjszaka közepén segít nekem – mondja a lerobbant kocsi gazdája az autómentőnek.
- Hát még én! – feleli a mester.
***
(Nem Karinthytól vették kölcsön, merthogy) Mi az: A sivatagban él, és szemmel láthatóan semmi dolga.
- Ücsörgőkígyó.
***
Poénos vicc: Két folyó beszélget. Az egyik megkérdezi: - Mondja, nem véltelenül ön a Po folyó?
A másik így értetlenkedik: Po én? Micsoda poén!
***  
Doktoros.
- Doktor úr, segítsen! A nővérem liftnek képzeli magát.
- Hozza be hozzám a nővérét, kérem!
- Nem tudom, mert nem áll meg ezen az emeleten.
***
A bárpultnál ülő férfi dupla whiskey-t rendel.
Megissza, belenéz a zakója zsebébe, bólint, és rendel egy újabb pohárt italt.
Megissza, belenéz a zakója zsebébe, bólint, és rendel egy újabb pohárt italt.
A pultosnak feltűnik a dolog, és megkérdezi a vendégtől:
– Mondja, kérem, mi van a zsebében, hogy minden pohár után belenéz?
- Az ügyvédem fotója. Ha már kezd becsületesnek látszani, az azt jelenti, hogy már eleget ittam.
***
Azt álmodtam, hogy két fél vagyok. Ennyi az egész.
***
Mi legyen a Rex-felügyelő utolsó epizódjának a címe?
REXIT. (Ez az én szabadalmaztatásra váró poénom.)
***
Öreg bácsika elmegy az életbiztosítóhoz, hogy szerződést kössön
velük: Az ott lévő hölgy megkérdezi:
- Hány éves, bácsika?
- 102 éves vagyok.
- 102?! És a maga korában életbiztosítást akar kötni? Tudja mit? Jöjjön vissza holnap.
- Holnap nem jó. Akkor lesz az apám születésnapja.
- Az apja születésnapja!? Hány éves az apja?
- 139.
- Akkor jöjjön vissza a jövő héten.
- Jövő héten végképp nem jó. Akkor lesz a nagyapám esküvője.
- A nagyapja esküvője!? Hány éves a nagyapja?
- 164.
- És az ő korában meg akar házasodni?
- Nem akar, de a szülei erőltetik...