Mickey webnaplója

Pater Pio szobra állt a szekrény tetején. Az ő közbenjárását kértem, hogy ne fújjon rá a holter, ami időzített bombaként ketyegett rajtam.  Félóránként rám ijesztett, amikor elkezdett dolgozni. Azt hiszem a közelmúltnak ezt az eseménysorát megírtam korábban. Azt is, hogy kb. 40 mérésből cca 10%-nyi, amikor magasabb tartományba tévedt. A többiben nem. Ez jó jel.
Aktualitása mégis van a visszaemlékezésnek. A holter tartalmának a kiértékelése szeptember 23-án lesz. Ránézek a naptárra: Pietrelcinai Szent Pio emléknapja. Ennyi véletlen nincs. Továbbra is kérem közbenjárását. Miközben éltet a Dér Katalintól hallott szlogen: „Most már minden jól van. És ez igaz, és ez igaz, ez igaz...”
Ha nem volna elég, ideidézhetem a csütörtök délutáni cetli szövegét, amelyet a kocsim szélvédőjén találtam a parkolóban. A többi kocsi szélvédőjén nem láttam semmit.        
A cetli igazából egy félbevágott levelezőlap, amelynek szöveget tartalmazó része került az üvegre. Így szól: „Ne félj, mert én veled vagyok, és megáldalak téged.” Ez nagyjából az ószövetségi Ter 26,24 verse, és Izsák a címzettje. Mi tagadás, jókor jött, mert igen pozitív kicsengésű.
Mi mást kívánhatnék, mint hogy akik a posztot olvassák, vonatkoztassák valamiképpen magukra.
***
A FülesBagoly szeptemberi számában találtam:
- Az ember lehet szélvédő és lehet bogár… (Hát igen, ha jobban meggondolom.)
- Mit csinálnál, ha észrevennéd, hogy ég a ruhád?... Nem venném fel.
- Bankrablás, kétmillió hiányzik. Az igazgató kéri a publicistáktól: Írják azt, hogy ötmillió hiányzik. Így legalább a rablónak jól ellátja a baját a felesége, amiért 3 milliót eltagadott.  
- Éjszaka betörő járt nálunk és pénzt keresett. Felébredtem, és csatlakoztam hozzá.
- Egyszer volt egy csúnya balesetem. Légtornászként pénteken megkértem a társamat, hogy engedjen el korábban!
***
A Vigilia tavalyi 3. számában Rónay László egy értekezése vége felé ilyen mondatokat ír: „Történelmietlen volna Klebelsberg vitathatatlan eredményeit a mába átültetni, hiszen működése óta a kultúra fogalma hihetetlen mértékben gazdagodott, de például az iskoláztatás és az egyetemek területén visszafejlődés érzékelhető, amelynek gyászosak lesznek a következményei. Nem csak az ismeretek és a tudás csökkenésével kell számolni, de a nemzettudat hanyatlásával, az áldozatkészség elsorvadásával is. A pedagóguspálya egyre kevésbé vonzó, a külföldre távozott fiatalok pedig nem is fontolgatják hazatérésüket.”  
Becsülöm a szerzőt, és szívből kívánom, hogy ne legyen igaza.

Ezek sose jönnek! Lehet, hogy mi megyünk? A mondás legalábbis így szól: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Reggel magamban már összefoglaltam, hogy miről fogok ma írni. Aztán a szép kerek gondolat köddé vált. Csak foszlányokat találok belőlük. Ezek jobbára arról szólnak, hogy egy régi dagályos kéziratot kellene maivá faragni. Olyan munka ez, mintha kapnék egy barokk fotelt azzal, hogy tegyem a mai ember ízlésének elfogadhatóvá. Ha elhagyom a redundáns jelzőket, amelyek miatt ma nyálasnak minősítené az olvasó, akkor egy tiszta, de „hipózott” szöveghez jutok. Ez érthető és világos, de nincs stílusa. A patinája odavész, új stílust pedig nem kap a megfaragás által.
Arra jöttem rá, hogy több átfésülést igényel a szöveg. Először le kellene számolnom a helyesírásunknak nem megfelelő szövegtesttel. Majd újra olvasva ki kellene javítanom a stílusbeli fonákságokat.       
Majd a jövő hét elején nekiugrok a munkának, amikor hűvösebbre fordul az idő.
Majd a jövő héten olajat öntök a sebváltó kenése céljából a motorház megfelelő helyére.
Majd a jövő héttől (szept. 3–5.) nem szedem a Merckformint, mert nem jó a CT-vizsgálatnak. Megtudtam, hogy utána 3 napig szintén nem szabad szedni. Eddig nem tudtam, és szedtem. És még élek.
A Foxi-Maxi óta tudom a szlogent:
Egyen drazsét, vegyen kefét! Vagy inkább ne egyen drazsét, csak vegyen kefét!
Ez az édesítőszerekre vonatkoztatva így hangzik:
Használjon édeskét és kevés cukrot!   Vagy inkább ne is használjon édeskét, csak cukrot.
Legjobb, ha azt is csak alig, vagy egyáltalán nem. A cukor árt a cukrának, az édeske az emésztésének és rákkeltő is.
Így legyen az ember hívő.
A margarin kontra vajról, a paleo kaja kontra vegán étrendről, a tojástalan kontra tojásos étrendről stb. már nem is beszélek.
Összevissza monológokat mantráznak a forgalmazásukban valamiképpen érdekelt felek.
***
Tudom már: Azt szerettem volna ma kifejteni, hogy elegem van a tudományos nagyképűségből. Ha tanulmány kerül a kezembe, az első olyan formuláig olvasom, ahol megjelenik a narratíva és/vagy a diskurzus, esetleg a politikai tér kifejezés. Abbahagyom menten olvasásukat. Jó nekem az a szöveg is, amelyik szép szavakkal kíván valamit értésemre adni.
Ha nem ezt teszi, ejtem a szöveget.   

No de egész nap?
Valahogy úgy.
Kettecskén maradtunk, és nehezünkre esne nagy zajt csapni.
A tegnap este és a ma délelőtt a lakás élhetővé tétele jegyében történt.
Hol porszívóztunk, hol felmértük, hogy mi a miénk, és mit hagytak itt a fiatalok.
Felmértük azt is, hogy mit kell kidobni feleslegessé válás miatt, vagy csak, mert gagyi.
A száraz zsemlékből immár zsemlemorzsa lett,
a javak elkülönítése megtörtént,
az erkély kitakarítva,
a papír- és műanyagszemét rendezve,
a légkondicionáló reggel óta üzemben.
A mindentudó meteorológusok szerint az évszakváltó hidegfront hétfő estére várható.
Addig a kánikuláé a szó.
Nappal erőlködik a sugárzás, felmegy a hőmérő higanyszála néhány fokkal 30-on felülre.
Ám az éjszakák már elég hosszúak ahhoz, hogy visszatemperálják a levegőt.
Kicsit feltöltöttük készleteinket,
kicsit megtankoltam a kocsit,
kicsit még szokatlan az új rend (néha a szobába indulok a hűtőszekrényünkhöz, ahol nyolc hónapig állt. Azt kell elhitetnem magammal, hogy mindent az Elviék hűtőjébe pakoltunk. Akkor agyilag helyreáll a rend. Ahol most újra a miénk foglal helyet, ott állt majd háromnegyed évig a fiatalok hűtője.)
Újabban kezdem megszeretni Yamaha szintetizátorfélém vibrafon hangját. Kicsit ugyan giccses, de sejtelmes. A jazz hangulatát ébreszti bennem.
Még meg kell vennem valami rejtvényújságot,
még el kell olvasnom néhány könyvet,
még korrigálnom kellene egy dagályos kötetet.
S éppen ideje, hogy újrakezdjem a mantrázást.
EZEK SOSE JÖNNEK!!!  

Most nem Gárdonyi Egri csillagából idézem (a törökök eltakarodását konstatálták), de ugyanaz az üresség lappang a kijelentés mögött, csak éppen az előjelük nem azonos.
A hangosság átment csendességbe, a zsúfoltság pangó terekbe, a társaság a társaság hiányába. Jócskán megnövekedett az itt maradtak átlagéletkora, a felszabadult hely viszont alkalmassá tesz bennünket társas összejövetelek tartására.  
A napot egyébként együtt töltöttük. Úgy indult, hogy a költöztetők 8h helyett 9 órára jöttek meg, három fő helyett kettő. Egy rendes és egy slampos. Egy intelligens és egy „szép szenes ember”. A munkát azért elvégezték, és többé nem ők fognak bennünket költöztetni.
Nem vittem magammal telefont. Nem is bánom. Amit lehetett, már lencsevégre kaptam, talán többet is, mint illett volna. De hát ritka esemény tanúja voltam.
Ma már minden gyermekem házas, csak mi vagyunk lakásosak. S ez így jó is.
Most már csak az a feladat, ami minden tulajé. Karbantartani a területet, és művelni. A gyerekek láthatóan nagyon felszabadultak a megnövekedett tér adta megnövekedett lehetőségek folytán. Ma már sátrat állítottak közös erővel.
A mai forróságban találkoztam egy zöld szöcskével és két szürkével. Fotó nincs. El kell hinnetek.   
Ja és az unokák is nagyon szépek. Fotó róluk sincs (személyiségi jogok), el kell hinnetek.
Hazatérve az autónkon cédulát találtam kb. ezzel a szöveggel. Ne félj, az Úr megáld téged.
OK. Nem félek.
Élek.

Budapesten először 1938-ban volt Eucharisztikus Világkongresszus. Gyerekkoromban még kezembe foghattam az esemény zománcos rézkitűzőjét, a Lánchíd és előtte egy kehely ábrázolásával. Apám részt vett rajta, koránál fogva alighanem segítőként. Erről az a fotó tanúskodik, amelyen biciklijével együtt látható a feldíszített Hősök terén.
Tegnap rátaláltam egy harmadik személy visszaemlékezésére. Földi Endre (pap) vall életéről Jánossy Gábor interjújában: „Óriási jelentőségű fordulat volt az életemben a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus 1938-ban. Akkor első éves műegyetemi hallgató voltam, és ahelyett, hogy kollokváltam volna, rendeztem többek között ezt a kongresszust, mint öreg diák. Amikor kiértem a Hősök terére, leesett az állam. A Hősök tere telis-tele volt padokkal. És ez a Hősök tere este tíz órára megtelt. Jöttek a férfiak, akik már unták azt, hogy rábeszélik őket arra, hogy menjenek el. Azt mondták, hogy inkább elmegyek, de most már egy szót se halljak! Nem tehettek róla, és eljöttek gúnyos mosollyal, szivarral a szájukban 10 órára. És 12-re majdnem mindegyik gyónni és áldozni akart, olyan lélekjárás volt… Csodálatos volt!… Olyan volt, amit a hívő rendező sem remélhetett! Mit tehetett a szolgálat? Fel kellett ébreszteni a papokat, hogy gyertek segíteni, mert a jelenlévő papok nem győzik a gyóntatást!
Csodálatos volt! Nagy kegyelem áradt!
Én csak egy kis pont voltam, egy rendező körszalagos gyerek. És láttam a népen, az emberek arcán a megváltozást! Felejthetetlen élmény volt ez számomra!” (Jánossy Gábor)
Én ott akkor éltem meg hasonló akciót, amikor II. János Pál pápa misézett ott 1991-ben. S amikor védte Gorbacsovot, akit rövid időre letartóztattak ellenfelei.
Aktualitást ad az emlékezésnek az a tény, hogy egy év múlva ugyancsak Budapest rendezi immár másod ízben az Eucharisztikus Világkongresszust.
Ha megérem, ott a helyem.

Amikor én még kissrác voltam, nem értettem, hogy
miért nem elég jó nekünk das Kredenz szó, amit ismertem és szükségképpen értettem, használtam, és
miért jó a pohárszék, amely magyarul van, s amelyet sohasem ejtettem ki a számon és nem használtam.
Miért jó nekem a Liebe Schwester, tanz mit mir, és miért nem akartam soha életemben megtanulni táncolni.
Miért jó nekem a némettanulás, amikor a betűket éppen csak silabizálva szembe kerültem a német tankönyv Umgekehrte Steigerung című leckéjével. Megtanultam, de nem értettem a címet magyarul sem. Mit jelent egy kisgyereknek az a magyar kifejezés, hogy fordított fokozás?  
Pedig az utóbbi nagyon is életszagú.
Mintha az idős embernél sokkal többet tudna a számítástechnikai alkalmazásokról a felnőtt generáció. És
mintha a gyerekek többet tudnának a digitális technikáról, mint saját szüleik, esetleg mint tanáraik.
Amit a közelmúltban már pedzettem, most megismétlem.
A zsebre vágott információdömping (okos telefon) megnehezíti a generációk modellezésen alapuló nevelését.
Sőt. nagyjából el is lehetetleníti.
Az isteni tekintélyen alapuló rend világában a szülő mintegy elé élte gyermekének a követendő modellt, mert azt akarta, hogy gyermeke felnőjön és életben maradjon. Ma legfeljebb fizikai ereje nagyobb egy szülőnek, és persze a tömege. Amit a gyerekek nem tudnak (és nem számolnak vele), a szülőknek élettapasztalata van.
Mindenesetre a gyerekek nem biztos, hogy őket kívánják utánozni. Mintha inkább saját korosztályuk vezérürüjeit utánoznák. Azok pedig nem biztos, hogy jó példát diktálnak.
Még szerettem volna hangsúlyozni, amit évtizedekkel korábban Czakó Gábor.
Ma a gazdaságkórban
a rút a szép,
az ocsmány a jó,
a könyörtelen a menő.
Példaképpen Cz G az Auto-Nerót emlegette. Néró, a római kor sötét figurája. Miért kell egy autós cég nevéül éppen őt választani?
Figyelem magam is ezeket. Hell feliratú energiaital, Pokol sör vagy paprikás kolbász, démon sör…
De nem különbek a t-sortok jobbára angol nyelvű szövegei sem. Itt mindenki Boss - főnök, mindenki a legerősebb. Minden apró gyerek a keleti küzdősportok rúgássorozatát imitálja, mintha az volna az üdvözítő magatartás.
Én szeretnék mindenkit óva inteni attól,
hogy beálljon a sorba…
hogy kedvenc állata a pók, a denevér, a skorpió legyen.
Hogy a követendő példa a rabló, a kalóz, a haramia legyen.
Hogy támadjon mindenre, ami mozog,
Hogy a csúnya szavakban gyakorolja magát.           
Hogy a durvaságot tartsa menőnek, a szelídséget pedig eredendően nyálasnak bélyegezze.
Hogy gonosz tartalmú krimiket kedveljen.
Hogy zombikról álmodjon, és kedvelje a halálfejes matricákat.  
A gyerekeket ezektől távol kell tartani, hogy ne durvuljanak el.  
Vallom ugyanis, hogy minden jelenség, amelynek kiteszi magát az ember, hat rá: roncsolja vagy építi… elraktározódik a lelkében. S nem mindegy, hogy miket égetünk „gyökérkönyvtárunkba”.  
Nincs több életünk, hogy majd a másikban vagy a harmadikban helyrehozzuk szamárságainkat.
Achtung, Achtung!

Én elmegyek, te itt maradsz,
te leszel a kismalac.
Mondta a gyerekversike abban az időben, amikor még én voltam gyerek.
Most az a helyzet, hogy három nap múlva ők elmennek,
s mi ketten itt maradunk, mint a rímbeli kismalac.
Jól van ez így. Elvégre két közösségről van szó.
Ma folytatódik a szétválasztás, mint a sziámi ikrek esetében. Menő javak és maradó javak.
Csomagolás, feliratozás, göngyölegek telerámolása.
Ami ritkaság, a közelmúltban SZIG-em bekerült a mosásba.  Nem kerestem. Megtisztulva kaptam vissza. Most viszont nem találom, a zsebemben, ahol évek óta megvolt. Ebben a felfordulásban vagy meglesz vagy nem.
Van viszont lejárt vezetői igazolványom. A tenzióm miatt az új vagy meglesz, vagy nem lesz.
Az autó immár tizenöt éve az utcán hever, parkol. Rozsdásodik. a kérdés, hogy melyikünk rozsdásodik szét előbb én, vagy ő. Versenyezünk vajon, mint Charlie Algernonnal?  Vagy maradjunk hazai írónál: Túlélsz pöcök (ugye Örkény I.)?
Olvasom a FB-on, hogy az amazonasi erdőtüzek mértéke lényegesen kisebb, mint az ezredforduló néhány évében. Kiderült, hogy politikai felhangja van a hírverésnek. (Vö. Nyuszika, miért van a fejeden a sapka?...)
Mindent összevetve mégis azt gondolom, hogy nem egészséges, ha leég az őserdő. De az se jó, ha Szibériában lángol az erdő, miként, ha Ibériában ég a faállomány, az sincs kedvemre. Az ausztráliai bozóttüzekről nem is beszélve.   
Nem elég nekünk a globalizáció terhe?
Nem elég nekünk a fogyasztói őrület nyomása?
Nem elég nekünk a perverzitásokkal való büszkélkedés?
Nem elég nekünk a gondolkodás anarchiája?
Nem elég nekünk a saját mindenhatóságunkba vetett hit súlyos tévedése?
Nem elég nekünk a gyógyszeripar, a szervkereskedelem, az emberrablás és csempészés, a fegyvergyártás, a háborúk szorgalmazása, a vallási türelmetlenség megannyi formája, a népek egymás ellen uszítása, a civilizációk erőszakos összekeverése?
Minek még az erdők gyújtogatása is?
Már régóta elegünknek kellene lennie a borzalmak változatosságából.
Oremus.  

Jöttmentek? Ma reggel olyan kezdőima hangzott el a misén, amely aktualitásával hatott rám. „Szent lakóhelyén az Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ő ad népének.” Ezek után vonatra ültünk, és kitelepültünk P.csabára, hogy együtt legyünk és amennyit tudunk, segítsük a költözködőket. A gyerekek felszabadultan futkároztak a kertben. A hinta a helyén, a labda továbbra is kedves játékszerük a fiúknak, de minden más is, ahol megvívhatnak egymással. Terem a paradicsom, terem a mezei poloska. Azt tapasztaltam, hogy egy málna, egy poloska. Mindent megmásznak, s elveszik az ember kedvét attól, hogy a formás és illatos terméshez hozzányúljon.
Magunkkal hoztunk egy régi családi feszületet. Találtam a konyha falán egy korábban beütött szöget. Oda függesztettem fel a keresztet. Így egészíti ki egymást, a régi és az új.
A ház napról napra csinosodik.
A fiatalok szent türelmetlenségét azzal próbálom oldani, hogy birtokon belül vannak, és előttük az élet. Elég nagy ahhoz az ingatlan, hogy egész életükben munkát adjon nekik.
Meglátogatták őket a kertszomszédok. Jó benyomást adott az egy éve ott lakó házaspár. Kiderült, hogy létezik megbízható iparos és nem is egy, akire lehet számítani, és aki megfelelő színvonalon munkálkodik.
Az időjárás ma kegyesebb volt hozzánk, mint tegnap. Jobbára felhős maradt az ég, csökkent kissé a hőmérséklet, dörgött és villámlott és valahol nagy zuhé lehetett. Mi alig kaptunk belőle néhány cseppet. Ez bizonyos mértékig jó is volt, mert elkerült a záport követő dunsztos meleg. Így tértünk haza.
Napok óta VP-ék háza mellett jövünk el. HE is a környéken lakik. Már invitált, hogy látogassuk meg őket. Házukat jó húsz évvel ezelőtt láttam utoljára (és legelőször is), amikor épült.            
Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ad népének.
 Ámen.
Jól van ez így.

Ég egy komp Indonéziában. Égett a párizsi Notre-Dame. Ég a brazíliai, kolumbiai, s talán a perui, equadori őserdők egy része, ég Szibéria egy részén ios az erdőség, ha még el nem oltották. Mi többiek csak lassú égéssel hamvadgatunk. 30–50 fok közti mezőben pörköl a nap. Kitartóan és hevesen (vö. likas ózonpajzs). Hogy aztán vad felhőszakadások és villámdömping állítsa feje tetejére a kánikulát.
Óhatatlanul Szodoma és Gomorra sorsa jut az ember eszébe. No meg párhuzamosan Ábrahám alkudozása az Úrral. Idézem a SZIT fordításában, rövidítve:  
„Az Úr: Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos…
Ábrahám: Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? 
Az Úr: Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.
Ábrahám: Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?
Az Úr: Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne. 
Ábrahám: De lehet, hogy csak negyven van.
Az Úr: Negyven miatt sem fogom megtenni. 
Ábrahám: Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.
Az Úr: Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.
Ábrahám: Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.
Az Úr: Húsz miatt sem pusztítom el.
Ábrahám: Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak. 
Az Úr: Tíz miatt sem pusztítom el.
Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.”
Mi pedig tudjuk a folytatást. Lót családjával menekült, Lótné sóbálvánnyá vált, a két bűnös város pedig a kénköves zuhatagban lelte végét.
Korábban az özönvíz miatt pusztult ki a népesség, csak az igaz Noé és családja menekült meg.
A jelenség általános, éspedig az, hogy „tök égő” a föld. Tudjuk, hogy többé nem lesz vízözön. De hogy tűzözön lesz-e, hogy folytatódik-e a világjelenség, azt nem tudjuk. Mint ahogyan azt se, hogy a mai Ábrahámnak hány igazat kellene garantálnia, hogy az Úr elhárítsa fejünk felől a fenyegetést.   
***
Laci atya:
Jézus Krisztus azért jött, hogy életed legyen. Akkor lesz bőségben a tiéd, ha nem a bűnösökkel és a bűneikkel foglalkozol, hanem Ővele!

A költözködések csakúgy, mint a foglalkozásbeli változások egy-egy korszakot jelentenek életünkben. Vannak jó korszakok és vannak kevésbé sikerültek. Ezért a jó korszakok történéseit érdemes tovább melengetni emlékeink között, s vissza-visszatekinteni a többé meg nem ismétlődőkre.
Mica és Elvira házasságkötésük után nálunk laktak, itt kezdtek felcseperedni Levi és Domi unoka. Majd elköltöztek. Mivel gyermekeik száma háromra változott, nagyobb lakásban kellett gondolkozniuk. Így eladták azt, amelyben öt évet húztak le, és biztatásunkra ismét nálunk laktak. Beköltözködésük nyomán újfent együtt karácsonyoztunk. Eleve lehetett tudni, hogy ez az állapot csak addig folytatódik, amíg rá nem bukkannak az igazira. Legalább hárman kutattak a megfelelő házat keresve. Mica, Elvi és Tücsi feleség. Ha minden igaz, utóbbi fedezte fel azt a házat, amely megtetszett mindenkinek. A lakott házból való kiköltözés mostanra fejeződött be, megteremtve a birtokba foglalás esélyét. Egyúttal lakásunk újra kiürül: öt fővel kevesebb fogja lakni.  
Húsz perc vonatozásra távolodnak el tőlünk.
A folyamat holnap vált élesre, és egy hét múlva fejeződik be lényegében, mert az új hajlékot lakható állapotba kell hozni, tisztasági festés, takarítás stb.
Amit el akartam mondani, az persze továbbra is az, hogy az emberéletnek korszakai vannak.
Ilyen a költözködés is, az összeköltözés és a szétköltözés is.
Még itt vannak, de már készülök feleségem nagyanyjának a megfogalmazását (Ez a Pista sose látogat meg engem) alkalmazni: Ezek sose jönnek hozzánk!
***
Ma lejárt a forgalmi engedélyem. Kb. egy hónapig tart, ameddig eldöntik az orvosok, hogy megadják-e a következő két évre a folytatást. Egyelőre áll a dolog. Kaptam egy 24 órás tenziómérőt. A kb. 40 mérésből 36 esetben biztos nem fújt rá, azaz nem mért magasat a készülék. Isten malmai lassan őrölnek. Az egészségügy bürokráciája pedig az őrületbe kergetné az embert.  A ketyerét leadtam, négy elem árát bevasalták rajtam, és mához egy hónapra értékelik ki a kapott eredményt. Addig csak én tudom, hogy normál tartományban leledzett a vérnyomásom. Igaz, hogy nem másztam sziklára, és mákot se daráltam. Majd ha hülye lettem volna.
Mikor elmeséltem, hogy a hipertónia bizonyos szintje felett a jogsit bevonhatják (2017-ben hozott tv.), Elvi megjegyezte, hogy ilyen alapon a fél ország jogosítványát elvehetnék, hiszen népbetegségről van szó. 
Azt hiszem, igaza van.