Mickey webnaplója

Olvasom Óbuda 2015-beli sikereit, és benne azt: a múlt évben a kerület belső részében két zónára osztottan fizetőparkoló-rendszert építettek ki 12 000 parkolóhely kiépítésével, (szerintem csak megjelölésével), 170 pénzszedő automata felállításával. Ezáltal elérték, hogy csökkenjen a tumultus, és legyen módjuk a helyben lakóknak (ugyancsak valamennyi éves díjért) parkolniuk ott, ahol eddig ingyen tették ugyanezt. Érzem benne a szemfényvesztést. Jó nekünk, mert ha pénzért is, de kijjebb szorítottuk azokat, akik eddig a parkolásukat nálunk oldották meg. A belvárosból indult az egész rákfene. Kerületenként szorítva ki az autókat – egyre kijjebb és kijjebb. Eközben a beljebb élő népség fizet, mint a katonatiszt. A parkoló-szolgáltatás, amely nem szolgáltat semmit, csak kasszíroz meg büntet, köszöni szépen, jól van. Hol van mégis ennek az össznépi meggajdulásnak a vége?
A rendelkezésemre álló brosúra szerint „a bevezetett konstrukció páratlanul széles kedvezményeket kínál a kerületben lakók ... részére.”
Miféle eufémizmus ez?
Miért gondol bárki ostobának minket?
Mennyivel tekinthető kedvezményesebbnek a fizetés az ingyenesség helyett? Mennyire tekinthető kedvezőbbnek az, hogy az orvosi rendelőintézetből ugrálhatok a parkolóhoz, mert fogalmam sincs, hogy meddig kell várakoznom, viszont a parkoló őrök elég fürgék hozzá, hogy megdolgozzanak a pénzükért: fotóznak és büntetnek. Miért kedvezőbb nekem ez a támasztott idegbaj? Megmagyarázná valaki?
Vigyázó szemetek vessétek Szlovákiára, ahol alkotmányellenesként megszüntették az ország valamennyi parkolójának fizetős jellegét.
Ha az eddigi trend szerint megy minden, a közeljövőben kiterjesztik a parkoló rendszert egész Aquincumra, majd a Rómaira, utóbb Csillaghegyre, Békásmegyerre, Budakalászra, Szentistván-telepre.
Szentendre központjára azért nem, mert ott már fizetős a parkolás.
Énekek éneke 4. f.
A VŐLEGÉNY
De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.
A MENYASSZONY Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit! Közöm. A vőlegény az énekek éneke keletkezésekor használt hasonlatokkal becézi kedvesét. Ma azt mondanám, a szerelmes endorfinnal olyannyira eltöltődött, hogy még kedvese nyakéke is teljesen megigézi. Mindenesetre a versek a szerelem tökéletességét mutatják. Ahogyan beszél a vőlegény, az csakugyan a szerelmes hangja. Szépnek látja kedvesét, mert szépnek akarja látni. Tökéletesnek!!!   Egészen szép vagy, kedvesem. Ezt a kitételt Máriára szokták alkalmazni, aki kegyelemmel teljes volt és van.

Mit tud a bal és a jobb agyfélteke? A balról most legyen elég annyi, hogy az összes racionális, intellektuális dolgot tudja, a beszédközpont helye, kiváló mérnököket produkál. A jobb félteke kreatív, fantáziadús. Muzikális. Az éneklésért felel, Jó a térlátása, felismeri a színeket, az alakokat, arcokat. Jó a humorérzéke. Erősek az érzelmi reakciói, nem beszél, ám érzi a hanglejtés színezeteit. 
Mondhatod, hogy nincs félfejű ember, mindenkinek egyaránt van bal és jobb agyféltekéje. Van, és a legtöbb emberben kialakul valamelyik fél dominanciája. A művészlelkeket azért fogadják el olyan sokan nehezen, mert gondolkozásmódjuk nem feltétlenül olyan, mint a hétköznap embereié. Csapongó, viselkedése kiszámíthatatlan, exhibicionista, aki meg akarja mutatni munkáit a világnak. Magatartása kevéssé konvergens. Egyedi utakat próbál meg. Kreaciókban gondolkodik. Olyat próbál alkotni, ami korábban sose volt. 
Voltaképpen a bloggerek is ezzel próbálkoznak. Megteremteni a sosevoltat.
Ha a tökéletes Istennek tulajdonítjuk a teremtést (én neki tulajdonítom), akkor a képlet egyszerűsödik. Művész az, aki részt vesz a teremtő munkában. A művész által elkészített mű annyira lesz remek, amennyire megközelíti a tökéletest.      
  Váli Dezső kortársfestőművésztől veszem a következőket: „egy remekmű villámvillanás időre megmutatja Isten köpenye szegélyét”. A művészet pedig, ha szigorú akarok lenni, a remekművek keletkezésének a tere, bölcsője, ihletési lehetőségének a kerete. És most el kell tekintenünk a műformáktól, műfajoktól. Minden hangzó, látható, megépített mozgáskultúrát tükröző mű lehet remekmű: a festészet, szobrászat, építészet, az alkalmazott művészet, tánc, a zene, s minden mindeddig fel nem talált ága egyaránt termelhet remekműveket.
Mi a biztosítéka annak, hogy egy mű igazán remekmű-e? Csaknem semmi. Azaz valami mégis, a művész emberi hitelessége. Az tudniillik, hogy önmagához képest elmegy-e a végsőkig, hogy tehetsége legjavát adva hozza-e össze munkáját. Ha csupán az átlagnál tehetségesebb volna, az önmagában kevés. Sokan termelnek mestermunkákat. Ezek nem remekművek. A művész önmagát túllépve alkot. Így születnek a csúcsminőségek. 
Még meg kell emlékeznem az izmusokról. A korunkat behálózó izmusokkal az a bajom, hogy tagadások szülöttei. Az izmusok leszűkítik a kifejezés szabad lehetőségét. A kubizmus csak mértani formákból építkezik. Stb. 
A klasszikus művész nem tagad meg semmit, hanem a lehetőségek széles tárházából merít szükséglete szerint. Minden szükségeset felhasznál, és semmit se használ azokból, amelyek nem segítik a mű születését.    Végezetül egy Picasso anekdotát hozok. A művészt megkereste egy nő, egyik korábbi vevője. Egy kerámiát hozott Picassónak, hogy dedikálja neki pótlólag. P. kijelentette, hogy a tárgy hamisítvány, s nem ő készítette. Ne mondja, így a nő, a szemem láttára alakította a tárgyat. Ja, mondja, Picasso, néha hamisítványt is szoktam csinálni.   

Énekek éneke 3. f. (menyasszony folyt.) Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam. „Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam! Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?” Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.
A HARMADIK ÉNEK
Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
A KAR
Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré. Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava. Mindnek kardja van, és jártasak a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen. Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból. Az oszlopokat ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel. Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján! Közöm. A jegyesek önfeledt magatartását fogalmazza meg a menyasszony. úgymond: Jeruzsálem leányai ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja! Ez az. A szerelmes azt nézi, azt keresi, mi a legjobb a párjának. És úgy tesz. Ez viszonos, ha igazi.

Ma meglehetősen irodalmi ihletésű lett a reggelem. Hogy ezt az Énekek éneke alábbi fejezetének néhány soros értékelése teszi-e, saját megszokott környezetembe való visszatérés, vagy annak a boldog felfedezése, hogy mennyire leegyszerűsödik hétköznapjaink megélésének a képlete: Nem kell naponta életem hűséges párjának naponta egy órát stokin üldögélnie egy-egy órás közlekedés mellett. Netán ez, vagy az, hogy Á. unokám versíró pályázatra az utolsó percben összeütött valamiféle verset, s megnyerte vele az első megmérettetést. Mondom, nem tudom, vagy nem egészen. Mindenesetre Dsida Jenő verse tombol bennem, amit ezelőtt 88 évvel írt, 1928-ban. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel megosztom veletek.        
Tekintet nélkül

Be kell látnunk: 
Ha kérdeznek, becsületesen 
felelni kell. 
A harcot becsületesen 
fel kell venni, 
az úton becsületesen 
végig kell menni, 
a szerepet becsületesen 
el kell játszani, 
keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak, 
az ablakokból kiköpdösnek 
és röhögnek. 
Száz közbiztonsági gócpont 
adja ki az elfogatási parancsot. 
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, 
súlyos, vérező kövek, 
de néha röppen sóhaj is, 
szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett, 
vagy szuronyos zsandárok között 
hátrakötött kézzel, 
mégis mondogatni kell 
a fellebbezhetetlen, 
sziklakemény, 
erősítő, 
vigasztaló 
igét:

Krisztusnak és Pilátusnak, 
farizeusoknak és vámosoknak, 
zsidóknak és rómaiaknak 
egyformán szolgálni 
nem lehet.

Énekek éneke 2. f. Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.
A VŐLEGÉNY Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
A MENYASSZONY Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek. Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem. Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egészen beteg vagyok! A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
A MÁSODIK ÉNEK Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
A MENYASSZONY Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
A VŐLEGÉNY Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.  Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
A KAR 5Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!
A MENYASSZONY A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában). Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein. Közöm. A 2. f. is mint az első szerelmes versek gyűjteménye, van vallásos vonatkozása és Krisztusnak az egyházhoz fűződő viszonyát képezi le. Mindenki azt lát bele, amit akar. Ami engem megkap, az az alkalmazott természeti képek gazdagsága, gyönyörűsége, kifejező ereje. Minden jó, minden tökéletes. Ő szeret engem s viszont. Almával, mazsolás kaláccsal kedveskedik, átkarol. Etc, etc. Írjon szebbet, aki tud!    

1. - Idén 2016-ot írunk.
2. - Ma február 5-e, péntek van.
3. - Az Amerikai úti kórházban vagyok.  
Ilyenek memorizálása jól jöhet annak, aki kezd öntudatra ébredni. Napjában nemegyszer megkérdezik tőle, (nem elégednek meg a sablonos kérdéssel: Hogy vagy?) A kérdés nem is olyan egyszerű annak, akinek koncentrációs nehézségei vannak, vagy emlékezetkihagyása stb.
Nem könnyíti meg a kérdést az se, ha végignézed az ágyak lepedőit. Egyikbe beleszőve: Uzsoki kórház, a másikba belepecsételve: Semmelweis Orvostudományi Egyetem. A harmadikba: Szent György Kórház, a negyedikbe: Szent János Kórház. Te meg találd ki, hogy melyikben vagy.
4. Si fueris Romae, romano vivito more. Ha Rómába mész, viselkedj úgy, ahogy ott szokás. Edd azt, amivel a néhány nap során kínálnak (alkalmazott diétádtól függetlenül).
5. Ugyanígy, ha gyógyszerek elhagyása miatt magasra szökött vérnyomásod vagy a vérhígító elhagyása miatti stroke-kal keresesd meg az intézményt, az életedért küszködve, akkor el kell fogadnod azokat a szereket, amelyekkel visszahozzák tudatodat.
6. Nincs az az ócska vérnyomásmérő, amely ha kell „ráfújással” bár, de ne mutatná meg, hogy áll a vérnyomásod. Azért fúj rá, mert a magasabb tartományokat csak így érheti el. Ha tehát magas a vny, kénytelen ráfújni.
7. Először élni kell, s csak azután lehet arról beszélgetni, hogy miféle diétára fogjam magamat, és mit fogadjak el hitelesnek. Meglehetősen gyakori csalódásaim tettek immár óvatossá. Remélem, még idejében.  
Ezekkel a tapasztalatokkal megrakodva tértem haza immár 10 nap után a kórházból, s próbálok magamhoz térni újra immár kissé átprogramozva, némiképpen meglassúdva, de reménnyel telve.        
***
A nővérek egymás közti beszélgetése regénytémává lehetne, olyan színes sorsokról mesélnek egymásnak. A betegek sorsa egy-egy dráma, tehetetlenségük maximális, életkilátásuk helyzeteltérésükből fakadóan más és más.
Érdekes téma lehetne még a verkliből fakadó liturgiák, azonosan lefutó cselekedetek megírása. Nem tervezem, csak megemlítem, hogy létezik. Továbbá hallatlanul érdekesek az ott dolgozó figurák, és egymáshoz való kapcsolatuk. Ki a főkutya, ki az alkutya, kit miért fogad be a csapat, s kit nélkülözne.   
Végül most mindenkinek nyugodalmas békés éjszakát kívánok.   

Miklós ma már jobban van, érzelmileg leginkább, már nem olyan az ábrázata, mint aki nem tudja hol van, de a vérnyomása még mindig magas. Még a SUB intenzíven van, tele madzaggal. Kérem, hogy vigyázzatok rá ti is! Köszönöm, Tücsi

Kidobni az órás rádiót kell, mert órája valamiért nem működik, a rádió rész pedig igen gyenge minőségű.  
Reménykedem, és reményem alapos: Kezdek kikecmeregni az arcüreggyulladásból. Csütörtökig muszáj magamra figyelni. Szeretném, ha eseménytelen napok elé néznék. A négyéves Levente unoka örült ajándékainak, kiváltképp egy ígért futóbiciklinek. Mi többiek is jól éreztük magunkat.  Ma cseréltem a tucatnyi szódáspalackot. Holnapra bejelentkeztem szervizbe, mert a Colt szervokormánya nyikorog. Olajat kell cserélni a további romlás megakadályozására. Dióhéjban ennyi elég is a nap történéseiből.
Az Énekek éneke 1. f. (CÍM ÉS BEVEZETŐ)
Az énekek éneke Salamontól. A MENYASSZONY: Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál. Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
AZ ELSŐ ÉNEK: Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
A MENYASSZONY: Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam. Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
 KAR:  Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
A VŐLEGÉNY: Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak. Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad! Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
A MENYASSZONY: Amíg asztalánál mulat a király, nárdusom jó illatot áraszt magából. Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd. Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
A VŐLEGÉNY: De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
A MENYASSZONY: Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üde zöld, házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja. Közöm. A könyv szerelmes dalok gyűjteménye. Krisztus és az egyház kapcsolatára vonatkoztatjuk. Egymásban gyönyörködik Krisztus, a vőlegény és menyasszonya, az anyaszentegyház.

Éjszaka elkezdett lüktetni a koponyám, a csontok küszködtek a gyulladással. Sikerült aludni csaknem ülő helyzetben. Reggelre abbamaradt a nyomás. Két kávét ittam, mert keveset aludtam.
Jutka óvónő.
Értésemre adta, hogy 27 fős csoportjában hol heten, hol négyen jelentek meg. A többiek hetekig vírusos influenzával küszködtek. Csakhogy ez keményebb az infl.-nál. Arcüreggyulladás.  Ma veszem be a három tabletta utolját. Várom a fejleményeket. Egyelőre szédelgek. Reggel Tücsi megjegyzi, alighanem lyukas a kocsi bal első kereke. Mondom, mintha csakugyan. Mintha azt én oldalam felé lejtene a kasztni. Bár – mondom – ne legyen igazad. Amennyire az szemmel látható, van levegő a kerékben. Mindenesetre majd figyelem.
Az egyik órásrádióban elemet cserélek. Jár egy percet, majd megáll. Újabb csere, az is megáll. Nem csoda. Kb. 51 éves tajwani ketyere. Kopik, mint a gazdája.
Levi unoka szülnapja van. Az ajándékozás nem túl egyszerű. Nemcsak meglepetésnek kell lennie, de kicsinek is, mert lassan megtelik a lakásuk. Próbálkozunk.
Préd 12. f. Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!
Befejezés.
A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz. Közöm. A prédikátor közérthető képekben meséli el az öregedés folyamatát, a látás, a hallás romlását, a fogak kihullását, a teljes vakságot, s végül a sirató asszonyokat emlegeti. A végig pesszimista hangvételt megütő prédikátor így összegez: Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Nos, ez nem hiábavalóság.

Az L. barátomtól olyannyiszor hallott poén szerint harminc fölött csak tünetmentes napok vannak. Ez a meglehetősen pesszimista gondolat ugye annyit jelent, hogy meglehetősen hamar kikezdik az embert a testi-lelki problémák. Az élet íve emelkedik, majd a csúcsra jut. Mindenesetre 40-50 év elmúltával óhatatlanul hanyatlani kezd a szamártestvér. Az életben maradáshoz sok minden szükséges. Egészséges étkezés, mozgás, hobbihoz hasonló és tehetségeinket kamatoztató munka. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen a földön örök életünk lesz, de azt igen, hogy szerencsés esetben kitolódik az az időtartam, amit itt megélhetünk. Bicsérdy 120 évet ígért követőinek, s ő maga csak töredékét érte meg. Kiesett egy robogó vonatból. Schirilla Gy. 80 évet sem ért meg, abszolút uralma alatt tartott teste megadta magát végzetének. A múltévben elhunyt Czeizel Endre mutatta ki, hogy a az emberi test 110-120 évre van kalibrálva. Ezt a kort szerencsés körülmények összjátéka esetén meg lehet érni. Sajnos neki sem sikerült.
Az elérhető életkorra vonatkozó megállapítások bár igazak, mégis minden esetben hozzá kell tenni a ha szócskát. Mint ismert, jósolni nehéz, különösen a jövőt illetően. A megpróbáltatások is jótékony hatásúak lehetnek, mintegy edzésnek számíthatnak, de nem okvetlenül. Úgy valahogy, mint a sport megpróbáltatásai. Van, akit keményebbé tesz a sziklamászás, a magashegyi túrázás, de az is előfordulhat, hogy visszájára sül el a dolog. A túlfeszített erőltetés idő előtt elkoptatja a testet. Engem legutóbb egy jó hónapos influenza edzett, kínozott, fordult ellenem. Nem tudom, hogy miféle típusa támadott meg, csak azt, hogy influenza soha még nem tartott ilyen sokáig. Hiába reménykedtem, hogy most már kifelé mászok belőle, nem ez történt. Átment arcüreggyulladásba, s a dolog egyre rosszabb lett. Nem segített az orrcsepp sem. Tegnap értem a mélypontra. Lüktetett a fejem, kitartóan fájtak az arccsontjaim. E tünetek szakorvoshoz űztek, aki remélem, kiütötte a kórt, és pontot tett kínlódásom végére, legalábbis reménykedem.
A hozzám hasonló laikus nehezen mondja meg, hogy egy-egy megpróbáltatás olyan jellegű-e, ami még edzi, vagy olyan, amely rombolja testi állóképességét.
Préd 11. f. Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod. Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra. Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől. Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat. Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít. Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.
Az öregség
Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot. Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság! Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló. Közöm. A fejezet kijelentései meglehetősen esetlegesek. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. A prédikátor tevékeny életre int. a legfontosabb tanítása ez: Légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Ennek fényében hozza meg döntéseit a bölcs.

Karinthy Frigyes krokit írt ezzel a címmel: A világ legbutább kisgyereke. Többek között ilyeneket kérdez: Anyuka, ha fölmegyek a dombra, fönt leszeeeeek?
Majd később. Fölmentem erre a dombra, most akkor fönt vagyoooook?
Ennél egy fokkal jobb O’Henry Borús Bölénye, aki ilyeneket kérdez: Miért megy az út föl is, meg le is, miért van a csőben lyuk, Hány nyúlfarok kell, hogy az égig érjen?
Nem tehetek róla, ezek a szamárságok esnek le, amikor végigpörgetem a FB-ra tett képeket. Megértem a világ szépségeire való rácsodálkozást, de a századszor feltett hóvirág, az ezredszer látott tájkép ugyanarról a helységről, az ötszázadik jó kívánságot tartalmazó azonos szöveg stb. láttán önkéntelenül felmerül bennem: Minek kellett ezzel igénybe venni az időmet, miért kellett hússzor megosztani egy nem is akkora durranást.
Miért, miért, miért?
Ha látom a havazást a képen, boldog leszek?
Ha én is megosztom, a többiek okosodnak rajta?
Ha a meteorológia havat jelzett, kell az én bizonyítékom, hogy jé, tényleg, de mennyire havazott. Két cm hó esett.
Olyan is ez a mentalitás, mint amit mutat nekünk Karinthy kiváló paródiája, amit Szabolcska stílusát utánozva tesz elénk. Idézem a vers utolsó strófáját:  
/ A mi falunkba nyáron nő a zab / És éjszaka van, ha nem süt a nap; / Forgácsot vág ki fábul a gyalu, / Csodálatos, csodálatos falu./
Érzitek, amit én?
Nyáron nő? Jééé!
Éjszaka van? Jééééé!
Forgácsot vág? Jééééé!
De még ilyet!!!!!
Ízelítő a Préd 10-ből. A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik;.... Baj, hogy az uralkodó a balgaságnak igen magas tisztségeket ad, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. ...Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker. Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből. ...Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! ... Közöm. A fejezet eleje a kontraszelekciótól, a nepotizmustól óv. Máig kísérti a magas méltóságút, hogy ostobákkal vegye körbe magát. (Vö. vakok között a félszemű a király.) A balgáktól óvjon, a bölcsekkel áldjon az Isten. Mennyire régiek a közmondások némelyike. Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó. Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Máig működnek. Hasznos az óvatosság és a körültekintés. Különben könnyen megjárhatja az ember.

Régóta küszködöm a kilóimmal. Számos élményem fűződik egy-egy akaratlan találkozáshoz. Hol a Békásmegyeri gáton sétálva, hol a HÉV-en, hol pedig az üzletközpontban futok össze még nálam is dagadtabb emberekkel. Akad köztük nő és férfi, ritkábban idős, sűrűbben középkorú. Hallom szuszogásukat, látom rengő hájukat, vastag lábukat, széttaposott cipőjüket, és sajnálom őket. Mindegyiket. Részben sorstársak, részben folyamatosan szenvedő valakik, akikre tekintve óhatatlanul Tersánszky J. J. Misi mókus kalandjaiban szereplő, magatehetetlen, kövér mókusok jutnak az eszembe. Éppúgy kiszolgáltatottak, éppúgy harcra képtelenek, mozgásban korlátozottak – akár fiatal létük ellenére. De ha én sajnálom őket, milyen érzése lehet egy jó diagnosztának, egy orvosnak, aki ránéz az illetőre, és szemébe mondhatná az illetőnek, hogy jó, ha megéri a tavaszt. Mondhatná, de nem mondja. Mondhatná, kivált, ha ismeri a bajból kivezető utat – de nem teszi. Nem teheti? Talán nem. Mit lehet tenni? Mondja el neki, hogy van megoldás a rehabilitációra, van út az egészsége visszanyerésére? Ma már én is tudnám javasolni a paleo-ketogén étrendet.
De nem teszem. Csak környezetemben ejtek el pár keresetlen szót, azt is azért teszem, mert akik ismernek, látják, hogy alaposan lefogytam, s elhiszik, hogy tízféle gyógyszert elhagytam. Csak szűkebb környezetemnek mondom el, hogy elfeledheti a civilizációs betegségeit, ha kitart az egészséges táplálkozásban. Csak ismerőseimnek mondom el, hogy érdemes lépniük, mert van esélyük az egészséges életvezetésre.
A többieket pedig szívből sajnálom, mert magam is szuszogtam, magamnak is donga lábai lettek, magam is alig kaptam valamiféle pantallót. Engem is érintett a kereskedő vicc csattanója, miszerint a dagadt emberre néz az eladó, és látja, hogy vevője „nem méretes”. Ezért sajnálkozva fordul hozzá: „Uram, jelenleg az ön méretében csak esernyőnk és zászlónk van.”
Sajnálom tehát az orvosokat, akik látásra megmondhatnák, mi lakik a velük szemben álló emberben, és jó esetben ismerik a gyógyulásra vezető utat, módszert, a magatartás változás szükségességét. De hát vannak személyiségi jogok, s van megsértődés és hitetlenkedés is bőven.
Így sokan és feleslegesen szenvednek. Az orvosok pedig attól szenvednek, hogy látják a potenciális betegeket, és bele kell törődniük abba, hogy a szenvedők sorsa megpecsételtetett.
Hogy vigaszos legyen posztom, ideírom, komoly érdeklődést tapasztalok a szénhidrát mentes táplálkozás iránt barátaim és közvetlen hozzátartozóim körében.  
 Ízelítő a Préd 9-ből. ...mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. ... míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. ... Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt.
A véletlen.
...az idő és a sors éri utol az embereket... Mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. ... a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára. ... Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat. Közöm. A sorsszerűség és az idő kiszámíthatatlan, de mindkettő  halálba visz. Élvezd az életet feleségeddel – javasolja a prédikátor, akinek nincs fogalma a túlvilág mivoltáról. A pogány Róma tesz majd így. Még költői is a dőzsölést hirdetik.