Mickey webnaplója

Régóta küszködöm a kilóimmal. Számos élményem fűződik egy-egy akaratlan találkozáshoz. Hol a Békásmegyeri gáton sétálva, hol a HÉV-en, hol pedig az üzletközpontban futok össze még nálam is dagadtabb emberekkel. Akad köztük nő és férfi, ritkábban idős, sűrűbben középkorú. Hallom szuszogásukat, látom rengő hájukat, vastag lábukat, széttaposott cipőjüket, és sajnálom őket. Mindegyiket. Részben sorstársak, részben folyamatosan szenvedő valakik, akikre tekintve óhatatlanul Tersánszky J. J. Misi mókus kalandjaiban szereplő, magatehetetlen, kövér mókusok jutnak az eszembe. Éppúgy kiszolgáltatottak, éppúgy harcra képtelenek, mozgásban korlátozottak – akár fiatal létük ellenére. De ha én sajnálom őket, milyen érzése lehet egy jó diagnosztának, egy orvosnak, aki ránéz az illetőre, és szemébe mondhatná az illetőnek, hogy jó, ha megéri a tavaszt. Mondhatná, de nem mondja. Mondhatná, kivált, ha ismeri a bajból kivezető utat – de nem teszi. Nem teheti? Talán nem. Mit lehet tenni? Mondja el neki, hogy van megoldás a rehabilitációra, van út az egészsége visszanyerésére? Ma már én is tudnám javasolni a paleo-ketogén étrendet.
De nem teszem. Csak környezetemben ejtek el pár keresetlen szót, azt is azért teszem, mert akik ismernek, látják, hogy alaposan lefogytam, s elhiszik, hogy tízféle gyógyszert elhagytam. Csak szűkebb környezetemnek mondom el, hogy elfeledheti a civilizációs betegségeit, ha kitart az egészséges táplálkozásban. Csak ismerőseimnek mondom el, hogy érdemes lépniük, mert van esélyük az egészséges életvezetésre.
A többieket pedig szívből sajnálom, mert magam is szuszogtam, magamnak is donga lábai lettek, magam is alig kaptam valamiféle pantallót. Engem is érintett a kereskedő vicc csattanója, miszerint a dagadt emberre néz az eladó, és látja, hogy vevője „nem méretes”. Ezért sajnálkozva fordul hozzá: „Uram, jelenleg az ön méretében csak esernyőnk és zászlónk van.”
Sajnálom tehát az orvosokat, akik látásra megmondhatnák, mi lakik a velük szemben álló emberben, és jó esetben ismerik a gyógyulásra vezető utat, módszert, a magatartás változás szükségességét. De hát vannak személyiségi jogok, s van megsértődés és hitetlenkedés is bőven.
Így sokan és feleslegesen szenvednek. Az orvosok pedig attól szenvednek, hogy látják a potenciális betegeket, és bele kell törődniük abba, hogy a szenvedők sorsa megpecsételtetett.
Hogy vigaszos legyen posztom, ideírom, komoly érdeklődést tapasztalok a szénhidrát mentes táplálkozás iránt barátaim és közvetlen hozzátartozóim körében.  
 Ízelítő a Préd 9-ből. ...mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől. ... míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. ... Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt.
A véletlen.
...az idő és a sors éri utol az embereket... Mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. ... a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára. ... Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat. Közöm. A sorsszerűség és az idő kiszámíthatatlan, de mindkettő  halálba visz. Élvezd az életet feleségeddel – javasolja a prédikátor, akinek nincs fogalma a túlvilág mivoltáról. A pogány Róma tesz majd így. Még költői is a dőzsölést hirdetik.

Reggelre virradva megiszom a forró kávémat, és megvárom, hogy kitisztuljon a fejem. Ez időbe telik. Addig pedig rámeredek a FB anyagaira és megpróbálom áttekinteni az éjjel velem megosztott anyagokat. Kitérő: A látottak egyre kaotikusabb képet mutatnak. Adva a hír, az élmény, a megosztani kívánt kép és/vagy szöveg. Ám ennek megtekintésébe bezavar, hogy egyre több tartalomhoz csak úgy juthatnék hozzá, ha előbb lájkolom. Más tartalmakról pedig idegesítő módon le kell vakarnom először a látását akadályozó hirdetést. Továbblépve újfent találkozom azokkal a képekkel-anyagokkal, amelyeket már korábban láttam egyszer-kétszer-százszor. Oldalra tekintve szintén fogyni nem akaró hirdetésekre esik tekintetem. Nem akarom, de azok makacsul keresnek. Ha egy retro-slágert akarok megnézni egyre többször prosztataproblémák elleni reklámokba ütközöm. Tudják, hány éves vagyok, és feltételezik, amit én is feltételezek. Tolakodnak és tolakodnak. Olyan mezővé vált a FB, mint a nagyvárosok autós forgalma. Ahol áttekinthetetlen mennyiségű forgalomszabályozó közlekedési táblával és megszámlálhatatlanul sok autóval találkozom. Kétséges, hogy csúcsforgalomban megéri-e autóba ülni? Ami a lényeg: a kényelemre törekvő autós egyre megoldhatatlanabb csapdahelyzetben találja magát. (Kitérő vége. )
Töredelmesen bevallom, hogy a FB-nak köszönhetően találkoztam Tőkés Gyuri előadásával is, amely ugye az egyszerű életvitelről szólt, csaknem arról, hogy vissza a természetbe, de immár úgy, mint az Istennel való találkozás lehetőségének színhelye.
Szokás szerint ma hajnalban is rábuktam a FB-bejegyzésekre. Szűk órácska elteltével értem el oda, ahol tegnap abbahagytam az anyagok elolvasását. Itt befejezvén a kutakodást, azon tűnődtem, hogy volt-e valamiféle kiugró hír, információ, értékben való gazdagodás lehetősége. Lakonikusan akceptáltam, hogy nem akadt ilyen. Akkor jött a rácsodálkozás. MINEK IDŐZÖM ELŐTTE, MIÉRT FOGLALKOZOM VELE?
Azt a következtetést vontam le, első lépésben csak mérsékelem a FB-ra látogatások sűrűségét. Elég, ha csak ritkán tájékozódom a világ szamárságairól. Ha asz is soknak bizonyul, abbahagyom a FB-bejegyzések megismerését. Mindenesetre ezt a posztot azért még felteszem a FB-ra.
Ízelítő a Préd 8.-ból. A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát. Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát... a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, ... ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz. ... senki sem ura a halál napjának... az ember az emberen uralkodik, annak kárára. ... Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. ... A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől. De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: ez is hiábavalóság! Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön.
A szeretet
Azon fáradoztam, hogy ... megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert ... minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. Közöm. Egy mondatban össze lehet foglalni a fejezet üzenetét. Faustyna Kowalska misztikusnak adta értésére Krisztus: A világon minden történés, minden cselekedet teljesíti Krisztus akaratát. Minden úgy történik, ahogyan ő elgondolta. Az embernek ez teljességgel érthetetlen. Ezt bontja ki a prédikátor, aki szintén értetlenül tekint a világ eseményeire.

Nem a stílusa fogott meg, nem szónoki teljesítménye, éppen ellenkezőleg. Meglehet, az előadás módja feledhető, de mondanivalója nem. Üzenete mély nyomot hagyott bennem. Egy régről ismert jezsuitáról beszélek, akit természete miatt nagyon kedveltem. Tőkés Gyuri beszélt nyilvánosság előtt a tamilok között töltött éveiről.  Arról, hogy a pásztor és az ő juhai mennyire egymásra találtak szegénységben, egyszerűségben, barátságos mivoltukban, az Isten országának építésében, egyszerű életmódjukban, mosolygós ínségükben. Abban, hogy úgyszólván eszköztelenül élnek, a vegyszerek használatát mellőzik, az élelmiszeripari adalékokat kihagyják életükből, és a modern telekommunikációs eszközöket is mellőzik, amennyire csak lehetséges.
Ebből az emberből sugárzik a hit, a feltétlen bizalom az Isten iránt. Nem szónokol az egyszerű életmódról, hanem éli, s nem vár a jó alkalomra, hanem mindennapjait hatja át az a lelkület, amelyről beszél. Egyszerű a ruhája, a lakása, a közlekedési eszköze, a konyhája, egyszerű szavakkal ostromolja hallgatóságát, és boldog, amennyire ez csak lehetséges. Van benne szolidaritás, javait szétosztja. Nem vonzza a gazdagság, a jelenben élve keresi naphosszat az Isten akaratát. Amit felfogott Isten rá vonatkozó tervéről, azonnal megvalósítja. Ha alternatíva előtt áll, lelkiismerete szerint dönt és jár el. Őt hallgatva az embernek az az érzése, hogy tán nem is annyira egy jezsuitát, mint inkább Charles Foucauld Jézus kistestvérei társaságának a tagját hallgatja.
Csaknem abszurd ötleteivel a magukat vallásosaknak ismerő hallgatóságát is meglepte. Tőkés György arcán olykor feszültség jelent meg. Azt olvastam ki belőle, hogy ekkora nyilvánosság előtt nem akar teljesen megnyílni, nehogy megkérdőjelezzék hitelességét. Nem mintha nem volna hiteles. De hát társadalmunk tagjaitól annyira messze áll életvezetési elveivel, stílusával, hogy attól tarthatott, esetleg megbotránkoznának mondandóján azok, akik élvezik a telekommunikációs zajt, akik krémek és illatosítók, műszaki berendezések, feleslegesen vásárolt és üzemeltetett ketyerék között unatkozzák végi életüket.  
Érdemes rászánni az időt előadásának végighallgatására.
https://www.youtube.com/watch?v=TA_R0SLO8_k
Ízelítő a Préd 7-ből. MÁSODIK RÉSZ. 
Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. 
A jutalom kérdése.
Ne mondd: „Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?” Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. ... Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta... Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? ... Mire való volna időnap előtt meghalni? ... Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, ... különben meghallod, hogy átkoz a szolgád... Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát. Közöm. A fejezetben vannak furcsa dolgok is. Ide azokat gyűjtöttem, amelyek közelebb állnak hozzám. A régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Vö. bezzeg az én időmben... Nincsenek jó és rossz idők. Emberi dráma van, elkerülhetetlenül. A szorongás hiábavaló és a halált sürget5i. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne. Mindnyájan bűnösök vagyunk.

Nem akarok magammal foglalkozni, de most megteszem, úgyis kerestem a témát mai posztomhoz. Előbb arra gondoltam, hogy körbefotózom a megnyílt fonódó villamoshálózat érdekesebb részeit. Aztán lemondtam erről, mert hallásvizsgálaton vettem részt. Akkor hát kezdjük az elején.
Legénykoromban éreztem, mit éreztem, tudtam, hogy elnyűhetetlen vagyok. Éteri, működő tökéletes. Menyasszonyom kérdésére, hogy áll a nadrág a fenekeden, szuggesztíven azt válaszoltam, hogy nekem nincs fenekem, hogy képzeli, hogy ilyen méltatlan dolgokat tartok magamban. Nos, mára megváltozott a helyzet. A rendelőbe igyekezvén olvasom, hogy ösztöndíjat írnak ki irodalmi érdeklődésűeknek 16 és 30 éve között. Erről lekéstem, próbálom érteni. Álláshirdetések. Ezekről is lekéstem. Sorbanállás után elkészült fülológiai helyzetemről a felmérés. Így még „hetvenkedés” előtt összegeztem jelen állapotomat. 1. Az orrom teljesen egészséges, bár járatai inkább szűkek, mint trombitajellegűek. Szemem – hibámon kívül – szemüveggel működik. Még nem volt szükségem hályogműtétre. Szájamból eldobáltam a fogakat. Protézisem cseréjére gondolnom kell, de a jelenlegi is bírhatós néhány évig. A fülem? Hát az határeset. A vizsgáló szerint halláskárosulásom örökletes. Kérdi: Volt-e problémám a fülemmel? Nem – adom meg a választ.
– Valakinek a családban? – firtatja tovább. – Nem – emlékezem vissza rosszul – apám 49 évesen elhunyt. Jól hallott. A folyosón jut eszembe, hogy anyai nagyszüleim tragédiája abban állt, hogy nagyapám gégéjét elpipálta, suttogva beszélt, nagyanyám meg kezdett süketedni, s egyre kevésbé értette, hogy mit kíván mondani nagyapa. A vizsgáló elmondta, hogy 50 e ft alatt van olyan készülék, amely passzív életmód mellett elégséges. 100 e. ft alatt valamivel az, amely mellett elviselhető aktív életvitel folytatható. Elkértem a névkártyáját azzal, hogy még el kell tűnődnöm a hogyan felől. A fülspecialista értékelte a leletemet. A fülkárosodás fennáll, kb. a korommal arányosan. Azt kell eldönteni, hogy elég azt hallanom, ami átjön, illetve társaságom elfogadja, hogy kicsit hangosabban beszéljen hozzám. Ha én vagy környezetem a változtatást igényli, akkor érdemes venni hallókészüléket. Ezen is el kell még tűnődnöm. Legelőször is el kell fogadnom, hogy már csak „majdnem” vagyok tökéletes. A tendencia pedig kétségtelenül adott. (Vö. Préd 12,1–8) És most ideidézem a soron következő ószövetségi fejezetet.
Préd 6. f. Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.  Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő? Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember? Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt? Közöm. Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Igen, a szemek kívánsága, a gyomor követelőzése. Jelen vannak! János apostol írja: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit (6,63).”  Igen, igen, de... az ember esendő. Idejének jelentős hányadában hiábavalóságokkal és szélkergetéssel foglalkozik, noha tudván tudja, hogy a Hatalmasabbra kellene függesztenie a tekintetét.  

Olyasmikkel kezdődött, amit a szakirodalom gadgetnak, egyfajta giccsnek nevez. Ezek közös tulajdonsága a multifunkció. Kicsit ez, kicsit az, de igazán semmiben sem profi. Korábbról néhány. Négyszínű golyóstoll mini-betétekkel. Vékonyak, rövidek voltak, hamar beszáradtak. Kutyaól, ami egyben persely. Golyóstoll benne folyadék, öltözős-vetkőzős nővel. A maiak közül az alkalmazott elektronika a legszélesebb távlatokat megcélozó alkalmazásokban. Ki-ki tegye a szívére a kezét és próbálja őszintén megválaszolni a kérdést. A korábban megismert számítógépei adta alkalmazási lehetőségeket vajon megismerte-e? Én kapásból nem et mondok a magam részéről. Kell a számítógép, mert írhatok rajta, az írást megőriztethetem vele, akár kinyomtathatom. Ismerem a böngésző programot, még számolni is tudok. De hányféle program létezik még? Pl. excel. Alig-alig ismerem a benne rejlő tudást. Nem ismerem az újabb fejlesztésű programokat. Hol vagyunk már a 486-os kapacitásától, a pentiumokon, stb. Ami közös bennük, hogy egyiket sem ismertem meg mélységében, mert ugyanazt vártam el tőlük, mint amit az előzőekben vázoltam. Lépjünk tovább: Adva a mobiltelefon. Esküszik-e rá valaki, hogy ismeri telefonja valamennyi alkalmazási módját tudása vertikumát teljes mélységében? Fogadjunk, hogy alig valaki. Adva a tévé, a rádió, az órabeállítások módja. Ahány készülék, annyiféle rendszer, annyi metódus. Annyiféle csatlakozás, annyiféle tudás. Mi pedig próbálunk elevickélni az információs dzsungelben. Ugye milyen reménytelen?
Pazarlunk az idővel. Akarva akaratlan belebotlunk az új, a sokkal többet tudó, a sokkal bonyolultabb gépek kezelésének megtanulásával. Nem megy persze maradéktalanul, mégis ha valaki kiszámolná, életünk mekkora részét töltjük ezeknek a megismerésével, meglepődne. Két civilizációs dolog még, amivel az előzőeket kiegészítem. Egyik informatikus, egy rendszergazda említette, hogy a számítógépek meghibásodásával, a programok megismerésével való bajlódás kb. annyi időt rabol el, mint amennyi időt megtakarítunk használatával. A másik kicsit hasonló. Valaki kiszámította, hogy ha a szgk.-val való utánajárás mindegyikét figyelembe veszi, kb. 4 km/h sebességgel számolhatunk (telefonálások, rendszámcsere, vizsgálatok, szerviz, jogosítvány, téli-nyári gumicsere, orvosi alkalmassági stb, stb).
Pazarlunk az idővel úgy is, hogy az elektronikai információkat továbbító masinák (PC, TV, simogatós és nyomogatós telefonok) előtt üldögélünk naphosszat. Lassan elfeledjük a társalgást, a társakat, a társadalmi életet. Tudatunk beszűkülése az eredmény.
Feledjük a hallatlanul értékesebbeket, a társakat, valahogy úgy, mint az egyik O’Henry novellában. Az agglegény könyvelő úgy belepistult a folyamatos számolásban, hogy egy szórakozott pillanatában elfeledte, hogy felhagyott szingli életével, és megnősült. Így hát feltekintve az előtt tornyosuló irathalmazból tekintete rátévedt kolléganőjére, elöntötte a vágy a szívét, s megkérdezte tőle: Hozzám jönne feleségül? Mire a nő: De hát szívem, van annak már vagy egy hónapja is, hogy feleségül vettél.   
Préd 5. f. Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű! A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg. Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét. Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent! Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
A pénz
Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni. Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött. Abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el. Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék-igyék, és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét. Közöm. A szűkszavúságról. A sok szóbeszéd esztelen kijelentésekhez vezet. Bizony megbántam már sokszor, hogy leírtam vagy mondtam olyasmit, amit nem kellett volna. Jobb, ha nem teszel fogadalmat. Jobb. Nemegyszer megbántam felelőtlen kijelentésemet. A pénz. Aki szereti a pénzt, az soha sem kap eleget belőle. Hogy néz ki ez ma? Fizetésemelést!!! Kérdésem: Mondja meg már valaki, mikor volna megelégedve fizetése nagyságával? A gazdagság és a szegénység egyaránt Isten ajándéka.

Majd egyszer Óbuda csücskétől, a Bécsi úttól egyvégtében utazni lehet Budafokig a 19-es villamossal, és a 17-essel a Kelenfödi pu.-ig ugyanonnan, csak ahhoz előbb a Lánchíd alatti alagút átépítését be kell fejezni.
Ha kedvünk tartja, egyvégtében keresztülutazhatjuk Budát észak-déli irányban.
Ha elég sokáig élnék, még utazhatnék a HÉV-ünkkel akár Szentendrétől Csepelen Ráckevéig. De hát addig még sok víz lefolyik a Dunán az orrunk elé építendő közúti híd alatt, amelyhez már csak a szükséges 95 md forint hiányzik.
Az Óbuda újság beszámol arról is, hogy az NDK-s HÉV-szerelvényeket felújítják. Világosabb festést kapnak, lesz légkondi bennük, és a belső teret is átlényegítik.
Lehet benne valami, mert felújítják a 3. Metrót is – egyszer (már mintha elkezdték volna).
Jelenleg a combino a leghosszabb villamosunk. Csakugyan parádés a hosszúsága. Ha kettőt összekapcsolnának, meg se kellene mozdulnia. Teszem azt: felszállnánk a combinó hátsó ajtaján a Szénatéren és előregyalogolnánk a Széll Kálmán térig, ahol is le lehet szállni (ha nem egyébért, mert ott van a végállomás). Praktikuma kétségtelen. Nem fogyasztana sok áramot (motorra egyáltalán nem volna szüksége), megvolna napi sétánk, nem tenne kárt bennünk a jég, a hó, az eső, és még a nap se sütne a szemünkbe.
Jut eszembe: ha nem is csak a távolságokról, de az utazás idővetületéről is szól egy pajkos nóta szövege.  
Hogyaszongya... „Amikor még nem volt vasút Egerbe, nem volt vasút Egerbe, nem volt vasút Egerbe. Három napig tartott az út Egerbe, tartott az út Egerbe, tartott az út Egerbe. De most már, jól megy a sorunk, felülünk az éjjelire, s reggel ott vagyunk. De most már, jól megy a sorunk, felülünk az éjjelire, s reggel ott vagyunk (Egerbe).”  (A Hallod-e te kőrösi lány, kőrösi lány, kőrösi lány nótájára)
Préd. 4. A közösségi élet. Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti. Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán! Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos. Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem! Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar. Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést. Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában. Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett. Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés! Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák, és rosszat tesznek. Közöm. Ez a fejezet totál pesszimista. Jobb meg sem születni, vagy legalábbis a holtnak jobb, mint az élőnek. Amit elfogadok: jobb kettesben, mint magányban (az ember társaslény). Az is igaz, hogy jobb bölcsnek lenni, mint ostobának. Abban is van valami, hogy a siker féltékenységet szül. Érdemes volna megelemezni, hogy ugyan miért? Első gondolatom: irigység lapul meg mögötte.  

Ma ólmos szürke ég fogad reggel. Holnap szombat, és valószínűleg havazni fog. Egykori sofőrünk visszakérdezne: Mire számítottál: Pirított hógolyóra? A seregben szintén akadt a szleng kérdésre szleng válasz. Mire számítottál, lódobogásra?  Nem: Falra mászó fogkefére.
Mivel havazásra áll az idő, meglátogattuk az üzletközpontot heti bevásárlás céljából. Vesszük, amit kell, elfelejtjük, amit kellene (kávé), a főfolyosón a húsáruknál tábla fogad ilyen tartalmú felirattal. „Az áfacsökkentés teljes összegét meghagytuk vásárlóink számára”. Miféle felfuvalkodott szöveg ez? A kormány ilyen-olyan megfontolásból 22%-kal csökkentette a sertéshúsok forgalmi adóját. Csak nem képzeli az áruházlánc, hogy azért tette ezt, hogy nagyobb profithoz juthassanak a külföldi tőkések? Mégis mi köztük van az áfacsökkentéshez, azonkívül, hogy forgalomemelkedéshez vezet, így növeli az ő tőkéjüket is. Hogyan adhatnák oda azt, amijük nincs?
Úgy viselkednek a reklámszövegek, mint a szoc. brigádok brigádnaplói. (Tudom, mert annak idején értékelni kellett tevékenységüket.) Kiderült, hogy a brigád tagjai voltak, akik a csődből kihúzták a céget, miattuk teljesült a terv, ők jártak moziba is, ők kirándultak jó időben. Miután tíz naplót elolvasott az ember, nem győzött rajta csodálkozni, ha ilyen jó emberek működtek együtt, honnan a sok pletyka, mószerolás, rágalmazás, miért maradt le a cég előirányzataitól.
Ember gondolkodjunk el ezeken a csúsztatásokon, mennyire állandósult az orrunknál fogva történő vezetésünk. Eme eufémisztikus megfogalmazások kb. olyan értelműek, mintha azt mondanám: Légy hálás nekem: Lám nem loptam el tőled azt az ajándékot, amit a nagymamádtól kaptál. Ugye milyen jó ember vagyok?
Préd 3. A halál
Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. IIdeje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána? Közöm. Logikus: Mindennek megvan a maga ideje: MI így szoktuk mondani: „Mindennek eljön az ideje.” Mindent az Isten tesz. Ő az, ugyanis, aki a folytonos jelenben Teremt. Általuk, ha úgy tetszik neki, nélkülünk, ha úgy tetszik neki. az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. Jelen életemben hatalmas a váltás az evés ivás tekintetében. Aminek egyfolytában örülök, hogy kedvem lelem munkámban. Élmények írásban, élmények fényképeken. Az állatok és emberek sorsa azért nem ugyanaz. Az ember képes, az állat pedig nem képes önreflexióra. Az állat él bele a világba, az embernek értelmes (?) célja van.

Aszongya, hogy aszongya, szokták lopva elhadarni a dalos emberek a nóták megindítása előtt mintegy gondolkodási időt nyerve, ha nem jut eszükbe hirtelen, hogy is indul a következő strófa (majd nem azt írtam: Strumfli). Illik ez az aszongya a fejvakaráshoz, ami azáltal keletkezik, ha a hívek könyörgése olyan barokkosra sikerül, hogy csak a nagyon kanyaros észjárású góbék ismerik ki rajta magukat. Néha megpróbálom őket megfejteni, most Deskétől idézek egy ilyet, amit ő próbált kibogozni. A citált idézet így hangzik: „Urunk, Édesanyád járjon közben értünk. Hát ez eléggé kacifántos, logikáját a hívők értik [én nem, gym]. Megkérjük Krisztust, hogy engedje meg, netán szóljon anyjának, hogy az könyörögjön ügyünkben őhozzá.” (VÁLI deske.hu 142, o.)
Ez olyan tekervényes, mint az a mondat, amelyet pihent aggyal próbáltam egyszer összeszerkeszteni. (Az pedig egy többszörösen alárendelt mondat.) Azt, aki ellopja azt a táblát, amire az van írva, hogy az, aki ezt a táblát ellopja, az megbüntettetik, az meg is büntettetik.
Ha már VÁLI deske.hu, akkor még egy idézetet hozok tőle. „Jól pofán csapott Chanders... radikalizmusa... mindent a helyére tesz: Az olyan embernek, akit Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, külön világa a világban. Isten betör a magánéletébe, és átjáróvá teszi Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Krisztussal. .. A velünk történő dolgok nem személyünket érintik, – Isten mégis általuk von be szorosabb közösségébe. Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel megváltói művében...
Isten először a rideg valóságra ébreszt rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak hogy ő elérhesse célját. Miért ne járnánk szívtépő szenvedésekben?... Legtöbben halódunk az önsajnálkozástól, a keresztények együttérzése pedig halálos ágyunkra segít... Ha Isten csak összetört szívet használhat, akkor köszönd meg neki, hogy szívedet összetörte.” (Uo. 115. o.)  No comment!
Ízelítő A préd 2-ből: Azt mondtam magamban: élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság... Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak. ... Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek. ... rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mindnek. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs: Ez is hiábavalóság! ... A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. ... minden hiábavalóság és szélkergetés! ... Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? Minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. ... az öröm is, a gond is Istentől van. Közöm. élvezd az életet! Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában.  A prédikátor folytatja a felsorolást: Hiábavaló a gazdagság, hiábavaló a hedonizálás, hiábavaló a bölcsesség és tompaság, hiábavaló a szenvedés, a tevékenykedés, a bosszankodás. Sokan pesszimistának ítélik a prédikátor kijelentéseit, pedig a sorok között olvasva rejtetten minden szava arra utal, hogy minden kegyelem. Az élet ajándék, rejtett értelemmel. Az Isten nekünk követhetetlen úton valósítja meg azt, amit a világgal – s benne velünk – tenni kíván.

1. Az amerikai filmvígjátékok jó része úgy készül, hogy a valóság elemeiből kivesznek egyet, vagy az elemeihez hozzáadnak egyet s a görbe tükör máris készen áll. Pl. a rosszcsont gyerek, akinek zseni agya van, elkergeti megvalósított ötleteivel a primitív betörőket; a szórakozott professzor feltalálja a gravitációt legyőző „reumi”-t, s osztályának béna kosárlabdacsapata rögvest legyőzi a tömegvonzást és maga mögé utasítja a várományos csapatot. Ha kész az elvonás vagy kiegészítés, kezdődhet az amerikai film: a hátsó kergeti az elsőt.
2. A Ford T-modell egyöntetűen fekete színben készült. A vonatkozó reklámszöveg így szólt: A Ford T-modellt kedvenc színében forgalmazzuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.
3. Sándor György egyszer hentest játszott. Az ő boltjában csak nyúl volt kapható. Nyúl karaj, nyúl oldalas, nyúl lábszár, nyúl stefánia, nyúl dió. A vásárlók arca ettől nyúlt meg. Mivel a humoralista komoly képpel adta elő a szöveget, teljesen összekavarodtak a vevők, csakúgy, mint a kandi kamera áldozatai.
Nézzük ezeket az analógiákat paleo-ketogén ételekre vonatkoztatva.
ad 3. Kedvenc pudingot kínálunk önnek, amennyiben szereti a bőrkepépet mézzel és némi gyümölccsel!
Tortát szeretne? Milyen legyen, marhamájas, sült combos, fejhúsos, szalonnás vagy tepertős?
Cukorkaaaaa?
Van az is, szárítottméz cukorkánk.
Fagyi? És melyiket kéri?
Legyen finomított vízzel készült mézes zsíros tepertős, vagy vaníliás sertésagyvelővel tojásrántotta-tölcsérrel, vagy ugyanaz kacsaszárnnyal, hallal, bélszínnel?
Inkább palacsintát enne? Fahéjast ajánlanék zsírban kisütött agyvelős tojással, mézzel édesítve.
No, ne lepődjön meg! Itt mindenféle finomság kapható, ha az ön kedvence a hús, a zsír, a belsőségek, a máj, esetleg hal, mindenesetre szalonna és tepertő bőven, jó helyről vásárolt kolbász.
Érdekel a dolog: Legeltetett állatok vörös húsa előnyben!  Tápos csirkék, disznók, marhák vöröshúsát árusító hentesek kíméljenek!
Fogyni akar? Vörös húst fogyasszon!  
ad 1. Lám, étkezésünkben is van valami bizarr. Elvessük belőle az összes szénhidrátot, és ami marad, az biztosítja ugyanazt az egészségi állapotot, amely akkor jellemezte az embereket, amikor még húsokon éltek a nomádok.  
A prédikátor könyve 1. fejezet. (Ízelítő) A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
ELSŐ RÉSZ
Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Salamon élete.
Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza. Közöm. minden csak hiábavalóság és szélkergetés, mondja a préd., azaz Salamon.  Lehet pesszimistának nevezni észrevételeit, de csupán azt részletezi, hogy a világ efemer. Pl.: a nap fölkel és lenyugszik s újra fölkel. A szél ...körbejár, megfordul, visszatér... a folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; ... Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. ... Az értelmiségnek ma is felvethetné: Tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást s meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Ugye milyen meglepő? A világ Urára figyeljünk, mert minden kegyelem.

Ki vagyok valójában? – kérdezhetem – mint Hófehérke mostohája: Tükröm, tükröm, mondd meg gyorsan, ki a legszebb országomban? És belenézek. Ám akit látok, az nem én vagyok, hanem a saját tükörképem. Könnyen belátható. Szemben állok a tükörrel. Tudom, hogy a választékom bal oldalamon van. (Általános igazság. Oka valószínűleg az, hogy jobbkezesek vagyunk. Átnyúlunk fejünk fölött, karunk ott motoz kényelmesen, onnan fésüljük oldalra hajunkat.) Van egy kidudorodás az arcomon. A tükörbe nézve azt látom, hogy a velem szemben mutatkozó arc bal oldalán van ez a kinövés. Így is raktározom el magamban. Amikor kitapogatom, a jobb oldalon találom. Mindenki más is úgy találja, hogy a jobb arcfelemen található ez a jellegzetes dudor. Miért hiszek a tükörnek? Azért, mert minden velem szemben álló emberről tudom, hogy nekem jobb kéz felől találom az ő balorcáját és fordítva. Amikor szembesülök saját fejemmel a tükörből, akkor megfordított arcom néz velem farkasszemet. Egyedül a fotó láttat engem helyesen. Magamat csak fényképekből, festményekből ismerhetem meg. „Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat” – írta József Attila.  Hiába mereszted szemedet a tükörbe, csak fotókból ismerheted meg arcodat – mondom én.  
A dolog még ennél is cifrább. Szemem objektíve feje tetejére álló képet lát természeténél fogva. Úgy alkot képet, mint egy konvex lencse. Tehát amit lát, az egy feje tetejére álló világ. Ám ki tudja, miért, elég gyorsan megfordítja a látott teret agyunk idegrendszere. Szubjektív látásuk ezért a fordított fordítottja, azaz mindent talpán állónak érzékelünk. Hogy ez így van, kísérleti úton bizonyították. Térfordító szemüveget biggyesztve az emberre, az első napon fejetetejére állított világot látunk. Másnap agyunkban minden összekeveredik, és amit látunk az kesze-kuszaság. Harmadnapra azonban a térfordító szemüveg ellenére talpra állnak bennünk a dolgok. És a térfordított világ egy térfordítás után helyesen mutatja a látottakat. Ám ha most levesszük a térfordító lencsét, a folyamat visszafelé játszódik le. Fejtetőre állnak bennünk a látottak, majd átmeneti zavar után szubjektív módon talpra állítva látjuk környezetünket, annak ellenére, hogy objektíve szemünk fordított világot kínál megnézésre. Tudod még követni? Az én kérdésem ezután az, hogy mihez képest áll talpán minden. Mit vél agyam arról, hogy fejetetején és talpán? Hol dől el a dolog? A fülben lévő három félkörös ívjáratban a sztatolit-szemek érzékelése alapján? A tömegvonzás tudomásulvétele folytán? A tudatalattiban rögzült őskép felel a fent-lent programozásáért? Installálva van agyunk gyökérkönyvtárában? Mindezek együtt okozzák?
De hát minek is mindent tudni. Elég, ha nem hiszünk a tükörnek, és tudomásul vesszük, hogy akit benne látunk, azok nem mi vagyunk. Csak tükör által tengelyes-szimmetriában.
Ízelítő a Péld 31-ből. VIII. LAMUEL SZAVAI
Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: ...Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján ... (vége a Példabeszédek könyvének) Közöm. Az első feléből vett tanítást ma így fogalmaznánk: Légy szószólója azoknak az egyszerű embereknek, aki nem képesek elesettségük okát megnevezni, panaszaikat, sérelmeiket artikulálni. A második rész a mai fülnek eléggé rossz ízű. A feministák kikérik maguknak ezt a patriarchális megfogalmazást. Hány nősülő legény olvassa boldogan a házasságkötés olvasmányaképpen. Miért rossz ízű? Mert az asszony értékéről, hasznosságáról beszél, aki férjének javára van, gyapjút, kendert fon, ügyesen alkudozik, éjjel kel, megfőz egész napra, szolidáris a szegényekkel, ruhát varr mindenkinek, bölcsen beszél, stb.
Értéke többek között abban áll, hogy férjét a kapuknál igen nagyra tartják felesége miatt.
Még hozzáteszi az író, hogyha szép, akkor se bízza el magát a nő: „csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret”. A népdalszövegek nálunk is mintha az ószöv.-i hagyományt követnék. Keservesen nevelt engem, éjszak font, nappal mosott, abból a kis pénzből tartott... és még: Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, főzze meg a vacsorát...