Mickey webnaplója

1. Az amerikai filmvígjátékok jó része úgy készül, hogy a valóság elemeiből kivesznek egyet, vagy az elemeihez hozzáadnak egyet s a görbe tükör máris készen áll. Pl. a rosszcsont gyerek, akinek zseni agya van, elkergeti megvalósított ötleteivel a primitív betörőket; a szórakozott professzor feltalálja a gravitációt legyőző „reumi”-t, s osztályának béna kosárlabdacsapata rögvest legyőzi a tömegvonzást és maga mögé utasítja a várományos csapatot. Ha kész az elvonás vagy kiegészítés, kezdődhet az amerikai film: a hátsó kergeti az elsőt.
2. A Ford T-modell egyöntetűen fekete színben készült. A vonatkozó reklámszöveg így szólt: A Ford T-modellt kedvenc színében forgalmazzuk, amennyiben kedvenc színe a fekete.
3. Sándor György egyszer hentest játszott. Az ő boltjában csak nyúl volt kapható. Nyúl karaj, nyúl oldalas, nyúl lábszár, nyúl stefánia, nyúl dió. A vásárlók arca ettől nyúlt meg. Mivel a humoralista komoly képpel adta elő a szöveget, teljesen összekavarodtak a vevők, csakúgy, mint a kandi kamera áldozatai.
Nézzük ezeket az analógiákat paleo-ketogén ételekre vonatkoztatva.
ad 3. Kedvenc pudingot kínálunk önnek, amennyiben szereti a bőrkepépet mézzel és némi gyümölccsel!
Tortát szeretne? Milyen legyen, marhamájas, sült combos, fejhúsos, szalonnás vagy tepertős?
Cukorkaaaaa?
Van az is, szárítottméz cukorkánk.
Fagyi? És melyiket kéri?
Legyen finomított vízzel készült mézes zsíros tepertős, vagy vaníliás sertésagyvelővel tojásrántotta-tölcsérrel, vagy ugyanaz kacsaszárnnyal, hallal, bélszínnel?
Inkább palacsintát enne? Fahéjast ajánlanék zsírban kisütött agyvelős tojással, mézzel édesítve.
No, ne lepődjön meg! Itt mindenféle finomság kapható, ha az ön kedvence a hús, a zsír, a belsőségek, a máj, esetleg hal, mindenesetre szalonna és tepertő bőven, jó helyről vásárolt kolbász.
Érdekel a dolog: Legeltetett állatok vörös húsa előnyben!  Tápos csirkék, disznók, marhák vöröshúsát árusító hentesek kíméljenek!
Fogyni akar? Vörös húst fogyasszon!  
ad 1. Lám, étkezésünkben is van valami bizarr. Elvessük belőle az összes szénhidrátot, és ami marad, az biztosítja ugyanazt az egészségi állapotot, amely akkor jellemezte az embereket, amikor még húsokon éltek a nomádok.  
A prédikátor könyve 1. fejezet. (Ízelítő) A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
ELSŐ RÉSZ
Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé. Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Salamon élete.
Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni. Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza. Közöm. minden csak hiábavalóság és szélkergetés, mondja a préd., azaz Salamon.  Lehet pesszimistának nevezni észrevételeit, de csupán azt részletezi, hogy a világ efemer. Pl.: a nap fölkel és lenyugszik s újra fölkel. A szél ...körbejár, megfordul, visszatér... a folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; ... Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. ... Az értelmiségnek ma is felvethetné: Tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást s meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Ugye milyen meglepő? A világ Urára figyeljünk, mert minden kegyelem.

Ki vagyok valójában? – kérdezhetem – mint Hófehérke mostohája: Tükröm, tükröm, mondd meg gyorsan, ki a legszebb országomban? És belenézek. Ám akit látok, az nem én vagyok, hanem a saját tükörképem. Könnyen belátható. Szemben állok a tükörrel. Tudom, hogy a választékom bal oldalamon van. (Általános igazság. Oka valószínűleg az, hogy jobbkezesek vagyunk. Átnyúlunk fejünk fölött, karunk ott motoz kényelmesen, onnan fésüljük oldalra hajunkat.) Van egy kidudorodás az arcomon. A tükörbe nézve azt látom, hogy a velem szemben mutatkozó arc bal oldalán van ez a kinövés. Így is raktározom el magamban. Amikor kitapogatom, a jobb oldalon találom. Mindenki más is úgy találja, hogy a jobb arcfelemen található ez a jellegzetes dudor. Miért hiszek a tükörnek? Azért, mert minden velem szemben álló emberről tudom, hogy nekem jobb kéz felől találom az ő balorcáját és fordítva. Amikor szembesülök saját fejemmel a tükörből, akkor megfordított arcom néz velem farkasszemet. Egyedül a fotó láttat engem helyesen. Magamat csak fényképekből, festményekből ismerhetem meg. „Hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat” – írta József Attila.  Hiába mereszted szemedet a tükörbe, csak fotókból ismerheted meg arcodat – mondom én.  
A dolog még ennél is cifrább. Szemem objektíve feje tetejére álló képet lát természeténél fogva. Úgy alkot képet, mint egy konvex lencse. Tehát amit lát, az egy feje tetejére álló világ. Ám ki tudja, miért, elég gyorsan megfordítja a látott teret agyunk idegrendszere. Szubjektív látásuk ezért a fordított fordítottja, azaz mindent talpán állónak érzékelünk. Hogy ez így van, kísérleti úton bizonyították. Térfordító szemüveget biggyesztve az emberre, az első napon fejetetejére állított világot látunk. Másnap agyunkban minden összekeveredik, és amit látunk az kesze-kuszaság. Harmadnapra azonban a térfordító szemüveg ellenére talpra állnak bennünk a dolgok. És a térfordított világ egy térfordítás után helyesen mutatja a látottakat. Ám ha most levesszük a térfordító lencsét, a folyamat visszafelé játszódik le. Fejtetőre állnak bennünk a látottak, majd átmeneti zavar után szubjektív módon talpra állítva látjuk környezetünket, annak ellenére, hogy objektíve szemünk fordított világot kínál megnézésre. Tudod még követni? Az én kérdésem ezután az, hogy mihez képest áll talpán minden. Mit vél agyam arról, hogy fejetetején és talpán? Hol dől el a dolog? A fülben lévő három félkörös ívjáratban a sztatolit-szemek érzékelése alapján? A tömegvonzás tudomásulvétele folytán? A tudatalattiban rögzült őskép felel a fent-lent programozásáért? Installálva van agyunk gyökérkönyvtárában? Mindezek együtt okozzák?
De hát minek is mindent tudni. Elég, ha nem hiszünk a tükörnek, és tudomásul vesszük, hogy akit benne látunk, azok nem mi vagyunk. Csak tükör által tengelyes-szimmetriában.
Ízelítő a Péld 31-ből. VIII. LAMUEL SZAVAI
Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: ...Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
IX. A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján ... (vége a Példabeszédek könyvének) Közöm. Az első feléből vett tanítást ma így fogalmaznánk: Légy szószólója azoknak az egyszerű embereknek, aki nem képesek elesettségük okát megnevezni, panaszaikat, sérelmeiket artikulálni. A második rész a mai fülnek eléggé rossz ízű. A feministák kikérik maguknak ezt a patriarchális megfogalmazást. Hány nősülő legény olvassa boldogan a házasságkötés olvasmányaképpen. Miért rossz ízű? Mert az asszony értékéről, hasznosságáról beszél, aki férjének javára van, gyapjút, kendert fon, ügyesen alkudozik, éjjel kel, megfőz egész napra, szolidáris a szegényekkel, ruhát varr mindenkinek, bölcsen beszél, stb.
Értéke többek között abban áll, hogy férjét a kapuknál igen nagyra tartják felesége miatt.
Még hozzáteszi az író, hogyha szép, akkor se bízza el magát a nő: „csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret”. A népdalszövegek nálunk is mintha az ószöv.-i hagyományt követnék. Keservesen nevelt engem, éjszak font, nappal mosott, abból a kis pénzből tartott... és még: Nékem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, főzze meg a vacsorát...

A tudatalatti valóság nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt, hogy előttem ismeretlen valaminek az oka. egyes pszichológusok szerint döntéseink, életvezetési gyakorlatunk több mint 90%-a a tudatalatti mezőnkben zajló ösztönzésektől befolyásolt. Ez azért fontosabb, mint gondolnánk, mert úgy vélhetjük, hogy döntéseink a tudatos szféránkban születnek. Pedig rossz ösztönzéseink méregfogát kihúzná, ha sikerülne átemelni – a valahol lényünk legbelső bugyraiban megbújó – késztetéseket a tudatos részünkbe. Ha ez megvan, akkor is számolhatunk vele, hogy a felfedett hibákat érzelmeinkkel tovább pátyolgatjuk, mert ez csontosodott meg bennünk.
Mondok néhány példát, hogy ez az elméleti fejtegetés kicsit kitisztuljon.
- Orvosi tanácsra elfogadom, hogy az étkezés huszadrangú kérdés. Agyammal elfogadom. Valami legbelül mégis rendre azt súgja, hogy ha jelentéktelen volna a kajálás, nem izgatna egyáltalán, hogy egy krémest, egy fagyit, egy kólát elfogyasszak. Hogy egy puha kenyeret megegyek kacsazsírral sóval megpakolva. Hiába tudom, hogy az agyban dőlnek el a döntések, valami kielégítetlenül mocorog bennem ösztönösen. Nincs semmi okom rá, hogy féljek az éhenhalástól, mégis élvezetes ételekről álmodom. Nem is hinném, ha nem tapasztalnám, hogy érzelmeim átállítása milyen nehéz és lassú. Márpedig addig nem tekinthetem magamat jó oldalon állónak, ameddig tetőtől talpig tudatosan és tudat alatt nem azonosulok életmódom megváltozásával. ez nem azt jelenti, hogy édességben dőzsölök, csak azt, hogy még kísért a dolog.
Egy másik példa. Adva a Teremtő Atya. A hívő a kiskatekizmusból tudja a „Mi végre vagyunk a világon?”-kérdésre a választ. Azért „hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal üdvözüljünk” – hangzik a válasz. Gyakran felmerül a lelki vezetőkben a kérdés: Miért olyan nehéz ez? Azért, vélik jogosan, mert az ember az ábrázolások, no meg a szó jelentése nyomán, a Teremtőt Atyának képzelik el. A kérdés most már annyi: Milyen volt az illető apja, milyen volt a gyereknek a vele a kapcsolata? Apja irgalmas volt vagy irgalmatlan, gondoskodó-e vagy link? Fenntartás nélkül szerette a fiát/lányát, engedékeny volt hozzá, vagy keményen nevelte, szigorúan, indokolatlanul éreztette vele erőfölényét? Milyen kapcsolata volt apjának a párjával?
Milyen modellel szembesül a gyereke? Sőt mostanában feltehető a kérdés: Fia/lánya egyáltalán ismerte-e az apját? Azért fontosak ezek a kérdések, mert hogyan szeretheti valaki a földi/égi atyját, ha nem ismerte, ha akit ismert, ellenszenves volt neki?
Ugyanaz a probléma: Mennyi pozitív élmény kell ahhoz, hogy a gyermekben egy többé-kevésbé negatív kép átforduljon pozitívba?
Erről már a terapeuták tudnának mélyebb gondolatokat kifejteni.
***
Odakint most plusz tíz fok van, süt a nap. Súlyom ma 94,5 kiló.
Ízelítő a Péld 30-ból. VI. AGUR MONDÁSAI
A masszai Agurnak, Jake fiának szavai. ...nem tanultam bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete. Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan?... Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek. A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte. Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: „Ki az az Úr?” Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét.
VII. TALÁLÓS MONDÁSOK Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!” Az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!” ... Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni: a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál... Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük: Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket. A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat. És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel. Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik... Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, – vagy ilyet fontolgattál –, tedd a kezed a szádra! Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad. Közöm. Mindjárt baj van ezzel a mondással: Isten szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben egyszer hazugként ott állsz majd előtte. Márpedig most éppen azzal foglalkozom, hogy melyik vers ihletett meg, melyik emelkedik ki nekem s most a többi közül, és mit tartok felőle. Talán jobban kellene hangsúlyoznom, hogy amit vélek, az nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt mondja. Engem valamiért éltet. Semmiképp se célom valóságtartalmát megváltoztatni. Amitől Agur óvakodik: Csalás, hazug szó, a nyomor, a gazdagság!
Ez normális és követhető/követendő. A mondások szintén erkölcsi vonatkozásúak: Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Hány mohó természetű ember van! Amire figyelmeztet: Ok és okozat szorosan összetartoznak: ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad. Ez is belátható, s máig érvényes. Népdalunk szerint „fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek...” És ez is igaz.

Emlékezetem szerint egy blog-bejegyzés nyomán keletkezett diskurzus arról szól, hogy az antikváriumokat nem érdeklik a felszámolásra váró könyvek. Jó esetben 20ft/ kötet egységáron átveszik a könyveket, kiváltképp, ha felfedeznek köztük néhány nagy értékű kiadványt, ősnyomtatványt, ritkaságot. Ám sokszor egyáltalán nem tartanak igényt semmiféle könyvre.  Devalválódott a könyvek értéke? Igen, mintha. Vannak tapasztalataim. Amikor a könyvmegállók elkészültek (három is van a környékünkön), kezdetben körülülték a hajléktalanok és próbálták kimazsolázni azokat a könyveket, amelyektől remélték, hogy felkeltik az antikváriumok érdeklődését. Meglepett engem is, hogy ez a tendencia csaknem elmúlt. Ma több a könyv ezekben, nagyobb a választék, és szinte mindig találok érdeklődésemre számot tartható könyveket.
Templomunkban is megjelentek a könyvek. A hátsó ablak párkányán nemegyszer találhatók a másoknak feleslegessé vált kötetek. Ingyen elvihetők. Időbe telik, mire valamennyi gazdára talál. Tegnap egy csodás, Ducati-motorokat reklámozó albumot hoztam haza.
Mostanában karácsonykor a hozzánk látogató 30-40 vendégnek felajánlunk nekünk már feleslegesé vált köteteket. Van érdeklődés, de sok megmarad. Legutóbb egy közösségi találkozót tartottunk. Az alkalomra megint kitettünk könyveket. Némi érdeklődéssel találkoztunk, de egy csomót visszatettünk a helyére. Majd kiviszem őket a könyvmegállóba. Jók lesznek cserekönyvnek.
Mica meséli: feleslegessé vált könyveivel korábban ő is az antikváriumokat kereste meg, de leszokott róla a lanyha érdeklődés miatt. Mostanában elviszi a könyvtárba, s felajánlja nekik. Ami a könyvtárnak se kell, megy a könyvmegállóba.
***
Pénteken krisztus csodálatos kenyérszaporítása szerepelt az evangéliumban. A Márk szerinti leírásban hangzik el: „Ti adjatok nekik enni!” Vasárnap, azaz tegnap, nem lévén jelen egyik áldoztató sem, engem kért a plébános, hogy segítsek áldoztatni. Vannak még olyan dolgok, amelyek most történnek meg velem életemben először. Számuk ritkul.
***
Fogytam. Az egyik félretett öltönybe belesoványodtam. Nagyon takaros darab – mellénnyel. Ezt már le fogom fotózni. Nem az enyém az érdem, de mégis csak teljesítmény.
***
K. írja balatoni túrájuk egyik képéhez ezt a szép megfogalmazást: „R.-m mellett az lehetek, aki vagyok, amire születtem! És én Boldogságra születtem!” Nagyon tetszik.  
Egyik fotójukon egy szalonnába döfött bicska, ívesen nekitámasztott újhagymával. Szakasztott vitorlás. A paleo-ketogén módszerrel foglalkozóknak nagyon megtetszett. Méltán.
Ízelítő a Péld 29-ből. ...Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. ... A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi... Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést. ... A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja. Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. ...Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának. ...Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik. Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől. Közöm. Újra az igaz és a gonosz párhuzamba állítása. Pl.. Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. Ez evidencia. Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. Nevezzük őket korruptaknak.

Just walking in the rain (Úgy koppan az eső). Az 1956-os melbourne-i olimpiával egy idős lehet, tán kicsit régebbi. Emlékezetem szerint onnan hozta Szepesi György a lemezt, hogy bejátsszák rádióadásban. A kereső szerint amerikai sláger volt. Lehet. Nem tudom. A koppanó szöveg későbbi, eleinte nem énekelték magyarul.
Énekelte viszont az Illés együttes az Elvonult a vihar c. számot. A Tolcsvay trió pedig: „Jaj nékem, bőrig ázom, ha nem áll el hamar...” (Esőben). A dolog ma azért aktuális, mert tegnapelőtt-előtt hó esett, az unokák vidáman szánkóztak, tegnap ónos eső, a felnőttek (és az autók) akaratuk ellenére csúszkáltak, ma meg eső (esett egész éjszaka is), és mindenütt elolvadt a hó. Holnaptól lassú lehűlés várható, folyamatosan fog esni. Egy hét múlva visszatér a tél. Ennyit a meteorológiáról.
Nem akarok megfeledkezni a Beatles nótáról sem: Rain. Egy felvételpróbán Lennon rosszul tette fel a szalagot, s érdekesnek találta a visszafelé játszott gitárszólót. Tehát beépítették ezt a furcsa dallamrészletet oda-vissza. 
Ami érdekes, hogy csupa szórakoztató zene jutott eszembe, pedig bizonyára sok komolyzene is foglalkozik a viharral, esővel. Elég csak olyan programzenére gondolni, mint Beethoven Pasztorále szimfóniájának vihar jelenete, vagy kortársának, Liszt Ferencnek a Les Preludes hasonló témája. Úgy gondolom, hogy az operák egy része is él a viharok megjelenítésével. Nem sorolom tovább.
Ma avarrohasztó, hóolvasztó eső fog esni az égből – gyengítetlenül.
Ízelítő a Péld 28-ból. ...mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. ...Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen. ...Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. ... irgalomra lel, aki bevallja bűnét. ...aki utálja az igaztalan pénzt, soká él. ... akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd! ... Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. ... Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz, mint akinek a nyelve hízelgőn szól. ... Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik. ... Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma. Közöm. A fejezet csaknem minden gondolata az igaz és gonosz tulajdonságainak a szembeállítása: Pl.: Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. Közmondásos, hogy jobb egy igaz ellenfél, mint egy látszatbarát: Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz, mint akinek a nyelve hízelgőn szól. Mekkora igazság van abban, Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma. Mintha a baloldal végét jelentő rendszerváltás után az egyházakhoz visszatérés jellemezte volna a társadalmat. A képlet persze nem túl egyszerű: Igazán, akik kitartottak a szorongattatások idején, azok tekinthetik magukat hűségeseknek, noha 1990 környékén csakugyan „nagy lett a tolongás a damaszkuszi úton”.

„Jósolni nem könnyű, kiváltképp a jövőt illetően” – tartja a szállóige. Tegnap éppen ezen gondolkoztam útközben a rendelő felé. Ha megszédülök, ha megcsúszik egy autó, akkor nekem végem, már fülmosásra sincs szükségem. Hogy azonnal meghalni, vagy még negyven évig élni jobb-e, filozófiai kérdés. Pál mondta: „Nem tudom, mit válasszak. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.”(Fil 1,23–24)
Ha tehát én is életben akarok maradni, kell, hogy oka legyen. Ez az ok a szolgálat volna? (Lehet, de az is igaz, hogy élesebben kellene látnom, hogy ha miféle szolgálatra gondolhatok?) Ezért próbálok tápászkodni, megújulni, ahogy az rajtam múlik. Megújulni testben-lélekben. Az első minden bonyolultságával együtt is beláthatóbb, mint az utóbbi.
Hogy mennyire nem egyszerű a kérdés, Nemeshegyi Péter jezsuitától többször hallott történet mocorog bennem. Történt pedig, hogy Japánban egy rendházban dolgozott egy idős, kilencvenes éveiben járó francia testvérrel. Az öreg megitta a maga francia borocskáját, elszívogatta szokásos pipadohányát; egyáltalán – meg volt elégedve sorsával. Egyszer Péter bácsi rákérdezett az öregre:
– Aztán mondja, nem kívánkozik már a túlsó partra, hogy személyesen megismerje az örök boldogságot.
Az idős jezsuita hosszasan gondolkozott, szívott még egyet-kettőt a pipájából, és úgy válaszolt:
– Nem túlságosan.
Hogy alapos volt-e véleménye, ki tudja? Mindenesetre egy ekkora élettapasztalattal rendelkező szerzetes is tétovázhat: Vajon mi lenne jobb?
Van ebben valami esztétikus.
Amíg el nem jön a magzat ideje, addig nem vágyakozik az anyaméhből kifele. Jól érzi magát abban az állapotában, amelyben éppen leledzik. Más kérdés, ha az ember tudná, amit Szent Pál tudott, aki megjárta a „második eget”, vágyai átalakulnának.
De ha már itt élek, tudomásul kell vennem, hogy koromnál fogva egyre több korrekcióra szorul leépülő testem állapotának megőrzése. Ebben segít a p.k-étrend, amely vélhetően a civilizációs betegségeket megállítja, sőt rehabilitál is, a természetes kopás mégse megállítható. Jó ezzel kalkulálni.
Ízelítő a Péld 27-ből. Ne dicsekedj a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre. Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka! ...ki állhat meg a féltékenység előtt? A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak. ... a gyengéd barátság vigasz a léleknek. ...A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér... Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. ...meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét. Közöm. Az első kiragadott mondat Jézus megfogalmazásában egy érdekes történet. egy szorgalmas és szerencsés emberről szól, aki látva hogy hatalmas termést aratott be, azon törte a fejét, hogy csűrökkel megnöveli tárolókapacitását, és boldog tétlenségben élheti életét. Itt jön a figyelmeztetés: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet”. Bizony, ez előfordulhat. Más dicsérjen, ne a saját szád, szintén általános érvényű igazság. Ki ne vágyna elismerésre, pozitív megerősítésre. Ilyen ember tán nincs is. Egyesek provokálják a kitüntető szót, mások próbálják önreklámmal környezetük figyelmét és elismerését kicsikarni. Egy vonatkozó közmondás szerint öndicséret büdös. Adódhat, hogy akad társaságában olyan ember, aki állandóan dicsérgeti azt, akitől függ. Erről szól ez a vers: meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét. Meg ám, mert könnyen elhisszük saját kiválóságunkat, de vajon megszolgáltuk-e?

Lehet, hogy minden nép elég közmondással él, ha van elég békéje, hogy ezek kialakuljanak (Ahány ház, annyi szokás.) A közmondások alapigazságokat fogalmaznak meg, (ha törik, ha szakad) törekednek rá. Tapasztalatom, hogy némelyik közmondásnak épp az ellenkezője igaz. Aki hallgat a mondásra, azt lehet, hogy (beviszi az erdőbe). Pl. szemesnek áll a világ – tartja a közmondás, de mintha szemtelennek még inkább. Pedig a közmondásnak igaznak kell lennie, mert a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
A magyar bőven ismer közmondásokat az életnek szinte minden területét lefedheti velük. Egy találomra kiválasztott szövegemre próbáltam ráhúzni közmondásokat (Egyik kutya, másik eb). Hogy nem okvetlenül a legfrappánsabbakat, arról nem a közmondások tehetnek, csak az én fejemből hirtelenjében kipattanó analógiák. Végül megemlítem, hogy a közhelyek egy része kitekert közmondásokból keletkezik. Néhány példa: Ahány ház, annyi baj legyen. A kétpúpú tevét az különbözeti meg az egypúpútól..., aki akarja. Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Etc, etc.
Akkor jöjjön a szöveg és a közmondások:
2009-ben, kórházi tartózkodásom során néhány kilót leadtam erősen kalóriaszegény étrenden élve. (Több nap, mint kolbász). Próbáltam otthon elmondani (Néma gyereknek anyja se érti a szavát.), hogy hogyan kellene táplálkoznom: semmi zsír, semmi olaj, semmi cukorféle, semmi szalonna. (Kutyából nem lesz szalonna.) Próbáltam, de nem sikerült. (A kutya próbálkozik.) Párom a korábban kialakult rutinok miatt nem értette (mert olcsó húsnak híg a leve), hogy miért jó nekem rosszízű ételeket enni (mi ebben a zenebona?). Nemhogy fogytam próbálkozásaim ellenére, inkább tovább híztam (A látszat csal). Ruháimba egyre kevésbé fértem el. (Olyan lettem, mint a nagy D.) Egyre nagyobbakra kellett őket cserélni.(Cserebere fogadom, többé vissza nem adom.) Sok voltam magamnak, sok voltam a mérlegnek, sok egy engem tárgyilagosan megmutató fotón. (Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.)  Hogyne lettem volna sok: 172 cm és 120 kilogramm, mert mértéken felül ettem. (Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. és még: Megtelt, mint a hold.)  
Kapóra jött egy a közösségünk email-hirdetésében olvasott ajánlat: Tartós fogyás orvossal [TFO]. (Jobb a jó hír a nagy gazdagságnál.) Éppen erre volt szükségem. (Nagy úr a muszáj.) Érdekelt, mert a kórházban ajánlott zsír- és olajmentes diétát nem sikerült tartani. (Nem akarásnak nyögés a vége.) Mivel elérhető áron kínálták a kurzust (eben gubát), megbeszéltem életem párjával (Az asszony viseli a kalapot?), hogy vegyen részt a tanfolyamon, hiszen a feleségem étkezésem kulcsfigurája (Jó asszony a háznak koronája), itthon rendszeresen ő főz (Edd meg, amit főztél!). Én akkor fogyok le, ha olyat eszem, amitől ez lehetséges (Eszi, nem eszi, nem kap mást), de csak akkor lehetséges, ha átveszi a tanfolyamon ajánlott főzési metódust (Jó pap holtig tanul).
Ízelítő a Péld 26-ból: Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. ...A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében... (Látszólag ellentétes mondások, Paradoxonok, mint József A. verse, Két hexameter: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.)  Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. (Nagyon össze nem illenek ezek a dolgok.) Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. (Bolond lukú bolond szél fú – tartja a magyar közmondás.) ...Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. (Igen szemléletes kép.) Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. (Az ilyennek megalszik a szájában a tej.)... Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. ... ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. ... Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. (Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. In: Kölcsey, Parainesis) ... Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.  (Lám, egy magyarnak vélhető közmondás. Nem minden közismert közmondás magyar, nem minden magyarnak tartott találmány magyar. Aki nem dolgozik, ne is egyék, mondta Sztálin, csakhogy Szent Pál már egy kicsivel korábban elmondta ugyanezt.)  Közöm. Hogy mi közöm a fejezet kijelentéseihez, a szöveg közé írtam álló betűkkel, zárójelek között.

- Capitaly. Gyerekkoromba visz vissza. Unokatesónknak volt. Még a háború előttről. Nagyon szerettük a stílusos régi táblát, a házakat, a szállodákat, a szerencsekereket. A forgótőkét felvenni. Szerettük a Váci u.-t, a Dorottya u.-t, a Verpeléti utat (ma Karinthy F. u.), a Rákóczi utat, az Üllői utat, stb. Szerettük a játék bankókat. Tudtuk, hogy házakat kell venni, majd szállodákat, és aki megszáll bennük, fizetnie kell.
Szocialista változatával (Gazdálkodj okosan!) nem volt szerencsém játszani. De láttam. (OTP volt és részletre vásárlás, mosógép, porszívó stb.). A Capitaly „fényűzési adójához” képest ez kissé snassznak tűnt. Később újra megjelent a Capitaly. Francia rokonságunk hozzánk látogatva olykor hozzáfogott játszásához. Ilyenkor már menekülőre fogtam, mert ismertem annyira, hogy két-három óránál is hosszabb ideig tart, mire a „nagy halak megeszik a kis halakat”.
- Ki nevet a végén? Gyerekkoromban sose nevettem rajta. Később unokáimon igen. Leültünk Ágostonnal, Blankával. Dobáltunk, s lányom figyelte, milyen módon játszunk. Blanka, a kisebb hatos dobással kiállította figuráit, majd a pályát megrövidítve azonnal betért a kör égén lévő házába. Ágó elég szabadon kezelte, hogy mikor mennyit dob, mennyit lép. Ő lett a második. Én megpróbáltam a szabályokat tartani. Ha nem rúgnak ki, akkor is csak harmadikként poroszkáltam volna be. Kérdi lányom: Miért jó így játszani? Mire én: mert így örömet szereztem unokáimnak ahelyett, hogy összetűzésre került volna sor köztük.
- Rabló römi. Unalmas játék, ha van a játékosok közt agyilag zokni. Először elkezd kombinálni, majd öt perc elteltével rájön, hogy nem lehet kirakni, amit akart. Ekkor elkezdi a folyamatot visszafelé.  A többiek fejcsóválva jegyzik meg: „Nem megy flottul a játék”.
- Kanaszta. Kb. fordított römi. Ahány ház, annyi szokás. Hányszor tanultam meg a számolást? Ahányszor utóbb elfelejtettem.        
- Ötleteim. Egy felnőtt játékom. Olykor egy-egy ötletet megosztok másokkal. Ha nekem bevált, beválhat másoknak is, pl.  Folyadékcsere könnyebben. Félévenként illik cserélni az autó szélvédőmosó folyadékát. A nyári inkább bogarak fehérjéjét hivatott letakarítani, a téli pedig fagyállóval van keverve. A folyadékok betöltőnyílása a Colton (de más típusú autókon is) valahová be van suvasztva, olykor elég nehéz hozzáférésű helyre. Nehéz a beömlő nyílás fölé úgy emelni a kannát, hogy az öt literes flakonból mellé ne menjen egy kisebb-nagyobb mennyiségű folyadék. Legalább 20 éve segédeszközzel célzom meg a lyukat. Tölcsért vágtam pillepalackból. Ezt helyezem a folyadéktartály nyílására, és csak arra kell ügyelnem, hogy az immár elég nagy átmérőjű tölcsérbe célozzak. Általában gond nélkül sikerül az akciót befejeznem. Nem ömlik mellé semmi. 
Nos, 2016-ra ez az ajándékom minden autós olvasómnak. Kívánom, hogy könnyítse meg az életét ötletem felhasználásával. Akinek meg nincs szgk-ja, vegyen egyet magának, különben nem tudja alkalmazni ezt a könnyítő manővert.
Péld 25. V. SALAMON MONDÁSAINAK MÁSODIK GYŰJTEMÉNYE
Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük. Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen. Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz. Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban. Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni! Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed, ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza. Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító a szófogadó fülnek. Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét. Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot. Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod. Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl. Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz. Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy. Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat. Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt. Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak! Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül. Közöm. Néhány mondatát kiemelem a salamoni bölcsességeknek. Ne akard a nagyok helyét elfoglalni! Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, (majd Krisztus is idézi: kerülj feljebb.) Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. (A helyes önismeretre buzdít.)  Mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. (Egy fájdalomtól összetört ember előtt örömről beszélni merő ostobaság.) Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. (Szinte szó szerint idézi Jézus az ellenségszeretetre vonatkozóan.)

Mint tudjuk, az ember teste nagyjából szimmetrikus, de nem egészen. Nekem pl. balkezes lévén balkezem lényegesen erősebb, mint a jobb. bal kézfejem nagyobb, mint a jobb, balcsuklóm vastagabb, mint a jobb. Nagy ünnepnek számított, amikor balkezem (amely nagyobb) körbekulcsolta jobb csuklómat, amely ugye vékonyabb. Fordítva nem volt lehetséges, a kisebb kéz nem volt képes átkulcsolni a vastagabb balcsuklómat. A további fogyás jele, hogy hosszas várakozás után tegnap megtört a jég, és fordítva is sikerült. Ez további fogyásra utal. A folyamat nem áll meg, csak olykor megtorpan. Ma reggel élvezettel próbálkoztam az utóbbi bravúrral. El kellett fogadnom, hogy ez nem kizárólag fogyás kérdése. Köze elehet az alkalmi vizesedéshez. Lehet, hogy tegnap délután a szokásosnál sósabb ételeket fogyasztottunk. Esetleg más oka is lehet. Mit tudni. Mindenesetre hajnalban fejfájásra ébredtem. Alaposan kifújtam a szám fölötti nyílásokat. Rövid időre fellélegeztem. Aztán visszatért a fejfájásom. Mintha a homlokom felől nyugtalanítana. gyulladásban van, lerakódott ott az influenza? Orromat pedig – fújhatom.
Súly 94.8 kiló.
Odakint olvad. Idebent is megtehetné – tartósan.
Ízelítő a Péld 24-ből. ...Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. ... (Többet ésszel, mint erővel.) Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (Az ilyen nem fér a bőrébe, és nyughatatlan, „viszketeg, a szeme se áll jól). ...aki a szíveket vizsgálja, tette szerint fizet az embernek. (Isten ennél irgalmasabb, ami azonban nem jogosítja fel az embereket a vakmerő bízásra.) Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépes méz édes a torkodnak. Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd (A méz mindmáig az egészséges ételek közé tartozik. Ilyen lelki delikát a léleknek a bölcsesség.)
IV. A BÖLCSEK MONDÁSAI GYŰJTEMÉNYÉNEK FOLYTATÁSA
 Ezek a szavak is bölcsektől származnak... Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! ...Ne mondd: „Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten.”  (Az ószövetség első ajánlása, miszerint túl kell lépnünk a „szemet szemért, fogat fogért” elvet.) ...Csak egy kicsit aludj, szunnyadj,  pihentesd a karodat, akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör. (Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Egykori tanárunk – Gál István – megfogalmazásában: Hol a munka, hadd kerüljem! Egykori századosunk megfogalmazásában: Elvtársak! Gyenge kezdés után erős visszaesés! La Fontaine megfogalmazása – amikor a hangya perlekedik a tücsökkel: „Ha te nyáron hegedültél, akkor mostan táncolj!”)  Közöm: A szövegben zárójelek között.

Új könyvbe bonyolódtam bele: Robert Sarah bíborossal készített interjút Nicolas Diat. A kötet címe: Isten vagy a semmi. Egy guineai kis faluban a világ végén letelepedik néhány szerzetes. Az animista vallású afrikai, R. Sarah, figyeli működésüket. Meglátogatja istentiszteletüket és lassan-lassan hivatás ébred benne. A fiú Szeku Turé terrorjellegű baloldali kormányzása alatt cseperedett. Látta az emberi méltóság ellen elkövetett rémtetteket: kínzások, eltűnések, kivégzések, gulagszerű munkatáborok, a politikusok részéről megnyilvánuló hatalmas mérvű korrupció, az elesettek kegyetlen kizsákmányolása. Élettörténete alakulását nyomon követhetjük első rezzenésétől kezdve. Sarah afrikai nézőpontból láttatja a valóságot, a világ sorsát, a pápák erősödő aggodalmát, akik joggal aggódnak észlelve Európa istentagadását, egyre erősödő és féktelen tobzódását, és társadalmi, sőt a földrészre egyre inkább jellemző közömbösséget. Látja ezt már XII. Piusz és minden őt követő pápa. Ám azt is látják, hogy a világban a kereszténység jó irányt vesz. A hívők száma emelkedik, de nem Európában, amely nagyjából a kereszténység bölcsője volt. Földrészünk hanyatlásról számolnak be, és okkal-joggal féltik Európát erkölcsi megsemmisülése, nihilizmusa miatt. Kezd körvonalazódni, hogy elveszti arcát, el jövője prosperitását. Többek között így fogalmaz: Ha Isten nagy távollevővé válik, minden elsodródás lehetséges a legbanálisabbtól a legundorítóbbig. (94. o.)
A nagyalakú, 260 oldalas könyv vastag papírra van nyomva, elég kézben tartani. Ráadásul szinte szúr a sarkainál. Megfogalmazása – esetleg fordítása – miatt kissé nehézkes az olvasása. De mondanivalója miatt érdemes a könyvvel birkózni.        
Ízelítő a Péld 23-ból. Amikor leülsz enni ... inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. Ne igen áhítozz a csemegére ...Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire... A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. ... A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered! Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét. ... Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban... Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült! ... a bor ...megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera...„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!” Közöm. A fejezet kikel a mohóság ellen, kikel az alkoholizmus ellen, támogatja a gyerekek testi fenyítésének az alkalmazását. A fenyítés nem öncélú: az alvilágtól mented meg életét. Lehet rajta gondolkozni és vitatkozni is akár. Egy biztos, a legkegyetlenebb valami nem a testi fájdalom. A szülői meglegyintés célja: kibillenteni valakit szamár viselkedéséből, mintegy figyelmeztetve, hogy nem a fájdalomokozás itt a lényeg, hanem a helytelenítés kifejezése. A fenékre verés jel, határozott és gyors módja a helytelenítésnek.