Mickey webnaplója

Mivel ma korombeli blogtársam felveti, hogy számára alig felfogható, hogy egykori osztálytársai nem interneteznek, mégpedig tömegesen nem, megpróbálok néhány szempontot felevetni, ami talán elkerülte figyelmét. Szerinte sokan a telefonjukkal bíbelődnek, és kerülik az internet nyilvánosságát.
A részleteket mind nem ismerem, de ha a saját osztályom készségességével hasonlítom össze, akkor az általa emlegetett 3 fő/osztályhoz képest a saját osztályomból 23 érhető utol e-mailen. Vélem, hogy ők jórészt kedvükre szörföznek az interneten is. Utolsó értesülésem szerint legalább öten már elhunytak közülünk, s a többiek, akiket még nem sikerült utolérni a neten, meglehet, hogy rajta vannak, ha nem is ismerjük utolérési lehetőségüket.
Akad aztán olyan kommentelő, aki megírja, hogy ismeri az internetet, a face-bookot is, de elege lett abból, hogy egész nap előtte üljön és lesse, ki mit tesz fel rá. Megértem az ő igazát is. Nincs olyan dolog a világon, amibe bele ne lehetne fáradni.
Magam is feletettem már a kérdést saját magamnak: Vajon nem nőtt bálványommá a net, mint lehetőség? Nem is olyan könnyű rá a válasz. Ami megfogalmazódott bennem: Addig jó nekem az egész rendszer, ameddig olyan eszközt látok benne, amely lehetővé teszi, hogy általa „amit nem mondhatok el senkinek, elmondok hát mindenkinek”. (Karinthy Fr.) Addig értelmes a használata, ameddig van mondanivalóm másoknak, és van érdeklődés bennem (és remélhetem is), hogy ismerőseim, barátaim, rokonaim hogylétéről érdemben kapok tájékoztatást ezeken az eszközökön keresztül. Ilyeténképpen vállalom a veszélyt, hogy nyilvánosság elé kerülnek olyan dolgaim, amiket talán nem kötnék mindenkinek az orrára. Titkon azt remélem, hogy megüzenhetem a világnak: ki vagyok, mit képviselek, hogyan gondolkozom, hogyan tekintek másokra. Mit teszek, mit javasolok, amely dolgok mások hasznára lehetnek. Az internet is lehet annak az eszköze, amely révén az a világ, amelybe beléptem egykor, szebbé válhat, amikor kilépek belőle. Nevezzük ezt a folyamatot a fejlődés lehetőségének, mely viszont az emberi életjelenségek egyike. Szó, mi szó, én egyelőre maradok.
Összefoglaló a Jud 14-hez. Kiakasztják H. fejét a fal ormára. Judit arra biztatja övéit, hogy fegyveresen vonuljanak ki az asszírok ellen, de csak mímeljék a támadást. Azok jelenteni fogják Holofernesznek, aki persze már nincs. Így is történik szóról-szóra. Holofernesz sátrában megtalálják a vezér testét fej nélkül, Judit pedig sehol. Rémület vesz rajtuk erőt, s a zsidók üldözni kezdhetik őket. Achior körülmetélteti magát, hogy csatlakozhasson a zsidókhoz, akik támadásba lendülnek. H. eunucha a népközé fut: „Ó, ti hűtlen szolgák, egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára”. És megszaggatta a ruháját. Közöm. Azóta eltelt 2500 év. Az IÁ martalócai ma is a látványosan kegyetlen lefejezés módszeréhez folyamodnak. A szaudi rendőrök úgyszintén, és ki tudja, a Közel-Keleten még kik nem. A pánikkeltés és a megfutamítás szintén alkalmazott taktika, mely rendszeresen beválik. Napóleon állítólag menekülni akaró katonáit ezzel állította meg: „Meddig akartok élni, kutyák?!” Én a menekülőkkel értek egyet. Minek szült minket az anyánk, ha ágyútölteléket gyártanak belőlünk. Kik őrültek meg, a hadvezérek, és uralkodók, vagy mi, akiket harcra kényszerítenek megalomániás elképzeléseik miatt. A kérdés véres vonalként vonul végig a történelmen.

Reggelinél régi szokásokról beszélgetünk. A zsemlét ma már nem kettévágom, hanem ahány felé tudom. Így könnyítek magamnak őrlőműveim gyatrasága miatt. A korongocskákra kevés margarint teszek, kettéhajtom, némi dzsemet kanalazok hozzá.
Régi időkre emlékezem.
Saját gyermekkoromra.
Jó 58 évvel ez előtt az NDK kis halászfalujába vetett jó sorsom, ahol 3 hónapot töltöttünk. Ott, Heringsdorfban (de lehetett volna bármely másik apró településen), könnyített tanítás folyt a helyi alapiskolában (Grundschule). Minket magyar felügyelő tanár tanított. Az óraközi szünetek egyikében érkezett egy Dame. Hozta a tízórainkat. Karján fonott kosár. A kosár tele lekváros-vajas zsemlével. Mi pedig elé álltunk, és kaptunk egy-egy zsemlét. És ahányszor elé álltunk, annyiszor kaptunk egy zsemlét. Emlékezetem szerint szorgalmasan tömtem magamba a zsemléket, és egész szünetben jártam hozzá újabb adagért. Persze 10 percbe nem fért bele sok ismétlés. A zsemle minősége hasonlíthatatlanul ízletesebb volt mai utódainál. Az első különbség a tömöttsége. Abban anyag volt, búza volt, tartása volt. A másik, hogy maradéktalanul oldódott enzimeink által. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert ma bárhol veszek zsemlét, megijed a késtől, és összemegy, mint a szivacs, vagy éppenséggel hatalmas lyuk tátong a kérge alatt, ahol zsemlének kellene lennie. Nincs benne matéria. A másik, hogy kevéssé érzem oldhatónak a zsemle anyagát. Mintha műanyaggal volna keverve. Minek az a tápérték?! Ezelőtt 60 évvel tisztességes pékárut kaptunk, tisztességes kenyeret ettünk.
Gimnazista koromban magam készítettem a tízóraimat. A recept egyszerű volt és visszatérő. Két karéj kenyér zsírozva, mustárral megkenve. Ezt a dózist vittem reggelente magammal, alig várva, hogy kicsöngessenek első szünetre. Azonmód nekiálltam reggelizni. (Az ám, otthonról egy tejes kávéval indultam iskolába.) Megpróbáltam magamba tömni a kenyeret. Ez rendszerint nem sikerült, de jó is hogy így esett, mert a második szünetre is maradt valamennyi belőle. Utána már ebédig semmit nem ettem (hacsak a gimi pedellusától [Rohrmann] nem vettem zsemlét, darabját 70 fillérért adta).
Olykor megesett az is.
Összefoglaló a Jud 15-höz. Ez a szép nő szépen megölte Holoferneszt, akinek a táborában pánik tör ki, menekül, ki merre lát. Az zsidók meg utánuk. Az asszírok táborának kifosztása egy hónapig tart. Mindenki meggazdagodik. A főpap hálát ad Juditnak nagy dicsőségéért, Jeruzsálem büszkeségének nevezi, és Isten áldását kéri rá. Judit megkapja Holofernesz sátrát minden benne fellelhető vagyonnal együtt. A nők élére áll és táncol az Úr előtt: dicsőítő énekbe kezd. Közöm. Érdekes fordulat. Az Úr megóvja népét. A potenciális áldozatokból valóságos üldözők lesznek, akik valóságosan áldozatukká teszik a potenciális üldözőket. Dürrenmatt drámája jut eszembe a hanyatló Rómáról, amelynek két uralkodója volt, azaz egyszerre csak egy. Az, amelyik trónként használta a másikat. Ám olykor a császár is lepattan a trónról, hogy elmenjen oda, ahova a király is gyalog jár, és trónoljon a félreeső helyen. A másik császár lesben állt, s amikor az ajtókivágásban megjelent társa, a nyakába ugrott. Ezután ő volt a császár, a másik a trón.
Ha Judit megfogalmazását akarom érvényesíteni: Népe azért győzte le az ellenséges hadat, mert a mózesi törvények szerint élt, pontosan betartva minden előírást.
Magam azt vélem, amit a Biblia másutt így fogalmaz. Isten útjai nem a mi útjaink, gondolatai nem a mi gondolataink.    

Magyarországon május első vasárnapja az anyák napja. Ezt nemcsak én tudom, tudja ezt a google is, hiszen a keresőre kattintva azonnal az anyák napja jelenik meg, ezer és egy verset ontva, melyek valamilyen szempontból az anyák tiszteletéről szólnak. Tekintetem „A legszebb anyák napi versek”-re esett. Megnyitottam, de nem találtam, amit kerestem. Aztán pontosítottam a dolgot, és persze felkínálta youtube-on és írásban is előadva a keresettet. Nos, az alábbi vers után kutattam, amely lehet, hogy nem a „legszebb” anyák napi versek egyike, nekünk mindenesetre a legemlékezetesebb, mert húgaink hozták az óvodából, mi meg hallgattuk az ő előadásukban mintegy jó fél évszázaddal ezelőtt.  
Donászy Magda: Anyák napja van ma

 Összefoglaló a Jud 13-hoz. A lakoma végén az eunuch bezárta Holofernesz sátrát. Judit csak erre várt. Az Úrhoz fohászkodott erőért, s két csapással levágta a részegen alvó Holofernesz fejét annak saját kardjával. Aztán szokásához híven kiment szolgálójával imádkozni, s meg sem állt Betiluáig. Az őrök beengedték. Ő elővette a vezér levágott fejét, s felmutatta övéinek. Azok áldották az Istent, aki megoltalmazta népét a biztos pusztulástól. Áldották Juditot is, hőstette miatt, amiért megakadályozta a tömeges mészárlást. Közöm. Hatalmas bátorság és hit kellett (a rafinérián kívül) ahhoz, amit ez az özvegy véghezvitt. Az Úr eszköze volt az adott esetben. Két bibliai idézet jut eszembe, melyet azóta is oly sokszor alkalmaztak. Verd meg a pásztort és elszéled a nyáj. (Megpróbálták Jézuson, megpróbálták Mindszentyn, megpróbálták a szerzetesrendek szétkergetésével. Nem sikerült). A másik – prófécia –, amit Kaifás is alkalmazott: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Kaifás nem tudta, hogy szavainak miféle világot rengető következményei lesznek. Mindenesetre érdekes felvetés. Holofernesz halála elejét veszi egy ezrek halálát, kínszenvedését okozó csatának. Hitler kinyírását is megpróbálták. Sikertelenül. Trockijét is, sikeresen. Sztálin még igen sok ember halálát megpróbálta elérni – sikeresen. És még sokan nagyon sok ember halálát. Ha azt veszem, Judit tette anarchikus lépés volt, de eredményes. Megállította a rosszat. Gavrilo Princip merénylete nem állított meg semmit, hanem milliók halálát indította el.

Mottó a rejtvényújságból.
„Egy férj búcsúzkodik a feleségétől:
– Drágám, amíg üzleti úton vagyok, hogyan adjak neked hírt magamról? Mobilon, vagy elég e-mailben?
– Banki átutalással, ha lehet.”
A férj szerző. Színdarab szerző? Esetleg zeneszerző. Anyagbeszerző vagy pénzszerző.
A feleség poéta. Költő. De ha költő, ha nem költő, pénzköltő.   
A dolog közhely.
Százszor megírták, ezerszer is akár, én most tehát ezeregyedszer írom.
A férfi célra megy, amikor belép az üzletközpontba. A nő célja: belépni az üzletközpontba.
A férfi cédulával a kezében indul vásárolni, a nő minden regált, pultot, hűtőládát, akciós terméket stb. végig akar nézni.
A férfi megveszi azt, amiért elindult, a nő abból indul ki, hogy még mit lehetne megvenni.
A férfira minden inger hat, ami motorral működik. A nőre az is, ami nem működik motorral.
A férfi görcsösen szorongatja a céduláját, hogy el ne vesszen, a nőnek bőven van ideje kigondolni, hogy mire lehet még szüksége.
A férfi, ha nem találja ott, ahol a keresett cikk szokott lenni, zavarba jön. A nő változtat elképzelésén, ha érdemben helyettesítő cikkre talál.
A férfi megtervezi útvonalát, hogy a legkevesebb keringéssel jusson azokhoz a dolgokhoz, amelyeket meg akart vásárolni. A nő sorról sorra halad. Belebotlik úgyis a kívánt termékekbe, hiszen semmit se hagy ki.
A férfi hamarabb végez(ne), de nála van a mobilja. Az pedig kicseng. Az asszony szól utána, hogy el ne felejtsen még izét meg füzét, meg mindenfélét venni, ami férje távozása után még eszébe jutott.
A mi esetünk még cifrább. Magam csak kettőnkre gondolva vásárolok. A feleséget minden érdekli, amit a gyerekeknek, unokáknak ajándékba megvehet. Ezzel nem értek egyet. De amikor egy jeles nap közeledik, ő csak benyúl a szekrénybe és mindenféle csábos kacatot vesz ki belőle. Nekem nem kell ajándékon törni a fejemet.
Mindig van!   
Összefoglaló a Jud 12-höz. Juditot kínálja a hadvezér, de csak a sajátját eszi mondván: „szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett”. Holofernesz pedig nem sejti, mi vár rá. sőt kiengedi éjjel, hogy imádkozzék. Az őrség tud róla, lassan megszokja a tényt. H. eunuchja rábeszéli Juditot, hogy együtt lakomázzon vezérével. Judit rábólint: Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak?” Ez a beszéd tetszik H.-nek. Judit felékesíti magát, s úgy megy lakomázni. Írva van, hogy „Holoferneszt heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele”. Ezért ivásra biztatja Juditot. Maga jó példával jár elöl. „Annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.” Közöm. Minden a terv szerint halad. Judit leveszi a lábáról Holoferneszt. Már tök részeg. Hogy mire számított ilyen állapotában, csak ő tudta volna megmondani. Az őrök is lenyugtatva. Judit éjjel a természetben imádkozik. Minden tökéletes, és eddig hibátlan.    

– „Hol a munka, hadd kerüljem!” – szokta volt mondogatni egykori tanárunk kamaszkoromban.
– Verstanulás. Radnóti szépséges versének vadóc osztályom ellenállt. Magyartanárunk pedig nekünk állt ellen. Felhívta az első fickót: aki a szemébe röhögött. „Nem tudhatom.” Felhívta a következőt: Nem tudhatom... A harmadikát: Ő sem tudhatta. No hamarosan tudni fogjátok – mondta, s néhány soronként kellett mindünknek a könyvből felolvasni a verset. A hangos monoton felolvasás egész órán át tartott. Óra végére mindenki tudhatta, amit az elején nem tudhatott.
– Mnemotechnikai szavak. Azörkatükiüztádor. Kisebb-nagyobb szovjet köztársaságok nevei: Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán, Türkménia, Kirgízia, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Oroszország.  Vagy a Szt. Lélek hét ajándékára: b-é-t-e-t-j-u. (bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság, úrfélelem) Az életjelenségekre: a-i-mo-sza-n-f-ö-v (anyagcsere, ingerlékenység, mozgás, szaporodás, növekedés, fejlődés, öröklékenység, változatosság). 
– A magyar pénzt „keres”, a német a pénzt „megszolgálja” (Geld verdienen), a francia pénzt „nyer” (gagner d’argent), az amerikai pénzt „csinál” (to make money). Az orosz számára a munka kín (muka), jobb esetben (málenkij) robot. A google kereső ugyan úgy fordítja, hogy begyűjti a pénzt, szobiraty gyengi. De meglehet, hogy ez félrevezető. Mindenesetre mi keressük a pénzt. Én találtam is egyet, egy római kori AS-t a lakótelep építkezésekor. Működő pénzt igen sokszor. Ám amit lassanként a földön találtam, igen gyorsan visszavette tőlem a rendőrség, aminek kifizettem idáig az általam talált pénzeknek kb. a dupláját.
– A seregben minket dombelhárítóknak tituláltak, mert csákánnyal és lapáttal kerestük kenyerünket, meg szalonnánkat hagymával. P. százados de sokszor megjegyezte orra alatt hadarva: „Gyenge kezdés után erős visszaesés”. Ezt akkor is ismételgette, amikor nem volt igaz.
– A magyar ember lusta, a magyar ember szorgalmas, a magyar ember (mint a katona is) leleményes. A magyar ember helytáll a munka frontján. A magyar ember ésszel dolgozik. A magyar ember külföldön megállja a helyét. Igen megállja, már amelyik. A többi pedig itthon.
– Úgy kell dolgozni, hogy más is hozzáférjen – hangzik a népi bölcsesség.
– A Munkás cigarettán egy füstölgő kéményű gyár és alatta felirat volt: MUNKÁS. Bár „mezítlábas” cigi volt, sokan ügyeltek rá, hogy melyik végét kezdik szívni mondván: előbb a gyár égjen le, s csak aztán a munkás.
– Tanulj fiam, mert ami itt van – és öreganyám a homlokára bökött – azt nem vehetik el. Általában csakugyan nem, de vannak szörnyű kivételek. Pl. betegségek, pl. korral járó feledékenység)     
– Egy élményem a sok közül: Amikor a 3. metrót építették egy alkalommal öt öltönyös ember állt egy munkagödör szélén, és magyarázott annak az egy lapátosnak, aki a földet hányta. 
– Örökzöld kérdés: a képzések iránya és haszna között némi űr tátong. És nemcsak nálunk. Egyes országok tele vannak ügyvédekkel, mások fogorvosokkal, de ugyanezekben nem kevés a hiányszakmák száma.
– Egy ismerősöm minden gyermekével két szakmát ismertetett meg. Pedig gyermekkoromban ismeretlen volt a munkanélküliség. (Ma már nem így van.)   
– Magam azt tapasztalom, hogy a munka az emberi méltóság elidegeníthetetlen tartozéka. Az önkifejezés egyik lehetősége, a másokról való gondoskodás lehetősége, az önkifejezés megvalósulási formája, s leginkább saját fontosságunk megtapasztalásának a lehetősége. Nem így volt ez mindig. Az alja munka a rabszolgáké volt, a neheze a gályaraboké, a bányászoké stb. Kényszerítés, kizsákmányolás, elnyomás...
– Szerencsés, és boldog az az ember, aki rátalál arra a munkára, amely kvázi a hobbija. Egész életében annak hódolhat, amihez kedve van. Ez már nem is munka, hanem hivatás, elhívatás.   
– Az egyháznak is köze lett az ünnephez. Megszentelte a munka ünnepét: Május 1. Munkás Szent József ünnepe.
Összefoglaló a Jud 11-hez. A ritka szép Judit Holoferneszt elbűvöli előadott beszédével. Ilyeneket mond: Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, éljen hatalma! Aztán elmondja, hogy a zsidókat akkor éri baj, amikor bűnt követnek el, így azt kell megvárni, mikor végeznek törvényük által tiltott tevékenységet. Akkor kell rájuk támadni, s biztos a győzelem. Tetszett ez a beszéd H.-nek. „Nincs még egy ilyen asszony, aki arcra ilyen szép volna, és ilyen okosan tudna beszélni.” H.-nek ezt jósolja: „Nebukadnezár palotájában fogsz lakni” (nem valósult meg), „neved bejárja az egész földet” (megvalósult). Akkora bizalmat kapott Judit, hogy kimehetett éjszaka a sátorból, hogy hosszan imádkozzék az ég Urához. Meg is tette, s vélem, egészen más szavakat fogalmazott meg, mint amilyenek tetszettek volna Holofernesznek. Közöm. Nem először az életben fordult elő, hogy ahol a férfi nem boldogult, előállt a nő, és egészen más harcmodorral ért célt.  „Cherchez la femme.” Keresd a nőt! Ahányszor szájára vette valaki a mondást, annyiszor oka volt rá. Itt is ez valósul meg.
Hirtelen egy Mária-ima részlete ugrik eszméletembe: „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg”.
Örökzöld kérdés, hogy melyik nem az erősebb. Alighanem megosztás van ebben is, nevezetesen a tehetségek, adottságok megosztott volta.             

Apámnak volt egy ellenőr kollégája a Fiumei úti OTI-ban. Az intézmény neve igazolja, hogy régen történt mindez. Ez ellen az ellenőrkolléga ellen sűrűn érkezett panasz, hogy munkáját nem végzi el tisztességesen. Amikor apám felelősségre vonta, amaz imigyen riposztozott: Mi bajuk velem, „én zölddel mindent kipipáltam”. („Életem, ha elpipáltam, mennybe visznek angyalok. Én magyar nemes vagyok.” PS)
Na, hát ez volt vele a bajuk, ti. hogy soha semmiféle észrevétele nem akadt, nem is találhatott hibát, mert nem érdekelték a részletek, csak a látszatos teljesítmény. Ahol számot látott, zöld tintával tett mellé egy „pipát”. Mondanom se kell, hogy apánk „nem látott a pipától”. És most én is teszek egy-egy virtuális zöld pipát a ma elintézett dolgokról.  
– Felvettem a szokásos összegű készpénzt. (pipa)
– Elvittem a kórházba vérképleletemet, hogy választ kaphassak rá, mennyi patkánymérget kell naponta szednem, s mikor jelentkezzek legközelebb vérvételre. (pipa)
– Megtankoltam. (pipa)
– Megjártuk az üzletközpontot. Utalványt átvettük, matricát eltettük. (pipa)
– Levittem a kocsit a gumishoz. Nyári gumi csere esedékes. Megállapodtunk. A felvett pénz fele visszacsurog hozzá. (pipa)
És nincs vége, csak átmenetileg.
– Cserélni kell a SZIG-emet. Időpontkérés.
– Elvinni a leletet a háziorvoshoz is. Majd.
– Bejelentkezni az urológushoz. Majd.
Elszórva köztük valahol két esküvői meghívás. Ide, meg oda, ekkor meg akkor.
A többi terminus egyelőre nem izgat, mert még messze van. Ámbár... Ámbár akármikor keletkezhet egy akármilyen sürgősségű akármi.
Mint mondják prófétálni nehéz. Különösen a jövőt illetően.
Összefoglaló a Jud 10-hez. Judit, a csodaszép özvegy, csodaszép ruhába öltözött, és csoda jó illatú kenetekkel hívta fel magára az őt szemlélők figyelmét. Fejére turbánt illesztett, lábára sarut húzott, nyakláncait feltette, karpereceit felhúzta karjára, gyűrűit az ujjaira, fülönfüggőit pedig a fülcimpájába. Így vonult ki szolgájával a városon kívülre, hogy elképzelését megvalósítsa. Holofernesz katonái rátaláltak, és a vezér sátrába vezették szigorú őrizetben. Az őt körülvevő katonákat azzal áltatta, hogy megmutatja azt az utat, amelyen haladva veszteség nélkül csatát nyerhet uruk. „A sátorban Judit arcának szépsége mindenkit megigézett.” Közöm. Ez a megigézés minden férfira vonatkozik, aki szép nővel találkozik. Többféle módon gondolkozhatunk a megigéző nőkkel kapcsolatban. Elismerjük, hogy nemének ritka szép egyede. Ha én ritka klassz pasi vagyok, van rá esélyem, hogy megismerkedjünk. Ám egy ritka szép nő fel fog tűnni másoknak is, ez pedig idegesítő lehet (Ne fixírozza a feleségemet – mondják, ezt kiabálta egykor valakinek az apai öregapám.). Ha hatalommal bíró tekintélyes uralkodó közelébe érkezik a ritka szép nő, megsokszorozódik annak a valószínűsége, hogy az igézet beteljesülést kíván. Nem nehéz elképzelnem a jelenetet: Holofernesz párnáin hentereg, és egyszer csak elébe toppan a ritka szép Judit. Egyelőre ennyi. (à suivre)         

Komplikált világ a miénk
Van TAJ-számom, van kórházam, van szakorvosom, van időpontom vérvételre, van egy másik általános laborra. Van a feleségnek is. De mivel neki nincs kórháza, csak laborkérése, a körzeti rendelőbe indulunk. „Minden szupi-szuper, minden nagyon jó, ha közös a cél” – hirdeti a játékfilm. A közös cél ebben az esetben, hogy a másutt kimutatott INR-érték mellé megkapjam a vérhígító szedésének esetleges változtatását, s újabb időpontot a havi vérvételre.
Hívom a kórházbeli ambulancia mellékét: Ők az adataimmal semmit nem tudnak kezdeni. (Dehogynem tudnának: pl. az orvosnak megadhatnák e-mailszámomat, telefonszámomat, s a laboreredményt.) Nem teszik, de a szakorvos mellékét megadják. Még megjegyzik, hogy pillanatnyilag vizsgál, talán délután el lehet csípni az irodájában (talán fel is veszi a telefont), holnap alighanem nem dolgozik.
Ez így elég bonyolult. Nemde?
Próbálom a melléket, persze néma marad.
Lehet, hogy beballagok holnap egy borítékba vágva az eredményt, és az ajtajára tűzöm, ha csakugyan nem dolgozik. Majdcsak reagál valamit. Ír egy mailt, vagy felhív, ha másképp nem lehet elérni.
Összefoglaló a Jud 9-hez. Judit imádkozik az Úrhoz, s hathatós segítségét kéri, hogy megelőzze Holofernesz támadását, aki az Istennel szövetséget kötött nép megalázására tör. Judit kér, rimánkodik, bizonykodik, példálódzik, s végül felfedi imában, hogy mit is kér: „Adj csalfa nyelvet, hogy összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen... Segíts, hogy az egész nép megtudja, te vagy az Úr.” Közöm. Judit csakugyan csalfaságra készül, gyilkos csalfaságra. Egyelőre csak a krimi elején tartunk, de nemsokára meglesz a gyilkos is, az áldozat és tettének minden folyománya kibontakozik. A csalfa terv nem először fordul elő az Ószövetségben.
Rubennel hál el, aki gyereket szeretne tőle, de kilétét nem fedi fel.
Dávid eltéteti láb alól a hettita Uriást, Batseba miatt.
Jákob csalfaságot követ el vak apjával szemben. Így lett elsőszülötti áldásának a birtokosa.
Barátságot mímelve körülmetélik egy város lakóit az izraeliták, majd a lábadozókat megölik.
Jákob kétszer lehúz hét évet, hogy kedvesét feleségül vehesse.
Nem sorolom tovább.
Nehéz pontosan érteni, hogy mikor tűrt, mikor nem a cselhez folyamodás, a trükközés.
Kétségtelen, hogy Isten a rosszból is tud jót eredeztetni.
Most maradjunk ennyiben.                 

– Talált a feleség egy táblázatot, hogy mennyi egy késhegynyi, mennyi egy kanálnyi, mennyi egy bögrényi, mennyi egy csészényi, mennyi a csapott kanálnyi és mennyi a púpozott. Mi fér egy mokkáskanálba, egy kiskanálba, egy teáskanálba, egy evőkanálba, egy merőkanálba. Mennyi a diónyi zsír, a tojásnyi margarin, a közepes krumpli, a nagyobb fej káposzta, egy nagyobbacska vöröshagyma, egy marék savanyú káposzta, egy leveses tányér a belső karimáig stb. Érdekes volna egy ilyen nyelven megírt receptet összehasonlítani egy kémiában jártas ember receptjével. Csak elképzelem: Végy egy molnyi mennyiségű NaCl-t, oldd fel 2dm3 H2O-ban, és így tovább, és így tovább. Nem teszem, mert ahhoz kevés megmaradt vegytani tudásom.  
– Elég sokféle olyan szó merül fel emlékezetemben, amelyeket csak családunkban használtunk. Csak néhányat hozok ide: nyaviglás; Te, gyere egyszer ide!; a disznó szalmakalapját, ... sok van. Talán nem is tartozik a nyilvánosság elé.
– Elképzeltem, hogy játszom igékkel. Eljátszom, hogy mit csinálunk ma. Néhányat lejegyzek példaként: Ma cerálom a ma gát kellető ma cskát;; ma gamra veszem a kabátomat; ma gasítom a kerítést; ma gasztalom azt, akit megillet; ma gázok mindenkit; ma gnetizálom a kés élét; ma gnózom; ma golom a leckét;... túl sokféle van.
- Játszhatnék az -issza végű szavakkal is. Egy bornemissza klarissza a szeszt nem issza. Melissza borissza. Tudományok fogalmai keverednek bennem összevissza: premissza, kulissza, mantissza, abszcissza, diakonissza.
Elvetve.
– Zavarban vagyok, mert amit blogomban, más írásaimban gondolok, azt más is gondolja, vagy le is írja. Szoktam idézni Deskét, mert jó a stílusa, mert amikről szól, sokszor annyira közérdekű vagy érdekes, hogy egyszerűen nem tudom kihagyni. Néha meg (talán nem szerénytelenség említeni) hasonló gondolataink támadnak. Most őt idézem fejből, mert valamiért kitörölte a naplójából rajzát, mely ábra a fizikából ismert kép. Ehhez jön feljebb egy pont. A fenti pont az Isten, az erők eredőjét és összetevőit ábrázoló vektorok alatta, mint egy paralelogramma. Ezek a tetteim – teszi hozzá magyarázatként. Tettem az eredő erő, talán részút felfelé mutat. Egyik összetevője az Isten felé mutat, a másik pedig nem. Tettem annyit ér, amennyit az Istenre mutató összetevő.
Persze ez csak egy gondolatkísérlet, miként az enyém is, amely kb. 20 éve jelent meg A Szív újságban. Sok más között elmondtam, hogy Istenhez fűződő kapcsolatunk lényege a szeretet. Annyira kapcsolódhatunk Istenbe, amennyire szeretünk. A panteista szerint valahogyan személytelenül olvadunk bele az istenségbe az örök vadászmezőkön. Szerintem pedig ő az abszcissza tengely, mi pedig a függő változók görbéi. Mivel ő Teremtő, mi meg teremtményei vagyunk, végtelenül megközelíthetjük, de soha bele nem olvadunk. Mindig megmaradunk külön személynek. Matematikai nyelven megfogalmazva: Istennek aszimptotái vagyunk. Egyre közelítünk hozzá, és mindig különbözni fogunk tőle. „Minden határon túl közeledünk hozzá, de soha nem érjük el.” Na jó, itt abbahagyom.
Összefoglaló a Jud 8-hoz. A fejezet érdekessége, hogy eddig mindenféléről szó esett, csak a tekercs névadójáról nem. Itt elmondják, kinek a leszármazottja Judit, és hogy több mint 3 és fél éve özvegy volt. Nagyon gyászolta férjét, ennek külső jelét is adta. Megtudjuk, hogy nagyon szép nő az özvegy. Nos, vitába száll a város elöljáróival a tekintetben, hogy öt nap múlva meg kell adniuk magukat az ellenségnek. „Próbára teszitek az Urat?” – kérdezi. – Óvakodjatok tőle, hogy az Urat haragra ingereljétek. ...Isten nem olyan, mint az ember. ...Adjunk neki hálát.” Még elmondja, hogy van egy titkos terve, amit nem részletezhet, de bizalmat kér. Isten áldását kérik rá a város vezetői. Közöm. Judit tudja, hogy mit akar. Belső parancsra készül cselekedni. Ahogyan Dávid az Istennek tetsző férfi volt, Judit, alighanem az Istennek tetsző nő. Eszköz Isten terveihez, s ő hűségesen végre is hajtja, amire rendelve van. Az erő nem a lovak számában, a sereg létszámában van, hanem a hit erősségében. A hit maga az erő.       

Egy alkalommal egy szexualitásról tartott előadáson hangzott el: Az üzletközpontban az asszony robog, a férj utána. Az asszony visszaszól: Neked nem veszek semmit, mert utállak. Érted? Tegnapelőtt ezt hallom: Most figyelj rám, mondja az asszony, majd utána megveheted azt a sz* pogácsádat.
Mellettük állt egy dagadt pár (nem mi voltunk) és folyamatosan veszekedtek. A pasi az előrecsomagolt répákat fel-feldobta a mérlegre, mert nagyon jól akart járni, s a legnagyobb súlyút megvenni az egyformák közül. (Ez férfimánia: láttam egy férfit egyszer, aki tojásokkal játszotta el ugyanezt. A tízes kiszerelésű dobozokat egymásután rakta a mérlegre, hogy a legnagyobb súlyút vegye ki közülük.) Visszatérve a dagadtakra: az asszony pörölt a férfivel, de elég halkan ahhoz, hogy ne értsem, mit mond.
Annak többször tanúja voltam, hogy a nő válogat kedvére, a férfi pedig eszi a kefét, meg-megjegyezve, hogy torkig van a bevásárlással és halálra unja magát. (A téma nem új. Valamelyik Kabos Gy.-filmben válogat az asszony órákig a kalapok között, s aztán vásárlás nélkül fordulnak ki a boltból.)  
Ma elmentünk mi is a L.-be, mert kevés a kenyér itthon. Vettem 10 kiflit, a többi tételhez közöm nincs. Fizettünk 5100 ft-ot, s holnap visszaviszünk két n. topot, mert szűk lett.
Van női-női attitűd is a boltokban: Elrohan mellettem két nő, beszélgetnek. Az elöl haladó visszaszól társának: „...sz-ok a koleszterinre, én mindent zsírral főzök”. Csakugyan a zsírok polca felé igyekezett.
Ha több időt töltenék el a bevásárlóközpontokban, s jegyzetelném a különféle magatartásformákat, a megnyilvánulásokból, történetekből, szövegfoszlányokból, elkapott mondatokból alighanem könyvet írnék.        
***
Szombaton Szt. Márk ev. ünnepe volt. A perikópa-részlet tőle való: „A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” (16,17.18) Úgy éreztem magamat, mint a gazdag ifjú, aki szomorúan távozott. Tegnap a karizmatikusok nyilvánították ki, hogy karizmák nélkül visszafogott a keresztények élete (terméketlen?). Nem éreztem jól magamat ettől az elhatárolástól. Azzal vigasztalódtam, hogy Pál a karizmákat említve „sokkal értékesebb adományokra való törekvést” szorgalmaz, és „magasztosabb utat mutat”: Ezután következik szépséges szeretethimnusza. Ha pedig ez a sokkal értékesebb adomány, akkor nincs nagy baj:
Szeretni mindig lehet.
Szeretni egyszerű és jó nehéz.
János ap. figyelmeztet: „Fiacskáim, törekedjetek a szeretetre.”
Szt. Ágoston továbbmegy: „Szeress, és tégy, amit akarsz!”
Összefoglaló a Jud 7-hez. Holofernesz Betulia ellen vonul, hogy elfoglalja a hegyszorost. 120 000 gyalogos, 12 000 lovas és számos seregkövető embere volt. Tanácsra elfoglalta a város vízforrását, hogy kiéheztetve-szomjaztatva kényszerítse megadásra vagy éhhalálra az izraelitákat. 34 napon át tartott az ostromzár, s csakugyan fogytán volt a város vize. A nép zúgolódik, amiért nem kértek békét az asszíroktól. Félnek a menthetetlen pusztulástól. Uzija öt nap türelmet és kitartást kér tőlük. Bízik Isten irgalmában. Ígéri, ha nem változik ennyi idő alatt a helyzet, hallgat a szavukra. Közöm. Ez a kiélezett helyzet ma is a világ számos helyén megjelenik. Amerre az IÁ a Boko Haram vagy egyéb haramiák vérengzései történnek, ahol természeti katasztrófa üti fel a fejét, ahol az ember betegség vagy egyéb miatt egzisztenciális válságba kerül, ott hasonló kérdések vetődnek fel, mi lett volna, ha... és nincs rá racionális válasz. Csak a hit segít: az ima, a „jaj, Istenem”, a bizalom abban, hogy minden jóra fordul, hogy semmi sem történik a Gondviselés tudta nélkül; hogy nincs elveszve semmi; hogy az utolsó szó az Istené. Ő pedig ingyen szeret és nagy irgalmú.        

 *     Megosztom veletek az általam kedvelt 71 éves festő, Váli Deske tegnapi posztját.
10:05 Akad a racsnis csavarhúzóm. Venni kell;
szombat, a Császár uszoda előtti MDF-piacra.
Vakító napsütés, mára meleg. Izgatott szemű háziasszonyok, tömeg, guruló kocsik és nyüzsgés.
Kapitalizmus van, a kirakodó asztalokon versenyben szépségverseny.
Narancshalmok. Mézes köcsögök sorban, főzni való spárgakötegek.
Minden nyüzsög, minden kínál.
A már ismerős vadhúsárus. Szarvaskolbász, és... Katának meg mit vegyek? Libatöpörtyűt, néha látok tányérján valami ilyesmit. Még tűnődtem, ne inkább gyöngyvirágot?
Csavarhúzó, az utolsót előttem eladták.
Igyekvő lavírozás a szűk ösvényen kifelé az emberek közül.
A legszélen nyolcvan éves, jó arcú, apró néni, három üres befőttesüveg a tetejével együtt, újságpapíron, a földön, árulja. 
– Mennyibe kerül? 
– Száz forint.
Lealkudtam ezerre, az üvegeket egy sarokkal arrébb a járdaszélre.
*      De ha már, akkor a saját történetünket is melléírom. Egy hete, mert jók vagyunk (és otthagytunk egy nagyobb összeget a multi üzletláncnál), a kasszánál kaptunk egy 1000 ft-os utalványt arra az esetre, ha záros határidőn belül 10 000 ft feletti összegért vásárolnánk.
Tegnap újra felkerestük a helyet, 12 eFt-on felül fizettünk.
Hazaérve feleség mondja: Ó, az utalvány. Ma jár le.
Igen. Le is járt. Így mulat egy magyar pár. Nem lehet neki kedvezni. Pedig nyugdíjszelvény bemutatására adott napon 5% visszajár, s pontgyűjtő kártya esetén is.
Nem bonyolult ez egy kicsit?
A tőkés idehozza pénzét, befekteti üzleti vállalkozásba. Hatalmas haszonnal elad nekünk, nekem is, én tehát megfizetem az árban azt a reklámköltséget, amelyből időnként visszaad egy morzsát. Ha nem kell, akkor még jobb. Nála marad az is.
Barátunk egy öregasszonyt pénzelt, mi meg a nagytőkét lepjük meg nem érvényesített kedvezményünk áthagyományozásával.
Összefoglaló a Jud 6-hoz. Holofernesz nagyképű szavak kíséretében elbocsátja övéihez Achiort, akik rátalálnak az út mentén megkötözve fekvőre. Achior beszámol róla, hogy Holofernesz milyen kérkedve beszél Izrael háza ellen. A nép e szavakra leborult és imádta Istent: „Urunk, könyörülj nemzetünkön megalázottságában.” Achiort vigasztaló szavakkal halmozzák el. Közöm. A zsoltáros (Dávid) így ír: „Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.” (Zs 20,8) Lépten-nyomon figyelmeztet a Biblia arra, hogy arccal az Úr felé éljünk. Pl. a 126. zsoltár: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő.” Vagy Krisztus: Nélkülem semmit se tehettek. Még másutt: A ti gondolataitok nem az én gondolatom, utaitok nem az én utam – mondja az Úr. Nem igazán van mit hozzátenni. A többi gőg, fennhéjázás, ami már Cicerónak se tetszett: „Quousque tandem abutere Catilina, patientia nostra!” Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Catilina? – förmed rá a vádlottra.