Mickey webnaplója

Fejlesztés előtt állunk. Nagy fába vágjuk a fejszénket. Már majdnem azt írtam: Nagy fejszébe vágjuk a fánkat. Ma sok mindenről esett szó, s úgy tűnik, mindenre van használható megoldás. Talán egyet kivéve. Lift itt sose lesz. Bekerülési ktg-e 5-10 mó között, s az alsó szint lakói –nem használván – joggal berzenkednének megsarcoltatásuk ellen. Mégis poénként foglalkoztunk a témával. Felmerült a csigán leengedhető bevásárló kosár s a csigán leereszthető pianínó. ellensúlyként a felhozandó cuccokkal kellene kasokat megrakni. Azt hiszem, az én ötletem győzött. A liftnél olcsóbb, ha serpákat bérelünk. Az felviszi a bevásárlás cuccait, szükség esetén magát a tulajdonost is.
Felmerült az is, hogy este nem szívesen viszi valaki a szelektív hulladék tároló kukába a szemetet.
– Miért? – kérdem én. – A kékbe jön a papír, a sárga fedelűbe a PET-palack és a sörös doboz.
– De hát este sötét van! Ja, igaz – teszem hozzá –, akkor a papír a sötétkékbe.
Azt hiszem, mire a klímaváltozás nem igényli a fűtést, korszerűsített házunk olcsón fogja termelni a meleget. Csak reménykedhetünk benne, hogy a külső szigetelés a forróságot is izolálja, s bent a szobákban ezáltal a kánikula idején is kellemes hűvösség fog uralkodni.
És az a szép jegenye, amely túlnőtt a háztetőn. Aki ültette, időközben elmenekült. Na jó, elköltözött. Mi az uralkodó szélirány kedvező mivoltában reménykedhetünk. A két ház között délre fog ledőlni a topolya, ha eljön az ideje.
Adva még egy probléma. Egy – anyagértéken kb. 150 ft-ot érő – rézalkatrész évek óta ellopatik. A kertészet unja kb. 45 000 ft-ért visszaszereltetni. Mondom: – Érdemes volna 150 ft-ot lehelyezni az aknába. Mellette a következő felirattal: Kérjük, hogy a pénzt vidd, s a csapot hagyd a helyén. Ám amilyen mohók a színesfém-tolvajok, képesek lennének eltenni a pénz mellett a rézcsapot is.
Évek óta hiányzik az egyik esővíz-elvezető teknő tetejéről a vasrács. Ha pici gyerekek esnek a betonteknőbe, csontjukat törhetik. Ki kellene egészíteni a hiányzó rácsokat. De ha nincsenek egymáshoz hegesztve, tuti, hogy megint ellopják. Kár, hogy nem jár erre, mifelénk vezető politikus, pl. államfő. A kedvéért bizonyára lehegesztenék az egész miskulanciát.         
Összefoglaló a 2Krón 27-hez. Jotam, Júda 11. királya 25 évesen kezd, és 16 évet uralkodik. „Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében.” Városokat, kastélyokat emeltet. Harcol az ammonitákkal, akik évi 100 talentum [1talentum=34,2 kg] ezüstöt, s 10 000 kor [1 kor 220 l] búzát, 10 000 kor árpát „hoztak” neki. Utódja fia, Acház lesz. Közöm. Meglehetősen leegyszerűsített a képlet: „mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében.” Ma szentnek kellene neveznünk, saját korában pedig igaznak. De vajon így volt-e? Talán a lényeget tekintve igen. Tudjuk, magasan van a léc: „Ti legyetek tökéletesek, mint ahogy a mennyei Atyátok tökéletes” – mondja a Mester. Közösségünkben is rákérdezett Saci (RIP): hol a határ, ki a szent, meddig kell fejlődni? Választ saját férje adta: A felső határ a csillagos ég.   

– Egy Szent II. János Pál környezetében élőkkel készült interjúkötet került a kezembe. Benne olvasom ezt a mondatot: „Ha ilyen hosszú időn át napról napra alig félméternyire vagy valakitől, elkerülhetetlenül részesedsz a lelkéből.” (Atruro Mari, a pápák fotósa)
Elgondolkoztam rajta, hogy hány emberrel akadtam össze életemben, akiktől alig félméternyire éltem hosszú időn keresztül, csupán emberi, avagy munkakapcsolatban. Óhatatlanul mennyit vettem át lelkületükből, életfelfogásukból, általuk alkalmazott stílusukból, követett elveikből, az általuk hangoztatott szentenciákból. Az utóbbiakat egy könyvfejezetnyi hosszan tudnám idézni. Olyanokat, amelyeket követtem, és olyanokat is, amelyekkel sose értettem egyet természetünk különbözősége vagy neveltetésünk, netán génöröklöttségünk folytán.
– Levente csak a minap töltötte be harmadik életévét. Elvira meséli, hogy néhány szituációban ezt szokta mondani. „Csak ránézek, és örülök.” Alig akartam elhinni. Honnan jön ez a gondolata? „Öröm ránézni” – szokták említeni. Mivel ő mosolygós, lehet, hogy többször hallotta saját magára vonatkoztatva. Mégis eredeti a kis emberke megfogalmazása. Tegnap pl. Tücsi nagyira vonatkoztatta. Hoztak neki egy szál sárgarózsát. Levente boldogan átadta, és közben spontán így szólt: Csak ránézel, és örülsz. Hát én ránéztem Levente fejére és örültem. Örültem örömének, amely öröm Tücsi fején is világosan kirajzolódott, no meg Elviráén is, aki nyilvánvaló szerzője volt az ötletnek. Hogy teljes legyen a mosolygók sora, megnevettettem Domit, aki megérkezésük alkalmával még a mama hátára volt kötözve az erre a célra szolgáló rugalmas kendővel.
Összefoglaló a 2Krón 26-hoz. A megölt Amacja után fia, Uzija uralkodott. 16 évesen kezdve és 52 évig trónján ült. Próbált az Úr intéseinek megfelelően cselekedni. Megerősítette bástyákkal, kődobáló és nyílkilövő gépekkel Jeruzsálemet, kiépítette a mezőkön a ciszternák rendszerét. Serege 307 500 emberből állt. Megtámadta velük a filiszteusokat, arabokat, edomitákat. Hatalmassá vált a régióban. Ám ő sem bírt magával. A papokat mellőzve áldozatot kívánt az Úrnak bemutatni. Vitába keveredett a főpappal, s még a vita hevében leprás lett. Haláláig nem gyógyult ki belőle. Közöm. A lepra mindenféle bőrbetegség közös neve volt. Lehet, hogy ekcémás lett, vagy psoryasis gyötörte. Esetleg idegi alapon. Ki tudja? Mindenesetre tisztátalanná és így megbélyegzetté lett. Nem jó az Úrral szemben hadakozni. Vagy ahogyan a szókimondó Pázmány fogalmazta: „Széllel szembe ne pessents!”   

– Mivel előre nem emlékezhetek, csak visszafelé, ezért a múltból akadok bele csaknem naponta valamibe. Ilyenek pl. egy operett betét. Gyerekkoromban az esztrád és magyar nóták mellett igen sokszor operettek hangzottak el a rádióban. Tudni lehet, hogy Rákosi M. szerette a műfajt. (Vö. A tanú c. film.) Ami tegnap óta fülemben cseng három szó, mely untig ismételtetik: „csak a nő, csak a nő, csak a nő”.
Próbálom kiheverni.
Hogy jutott egyáltalán eszembe? Zárójel: Olvasom, hogy egy könyv jelent meg a német könyvpiacon arról, hogy amerikai katonák hány ezer német nőt erőszakoltak meg a 2. vh. alatt. Azt tudtuk, hogy az oroszok a magyarokat, hogy a magyarok és a németek az oroszokat... Kiderül, hogy mindenféle hadseregek tagjai mindenütt a védtelen nőket. Zárójel vége.
– Tehát régi dolgokra emlékezem. Gyerekkorom egyik szlengje: „Dobd föl magad!” Ez nem azt jelentette, hogy jelentsd fel magadat a politikai rendőrségen, hanem, hogy elviszlek biciklivel, ha akarod, de akkor pattanj elém a vázra!
– Egy harmadik közhely, egy általánosságban használt kitétel: „Te vagy a legszebb nyúl a halpiacon.” Ezt azokra mondták, mondtuk, akiket méltán nem dicsérhettünk, de akik mégis valamiféle elismerésre vártak. Emlékszem, egyik igazgatómat, akire a családja felnézett, hiszen rendes pénzt vitt haza, s megbecsült társadalmi tisztséget tudhatott a magáénak, egyszer csak leváltotta a szakmai irányító szerv. Amikor bejelentették, többen azzal vigasztalták, hogy a közéletben ugyan nem sikerült terveit megvalósítani, búcsúzóul hát azt kívánják, hogy találja meg boldogságát a családjában. Nos, ez az, amikor valaki nyúl a halpiacon.
Mindenkire vonatkozhat, aki többféle dolgot művel. Te, mint blogger nagyon jól fotózol. Igaz, hogy képeid nem tetszenek, de jól írsz. Te vagy a legszebb nyúl a halpiacon.
Összefoglaló a 2Krón 25-höz. Jól indul a dolog Amacjával, aki Júda 9. királya. 25, amikor király lesz, és 29 évig uralkodik. Megerősödése után megölette atyjának gyilkosait, de fiait nem. Összeírta kardforgatói számát. 300 000 főt számoltak. Megvett még 100 000 izraelit 100 talentum ezüstért. Az Isten embere figyelmeztetésére hazaküldi az izraelieket. A maradékkal is megveri Szeir fiait. 10 000 főt levettet egy sziklaoromról.  Bálványimádásba kezd. Majd megtámadja Joást, aki megveri csapatát. Sőt elhurcolja kincseit és túszokat is szed. Amacja sem végezte természetes halállal. Összeesküsznek ellene. Lakisba menekül, ahol megölik. Közöm. Aki szelet vet, vihart arat. Ez történik Amacjával is. Mondhatom azt is, hogy nem fér a bőrébe, mondhatom azt is, hogy emelgeti a pofonos láda fedelét. S nem hiába. Utoléri végzete. Lehet, hogy csak egy fokkal volt nagyobb önérzete, mint kellett volna. Másképpen fogalmazva: kompetenciaszintjét meghaladták törekvései. A lényeg: Saját önteltségének lett a vesztese. Egy uralkodó ne keresse a magáét! Senki se keresse a magáét!       

Tegnap feleség a tévé elé citált, mert Jakupcsek G. Ridikül c. műsorában a blogról mint olyanról esett szó. Annak mibenlétéről, gazdasági hasznáról, haszontalanságáról, az önkifejezés egy lehetséges eszközéről, műfajról, melyet jobbára nők művelnek. (Nocsak!) Mivel régóta magam is termelem a posztokat, sok újat azért nem tudtam meg a műsorból. Annyit talán igen, hogy a csicsamicsa hozza az olvasókat, s aki a küllemére nem sokat ad, az megnézheti magát, azaz olvasgathatja saját maga, amit kotyvasztott. Mindezekben van igazság. Mégis azt gondolom, hogy egy blog egyszerisége, a mögötte élő valakinek a hitelessége adja a blog rangját, a többi csak reklám.
Gyorsan elszegem eszmefuttatáskámat, mert tegnap posztom vége éppen a blogolásról szólt. Inkább rátérek fővárosunk szépségeinek ecsetelésére.
Ha a virág efemer, a blog efemer, a fotók efemerek, kijelenthetem, hogy a városok is efemerek. Elég arra gondolni, hogy szépségesnek tervezett és ápolt fővárosunk mivé lett 1945-ben, 1956-ban, s bár Demszky szerint világvárost építünk, ennek nyomait se találtam évekig. Tarlós óta felélénkült ez a plakát ízű szlogen, s valóságosan is nagyszabású építkezések folynak főváros-szerte. Villamos-útvonalak ésszerű meghosszabbításai, a Belváros csinosítási törekvései, a köztereken megjelenő notabilitások mellett sok alkalmi, ám kedves témájú szoborral való hangulatossá tétele a köztereknek. Mind megannyi törekvés arra, hogy az ide érkező jól érezze magát ebben a fővárosban. És ez jól is van.
Bár P. Anthony de Mello figyelmeztet lelkigyakorlatos könyvében rá, hogy a mi porhüvelyünk addig szunnyad a koporsóban, urnában, ameddig bérét megfizettük, de maga a város, amelyben élünk, se valószínű, hogy 5000 évet megér. A város is efemer. Elég egy forradalom, egy háború, egy gazdasági krach ahhoz, hogy elnéptelenedjék. Igaz, hogy ma is élnek Damaszkuszban, amely város évezredeket tudhat maga mögött, miként Jeruzsálem is, de hány és hány várost takar a dzsungel, hány került tengerszint alá, hánnyal végzett vulkáni tevékenység.
Mégis kell a város(sz)építészet, a civilizált, kulturált külső, mert külleme minket vizsgáztat, akik benne élünk. Vizsgáztatott már akkor is, amikor Teréz anya itt járt. A vakolatától elszabadult, a belövések nyomait mutató bérpalotákat látva megkérdezte: Hány éve volt itt háború? ... És mi nincs a házak helyrehozatalához? Malter, pénz, szakmunkás, kedv ahhoz, hogy pofásabbá tegyük lakókörnyezetünket?
Ma mintha lenne pénz, munkakedv, elszántság, és malter is. Legalábbis a Belvárost látva. Néhány fotót a fb-ra fogok applikálni.       
Összefoglaló a 2Krón 24-hez. A puccs idején Joás hétéves. Jehojada főpapnak ez kapóra jön. A következő évtizedekben azt teszi a király, amit ő diktál neki. Pl. megújítja a templomot. A korábbi időkben kézen-közön eltűnt a fővárosban épített templom karbantartására szánt pénz. Még bálványokat is készítettek a hamisságok a templom restaurálására összeszedett összegekből. Változik a helyzet. Ládába dobálják az adományokat a zsidók. Majd mestereket fogadnak a felgyülemlett pénzből, s csakugyan megszépítik a templomot. Jehojada kimért ideje is betelt 130 éves korában. Halála után Joás elkutyult. Bálványimádóvá lett. Jehojada fia, Zecharja próféta a király szemére hányja gonoszságát. Halálra kövezteti őt a király. Egy év múltán arámok támadnak Júdára, megölik az összes főembert, hatalmas zsákmánnyal távoznak. Joást is utoléri sorsa. Saját emberei ölik meg ágyában. Fia, Amacja lett a király. Közöm. Az ember esendő. Ha hagyják, nagyon hajlamos arra, hogy elsinkófálja azt a pénzt, ami nem az övé. Korrupció, megvesztegetés, sikerdíj, pénzvisszaosztás, alvállalkozók alvállakozójának alvállalkozójával való dolgoztatás stb. A háborús károk felszámolása nem egy ízben példázza, hogy becsületes munkával, jó hozzáállással gyorsan talpra lehet rántani, és gyatyába lehet rázni egy gazdaságot. Tapasztalatból tudom, hogy így van.   

Ági bloggerina közöl egy Petőfi által készített arcképet. A képen Arany János látható profilból. Ügyes vonalas rajz, találó vonások. Nem tudom, saját magáról készített-e képet Petőfi, vagy inkább rábízta megát a dagerrotípia készítőjére.
Az önfényezés divatja nem új.
Módos emberek elkészíttették saját maguk olajképét, esetleg bronz lovasszobrát.
Utóbb a filmek is nagy reklámot csináltak a nagy embereknek, kis reklámot az epizódhősöknek.
Egy filmvígjátékban a pasi a magasház tetején rikácsol. Tudják maguk, hogy kik mászkálnak alant az utcákon. Senkik, nímandok, mikrobák. De én, de én, de én...!!! S miközben veri büszkeségtől dagadó mellét, a kamera lekúszik a földszintre, a pasiból meg egy mikroba lesz egyre halkuló hanggal.
A másik filmepizód a La Belle Americaine c. francia filmből való. A kép tökéletes. Dióhéjban: Adva egy korabeli amerikai autócsoda. Egy fiatal pár női tagja éjszaka bennragad a csomagtartóban. A fiatalember szerelőt hívat, egy éltes mester érkezik. A nő suttogva: Drágám! Igen  - válaszolja a mester, aki azt hiszi, neki szól a turbékolás. Széles mosolyra húzza a száját, s miközben nyitja a kocsi csomagtartóját, elemlámpájával megvilágítja saját fejét. Maradjunk abban, hogy komikus a jelenet. https://www.youtube.com/watch?v=y6_ecFyDq6Q
Amikor valaki saját magát „fényezi”, nekem ez a kép ugrik be: a kísérteties, alulról megvilágított arc annak minden bibircsókjával. József Attila óta tudjuk, hogy  „hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat”. 
Mégis: a selfie terjed. És arról mesél, hogy mostanság milyen csinos is vagyok. Ez hol igaz, hol nem. Hol megejtően szépre sikerül egy arc, máskor a Világszép kecskebéka (Petrolai Margit) önjellemzése áll a látottakra: „Istenem, de szép is vagyok! Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körül nem éri a fejemet. Karmos lábaimmal ugrok, mint a bolha, szép hangomért irigyel a fülemüle! Brekk.”
A műfaj jellege miatt elsősorban a facebook-ot használókat kísértheti meg a folyamatos önközlés, de ha valaki sokszor és sokat ír magáról, nem zárom ki, hogy azt is. Ez hol szépséges írásokban mutatkozik meg, hol kevésbé szépekben.
Nos, ez foglalkoztat a 4000. poszthoz közeledve. Van-e a napi ujjgyakorlatokban exhibicionizmus és mennyi? Van-e maradandó közlendőm mások számára, vagy nem?
Szerencsémre akkora tömegű információ szakad ránk naponta, hogy jószerével mindig akad valami, amit megpróbálhatok értelmezni, álláspontomat hozzátenni a valósághoz. Ilyen összefüggésben nem zárhatom ki a blogolás értelmét. 
Összefoglaló a 2Krón 23-hoz. Puccs az ószövetség idején. Jehojada főpap szervezi Joásnak. Amikor előjöhet a háremből, Joást Jehojada beviteti a templomba, fegyveresekkel veszi körbe. Királlyá emelik, fejére koronát tesznek, a törvényt a kezébe adják. Atalja tudomást szerez róla. Odarohan, ruháját szaggatja, s kiabál: Árulás, árulás! Igaza van. Őt kivezetik a templomon kívülre a Ló-kapun, ott megölik, a nép pedig ujjongva veszi tudomásul a változást. Jehojadának gondja van arra is, hogy Baál papjait mind egy szálig kivégezzék, legyilkolják. Átgondolt, tökéletesen végrehajtott vérengzést tartott. „A város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.” – zárja a krónikás a fejezetet. Közöm. A Prédikátor könyvében majd azt olvassuk: „Nincsen új a nap alatt. Ami van, az volt régen is”, ami régen volt, ma is bekövetkezik. Tudnék néhány példát mondani. Nem teszem. Ti is tudnátok. 

1. Óbudán sej, vaannak utcák, és minden utcán van sarok, és minden saarkon vaannak házak, és minden házon ablakok. De az egész nagy régióban nincs még oly ablak, mint ahonnan a legszebb tájra látni itt, a legszebb tájra látni kint. Ez evidencia. 25 éve tetszik.
2. Ide vehetném az operettszöveg hajlítgatása mellé Örkény egypercesét is a Joliot Curie téri lakáscseréről, melyet ráfizetéssel is ugyanarra a lakásra cserélne tulajdonosa.
3. Szólhatnék még arról, amiről évekkel ezelőtt említést tettem: Nevezetesen, ha a 29-es buszon kaptam valamelyik kettős ülésen egy helyet, már nagyon jól jártam, mert biztosabb volt ülve elkerülni a számtalan kanyar okozta esetleges baleseteket, mint állva. Mégis sokszor megtörtént, hogy amikor leszálltak, olykor többen is egyszerre, felszabadult néhány egyes ülés, ahol kedvem szerint terpeszkedhettem. Választhattam a sofőr mögötti helyet, ahol betámaszthatom a lábamat. Vagy az első ülést, ahol több hely van a kerék sárvédőjére szerelt ülésen, és ahonnan minden közlekedési eseményt látok, mint egy anyósülésről. Vagy az egyetlen oldalülést, amely hátul igen jól körbe van bástyázva hátulról és két oldalról, mint egy kényelmes karosszék lábtartóval. Ámde adódik a feloldhatatlan probléma. Egy s*-gel egyszerre csak egy lovat lehet meglovagolni.
Amikor eldöntöm, hogy az anyósülést választom, ezzel kizártam az oldalülést, a középső ajtóval átellenben lévő ülést, ahonnan egy lépés, és már a lépcsőnél vagyok, ahonnan könnyű a leszállás jelzése. De kizárom vele, hogy a sofőr mögé üljek teljes biztonságban.
4. Mindezekkel újra azt kívánom bizonyítani, ami a szervezés, a logisztika alapja. A lényeg: a lehetőségek közül kiválasztani a jót. Csak egy legjobb megoldás létezhet egy problémára egy időben. A tétel megfordítása: Amennyiben kiválasztom a lehetőségek egyikét, ezzel kizárom annak a lehetőségét, hogy a többieket válasszam. Konkrét esetünkben: nem lakhatom egyszerre a fiatalokkal is és külön is, lakásban is, házban is, hegyvidéken is, vízparton is, földszinten is, liftes ház 10. emeletén is. Kertes házban is, saját lakásban is, keleti és nyugati fekvésűben is. Magyarországon is, külföldön is. A fővárosban is, másutt is, városban is, és tanyán is.
Mérlegelni érdemes, mérlegelni muszáj, de változtatni nem biztos, hogy kell, hisz az idő előrehaladása előbb-utóbb segít a döntés meghozatalában.
5. Tegnap Szentendre-Izbégen jártunk, ahol egy telek régi épületében két család, egy kisebben egy harmadik, egy feljebb épült újban egy negyedik s egy lejjebb épült újban egy ötödik család élt. Ez is egy lehetőség. A hatodik és hetedik család máshol lakik. Talán a velük folytatott beszélgetések volt olaj a tűzre, hogy újabb lehetőségek felkutatása, megszemlélése valósuljon meg, egyelőre csak az interneten.
Én meg lefotóztam ezredszer is az erkélyről kínálkozó kilátást.
Összefoglaló a 2Krón 22-höz. Mivel minden mást kiirtottak a betörő arabok, Achaszja lett az uralkodó Jeruzsálemben egy évig. Jehu elfogja és megöleti Achaszját. Őt anyja Atalja követte a trónon 6 évig. Azzal indított, hogy kiirtatta Júda királyi sarjadékait. Joást azonban kiragadta és az ágyasházba rejtette Achaszja nővére, Jehosaba, arra az időre, ameddig Atalja uralkodott. Közöm. A Krónikák könyve egy-egy fejezetének történései elég témát szolgáltatnának egy-egy királydráma megírásához. Itt lánynak álcázva-öltöztetve él évekig a háremfélében a kislegény, akit időben kiemelnek a legyilkolandó sarjak közül. Ez a rettenetesség még hányszor ismétlődik a történelemben! Indul Káinnal, aki féltékeny, folytatódik Jákobbal, aki Ézsauval kínlódik az elsőszülöttségért folytatott harcban. A szultánságok idején általánossá lesz, ahol a háremek termelik a lehetséges riválisokat. Nem kellene ennek így lennie. Akkor inkább a német közhely: Élni és élni hagyni. Leben und leben lassen.

Sógorom, V. Laci 70. Éppen ma. Bátyja, Miki nem érte meg ezt a kerek évfordulót. Hogy kinek mit tartogat a Gondviselés, az az ő titka. Valamelyik teológusnál olvastam (Boulad?), hogy sose tudhatod, a következő lélegzetedet még módodban áll-e beszívni.
A felmenőkkel kapcsolatban mindenkinek lehet ilyen összehasonlító tapasztalata. Ma még szuszogok, túléltem ezt, túléltem azt, és „ha ez nem is érdem, de teljesítmény”, hogy Nemeshegyi SJ-t idézzem.
Nem érdem, de a hosszú távra tervezett élni akarásnak van jelentősége akkor is, ha valamilyen oknál fogva meghiúsul.
Muszáj két dolgot megidéznem. Az egyik a már általam korábban idézett GELKA-kisfőnök, akivel az ELMŰ telefonon közölte, hogy vonaljavítás miatt kikapcsolják az áramot. Munkaidő lévén a tábornok természetű főnök belekiabált a telefonba: „Nem veszem tudomásul, nem ve...” és minden elsötétült. No, ilyen az, amikor nem tudod, utolsó lélegzetvételedhez érkeztél-e. Tiltakozhatsz ellene, de minek?
A másikat én még nem idéztem, szerzetes főszerkesztőm sokszor, hiszen ő írta:
„...Anyám! Maholnap lányom is lehetnél; 
akkor csak vágyaidban éltem. –  
Ötven sem voltál, amikor elmentél...
...Te mindig így maradsz,
Húgom, kislányom, őrangyal-anyám!                                               
(Szabó Ferenc: Anyám leánykori fényképére)
Erről beszéltem. Hasonlítgatjuk, ki mikor ment el, még élhetett volna. Túléltem, stb. 
Ma ünnepelni indultunk. Út közben érkezett a mobil-hír: Kedves távoli ismerősünk (67) „hazatért”.  
Mi pedig nagyon is megünnepeltük Laci sógort, aki ma hetven. Igaz, hogy életkedve töretlen, munkakedve is, és többek között említette, hogy még 23 éve van hátra. Akkor lesz 93. Reméljük, hogy közösen ünnepeljük, és ráadásképpen elhagyja a 100-at is. Aki megszokta, hogy már régóta él, az miért is hagyná abba?
Egyébként is, amikor azt kívánták Szt. II. János Pálnak, hogy érje meg a 100. életévét, így riposztozott: Miért akarnak határt szabni az Isten kegyelmének? Végül is tényleg miért?
A mai nagyobb családos ünnepről sok fotó készült. Feldolgozásuk tart. Talán majd mutatok belőlük.
Összefoglaló a 2Krón 21-hez. Jorám Júda 5. királya. Uralkodását azzal kezdte, hogy kiirtotta valamennyi fiú konkurensét. 32 évesen kezdte uralkodását, mely 8 évig tartott. Az ő idejében elszakadt Júdától Edom és Libna. Ekkor Illés figyelmezteti, hogy gonoszságai miatt számolhat Isten büntetésével. Csapást mér népére, s a király halálos bélbetegségben fog meghalni. A kusiták, arabok és filiszteusok kirabolták őt, feleségeit, gyerekeit magukkal vitték, ő maga pedig két év elteltével a korábban megjósolt halállal halt meg. „Amikor meghalt, senki sem sajnálta.” Közöm. A hatalom felülről származik. Nagyon fontos, hogy az uralkodó lelkiismeretesen és bölcsen tartsa kezében a gyeplőt. Jézus is értésére adja Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem kaptad volna.” Aki hatalommal rendelkezik, ugyanúgy felelős azért, hogy mit kezd hatalmával, mint az, aki pl. egy autóval, egy fűnyíróval, feles élelmiszerrel, akármi egyébbel rendelkezik. Mindig mondom enyéimnek: Nem az az érdekes, hogy mennyije van egy embernek, hanem az, hogy mit kezd vele. Azért felel, amije van. A többi Isten dolga. Idézhetek még egy közmondást. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. 

1. Áldozás előtt egy órával már semmit nem illik enni (kivéve gyógyszert, ha szükséges). Ez az időpont jószerével kiszámítható. Nálunk kb. 8.25-kor kerül sor a szentség vételére. Ám ma elmaradt a prédikáció, mert ún. lelki napot tart a plébánia. Ott úgyis sok okosságot fogunk hallani – mondta a plébános, ma elhagyom a prédikációt. Így viszont feltehetőleg percekkel közelebb jött az áldozás ideje.
Megoldás: Nem volt nálam óra. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el közben.
2. Mivel elmaradt a prédikáció, szinte azonnal kiesett a fejemből az a perikópa, amelynek a kifejtése talán visszahozta volna a felolvasott szakaszt.
Megoldás: Az áldozás után felolvasott rövid gondolat a perikópa egyik mondata volt. „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Ez aztán visszahozta a szakasz előzményeit.
3. Már odafelé menet világossá vált, hogy ma van a lelki nap. Bennem, bennünk ott reszketett a gondolat: Ottmaradjunk-e vagy sem. A kérdés egész mise alatt a levegőben maradt. Mise után sem jutottunk dűlőre. A maradás mellett szólt volna, hogy egy lépést se kell tennünk ahhoz, hogy egy beszédsorozat részesei legyünk, különben is rég voltunk már ilyenen. Ám nem nagyon készültünk arra, hogy egész nap egy teremben üldögéljünk.
Megoldás: Mondom feleségnek, döntsük el sorshúzás útján. Ha a kezemben tartott 20 ft-os fej, akkor maradunk, ha írás, akkor hazamegyünk. Írás lett.     
4. Többedszer találkozom azzal, hogy  Máriát édesanyánknak titulálják. Ám az édesanya szó a magyarban kifejezetten az, aki a világra hozott.
Megoldás: Mária nem szülőanyánk, de ettől még anyább lehet saját anyánknál.
Persze nem egyedülálló malőr ez. Az üdvözlégy második fele latinul így indul: Sancta Maria, Mater Dei... a magyar fordító átkölti: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja...  a fordítás amennyiben nem ferdítés: Szent Mária, Isten(nek) anyja...
***
Balázs Géza nyelvész visszatért expedíciójáról, olvastam legújabb blogbejegyzését.
***
Deske írja: Megkerestek a HÍR-TV-től, hogy hármasban és hosszan elbeszélgetnénk a politika és művészet kapcsolatáról, a polgári Magyarországról és most megveendő Munkácsy-kép vásárlás körüli hercehurcáról. Na, ezt nem. A jelentéktelen, ámbár nagyméretű Munkácsy-mű helyett vehetnének inkább egy icipici Paált. Ennyi és nem több a véleményem. Polgárság?! Gumicsonttal nem foglalkozom. Politika? Annál jobb a marcipános-szelet.
Összefoglaló a 2Krón 19 és 20-hoz. 19. (utólagos betoldás) Jehosafát uralkodásának részeként megpróbálja érvényesíteni a törvényt a nép körében. Bírákat rendelt a megerősített városokba. Vallási ügyekben Amarjahu főpap jár el, a királyhoz tartozó ügyekben pedig tisztviselők, leviták. Közöm. becsületes munkát diktál, s ez segíti a közjót. Ma is így kellene kormányozni.   
Összefoglaló a 2Krón 20-hoz. Egy igen különös háború. Jehosafát királynak jelentik, hogy nagy csapat edomita és ammonita készül őt megtámadni. Jehosafát bizalommal fordul az Úrhoz segítségért. A válasz nem késik: Az Úr Lelke leszállt egy levitára, Jahazielre, aki a király értésére adja: elég, ha felvonul a támadók ellen, s tétlenül nézi, amint azok egymásnak esnek. Hogy pontosan mi történt, nem tudni, de hogy kiirtották egymást Júda ellenségei, és a maradék sereg Szeir lakosságát készítette ki, az biztos. Jehosafát emberei hatalmas zsákmányt szedtek össze az általuk érintetlen csatatéren. Jehosafát 35 éves, amikor uralkodni kezd, és 25 éven át királykodik. Királysága végén összeszövetkezik Achaszjával, Izrael királyával, és hajókat akar küldeni Tarsis ellen. Az Úr szemében ez gonosz, s a hajókat összetöri, mielőtt Tarsisba értek volna. Közöm. Elképzelem, hogy megismétlődhetne ez a nagy csata a világ békétlen felei között. Talán arra sem volna szükség, hogy a csatatéren maradt állatokat, értékeket összeszedjük. A szelídeké lenne a föld. Jehosafát imájának hihetetlen ereje volt, vagy ha úgy tetszik, meghallgatásra talált. Eléggé meglepő ehhez képest, hogy belekeveredik egy kétes értékű szövetségbe, amely az Úrnak ellenszenves. Jehosafátnak ezt tudnia kellett volna. (Meg nekünk is, amikor saját kis életkénkben belekeveredünk olyasfajta kalandokba, amikről bizton tudjuk, hogy gonosznak számít az Úr szemében. Vö. lelkiismeret.)

Életem egyik leghosszabb regényével végeztem tegnap (a Nyomorultak hosszabb volt), a Musza Dag negyven napjával. Én bevégeztem a regényt, a törökök kivégezték a főhőst. Valahogyan nem lehetett másképp.
Adva egy törökök által kiképzett s háborúban megpróbált örmény tiszt, Gabriel Bagradjan. Megjárta Franciaországot, feleségül vette Juliette-et. Amikor tudomására jut, hogy az örmények módszeres kiirtása folyik, összeszedi bátorságát, s kiszámítja, hogy megfelelő taktikával a Musza Dag fennsíkján képesek szembeszállni a megsemmisítésükre törekvőkkel szemben. A sokszálú cselekmény közepe egy szerelmi háromszög (négyszög?). Adva a főhős és párja. Bagradjan a hadműveletek megszervezése folytán hanyagolja feleségét. Gabrielre lecsap egy fiatal lány, egy örmény. Ettől kezdve feszültségessé válik a három szereplő sorsa. Titkolódzások jobbra, balra. A hosszú cselekménysor végén francia hajók megmentik a kb. 4500 örményt, akik három török betörést visszavertek s egy negyedik előtt álltak. A lényeg: a franciák megmentik valamennyiüket, köztük a két nőt is. Bagradjant viszont visszahúzza szíve életműve helyszínére, a várszerűen működő fennsíkra. A törökök rátalálnak és agyonlövik. Bagradjan igazi szerelme az általa konstruált és működőképes művilág, amit nem kíván felcserélni a menekülttábor kényszereire, s a két nővel fenntarthatatlan kapcsolatra. Inkább vállalja a teljes ellehetetlenülést.
***
Mai harcok. Még füstölög a zsarátnok a Charlie H. 12 kivégzett embere miatt támadt „tűz” nyomán. Azóta újabb szörnyűségek sorozata járja körbe a világot. Acélketrecbe zárt szíriai lányok-asszonyok, ugyanerre a sorsra ítélt katonák, s a 21 lefejezett kopt keresztény, akiket a kopt pápa már szentté avatott. Sorsuk innen nézve túl a szörnyű és vandál kegyetlenségen kb. ez: A kopt egyház a rövid szenvedés után elhunyt 21 mártírt saját halottjának tekinti, temetésükről később gondoskodnak. Onnan nézve pedig ilyesvalami: Isten a rövid szenvedést kiállt 21 kopt mártírt saját élőjének tekinti, üdvözülésük azonnal bekövetkezett.
Mit mondott a Mester? „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,11-12)
Ezt a nagy mennybéli jutalmat nevezik üdvözülésnek, üdvösségnek.
Összefoglaló a 2Krón 18-hoz. Jehosafát Acháb lányát feleségül veszi. Acháb ráveszi a királyt, hogy támadják meg együtt az arámokat. 400 talpnyaló próféta hízeleg győzelemmel kecsegtetve Achábot. Ám Jehosafát előhívatja az egy igazat, Michajehu prófétát. Ő a többiek ellen beszél. Azt jósolja, hogy Acháb elvész a csatában. Kijelentéséért tömlöcbe vetik. Acháb álruhát ölt, úgy indul a harcba, ám sorsát nem kerülheti el. Egy nyílvessző halálos sebet üt rajta. Naplementekor meghal. Közöm. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól.” Jogos a figyelemfelhívás. Hamis szájukkal olyasmikkel kecsegtetik a rájuk hallgató hatalmasságokat, amik vesztüket okozzák. Ez ma is így van.
Legfeljebb nem próféta a nevük, hanem szakértő vagy szaktanácsadó.       

Nem tudom, létezik-e automatikus írás, amikor annyi támpontot se kap az ember, mint az érettségivel bajlódó diák, aki tanárjához fordulván szépen kéri, hogy segítsen rajta, mert hisz ő tudja a vizsgatételét, csak elkezdeni nem. A folytatás ismerős lehet. A tanár ugye azt mondja: A...
Ezt már csak folytatni kelle a diáknak. Mivel az anekdota itt véget ér, sose tudjuk meg, hogy a diák általment-é a maturán avagy elbuka.
Rajtam se segít most se tanár, se blogger. S mit is érne, ha azt mondaná (írná), hogy „A”. Kérném, hogy mondjon bé-t is, mert aki á-t mond, az mondjon bé-t is. De mi haszna volna ennek is? Könyörgésre C-ét kérni idétlenség. Viszont nekem eszembe jut volt főnököm, akit ha cserben hagyott névmemóriája, sorolni kezdte az ABC betűit. Számos esetben beugrott neki a kezdőbetű alapján a keresett név. Én ezen szerfelett elcsodálkoztam, mert az én névmemóriám ennél sokkal érdekesebb és kiismerhetetlenebb saját magamnak is. Sorolhatom a betűket napestig. Alig hoz valamit a konyhára, mert hát teszem azt, nem jut eszembe egy szerintem U-betűs név. Hiába a betűsor felidézése, agyam az U környékén fog lecövekelni, és ott keresi a megoldást, Urbanek? Nem. Újvári? Nem. U-u... Hát nem tudom. Ahá, megvan. Novák. A pszichológus erre rávágná: Novij, jelentése új. Innen az u-hoz ragaszkodás. De nem és nem. Nem akarom. Fogalmam sincs, hogy működik saját agyam.
***
Tegnap este a sokoldalúsága és érdekes írói karaktere miatt engem érdeklő egykori kolleginával, Tereza Worowskával készült interjúba botlottam a Pax-tévén. Kerestem és nem találtam archívumot. Zöldi Pál beszélgetett Terezával, aki mondandójának több mint a felét korábban elsütötte: még mielőtt a műsorba belekapcsolódtam volna. Annyi kiderült, hogy két éve vették fel az interjút. Tereza jól ismeri a két nyelvet, és szereti is őket. A magyar nyelv hajlékonyságától el van bűvölve. Az odaóvakodtak vagy valami hasonló szót a lengyel négy szóval ír le. De Weöres nyelve is hihetetlenül lefordíthatatlan. Említette, hogy egy lengyel nyelvész Petőfit megismerve késztetést érzett rá, hogy magyarul megtanuljon és hihetetlen leleményességgel sikerült neki vagy 30 vagány Petőfi-vers lengyelre való átültetése. Tereza Esterházy Péter Harmonia Caelestise után Máraival birkózik. Tervei netovábbja Hamvas Béla gondolatainak, eszmefuttatásainak transzponálása saját anyanyelvére. Amennyire megismertem, Tereza bátor vállalkozó. Drukkolok neki, hogy terve megvalósuljon.
Összefoglaló a 2Krón 17-hez. Aza fia, Jehosafát ül a trónon. Az Úr vele van. Tanítókat küld, akik ismertetik Júda-szerte az Úr törvényeit. Bőven adakozik a népe, de a szomszédok sem merik megtámadni. A filiszteusok hűbéradót hoznak, az arabok 7700 kost, 7700 kecskét. Jehosafátnak nagy készletei halmozódtak fel raktárvárosaiban, s nagy hadserege állt készenlétben egy esetleges támadás kivédésére. Közöm. A bölcs (uralkodó) elismeri, hogy Teremtője kezében van a saját és az általa irányítottak sorsa. Megadja az Istennek, ami az Istené, és az embereknek, ami őket illeti, a lehetőségek szerinti legnagyobb biztonságot.