Mickey webnaplója

Az örmény népirtás elől 5000 fő felköltözik Musza Daghra, amely stratégiailag védhető. Jól-rosszul berendezkednek a végső ellenállásra számítva. Van itt hevenyészett kórház, konyha, elosztó, mészárszék, alkalmi szentély, családok lombsátrai, s főleg jól kiválasztott pontokon lövészárkok.
A mesterségesen és kényszer diktálta civilizáció kialakítása érdekes téma, amely egy csomó megfigyelésre indíthat hozzáértőket. Minicivilizációk számos okból jönnek létre. Kényszer hatására, parancsszóra, önként. Nézzünk néhány példát.
1. Csoportfeladatként egyszer azt kaptuk, hogy az óceán közepén hajótörést szenvedünk. Milyen esélyünk van a szabadulásra, ha a példában tételesen felsorolt eszközök állnak rendelkezésünkre. Általános elképedésre, mi a hajótörés következményeit úgy gondoltuk megoldani, hogy berendezkedünk az óceánon úgy, ahogy lehet. (Persze sehogy se lehet. A megoldás, olaj szétterítése a vízen, s meggyújtása. Csak annyi esélyünk van, hogy egy légi felderítő meglátja a tüzet.)
2. Élet a gulágon. Olaffson Placid OSB a túlélés négy szabályát körvonalazta. - A szenvedést nem szabad dramatizálni. - Keresni kell az élet napi, apró örömeit. - különb vagyok, mint az őrök. Ez mozgósítja az energiákat. - Akinek van hite, annak könnyebb elviselnie a szenvedéseket.
3. Dr. Viktor Frankl túléli a koncentrációs táborok borzalmait, és ebben töretlen hite, tudománya segítségére vannak. „Frankl szerint az egzisztencia döntések során keresztül valósítja meg önmagát, melyet a választás szorongása »a meg nem valósított lehetőségek kísértetei« környékeznek. Ám mégsem ez okoz szorongást, hanem sokkal inkább az, ha az egyén nem manifesztálja önmagát önmaga számára egy-egy érték kitartó megvalósításával. A logosz pedig az az átfogó és egyben egyéni értelem, melyhez a szellemi létező, az egzisztencia »fölnyúl«, »ráérez«, melyet »belát«, melyet az élet kínál fel valamennyi, ilyen szempontból tudatosított szituációban. Frankl Buber és a haszid zsidó filozófia, és nem kevésbé a keresztény tanítás nyomán vallja, hogy a legfőbb érték a szeretet, egy másik egzisztenciához való szerető kapcsolódás, ami még a lágerélet legsötétebb óráiban is megvalósítható.” (idézet a wikipédiából)
4. A Legyek ura c. regény kényszerű gyerektársadalmáról itt nem írok, a gyerekek tapasztalatlansága szörnyűségekhez vezethet (Vö. még a Valahol Európában c. film).
5. Ifjúsági táborok. Skálája a szórakoztató programokon való részvételtől a pionírok túlélési manővereiig terjed.
Egyszer egy táborban azt a feladatot kaptam, hogy készítsek napórát formás nagyobb karókból. Ám ahhoz, hogy a karók a nap állását mutató bot árnyéka alá kerülhessenek, kellett volna sütnie a napnak, gyorsan el kellett volna készülniük a karóknak a megfelelő számozással, nekem felmentést kellett volna kapnom a foglalkozások alól, pl. egész napos kirándulás. Két segítségem volt: a karórám, s egy balta. A jelzett nehézségek miatt a napóra a táborbontás előtti napra készült el. Arra nem emlékszem, hogy mutatta-e az időt vagy borús volt-e az ég. Arra viszont igen, hogy az egészet műbalhéként éltem meg, mert nekem is, másoknak is volt karórájuk. Így a tábori alkalmi napóra szerintem úri huncutság volt.
A komoly és komolytalan kisvilágok témája: élete, működése, működési zavarai, lélektana stb. biztos megérne egy nagydoktori disszertációt, ám ez csak egy poszt. Sebtében abbahagyom.  
Összefoglaló a 2Krón 16-hoz. Az izraeli Bása Júda ellen vonul. Aza felkeresi ajándékokkal Damaszkuszban Benhadadot, aki mellé áll. Bása menekülőre fogja. Aza felépíti Micpát és Gebát.  Hanani, a látó ember felkeresi Azát, s fejére olvassa, hogy nem bízott Istenben, inkább Benhadadhoz fordult. Aza mérgében fogságba veti Hananit. Uralkodása 39. évében Aza lába súlyosan beteg lett. Az Úr helyett az orvosokban bízott. Két év múlva meghal. Testét nagy pompával elégették. Közöm.  Szövetségesem-e az Isten? Kitől remélek javulást, ha betegség ér? Észrevétel: Már az ószövetség idején is létezett a hamvasztás. Kérdés: Reális elképzelés-e, hogy az Isten olykor felülírja az általa hozott természeti törvényeket?

Állíthatom, hogy a jazz, a klasszikus zene, a virtigli népzene, de a beat és annak magyar nyelvű változatai egyaránt bearanyozták ifjúkoromat, az 50-es évektől kezdődően. Ma a youtube-nak köszönhetően néhány mozdulat, és máris felcsendülnek kedvelt dalaim. Csak hogy a zeneélvezetemet és hangulatát zavaró, minduntalan rám mért pofon kontrasztját érzékeltessem, néhány példával élek. KZs énekli: „Reggel szobámba besütött a nap” – a monitoron azonnal megjelenik egy hirdetés: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.” Magyarán, aki egy korabeli slágerre emlékezik, annak – ha férfi – ma már csakugyan problémája lehet a „gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár”. Vajon, ha nők akarják a fenti számot meghallgatni, nekik is a prosztataproblémákra utaló hirdetés jelenik meg? Elég komikus volna. De ez még nem minden. Ha A felkelő nap házát vagy bármelyik korabeli slágert kérem lejátszani, ugyanez a hirdetés ugrik be.
A fene egye meg!
Persze életkorunk előrehaladásával óhatatlanul beleütközünk a vele járó problémákba, de hogy ilyen szemérmetlen és tolakodó módon naponta többször szembesüljünk a nem kívánt hirdetéssel, az kicsit sok.
Nincs üldözési mániám, csak fantáziám. Még megérhetem a következőket:
- A villamos oldalán öles betűkkel: Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.
- Veszem elő a metropolt. A lap alján: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Bekapcsolom a rádiót: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Idősek otthona bejárata fölötti szöveg: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Nike sportruházat, tréningruháin: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Maratoni futás befutója fölött transzparens: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
A csapot ezek után már ki sem merem nyitni. Hátha abból is ez folyik.  
Nos, ha ez bekövetkezne, akkor fogok egy lakatlan szigetre költözni.
Összefoglaló a 2Krón 15-höz. Azarja jövendöl: Lesznek napok, amikor Izrael tanító és törvény nélkül él. De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, meg fogják őt találni. Azokban az időkben nagy félelem száll a világ összes lakóira, ugyanis nemzet nemzet ellen, város város ellen fog harcolni. Aza király megtisztította a bálványoktól Izraelt, s lakói esküt tettek az Istennek bizonyítva őt hűségükről. Aza kincseket szállított a templomnak. Közöm. „Öt török öt görögöt dögönyöz, örökös örömök közt” – olvastuk a SICC-ben. Nemzet nemzet ellen támad – olvassuk az Ószövetségben. És valami hasonlót tapasztalunk manapság is. Gerjesztett és spontán alakuló, előítéletes és gyűlölet keltette egymásnak rontások, menekült hullámok, ellenük hozott védekezések, mind-mind arra utalnak, hogy megbomlott az egyensúly, elfeledkezett Teremtőjéről a világ, és megpróbál saját tehetségének érvényt szerezve intézkedni, másokon uralkodni. Nem kellene már nyomorúságunkat felismerve visszatérni az Úrhoz?   

Dave Clark Five: The Time. Mielőtt elfeledem, hogy már kikopiztam a lelőhelyét, idemásolom, hogy akit érdekel, meghallgathassa egyik kedvencemet, az időről szóló beat-számot, amely inkább jazz, mint beat. https://www.youtube.com/watch?v=T6UmZbN2WQ4
Vannak jobb dallamú, izgalmasabb ritmusú, fülbemászóbb, táncolásra pezsdítőbb zenék, mégis napok óta kísért ez a Dave C.-szám, azóta, hogy rátaláltam.  Miért is? Próbálom megidézni, hogy mit hallunk.
A szám kereteit megadó éles ütéseket. Tehát először a dob kap szerepet néhány taktus erejéig.  Olyan kimért egyenletességgel szól, hogy azt gondolnám, nem is dob, hanem metronóm. Azt mondja el, hogy a kronosz egyforma kérlelhetetlenséggel, egyhangúsággal, megállíthatatlanul folyik és jelöli ki a történések egymásutánjának az idővetületét. S a zene befejeztével újra csak a feszes ritmus hallatszik rövid ideig. Se nem siet, se nem késik, de halálos biztonsággal halad a múltból a megfoghatatlan jelenen át a jövőbe, hogy abból is múltat csináljon. (Hiszen emlékezünk visszafelé.) Erre az egyenletes ütemű és erősségű ütésekre épül egy szaxofonjáték, amely hol siet, hol lezseren fújja a magáét, olyan mint az életünk. Hol nekilódul, hol ellankad. Tehát a szaxi körbefolyja, körbetáncikálja az élet idővázát, és elmondja, hogy vannak fellángolásaink s vannak mélabús ügyeink. Ehhez társul még az előzőeket fűszerező billentyűs a maga cifráival, s arról szól, hogy az élet társas, az élet teli van rögtönzésekkel, párbeszéddel, hangulati gazdagsággal, stb. Amennyire érzékelem, még egy acélseprő is keverget a dobon. Ez a jazz-ben, swingben megszokott. Itt egy kicsit mintha az élet háttérzajait hozná állandó sistergésével.
Ismerem az Aranynak tulajdonított marginális megjegyzést: Gondolta a fene. Most mégis hasznosnak véltem kiírni azt, hogy miféle emóciókat, miféle húrokat pendített meg a fenti című szám bennem. Gondoltam én, s nem a fene.
De ha már. Mindenki tudja, hogy kötődésem a zenéhez, több mint félévszázados. Sokat hegedültem, kísérleteztem zongorázással gitározással, s mindenekelőtt a mások által többnyire utált szolfézst szerettem. Ez tárta fel előttem a hangok, ritmusok rendszerét, a tiszta ének összhangzásának a szépségeit, a karéneklés alapjait. Nem sorlom tovább. Fejlesztett és kész. A következőkben hasonló pozitív élményhez juttatja hallgatóit Bobby McFerrin sajátos szolfézsórájával. http://www.ted.com/talks/bobby_mcferrin_hacks_your_brain_with_music Hallgassátok, és szeressétek meg a zenét. Ez a találékony muzsikus „néhány lépést tesz” annak érdekében, hogy hallgatóságát közelebb vigye a zeneértéshez. Rövid, szellemes és kellemes hangzásokat produkál.
Összefoglaló a 2Krón 14-hez. Abija fia, Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr szemében. Magyarán a mózesi törvények szerint alakította az életet Júdában. Nagy serege is volt, 300 000 dárdása, 280 000 íjásza. Ám a kusita Zerachnak 1000x1000 katonája volt. Ez 1 millió, ugye. Mivel ellenük vonult, Aza az Úr segítségét kérte. Ezután – idézem – „az Úr megverte a kusitákat. Megfutamodtak, és senki se maradt életben közülük. Aza serege kifosztotta az összes várost, rengeteg juhot és tevét zsákmányoltak.” Közöm. A számok hitelességéről nem kezeskedem. Úgy mérhették fel őket, mint a tüntetés résztvevőit napjainkban. Innen nézve milliós volt az ellenség, onnan nézve jó, ha 100 000 főből állt a csapat. Csak a példa kedvéért: Helyi becslések szerint kb. 5000 ember halt meg Ukrajnában manapság a csatározások során. Német becslések szerint ennek kb. a tízszerese a reális szám. Én persze azt szeretném, ha egy se halna meg. Minek megölni valakit, akit szülei felneveltek, vagy minek szülni és minek felnevelni gyerekeket? Hogy ágyútöltelékké tegyék őket? Eszünkre jöhetnénk már, a hadiiparnak pedig ideje lenne profilt váltani, mert tevékenysége hatalmas károkat okoz Isten szép világában.                  

Úgy látszik, a világban Arturo Ui időről időre újratermelődik, a félvilágot sőt az egészet fenyegeti, hogy aki ellenszegül neki, azt likvidálja. Az Arturo Uik nem tudják, hogy ámokfutásuk, mint eddig is mindig, csúfos véget ér. A világ egybeterelése sem ideológiailag, sem kulturálisan, sem követendő hagyományokat illetően, sem pedig terror által nem sikerült. Ezután sem fog.  Korunk minden emberi normalitást nélkülöző rémtetteit látva óhatatlanul az őskeresztény vértanúk sorsa és az ő nyomukban kivirágzó egyház képe rajzolódik ki előttem.
Hogy nem látják ezt sokan? Hogy nem veszik tudomásul, hogy teher alatt nő a pálma? Mint akik az iskolában csak a kivonásról tanultak, az osztódásról nem. 
Anélkül hogy próféta volnék, nem nehéz megjósolnom, hogy minden Arturo Ui mozgalma, bandatevékenysége, véreskezű martalóchadjárata kudarcra van ítélve.
Ha nekem nem, legalább a történelmi tényeknek higgyenek mindazok, akik kétségbe vonnák rövid eszmefuttatásom igazát.
Összefoglaló a 2Krón 13-hoz. Rechabeám után fia, Abija akasztotta össze bajuszát Jeroboámmal. Utóbbi 800 000 harcosával szemben Abijának csak a fele legénység állt rendelkezésére. Jeroboám kétfelől támadt Abijára. Ám a papok megfújták a trombitát, s mind az Úrhoz fohászkodtak, aki megverte Jeroboám seregét. Félmillió harcosa lelte halálát. Abija megerősödött. 14 asszonyt vett feleségül, és 22 fiút, meg 16 lányt nemzett. Közöm. Írva van: „Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.” (20. zsoltár 8-as vers) Jeroboám csatája példázza a zsoltáros igazságát.      

Enyhe stroke a nagyobb családban, kétfelől megerősítve. Írásos részletekre még várok. Annyi látszik, hogy időben elkapták. Vizsgálatok, felügyelet stb. Remélem, én is időben elkaptam a magam meghűlését, mert a szedett sokféle gyógyszer mellett nem szívesen folyamodom egy újabb droghoz. Fújkálom magam Tantum verde-vel, szopogatom a negrót, iszogatom a feleség gyömbéres, fahéjas, citromos, mézes teáját, s próbálok visszafogottan élni. Majd csak győzöm. Szerencsénkre a fiatalabb generációnak a hétvégére külön programja van, így nem kell tartani a bacik bárkire való átragasztásától.
Tegnap a kipufogószervizből hazafelé jöttömben összetalálkoztam egy korombeli emberrel, aki elmondta, hogy nem is tette fel a téli gumikat kocsijára. Minek? Hát én feltettem, mert jobb, ha használat miatt kopnak el, mintha maguktól repedeznének használhatatlanra. Az illető dicsérte a szép sétálóidőt. Csakugyan az volt. S az van ma is. K és R a Kiscelli Múzeumba invitáltak volna, de a fentiekre tekintettel jobbnak láttam, ha kihagyjuk ma a nyüzsgést. M és E népes csapattal a Vajdahunyad-várat keresi fel meg a Közlekedési Múzeumot. Szép idejük lesz (van).  
Nem tehetek róla, nekem fura, és nehezen fogadom el, hogy egy volt templomot mindenféle másra használjanak, mint eredeti funkciója.
A kiscelliről jut eszembe: II. József, a kalapos király szétzavarta a fogolykiváltó rendet, amelynek a tagjai Kiscellen is földművelést folytattak. Talán szőlészkedtek. Mindenesetre tevékenységük hasznát a foglyok felszabadítására fordították. Sokakat váltottak ki gályarabságból. Amikor pénzért nem ment, maguk ültek a gályapadra, hogy szabadulhasson a fogoly. Az ő kolostoruk lett múzeum, de amennyire tudom, a templomhajó is kiállítási helyiség. Rá kellene költeni a szükséges pénzt, hogy visszanyerje a felszentelt épület régi fényét és funkcióját. Mivel sétautak környezik a templomot, kirándulók bizonyára szép számmal felkeresnék a monumentális méretű szentélyt. Talán. Egyszer.
***
Deskénél olvasom:
- ...Kaméleon vagyok, jó lenne saját stílus mégis. A.
- Ehhez tudok hozzászólni. Anyácskámhoz mentem úgy 16 évesen: hogy a Pálfalvi Fradi drukker, a Molnár tök jó matekban, mindenki valamilyen. Én mit csináljak?
- Semmit, akkor leszel te... Megértettem. d.
Összefoglaló a 2Krón 12-höz. „Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt Izrael.” Erre az Úr ráküldte az egyiptomi Sisákot 1200 harci szekérrel, 60 000 lovassal. El is jutott Jeruzsálem falai alá. A zsidó vezetés elismerte, hogy „igazságos az Úr”. Megalázkodásuk eredménye: Nem történt népirtás, bár Sisák elvette a templom és a kincstár, a fegyvertár aranyait, kincseit. Rechabeám 17 évig uralkodott. Mivel 41 évesen kezdte, 58 évesen hunyt el. Közöm. Igen figyelemreméltó az első mondat. Hogy is van ez ma? Az ember méltósága áll-e a világ középpontjában vagy a pénz (Ferenc pápa felvetése)? A „megveszlek kilóra” fennhéjázása, az EU elhatárolódása a keresztény értékektől? Ideje volna megalázkodni. Nem azért, mert erre szüksége van az Istennek, hanem az embernek van rá szüksége, hogy elismerje a nála hasonlíthatatlanul nagyobb erőt, a Teremtőt. Könnyű belátni, hogy ha az ember maga akarja kitalálni életviteli szabályait, abból ugyanolyan káosz lesz, mint amikor a kisgyerek próbálja meg pattogtatni szüleit. A gyereknek nincsenek tapasztalatai ahhoz, hogy érett döntéseket hozzon, az embernek se ahhoz, hogy helyesen lássa helyét abban a világban, amelyet nem ő hozott létre.

Jelentem cseng a fülem (hidegfront?), kissé szédelgek (meleg front?). Nem lehet. Csak kettős front.   Mivel ma elég sokat lacafacáztam a szerelő és a lakás között, nem cifrázom, hogy posztot szerkesszek.
A lány a buszmegállóban állt: Fején sapka, a sapkán angol felirat: Nem vagyok blogger. Végül is rendben van. Nem blogger. De akkor micsoda? Elég-e a tagadás a léthez? Alighanem kevés. A lét az nem tagadás, hanem egy nagy akarás. Bizonyítom. Ma érkezett egy e-mail. Én bevallom, másodszor olvastam, de hátha ti még egyszer sem. Az akarásról, az életigenlésről. Íme:
„Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy
a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?"
Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. 
Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási lehetőségből áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz,
hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,
hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon gyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes
intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a
hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset
pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár
hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,
emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.
Sándor folytatta:
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését,
ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet
választottam.
Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes
életet élni. Hozzáállás kérdése minden.
Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt
tegnap aggódtál."
Olvastam, láttam még egy videót a neten Füttyös Gyuriról. Megjelenik az ő legendás alakja is. Akit érdekel, megkeresheti. http://rtl.hu/rtlklub/21szazad/videok/336876
Összefoglaló a 2Krón 11-hez. Rechabeám kezdeti lelkesedés után az Úr szavára felhagy azzal, hogy meghódítsa a Jeroboám uralta területeket. Kiépíti a városokat, nősül és nősül. feleségei száma 18, mellékfeleségeié 60. Összesen 88 utódot nemzett. 28 fiút és 60 lányt. Közöm. Jól indul uralkodása. Mivel egy a valóság, és annak vannak részei, ma elég fejtörést okozhat, a hatalmas asszonysereglet. A hatalmas utódszaporulat. De ne felejtsük, pásztornemzet az övék, más értékekkel dolgoznak, mint a ma embere. Különösen egy jól pozícionált uralkodó. Azért ő se bírt magával, de ez már egy másik történet.    

Valamikor hajdanában írtam arról, hogy az embereknek, nekem is, már mennyi fájdalmat okozott, hogy nem tudom elengedni azt, ami belülről feszít. Amit se kikerülni nem tudok, se elviselni nem szeretek. Ez többnyire viszony, emberek habitusának különbözőségéből adódó feszültség, amelyet ismétlődő szituációk generálnak. Amikor belép valaki, és így kezdi: „Te mindent tudsz”, miközben tudja, hogy én csak azt tudom, hogy szinte semmit se tudok abból, ami tudható. Ajjaj, nem jól indul a beszélgetés, szoktam rá válaszolni. Vagy üdvözöl, és dicséri, hogy milyen jó írásaim vannak. Általánosságokban beszél, és sose tudom meg, mi tetszett neki, viszont évek óta ismerem, hogy bonmot-val indít, és egészen másért jön. Valamit kérni akar. Vagy kérés ellenére mindig közönségesen beszél valaki, és ezerszer megismétli önmagát. Nehéz elviselni, és nincs menekülés. Ilyesmiktől rándul össze az ember gyomra, szeretne másutt lenni, és a legjobb indulattal se sikerül kezéből kiengedni az előítéletet, a haragot, annak a meg nem bocsátását, hogy a másik különbözik tőlem, és ez nincs kedvemre.
Most összekötöm P. Mustó Péter SJ könyvével az előzőeket. Mert ott olvasom, hogy akkor tudok változni, ha teljes biztonsággal tudom, hogy Isten elfogad. „Akkor tudom elismerni, hogy valamit elrontottam, ha megszületett bennem a bizalom, hogy Istennel rendben vagyok, életem forrásából továbbra is tiszta víz fakad. Bánt az, amit rosszul tettem, fáj, mégsem marcangolom magam miatta. Megvigasztalódom. Így bocsát meg az Isten. Nem ítél el. Kiold a feszülésből. Elveszi a szégyent. Megvigasztal, felszabadít.”  
Két szó sikít ki a szövegkörnyezetből. Kiold és felszabadít.
Amit én képtelen vagyok megoldani, azt ő megteszi. A hozzá való ragaszkodás, szorongató tökéletlenségeimtől való szabadulás a bánat szentségével való élés hoz szabadulást, kioldást és megoldást. Igen, mert sérelmeink szoros marokba zárása úgy működik, mint egy rugós óra racsnija, „kilincsműve”. A rugó feszít, le akarna engedni, de nem teheti, mert a fogaskerékhez egy apró ék, egy pöcök illeszkedik, s az nem tud önmagától nyitni. Csak külső segítséggel. Úgy is működik a bennem lévő „gőz”, mint a kuktafazéké. A tetején pörgő súly megakadályozza, hogy a gőz nyomása alábbhagyjon. Külső segítség kell hozzá, egy kar, mely megemeli, hogy a túlnyomás megszűnjön. Ez a segítség, annak a tisztán látása, hogy elfogadott lény vagyok, nincs semmi baj. Ehhez járulhat a másik eszköz, mely felszabadít. A szentség bűnöket megsemmisítő hatása.
Összefoglaló a 2Krón 10-hez. Adva Salamon utóda, Rechabeám király, s adva Jeroboám, aki Egyiptomból jön haza. Utóbbi azt ajánlja a királynak, hogy lazítson a nép sanyargatásán. Az öreg tanácsadók is ezt javasolják. Rechabeám azonban ifjú tanácsadóira hallgat s kijelenti: „Ha atyám ostorral vert benneteket, én skorpióval foglak verni.” Népszerűsége lenullázódott, s csak a Júdeában lakó izraeliek tartottak ki mellette. Az ország két részre szakad. Robotfelügyelőjét, Hadorámot megölik, mire a király Jeruzsálembe menekül. Közöm. Sok példa mutatja, hogy milyen a jó taktika. Szalézi Szt. Ferenc szerint egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel. A közelmúlt parlamenti választás egyik mondata még fülemben cseng: „Fájni fog.” Teljes öngól. Nem is nyert.  Ami pedig Salamon hatalmasságát illeti, kiderül hogy népének meglehetősen sokba került az ő irányítása. Hány tekintélyes uralkodót soroljak? El se kezdem. Mindenki ismeri a történelemből a hatalmasakat, még akkor is, ha az idő megszépítette alakjukat. Elég csak arra gondolni, hogy a népnek mibe került Mátyás Fekete seregének fenntartása.

270 éve született Alessandro Volta - jelzi a Google-kereső. Hm. Hát igen.
Voltaképpen
Volta
volt a
Volta-féle elem megalkotója.
Hogy hamvazószerdán született volna?
Ki tudja?
Ez a nap, a böjt első napja, húsvét függvényében mindig az év más és más napjára esik, mert húsvét évente a tavaszi napéjegyenlőséget (III. 21.) követő holdtölte utáni vasárnapra esik, és ez változó (változó ünnep). 
Tehát ma kezdődik a nagyböjt.
A mise keretében történik a „hamvazkodás”. A szentelt barka hamujával keresztet rajzol a pap a hívek homlokára és közben két szöveglehetőségből választ. „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és visszatérsz a porba” (A hamvasztásos temetés bevezetése óta ez elég gyorsan bekövetkezik); de mondhatja azt is, és ez a gyakoribb: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. Gyerekkoromban persze az első formulát alkalmazták – latinul: „Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris.” No, ennyit tudtunk latinul, annál is inkább, merthogy megmagyarázták szüleink és a pap, hogy mit jelentenek ezek a szavak.
Ami a böjtös napot illeti, rajtunk nevet a mozlim-világ, mondván hogy ez is böjt? Háromszor ehet minden 6. életévét betöltött és 60.-at még el nem ért hívő. Kétszer alig valamit, egyszer jóllakhat, s minden hívő számára hústilalom van ezen a napon (meg nagypénteken). A mozlim hívő ezzel szemben böjtöléskor nem eszik, nem iszik semmit, amíg le nem megy a nap.
Magam egyházi berkekben másfél évtizededig dolgozván azt tapasztaltam, hogy a 60. évüket bőven elhagyó idős klerikusok sose éltek a számukra tett kedvezménnyel: Nemcsak a hústilalmat tartották, hanem a napi háromszori étkezést is, noha semmi és senki nem írta elő nekik. Ez igazolja, hogy a katolikus böjt csakugyan inkább jelképes mementó, mint komoly éhezéssel, szomjazással járó valami. Az idősödő emberek számára sem jelent problémát megtartása, s kifejezetten tartják a rájuk már nem vonatkozó szabályt. Soha nem láttam, hogy az idős szerzetesek valamelyike felmentette volna magát alóla.
***
Befejeztem Tamási Áron Szülőföldem c. kötetét. Az író bevallja, hogy gyerekkorában dirigálni szeretett, dolgozni kevéssé. Öccsét pattogtatta. A könyv elbeszéli, hogy felnőttként, íróként hazalátogat Farkaslakára, és meglehetős nyíltsággal jellemzi közvetlen és közvetett hozzátartozóit, lett légyen jó avagy éppen ellenkező az ő tulajdonságuk, magatartásuk. Nekem úgy tűnik, hogy segít rajtuk tehetsége szerint, de írásával mintegy vissza is veszi, legalábbis részben, amit adott. Ma, amikor a személyiségi jogok felértékelődtek, egészen meglepő az a szókimondás, amivel Tamási él. Simán perelhetnék ma egynémely kitételéért, egyszerűen azon oknál fogva, hogy hozzátartozói esetleges fogyatékosságai nem tartoznak a nyilvánosság elé.  
Összefoglaló a 2Krón 9-hez. Sába, Dél királynője látogatása Salamonnál. Csak emlékeztetőül: Tevék, karaván, kincsek, találós kérdések, tárgyalás fontos államügyekről. Sába királynője elcsodálkozik a tapasztalt gazdagságon, a király bölcsességén. Ajándékaikat kicserélték, s a nő távozott. A fejezet még kitér Salamon trónjára, erdei palotájára, számolatlanul kapott ajándékaira, hatalmas aranykészletére, stb. Olvastuk már a Királyok könyvében. Mindenesetre 40 év elteltével elhunyt. Közöm. Valahol olvastam, hogy a Rotschild-vagyon ma kb. 40 billió dollár. El tudja valaki képzelni mekkora összeg ez? Nem. Már Habsburg Ottó kifejtette: „Nézze, kéhem szépen”, az átlagember, a bérből, fizetésből élő az áruházi tolvajt elítéli, mert tudja, hogy helytelenül tette, amikor csokit lopott. De csillagászati összegű tőkét képtelen érzékelni. Nekem Hosszú Katinka aranyérmei is eszembe jutnak. Fantasztikus teljesítménye gyakorta gyarapodik újabb aranyérmekkel. A kérdés, hogy meddig van kedve gyarapítani őket? Balczóról tudjuk, hogy belefáradt az újabb aranyak begyűjtésébe. Forrest Gump is elunta a futást. Hazament. Így válik érdektelenné a világ dicsősége.           

VAJON MIKOR FOGNAK VÉGRE EGYÜTT TÜNTETNI A VILÁG VEZETŐ POLITIKUSAI A KERESZTÉNYEK TÖMEGES IRTÁSA MIATT? – teszi fel a kérdést Sajgó Szabolcs jezsuita.
Chuke Okeke Stephen válaszával egyetértek: Soha, mert akkor nem tudják kinek eladni gyilkos eszközeiket, mármint a fegyvergyártó és forgalmazó cégek. Napi hír, hogy Obama elnök egy katonai kontingenst (4000 fő) Kuvaitba kíván vezényeltetni. Ha már egyszer fegyvert adtak el amazoknak, emezek vegyék fel velük a harcot, hadd fogyjon még több fegyver, még több lőszer.
Az IA módszere nagyjából őrült. Kezükben a legkorszerűbb hadi technika és késsel nyiszálják áldozataik torkát. Normálisak? Videóra veszik saját hitványságukat. Tetszelegnek ocsmányságukban? Akiknek csak a szemük villan ki beburkolt fejükből, bátrak? Vitézek? Nem gondolom. Inkább gyávák, félnek. Okkal. Arctalan gyilkosok.
Ha egy ember gyilkol, addig űzik, ameddig bíróság elé nem citálják, ha tömegesen gyilkolásznak, jobb eséllyel ússzák meg minden további nélkül. De végső soron mindenki minden tettéért elszámol. Legkésőbb odaát. Nem látok a feketeleplesek lelkébe, de elképzelem, hogy róluk is mondja Jézus, mert igaz rájuk nézve is: Jn. 16.2b-4: „...eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.” (Jn 16,2b-4)
A tapasztalat szerint ezek a durvaságra képzettek nem ismernek se Istent se embert, bár Allahra hivatkoznak. Az eldurvult lelkek sajátsága, hogy békés társadalmi közegbe vajmi nehezen illeszkedik vissza. Jól tesszük, ha imádkozunk értük is, hogy a vérengzést azonnal fejezzék be, és változzanak meg meghasonulva saját rémtetteiktől, mert nagy bajuk lehet egy közbülső és végső elszámoláskor. Az ártatlanok kiontott vére az égbe kiált, az áldozatok maguk pedig azonnal szentek.
Összefoglaló a 2Krón 8-hoz. Salamon templomot épít. Itt az szerepel, hogy 20 év alatt befejezi. Majd területeket foglal. A helyi lakosságot robotra rendeli, Izrael fiai pedig főtisztek, harcosok és felügyelők voltak. A király az általa emelt templom előterében rendszeresen áldozatot mutat be az Úrnak. Kijelöli a levitákat, papokat, ajtónállókat. Elküldi szolgáit Ofirba, ahonnan 450 talentum arannyal térnek vissza. Közöm. Mint kitetszik, a rövid fejezet meglehetősen diffúz. Végül is a király által kijelölt élet kereteit mutatja be. Ha meggondoljuk, a kapcsolatok szorosságának logikája általános mindmáig a földön. Első a család, a haza, aztán a rokonságban nem lévők, az idegenek. Ez ösztönösen jön. Az akolmeleg összetartja a nyájat. A többiek pedig asszisztálhatnak hozzá. Ám ellene dolgozhat az egészséges igazságosság, a jog, annak az elismerése, hogy minden egyes ember méltósága azonos. Isten ui. nem személyválogató.    

Hála a jó Istennek, nem nekem kell készülnöm egy ilyenfajta megmérettetésre. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy mindenki más és más tehetségekkel van megáldva. Móvári unokáink közül a két nagyobb, a negyedikes és az elsős bezzeg beneveztek a versenyre. A nagyobb a rímhányó Romhányi Futballmeccs című örökbecsű versét tréfálja el, a másik több verset akart tudni, meg egy prózát, hogy a legfrappánsabbat válassza ki közülük. Blansi még csak elsős, de szebben mesél fejből, mint öregapja valaha is. Emlékszem, sose meséltem könyv nélkül se a gyermekeimnek, se unokáimnak, hiába kértek rá, legfeljebb a Meséljek a zöld disznóról? című sületlenséget, mert ezt az egy kérdő mondatot azért meg tudtam jegyezni. Ha könyvet tettek elém, hajnalig, de legalább berekedésig hajlandó voltam mesélni.
Jó, hogy a blogok világában élünk. Nem kell bedarálnom az ősök történetét, hogy szóról szóra bármikor visszaidézhessem emlékezetből. Elég leírni. Őrizze a szöveg.
Jó, hogy kinőttem az iskolapadból, mert nekem a verstanulás mindig a kínok kínja volt. Agyam másképp van felépítve. Mindig is igen nehezemre esett a versek bedarálása, a memoriterek megjegyzése. Miért épp így következnek a szavak? Miért éppen ezek a szavak következnek sorjában? Az én képzeletem ennél szabadabban csapongott. Ha valamiről kérdeznek, ritkán mondom el ugyanazokkal a szavakkal. Elbeszélésem függ attól, hogy álmos vagyok-e vagy éber, süt-e a nap vagy borús az idő, látok-e érdeklődést alkalmi hallgatóságom arcán? Fogékonyak-e a humorra? értik-e, ha mondandómat becsomagolom egy kis iróniába, komikumba, vagy kihegyezem egy poénra, szójátékra? Szókinccsel győzöm.
Nem tehetek róla, engem így hozott a gólya. Másokat pedig másféle tehetségekkel. Jól is van ez így. Elég szerencsétlenül tekintenénk egymásra, ha minden kijelentésünk szavalókórussá alakulna, merthogy mind egyformák volnánk egyforma gondolkozással.
Összefoglaló a 2Krón 7-hez. Salamon hétnapig tartó sátoros ünnepet rendez a templomszentelés alkalmából. Az Úr tüzet bocsát az áldozati állatokra Salamon imája után, mely megemészti az áldozati állatokat. Hordják az áldozati állatokat. A nép arcra borulva hódol az Úr előtt: „mert jó, mert irgalma örökkévaló”. Salamon levágat 22 000 marhát, 120 000 bárányt. A leviták énekelnek, a papok trombitálnak. A hétnapos ünnep végén hazaküldte a népet sátraiba. Az Úr válaszol Salamonnak: Meghallgattam imádságodat. Ha baj éri a népet s hozzám könyörög, meghallgatom őket. Ha kedvemet keresik, megbocsátom bűneit, meggyógyítom országát. A te királyságodat pedig megszilárdítom, de ha elfordultok tőlem, kiirtalak benneteket földemről. A templomotok rommá lesz, s tudni lehet, hogy a romlást a nép hűtlensége hozta rájuk. Közöm. Két kérdés merül fel az olvasott szakasz kapcsán. A világ mai állapota, romlása, kaotikus helyzete hogyan függ össze azzal, hogy nem ismer el maga fölött semmiféle szellemi tekintélyt (aufklärista, felvilágosult, individualista)? A másik, hogy miféle városok voltak azok, ahová visszatért a nomád népség. Mivel Salamon sátraikba küldte őket haza, feltehetően a nyáj legelői környékén húzták fel sátraikat, s zömükben nem kőházakban laktak ezek az emberek (pásztortársadalom).