Mickey webnaplója

Tegnap reggel elég kiadós esőre ébredtünk. Így szegény Levente nem kóstolhatott bele a játszótér mókáiba, magunkhoz vittem. A lakásba lépve reklamálta nagymama hiányát, aki dolgozni ment. Levi azért feltalálta magát (és a csokit a frigóban). Már nem tudom elsorolni, mi mindennel játszott, vagy hogy pontos legyek, játszottunk. Egyre azonban határozottan emlékszem. Hosszasan próbálkozott a kamaszkoromban épített lapgitárommal. Letette az asztalra, s mint egy citerát próbálta megszólaltatni. Ám hamarosan áttért a bőgőzésre. Vonó persze nem jár a gitárhoz, de találtunk egy alkalmas fát, amivel vonózni nem lehetett, de ütőhangszerként kezelve a gitárt alkalmas volt a zenélésre. Meglehetősen szabályosan tartotta a bőgővé avanzsált gitárt, és immár ütőgardonnak használta. Ő volt a ritmusszekció, én a billentyűs, és egy régi Duane Eddy-számot adtunk elő saját szórakoztatásunkra. Valóságos jam session kerekedett. Legalábbis ami a hangulatát és komolyságát illeti. A szám végén meg kellett hajolnom, mivel ő is ezt tette. Majd némi tapsot is produkáltam. Ebédig maradt a „koki” (csoki)-kedvelő uncsi, majd hazamentek.
Itt megállok egy percre. Adva az i-re végződő és rövidített alakú szleng használata. Ugye azt írtam, hogy csoki, meg uncsi. A jelenség nem új. Már Heltai Jenő is alkalmazta. Máig az általa favorizált mozi szót használjuk, nem a „mozgóképszínház” szószörnyet. A szleng nem áll meg. A kabaréból terjedt el, hogy „olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek”. A telcsi használata szintén széles körben ismert (ha tetszik, ha nem). Most olvastam BG.-nál, aki a „Balcsi”-nál hallotta: Tomiból Badiba (ti.,B.-tomajból Badacsonyba) kíván menni az illető.
Most muszáj visszaváltanom a kriminális időjárási kilengésekre. Nemcsak reggel esett, hanem délután is „ránk szakadt az ég”. Huzamos felhőszakadás érte utol lakóhelyünket, villámlással, csattogással, kevés jéggel, széllel, sűrű záporral. A levegő jó 8 fokot hűlt ki egy óra alatt. Készítettem és fel is tettem néhány jellegzetes fotót a zuhéról a fb-ra.
Összefoglaló a MTörv 9-hez. Amit eddig sejtettünk, az itt megvilágosodik. „Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjük birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket (Jahve)” – adja értésére a korábban aranyborjút állító és nyakas népnek Mózes. „A Hóreben el akart pusztítani benneteket az Úr” – folytatja. Mózes 40 napot és éjjelt töltött böjtben és imában, hogy könyörüljön meg hűtlenkedő népén az Isten. (Ez a 40 nap a pusztában újfent előképe Kr. megkísértésének, imájának.) Mózes imájában vitatkozik és érvel. Felveti az Úrnak: Ha elpusztítanád népedet, s nem engednéd az Ígéret földjére, azt mondanák az egyiptomiak, hogy „0az Úr nem tudta elvezetni őket”, sőt: „félrevezette népét, akik benne bíztak”. (Emlékezzünk: Ábrahám is alkudott az Úrral, ha 50..., ha legalább 10 igazat találsz Szodomában, akkor ugye nem pusztítod el a tíz igaz kedvéért a várost.) Közöm. A teremtett világ s benne a nemzetek sorsán sokat gondolkoztam már. Egyszerre igaz, hogy Isten igazságos, de hűséges és hosszan tűrő, „mert nem tagadhatja meg önmagát”. Mégis számos népet szétszór, elenyészt. Hány kisnép szűnt meg. Hány növényfaj és állatfaj halt ki. A kettő egyszerre igaz. Gondviselő és igazságos is. Látjuk majd később, hogy írva van: „Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen.” (Iz 40,15) Mégis népeken keresztül valósítja meg rólunk szóló örök tervét. Tervét, amibe innen nem láthatunk bele.    

Két névsorba akadtam internet-falás közben. Az egyik, ki mindenkinek van a tulajdonában olyan kép, amely Deske alkotása. Zömmel fotók és festmények, de kollázsok, hidegtűs és egyéb technikákkal készült képek is. Tekintélyes a lista, meglehetősen sok név cseng ismerősen közülük. Nem olyan esetleges, mint egy telefonkönyv – van benne rendszer, tendencia.
A másik még sokkal hatalmasabb merítés. A youtube-on kerestem zenét. Jelentem, van rajta. Bőségben. Valamiért Demis Roussos Goodbye My Love, Goodbye érdekelt. Hanem aztán nem volt megállás. Olyan a youtube, mint a spagetti. Az ember kezdi feltekerni, és nincs se vége, se hossza. Olyan is, mint az elgurított hógolyó, amely lavinává duzzad. Kezdem Demisszel, beugrik a Baccara, a Boney M., az ABBA. Itt ABBAhagyom, bár a spulni csaknem végtelen. Mi tagadás, jókat kortyintgattam a retrókból.
De ha már névsorok. Szeretnék a reményeim szerinti oszlopban lenni a végső névsorolvasáskor.
Elég sok időm maradt azon gondolkozni, hogy mivel töltsem hétköznapjaimat. Segített, hogy tegnap egy rádióelőadásban Pál Feri emlegetett többféle történetet. Többek között azt, amelyben egy halálra készülő embert kérdezett valaki, mit sajnál itthagyni. Az ember elgondolkozva mondta: Ha sajnál valamit, az az, hogy nem fordult teljes emberségével és minduntalan felebarátai felé. Minden kihagyott találkozás, minden elmulasztott segítség pótolhatatlan, mert az idő egyirányú utca. A gondolatát magaménak érzem. Hol vannak a felebarátaim? Van-e igény atomizált világunkban arra, hogy nyissunk társainkra? Délután átjöttek a szomszédban lakó Elviék együtt.
Elég volt megpendíteni a témát. Jó szívvel veszik, ha Levikét reggelenként elviszem egy kicsit csatangolni. Miért is ne? Holnap kezdem. A közeli játszótérre megyünk. Egyikünk hintázni fog, és az az egyikünk nem én leszek.
Összefoglaló az MTörv 8-hoz. Ide írom, hogy megragadok minden alkalmat, hogy bemutassam, az Újszövetség az Ószövetségre épül. Ebben a fejezetben ez áll: „Nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön.” Erre hivatkozik Krisztus, amikor a pusztában megkísérti az ördög. (Írva van...) És csakugyan. A mannáról van írva. Azért arról, mert az ember sose találkozott ezzel az étellel. Istentől kapta, hogy életben maradjon. Felsorolja a fejezet, hogy mi vár a honfoglalókra, ha hűségesek maradnak az Úrral kötött szövetséghez. Lesz ott búza, árpa, szőlő, olaj, gránátalma, füge, méz, de vas- és rézérc is. Arany, amennyi kell. De „nehogy azt gondold: saját erőmből teremtettem ezt a jólétet... Ha teljesen megfeledkeztek az Úrról, és más istenekhez szegődtök,... egytől egyig elpusztultok.” Közöm. Hogy is vagyunk mi individualista felfogásunkkal? Egyedül a politikusok dolgoznak önzetlenül a közjó előmozdításáért? Egyedül a polgármestereket illeti az elismerés? Magamtól kaptam tehetségeimet? Magam erejéből értem el kimagasló sikereket? Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) – veti fel Szent Pál? Semmim. Még saját létem se. H. Boulad SJ írja: 1. lépcső: Eszem, jól lakom. 2. lépcső: Eszem, jól lakom, és megköszönöm annak, aki lehetővé tette, hogy ehessem. 3. lépcső: Eszem, jól lakom, megköszönöm annak, akitől mindent kaptam, hálás vagyok neki érte és kifejezem iránta érzett szeretetemet.
Vannak-e lépcsőink?
Elég-e egyszer kifejezni kapott tehetségeimért a hálámat azzal, hogy „megmondtam már, és nem vontam vissza”.                  

Meséltem róla, hogy a sorsüldözött francia család Renaultja N.o.-ban totálkáros lett. Úgy hírlik, hogy a hajtókar kikönyökölt a motorból. Éváék biztosítója állta hazautazásuk egyszeri költségeit.
Ők idekalandoztak Feri nászom jóvoltából.
Innen Balatonra mentek egyik sógorasszonyunk  kölcsönautójával.
Budapesten taxi várta őket, hogy hazarepüljenek. Repülőjegy-foglalásuk rendben megtörtént. Repülésük is.
Fr. o.-ban másik taxi várta őket, amely „hazarepítette” őket.
Sorsuk így hát, hogy kézről kézre adták őket, rendeződött.
A kocsi sorsa viszont máig sokismeretlenes.
Annyit lehet tudni róla, hogy a német nínóság nem szállította el az autót.
Ha más se szállította el,
ha más se szerelte szét apróra a hetek óta parkoló idegen rendszámú kocsit,
ha sikerül R. vejünknek megegyezni kolleginája férjével, aki hivatásos autómentő,
ha sikerül neki épségben hazahoznia,
ha még megvan a tökjó rendult-motor a közeli bontóban,
ha a vállalkozó összeszereli,
ha vejünknek sikerül hazavezetnie (hajtókarcsapágy-csere és motorcsere után) az autót,
hogy Ny.Eu.-ból hazarepüljön, s
ha mindez reális áron történik,
akkor hátradőlhetünk a székünkön, és elmondhatjuk:
Renault-gyár, te patinás autókészítő üzem, máskor csinálj különb* konstrukciókat, mert éles a verseny, és a hibás tervezésű motorok piacképtelenek ebben az őrült nyüzsgésben.
[*Emlékeztetőül: Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.(...)
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.”
(Weöres Sándor)]
Összefogalaló az MTörv 7-hez. Elgondolkozató, hogy isteni parancsra cselekszik a zsidóság, nevezetesen,hogy az írmagját is ki kell irtaniuk a Kánaánban élő hét népnek. Soroljuk fel őket: hettiták, girgasiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták, jebuziták. Az ok: Ezek bálványimádók, pogány szokásokkal. Hogy még annak a kísértése se érje a választottakat, hogy velük házasságra lépjenek, minden élőt el kellett tüntetniük. Aki elbujdokolt, azt darazsak csipdesték halálra Jahve ígérete szerint. Az Úr ígéri, hogy megáldja választott népét. Mindenki termékeny lesz közülük, állataikat is beleértve. Kerülni fogja őket mindenféle betegség. Ellenségeiket pedig mindenféle baj utol fogja érni. Írva van: „A te Istened nagy és félelmetes Isten.” Közöm. Mind a mai napig tartja magát az a nézet, hogy más volt az ószövetségi Isten, nem azonos a minket felettébb szerető élő Istennel. Én inkább – másokkal együtt – úgy vélem, hogy Isten végtelen voltát véges eszünkkel képtelenek vagyunk befogni. A primitív népek még kevésbé voltak képesek disztingválni. Isten az erős oldaláról mutatkozott meg. Tovább folytatva a véges gondolkodásunkról írtakat, úgy vélem, hogy immanens módon lehetetlen megragadni a transzcendenst. Jó a hasonlat: Isten hímzésének fonákját látjuk, s többnyire nem rajzolódik ki előttünk az a minta, amely a hímzés színéről egy szempillantás alatt felismerhető, értelmezhető.
Egyelőre a „fonák” oldalon élünk. Innen próbáljuk megérteni az érthetetlent. Ezért fontos a hit. 

Hosszú életem során aligha fordult elő, hogy éjjel háromszor is zuhogjon a zápor, közeli villámok csapkodjanak nagy robajjal ébresztve megannyiszor a laktelep többezres tömegét. Most ez történt. Először csuktuk az ablakokat, de a viharok idején fél szemünket nyitva tartottuk, mert nem igazán lehetett kiszámítani a szélerősség hatását. Bizonyos szög alatt és szélsebesség esetén beázik a laminált padló. Erre való tekintettel sűrűn pislogtam a szúnyoghálóhoz tapadó függönyre. A függöny rátapadása déli szelet jelez, amely veszélytelen a padlóra nézve. Északi szél esetén zárni kellett volna a hálónkat, ami megakadályozta volna, hogy friss levegőhöz jussunk. Így lavírozva vészeltük át az éjszakát, és ennek megfelelően meglehetősen álmosan ébredtünk. Álmomban Tücsi vett egy ócska nyaralót, és egy vagonnyi vacakot akart vonatra pakoltatni velem, hogy azokat oda szállíttassa. Teljes tekintélyem latba vetésével tiltakoztam az akció ellen, azzal fenyegetve, hogy otthagyom, ha ragaszkodik ehhez az őrültséghez.
Nem ragaszkodott, sőt kikelt – az ágyból, mert hosszas szabadság után ma munkába indult. A dolog érdekessége, hogy ez az utolsó hónap, amit cégénél tölt, majd itthon marad velem. Még tehát egy hónapig taxizom ki reggelente a megállóba. Ma is ez történt.
Az éjszaka miatt kissé kába vagyok.
Összefoglaló az MTörv 6-hoz. Pontos megfogalmazása az ószövetségen áthúzódó alaptörvénynek: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor fölkelsz. Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára! ... meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából... Féld az Urat, [hogy jól a te Istenedet menjen a sorod]!” Közöm. A főparancs első felének a kifejtése. Lényeges, hogy a nap minden szakában az ő jelenlétében teljen életünk. Erről szólnak ezek a kitételek: őrizd, tanítsd, beszélj róla, reggel és este, otthon és az úton. Viselj róla emlékeztetőt, tűzd lakásod, házad ajtajára. A másik mondat az úrfélelemhez köti, hogy sorsunk jó alakulását. Ez igaz. Mi az alapja? Isten a szeretet. Amikor rá hagyatkozunk, a lehető legjobb történik velünk. Egyáltalán nem biztos, hogy anyagiak terén, egyáltalán nem biztos, hogy itt és most, azonnal. 1. A benne bízókat olykor megpróbálja a gondviselő Úr. 2. Írva van: Az istenfélelem a bölcsesség kezdete. De nem a vége. A szeretetben nincsen félelem. Isten pedig azt kívánja, hogy szeressük viszont őt, aki előbb szeret.       

Reggel végiglapozom a fb-ot, az e-maileket, de sehol semmi.
Mit csinálnak az emberek éjszaka?
Alszanak?
Mindenki alszik?
Reggeli tájékozódásom meglehetősen céltalan. Olyasmi, mint a hírek meghallgatása vagy a reggeli lapok átfutása. Tiszteletkör, hogy képben legyek. Hogy tudjam, mi foglalkoztat másokat, és tudjam, miről hallgatnak, miket hallgatnak el. Pl. a lapok egyes csetepatékról hosszasan cikkeznek, más, esetleg komolyabb vérengzésekről alig. Egyeseket kommentáltnak, másokat hűvös csend öleli körül. Már Molnár Ferenc megírta, hogy más náció polgárai a reggeli lapjukat elolvassák, és kész. A magyar ül a kávéházban (ma tán másutt, pl. az üzletközpontok újságos standja előtt, és olvas és olvas. Összehasonlítja a lapokat, arányít, gyököt von, s megpróbál a sorok között olvasni. Szó se róla, időrabló folyamat és az általános bizalmatlanság jele. Így próbálkozik azzal, hátha mégis megtud olyasvalamit, amit a publicista mintegy akaratlanul, véletlenül kotyog ki, vagy meglehetősen homályosan fogalmazva mégis megsejtet. Ha semmiről se szólnak a reggeli lapok (FB, email), azt jelenti, hogy mindenki lustálkodott, nem kommentált, nem írt, nem fogalmazott, nem foglalkoztatja semmi, vagy nincs kedve írni. Magam is csendes pauzát érek meg.
Keresem, milyen fotókat válasszak mára (megtaláltam őket, címük Kint és bent lesz), olvasom az Ószövetség soron következő fejezetét (ld. lejjebb), és legfeljebb arról számolhatok be, hogy este tisztogatás közben eltörött az olvasószemüvegem kerete. Vagy 10 éve nyúzom, és tapossák gyermekeim gyermekei. Mostanra megadta magát. Átmenetileg használható, mert eddig a keret tartotta a lencsét, most a pillanatragasztó állandósítja kapcsolódásukat, míg erőteljesen meg nem tisztítom az üveget. Attól biztosan szétpattan a barkácsolt konstrukció.
Összefoglalás a MTörv 5-höz. A tízparancsolat és átadása körülményeinek részletes kifejtése. Kvázi visszaemlékezés arra, mi is volt a Hóreb-hegyén.  Néhány kiemelés:
– Ne legyenek más isteneid!
– Ne káromold az Isten nevét.
– A hét hetedik napja legyen a nyugalom napja.
– Ne kívánd felebarátod feleségét.
– Ma átéltük, hogy beszélhet az ember az Úrral, anélkül hogy meghalna.
Közöm. Mind-mind egy-egy olyan évezredek óta ható mondat, amely végigkíséri az emberiséget történelme során, és vele élve vagy ellene mondva nem marad következmények nélkül. Az elsőhöz: Tegnap írtam a bálványokról. Ma írhatnék a magyarok cifra káromkodásáról. Bár tán már mintha kopna rólunk. Ennyire civilizálódtunk? Ennyire enerváltak volnánk? Ennyire vallásosak lettünk? Nem tudom.
A vasárnap megülése egyre több problémát vet fel. Jézus azt mondja, nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért. Indokolja is, amit mond. Ám az a profithajszolás, ami mostanság átjárja a vasárnap is nyitva tartó üzletláncokat, a pénz bálványozásából fakad. szemforgató és képmutató volnék, ha azt mondanám, hogy nem éltem a nyitva tartás lehetőségével, s igen sokszor. De ha nem tartanának nyitva, nem élnék vele, s kibírnám.
A szexuális szabadosságról nem kívánok szólni. Következményeivel együtt ismerős. Sokszor alig lehet követni, hogy ki kinek az apukája, s kivel miféle rokoni kapcsolatba került.
Most csak megemlítem, hogy tényleg lehet úgy szólni az Úrhoz, hogy az ember életben marad. Érdemes megpróbálni.     

Ez a poszt igazából kettő. Hosszát tekintve. Első részét azoknak szánom, akik nem ismerik közös blogukat (neve: Hogy is volt?), s ahova most olvasási szokásainkat írjuk le. Ki-ki azt, amit gondol róla, s ami eszébe jut. Én ezt írtam:
Írás az olvasásról
Muszáj az írást említeni, mert írás nélkül nincs olvasás. Az én időmben nem kellett óvodás korunkban doktorátust szereznünk, magam is csak 1953-ban tanultam meg írni az iskolában, mégpedig elég gyorsan. Írásirkám tanúsága szerint a fenyőgallyas sormintával ékesített oldalon ötször egymás alatt ez a szöveg áll: MINDEN BETŰT ISMEREK. Nyilván karácsonyra írni-olvasni megtanultunk diszlexiások és diszlexiátlanok egyaránt.  
Aki pedig minden betűt ismer, az el is tudja olvasni a betűket. Ami tetszett, pl. a Pál utcai fiúk, pl. A Huckleberry Finn s Tom Sawyer kalandjai, ami nem: a Micimackó. Akkor, gyerekként tudálékosnak, tőlem teljesen idegennek, cikornyásnak éreztem a kötet stílusát. Növekedve jöttek a kötelezők, csupa értékes alapmű. Érettségin szóbeli orosz tételem Gorkij olvasási szenvedélyéről szólt: Sztraszty k cstényiu.
Olvasáskészségemmel nem sok baj lehetett. Gyerekkori barátom emlékeztetett rá, hogy a lyukasórákra bejövő tanár rendre felszólított: „Megkérem Gy. Mikit, hogy olvasson az indiános könyvből”. Én meg leültem az osztállyal szembe a padra, és olvastam nekik kicsengetésig. Meglepő, de mindvégig figyeltek.
Magam mindenevő olvasó voltam. Karinthy humorát bírtam a leginkább, de Reymont Parasztok c. kötete meghatározó élménye lett fiatal felnőtt mivoltomnak. Sok tudálékos körülményességgel megírt tanulmányt is elolvastam, mígnem rájöttem, hogy ezek a művek 100 oldalon írják le, hogy a kutya ugat, legalábbis valószínűleg ezt. Utóbb, ha ezekkel a „zöngicsékkel” szembesültem, habozás nélkül abbahagytam önkínzásomat, írójukat gondolat-szadistának kikiáltva, magamat pedig potenciális mazochistának tekintve. Az előbbi szerzők a szememben nem hitelesek.
Életem során két alapvető, és egymást kioltó megközelítéssel találkoztam. Az egyik Czakó Gáboré, aki szerint naponta kell kortyolgatni valamennyit valamelyik jó tollú magyar írótól vagy jól lefordított világhírességtől, mert ez inspiráló lehet saját íráskészségemre. A másik véglet Heinrich Bölltől származik. Ő úgy nyilatkozott, hogy alig olvas másokat. Nem szeretné, ha azok félrevinnék őt szuverén stílusától. Én a két vélemény között „lébecolok”.
Valakinek a véleményét viszont megfogadtam. Egyik piarista arra biztatott, hogy ismerkedjünk meg minél több (ön)életrajzzal, mert nincs érdekesebb, tanulságosabb, mint az egyes emberek élettörténete, élete drámája. Ez bejött. Könnyebb hírességek romantikus élettörténetével megismerkedni, mint számunkra rejtett életet élő igazi hősök életét böngészni, jóllehet utóbbiaké olykor sokkal fordulatosabb, érdekesebb, mint neves társaiké.    
Mint említettem, az írásnak és az olvasásnak közük van egymáshoz. Magam tinikoromban öntudatosodva elég rendszerességgel olvastam az ÉS-t. Megállapítottam, hogy az ott megjelent írásokhoz hasonlókat bármikor képes volnék papírra vetni.
Íráskészségemre magyartanárom hívta fel több ízben a figyelmemet. Nem sokat törődtem vele. Mindenesetre emlékszem: szerinte a gimn. érettségin az évfolyam legjobb dolgozatát én alkottam. A tisztesség megkívánja, hogy beismerjem: mindmáig jobban szeretek írni, mint olvasni. A blogot nekem (is) találták fel. Ide írok. Írónak tekintem magamat. Mégpedig kötetek nélküli írónak. Szerencsésebb körülmények között simán megjelenhetett volna néhány munkám. De nem vagyok elég rámenős. A mai könyvkiadás a reklámozott és pedigrés írókat kultiválja. Nem tartozom közéjük. A mai könyvkiadás rengeteg fércmunkát is kinyomtat, ha írója állja a költségeit. Ez azért szemérmetlenség, mert igen sok gyenge munka tölti meg a boltok polcait. Már leszámoltam vele, hogy bármilyen kötetet publikáljak.
Tudom, témánk az olvasás. Olvasni jó, olvasni fárasztó, olvasni azokat a könyveket könnyű, amelyek megfogalmazásai nem fütyülnek el a fejünk fölött, de nem is redundánsak. Olvasni azokat a könyveket nehéz, amelyek tőlem távol álló gondolatvilágba szeretnének belevinni akaratom ellenére. De azokat is nehéz olvasni, amelyek lapjait megfeszítve kell tartani, mert gerincük nem engedi meg a lapok rendes megnyílását. (A XXI. sz.-ban ezt a technikai problémát seperc alatt meg kellene oldani.)
Sok mindent mesélhetnék kedvenc könyvekről, de nem teszem. Elvégre se szeri se száma az ilyeneknek. Igazán azok a legkedvesebb könyvek, amelyekből hosszú idő elteltével is szóról szóra, vagy legalább tartalmilag idézni tudok.
Az MTörv 4. összefoglalása. Mózes intelmei népéhez. Baál tisztelői elpusztultak, az izraeliták pedig élnek. M. lelkükre köti, hogy soha ne faragjanak istenszobrot, mert bálványimádáshoz vezet. Tartsák meg a tíz parancsot, amelyet az Úr vésett két kőtáblára. Emlékezzenek rá, ők voltak az a nép, amelyhez a Hóreben szólt az Úr dörgő hangon. Ő vezette ki őket Egyiptomból, s általa győzetett le sok nagyobb nép, hogy éljenek a kiválasztottak. Prófétálja még, hogy lankad majd a hitük, és elhurcolják őket bálványimádó népek. Ott erőre kapnak, újra hinni fognak az igaz Istenben, s utóbb meg fognak szabadulni. M. kijelöl három menedékvárost az akaratlanul gyilkolók védelmére. Becert Ruben, Ramotot Gád és Golánt Manassze fiainak. Közöm. Túl vagyunk azon, hogy bálványoknak nevezzük templomainkat, lakásainkat ékesítő szobrokat, festményeket. A gótika mesterei azzal bizonyították, nem isteneket faragnak, de az igaz Isten tiszteletére készítik szobraikat, hogy a szobrok emberek által sose látott részeit is alaposan kidolgozták. Bálványaink azonban ma is vannak vagy lehetnek. Nem ezek a szobrok, nem a galamb képében ábrázolt Szentlélek, nem a Pieta, nem is a sok-sok feszület. Bálványaink azok a rendetlen ragaszkodások, amellyel nem tudunk elszakadni a tévé elől, a számítógép elől, a mobilok, autók stb. használatától, mi több, márkák, emberek  „bálványozásától”. Bálványaink az üzletközpontok, a plázák, a McDonald’s-ok és egyéb olyan helyek, amelyekhez túlzó mértékben ragaszkodunk. is. Ha rajtakapnánk magunkat azon, hogy a cuki dolgokat látva felkiáltunk: „imádom”, máris bálványimádók vagyunk. Nemegyszer megjegyeztem: „Imádod? Térdre előtte!” Persze embereket is imádnak egyesek. Bálványimádók ők is. Öreg papunk mesélte: „Náluk mereven ragaszkodott a papa a sorrendhez: Istent imádja, szereti, feleségét kedveli, az ételt pedig megeszi.” Kész. Nincs tetszik étel, nem tetszik étel. 

Több anyag vár megírásra részemről. A szokásos napi poszt, egy írás az olvasásról és egy kommentár. Ezekhez a nyugalom, a csend, a jó körülmények együttállnak. Akkor ülök számítógépem elé, amikor akarok, akkor kapcsolom be a klímát, amikor melegem van, annyit írok, amennyit a témáim igényelnek, illetve amennyire fantáziámból telik. Éváék a körülmények összjátéka miatt elég sokára, kb. féltízre értek haza a biztosító által megszervezett módozat szerint (a repülő út után taxival). Mi itthon közben meglátogattuk Leviéket. Titkon megdicsértem az arányos testű, falatka Domit, úgy hogy az idősebb ne kapjon frászt a „betolakodónak” szóló elismerő szavaink miatt. Egész este Leventével játszottam, játszottunk fürdetésig, esti imáig. Majd gyorsan hazajöttünk.
A lakás nagyjából rendbe rántva. A frigóból kidőlnek a gyerekeknek való nassok. Ezeket feléljük, no meg az efemer gyümölcsöket. Jut eszembe: ahol Éváék laknak, oly kicsiny település, hogy egyetlen boltot se tud a forgalom eltartani. Mivel pedig kocsijuk totálkáros lett, meglehetősen nehéz az élelmiszerek beszerzése. Tegnap este ették, amit otthon találtak, de hamar venniük kell valamiféle közlekedési eszközt, hogy a kötelező köröket megtehessék a városka és saját falujuk között.
* * *
Deskénél olvasom: „Isten miatt kell mindent és mindenkit eltűrnünk, hogy Ő is eltűrjön minket.” Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú
Az MTörv 3. fejezetének összefoglalója. A fejezet Básán meghódítását írja le. A módszer hasonló a korábbihoz: Deus ex machina. Az Úr elmondja, hogy Izrael kezébe adja Og királyságát a 60 várossal és számos kistelepüléssel együtt. A módszer ismétlődik abban is, hogy kiirtják a teljes lakosságot a csecsemőktől az aggastyánig. Javaikat elosztják, földterületeiken letelepednek a törzsek. Mózes kérése ellenére se teheti be lábát az Ígéret földjére, csak a Piszga-hegy csúcsára kapaszkodva láthatja meg, mit hagyott ki. Talán erélytelensége miatt kapja ezt a „büntetést”, amiért a nép zúgolódásait nem, vagy alig torolta meg. Közöm. Mózes hibája kishitűségéből fakadt. Aki beszélő viszonyban állt az Úrral, aki szemtől szemben állt vele, annak egyszerűbb lett volna határozottan kiállni minden, az Úrtól kapott utasítás mellett, merthogy meggyőződhetett mindarról, amit mi jószerével csak a hit útján érzékelünk, és amire lelkiismeretünk ösztökél minket.
Egyebekben erre a fejezetre is áll mindaz, amit tegnap a 2.-nál kifejtettem.            

Mindenki elment. Utoljára Éváék. Ők is egy órával előbb, mint kellett volna. Valaki a biztosító és taxi központ gépezetében tévesztett. Kettő helyett fél egyre jött értük a mikrobusznyi taxi. Egyórakor megsajnáltuk a lent várakozót, Éváék becuccoltak. Kivitették magukat a reptérre. Ünnepélyesen elbúcsúztunk. Utána az erős próza következett. A lakás korábbi rendjének nagyjából való visszaállítása. Próza a prózában: a lakás kiporszívózása.
Tudtam, hogy így lesz, mégis – mint minden alkalommal – megjelent a hatalmas űr. Tán nem is megjelent az űr, hanem űr támadt. Űr támadt utánuk. Miért?
Nem hallom Éva és Fr. többé-kevésbé szellemes beszélgetését. Pedig jó. Érzem rajta, hogy partnerei egymásnak – húsz év után is.
Előttük ment haza M. Levivel. Fáj a torkuk, egymást fertőzik – mondja. Limonádét tessetek inni, felelem búcsúzóul. Az természetes és erősíti a szervezet ellenálló-képességét.
Zsuzsáéktól már Balatonnál elváltak útjaink. Ők északnyugatnak, mi nagyjából keletnek tartottunk. Legelőször pedig a Kata-Robi páros „oldott kereket” (Pontos a kifejezés: kiengedték kocsijuk fékjét).
Ám a csöndet leginkább mégis az unokák zsivajának a hiánya okozza.
Hiányzik M-unoka, aki legtöbbet ült az íróasztalomnál, és aki 4 nap óta bolognai szószos spagettit kért s kapott.
Hiányzik T-unoka, akinek a szavát alig lehetett hallani, s aki virtuális autóját kitartóan és eredményesen versenyeztette itt tartózkodásuk folyamán.
Hiányzik E-unoka, aki nade-papának szép képet készített, s amelyet feltettem a szoba falára.
Hiányzik Fl-unoka kedves csiripelő hangja. Igazi hölgy. Már három éves. Videón kellett volna rögzíteni, amikor bármiről beszél. Szeretnék úgy tudni franciául, ahogyan ő.
Hiányzik Á-unoka, aki sokat focizott, s csocsózott a „papával”. Csak ritkán rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik Bl-unoka, aki még mindig színéről kezdi a nutellás zsemle elfogyasztását, és elég gyakran rikkantott fel: unatkozom!
Hiányzik A-unoka, aki egyfolytában fülig húzta a száját, és kerülte az ékezetes magánhangzókat. Igazabol nehez is megerteni, minek kellenek azok, hisz nelkuluk is ugyesen elboldogulunk. Igaz-e A-unoka? Olulunk egymásnak, és belebújunk a cipóba, ha húvosodik az idó.
Hiányzik L-unoka, aki délben még itt volt, és jól érezte magát az unokatesók társaságában.
Hiányzik D-unoka, de már nem sokáig. Ők ketten (L és D)közel laknak hozzánk, így alkalomadtán át-átlátogatunk hozzájuk.
Nem hiányzik a „teniszkönyök” (könyöktáji ínhüvelygyulladás), amely a Balatonon ért utol. Talán ezután kényeztethetem annyira balkaromat, hogy elmúljon.
Összefoglaló a MTörv 2-höz. A pusztai vándorlás véget ér. A fegyverforgatók kihaltak, s új nemzedék száll harcba Kánaán megszerzéséért. Közöm. Érdekelt, hogy lehetséges „tisztességes” a hódítás. A fejezet több törzsön való átvándorlást taglal. A taktika mindenütt ugyanaz. „Engedjetek át földeteken. Az úton maradunk, az ételért italért fizetünk.” Ez kétszer megvalósul. Harmadszor ellenáll az átvonulásnak a helyi király. Egész népe kiirtásával fizet érte. Szichon földjét így hódítják meg, Hesbon királyt és egész népét kiirtják a zsidók. Együttműködnek az Úrral, aki tudja, hogy Hesbon ellen fog állni az átvonulási kérésnek. Mintegy isteni beavatkozással (Deus ex machina?!) vívják győztes csatájukat a helyi törzzsel. Isten a tudója, én nem, hogy miért kellett annyi vérnek elfolyni honfoglalásuk során. Majd odaátról tán más megvilágosításba kerül minden. Ám, aminek régen talán elkerülhetetlenül meg kellett valósulnia, mára már nem okvetlenül. A Közel-Keleten – a világ nyilvánossága előtt végzett – emberirtó hadjárat túlmutat mindenen, ami emberi. Nem vagyok megelégedve a világ helyzetével. (Szudán, Ukrajna, Szíria...) Sajnos azzal sem, ami nem látszik háborúnak, de fojtogatóan az. A pénzmágnások, spekulánsok mohósága, enervált magatartása, amellyel a népek, nemzetek erőit szívják el teljesen értelmetlenül és szívtelenül.
Csupán Pál apostol szavai vigasztalnak: Ahol eluralkodik a bűn, túlárad a kegyelem.  Így legyen!       

Igazából tegnapelőtt megérkeztünk. A tegnapi büdös nagy hallgatás arról szól, hogy a csömörödésig javítgattam s pakoltam fel a hetek alatt készített fotókat a különféle nyilvános és nyilvántalan albumokba. Kezdek úgy érezni, mint a svéd bélyeggyűjtő gyerek, akinek az apukája meglepte őt egy kiló bélyeggel.
Tegnap feleség talált egy érdekes fotós témát. Tényleg az volt. Felállni se volt kedvem. Azért készültek az utóbbi hetekben is jó képek, majd mutatok néhányat.  
Véletlen egybeesés, hogy a Számok könyvével a nyaralás utolsó napján lettem kész. Tegnap kellett volna, de mára maradt a Második (mózesi) Törvénykönyv jegyzetelésének elindítása.
Tegnap sajnáltam, hogy nem volt lehetőségem rá, hogy a misén hallottakról írjak. Úgy éreztem akkor, hogy nagyon jó gondolatok keletkeznek bennem. De ez akkor volt. Már megírtam saját Murphy-zmusomat: „Ha jó gondolataid vannak, nem áll rendelkezésedre PC, de még egy ceruzacsonk se. Megfordítása: Ha rendelkezésedre állnak az írás eszközei, cserben hagy az ihlet, sőt kiröhög, mondván: Ja, így könnyű (volna)!”
Most csak a tervezett poszt címére emlékszem. Ez lett volna: Istenes. De hogy mi? Az egyik gondolatom az volt, hogy Jézus jól megváltotta a világot. (Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis!) Az embereknek a szeretetet bízta a lelkükre. De hát szabad lényként mi mindent „jobban tudunk” nála. Háború háború hátán, mert ugye a baromira jövedelmező és sunyi fegyvergyártás és -kereskedelem mindenekelőtt. Mintha nem nekünk szólna: Aki kardot ragad, kard által vész el. Ember embernek a farkasa. Pedig írva van: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mintha nem nekünk szólna? A rossz túlmutat az emberen, egészen a megszemélyesült gonoszságig. És hányan kötik meg a „mefisztói alkut”. A pápa kéri: imádkozzunk a háború megállításáért. Úgy legyen.
MINDENKI!  
Összefoglaló az MTörv 1-hez. A fejezet összefoglalja a vándorlás negyven évének legfőbb erkölcsi tanulságait. Amikor hallgattak az Úr szavára, akkor jó dolgok történtek a választott néppel. Amikor ellene szegültek, morogva és ellenkezőleg cselekedtek, minduntalan dugába dőlt valamennyi elképzelésük. Olyannyira felkeltették az Úr haragját, hogy a húsz éven felüliekből csak a hűséges Kaleb, és Józsue mehettek be az Eufráteszig terjedő, nekik készített országba, Kánaánba. Emlékszünk, már a Hór hegyén elhunyt Áron, de Mózes se teheti be a lábát új országukba. Közöm. Mintha ma még rosszabb volna a helyzet (részben lásd fent). Írva van: szól az Úr, ha másként nem, a lelkiismeretünkben, s nem engedelmeskedünk kinyilatkoztatásának. Nem hallgatunk lelkiismeretünkre. Nem halljuk, mit mond a Lélek. Nem halljuk vagy nem akarjuk meghallani, inkább hamiskodunk, zajba menekülünk, egyre botrányosabb cselekedetekkel tartjuk magunkon más nemzetek figyelmét. Bizonyára nem erre gondolt az Úr, amikor azt parancsolta, hajtsátok uralmatok alá a földet. De mennyire nem. Jó lesz hát vigyázni!    

1. nap. Nehéz napon vagyunk túl. Igen szépen indult. Velem jöttek a lányok. A Colt is, én is jól teljesítettünk. Éva megjegyezte, hogy velem utazva biztonságban érzi magát, mert nincs rajtuk, mint szülőkön az utazás felelőssége. Szavait bizalomként értékeltem. A hőségben megtett utazás után jól esett vedelni különféle nedvességeket. Majd rövid pihenő után „feltöltöttük készleteinket”, ahogyan egy szafari indulását követően szokták. Mivel sokféle kaja maradt meg az esküvőt követő lagziról, hozzákezdtünk annak a feléléséhez is. Délután lett, amikor fizettünk az üzletközpontban. Ekkor ért a hír, hogy kórházba került Elvi. Jó órára rá újabb hír. Megszületett a második kicsike náluk, Domi. Ő a 9. unoka. Aranyos fotóját apja jóvoltából a szélesebb értelemben használt családtagok mind élvezhették. Súlya figyelemreméltó. 3,55 kg. Megkapta őt egy fél órára a papa, aki a kebelén melengette, ismerkedett második fiacskájával és megnyugtatására elénekelte neki a SALVE REGINA kezdetű gregorián éneket. Elképzelem a meghitt jelenetet. Majd a mama is megkapta fiacskáját, aki elaludt a mamához bújva. Itt megszakadt a krónika.
Először mi érkeztünk. Majd Fr, és a fiúk. Utánuk Katiék, majd késő délután Zsuzsáék. Katiék felállították az ugrálót, a trambulint, nagy sikere lett az ifjúság körében.
A nap vége felé néhányszor elvesztettük a türelmünket. Meg kell mondanom, nem csodálkozom rajta, csak sajnálom. A nyár eseményei kicsit sűrűn estek. Ilyenekre gondolok: egyik család házat vett, a másik folyamatosan építi azt, a harmadik autója totálkáros lesz, s sokan nyaralunk együtt. Ezek emberileg, szervezésben, anyagilag, törődésben sok mindent a felszínre hoztak. Az évben még egy nagy változás előtt állunk. Az feleség ezután befejezi fáradságos, ám elismert és kapcsolati tőkében gazdag munkáját. De hát ne vágjunk elébe a dolgoknak. Írva van: elég a mának a maga baja.
Lábjegyzet a Szám 29-hez. Folytatódik az ünnepek megülésének rendje és a szertartások rendje. Kiemelkedik közülük is a sátoros ünnepek. Ez egy nyolcnapos ünnepségsorozat. Közöm. Emlékszünk: a sátoros ünnepekre jött fel mindenki Jézus korában is. Ő is. Örömmel fogadják, hogy azután a megjövendölt szenvedéstörténetbe torkolljon. Virágvasárnap történt a veszélyes zónában, Jeruzsálemben való megjelenése. A tömeg ujjong és hozsannázik, az ő lelkét pedig a benne megjelenő jövő miatt szomorúság fogja el, amiből a sokaság semmit se tapasztal.    2.n. Pihenünk. Erre ítél bennünket az ég. Elborul, lehűl, esik. S megint csak esik. A bátrabbak felkeresik a b.edericsi strandot, és birtokolják az immár kassza nélkül maradt, de ápolt, szép strandot. Birtokolják, mert rajtuk kívül egy lélek sincs jelen. Valamiért nem akar tisztességes internetünk lenni, nem is kísérletezünk az vele. Majd otthon felkerülnek ezek a sorok a netre, hogy akit érdekel, olvashassa. A nap egyebekben tele van történésekkel. Levente belázasodott otthon, halljuk a hírt, Ildi vakbélgyanúval valamelyik kórházba tart taxival. Mi meg a tegnapi dunsztos idő után ejtőzünk. Telefonhír: Levente 20x megnézi apjával a videót, ahogyan a doktor bácsi Domit elővarázsolja. Most anya helyett az apa az, aki van, akihez bizalommal fordul minden sóhajával. Két unokatesója időközben meggyógyult. Angit elhagyta a bárányhimlő, Flórát a torokgyulladás. Örülnek, játszanak, ugrálnak az év újdonságán, a trampulinon.
Lábjegyzet a Szám 30-hoz, amely a fogadalmak kötelező mivoltáról szól, no meg azokról a körülményekről, amelyek oldják az Úrnak tett fogadalmakat. Egyértelmű, hogy a férj, az apa az Úr helyettesei a nők számára fogadalmi ügyekben (is). A paternalista társadalmak tiszta képét mutatják. Ha a férj (apa) tudomására jut egy lány (asszony) által tett fogadalom, és aznap nem formál ellenvéleményt, akkor az érvényes. Ha ellene szól, a fogadalom érvénytelen. Közöm. A nők jogaikért mindmáig küszködnek hasonló előfordulások miatt. Különösen is így van ez a primitív népek körében, a mozlim világában, de különféle mértékben és gyakorisággal az egész világon megmaradt nyomokban. Az igazságosság is úgy kívánja, de a szeretet parancsa is, hogy felül kell(ene) emelkednie a nők alávetett helyzetén. Elég ideidézni Krisztus esetét a kövezésre elé hurcolt nővel kapcsolatosan.

3. nap. Azt álmodtam, hogy egy HÉV-re sikerül felkapaszkodni. Különjárat volt. Design-termékeket ajándékoztak az utasoknak. A szép könyvtől kezdve a szép plakátokig mindenfélét. Alig győztem cipelni, mire felébredtem. Madárénekre és egyedüllétre. Elcsendesedtem a lenti fapadon, s hálát adtam sok mindenért. Éjjel rendesen esett, nappal rendesen csendes, de felhős idő várt ránk. Utóbb kisütött a nap, sétáltunk. Első használható gondolatra ekkor ébredtem. Javasoltam, hogy szóljunk a többieknek, hogy Angi már elfáradt, mi visszafordulunk. Mindenki értette. Azt is, hogy miért én mondom. Nekem legyen mondva, nyakamba vettem a kicsit, aki hazalovagolt rajtam. Igen bőségesen eszünk, s ez nembiztos, hogy jó. Legalábbis nem mindenkinek. No, majd a jövő héten tartózkodom. Otthon tartózkodom, és egyedül tartózkodom. Az ételektől is. De addig… addig nincs megállás, addig folyvást étkezni kell. Délután lementünk a strandra  Balatonedericsre.  Kb.10 km, de kevesesebben keresik fel, olcsóbb, s jól felszerelt.
Hazajőve különféle értesüléseink vannak  Elviről, Domiról, Micáról és Leventéről. Velük együtt élünk, velük együtt sóhajtozunk, ha nem tetsző hírt kapunk, velük örülünk, ha örvendetes híreket kapunk tőlük. Ildit vajon megműtötték-e? Vakbél gyanúval indult tegnap kórházba. Azóta semmi  hírünk róla. Mi se nagyon szorgalmazzuk a telefonbeszélgetéseket, mert nagyon gyenge a térerő. Majd Bp-en felvesszük a kapcsolatokat mindenkivel. (PS. Megműtötték. Jobban van.)
Lábjegyzet a Szám  31-hez. A címe: Háború Midián ellen. A törzsek 10-10 000 emberrel támadnak. Midián öt királya ellen. Megölték valamennyit s fegyvereseit is. Több tízezer szüzet raboltak el, sorsukra nem tér ki az írás. A házas nőket kiirtották. Közöm. Mintha a lényeg semmit nem változott volna. A háborúk ma is borzalmas mészárlásokat jelentenek. Ami pedig a nőkkel való elbánást illeti, jottányit se változott a helyzet. A gyerekre fogott négy gépfegyver fotója a könyörtelenség kegyetlen hűségű. … No  comment.
4. nap. Szép tiszta időre ébredtünk. Kati és Robi egy kétszemélyes Dingit béreltek. S telefonáltak, hogy ha lemegyünk a partra és száguldozó vitorlást látunk, az az ő hajójuk. Szerencsés partra szállást kívánunk nekik. Ma reggel bevásárláshoz magammal vittem a kamerát. Megpróbáltam néhány szalmagurigát becserkészni. Sajnos elég messze estek tőlünk. De a napraforgóról sikerült egy közeli fotót felvenni. Ha marad az idő, délután strand. Az otthoniakról viszonylag ritkán érkezik hír. Bizakodunk, hogy állóképességük leküzd minden nehézséget. Az idei nyár elég sok megpróbáltatást hozott. Eddig túléltük mindet. Reméljük a legjobbakat.
Lábjegyzet a Szám 32-höz. Ruben és Gád a meghódított területekre igényt jelent be Mózesnél. Ezek a leigázott Jordánon inneni területek, Gileád földje. Ott a lerombolt városokat újjáépítik, s hatalmas legelőterületekre tesznek szert. Állatállományuk is megsokszorozódik a királyoktól elrabolt nyájak miatt. Mózes nekik adja a kért területeket azzal, hogy részt vesznek a Jordánon túli területek leigázásában is. Persze megígérik. Közöm. Nehéz szívvel olvastam. A  vagyonszerzés az én szememben  megnöveli a tulajdonos felelősségét. ilyen értelemben jobb a szegénység, egyszerűbb, élhetőbb. viszont az képes igazán lemondani a vagyonról, akinek már volt. A szegény könnyen zsugorivá lesz, mert fél az állapotszerű szegénységtől. 
5. nap, péntek. Vezeklő nap. Sikerült. Délutánra K. és R. megszervezték, hogy menjünk el megnézni a pálos kápolna romjait a Káli medence mellett. Azon voltam, hogy menjenek, s én maradok, mert egy kis egyedüllétre, egy kis ejtőzésre, egy kis csendre vágyom. De koromnál és állapotomnál fogva sem nekem való a kánikulában való túrázás. Szó szót követett, végül beadtam a derekamat.  Fr. felvetette, hogy útközben imádkozzunk. Mondom, én túl vagyok rajta, egyébként ma a fájdalmas olvasót szokás mondani. Ebben maradtunk. Még megkérdezte, hogy lemenjen-e a kocsiért? Hogy érzem magamat? Mondom, egy esetben menjen le a kocsiért, ha már teljesen kikészültem.     Felszuszogtam hát a kápolnaromokhoz, lerogytam egy árnyékos padra, s szívtam a friss levegőt. Utóbb rávettem magamat, hogy bekukkantsak a romok közé. Az irgalmasság órájában történt mindez. Visszafelé Ábrahámhegyen strandoltunk. Itt hangzott el a nap mondata. Egymás mellett üldögélünk Éva mamával. Beszélgetünk. Flóra odajön és azt mondja: Mama, neked is akkora cicid lesz, mint a nagypapának? Kétségtelenül sok vagyok. Tudomásul kell vennem, hogy hanyatlanak erőim. Mondom Tücsinek: Takarékoskodnom kell erőimmel, ha ki akarok tartani hosszasan. Ha túlerőltetem magamat, könnyen előfordulhat, hogy megrövidül az életem. Ez logikus és érthető. Nem szabad hagynom magam rábeszélni olyan programokra, amelyek már nem nekem valók.Hazaérkezve lezuhanyoztam, és hamar lepihentem.  
Lábjegyzet a Szám 33-hoz. A zsidók Ramszeszből indulva érkeznek 40 év vándorlás után Jerikóhoz, a Jordán túlsó feléhez, Kánaánhoz. Közben Mózes feljegyezte a közbülső kb. ötven táborhely nevét. Zömüket ma már nem lehet beazonosítani. Hór hegyén Áron meghal 123 éves korában. Közöm. Kirándulás közben többször eszembe jutott a zsidók vándorlása a pusztában. Elég sok viszontagsággal néztek szembe. Én is. Hogy az ember él-e, hal-e, pusztán kegyelmi kérdés. Különösen ma, amikor az emberélet meglehetősen olcsó.

6. nap. T. vett nekem egy méretes sortot. Még is kell valamit tenni, hogy méretes kocsit ne kelljen venni. Ma csendes nap van, s már látszik, hogy közeledik a vége. Ilyenkor már csökkentjük a vásárlásokat. Itt szép strandidő van. M-vel beszélt a feleség, Budán esik az eső. Ez így van jól. A flaszteren nehezebb elviselni a hőséget. A kicsi Domi jól van, Levente kénytelen tűrni. Nem tudom, van-e rá kivétel, azaz olyan család, ahol a nagyobb gyerek szó nélkül elviseli, hogy birodalmi és birtoklási kilátásai megcsappannak. Egy részükről le kell mondania.
K s R felkeresték a Kapolcsi Fesztivált. Délutánra kinéz egy kis strand, este mise a helyi kápolnában. A holnapi nap pedig a részbeni elutazás jegyében zajlik. A gyerekek egy része kifejezi, miszerint unatkozik. Másrészük a számítógépek megszállottja. Utóbbiak tán nem is veszik észre, hogy a szomszédban egész nap szól a fűrészgép, a sarokcsiszoló, vagy éppen kopácsolnak.
Hurrá, nyaralunk!
De a szomszéd helyben lakik, s hét végén ér rá házának fejlesztésére, tatarozására.
Lábjegyzet a Szám 34-hez. Mózes lelkére kötötte az Úr, hogy az elfoglalandó Kánaán határai miféle földrajzi helyek legyenek. Értésére adta azt is, hogy a földkijelölő bizottság tagjai kikből álljanak. Mivel Manassze, Gád és Ruben már megkapták részüket, a többiek között kell felosztani létszámarányosan a területet. Közöm. Minden háború azóta is az adott nép földterületének kiterjesztéséért, a föld kincseinek a megszerzéséért történik, pedig az Úr csak használatra adja kölcsön és ideiglenesen minden náció rendelkezésére a földeket. Persze van mögötte hatalomféltés is, félelem és agresszió, ld. pl. a gyerekek közötti versengést.
7. nap. Ezen az Úr is megpihent. Mi is pihenünk. T.-vel tegnap este mentünk misére. Helyben prezentálta a Szt. Ignác kápolnában a szokott duó. A pap, aki énekelni tud és misézni, s egy diakónus-féle, aki szeret beszélni. Ő prédikált 13 percig. Amit mondott, az érthető volt és a témáról szólt. Sok újat nem tudtunk meg tőle. Ismétlés a tudás anyja. Szép fenyőpadok vannak a kápolnában, igen magasak, viszont a térdeplő segítségül hívható, hogy ne a semmibe lógjon a lábunk. Térdelésre alig volt alkalmas, mert ahol ültünk, nagyon görcsös volt a fa. Attól tartottam, hogy leszakad, ha ránehezedem. Elvonultam hát párom mellől a pad szélére, felvállalva azt, hogy a hátul ülők úgy vélhetik: összekülönböztünk mise alatt. A legkisebb bankó egy ötezres volt velem, feleségnél semmi pénz. Azért a perselyező mindkettőnket megkísértett, ha adnánk mégis valamit. Intettem, hogy ez most nem megy. Ugyanabban a padban ültünk, mint évekkel ezelőtt, mert emlékszem, akkor lefotóztam a pad különleges mintáját, amely kísértetiesen hasonlított az egyiptomi szobrok festett szemeihez. 
Most tehát a többiek kocsiztak misére. Itt hagyták gondjainkra bízva Angélát, (családi kódja 1233) aki mindig tudja, mit akar. Most is tudta. Mondom: keressük meg a nagymamát. Erre ő elindul a kapu felé, és kigyalogol a bekötő útra. Persze én is tudom, hogy mit akarok. Betessékeltem, bezártam a kaput és kész. Jobb, ha nem evez veszélyes vizekre.

Ma reggel egyet villámlott, biztos, hogy így volt, mert hallottam a dörgést. Borús az idő, bár mintha tisztulna. Látom, hogy a Badacsony teteje ködben úszik. Hamar készítettem róla egy fotót. Szép is az, ha egy hegyen felhősapka ül.
Ma a részleges hazaindulások napja van. Két kocsi el, két kocsi marad. A trambulint hamarosan lebontják, addig egy utolsót ugrálhatnak rajta a nálam könnyebbek. Aztán pakolás, indulás.
Idáig azt írtam, hogy Lábjegyzet az ószövetség könyve soron következő fejezetéhez, de a keletkezett írások rendre ellene szóltak a címnek. Kezdem megérteni a regényírókat, akik elindítanak egy történetet, elképzelik az egészet folyamatában, de az általuk kreált figurák rendre eltérítik a mese folyamát az eredetitől. Önálló életet élnek. Nos, én is így jártam. Kezdettől fogva nem lábjegyzet, amit adtam, hanem a fejezet összefoglalója. Visszamenőleg is igaz, amit mostantól kezdve alkalmazok: összefoglalás. Tehát jöjjön akkor az
Összefoglalás a Szám 35-höz. Mózes parancsba kapja, hogy az elfoglalt települések közül 48 várost a levitáknak kell adni a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Megalapíttat vele a Jordánon innen és túl 3-3 ún. menedékvárost. Ide menekülhetnek a vérbosszú elől azok, akik embert öltek vastárggyal, fadoronggal vagy kővel. Bírák ítélnek felőlük. A fogat fogért értelmében, halál vár rájuk, ha bebizonyosodik, hogy tettük szándékos volt. Ha tanúk igazolják tettük baleset jellegét, a menedékvárosban kell számkivetésben élniük a főpap haláláig. Utána hazatérhetnek birtokukra. Közöm. Balesetek ma is előfordulnak, halálos
balesetek is. Ismerek olyan embereket, akik elgázoltak másokat. Elég lehet feldolgozniuk az esetet. Nem szeretném, ha velem előfordulna. Mielőtt kocsiba ülök, szoktam az Úti Boldogasszonyhoz küldeni egy fohászt, hogy épségben elérjem úti célomat, s a velem együtt utazók is, no meg azért, hogy senki életében ne tegyek kárt – akaratlanul se. Alkalmas fohász lehet még a Te Deum utolsó két sora. Te vagy, Uram én reményem: ne hagyj soha szégyent érnem.  
8. nap. Se Istent, se embert...
A hét közepén elkezdett a közvetlen szomszédunkban valaki fával dolgozni. Szombaton felerősödött a harci zaj, egész nap sivított a körfűrész, kopogott a kalapács, dolgozott a kézifűrész. Most este hét van, de még mindig zajonganak. Vasárnap, üdülőhelyen. Éva mondja, hogy náluk, franciáknál az egész országra vonatkozik a zajongás idejének a rendje. Emlékezetem szerint vasárnap 10-től délig szólhatnak a fűnyírók és társaik. De hétköznap se lehet nyakló nélkül zajongani 8-12-ig. Mondom neki (ami egyébként nem igaz), Franciaország vallásos. Az az igazság, hogy ott értik a demokrácia lényegét. Amiben egyszer közös akarattal megállapodtak, aszerint kell élniük, cselekedniük. Ennek tipikus példája a fenti. Éva meséli, hogy nem a hatóság bünteteti meg a csendbontókat, hanem a szomszédok nem tűrik el. Hangot adnak jogos követeléseiknek, és ez általában hat.
Valamikor sokat nyaraltunk a N.-i plébánosnál, aki a helyiekkel próbált szót érteni, de mindhiába. Nem jöttek el vasárnap a misére azzal a szókimondó szöveggel, hogy „atya, vasárnap fi.-ni se érünk rá”. Ő nem szólt semmit, de adódott, hogy meghívták ebédre. El is ment annak rendje-módja szerint és beszélgetett velük, de egy falatot se evett. Persze firtatták az okát. Ő pedig értésükre adta, éppúgy viselkedik, mint vele a falu népe, amely az ő hívásának ellenáll. Majd udvariasan elköszönt és étkezés nélkül távozott.
Individuumunk elnyomja a közösségi érzést, liberális önérzetünk az elemi figyelmességet, a haszonszerzés ördöge elnyomja az Úr napjának megszentelése iránti készségünket, önzésünk a demokrácia elemi szabályait.
Pedig az Isten szeretet: szeretet, aki előbb szeret. Az ember méltósága pedig szintén tiszteletet érdemel(ne).
Összefoglaló a Szám 36-hoz. József ága férfi örökös nélkül maradt. Öt lánya felkereste Mózest, felvetve neki, ha ez így megy tovább, a más törzsek nemzetségeihez tartozó férfiakkal való házasság a törzsek számának csökkenését eredményezi. Mózes elrendelte, hogy a saját törzsükhöz tartozó nemzetségek férfitagjaival kössenek házasságot, és akkor marad a 12 törzs épségben. Még tartalmazza a fejezet, hogy az egész könyv Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében keletkezett. Közöm. A vagyon egyben maradása már sok konfliktust okozott az emberiségnek, hol egykézéshez vezetett, hol az örökösök halálos ellenséggé válásához. Jó az átlagos gazdagság, de még jobb a tisztes szegénység. Írva van: Nehezebb a gazdagnak üdvözülni, mint a tevének átmenni a tű fokán. Persze ez már az Újszövetség hangja.