Ma, hamvazó szerdán indul a nagyböjt, hogy másfél hónap múlva húsvétba torkolljon. Hamvazószerdától egy ív húzódik a feltámadásig. De ez az ív nem ballisztikus pályára emlékeztet, hanem egy exponenciális görbe emelkedéséhez. Indul saját semmiségünk felismerésével. „Emlékezz, ember, hogy porból vagy, és visszatérsz a porba.” – hangzik a szokásosan alkalmazott egyik formula, miközben homlokunkat barka hamujával illeti a pap. De van egy másik formula is, mely így szól: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” A kettőből csak az egyiket mondja a hamvazó. Az előbbivel minden embernek egyet kell értenie. Evidencia, hogy a bolygó anyagából vett testünk oda tart vissza, ahonnan eredt. A másik a híveknek szól, hogy igazítsák életüket Krisztus követésére, és megigazulásukról adjanak számot, azaz életpéldájuk mutasson fel krisztusi értékeket.
Pont.
A hosszú időszak a bűnbánat és megbocsátás időszaka, amely végül Krisztus kereszthaláláról bőségesen megemlékezve feltámadásába lendül. Ez a végpont, hisszük-nem hisszük: van. Pál a következőket fogalmazza meg: Ha Krisztus nem támadt fel, akkor mi sem fogunk feltámadni, és szánalmasabbak vagyunk minden más embernél.
Elgondolkoztató. Nemde?
A húsvét éjszakai mise során hangzik fel az lelkes dallamú gregoriánének, ami tegnap eszembe jutott: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!” Mit jelentenek?
Krisztus győz, azaz legyőzte a halált.
Krisztus uralkodik. Az Ő uralkodásának alapja a szolgáló szeretet. „Aki első akar lenni köztetek, legyen az utolsó.” Aki uralkodni akar, az elsősorban saját magán uralkodjon, s legyen környezete szolgálatára.
Krisztus parancsol! Ugyan mit parancsol a Mester?
A legegyszerűbb dolgot, amit mégis nagyon nehéz teljesíteni gyengeségeink miatt:
Szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből; szeressük embertársainkat úgy, mint saját magunkat.”
Egyszeri hallásra megjegyezhető.
Nem?
2014.03.05. 07:35 emmausz
A böjt két vége
Szólj hozzá!
2014.03.04. 09:08 emmausz
Napi remény és egy kérdés
Marik József naponta feltesz a fb-ra egy tövid eszmefuttatást. Angolból fordítják lankadatlan szorgalommal, és osztják meg azokkal, akik spirituális érdeklődésűek, keresők, s egyáltalán mindenkinek, aki fogékony az efféle dolgozatok iránt. Az eredeti angol: Daily Hope by Rick Warren, s MP blogja pedig: napiremény.blog.hu.
Az anyagok nem találnak egyforma intenzitással célba, de a maival olyan könnyen azonosulok, hogy szívesen megosztom azokkal, akik olvassák anyagaimat. Írhattam volna magam is. Hát íme:
Egyetlen kapcsolat sem működik kegyelem nélkül. Ez az örökké tartó szeretet! Muszáj néha engedékenynek lenned másokkal, és el kell tudni engedni dolgokat.
A Biblia azt mondja, "A szeretet soha nem türelmetlen." (1Kor 13,7a GW) Ennek a versnek egyik magyarázata az, hogy "belenyugodni bármibe". Egy másik fordítás azt mondja, "türelmesen elfogadni mindent". Az Új Jeruzsálemi Biblia fordítása pedig azt mondja, "mindig légy kész engedményeket tenni". Elnézőnek kell lenned, amikor mások hibákat követnek el.
Az a görög szó, ami azt jelenti, hogy "mindig türelmes", szó szerint azt is jelenti még, hogy "tetővel fedett". Vennél olyan házat, amin nincs tető? Persze, hogy nem. Nem lenne semmilyen védelem a széllel és az esővel szemben. A tető befedi és védi a házad.
Ugyanígy a türelmes és kegyelmes szeretet befedi a kapcsolatot és elnéz a másiknak dolgokat. Miért olyan fontos ez?
Azért, mert nem vagy tökéletes, és a házastársad sem az. És a barátod sem tökéletes. Két nem tökéletes embernek sosem lehet tökéletes kapcsolata. Nincs tökéletes házasság vagy tökéletes barátság, úgyhogy hagyd abba a további keresgélést.
A Róma 3,10 azt mondja, "Senki nincs, aki mindig a jót cselekszi, egy sincs." A Biblia még azt is mondja, "Ha azt mondjuk, egy bűnünk sincs, csak bolondot csinálunk magunkból és elutasítjuk az igazság elfogadását." (1Jn 1,8 LB)
Irgalmasnak és elnézőnek kell lennünk egymás iránt, mert a megbocsátás kétirányú utca. Nem kaphatod meg azt, amit te sem vagy kész megadni más embernek.
Ha hosszan tartó szeretetet akarsz, meg kell tanulnod engedékenynek lenni másokkal, amikor hibáznak. Ezt hívjuk kegyelemnek vagy irgalmasságnak.
***
De hogy a magam gondolataiból is álljon itt egy.
A tévében nem az első háború résztvevőinek arcait látom. Ezek az emberek nem szedett-vedett csőcselék, hanem gondolkozó felnőttek képzetét keltik bennem. Nyilván nem homogén értelmiségiek alkotják a sereget, de bunkók nem képesek kezelni a modern haditechnikát. A kérdések kérdése: Hogyan képesek benyalni azt a szószt, amelyet érdekhajhász politikusok, s háttérben meghúzódó pénzmágnások akasztanak a nyakukba, próbálnak beletömni a fejükbe. Túl azon, hogy bőrüket viszik vásárra, otthagyva hivatást, családot, gyerekeket, valamiért képesek életek kioltására, miközben kiteszik magukat is az életveszélynek, a halálnak vagy a rövidebb-hosszabb ideig tartó szenvedéseknek.
Ha pénzért teszik, akkor is rosszul teszik.
(A kérdésre némileg válaszoltam a közelmúltban a tudás és szeretet c. posztomban.)
2 komment
2014.03.03. 09:42 emmausz
Lazítok
Két komolyabb téma kifejtése után lazítok. Egy kis ujjgyakorlat annak a megértésére, hogy a magyar se könnyű nyelv. És most nem a szereteteteket-féle szavakról szólok, hanem a nagyon hasonlókról. Az angol szinte csak egytagú szavakkal operál, a kínai ugyanazt mondja, s a szó zeneiségére bíz olykor tizenhat-féle jelentést.
A magyar se kivétel. Évtizedekkel ezelőtt elméláztam azon, hogy a hangok szón belüli sorrendjének a permutációja hogy megnövelné a közlési lehetőségeket. Persze akadna közöttük mássalhangzó-torlódás, elveszejtve szóalkotásunk jellegzetességeit. Mindenesetre azt mutatja, hogy ahogyan a négysoros dallamok (zenei periódusok) száma végtelen, gondoljunk csak a népdalok százezreire, ugyanúgy a hangzásbeli különbségeknek is végtelenül sok változata szunnyad lehetőségként.
Egyszer eljátszottam az elöl szóval. A permutációk száma 4 hang esetén 24. Ebből értelmesek a következők:
elöl (nem hátul)
elöl (fogból ideget)
elől (elfut valaki elől)
ellő (elpuskáz)
ellő (a fejük felett)
ellő (állat szülése)
lelő (lepuffant)
lelő (poént kifecseg)
leöl (állatot levág)
ölel (átkarol)
ő lel (talál)
öl el (hátravetve az igekötő)
öl le (u.az)
lő le (megöl)
L.L. ő-e? (kinek a monogramja LL?)
L.L-e ő? (csakugyan az ő monogramja LL?)
* * *
A szörnyű ukrán események hozzák elő belőlem: Megadom magamat: Engem egész egyszerűen „lefegyverez”, ahogyan az oroszok sebtében felléptek a „krími krimi” rövidre zárásában. („Szevasz, Topol!”)
A szavakkal való játékot itt elszegem, s csak néhány érdekességet írok ide, amiknek utánanéztem.
Ukrajna a FÁK tagállama, de csak laza szálon (társállam).
A szovjet időkben egy birodalom része volt Ungvártól Kamcsatkáig minden terület. Ezen belül voltak az SZSZK-k.
Hruscsov egy általam nem ismert okból a Krímet Ukrajna fennhatósága alá helyezte autonóm területként.
A félsziget az orosz haditengerészet fontos állomásozási helye.
Egy Budapesten aláírt memorandum garantálja Ukrajna területi függetlenségét.
Tudomásom szerint meglehetősen sok a maffiózó az országban.
Őrült sok pénzzel tartoznak a Gazpromnak.
Nem lehet az ott lakó népeket másikra cserélni, egy esetleges genocídium pedig iszonyú és embertelen.
Hosszú vajúdást jósolok a térségnek.
„Atyám, ha lehet, múljon el tőlem ez a pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!”
Imához!
2 komment
2014.03.02. 10:28 emmausz
Érints meg engem!
Szerintem nagy téma. Mindenkihez köze van, mindenkinek köze van hozzá.. Mindent és mindenkit befolyásol. Érintéssel megmenthető a másik. Érintés nélkül aligha.
Szerettem volna, ha segít kibontani az Internet. A google-kereső több ezer tételt kínál. Megnézem az elsőket. Fele pornóképeket ad. Fele viszont figyelemreméltó. Pl. B. utolsó levele. Roppant finom és árnyalt megfogalmazás. Vagy a masszázsok, a csecsemők érintéséről írottak, érintések, amelyek kihatnak az ember egész további életére.
Ám én többet szerettem volna megtudni. A lelki érintést is, mely ugyanúgy hat a további lelki életre, mint a testi a testi megelégedettségre. A Lélek ujja. Lehet, hogy a katolikus keresővel többre megyek. Ez a Konkordancia. Legalább az újszövetségit megnézem. Íme:
Jézust érintik mások
Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.
Ki és miféle az, aki megérinti (a bűnös asszony).
Aki Jézust érintette, meggyógyult, legalább ruhája szegélyét érinthesse (a vérfolyásos)
Ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére… Nyújtsd ide az ujjadat, Tamás.
Jézus érint másokat
kérték, hogy érintse a vakot
Jézus a süket fülébe dugta az ujját
megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét
Ószövetségi felfogás: A testi érintés közönséges.
Jelenések k. A megváltott 144 000, akik asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak.
Jézus érintése a Szentlélek érintése is
Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket
Az érintés a kapcsolatteremtés eszköze.
Legalább az ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a pokolban szenvedőt.
Az érintés biológiája.
Musculus correptum pili – jön elő ötven év távlatából a biológiaórán tanult kifejezés. Szőrfelállító izom. Az emberi testet jószerével mindenütt szőr fedi. Ezek jó része alig látszik. Pihék csupán. Ám minden egyes szőrszálhoz izmocska járul. Adott esetben – pl. hidegben feláll a szőr az ember hátán és mindenütt. Didereg és libabőrös lesz. Mert a Musc. corrept. p. seregestül működésbe lép. Felállítja a szőrszálakat, hogy távolabb tartsa a szőrerdő a hideget. Ugyanígy ezek a finom bolyhok idegingerületet is továbbítanak (az agyalapi mirigyhez?). A lényeg, hogy a legfinomabb érintésre is reagálnak, megfelelő idegi választ kiváltva az agyból. Ezek az érintések okozta érzések többnyire kellemes érzületet váltanak ki abból, akit megérintett embertársa. Így jutunk el az érintés, az érintkezés gyógyító, mentálhigiénés jelentőségéhez.Az érintés mindenképpen behatolás a másik ember személyes terébe. Ez a viszonyukat illetően kétféle. Akart vagy akaratlan. Van, aki senkinek az érintését nem tűri el. Még az Isten érintését sem. Az érinthetetlen nem képes kapcsolatfelvételre. Pária. Érinthetetlen.
Visszatérve az érintéshez – az istenember érintése egyértelműen gyógyítónak bizonyul. Kinek nőgyógyászati problémáját, kinek szervi csököttségét, kinek pedig lelki betegségét gyógyítja meg Jézus érintése – a ruhaszegélyének érintése (utóbb a Péter árnyékával való közösség) is (vö. ApCsel 5,16).
Na jó.
Zárásképpen megkeresem B. sorait, de mert publikálásukra nincs felhatalmazásom, csak a reklám kedvéért idézek belőlük:
„Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek – ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok, és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. ... Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik…”
2 komment
2014.03.02. 10:23 emmausz
Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?
1. Kezdetben öt hormon dolgozik a fiatal szerelmesekben.
- PEA, szerelemhormon, rózsaszín ködbe vonja a kitüntetettet. Ez egyfajta kábítószer.
- Dopamin. Jutalmazási hormon. Ráerősít az elsőre. Jó, hogy mi ketten. Kb. 18 hónapig hat, aztán lekeveri az agy.
- Szerotonin, visszazökkent a hétköznapokba. Hétköznapok monoton favágását segíti elviselni.
- Endorfin. Boldogsághormon. Nevetéskor, csoki evéskor, orgazmusban sok termelődik (endomorfium).
- Oxytocin. A társszerelem hormonja. A kötődésé. Nem engedi felejteni a korábbi kapcsolati emlékeket. Sokféle szerepe van (szoptatáskor, szüléskor, aktus alkalmával vezérli a folyamatokat simaizom összehúzódással).
Ezeken most átlépek.
A kapuzárás után, 30–40 év házasság után, főszereplővé lép elő ez az oxytocin hormon. Hatása végigkíséri a kapcsolat teljes folyamatát. Lineárisan növekedik, az összegyűlt pozitív élmények hatására, vagy éppen ellentétébe csap, ha a felek kitartóan gyűlölik egymást. (Sebeket szaggatnak, rossz esetekre emlékeztetik egymást, utálják egymás szokásait stb.)
2. Eme hosszú bevezetés nem szolgál mást, mint hogy bizonyságot tesz róla: létezik szépséges öregkor párban, és létezik öregek páros magánya. A kérdés, hogy a korosodó párok mit gyűjtöttek össze odáig, és hogy mire hajlandók még? Házsártosságra, játszmák folytatására vagy egymás megbecsülésére.
Oxytocin keletkezik egy jóízű beszélgetésben, egy emlékezetes étkezéskor, szeretetteli érintéskor (korábban készítettem egy hosszabb anyagot az érintésről, hozzácsapom mai témámhoz egy külön posztban, akit érdekel, elolvashatja), simogatás, ölelés, dicséretben részesülés, valamilyen elismerés során (gyerek és szülő között, házaspárok között, de ismerősök között is). Kapcsolati hormon ez, amely életfogytig, éspedig – újra hangsúlyozom – az ébren tartott szeretet vagy a gyűlölet irányában hat.
A páron múlik, hogy teret, időt szentelnek-e egymásnak, hogy próbálják-e megérteni társukat, figyelnek-e egymásra, építik-e folyamatosan kapcsolatukat, van-e közös életük.
Van ilyen pár.
És nemcsak a filmekben. A figyelmességben, szeretetben, a kölcsönös tiszteletben való növekedés mintegy előkészítése az örök szeretetnek.
3. Mindenkinek az életében sorsfordulót jelent, ha napi sűrűségű és ismétlődő munkáját, egyáltalán a munkába járást befejezi. Vannak, akik belehalnak, vannak, akik túlélik, és keresnek maguknak valamiféle hasznos (vagy annak tűnő) elfoglaltságot.
Tapasztalatból beszélek, 3-4 éve szűntem meg munkahelyemet felkeresni. Előbb-utóbb mindkét házasfél befejezi aktív munkásságát.
Ekkor immár ketten keresik a hasznos tevékenységeket, lehetőségeket.
Úgy hallottam, hogy az ókorban a szemita népek körében előfordult, hogy az ifjú házasoknak két évig nem tartoztak munkával, nem volt más elfoglaltságuk, mint egymást megismerni, szerelemben élni.
Nálunk ez csak úgy 65, 70 éves korban lehetséges. Nem akarom a két életkort és aktivitást összehasonlítani. Csupán megemlítem, hogy hasonló feladatot jelenthet két idősödő embernek a mindennapjait együtt megélni, mint az említett fiataloknak.
Nincs ugyanis korhoz kötve, hogy akarunk-e közös programokat csinálni, vagy ki-ki a saját hobbijának hódolva életének ebben a szakaszában a páros magányt válassza, amíg egyikük távozása páratlanná nem teszi remete életét.
Érdemes végiggondolni, hogy mi ér többet?
(forrás: dr. Gloviczki Eszter előadásai)
Szólj hozzá!
2014.03.01. 13:03 emmausz
Együtt, de hogyan?
Ez foglalkoztat azóta, hogy komolyabban felmerült: feleség idén valamikorra tervezi, hogy befejezi az irodába járást.
Van elképzelésem róla, milyen jövő vár ránk,ha… s milyen, ha más valósul meg. Nagyjából a fejemben vannak a lehetséges kimenetelek. Ha jobban odafigyelek, vagy jegyzetelem egy ezt a témát is érintő előadás lényegét, akkor most posztom erről szólna. Nem tettem le róla, hogy foglalkozzam vele, csak nagyobb lendületet kell vennem hozzá, mert értelmes, esetleg másokon is segítő összeállítást tervezek. Annak meg nem ugorhatok neki, mint bolond borjú az anyjának.
Így inkább egy másik témát foglalok össze röviden.
Van egy dr. Horváth nevű idős úr, egy kutató orvos, akinek tegnap meghallgattam rövid összefoglalóját arról, hogy a koleszterinszint mérésének nincs semmi érdemi jelentősége. Van jó és rossz koleszterin, s már az elnevezésük is félrevezető. A rossz koleszterin szintjét csökkentő tablettákkal kezelik. Ennek hatására a rossz kol.-t egy sündisznó-szerű valami fogja közre, és nem jutnak el rendeltetési helyükre a sejtek kéréseinek megfelelően, hanem jellegüknél fogva a fagociták kinyomják őket az érfal nyílásain. Ez jó buli az gyógyszer-kereskedelemnek/iparnak, csakhogy a páciensek érrendszerét egy az érből távozó habszerű tünemény előbb-utóbb eltömíti, s megindul az érrendszer lepusztulása, plakkok képződése, stb.
Remek.
Szedem a szívgyógyász szakorvos felírta dózist. Ő team-ben munkálkodik az osztályvezető főorvossal, s még néhány kollégájával. Ugyanúgy elvégezte (elvégezték) az orvostudományi egyetem megfelelő szakát, mint dr. Horváth, és éppen 180 fokos szögben haladnak egymás felé elveikkel és gyakorlatukkal: támadják egymást. Én viszont nem végeztem el az orvosit.
Mérgezem-e magam, vagy nem?
Van ember, aki hitelesen rendet tudna teremteni ebben az ügyben? Sine ira et studio, és érdekmentesen?
Egyet nagy valószínűséggel merek állítani. Ha nem kapom meg annak idején a spéci gyógyszereket, ma már nem tudnék posztot írni.
Lehet, hogy túlélem a természetgyógyászokat, néhány kutatót, de ezek után azt se zárom ki, hogy az említettek bírják tovább szusszal.
2 komment
2014.02.28. 07:17 emmausz
Dolgok, amiket sose fogunk megtudni
– 2007-ben már megidéztem egy novellarészletet: „Tömörkény egyik elbeszélésében két vénséges vén magyar a kocsmában majdnem összeverekedik egy felelevenített régi história miatt. »A két vén szentség« – ahogy az író jellemzi őket – azon különbözött össze, hogy hajdanán, mikor sorkötelesként a KuK-hadseregben szolgáltak odalenn a Lim partján Bosnyákországban, akkor egyikük megnyúzott-e egy kutyát avagy sem, hogy pótolja az alakulat dobjának tönkrement bőrét. „Kend nyúzta a kutyát, mert kendnek köllött a dobbűr.” A pofonok elcsattanása végül is elmaradt, mert rájöttek, hogy a kutyanyúzó egy harmadik illető volt.”
– Valamikor az ezredforduló előtt megénekeltem egykori tornatanárunk históriáját, melyhez közünk volt. Ködbe vész az igazság, én csak a történetre emlékszem. A Csoresz (Csorba Ernő) érkezését valaki így kommentálta: „Jön a szőrös talpú indián.” Az akkor már nyugdíjas tanerő erre érzékeny fülével meghallotta és éktelen dühbe gurult. Csak úgy visszhangzott a tornaterem kellő hangerővel megfogalmazott fenyegető kérdésétől: „Ki nevezett el engem szőrös talpú indiánnak?” Egy gyereket fölpofozott, de nem tudta meg tőle se. Én se tudom, s meglehet, hogy örökre homályban marad ez a létfontosságú kérdés.
– Móricz regényhőse, Nyilas Misi pakkot kapott otthonról. Nem sok minden volt benne, némi kaja, többek között valamiféle házilag készített csizmaápoló paszta. Mi tagadás, elég „kódis pakk vót”, ahogy a diákok összegezték. Mindenesetre tudatlanul megdézsmálták a pakkot. Az internátusban valaki lámpaoltás után bedobta: Mintha valami csikarást hallanék valakinek a bendőjéből? Igen, hallhatott is, mert a legtöbbjük megkóstolta a „subickot” mondván: „Kicsit büdös, ale jó, jó bendőbe jó”. Hogy ki szedte rá a többieket a subick megdézsmálására, azt vitatták.
– A Pál utcai fiúkat arról faggatja tanárjuk, hogy mit dugdosnak előle, mi az a szamárság, mi az a gittegylet. Minek a tagdíj? (Azért, hogy be legyen fizetve – mondja egyikük.) Mivel a náluk lévő gittet elkobozta a tanár, az egyik Pál utcai a kihallgatásuk során a hátuk mögött lévő üveg széléről lekaparta a gittet, hogy meg legyen a „rágás” folytonossága. Hogy miért volt ez olyan fontos nekik, nem tudni.
– A 60-as évek eső felében megölték JFK-t. Dinnyés J. írt egy polbeat számot, mely itthon eléggé közismert lett: „Ki ölte meg Kennedyt? – kiabálta. – Nem tudja seeeenki, vagy aki tudja, az hallgat.” Nem tudja senki. Egy ember ölte meg, kettő? Lee Oswald, de hát őt két napon belül lelőtte Jack Ruby. Az esetről szóló, jó pénzért elvégzett Warren-jelentést pedig 75 évre titkosították. 2038-ban megtudhatják az emberek. Na nem azt, hogy ki ölte meg, hanem hogy mi van a Warren-jelentésben.
– Idei évünk slágere, hogy az őszödi beszédet ki szivárogtatta ki, vagy kik, ha többen voltak. Nem az a kérdés, hogy amit tartalmaz, az szégyen, stílusa alpári és nemzetgyalázó, máig elfogadhatatlan minden átlagosan normális ember részére. Nem. A kérdés az, hogy ki szivárogtatta ki. Cui prodest? – Kinek az érdeke? Szerintem teljesen érdektelen. Az az érdekes, hogy nem lett semmiféle jogi következménye a nyilvánosságra hozott beszédnek.
S hogy ki szivárogtatta ki? Talán sose tudjuk meg. Engem már most se érdekel. Sőt kifejezetten untat. Nincs arra érdemesebb témája a televízió-csatornáknak?
Coda.
Balázs Gézánál olvasom a nap viccét:
Néni a bankban:
– A pénzemért jöttem.
– Milyen pénzéért?
– Hát azért a 150 ezer forintért, amit havonta kétszer ingyen fölvehetek.
Szólj hozzá!
2014.02.27. 09:16 emmausz
Kockázatok és mellékhatások
zsíros kaja: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a dietetikussal
gyilkos galóca: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a gombaszakértővel
ponyvairodalom: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy literátussal
horror: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy pszichológussal
halálos bűn: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg egy pappal
napozás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a bőrgyógyásszal
kísértések: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg saját lelkiismeretével
kínai termékek: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg velem
tengeri halkonzerv: a kockázatokat és mellékhatásokat vállalja magára
gyorshajtás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a rendőrséggel
házvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a földhivatallal, statikussal
vérvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg az asszisztenssel
lélegzetvétel: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a légszennyezés-kijelzővel
vízivás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg a vízösszetétel-kutatókkal
Hosszú haj: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg Absalommal
tanúskodás: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg Pelikán elvtárssal
politikai választások: a kockázatokat és mellékhatásokat beszélje meg saját magával
blog írás: kockázatai és mellékhatásai hasonlók a sötétben való lövéséhez.
2 komment
2014.02.26. 21:38 emmausz
Besenyő Pista bácsi, Klicsko és még néhányan
A nap érdekes Hold-Vénusz konstellációval indult. Sebtében lekaptam két, három kép erejéig. És jól tettem, mert vagy elillantak – sutty, mint a csigaszedő verseny csigái a nyugdíjasok elől, vagy csak a kelő nap tüntette el őket a megvilágosodott égboltról. Mindenesetre van élet a nap alatt.
Előbb egy háromoldalas kommentárt írtam, majd elkezdtem egy könyv korrektúráját. sokáig nem értem rá vele foglalkozni, mert tesótalálkozó volt a Dráva utcában.
Este lett, mire hazaértem a jó hangulatú beszélgetésből.
Posztomat így hát ezért ma rövid.
De mielőtt zárnám, elmondom, hogy M. küldött egy Besenyő bácsis epizódot. Rögtön jól éreztem magamat, amikor elkezdte szórni szokott stílusában a poénjait.
Margíít! Hát mér enne a teve nő recepteket? Miért mondod, hogy a teve nő vény evő? Hát a papírt nem lehet megenni. Rátapad a torkára és szömörcés lesz tőle. Nóórmális vagy? A teve nő nem eszik papírt.
Mivel hurkáról és kolbászról is előadást tartott, azt hittem, hogy bedobja: Menj le fiam a boltba hurkáért, de ne véreset hozzál. Mi van? Denevéreset akarsz enni?
Nos, mondom, nem került rá sor, mert a bőrradírról hallottuk, hogy a bőr maszatol, és teljesen alkalmatlan radírozásra, s a szemceruza is szamárság. Hát hogy lehet írni a szemmel. Kihúzzák, mint a ceruzát. Na jó. Kilóg a szemből a két ceruza. De akkor meg nem látja a papírt a ceruza szemével. És így tovább, valahogy így tovább.
Olvasom a METROPOLban, hogy az ukrán profi bokszoló, Vitalij Klicsko indul az elnökválasztáson.
Mit tippeltek?
Kiütéssel fog győzni?
Szólj hozzá!
2014.02.25. 07:07 emmausz
A tudásról és a szeretetről
Az Izajás 11,1-ben írva van: A Messiáson nyugszik a Lélek ajándékaival, így: a bölcsességgel, értelemmel, tanácsaival, erősségével, tudományával, jámborságával, úrfélelmével. Krisztus követői ebből részesülnek a nekik szükséges mértékben.
Ebből most csak egyet emelek ki a tudományra nyitottságot. Teszem ezt azért, mert vannak egyházi iskolák. Nem is kevesen. Örülök neki, hogy vannak, mert zömmel még mindig olyanok tanítanak bennük, akiknek mindene saját szaktárgyuk, és annak átplántálása a serdületlen és serdülőkorú diákokba. Volt szerencsém szerzetes iskolába járni. A tornán kívül minden órát szerzetesek tanítottak. Elképzelhető, hogy milyen zavartalanul fejleszthették tudásukat, hiszen nem kellett gondoskodniuk saját családjukról, nem őrködtek éjszaka a lázas gyerek fölött stb., stb. Micsoda helyzeti előny! Ehhez jöttek a rekreáció idején folytatott napi, laza beszélgetések, amikor „áthallgathattak” egymás ismeretvilágába. Az már csak hab a tortán, hogy tanítványaik lelki-szellemi épüléséért az égiekhez folyamodhattak. Nos, mindent összevéve a figyelmes diák hallatlan mennyiségű ismeretre tehet szert szerzetestanárai jóvoltából - korának színvonalán. Bizonyítékul elég, ha csak a tanulmányi versenyek eredményeit nézem. Hány diákjuk végzett sikeresen ezeken a megmérettetéseken. Nagy késztetést kaptunk a piaristáktól, a jezsuita iskolákban pedig a vitatkozás művészetére kaptak ösztönzést a diákok. Az osztályok két csoportra osztva latinul vitatkoztak egy-egy feldobott témán. Aki nem győzte érvvel, kiesett. Ennyi talán elég is hozzá, hogy lássuk, azonos képességű tanárok esetén a nem családos helyzeti előnyben van, s az általa nevelt fiatalok is.
Mindezt azért vezettem elő, mert a tudomány gazdaggá teszi az embert, aki könnyebben lát a dolgok, jelenségek mögé, képes összefüggéseiben értelmezni a valóságot. Ebből fakad az, hogy hatékonyabban teheti a jót, ha erre áll be, és hatékonyabban lehet gazember, ha eluralja az önzés.
Ezért az életben való eligazodás könnyebbségén túl nincs jelentősége a tudásnak.
Szembeállítom vele némileg a szeretetet. A kerttő nem zárja ki egymást, de el is szakadhat egymástól.
Szeretni mindig lehet. Szeretni mindenki képes, ha akar, akkor is, ha művelt, s akkor is, ha nem pallérozott a műveltsége.
Ha a tudás a Lélek ajándéka, melyből a Messiás érdemei miatt részesedhetünk, akkor a szeretet pedig maga a Messiás. Nem egyik attribútuma, hanem identitása. Ezért mondja olyan határozottan Ferenc pápa, hogy minden híve „menjen előre”. Ezen ő azt érti, hogy ki-ki saját életállapota szerint keresse a kapcsolatot a „világ perifériájával”, azaz hatoljon le a társdalom hajszálgyökereiig és onnan húzza az ott lévőket egy világosabb, szebb, embernek valóbb élet megélési lehetősége irányába. A kölcsönös megbecsülés és osztozkodás irányába.
Akinek sok esze van, attól még korrumpálódhat, sőt. Akinek zseniálisan forog az esze kereke, hamis csúsztatásokkal képes saját érdekeit érvényesíteni mindenki másé előtt.
De semmi értelme nincs ezeknek. Ma gyűjtögethetek, holnap lebukhatok, s akár a börtönben álmodozhatom róla, mit rontottam el, s mit fogok tenni, ha szabadulok. Közben félelemben élhetek, mert jaj, elvehetik tőlem, amit összeharácsoltam.
Aki szeretetben él, ha nem is tökéletes, de Isten útján jár. Isten pedig három személy – egymással tökéletes szeretet kapcsolatban. Szeretetük útja az önkiüresítés. Nem olyan érthetetlen szó ez, mint aminek látszik. Azt jelenti, hogy egymásból élnek. Nem tartanak meg maguknak semmit, üres a „kezük”, hogy a másik személyek „belerakhassanak” valamit. Isten személyei teljesen egyszerűek és szegények. Így van az, hogy minden az övék a mennyben és a földön.
Minket is erre az altruizmusra biztatnak. Ehhez nem kell sok ész, csak nyitottság, készség, egymást teljes emberi méltóságunkban látni.
Aki tehát Ferenc pápával tart, az „előre megy”. Ebbe az irányba.
Utolsó kommentek