Mickey webnaplója

Urban legends néven fut egy facebook-anyag. Megtörtént vagy annak vélt eseteket sorol a kitalálója, és még, akik művelik. Volnának ötleteim ilyenekre. pl. a H. Böll által is feldolgozott halász és turista téma, aki napozhatna akár, ha elég sok pénzt gyűjtene össze, vagy akkor, ha az okvetetlenkedő turista nem vetne árnyékot rá napozás közben.
Ilyen az itt következő is. Bejárta a világot. Feldolgozta többek között Anthony de Mello is. Álljon itt az ő változata.
„A tanítvány már alig tudta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott:
– Várj egy percig – intette a Mester. – Igaz az, amit el akarsz mondani nekünk?
– Nem gondolnám.
– Hasznos?
– Nem, egyáltalán nem az.
– Szórakoztató?
– Nem.
– Hát akkor minek hallgatnánk meg?”
Kvéker változata igen hasonló. Ott ugyan beszédünk fegyelmezése kap hangsúlyt: Csak az igaz, hasznos és jóságos dolgokat adjuk tovább.
Ősi változata pedig Szókratészre megy vissza, akit megcsal a felesége. Pletykálkodó barátját a fentihez hasonló keresztkérdésekkel állítja le, s a poén arról szól, hogy emiatt sose tudta meg Szókratész, hogy a legjobb barátjával csakugyan megcsalja a felesége.
A filológusok most kötözködhetnének, hogy van ennek korábbi sumér változata is, sőt Noé előttit is feljegyeztek.
Meglehet.
Magam nem tudok ilyen mélységig kutakodni.
Biztonsággal csak azt állíthatom, hogy Ádámig nem megy vissza a történet, mert neki csak felesége volt, felebarátja nem.
* * *
Álljon itt még Hamvas Bélának egy gondolata:
„Van Gogh őrült volt (és Csontváry és Gogol és Nietzsche), de én az európaiak között az őrülteket rokonszenvesebbnek tartom. A józanoknak mindig azon jár az eszük, hogyan vegyék ki a másik zsebéből a pénzt, vagy a másik kezéből a kancsukát.”

1.Tücsi derékfájdalmai alábbhagytak. Mivel minden komolyabbat kizártak az orvosok, maradt a huzatban üldögélés okozta meghűlés, mely azóta lassacskán szűnőben, hogy átadja helyét a torokfájással kísért náthának. Ráutaló magatartása bizonyítja, hogy karácsony előtt nem dönthet le senkit a lábáról semmiféle betegség azok közül, akiknek az ajándékozók rohamát állniuk kell. Így van ez vele is. tegnap még a metróig vittem kocsival, ma már csak a HÉV-megállóig.
2. A kocsiból kiszállva útba ejtettem a könyvmegállót, mely mára inkább folyóirat-megállóvá deformálódott. Egy polcnyi belletrisztika sorjázott, abból is csak egyre emlékszem a meglehetősen lepusztult állományból: Nagy Lajos Kiskunhalom c. szociográfiájára, melyet emlékezetem szerint Apostagról formázott. No, hát elég lapos tagok sorakoztak a polcon. találkoztam elkallódott keményborítóval, és kemény borítás nélküli könyvekkel. Ééééés…
És sok folyóirattal. Irodalmi (Holmi stb.) és politikai (Beszélő) bőven álltak a nagyérdemű rendelkezésére. Ez lehet, hogy a könyvmegálló túlélését is jelenti. Aki szereti az irodalmat, az talál a literátus folyóiratokban, eladás céljából ellopni őket csaknem felesleges. El nem képzelem azt az antikváriumot, amelyik irodalmi lapokat venne. Érzésem szerint ama jóslatom vált be, miszerint a jövedelem nélküli kukázók, hajléktalanok, iszósok stb. időről időre nyakon csípik a valamirevaló köteteket és eladják az ócskapiacon. Ma még érthető módon ez a helyzet. De én már tegnap óta bizakodom, hogy meg fog változni előbb-utóbb a helyzet, és a könyvmegálló a túlélők közé fog soroltatni. (Navigare necesse est – írtam korábban.) ennek megfelelően a történtek ellenére viszegetek könyveket bele, ha ugyan el nem lopják a lebetonozott szekrényt is a szekrénytelenek.
Viszek még karácsonyig is akár, hiszen ha nincstelen jut általa pénzhez, az is fontos (előbb életben kell maradni, az olvasás csak azután jön), vagy ha könyvtelen jut általa könyvhöz, az is pozitív valami.
3. Ma négy helyen vehettem volna zsemlét.  
– Akciós áron a BCA-ban császárzsemlét, 15 Ft/db áron. Nem vettem.
– Bomba áron az Il fornóban. Tudjátok, ma a bomba 50%-kal többe kerül, 15 Ft. Nem vettem.
– A MATCH-ban rendszeresen drága a zsemle. Oda be se mentem, noha … lehet, hogy ma ott olcsóbban vásároltam volna.
– Gyanús, hogy a Lipóti pékség levette a zsemleárat a bolt homlokzatáról, mégis oda mentem be. Csakugyan: a bombaár lekerült a falról (15 Ft), s nem a szél tépte le. Ma már taposóakna-áron mérték a zsemlét – darabonként 25Ft-ért. 100 Ft-ot a koldusnak is adok, adtam a Lipótinak is.
De hát hogy is mehettem volna be az Il Fornóba, amikor Molnár Ferencet olvastam a múlt héten, aki azt írja…
Ööö… nem tudom, mit írt, mert Tücsi magával vitte a könyvemet munkahelyére, mert egy vicces jelenetet előadnak belőle (milyen vicces munkahely az övéké). Mindenesetre olyasvalamit írt Molnár, hogy a kávéház úrhatnámjainak nem illik ellenőrizni, pláne megemlíteni, hogy egy üveg pezsgővel többet számolt a pincér (és a dátumot is hozzáadta a számlához – teszem hozzá). Fizetni kell, és távozni balek módon. Ezt tettem a Lipótiban:
Fizettem, és távoztam balek módon.

Van egy közös blogunk, melybe életünk egy-egy darabját írjuk.
Most éppen 1954-ről.
Hét anyag készült el.
Bármelyik helyett idézhető volna Makovecz beszédrészlete.
„...Hallgatnunk kellett a kitelepítésekről, a parasztság felszámolásáról.
Hallgatnunk kellett azokról, akik a szovjet gyarmati rendszert működtették,
hallgatnunk kellett a gulágról, Recskről, Kistarcsáról, a Gyűjtőről, az Andrássy út 60-ról, a Fő utcáról [pl. a Gyorskocsi utcáról és még sok helyről pl. a Hortobágyról. Gy.M.], és hallgatnunk kell  a meggazdagodott elitről, a »jogutódokról«, hallgatnunk kell 1956-ról is.”  
Hát akkor hallgatunk.
Vigasztalást dr. Frankl adhat, aki a logoterápia megteremtője, megélője és professzora, aki megérte és túlélte a koncentrációs táborokat. Sokat idézhetnék tőle és érdemes is volna, de itt legyen elég, ha ennyi áll:  
„Mit tehetünk, ha a páciens megkérdezi, hogy mi az ő életének az értelme? Kétlem, hogy általános megfogalmazás lenne rá. Ugyanis az élet értelme emberenként változik, napról napra és óráról órára változik. Ezért az életnek nem általánosságban van értelme, hanem az egyén életének egy adott pillanatában jelentkező speciális értelme számít. Ezt a kérdést általánosságban megfogalmazni ahhoz hasonlítana, mintha egy sakkbajnoknak a következő kérdést tennénk fel:
– Mondja meg, kedves Mester, hogy mi a legjobb lépés a világon?
Egyszerűen nincs önmagában vett legjobb (vagy akárcsak jó) lépés, kiszakítva a játék adott helyzetéből, és elvonatkoztatva az ellenfél adott személyiségétől.
Ugyanez érvényes az emberi létre is.”
Ugyanez érvényes 1954-re, és ugyanez érvényes ma is.
Hic et nunc. Itt és most.
Nincs szabály, hogy így, nincs szabály, hogy úgy, de van személyes lehetőségünk (és felelősségünk) azonnali és hosszabb távra szóló döntéseink meghozataláról cselekvéseink egymásutánjáról.
Van ennél erőteljesebb attribútuma belső szabadságunknak?
Azt hiszem, nincs.

Azt hiszem, ma véget ér a karácsonyi nóták után való kutakodásom.  Anyánktól karácsonykor minden évben hallottuk az Égi szűz virág kezdetű éneket. Dallamának a hangvétele hasonló a Stille Nacht-éhoz, persze eltér tőle. Emlékezetem szerint a német kat. egyházi énekeskönyv tartalmazza, szöveggel, dallammal, de magyar szövegére tegnap bukkantam a neten, A Háromszék független napilap internetes oldalán. A lap idén dec. 11.-i száma közli a szöveget.   
„Égi szűz virág áldjon a világ, téged szép Szűz Mária, / mert Te mihozzánk, mint édesanyánk, / jó vagy, jó vagy /Mária. /   
Ó, légy oltalom, mert bűn súlya nyom, /minket, ó, Mária. / Égből kiesni, bűnben elveszni, / Ne hagyj, ne hagyj, Mária.”
Szolmizációs jelekkel:
s l s fmf s l s fmf s s l td’ t l s
rmrmfsf
mfmfsls
d’tlsd d’lsf m r d  
Mint látható, sok a szövegben a nyújtás (aláhúzva). Ez kicsit arra is utal, hogy az eredeti dallamra később húztak magyar szöveget.
Ami pedig a Háromszék c. lapban való megjelenését illeti, az meg arra utal, hogy széles körben elterjedt ének ez.
Tűnődtem rajta, hogy miért nem hallani manapság? Jobb híján arra gondolok, hogy karácsonyi énekként terjedt el, de Jézusról, a kisdedről egy árva hang sincs szövegében. Így hát kiejthették a Máriát dicsérő dalocskát az énektárakból, ha egyáltalán benne volt valaha.
Ami meglepő, hogy a youtube-ra felkerült egy 1900 körüli gramofon-hangfelvétel magyar szöveggel. Erre is csak tegnap akadtam rá. A szöveg elejét tisztán éneklik, ez segített, hogy megtaláljam magát a verset, mely, mint jeleztem, ugyancsak nem rég óta kering az interneten.
Így igazolódik újra, amire tegnap jöttem rá, hogy az időben előre haladva a múlt képéről is egyre tisztább képet kaphatunk. És ebben semmihez sem fogható érdeme van az internetnek.  
Befejezésül egy személyes emlék, mely az előzőeket erősíti.  Főnököm szerette a dalolást, kivált, amit otthonról hozott. Édesanyja énekének első versszakára emlékezett.  Egyszer a szerkesztőségben üldögélve elénekelte a mama nótáját, s hozzáfűzte, hogy mit nem adna, ha sikerülne a többi szövegére is rábukkannia. Nem sokra rá, hogy bepötyögtem az ismert szövegrészt a google-ba, az kiköpte a nóta teljes szövegét. Felolvasom a főszerk.-nek. Igen boldoggá tette felfedezésem.
Mit nem adott érte...

Ahogyan haladunk előre az időben, az internetre feltett anyagok egyre számosabbak. Ennél fogva nemcsak előre haladhatunk az időben, hanem visszafelé is. 
A magam zenei hallásával nem sok bajom volt ez idáig. Ennek egyik bizonyítéka, hogy közel hatvan éve hallottam apai nagyanyánktól egy a Felvidéken ismert karácsonyi dalt. Igen, nagyanyánk, akit grósziként emlegetett a család, nagynénéméknél még elénekelt karácsonyok alkalmával egy dalt, melynek a töredékeire emlékeztem csupán ekkora idő elteltével.
Telt-múlt az idő. Egyszer csak az interneten felfedeztem egy felvidéki község magyar nyelvű lapjában a töredék szöveg alapján a nóta szövegét. A dallamtöredékkel együtt fújtam magamban.
Évek múltán Cseh Tamás lemezre énekelte az általam hajszolt dallamot. Egy 20 másodperces bejátszás erejéig meg is mutatta a youtube-on.  Ekkor jött az ahá-élmény. Ez az. Éppen ez a polgári ihletésű dalocska az, mely bennem immár nem Cseh Tamás, hanem grószi hangján szólalt meg.
Rövid áttekintésem arra példa, hogy a múlt darabkáiból előbb-utóbb összeáll a mozaikkép, mert íme, bizonyság, valaki a teljes hanganyagot feltette a netre, s a 60 éve elcsendesedett karácsonyi dal életre kelt. Bármikor bárki meghallgathatja, ha rákattint a lelőhelyre.
Pl. ti is, kedves olvasóim, így karácsonyra készülődve. Még várakozunk, de emberségünk már a karácsonyt célozza, az ünnep felé fordul.
A franciáknál pl. az a szokás, hogy advent elején beállítják a szobába a karácsonyfát, mely az idő előrehaladtával lassanként bontakozik ki teljes pompájában.
Kicsit erről szól ez a poszt is.
Elővételezi a bekövetkező ünnep ízét, egy lehetséges megközelítés formájában.         
https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ

Kellemes híreim vannak mára: Tücsivel tegnap este épségben kikerültünk a kórházból azzal, hogy semmi komoly a komoly fájdalmán kívül. A ma történései feledhetők, bár
kellemes eső csepergett,
kellemes bevásárlást tettünk az üzletközpontban, 24 l folyadékot fel se tudtunk cipelni, talán majd holnap, mindegy, hogy fent vagy lent tartjuk hűvösben.
Kellemesen érezte magát Tücsi egész délelőtt, csak délutánra erősödtek panaszai, melyet Lidocain kenőccsel enyhítettünk.
Kellemesen érintette a felismerés, hogy feltehetőleg a keményen való alvás segít a baján. Próbálkozott a parkettával, és jól érezte magát.
Kellemes délutánt töltöttünk nálunk vendégeskedő sógorunkkal, mindenféléről beszélgetve.
Kellemes 8 percet szerzett M. egy rövid epizód bejátszásával (Besenyő Pista bácsi a holdon).
Kellemes illatok áradnak a lakásban. A fiatalok süteménye készült el, s árasztja jó szagát.
Kellemes élményünk volt, hogy Leventécske 10 percnyi tartózkodás után olyan szépen, okosan játszogatott közöttünk, hogy öröm volt nézni.
Kellemesen érintett, hogy a délutáni imát nem zavarta meg senki, és rá tudtam koncentrálni arra, akiért szólt.
Kellemes volt az elfogyasztott fagyi is, csak utána vált kellemetlenné, amikor összeszólalkozott bendőmben a korábban elfogyasztott tejeskávéval.
Kellemesen érintett, hogy esgyé könyvében felleltem Örkény István 1956-os naplóját, melyet nem tudtam letenni, míg a végére nem értem. Érdekes az ő szemüvegén látni az eseménytöredékeket.
Kellemesen érintett, hogy heten lájkolták azt a Facebookra tett szövegemet, mely arra keres választ, hogy mi jár a fejemben:
„Ezt a feliratot a kórházban láttam egy ajtón:
Beteg WC
Hát gyógyítsák meg, a kutyafáját!!!”
Kellemes az is, hogy több kellemes élmény nem jut eszembe, mert ellenkező esetben éjfélig folytathatnám ennek a posztnak az írását.

A pápának Twitter-fiókja, nekem pápaszemem van. Nyolcadikos korom óta, tehát kb. 51 éve viselem. Ókulával az orromon ókumlálom a dolgokat.  Közülük az utolsó kb. öt évet szolgált mindig hű cselédként, mígnem kb. egy éve Móváron Ágoston unokára vártam egy kis padon és jó levegőn üldögélve, hogy véget érjen az a színházi előadás, amit több osztálynyi gyerek nézett meg egyszerre. Mivel piszkosnak ítéltem a lencséket, időmbe pedig belefért, elkezdtem módszeresen tisztogatni őket. Na, ekkor pattant el a fémkeret, vélhetően anyaghiba folytán. Immár levéve szemüvegemet, kerestem egy boltot, ahol pillanatragasztót árusítanak. Pillanatok alatt odaragasztottam az ujjamhoz a keretet, a kerethez a lencsét. Az ujjamat letéptem a keretről, szerencsére a lencséhez odaragadt a keret. Szerepet cseréltek: Ettől kezdve ugyanis a lencse fogta magához a keretet, s nem a keret tartotta meg a belefaragott lencsét. Ez persze mindegy is a relativitások korában. Csakhogy nem vetekedhet az (általam ismert legjobb) ragasztó sem a fém stabilitásával. Az eltelt időszak óta legalább ötször ragasztottam újra pápaszememet. Eljutottam odáig, hogy mint a guanó, egymásra rétegződtek az újabb ragasztóadagok. Utóbb igen keservesen tapadt össze a kétféle anyag. Ekkor láttam érkezettnek a csere idejét. 
Gondoltam, mise után felkeresem az egyik optikust. A tízkor nyitó kiesett a versenyből, a fél tízkor nyitót megjegyeztem, de a Flóriánban 9-től fogadtak. Itt kötöttem hát ki. Úgy gondoltam, az optikus megméri a dioptriákat, s ennyi. Készít egy másikat. Fizetek, majd érte jövök. Ám őt az is érdekelte, hogy kell-e cilinder, magas-e a vérnyomásom, s cukros vagyok-e. Gépezete mögé ültem, és tíz perc alatt kiderült, hogy ugyanaz a lencserendszer szolgál legjobban, ami korábban is alkalmaztatott. Így jutottam a kereteshez. Az újabb hölgy kérdezte, hogy mi az igényem.
Mondom neki, hogy szeretném, ha a feleségem továbbra is felismerne, tehát olyasmit keressen, mint ez a korábbi volt. Én nem látom magamat, így hát nem ez a vezér szempontom. Előhozott aranyat (tetszett, de kicsinek bizonyult), ezüstöt, de középen az orrnyereg fölött két íve volt (ezt utálta Tücsi a korábbi keretemben), és előhozott egy filigrán fekete tetejűt, amely alul nem is látszó damilban folytatódik. Ha színre nem is, de alakra hasonlít a korábbira.
Még megkérdezte, hogy színezze-e, akarok-e két évre szóló biztosítást kötni káresetre, s kívánok-e multifokálist, amely egy havi próba után visszavihető, ha úgy gondolom. Mondom neki, nem kísérletezem, gyáva vagyok ahhoz, hogy új lencserendszerhez szokjam, Mindenre nemet mondtam. Erre kétféle számítást végzett, mert vagy a keretből ad jelentős engedményt, vagy a lencsékből. Lefogadtam volna, hogy a lencsék győznek, mivel bifokális a szemüvegem. Így is lett. Így négyszáz forinttal még olcsóbb lett a termék. 
40 000-ből kétezret visszakaptam.  Ez a későbbi korok olvasójának ugyan nem jelent semmit.  Azt gondolom, hogy többre megy, ha ide írom. Havi nyugdíjam 20%-a.       
Szolgálati közlemény. Tücsi éjszakai hátfájdalmai miatt ma kora délután taxiba vágta magát, és a munkahelyéről a Honvéd Kórházba ment a sürgősségi ellátásra, mert nem szűntek meg a panaszai. Most este nyolc van, és még nem telefonált, hogy induljunk érte. Este hatig kitartottam mellette, egy EKG-n esett túl. Ennyit Tücsi és az EÜ helyzetéről.
Utóbb majd megírom, mi történt vele, hogy ott kötött ki. Egyelőre csak találgatjuk az okát.

A Helyi Téma c. lap azon témázik, hogy a Gyurcsány-kormány (álmomban se jöjjön elő) időjósa szerint elmarad a világvége. Szerintem sem lesz most világvége, de kit érdekel az, hogy szerintem mi lesz. 
Tehát ennek a kijelentésnek a reklámon kívül semmi értelme nincs. (Tudatjuk, hogy még nem tűntünk el a süllyesztőben.) És hogy miért nem mond semmit? 
Pro primo: Eddig még sose volt világvége, noha már elég sokszor kijelentették. 
Pro secundo: Ha mégis világvége lenne, a kudarcot már nem érné meg a Fletó-kormány időjósa, mert szétrepülne, megsemmisülne velem együtt, a világgal együtt. Tehát ilyet kijelenteni teljesen súlytalan és szamár dolog. Komolytalan foglalkozni vele annak, aki épeszűnek tartja magát. (A népi bölcsesség szerint minden szamár időjós.)
Ám mégis van itt valami. 
Egyszer csakugyan vége lesz a világnak. Ez a világegyetem természetéből fakad.
Vége lesz, mert 
létezik az entrópia, mert 
az égitesteknek keletkezési idejük van, koruk van, összeomlásuk is van, volt vagy lesz.
A természetes véget módosíthatja egy égitest váratlan feltűnése és becsapódása is, avagy a Föld belsejéből feltörő halált hozó anyagok, netán egy az emberek számára elviselhetetlen klímaváltozás.
A csoda éppen az, és erre kellene rádöbbennünk össznépice, hogy minden dekára kiegyensúlyozott a bolygónkon. Hívőként ezt úgy szoktam emlegetni, hogy a Földet nem a délkörök dongái, hanem az Isten kegyelme tartja fenn. Persze. Hiszen mindnyájan Isten kezében vagyunk. Az Ő Fia, a Mester pedig kijelentette, hogy úgy jön el a vég, mint éjjel a tolvaj. Senki se tudja sem a napot, sem az órát. Az Atya még a Fiúnak se jelentette ki. 
Így hát előfordulhat, hogy Szilvásy időjósnak se.

Egy kommentben olvasom: Egyik kedvencem a Guadalupei Szűz Mária. 
Isten látja lelkemet, Mária-tisztelőnek tudom magamat. Mégis van abban valami mosolyra fakasztó, hogy hányféle Szűz Mária létezik. Elkezdem felsorolni őket, de nem fejezem be. Mert nem lehet befejezni. A Mária-jelenések ábrázolásai ugyan eltérnek egymástól, s így keletkeznek czestochowai, lourdes-i, La Salette-i, medugorjei, stb. Máriák. Csak még néhány magyart teszek ide: A Kövi Máriát, merthogy az tőlünk mindössze egy HÉV-megállónyira van a Szentendrei úton a város irányában. De Makkosmária is a városban van, és még néhány. Máriapócstól Máriagyűdig, a győri könnyező Madonnától Feszty Masa Úti Boldogasszonyáig még igen sokféle Mária létezik csak Magyarországon. Rendben van. Az emberek fotói sem egyformák. A Mária-ábrázolások sem azok. Nagyon fontosnak vélem azonban tudatosítani, hogy ha kétezer féle ábrázolása volna is Máriának, mindegyik egy azon személy, az Istenanya, a Szeplőtelenül Fogantatott, az Istenszülő, a magyarok patrónája, aki a Föld még több mint 30 országának valamiképpen védőszentje. Csak kettőt emelek ki közülük: Szlovákia védőszentje a Fájdalmas Szűzanya, és Mária Mexikóé is.
Aki tehát megfogalmazta, hogy kedvence a Guadalupei  Szűz Mária, azt fejezte ki, hogy az a történet, amely az indián égi kalandjáról szól, s a mely belengi a helyi ruhadarabra festett Mária-képet, amelyről a NASA-vizsgálat kimutatta, hogy a kép színei nem a textilbe ágyazva léteznek, hanem mintegy fölöttük lebegnek, és fogalmuk sincs anyagi összetételéről, mibenlétéről, nos, ez az ábrázolás és történet állhat közel a kommentelő szívéhez.
Ám amikor azt imádkozzuk Maurice de Sully, Párizs püspöke nyomán – aki a párizsi Notre Dame-ot a 13. században elkezdte megépíttetni (és ahol először alkalmaztak az építkezéskor talicskát) –, hogy „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján”, akkor – bármely kegykép előtt tennénk, bármely kegyhelyen vagy éppen szobánk csendjében – ugyanannak a személynek a közbenjárását kérjük, a Theotokosét, az istenszülőét.
Más.
Megjegyzem, hogy ma van Luca napja. Két Lucát ismerek. Őket lsten éltesse! (és a többi Lucát is).

Korábbi híradásokból tudhatjuk, hogy XVI. Benedek elhatározta, hogy párbeszédet folytat a világgal az interneten keresztül. Első üzenete:
„Kedves barátaim, örömmel csatlakozom hozzátok a Twitter-en keresztül. Köszönöm a nagylelkű érdeklődéseteket. Szívből adom rátok áldásomat.” (@Pontifex).
Hozzá intézett kérdés: „Hogyan tudjuk minél jobban megélni a Hit évét mindennapjainkban?” 
A pápa válasza:
„A Jézussal folytatott párbeszéd által az imában;
Jézus meghallgatásával, aki az Evangéliumban szól hozzád; illetve
a Jézussal való találkozás által, aki jelen van abban, akinek szüksége van Rá.”
XVI. Benedeket több mint egy millióan követik a Twitter-en.
Délután a pápa válaszolt egy újabb kérdésre: „Hogy éljük meg a Jézus Krisztusba vetett hitünket egy remény nélküli világban?”.
Válasza: „Azzal a bizonyossággal, hogy aki hisz, soha sincs egyedül. Isten az a biztos szikla, akire építhetjük életünket és szeretete mindig hűséges.”