Mickey webnaplója

1. Évek óta sandítok az üzletközpont-kártyájára. Igazán most se tudom, hogy hasznos-e?
- A kártyadíj egy évig ingyenes, egy év múlva 3300.  
- Kedvezményt ad vásárlások alkalmával.  Havonta másra. Saját márkájúra nem.
- Nézzem folyamatosan a kedvezményes árukat/árakat, mint Jól járt János?
- Nem torzul el látásmódom, miszerint a pénz csak egy megtűrt, mert szükséges rossz?
Mindenesetre megkaptam a jobbfajta viaszosvászonból készült kínai focilabdát, mert mindjárt 10 000-ért vásároltam (csupa olyasmit, ami mindig kell, és elég drága, hogy ne kelljen sokat cipelnem). Szoknom kell a kupeckedést, noha ellenérzésem van iránta.
Kijövet a kocsiban kb. 70 fokos forróság várt rám. Így vezettem haza. eltettem a paksamétát, s várom a kártyámat.
2. Tán emlékeztek rá, néhány napja Marcell atya könyvéből jegyzeteltem két részben. Bevallom, engem a leginkább ama megállapítása ragadott meg, hogy „nem véleményezi, hanem szereti fele barátait”. Nem is olyan könnyű ez.
Minap közel lakó ismerősöm keresett meg, hogy valameddig naponta kertészkedjem, amennyiben a lakrészük előtti gyepet távollétükben locsolgassam. Lakrészük előtt jó nagy a gyep.
A munkálatokhoz a hosszú gumicsövet ki kell kotornom a pincéből, rácsatlakoztatni a kerti csonkra, vacakolni a csonk kinyitásával, beállítani az esőztetőt, és másfél órát zuhanyoztatni a gyepet innen, majd másfél órát amonnan – önként és dalolva. Mondom, nem is olyan könnyű szeretni.
Valamikor ez gond nélküli cselekedet volt, és megszokott napi rutin. Ma már nem az.
A műanyag-gyorscsatlakozó kopott, az erős vízsugár ledobja, s fröcsköl ezerrel – eszet lenül. A talajba kell szúrni az automatát, mely nem akar merőlegesen állni. Nosza, kapott is a szomszéd ablaka, nem is keveset. Hála Istennek, zárva volt. Próbáltam beállítani az esőztetőt kisebb nyomásra. Csak remélem, hogy a pincerekeszek nem áztak be a szellőztető rézsútos rácsai mentén.
Már ezelőtt húsz évvel se én locsoltam a ház körül, hanem kisfiam, akivel immár alig látjuk egymást.
Tehát jó húsz éve teljesen elidegenedtünk egymástól – én és a locsoló-berendezések.
Mondanom se kell, hogy sortom, trikóm, merő víz lett, s azt se kell bizonygatnom, hogy a hatalmas forróságban ez zavart a legkevésbé.
Magamról nincs kép, mert locsoltam. Fiamról van. A gumicső ugyanaz.

Szolgálati közlemények: Budapest ezüstérmes. Azt aranyat Bagdad vitte el. Nem csigázlak tovább. Bp volt ma a világ második legmelegebb fővárosa. Éreztem.
Barátunk, Széll Vince fia, Széll Domonkos indul a londoni olimpián. Evezős.
Hajrá Domi, az aranyért!!!

Ígéretemhez híven délelőtt elvittem az Újszövetséget a KönyvMegállóba.  Ám a mohóság bűnébe estem, és ismét két könyvet hoztam el, egy gyermekkönyvet, melyben a nagyanyó meséli el, hogy hogy is volt akkor régen (Donászy) és egy családtörténetet (Ferdinándy  M.).  Tudom, a garázsban tartjuk azokat a könyveket, melyek ugyan hasznosak, de nekünk immár szükségtelenek. A garázs fémajtaja mögött ez idő szerint kb. 45 fok meleg van. Így megvárom a cserekönyvek kicipelésével az idő megenyhülését. Három helyen néztem meg a citrom árát: 800 és 600 között ugrált a kilós ár. Mind drága. Azért vettem 3 db-t Tücsinek. Azután be a postára, ahol egy szerény légkondi vívta reménytelen harcát a forrósággal. 
A kép a szokásos.
Két ablak működik – azonos funkcióval. A személyzet harmadik tagja székhez kötött. Ő a biztonsági őr. A sor pedig a szokásos. A távolabbi ablakhoz azok állnak, akik már végigállták a sort, és most elöl ketté válnak: párhuzamosan felváltva odalépnek.
Ez így igazságos.
Ám nincs ez az igazság kőbe vésve. Újonnan érkezők értetlenkednek két másodpercig: Minek áll itt ez a tíz ember, mikor amannál az ablaknál csak ketten állnak. S hamarjában feldúsítják a másik sort tenmagukkal. Utóbbiak igazsága az, hogy normális ember nem áll oda, ahol tízen állnak, inkább abba a sorba igyekszik, ahol alig várakozik egy-két ember.
Nos, a hosszú sorban állók ki nem mondottan azt az elvet követik, hogy egy ide-egy oda azok közül, akik elöl állnak. Az utóbbiak meg az asszertívek. Nézik saját érdekeiket, és valamiért nem kívánnak tudomást szerezni a másik logikáról.  És hamarabb végeznek, mint amazok.
Látszólag.
Valójában igen-igen le vannak maradva.            
Nemcsak a sorok öltöttek párhuzamos képet. Magam is készítettem egy fotót az árnyékoló madzagjairól ellenfényben. A két spárga nagyjából párhuzamos, és egyre kócosabb. Majd mutatom a felvételt. Címük: A párhuzamosak végtelenül szőrösek, ill.: A párhuzamosok keresik egymást.
Ám az alaptétel: a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, számomra két kérdést vet fel: milyen hosszú a végtelen, ill., hogyan találkoznak a párhuzamosak a végtelenben? Mitől párhuzamosak, ha találkoznak?
Nem akarom megtalálni a jó válaszokat.
Ahhoz most túl meleg van.

Az emberek kétfélék. Közülük egyeseknek van kutyájuk, másoknak (ketteseknek) nincs. Akiknek van kutyájuk, azok számára leegyszerűsödik az ételmaradékok feldolgozása. A maradék a kutyát illeti. Romlott étel persze „a kutyának se kell”, de legalább a felesleget felfalja. Így őt táplálja, az emberek pedig rávethetik magukat a frissebb élelmiszerekre.
Mivel nálunk nincs kutya, magam pusztítom el a megmaradt ételeket elhalálozási (keletkezési) sorrendben. Az a baj ezzel, hogy nem mindig annyi marad, amennyi elégséges volna az egészséges étkezéshez. (Tovább eltartani pedig veszélyes a romlandó kajákat.)
Két vonatkozásra emlékezem kisgyerekkoromból. Ez egyik a címbeli nóta, melyet anyánk énekelt mosolyogva. Onnan a felismerés, hogy mondandója hajaz az enyémre: „Akinek nincs kutyája, maga” esz meg mindent. (Inkább pocsékba menjen, mint kárba – szól a közhely.)
A másikat én szajkóztam szüleim és keresztszüleim örömére. Ez felsorolás volt, mely arról szólt, hogy a kenyér héját kinek kell megenni. Így szólt az én „gyerekszáj”-am: „Nem a mammama híja ham-hamm, hanem az anuna híja ham-hamm. Nem az anuna híja ham-hamm. hanem a huhhuhu híja ham-hamm. [szójegyzék: mammama=nagymama, anuna= anyuka, huhhuhu= kutya, híja=kenyér héja, a ham-hamm jelentését mindenkinek a fantáziájára bízom.]
Úgy látszik, egy idő óta „átmentem huhhuhuba”, mert az utóbbi időkben igen gyakran híja ham-hamm.

Akik nem haltak bele az előző napi gondolat- és élménytöménységbe, azoknak íme a folytatás. Ezúttal a boldoggá avatásra váró Marcell atya gondolatfoszlányainak a befejező része. Hadd említsem meg, hogy a naplóbeli feljegyzések a Rákosi- és a Kádár-korszakban keletkeztek. Azért fontos ezt kiemelnem, mert semmiféle utalás nincsen bennük arra, hogy az ateisták így, a párt amúgy...
– Jézusom, szeretlek zsábámmal, gyengeségemmel, da nagyon a süketségemmel, a kedvezőtlen időjárással, … megaláztatásaimmal, rossz természetemmel, minden jóval, irgalmasságoddal, mit szüntelenül adsz. 164. o.
– Jézus Bossis G.–hoz:
– „Beszélgess Velem! Nincs az az imádság, ami ennél jobban tetszene nekem!”
– Ezért az egy fohászért: »Jézus Szentséges Szíve, irgalmazz nekünk!« – több kegyelmet adok, ha szeretettel mondod, mint akármilyen gépies imádságért.”
–  „A jó szándék nélküli cselekedet olyan, mint a test lélek nélkül.” 165. o.
– Keresztes Szent János: „A tiszta istenszeretet egyetlen indulata többet ér, mint az egész anyagi világ.”
– Az önszeretet hamisít, fertőz. Amikor kész a teljes tisztulás? – Fahasáb a tűzben. Érdemes volna kizárólag erről tartani lelkigyakorlatot. 171. o.
– Syracusai könnyek: …tavaly a kórházban a krízis éjszakáján  valaki odalopta a syracusai könnyekkel áztatott vattát az utolsó óráit élő beteg szívére. Észre sem vette akkor. És az anyai könny öreg gyermeke – megmaradt. Él! 180. o.
– Nagy Szent Teréz magyarázza övéinek: „Isten bennünk lakik”, s így biztatja őket: „Aztán, leányaim, az Isten szerelmére, ne hagyjátok Őt magára!” 193. o.
– Keresztjeink: Hol vannak? Mindennapi életünkben, környező felebarátainkban, emberi természetünkben. 195. o.
– Jó tanácsok a lelki ember számára a mai élet hajszájában:
Legyen mindig kéznél az evangélium, az Apostolok levelei! Mindennap egy keveset olvasni belőlük…Kempis Krisztus követése. Egy-egy mondatot elolvasni. Gyakran végiggondolni a keresztút stációit, akár villamoson, a Szűzanyával együtt. … Mindig szeretetben élni, és szüntelenül tenni a jót. 196. o.
– Gyönyörű élmény volt! … Egységben a Szűzanyával. Sokáig gyönyörködtetett. … Mi egyesít gyorsan, biztosan Istennel? … A szerzett, a kiharcolt, vagy kikönyörgött szemlélődés.
Ezer példa van rá!
Gondold el a szerelmeseket! Nézik hosszan egymást, majd befalják testüket, lelküket, szívüket. Kész a szerelem, amely egyesít és lesz belőle – házasság. Először eljegyzés, mindenről és mindenkiről való megfeledkezés, ráfeledkeznek egymásra, megszerették egymást, egyek lettek, lélekben azután testben! Mert szemlélték egymást – összeolvadtak, szoros egység támadt két lény között. Egy lett a kettő! Szemléld gyönyörködve a természetet. A tengert, a tájat, egy leszel vele. …
Szemléld a kisgyermeket. Anyja elvész szeretetében. Bolondulásig szereti gyermekét. Egyek lettek.
S vidd át a lelki életre: én és Isten, egy vagyunk, egybe tartozunk, átömlünk, mint a szivacs a vízbe, mint víz a szivacsba – egy lesz vele. … Ez a végcélja az emberi életnek, a Színelátás.
– Mi a szemlélődés Ker. Szent J. szerint: „állandó szerető tekintet, figyelem Istenre.” A szerelem lobogjon a szemedben, és mindezt igyekezzél állandósítani. (rövidítésekkel) 198–199. o.  
– Emerson: „A mi állapotunk tragédiája, hogy  rosszul csináljuk a jót, és nem jutunk el odáig, hogy a jót jól csináljuk.” „A tisztának minden tiszta.” 204. o.
– Gyors kurzus a gyakorlati lelki életre: Ne szeressem, ne keressem soha önmagamat!
Szeressem, keressem mindig Istent és a felebarátomat! ... Minden azon múlik, hogy a lélek fölemelkedése, Istenhez kapcsolódása megtörtént-e. S hogyan. Ha bekapcsoljuk a villanyt, már világosság ömlik el előttünk. 214. o.
– Jézus mondta Sienai Szt. Katalinnak: „Gondolj Rám, és Én gondolok rád! Foglalkozzál Velem, és Én foglalkozom veled!” Magasztos fogalmazásokra nincs szüksége Jézusnak! Hanem a puszta rágondolásra! Zsoltár: „Az Úrban leld gyönyörűségedet, s szaved óhaját megadja neked.”
Bármit kértek a nevemben – mondja az Úr, Atyám megadja nektek. Hagyja magát befolyásolni az Isten. 215. o.
– Az imát addig gyakorolni, míg egészen bele nem melegszünk. Ez a bekapcsolódás a természetfelettibe mindent megér. 216. o.
– A keservesen nehéz lelkiállapotban, de mégis kitartóan végzett szeretetgyakorlat tíz, sőt száz olyan szeretetgyakorlat értékével is vetekedhet, melyeket érezhető lelki vigasz állapotában végeztünk.
Az eszközök eszköze az imádság. Éljünk a jelen pillanatnak, anélkül hogy törődnénk a következő perccel. 228–229. o.
– Azért olyan egyszerű Istent szeretni, mert Ő maga a Szeretet. Így hát egyszerűbb valaki vagy valami nincs Nála.  233. o. (Ugyanezt gondolom én is, és még oly sokan.)

Ígértem, hogy beszámolok Marcell atya naplójegyzeteiről, ha végigolvastam. Most megteszem, de nem beszámolok róla, hanem megidézem könyvének azokat a gondolatait, melyek valami miatt újszerűek voltak számomra, vagy mert ugyanúgy látok dolgokat, mint ő.  A kármelita atya gondolatait nem teszem idézőjelbe, hiszen a naplója alapjában véve saját megfogalmazásait tartalmazza. Idézőjelbe kerülnek a Mester, s a szentek vagy gondolkodók kijelentései. A saját megnyilatkozásaim ritkák, s valamennyi zárójelbe került. A gondolatok után megadom az idézett könyv (Kisboldogasszony csillaga, SZIT, Bp, 1987.) oldalszámait.  Akit érdekel a szemlélődés, mint téma, fogjon elolvasásához, aki pedig „zöngicsé”-nek tekinti, mint J. Steinbeck egyszerű kritikusai (Kék öböl), az az itt következő két bejegyzést ugorja át.
A többieknek hasznos „szürcsölést” az éltető szövegekből!
Incipiam: 
– Az ember Isten képmása. Az Isten csupa lélek. Úgy leszek a képmása, ha énbennem teljesen a lélek uralkodik. 35. o.
– Önkiüresítés. Mit adhatunk áldozatul? 
Megbecsültségünket, tekintélyünket, pihenésünket, kényelmünket, éjszakánkat, ízlésünket, elgondolásainkat. Legkedvesebbjeinket, könyveinket, megszokásainkat, terveinket, testünket, erszényünket, birtoklásainkat. 36. o. 
– Ha megláthatjuk az Ő szeretetét a falevélben, miért nem látjuk meg az emberben? 40. o.
(Én ezt így fogalmaztam: Attól, hogy a hangyát nem tapossuk el, még lehet, hogy az embereket igen.)
Szt. Gertrúdot a megkérlelő imádságra tanította az Úr. Azaz az imákat és a jó cselekedeteket azzal a szeretettel egyesítjük, amelyből az Isten emberré lett, s ekkor nemcsak a büntetés marad el, hanem a megkérlelők jutalmat is kapnak. 49. o.
– Pál írja: tövist kaptam a testembe. A tövis, valamiféle állandó testi betegség, és nem tisztátalan kísértés. 50. o.
– Aszkézis: Abbahagyni, amikor szenvedélyessé lesz a dolog, evés, ivás, olvasás, nézés, hallás. 51. o.
– A hit remény, szeretet gyarapodása Keresztes Szt. János szerint: „Engedd, hogy parancsoljanak neked, hogy oktassanak, hogy rendelkezzenek veled, és tökéletes leszel”. Ez a teljes én-megtagadás. 52. o.
– Bossis Gabriellát így tanította az Úr: „Könyörögj a bűnösökért! De az igazakért is könyörögj, hogy szentek legyenek. … És ha sokan szentek lesznek, megváltozik a föld színe… Néhány szent elég, hogy megmentsen egy egész várost!” 72. o. (Bp. megmentésére hány szent kell? – kérdem én.)
– Mindenkiről megvan a véleménye! – mondják. Nekem ne legyen véleményem senkiről – csak szeretetem legyen. 80. o.
– A gonoszok, nem tudják, mit cselekszenek. Hozzáteszem: Főképp nem tudják, mi vár rájuk. Ha tudnák, ha látnák a poklot.  81. o.
– Bernanos írja A Sátán árnyékában: A bűn „un déicide” – Isten-gyilkosság, döbbenetes misztérium.
(Ha Krisztus szenvedésére és halálára gondolok, teljesen logikus Bernanos megállapítása.)  94. o.
– Jézus Bossis G.-nak: Ha örömeiteket, szórakozásaitokat mind Nekem ajánlanátok, kevesebb megpróbáltatást küldenék rátok, hiszen csak azt akarom, hogy egyesülve legyetek velem. Ne csak akkor jöjjetek hozzám, ha valami baj szakad rátok: gyertek mindig. 98. o.
– Ha a természet megszólal, az is az Én hangom. Uo.
– Spencer a minimalista: Miért utazik harmadik osztályon, és nem elsőn vagy másodikon? – kérdezték az angol konvertitát, Spencer Ignácot. Azért, mert nincs negyedik osztály. 107–108. o.
– P. Marcell életérzése: Minden stációnál egybeforrtam Jézussal, az ő folytatása lettem. Az utcán, a villamoson, és mindenütt Ő látta és szerette belőlem (kiemelés tőlem) az embereket. Már nem tudtam megítélni az embereket, az öltözetlen nőket, a közömbös, meg lótó-futó embereket, senkit és semmit, csak szerettem mindent és mindenkit. Jézus élt bennem, s Ő látott, szeretett, bocsátott meg, értett meg, nézett el mindent, én pedig átéltem: Érte, Általa, Benne van minden. 119–120. o.

– Két világ: Van Pokol, csak az Igazság birodalma, ahol nincs szeretet. Az Igazság Szeretet nélkül Pokol. Az Igazság és Szeretet együtt: ez a Mennyország.  126. o.
– Az a tárt kar, mely a Kereszt felé fordul, a lélek megnyitása a szenvedésre… Míg eltolom a szenvedést, addig elviselhetetlen. Mikor elfogadom, megenyhül, és amikor szeretettel átölelem, felmagasztosul bennem. … A legjobban szeretsz, amikor elhagynak erőid, de elestedben is igent mondasz.  130. o.
– Ki vagy Te, Uram, és ki vagyok én? (Ezt a kérdést én is fel szoktam tenni.) 141. o.
– Minden külső és belső érzék rakoncátlansága ellen (fantázia, kíváncsiság stb.) azonnal megindítani az ellentámadást. Ropogjon a géppuska! ... A csúcs magas, az élet, az idő rövid! Ha nem megy, csak emelgessük a lábunkat, és hívjuk Anyánkat (Kis Teréz hasonlata: kisgyermek a lépcső alján) 149. o. 
– Máriát csak egyszer kell nagyon szeretni, csak egyetlen egyszer – ezt Ő nem fogja elfelejteni. Mindent elkövet, hogy fiát talpra állítsa: Isteni Fiával feltámasztatja halott gyermekét. 151. o.
– „Az az igazi különbség a tudomány és a bölcsesség között, hogy a bölcsesség értelmes ismerete az örök dolgoknak, a tudomány pedig ésszerű tudása a mulandóknak.” (Szt. Ágoston)  157. o.
– A pénz: stercora diaboli: az ördög szemete. A hiúság, a fölény.  160. o. (Az általam igen szeretett jezsuita P. Babos szerint „a pénz az ördög ganaja”.)
– A bukott angyalok pótlására teremtette Isten az embereket. (Hm.) 160. o.
Vége az első résznek.

Elhatároztam, hogy nem beszélek többet idén a kánikuláról. Ha ezt végigvinném, ez volna az igazi indifferencia.
Nagyjából sikerül is persze.
Reggel a HÉV-hez vittem Tücsit. Mondom neki, milyen szörnyű sora lehet azoknak a munkásoknak, akik a pörkölő napon kínlódnak a sínpálya rendbetételén. Merthogy áll a forgalom egy-egy szakaszon pályakarbantartás miatt. Hozzátettem: Lehet, hogy mi nem bírjuk ki élve a kánikulát, csak a remény.
Miért?
Mert a remény hal meg utoljára.
A lakás már éjjel sem hűl 25 fok alá.
Naphosszat kergettetjük a levegőt körbe-körbe a propellerarzenállal.
Nem igazán van kedvem lefeküdni.
Tegnap este még éjfél előtt, de már az EB-döntő után (a spanyoloknak szurkoltam, s lám!) készítettem néhány felvételt az éjjeli holdvilágos szobabelsőről. Egyik címe szerényen: „Csend vala felleg alól szállt fel az éjjeli hold. ” (Ugye Kölcsey Huszt) Ld. fotóim 2012.2
Ha befejeztem Marcell atya naplóját, néhány eredeti gondolatot kiemelek belőle.

Ma reggel véletlenül rábukkantam egy tavaly november 19-én írt fájlomra, megnéztem a blogom, feltettem-e, de nem. Azon a napon egészen más anyag került a netre. Pedig jó kis írás. Legyen hát akkor ma ez a poszt. 
Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen!
Remélek, Uram, segíts reménytelenségemen!
Szeretlek, Uram, segíts szeretetlenségemen!
Ha skálán ábrázolom, az isteni erényekhez kötődésünket, 0 és 1 között táncoló értékeket kapok.
A Márknál szereplő evangéliumi jelenet egy az epilepszia tüneteit felvonultató megszállott fiúról szól, akit csak Jézus tudott meggyógyítani. Rövid párbeszéd alakul ki a fiú apja s a Mester között: Ha van valami lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk – így az apa.
Ami a lehetőséget illeti, minden lehetséges annak, aki hisz – válaszolja Jézus.
Az apa fent idézett mondata szerint hite nem volt 0, mert akkor elismerte volna, de 1 sem, mert akkor nem kérte volna Jézus segítségét ahhoz, hogy hitét erősítse.
0 az ateista hite, ha van egyáltalán ilyen ember. Persze, van, veted ellene, és igazad is van, de mondják, hogy a zuhanó repülőgépen már nincs ateista, sem a süllyedő hajón. Isteni erény a hit. Egyedül Jézusé volt 1, azaz 100%-os. Tettei és hite teljes fedésben voltak egymással. Az övé tán már nem is  hit, hanem biztos tudás.
Mi hiszünk, mint a vízen járni kívánó Péter, és kételkedünk, mint a hullámok tarajától megriadó Péter.
A három nyitó mondat közül a két utóbbi az én betoldásom. 
A teljesen reménytelen, ha van ilyen, kapja a 0 értéket. Ki reménytelen teljesen? A végső kétségbeeső, akinek senkihez és semmihez nincs bizalma. Ez öngyilkos mentalitás a javából.
1 körüli értéket kapnak az ártatlan gyermekek, akik teljes bizalommal tekintenek felnőtt hozzátartozóikra az első csalódásokig. Ugyanígy ekörüli értéket képviselnek a jegyesek, akik mindent a másiktól remélnek, akik az önfeledtségig mindenben teljes bizalommal függnek a másiktól. Egyet a Mester kap, aki a Getszemáni-kertben is teljes reménységgel fordul az Atyához: Ha lehet, vedd el tőlem ezt a kelyhet, mindazonáltal ne az én akaratom valósuljon meg, hanem a Tiéd.  (Ezt követően erősítik meg az angyalok.)
A 0 szeretet ördögi: lényege a gyűlölet, a tagadás, a széthúzás és az ellentmondás, a rombolás. Teljes szeretete az Istennek van. Ő az 1. Egy a háromságban, egy az önkiüresítésben. Isten maga „a szeretet” (1Jn 4,9), aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn 3,16) Továbbá: „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)
Ha önmagunkba nézünk, igazságosan be kell látnunk, hogy 0 és 1 között lavírozunk hitben, reményben és szeretetben. Most Isten fiainak hívnak, és azok is vagyunk. 
Reménykedjünk benne, hogy azok is maradunk. Ha tetteink ráerősítenek erősödő hitünkre, akkor megmaradunk a szeretetben, s egyre közelebb kerülünk ahhoz,
Aki maga a Szeretet.

Rendes mesecím. Olasz. Mármint Fibanocci. Aki matematikus volt. Ő foglalkozott azzal a sorozattal, melynek elve: az előző számot hozzáadom az őt követőhöz:
0+1=1; 1+1=2; 1+2=3; 2+3=5; 3+5=8; 5+8=13; 8+13=21; 13+21=34; …etc.
Nem fogom itt bemutatni azt a speciális csigavonalat, mely a fenti elvből következik, akit érdekel, megnézi magának a google-n. Az benne a zenebona, hogy a csigavonal a természetben a sík két irányában indul, azaz jobbról balra, és párhuzamosan balról jobbra. És nem is egy csigavonal, hanem a középpontból sarjadva, annak a környezetéből egyre több csigavonal indul. Ez a természet leggyakrabban követett elve.
Nézzünk néhányat. Eme elv szerint szaporodnak a nyulak, a méhek. Ezt a törvényt követik a növények szárelágazásai. Ezt sok virág magképzése. Sorolhatnék sokfélét. Pl. a bakszakáll, pl. a napraforgó. Mivel ma reggelre három szál, korábban a balkonládánkba köpött nyers szotyolamagból kikelt növény virágot hozott (felettünk lehet valakinek „aranyhöri”-je), lefotóztam az egyik gyönyörű virágot. Hűséggel mutatják a két irányban induló Fibanocci-sorokat. Én meg mutatom a fotót.
És most következik egy másik mese, az én mesém: Gyorgyovich és felmenői.
Volt nekem két szülőm, négy nagyszülőm, nyolc dédszülőm, tizenhat ükszülőm, 32 szépszülőm, 64 ószülőm: ez eddig hét emberöltő. Egy emberöltő kb. 25 év. Krisztus ideje óta 80 emberöltővel számolhatok.  A 2, 4, 8, 16, 32, 64, 128, 256, 512, 1024 sorozatot folytatva egy 23 jegyű számot kapok, amely talán a száztrilliárdos nagyságrend. Gondoljuk meg: Billiószor billiónál is több.
Na, ez aztán a nonszensz. De hát színtiszta matematika – volna, ha egy turpisságot felednék. Azt, nevezetesen, hogy egy-egy valaki sokunknak őse. Ez vezet ahhoz a felismeréshez, hogy egymásnak rokonai vagyunk. Azok vagyunk, mert számos ősünk X-nek, Y-nak, Z-nek is az őse. Így hát
nem idegen tőlem
ő se,
meg ő se,
mert neki
és nekem
ugyanaz az  
őse.  
Neki és neki is vannak közös ősei
Akkor is, ha egymásnak nem ismerősei.   
Lazításképpen egy vicc:
Két informatikus hallgató beszélget:
- Tudod hány lány lakik a kollégiumban?
- 1024.
- Ez biztos?
- Persze. Kettő a tizediken.

Tegnap volt Mátyás unoka 15 éves. Tücsi szokása szerint meggratulálta esemesben. Én szokásom szerint nem, pedig hát csakugyan Isten éltesse legidősebb unokánkat. Viszont eszembe jutott, hogy a tizenöt éves kapitányról könyvet írt a francia Jules Verne (Un capitaine de quinze ans). Poén lett volna időben szólni Éváéknak, hogy vegyék meg Matyinak a nevünkben, majd megfizetem az árát. Poén lett volna, mondom, de elmulasztottam ezt a poént alkalmazni ezelőtt 13 évvel is, amikor saját fiunk volt tizenöt.
Mit tegyek? Akkor nem gondoltam rá.
Számítógépemet az északra néző félszoba franciabalkonos ajtaja mellé helyeztük el korábban, mert itt van egy olyan kuckó, ahol nincs útban senkinek gurulós székem és a PC. (Ahogy mondják, innen nem lehet kiutálni.) Kellemes északi szellő fújdogál, és ez jó. Nem siettetem a beígért kánikulát. Ameddig lehet, szellőztetünk. Mindenütt hőmérőket helyeztünk el. Így ellenőrizni tudjuk, hogy a déli fekvésű erkélyen és a benti helyiségekben hány fok van. Ha kiegyenlítődik a benti és a kinti, kezdjük zárni az ajtókat, ablakokat. Csak a szükséges légcsere mértékben engedjük be a kinti forróságot.
De úgy látszik manapság már kevés a kinti árnyékoló, kevés a déli oldalon mindenhová felszerelt fémredőny. Valahogy – a szúnyoghálón J – átjön a forróság.
Így szégyen ide, környezetvédelem oda, gondolkozunk klíma felszereléséről. A szélsőséges időjárást nem mi idéztük elő, de muszáj ellene védekeznünk. És egyelőre nincs energiakímélőbb ötletünk, mint a szükséges mértékben visszahűteni a benti ájert.
Legközelebb dombba fúrjuk a lakásunkat.
Mennyibe kerül mostanában egy domb? És mennyibe egy belefúrandó lakás?

Replika, avagy kommentek kapásból
Az alábbi bölcsességek ma érkeztek e-mailben. Elgondolkoztam rajtuk, de nem túl hosszasan.
1. Az élet olyan, mint a zongora: hogy végül mit hozol ki belőle, csak attól függ, hogyan játszod (sic!).  
Én pl. gyerekkoromban egy kétforintost ejtettem a billentyűk közé.  Soha többé nem tudtam kihozni belőle – a pénzt.
2. Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben. (Roosevelt) 
Komment: Úgy hívják őket, hogy szívtiprók. (Gyorgyovich Miklós)
3. „Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”
Ha így van, miért nem szeretnek?
4. Az anya a család szíve és mosolya a zsívverés.  
Nem tudja, valaki véletlenül, mi az a zsívverés? Nem emlékszem, hogy 65 év alatt zsívvertem volna valakit, vagy hogy engem vert volna valaki zsív.
5. A boldog élet tartalma nem a vágy, hanem a szeretet.
Most megfogtál.
6. Az egész élet összefügg, semmi olyan nem történik, aminek ne volna értelme. 
Nem igaz. Az életben történő értelmetlenségeknek nincs értelmük.
7. Boldogok, akik lenni is tudak, nemcsak tenni. 
Lenni vagy tenni, ez itt a kérdés. (Hamm lett)
8. A bölcs ember a jó dolgokat megőrzi emlékezetében, a rosszakat veszni hagyja.
A múltat végképp elsöpörni… Nem jött be. Marad még a közhely: csak a szépre
emlékezem. Tapasztalatból mondom: nem igaz. A csúnyára is emlékezem. És ez nem baj, így a jelenben könnyebben kerülöm el a csúnyát.
9. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon. 
Igaz. A kivégzésre váró az akasztófa alatt legszívesebben mindenkitől független szeretne lenni. (Bocs az akasztófahumorért.) Ami pedig a tartozást illeti, jobban szeretnék a rokonaimnak tartozni, mint az IMF-nek.
10. Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb az életünkben, mikor már elveszítettük.
Gyanítom, nem igaz. A legfontosabbat a halál se veheti el tőlünk. Ez volna az a szeretet, melyet valahogyan sikerült megélnünk.
11. Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. 
Sokan mások is elfelejtenek élni. Csak sorolok ilyeneket: Akik éjjel-nappal robotolnak, akik végigolvassák életüket, akik halálukig tanulnak, akik éjt nappallá téve a pénzt hajszolják, akik reggeltől estig a katalógusokat bújják, hogyan járhatnának még jobban anyagilag…
12. A legfőbb bölcsesség az, ha valaki tudja, hol és hogyan találja meg, amire az adott pillanatban szüksége van.
Mutass egy ilyet! Apropó. Akadnak olyanok is, akiknek szinte semmire sincs szükségük, pl. a remeték, pl. a fakírok, pl. a szentek, pl. a fantasztikusan gazdagok. Bár utóbbiaknak az élete hótt unalmas lehet, és alighanem hiányzik nekik a szegénység. „Nem is kicsit!” Na, ki mondta?
13. Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, mely felrázza, ami után más életet kezdhet, és új céljai lehetnek, ami után ismét szépnek látja a világot. 
Aki forradalmakat, háborúkat már átélt, tudja, hogy ezek a várakozások szépek, de csupán illúziók. Újra jönnek hanyatlások, újra tápászkodások, egészen a sírig.
14. Szegények azok, akik nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágnak.
Szegény gazdagok, gazdag szegények. Vö. még 12.-re adott válaszom.
15. A múlt nem fontos egyesek szerint, de az élet legfontosabb része az, mivel ebben van minden; minden, amit átéltél, ami miatt boldog vagy és minden szomorúság, amiből tanulhatsz.
Igen, a kommunisták szerint végképp el kell söpörni a múltat. De nem lehet.  Egyébként a jelen a legfontosabb, mert a múlttal semmit sem kezdhetsz, a jövőt meg lehet, hogy nem éred meg. Akik fájlalják, azok a történészek, mert ha nem fontos a múlt, akkor ők lényegtelen dolgokkal töltik egész életüket. Vigasztalódjanak! Nincsenek egyedül. Vö. Prédikátor könyve: Minden csak hiábavalóság.
16. A bölcsesség nem valami állomás, ahova megérkezel, hanem ahogyan utazol ezen az úton. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat.
Ha éjszaka utazol, akkor se látod, akár lassan, akár gyorsan haladsz. Ha nappal utazol, és történetesen te vagy a sofőr, a legjobban teszed, ha nem is vagy rá kíváncsi, hogy a táj hogyan suhan el melletted, mert lehet, hogy fának ütközöl, és halálnak halálával holsz.
17. Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent.   
Egy homok szemben. S már nem is látsz semmit, nemhogy a világot. Ha tanácsolhatok valamit én is, a vadvirágban lásd meg a vadvirágot, a fénylő égben a fénylő eget. Én már igen sokszor felnyitottam óráimat, s nem találtam benne az örökkévalóságot. Viszont a végtelent csakugyan képes vagyok a tenyeremben tartani. Volt is rá eset, hogy körlapot tartottam a tenyeremen. S mint ismeretes, a kör végtelen.
Örüljetek! Abbahagyom.