Mickey webnaplója

Béke a völgyben
Fáradt vagyok és elcsigázott
Magányosan utam végén járok
Míg az Úr nem szólít magához
Bár a reggel csupa fény
De a lámpás mindig ég
Mert az éj, mint tenger, oly sötét
Béke vár a völgyben rám
Örök béke nemsoká’
Béke a völgyben,
s az Úr vár rám
Nincs több baj és szomorúság,
A fájdalom távol jár
Béke vár a völgyben rám
Örök béke nemsoká’.
(Thomas Dorsey verse nyersfordításban)

Mi közöm hozzá? – kérdezheted, mire azt válaszolom, hogy több, mint gondolható.  
1956-ban tíz éves voltam.
1956-ban Nyugatra menekült apám húga családjával.
1961-ben magnónk lett, egy Mambó (9,5 kg), húsbavágó, acélbetétes műanyag füllel.
Kb. ez idő tájt kaptunk néhány szalagot az USA-ból a rokonoktól csupa Elvis Presley-számmal.
Közöttük volt a Peace in the Valley című és témájú szomorkás dal is, melyet nagyon szerettem. Ám azt csak idén tudtam meg, hogy Presley Ed Sullivan egyik 56-os műsorában felhívta a világ figyelmét a magyarok élethalál harcára, melyet a kommunista SzU-val vívnak. Ezen az esten a tévé nyilvánossága előtt elénekelte a magyaroknak ezt a dalt, és felszólította a jenkiket, hogy gyűjtsenek adományokat a kis nemzet megsegítésére.
Mivel dokumentálva van a dolog, nincs kétségem az iránt, hogy megtörtént ez a csaknem egyedülálló eset.
Igen kevesen vették a fáradságot Nyugaton, hogy jó szót szóljanak a forradalomról.
Ezen kevesek között volt Presley (Európában pedig pl. J. Cocteau, és A. Camus).
A dal fent van a neten, a youtube-on bárki kedvére hallgathatja.
Elvis Presley pedig cigány volt, adja tudtomra egy könyv, melyet Székely János püspök írt a cigány népismeret témájában.
Ebben említi többek között Elvis cigány származását. Úgy tudtam, hogy olasz szülei voltak. Persze a kettő nem zárja ki egymást. Olaszországban is élnek romák.
És ha már itt tartunk, meglepetésemre megemlíti, hogy Papp Laci is roma volt, és még nagyobb meglepetésemre azt is megemlíti, hogy Charlie Chaplin és Pablo Casals is cigányok voltak.       
Lám, lám.
Merthogy néhány kedvenc zenészem roma volt, az evidens. Rácz Aladár, Cziffra György, stb.

Azért képzelt, mert soha életemben nem vezettem fel naptárba privát életem tennivalóinak sorrendjét. Próbáltam fejben tartani a dátumokat (több-kevesebb sikerrel).
Most a Margit-szigeten járkálva felötlött bennem: mikor, milyen BKV-bérletet kell még vennem. Erről beugrott, hogy talán a SZIG-em sem érvényes már.
Alig vártam, hogy hazaérjek, és feljegyezzem bokros tennivalóimat, hogy el ne feledkezzem róluk. Előrelátón tervezek, hogy kitűnjék: bár tegnapelőtt temetőben sétáltam, azért igen optimista elképzeléseim vannak a jövőt illetően.
Lássuk csak, mit tartalmazna a képzelt pro memoria. 
Csekkbefizetés ma.
Kellene MAKÚSZ-tagsági befiz., mert idén lejárt.
Szombat: bevezetés Szabó Ferenc 80. szülnapi megemlékezésén.
Cikkírás két lapba, gyors egymásutánban.
2011. március 11. Vérvétel.
Március 15. Éva szül.
Pontgyűjtő kártyám lejár márciusban
Április 2. 39. Házassági évfordulónk.
Április 16-tól 100 napos BKV-bérlet.
Április 17-től két uncsi ápr. 25-ig itt.
Július 26. havi BKV-bérlet
Július 29. Lejár a kocsi forgalmija!!!
Aug 25. havi BKV-bérlet. (Ez az utolsó)
Szeptemberben Eg. Ptár tagságot megszüntetni.
2012. ápr. egyik kártyám lejár.
2013. szept. 23. Jogsi lejár.
2014. 01.25. Eu.-i E.bizt.-kártya lejár.
2015. 6. 30. Gyöngy patika kártya  lejár.
2015. jún. 22. SZIG lejár.
2016. 70 éves szül évf.
2022. ápr. 2. Aranylakodalmunk.
2046. szept. 24. 100 éves leszek.
2056. szept. 24. Száztíz éves leszek.
2056. okt. 23. Az 56-os forradalom 100. évfordulója.
2072-ben százéves házasok leszünk.
2073. Utánam az özönvíz, a többit meg majd meglátjuk.
És egy szolgálati közlemény: Gab holnap haza. Éljen, éljen, éljen.

Megérem lassacskán életem alkonyát,
s nem láttam soha még Tiszapalkonyát –
merengtem el ma is az életem múlásán.
Ez talán attól van, hogy tegnap elvitettem magamat vonattal az Óbuda mh.-re, s onnan begyalogoltam a helyi temetőbe. Itt sok más mellett Zsivóczky Gyula és Hidegkuti Nándor sírhelyére bukkantam.
Ahogyan elnézegettem a feliratokat, egy telefonkönyvre való családnévvel találkoztam. Persze akik itt nyugszanak, azoknak nincs szükségük se vonalas, se maroktelefonra.
Vajon hogyan állnak a bebocsáttatással?
Nem tudom.
Pedig ha tudnám, segítene nekik segíteni, és átértékelném saját létezésmódomat is („vidd a mennybe különösen azokat, akik legjobban rászorulnak az irgalmadra!”).    
Ma két helyen forgolódtam.
Budakeszire vittem T.-t a Rehab. Intézetbe, ahol korábban kétszer műtötték, s ahol már máskor is készítettem fotókat.
Második utam a Dunához vezetett (téli napnak alkonyúlatánál, megállék a kanyargó Dunánál), ahol az emberek új geotermikus épületet húznak a régi fadíszítéses földszintes helyén, s ahol a madarak egykedvűen nézik mindezt, mert ők soha nem tervezték át azt, amire ösztönüktől késztetve vannak.
A patak torkolatánál lévő kis pagonyban állt egy hajléktalan sátra, „ahol immár nem áll semmi”.
A sátor helyét jól mutatja az elszáradt aljnövényzet és egy tábla, melyen a fedél nélküli segítséget kér, és köszöni.
Vajon hová lett, mi lett a sorsa?
Miért csak szöveg valamennyiünk emberi méltóságának azonossága?
Mi lesz a gyakorlattal?
Mostanság négy alkalommal gyűjtenek évente az egyházban meghatározott célokra. Nemsokára pl. az egyházi iskolák javára.
Rendben van.
De kellene legalább egy ötödik is: a hajléktalanság kérdésének a megoldását elősegítendő.
Én benne volnék.

Szolgálati közlemény: Bátyót ma epével műtötték. Szorítok (szorítunk, szorítsunk) neki.

Valaha a talpán álltak a dolgok, ma sokszor a fejük tetején. Valaha a príma volt a legjobb felelet az oskolában, a szekunda pedig a rossz. Aztán az egyes lett a jeles, mert az számított a legelsőnek, a leg-„prímább”-nak. Ezt követték sorra a többi jegyek egyre gyengébb teljesítményt jelölve talán a négyesig bezárólag. Mindenesetre a talpán állt a számsor. Később fordult a kocka. Ha nem volt földed, legyen földed, ha volt gyárad, ne legyen gyárad, ha egyes volt az első helyet jelző osztályzat, akkor mostantól legyen ez az ötös. Hogy miért éppen az ötös? Nem tudom. Mondjuk azért, mert a vörös csillagnak öt ága van.
Amióta csak az eszemet tudom,  és amióta csak részt vettem a közoktatásban, mindvégig egyestől ötösig lehetett érdemeket szerezni.
Kivéve a magyart a piaroknál. Ott hét részre voltak vágva az elismertség fokozatai. A két szélét megtoldotta megboldogult tanárom egy-egy osztályzattal. Ezeket a szélsőséges jegyeket ritkán alkalmazta, persze hivatalosan soha. De amúgy meg igen.
Nullást az kapott, aki nem dolgozott meg az egyesért. Merthogy tanárunk indoklásában ez állt: Az egyesért meg kell dolgozni. Ez a munka ugyan eredménytelen, azért csak egyes, de a tanulás teljes elhagyása esetén még ennyi sem jár.
A másik szélsőséget a zseniknek ítélte meg kivételes alkalmakkor.
Több ilyen adódott a négy gimiév során: kb. 3, esetleg négy ízben. Én mára csak egyre emlékszem fél évszázad távolából.
Tanárunk feltette ezt a csavaros kérdést: Mit jelent az, hogy „a területre való behajtás hatóságilag tilos”.
Dermedt csend ülte meg az osztálytermet, dermedt aggyal reméltük, hogy rájövünk, mert aki megfejtette ezeket a kivételes kérdéseket, az hatost kapott érte, ami megfelelt két ötösnek az ő matematikájában.
Mi tagadás, nem jöttünk rá.
Így elárulta a megfejtést:
Hogy valami hatóságilag tilos, az azt jelenti, hogy az a valami ugyan hatóságilag tilos, de egyébként szabad. A kevesebb ugyanis több volna: Ha a behajtás tilos, akkor tilos és kész. Aki mégis bemegy a területre, számoljon a retorzióval. Ha viszont csak hatóságilag tilos, akkor nyugodtan bemehetsz, csak arra ügyelj, hogy ne jöjjön rá a hatóság.
Miközben ezeket az okosságokat lejegyeztem, eszembe jutott, hogy tanáraink még „daci”-nak mondták az egyest, mi már „karó”-nak. A kettes bélás volt valamiért. Ne kérdezd, miért. A zsargonnak nincsenek logikus szabályai. A jobb jegyek nem kaptak álnevet. Minek is, azokat már néven lehetett nevezni szégyenkezés nélkül.
Oroszra orosz jegyet kaptunk: az egyes egyinyica, az ötös pityorka névre hallgatott.

Ágoston szereti:
Tej (csokigolyóval)
mandarin
Hohes-C
kolbász
sós ropogós sütik (perec, ropi, sajtos tallér)
társasjátékok
LEGO minden fajta
Blanka szereti:
víz
joghurt mazsolával
minden, ami ehető és nem keserű
paradicsom szeletelve
babázás
birkózás
Mindketten szeretik:
palacsinta,
paradicsomleves
pizza
PC-játékok
társasjátékok
videók
Micimackó-filmek.
Négymondatos életkép.
Volt (és van) egy értelmileg fogyatékos, nagyocska gyerek.
Arról lehet felismerni, hogy séta közben tükröt tart a kezében.
Volt (és van) egy 64 körüli nyugger.
Arról lehet megismerni, hogy séta közben fényképezőgép lóg a bal vállán.
Mai napom.
Azzal telt, hogy leírtam, mivel foglalkoztam 1999-ben.
Legnagyobb hozadéka februárban született Timothée unokánk.
Legnagyobb kihívása két könyvterjedelmű füzet és album megírása, összeszerkesztése 2000-re készülődve. Megjelentek egyik 40 000, a másik 5000 pld.-ban.
Legnagyobb szomorúsága, hogy nagyon beteg lett mamácskánk. Alig élte túl az évet.
Ma szeles idő lévén rövidre fogtam a sétát és meglehetősen témaszegény helyeken jártam. Azért egy képet ma is fellökök posztom díszítésére.

Olvasom Móvár ref. temploma mellett a hirdetésen: A templom tetején nem buzogány van, mint sokan hiszik, hanem a betlehemi csillag, mely mindenkinek világít. A pléhkakas pedig Péter árulását jelképezi. Miket lehet megtudni.
Zsuzsát megihlették a régi nóták, melyeket együtt gyakoroltunk. Egy karácsonyit kirakott a falra, hogy megtanulja a szövegét, egy másikra utalva pedig megmutatott egy többalakos figurát. A hétpettyes katicabogár az egyik alak, a másik pedig egy talicskát toló éjjeli pillangó. Még drótmerevítést is tett a színesre festett figurákba, hogy tartósak legyenek. Ehhez a szoborcsoporthoz tartozik egy Blanka által megformázott bogár, „olyan barna-bogár”.
Sajnálom mégis, hogy nem vittem fényképezőgépet. Megörökítettem volna a készítményeket. Arra számítottam, hogy az ő Kodakjukkal csinálunk néhány képet róluk is. Sajnos eszi az elemet, és pillanatok alatt befuccsol a kamera. Gondolom, megfelelő erősségű akkukat kellene betáplálni a gépbe. No mindegy.
Volt még egy lencsevégre kívánkozó téma. Győrben az egyik üres és fehér fényt árasztó reklámtábla előtt álldogált egy ember. Teljesen jó sziluett-képet lehetett volna róla csinálni, ha a körülmények megfelelőek lettek volna. Majd vadászom a hasonló lehetőségeket. A sziluett régi találmány, de szerintem megunhatatlan.
Néha a kontúrok többet mondanak valakiről, mint az érzékletes színes kép.

…elmondom hát mindenkinek! – fogalmazza meg versben Karinthy legfontosabb közérdekű közlendőit.
Mostanában két anyagot is készítettem két kiadás előtt álló könyvhöz. Mivel nem publikáltatott egyik sem, így vagy -. mint elvetéltet - eldobom, mintha sose írtam volna meg őket, vagy megosztom a neten mindenkivel, mivel „nem mondhattam el senkinek.”
:)))
1. A család imakönyve
Elöljáró kis trakta
A 2011-es év az MKPK döntése értelmében A CSALÁD ÉVE. Jogos a feltételezés, hogy a püspökkari konferencia azért határozott így, mert a család a társadalom legsérülékenyebb, a legtöbb oldalról támadott része. A családok ma létükben veszélyeztetettek. Ez azért tűrhetetlen, mert a család Istentől akart valóság, mert maga az Isten Fia is családban született, mert a család éppúgy közösség, mint a Szentháromság közössége. Mi más is lehetne, hiszen amint az ember az Isten ikonja, ugyanúgy képezi le a Szentháromság közösségét az ember alapközössége, a család.
A Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék kiadója, ezért idén hozzáférhetővé tesz olyan szentszéki dokumentumokat, melyek a családdal foglalkoznak. Megtette ezt korábban is, amikor kiadta a családról szóló 1981-ben készült pápai enciklikát a Familiaris consortio kezdetűt. Sőt az érdeklődésre való tekintettel 2002-ben ismételten közzétette a pápának ezt a körlevelét.    
A szent életű II. János Pál azonban nemcsak ezt az átfogó dokumentumot készítette a családok megsegítésére, hanem több ízben fordult leveleivel a családokhoz, a családokat alkotó különféle korosztályok tagjaihoz. 1994-ben levelet fogalmazott meg a   családoknak, ugyanis 1994. szintén a Család éve volt. Még ugyanebben az évben karácsonyán keletkezett a gyermekeket megszólító levele, majd a rá következő esztendőben, 1995-ben kelt az a levele, melyet a nők IV. világkonferenciája számára fogalmazott meg. Négy évvel később pedig, 1999-ben az idős emberekhez fordult írásban II. János Pál.
Olvasva s részben újraolvasva ezeket a figyelemre méltó episztolákat azzal szembesülünk, hogy a benne foglaltak teljesen megőrizték aktualitásukat, sőt ki kell mondanunk, hogy ma a felgyorsult – és nem mindig kívánatos irányú – civilizációs folyamatok sokkal inkább időszerűvé avatják a pápa leveleit, mint amikor megszülettek. Ilyen értelemben prófétai megnyilatkozásoknak tekinthetők ezek a dokumentumok.II. János Pál a Familiaris consortio-ban figyelmeztet: Család, légy, ami vagy!
Az lett?
A Szentháromság közösségének földi ikonja lett?
Természetesen nem.
A szent életű pápa itt közölt leveleiben ismételten felhívja az emberek figyelmét arra, hogy építsék ki a szeretet civilizációját, melyet elődje, VI. Pál pápa körvonalazott.
Ugyancsak határozottan nyomatékozza a családok keresztény életvitelének megvalósulását: az együtt imádkozó családtagokból álló közösségek, a családegyházak létrejöttét, utalva a II. Vatikáni Zsinat tanítására.
A Nők IV. világkongresszusához írt levelében összefoglalja azokat a katolikus hitigazságokat, melyek elsősorban a nőkre vonatkoznak, őket érintik, méltóságukat hangsúlyozzák. Ebben a levélben található az az általa használt kifejezés, mely igen figyelemre méltó: ebben a levélben női géniuszról beszél a pápa.
2. Székely János: Cigány népismeret. Te del o Del baxt! (Adjon neked Isten szerencsét!) Szent István Társulat Budapest, 2010. 127 o., számos színes képmelléklettel. 600 Ft.
Két gondolat köré kívánom recenziómat felfűzni. Az egyik könnyen belátható, és ezért hosszasan nem is időznék itt.
A tétel úgy szól, hogy ami ismeretlen, az félelmet gerjeszt. Ezt nem kell magyarázni, mindenki saját tapasztalatából ismeri. Ilyen szempontból a Cigány népismeret hiánypótló mű, mert legnagyobb létszámú kisebbségünkről alig tudunk valamit. Pl., hogy létszámuk hazánkban 6-700 000-re tehető, hogy nem egységes népcsoport, hanem  nyelvük szerint elkülönülnek (oláh, lovári, beás stb.) A püspök könyve megismertet bennünket eredetükkel, vándorlásaik irányaival, letelepedésükkel, szokásaikkal, az általuk favorizált foglalkozásokkal, jelen helyzetükkel. Továbbá megismertet a Boldog Ceferino életével is, akit II. János Pál pápa 1997-ben boldoggá avatott.
A másik észrevételem: Jól szerkesztett, érdekes, tömör összefoglaló ez a kötetke, melynek a címe akár ez is lehetne: Amit a cigányokról tudni kell. Olvasása közben mindvégig jelen van  Székely János szimpátiája, szeretete, mellyel közelít kötetének alanyaihoz. Minden sora az sugallja, a cigányok éppen olyan emberi méltósággal rendelkeznek, mint bármely más rassz. Ez nem jelenti hiányosságaik elleplezését, hanem azt, hogy hibáikkal és tehetségeikkel együtt ugyanolyan értékesek, mint bármely másik népcsoport.
Megjegyzem még, hogy ez a könyv teljesen közérthető. Úgy gondolom, hogy a püspök tudatosan kerüli a bonyolultabb mondatszerkezeteket, így, aki olvasni képes, minden szavát megérti. Szokatlanul alacsony ára pedig azt célozza, hogy minél több olvasóhoz jusson el ez a könyv. 
Sietek megjegyezni, hogy a képanyag összeválogatása, elhelyezése még érzékletesebbé teszi az olvasást, és az is szerencsés, hogy a könyvecske végén található rövid szemelvényválogatás néhány írónknak a cigányokról szóló írásaiból, valamint cigány művészek irodalmi műveiből hoz egy-egy jellegzetes részletet, verset.

Megjöttem.
Zsu jobban lett.
Túl van az influenzán. Talán majd egyszer részleteket idézek az ott töltött néhány napból, de most későre jár.
Tájékozódtam, ki mit írt, mióta nem vagyok gépközelben.
Nem őrültem meg.
Ahogy kinyitottam blogomat, a számláló azt mutatta, hogy most következik az 1975. poszt. Zsu született 1975-ben.
Innen a cím.
Hogy azért szóljon is valamiről, néhány élménymorzsa.
Zsu bemutatkozása után idősebb kolléganője elmondta, hogy ő is Gyorgyovich lány, csak cs-vel írják horvát családnevét. Így hát ketten Gyorgyovich/csok egy munkahelyen.
Tegnap este többek között arról is szó esett, hogy a gimiben két megtévesztő szóval találkoztunk.
Az egyiket a kémiakönyvünk tartalmazta. P-Á-CS-Ó, tehát pácsó. Alig akadt valaki, aki rájött, hogy pác-sóról van itt szó.
A másik az irodalmi szöveggyűjteményünkben leledzett. Heine költeménye után állt az apró betűs rövid életrajz, melynek megfogalmazása szerint Heine matra-cs-írban halt meg. Itt muszáj hangsúlyozottan úgy írni, ahogy, mert azt senki nem vélte, hogy a XX. sz. második felében egy ilyen pihent agyú megfogalmazással kínálják meg a tini ifjúságot: „Matrac-sírban”, azaz ágyban, párnák közt. Ez persze lehet, hogy roppant irodalmi, de annál idegenebb egy diák érzésvilágának, életérzésének.
Na mindegy.
Ezután következett számomra a desszert. Béla - én tudom, ki, nektek meg oly mindegy, hogy ki, tehát ez a Béla - számos alkalommal szembesült a Weöres-féle Bóbita verssel. El-elgondolkozott rajta, hogyan került bele ez a sajátos sor és ez a sajátos név:
„Szárnyati Géza” ma Lacra. Még értelmetlen is! Visszaemlékezve a versikére, csakugyan itt vannak a hangsúlyok: tá-titi tá-titi tá tá. 
Hát jót nevettem rajta. Persze, hogy persze. Szárnyat igéz a malacra.
Weörestől minden kitelik! (Pl. Aj, e nőkebelü Lidi óta, a Jenőke belül idióta.)
No, mindenkinek jó éjszakát!

Most jött egy SOS kérés. A móváriak kérik jelenlétemet, mert utolérte őket a B vírus. Mindjárt vonatra pattanok. Akik olvasnak, azoktól türelmet kérek, sőt szorítást is. Most néhány napig távol leszek. Addig is Ég áldjon mindenkit!

2011 A Család éve.
És ki tudja, még minek az éve 2011. Lehetne pl. az én évem is, amiatt, hogy idén megszűntek szerződéses kötelezettségeim. Így hát szabadságolásom éve, leszerelésem éve, obsitos létem éve. Akárminek az éve. 
Mégis nagyon fontos ez a család éve. Kizökkent világunkban kizökkentek a természetes emberi kapcsolatok is a helyükből. Így leginkább a házas kapcsolatok mentek át válságon és a családok is.
Nemrégiben olvastam egy sikeres, húszgyermekes családról. De jó, hogy van ilyen. Korábban viszont a párkapcsolattal való visszaélésekről olvastam, hogy is mondjam: amikor a gyerekek a világra jönnek, és kész. Nevelésük ezzel be is fejeződik nagyjából, és az életben tartásukról való gondoskodás is csaknem.
A házasságokra is vonatkozik: Bennük a jogoknak és kötelességeknek párhuzamosan kell érvényesülniük.
Felfogásom szerint minden emberi élet végtelenül értékes. Hogy láttassam, mire gondolok, csiszolatlan és csiszolt gyémántokhoz hasonlítom a megszületett gyermekeket. Megtalálásuk a születés, csiszolásuk a nevelés és a folyamatos gondoskodás róluk. A gyémántok arany foglalatba valók. Ez volna a család.
De vajon az-e?
Mit ér a gyémánt, ha csiszolatlanul vagy megcsiszoltan a sárba tapossák?
Megtartja-e az ékkövet a sérült foglalat?
Mit ér a sokfelé szakadt aranylánc?
Az aranylánc és a gyémántokkal ékes medál összetartoznak (szülők és gyerekek).
Ezért mondom, hogy büszkélkedésének csak a saját érdemei határáig szabad terjednie.
Legjobb tudomásom szerint hat unokánk van. Öt már nevelkedik, egy még megszületésére vár. Ez egy unokához képest hatalmas tömeg, 30-hoz képest kevéske, de én nem a mennyiséggel foglalkozom. Hanem a szülőkkel együtt örülök annak, hogy ember született/születik a világra. A többi csaknem kizárólag az ő dolguk.
A miénk, nagyszülőké mellékszólam – mondjuk a gordonka szólama. Megalapozza a hangzásokat, aláfesti a zenét, de nem határozza meg a dallamot.