Mickey webnaplója

A ritkábban használt neveket sorra elfelejtem. Látása után két héttel jutott eszembe egy réti virág neve: szagos bükköny.
Így jártam a nyaralás során is, de nem vártam meg, hogy magától felötöljék bennem a név. Rákérdeztem. Na, persze: Mályva. Pedig Weöres Sándor is megénekelte: „Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton két kutya kullog, köves, széles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!...”
A többi élőnek a neve nem esett ki emlékezetemből.
Rövid leltárt adok azokról, amelyeket lefotóztam, és amelyeket nem, de amelyekkel szintén találkoztam a hét során. Akkor sorolom:
mókus
vízisikló
gólya (majdnem belerepült a szélvédőbe az M7-esen)
hattyú (idén nem készült róluk kép)
szentjánosbogár
szöcske
darázs
méhecske
hörcsög (Angéláé)
sirály
fecske
széncinke (nem hagyta magát lefotózni)
kaszáspók
a legkülönfélébb hangyák
pók
agarak
sok-sok szúnyog, légy, bodobács, katica, halacskák, lepkék  stb, stb.
Az állatképeket felteszem a FB-ra.

… legalábbis a nyaralásunknak.
Immár 17 év óta nyaralunk együtt a gyerekeinkkel és a gyerekeink gyerekeivel. Az első közös nyaralás körülményei a maihoz képest felejthetők. Akkor sem szúnyogirtót, sem hosszabbító kábelt nem kaptunk a környéken. (Bár a magyar puma topon volt a korabeli reklám szerint.) Ma már minden van, vagy szinte minden.
Ami azonos az első és a mostani nyaralásban, az a déli part és a hallatlan hőség. De csakúgy, mint akkor, rendelkezésre állt a hűsítő víz. Víz, amely nemcsak hűsít, de az általam kiszorított víz súlyával könnyebbé tesz is a saját súlyomat. Amikor csak tehettem, mentem a strandra. Egykor majdnem a partra nézett a bérelt házikónk, most meg autó vitt ide s oda.
Mentem és fürödtem.
Vízben való mászkálásom során megmentettem a vízbefúlástól egy méhecskét. Amint megszáradt, köszönés nélkül elstartolt. Ha meggondolom, hogy az élethosszuk mindössze három hét, hosszú életet így se garantálhattam neki. Másodjára meg egy szöcskét láttam az életéért kapálózni a vízben. Sikerült élve kihalásznom a napszemüvegemmel. Szárítkozása után elrepült. Hogy elérte-e a partot, vagy sem, nem tudom. Remélem.
Láttam egy vízbe borult vitorlást is. Azt nem én mentettem ki, hanem hozzáértő szakemberek, akik hamar ott teremtek a helyszínen.
Hétközben részt vettünk Kocsi György miséjén. Induláskor megkérdeztem: Még mindig az „öreg” szolgál Zamárdiban? Igen. Ő volt az. Utóbb megtudtam, hogy nálam kilenc évvel fiatalabb az öreg, aki  teológus pap. Immár éppen 25 éve szolgál a településen. Érdekes volt hallani tőle, ahogy imájába foglalta László püspököt, aki viszont a sógorom. Kicsi ez a világ, ahol ki tudja hányadik ágon, de testvér lészen minden ember.
T. jól szervez, sokat is fáradozik, de hogy meddig képes helyt állni, csak a jó Isten tudja. Nem vagyunk már mai gyerekek.
Magam sokat fotóztam, közülük 370 felvételnek kegyelmeztem meg. Rá kell jönnöm, hogy ha ugyanazokat a helyeket keressük fel, akkor igen hasonló képek születnek.
Szép fiatal unokáinkról sok felvétel készült, de hát nem szeretik, ha a FB-ra teszem fotóikat. Én meg respektálom ebbeli kívánságukat. Ide írom inkább: szépek a gyerekek.      
És legyen itt most elég ennyi.

Újraolvastam Erich Kästner ifjúsági regényét (A repülő osztály), benne a Nemdohányzóval és Justus tanár úrral. Benne Martinnal, akinek nem volt pénze hazautazni karácsonyra, de lett: Justus felfedezte a gyerek szomorúságának okát, és megajándékozta 20 márkával.
Mindenki happy a könyv végére.
Én is.
(Kint olvastam a balkonon, mert tűrhetetlen penész szagot árasztott a könyvmegállóból hozott könyv. Nem jöhet be a lakásba.)
Ismerős jelenetek tűntek fel az olvasás során.
Egy dologra azonban rosszul emlékeztem: A Nemdohányzó mellett legelésző tehén neve Eduárd. Én pedig Margarétára emlékeztem. Lehet, hogy más műfordítótól olvastam gyerekként???
Vagy más könyvben hívták a tehenet Margarétának?
Nem sok jelentősége van a dolognak.
Tán csak annyi, hogy a memóriám néha megcsal?
***
Nyári együttlétünkre tervezem az összeszedett mondókáink megosztását.  Gyerekkoromban néhányszáz szamárságot biztos egymásra olvastunk. Kíváncsi vagyok, hogy ma dívik-e még a rímbe szedett mondóka és csúfolódó, vagy egyéb blődli.
***
Még keresztrejtvényt kell beszereznem, mert elég régóta nem forgott ilyen füzet a kezemben. Hátha még képes vagyok összepiszkítani az üresen hagyott négyzeteket.
***
Még meghallgatom a régi slágereket, még jól esik a felismerés, de már nem hoznak lázba a pattogó ritmusok, és a fergeteges dobszólók.

T. új szemüvege 150 000 ft volt kereken. A 17 éves Chevrolet Kalos autó vételára 480 000 ft. Hol itt az arányosság?
Annak idején az egyik kabaréjelenetben Márkus László szétszedett egy fotelt, s közben kereste a titkát: Mi került ebben ez átkozott fotelben hétezer forintba?
Nincs más válasz rá, minthogy a komfort rabszolgáivá lettünk.
Az optikai üzlet inkább palotára, mint boltra hasonlít. Mi meg fizetjük. A használt autó pedig az eltelt évek során sokat vesztett értékéből. De ha belegondolok, hogy mi mindenből áll össze a verda, és miből a szemüveg, mégis csak elképedek.
***
Szeretem Kun Erzsébet (Kunitzer Szonja) humorát és szorgalmát. Szeretem eltökéltségét, amellyel a mi szórakoztatásunkra törekedett.  Nemcsak kvíz-könyveivel, hanem általa összeszedett humoros történetkéivel is. Nemcsak a leghosszabb ismert magyar oda-vissza (nagyjából) értelmes mondatáért: Kis erek mentén láp sík ölén oda van a bánya rabja, jaj, a Baranyában élő Kis Pálnét nem keresik.
Hanem a Derítőszerek c. kötetéért is, amelyek tele vannak különféle poénokkal. Amit sajnálok, talán csak annyi, hogy viccei és történetei orvosi közegben történnek. S ha rajtam múlik, távol tartom magam az eü-s intézményektől, s ha lehet, jeles képviselőitől is. Bocsássanak meg érte!
A vicceket viszont szeretem.
Ezért fel fogok idézni a kötetből néhány nekem tetsző poént. Indításnak ezeket választottam:
- Mi a különbség a láb és a kábítószer között?
- A láb az csak láb, de a kábítószer hasis.  
(Egykori telefonközpontosunk hasonlókkal poénkodott:
– Mi a különbség a vizespohár és a cseléd között?
– Az előbbi csak vizes, az utóbbi viszont lehet Boris.
 – Mi a különbség a kutya és a cseléd között?
– A kutya ugat, a cseléd Maris.
– Mi a különbség a pipa csutorája és a vadászeb között?
– Az egyiknek kecses a szopókája, a másiknak viszont csecsszopó kopókája van.
*
- gyerekszáj: A sztetoszkóp egy olyan cső, amellyel az orvos a beteg mellébe néz a fülével.
*
- Mikor fája sebésznek az operáció?
-Ha őt operálják.
*
- Elmegyek Porshoz.
- Nem Pors a neve, hanem Pschor.
- Tudom. De ha helyesen mondom ki a nevét, elrepül a protézisem.
*
A falusi ember tehenet hajt az úton. A kertje tövében pipál a másik, s megkérdezi:
- Hová viszed azt a tehenet, sógor?
- Az orvoshoz.
- Elapadt a teje?
- Nem a.
- Sánta?
- Nem a.
- Akkor miért viszed az orvoshoz?
- Hát, mert az övé.
*
A rendelőintézetben dolgozók közül a körzeti orvos mindenről tud valamit, a szakorvos egyvalamiről tud mindent, a telefonközpontos mindenről mindent tud. (dr. Dabis László)
„A marketing menedzser majdnem mindenről tud valamit, a szakértő alig valamiről szinte mindent. Szélső esetben a marketinges mindenről tud semmit, s szakértő pedig a semmiről mindent.” (Mick)

A Régi könyvek.hu hirdetését szemlélem: „Új magyar lexikon 3. k. 703 ft”. A nagyalakú kék lexikonsorozat tényleg új volt – évtizedekkel ezelőtt. Mára már azonban…
2007 nyarán Sens-ban járva megvettem a 2008-as Larousse-t. Elcsodálkoztam rajta, hogy fél évvel a tárgyév előtt olvashatom a lexikális adatokat. Az jutott eszembe, hogy a hírneves alakok egy része meg se éri 2008-at, ami pedig pici torzítást jelent, hisz nem él, akiről azt nyomtatták. A vaskos, színes illusztrációkat tartalmazó kötet, amely egykor prófétikusnak tűnhetett, ma már egyáltalán nem az. Az emberiség már nem 7, hanem 8 milliárd fő, a 2007-ben megrajzolt országhatárok azóta itt-ott megváltoztak. A települések lakosságszáma szintén. Így aztán leginkább kordokumentumként hasznosul. Persze a Pitagorasz-tétel változatlanul érvényes ma is.
***
Tegnap  Piliscsabán jártunk. Megfuttattuk a Chevrolet-t, és bekapcsoltuk a kocsi légkondiját. Működik.
Ez jó tapasztalat, mert a rekkenő hőség a küszöbön áll.
Apropó. A rekken/ő szó alapjelentése: hőségtől hevül/fülledt hőséget árasztó. A szóban a reked eredet tapintható. Megreked a meleg, mintegy ránk ül.
***
Szoktam hülyéskedni a nyelvünkkel. Pl. aki festő, az fest. Stimmel.
Na de aki gyarló, az mit csinál?
Gyarol?
***
Kérdezem Bl. unokát. Emlékezel arra, hogy amikor kicsi voltál, Gyenesdiáson nyaraltunk, s te kértél az apró piros gyümölcsből, mondván: - Kérek cseresznyét.  
- De az nem cseresznye, hanem paradicsom - hangzott a válasz.
- Akkor kérek paradicsomot.
Nem emlékezett rá, akkor csak kétéves volt.
***
Kérdezem M. fiút. Emlékezel arra, hogy amikor kiscsoportos óvodás voltál, egy öregúr jött mindennap fiúunokájáért, és az ajtón kimenet mindennap feltette neki a költői kérdést:
- Ki fog köszönni?
A kérdés mindennap válasz nélkül maradt. Unokája soha nem köszönt senkinek.
M. nem emlékezett rá. Hiszen csak három éves volt.

Valaki jegyzékbe foglalta J. S. Bach valamennyi zeneművét. Már azokat, amelyek az utókorra maradtak. Alighanem Guinness-rekordot írt a komponista. Darabjainak száma az írtak szerint 11 355 opus. Úgy hírlik, hogy sokkal több zeneművet írt, de ezek egy része elkallódott, a piacon tasakokat formáltak belőle stb.  Nincs egyedül Bach ezzel a problémával. Haydn feleségéről állítják a zenetörténészek, hogy ha olyanja volt, férje bármelyik kompozíciójából hajcsavaró papírt gyártott.
***
Mostanában az erkélyen üldögélve a felhőket bámulom kirakott fotelunkból. Alapvetően két nagyon különböző fajtát látok. Fotózás szempontjából különböznek leginkább.
Az egyik fajta a sötét felhők. Nemcsak sötétek, mintha gonoszul árasztanák a sötétséget. Persze tudom, hogy ez csupán ráfogás, de hát így látszanak.
A másik típus ennek ellentettje.  A naptól megvilágított fényességes, szépséges felhők. Életet lehelnek, feldobnak, pozitívak. Nem maguk fénylenek, hanem a Naptól kapják fényüket, azt visszhangozzák.
Vajon hasonlítunk-e a felhőkre? Melyik típusra? Elnyeljük a világosságot, magunk is sötétségbe burkolódzunk-e, avagy épp ellenkezőleg: visszaverjük annak a fényét, akitől ránk vetült.   

Valaha Gárdonyi titkos naplót vezetett. Ám egy jó rejtvényfejtő ember rátalált a rejtély nyitjára, miként egykor Champollion a hieroglifák titkára.
Megvettem annak idején a Titkos naplót és elolvastam.
Gárdonyi ebben a füzetben írói munkásságát fejlesztette, csiszolgatta létező vagy általa kreált szavak egybegyűjtésével.
Egyik példájára emlékszem. A szellent szó kiváltására alkalmazta az általa kreált porcint szót.
Mindezt azért írom le, mert vén fejjel rá kellett jönnöm, hogy nem minden tartozik a FB-ra, a mindenki által hozzáférhető nyilvánosságra. Van az embernek olyan intim szférája, amely nem tűri a belekukucskálást, tehát jogosan tart vissza infókat, s írja titkos naplójába, avagy sehova.
***    
Lapozzunk (vagy ahogy Pósalaky úr mondaná, ugorgyunk!)!
Igen.
Egy másik megfigyelés is kikívánkozik belőlem.
Éspedig az, hogy vannak igen rövid blogbejegyzések, mindössze egy-két mondatból álló posztok.
Magam úgy tartottam, hogy egy írásnak kell elejének, közepének és végének lennie. Már ennyi is három mondat. (A közepe meg ugye több szokott lenni egy mondatnál.)
Az egy-két mondatos posztok inkább amolyan felhorkanások, shoutok, amelyek kikívánkoznak írójából anélkül, hogy részletezni akarnák őket.
Leegyen felhorkanásom mára ennyi.
***
PS. Zs. hazavonatozott, M. Rennesbe repült. Mi meg itt ülünk a klímaberendezés hűvösében, szobánk árnyékában.  
 

Valaha a Tömő utcai kápolnában Bach rövid darabjaival örvendeztetett meg bennünket a kántor a mise vége előtti csendes részben. Azoknak a daraboknak volt elejük, közepük és végük. És jó, hogy volt. Valamiről szóltak, megszólítottak és megnyugtattak.
Különösképpen is emlékszem egy még korábbi élményemre. A Bosnyák téri templomban szólt Bach F dúr Sinfonia c. műve. (Azoknak, akik inkább egy feldolgozását ismerik, azoknak emlékeztetőül: A fehérnél halványabb árnyék c. Procol Harum-sláger). Megkapóan szép volt, és nyugodt hangvételű méltóságteljes zene.
Egy alkalommal lehetőségem adódott arra, hogy az amerikai Purvis nevével fémjelzett hasonlóan lassan fodrozódó, hömpölygő meditatív zene kottáját eljuttattam egykori kántorunknak. Hogy megköszönte-e, vagy sem, arra már nem emlékezem. De hogy soha nem hallottam tőle, az biztos.
Még egy élményről írok.
Szívesen teszem, mert nagyszerű volt. Templomunkban egy orgonaművész is kisegített olykor. Gyászmisén áldozáskor megidézte Beethoven 7. szimfóniájának második tételét átiratban. Felejthetetlen élményben volt részünk. Máig jó szívvel gondolok rá.
Annyi jó zene van…
***
Ma Bl. megtámadott egy szóviccel:
- Mit penget az ügyvéd? Persze nem tudtam. Mire ő: – Jog-húrt.
Nem maradtam adósa.
- Hogy mondjuk másképp azt, ha a rózsafüzér beleesik egy pohár tejtermékbe? Ő se tudta. Mire én:
- író-olvasó találkozó.
***
Túl vannak mind a tanuló unokák az iskolaéven, és egynek se kellett mondanom:
- Ez a bizonyítvány bizony hitvány.
Általában jól tanulnak.

Ha jól számolom, ma tízen ültük körül az asztalt ebédelés alkalmával. Mint a találkozások ról írtak során idéztem: „Minden valódi élet találkozás.” (Buber)
Ha igaza van, és hiszem, hogy igen, akkor ma nagyon szép napunk van. Élettel teli. Lehet, hogy a gyerekek (unokák) hangosak, lehet, hogy körbe-körbe szaladgálnak a szobában, lehet, hogy olykor dübörögnek, olykor meg visítanak. Élnek. Gyerekek, tele élettel, dinamizmussal.
***
Mostanában beírok csaknem találomra egy-egy ritka szót tizenhét éve óta írt blogomba, és elcsodálkozom rajta, hogy legtöbbször sok találatot mutat a gép. Kedvem szerint el is olvasom a régen írtakat. Többnyire kedvemre való ez a visszatekintés. Felidéznek régvolt élményeket, eseményeket, történéseket. Ami meglep, hogy olykor elütést, vagy egyéb hibákat is találok a posztokban. Mindent összevéve érdekes ez a szembesülés olyan történésekkel, amelyek rég kiestek emlékezetemből.
***
Valaha foglalkoztatott, hogy hány nemzedéknek kellett váltania egymást, hogy felmenők száma az egész emberiség létszámához közelítsen. Volt két szülőm, négy nagyszülőm és így tovább. A 31. generáció kettő hatványaiból adódóan már meghaladja a világ mai összlétszámát. Ennyi ősöm nyilván nem volt. Ez igazolja, hogy rokonok voltunk – ki tudja, hányadik fokon – egymással a többi emberrel. De most nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy olvastam egy magyar nyelvű felsorolást a korábbi generációk megnevezéséről. Ezzel eddig még sosem találkoztam.
Még cifrább, ha összevetem az idegen nyelveken egymástól megkülönböztetett generációk elnevezéseivel. Vajon egyes nyelvek hány felmenői lépcsőfokot neveznek néven?
Lássuk csak a magyart! Adva a
      2 szülő
      4 nagyszülő
      8 dédszülő
    16 ükszülő
    32 szépszülő
    64 ősszülő
 128 jobbszülő
 256 déd-ükszülő
 512 déd-öregszülő
1024 déd-ősszülő
2048 szüleszülő
Hogy ezek az elnevezések mennyire korrektek, arról fogalmam sincs.
***
EMBEREK!!! AZ ELSŐ FÉLÉV LETELT!!!