Mickey webnaplója

Olvasom a Szeretetláng c. lelki naplót. Benne vastagon szedve 1964. március 12-én egy igen kemény beszéd. Ide másolom, magamban hordott kérdőjelekkel. Jézus: „»A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek! Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Az árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez! Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem!« Amint az Úr beszélt, kimondhatatlan szigorral hallatta szavait. Utána is alig tudtam mozdulni.” Mire gondolhatott. A zsinatra következő szabadosságra? Igen. Talán. Sok hivatáselhagyásról írnak az akkori krónikák.
Délután Az öröm útja kötetből (papoknak készült): „Ne várjatok az imádsággal addig, amíg az majd tetszik nektek. Csak arra gondoljatok, hogy Őneki tetszik. El is várja… Áldozzatok, nem azért, mert megjött a gusztusotok hozzá, hanem mert Ő akar táplálni minket.”
***
Szegény koronában gazdagok
Gazdag koronában szegények
Gazdag koronában gazdagok
Szegény koronában szegények
Azonban:
Koronát tekintve mindenki egyenlő
***
Belső hallásomban úgyszólván egész nap szól a zene. Mégpedig általában jól azonosítható dallam, de nem mindig. Újabban hallok egy-egy dallamfoszlányt is ostinato módon gépszerűen ismétlődve.
Biztos, hogy nem figyelek minden belső rezdülésemre tudatosan, mégis megpróbálom összeszedni azokat a zenéket, amelyek reggeltől estig élnek bennem. 
Reggel néhány Shadow’s melódia jön fel, ahogy a magnófelvételen következtek. 
Rimszkij Korszakov, A dongó
Presley, Marie's the Name
…operettrészlet
Kicsiny a hordócska
egy dallamfoszlány
Összegyűltek, összegyűltek az izsapi lányok…
Áldjad ember e nagy jódat.
Mozart szonáta
Beethoven VI. szimfónia eleje
Kovács Kati, Úgy, mint rég…
Jól érzem magam, minden rendben van, csak a zsebpénz lenne több
Beatles, Rock and roll music
zenekari szám a 60-as évekből
Presley, Blue Suede Shoes, egyik Presley-szám havja elő a többit. Nem részletezem.
Delhusa Jon: Karolina
The Shadows: The Quartermaster’s story
The Hurricanes zenekari szám
Beethoven VII. szimfónia II. tétel részlete
egy éppen hallott reklámzene hangfoszlányai
induló. amelyet az orosz zenészszázad fújt Pápán anno dacumál a laktanyában
István, a király Koppány feleségének dala részlete

Kumbaya
egy el. orgonás szám, ami a Szalay-tánciskolából szűrődött ki hatvanas években
Egy gregorián antifona: Felragyog immáron békességes napja Isten irgalmának.
Illés: Volt egyszer egy lány
hangfoszlányok
Edith Piaf sanzonja
***
Legyen mára egy Kodály mű, melyet  master 17 évesen komponált. Stabat Mater dolorosa, itt stílszerűen olaszok énekelik. Ma ajánlják országukat Mária oltalmába. https://www.youtube.com/watch?v=dGI0JffvV3I

Napom egyik élménye, hogy leveszek egy könyvet a polcról abban a reményben, hogy no, ezt még nem olvastam. Az újdonságélmény egészen addig tart, amíg nem találkozom néhány aláhúzott sorral, amely kiemeléseket én tettem bele egykor. Az az érdekes, hogy az olvasottak élménye nagyon mélyen raktározódhat el bennem, ezért nem emlékszem, hogy egy kötetet olvastam-e már avagy sem. Azért tovább szoktam lapozni. Biztos abbahagytam a vaskos kötetet egy jelzőnél, egy képecskével jelzett helyen. De nem. Sőt, a kötet vége felé is találkozom a lényeget kiemelő megjegyzésekkel, aláhúzásokkal. Ha ez egyedi előfordulás lenne, szóra sem érdemes jelenségnek tekinteném, de már jó néhányszor belebotlottam hasonlóba. Most a Szeretetláng c., tíz éve megjelent könyvvel jártam így. De nem bánom, érdemes újra elolvasni, mert egy mozgalom lelki megalapozásának állít tartalmas emléket.
***      
Napom másik élménye, hogy valaki újra feltette Kocsis Zoltán majd egy órás előadását a magyar zongoristaképzés félmúltjáról és helyzetéről. A különféle művészek és művészjelöltek muzsikálásával gazdagon megtűzdelt előadás újra nagyon tetszett. Kocsis interpretációja lélegzetelállítóan szép, de mint tanár is zseni volt. Nagyon tetszett, ahogy bele-belenyúl egy-egy tanítványa előadásmódjába, és éles szemmel még élesebb füllel emeli ki az általa nem tetsző részeket, és intelligensen elmagyarázza, hogy mi lenne a helyes. A szép, hogy azonnal meg is mutatja. Nagyon élveztem. Mivel már több vele készült előadást végighallgattam-néztem, azt vártam, hogy ebben fog elhangozni az a részlet, amelyben egy operarészletet tesz át zongorára ott, azonnal rögtönözve. És még jobban teszik, ahogy a riporternek szabadkozik, mondván, hogy semmiség, hiszen tudja, hogy minek kell szólnia, és ezt vezeti elő hangszerén. 
Igen, ez a művészet, ez a született tehetség, ez a zsenialitás, amit talán nem is lehet tanítani. Olyan ez az eset, mint Mozarté, akihez zeneszerzésre jár valaki, s aki szerette volna , hogy Mozart bevezesse a komponálás titkaiba. Kérdésére Mozart olyasvalamit válaszol, hogy attól jó a komponista, hogy nem kérdez, mert tudja és teszi a dolgát.
Liszt is könnyedén válaszol egy okvetetlenkedő kérdésére, miszerint mi a titka a virtuóz zongorázásnak. Liszt válasza: zongorázni nem nehéz, csak a megfelelő billentyűket a megfelelő sorrendben s a megfelelő időben kell lenyomni.  Neki sikerült is.
Régóta kerestem Rácz Aladártól a román táncokat, de nem találtam a youtubon.  Gondolom, Kocsis Zoltán kíséretében ráakadok. Je cherche… et voilà.
https://www.youtube.com/watch?v=XX-XJdnu1I4   

Így estefelé bekészítem a másnapi kávét, kiszámolom a beveendő pirulákat, s azon gondolkozom, hogy miről szóljon a hajnali posztom. Téma mindig adódik, csak néha nem akar eszembe jutni.
- Hétfőn talán a legjellegzetesebb mozzanat a csomagküldőtől várt rendelés megérkezése (sütőajtót szigetelő gumi, a régi szétszakadt). Megérkezett egy pukkantós borítékban.
- Tegnap szintén szállítottak, a régi mikrosütő helyett újat.    
- Ma a másik házhoz szállítás az élelmiszercsomag volt. (Tücsi szervezi ezeket a rendeléseket, mert szeret szervezni, és jó, hogy így van, mert én meg nem szeretek szervezni.) Az is megjött. Ketten hozták, pedig egy karton tejet kértünk. Tán már nem is volt raktáron. . Aztán a háborús viszonyokra való tekintettel jön az előre csomagolt dolgok lemosása, és félretétele néhány órára, mert hát „senki se tudhassa…”
- Úgy várjuk a rakományt, mint annak idején a levélben előre jelzett, Amerikából indított csomagot. Az akkori postás a vállára ültette valamelyik kisebb tesómat, tán a nagyobb baksis reményében. Mi meg izgultunk, mi érkezett, mi nem, minek örülhetünk kiváltképpen. Emlékszem, az amerikai csomagban rendszerint leltárt találtunk kézzel írva. Egy alkalommal ezt olvastam: fírfüng. Mi a csoda lehet az a fírfüng? Kizárásos alapon jöttünk rá a megoldásra: Férfiing. Az „e” betű nagyon sovány lett, a két „i” betűt meg ü-nek olvastam.  
Rég volt, tán igaz is volt.
- Postás. Még régebben postás szerettem volna lenni, mert az sokat biciklizhet.
- Utóbb meg a Telek gyerekek és a postás kapcsolata elevenedik meg bennem. A Telek gyerekek igen aktív fiúk voltak. Történt, hogy Velencén nyaraltak cseresznyeérés idején. A háznál hatalmas cseresznyefa állt, s a lombok között valahol a fiúk szemezgettek. Amikor a postás odaért, lekiabáltak a fáról: - Jó napot, postás úr, van levél? Mi vagyunk a Telek gyerekek.
Ez a hang bennem él, s eszembe jut, amikor a postás megjelenik a házban. Az etikett és protokoll nem teszi lehetővé, hogy lekiabáljak neki: „Jó napot, postás úr, van levél? Én vagyok az id. Gyorgyovich.”
- Még posta. Valamikor buzgott bennem az önérzet, és tán a humor is. Hazaérkezvén rendszeresen megnéztem, van-e valami a postaládában, s rendszeresen megjegyeztem: „Nincs levél, késik a Nobel-díjam.” Ma már elléptem a földi hiúságok jó részétől. Pl. nem érdekel se a Nobel-díj, de más díjak se,talűn az egy nyugdíj kivételével.  
***
A poszt címe azt sugallja, hogy jöjjön a Beatles-dal, de talán mégse. Bartók Kanásztáncát javallom meghallgatni. Egy zenei miniatúra is csilloghat, mint az ékkő. Ez nekem ilyen. https://www.youtube.com/watch?v=lUWCY2PDsJc&list=RDlUWCY2PDsJc&index=1       

Egy zenemű lényeges eleme, hogy jól megkülönböztethető a többitől. Ez azt jelenti, hogy eredeti a dallamíve, eltérő a ritmusa, nem olyan, mint az összes többié, határozottam különbözik tőlük. Úgy különbözik a többitől, mint egyik regény a másiktól, mint egyik festmény a másiktól. Azért hangsúlyozom ezeket, mert a zeneművek átdolgozása, átírása nehezen veszi fel a versenyt az alapművel, mivel az átirtok nem tekinthetők eredetinek. Ahhoz, hogy elismerésre számot tartsanak, lényegesen gazdagabbnak kell lenniük az eredeti műnél, hogy az előbb említett hiányosságot elfedjék, pótolják.
Mindebből jól látszik, hogy nagy terhet vállal magára, aki hozzáfog egy értékes zenedarab áthangolásának. Vannak azért eredményes kísérletek.
Talán a legismertebb közülük Bach Wohltemperiertes Klavier 1. füzetének C-dúr prelúdiuma BWV 648, amelyet Gounod kíséretként használt, és fölé írt egy szépséges dallamot az Ave Maria szövegére igazítva. Így jött létre a Gounod/Bach Ave Maria c. mű, amely nagy karriert futott be, és mindmáig gyakran szerepel a templomi esküvők alkalmával.
Muszorgszkij kompozíciója, az Egy kiállítás képei is akkor vált ismertté, amikor M. Ravel átírta zenekarra a zongoraszvitet. Muszorgszkij nem érte meg az így életre keltett művet. Pedig még itt sincs vége. K. Emerson is lecsapott a témára, és szintetizátorra átdolgozta az egészet. Triójával újabb népszerűséget szerzett a darabnak.
Sokkal több rossz példát tudnék felsorolni, de csak egyet hozok ide, egy könnyűzenét. Adva az Animals együttes, és számuk, A felkelő nap háza. Én még soha nem hallottam, hogy bárki legalább akkora elementaritással játssza le, mint ők, akik összehozták a kompozíciót. Azt akarom hangsúlyozni, hogy csakugyan combos feladat megjavítani egy sosemvolt eredeti zenét.
Végül egy személyes élmény. Egy alkalommal a mise végi kivonulásra az orgonista szép, fülbemászó muzsikát adott elő. Nagyon meglepődtem: miért hoz a templomba profán zenét, hiszen ez a Procol Harum banda A halványnál is fehérebb árnyék c. száma. Igaz, hogy ők énekelik is az eléggé csapongó vad dallamot, de a többi, az orgonakíséret azonos. Hogy az orgonista ismerte-e a slágert vagy sem, nem tudom. Ő Bach III. D-dúr szvitjének egyik tételét adta elő, ahogy kell. Ebből lett a Procol Harum együttes feldolgozása, amely A halványnál is fehérebb árnyék címen futott be nagy karriert. Én meg nem tudtam, hogy Bachtól vették át a zenét, s öltöztek bele, mint remeterák a csigahéjba. https://www.youtube.com/watch?v=valL7JWjVB4
**
FB-információk karantén idején
Fél kilenckor mese az elrabolt királyleányról, a griffmadárról s a kocsisról.
Délután ötkor mise magyarul Déváról Böjte Csabával és néhány énekessel.  

Olvasom egy tapasztalt lélekismerő tollából, hogy kimenvén a templomból a híveknek első dolguk elfeledni, hogy miről is szólt a napi evangélium. Mivel ez velem is elő szokott fordulni, részben kerestem az okát, részben pedig azt, hogy mi is volt pl. vasárnap az evangélium, mi ragadott meg belőle, és mi volt nehezen érthető esetleg.
Nézzük sorra.
Az oka meglehetősen egyszerű. Nem úgy hallgatja az ember, mint a közöttünk sétáló Mester nekünk szóló szavait, hanem úgy, hogy igen, ez kb. kétezer éve hangzott el, évtizedekkel később meg, ahogy emlékeztek rá s leírták, alkalmasint először Márk, s az ő rövid forrását használva Máté az izraelieknek címezve, Lukács pedig Mária kiegészítéseivel irodalmi stílusban megszerkesztve. Jánosé évtizedekkel még később keletkezett, onnan néz vissza a történtekre.
Oka még az is, hogy a szakaszokat már annyiszor hallottuk, hogy nemcsak nekünk hiányzik belőlük a friss infó élménye, hanem olykor a prédikálónak is.  
Hogy mi volt a tegnap felolvasott evangélium, arra tényleg rosszul emlékeztem. Arra gondoltam, hogy a Márk evangélium vége, de az szombaton volt. Vasárnap valójában az emmauszi tanítványok és a Feltámadott találkozását olvasták fel. Az elemzők el szokták mondani, hogy már nincs meg Emmausz, s hogy két-három órai járásra van Jeruzsálemtől. Ami visszatér a történetben bennem, s megmosolyogtat, hogy Jézus késedelmesszívűeknek, lassú felfogásúaknak nevezi a két Emmauszba tartó embert (akik egyike valószínűleg Lukács, aki evangélista lett), a két tanítvány pedig visszatérve Jeruzsálembe épp az ellenkezőjét állítja: „Ugye, hogy lángolt a szívünk...” pedig sokáig nem jöttek rá, hogy ki az alkalmi útitársuk, csak a kenyértörésről, de akkor ő eltűnt a szemük elől.
Hogy pontosan mi hangzott el, s főleg hogyan mondta a feltámadt Krisztus, nem tudjuk. Aki viszont prédikált róla, mintegy szemrehányásként értékeli Jézus szavait. Nekem az jutott eszembe, hogy éppen ennek a papnak a szólása, hogy „senkit se lehet jóvá szidni”. Ez elfogadható, akkor viszont a jézusi szemrehányás is inkább szeretetre méltó megjegyzés lehetett – vélhetjük utólag.
Amit minden kornak el akar mondani a történet, azt balladai homály fedi. Nevezetesen azt, hogy miképpen vezette le Jézus Mózesen kezdve, a prófétákon folytatva, hogy miket kell elszenvednie a Messiásnak ahhoz, hogy bemehessen az Isten dicsőségébe.
***          
És az ígért zene… Legyen most a DBQuartet előadásában a Take Five c. szám. Dave Brubeck Jazz-pianista a cool jazz jeles képviselője. A Take Five szerzője szaxofonosuk, Paul Desmond. A doboknál a korabeli világhíresség, Joe Morello. A kvartett játszott II. János Pál pápának is amerikai körútja alkalmával. A számnak sokféle interpretációja létezik. Ez itt az eredeti. 
The Dave Brubeck Quartet: Take Five
https://www.youtube.com/watch?v=PHdU5sHigYQ

Vannak elvont s vannak konkrét fantáziájú emberek. Utóbbiak, ha azt olvassák, hogy épületes a poszt, várják, hogy épületről szóljon az írás. Nos, legyen. Ezúttal épületes lesz. Eddig hat helyen laktam. Kelenföld, Zugló, aztán immár házasként Kispest, Józsefváros, Zugló, Óbuda. Utóbbi lakásunkat harminc év óta lakjuk.
A ház a házgyári paneles épületek utolján készült szocialista első osztályú kivitelben. Azért mondom, mert amikor beköltöztünk, minden szűzi érintetlenségű volt, tiszta, új, ragyogó, hibátlan. Úgy éltünk benne, mint új házasok a mézes hetek során. Hamar kértek tőlünk esetleges hibajegyzéket a kivitelezők, s mi alig találtunk hibákat. Nem volt rá szemünk. A hibák korrigálására jött egy asztalos, kezében kalapács, zsebében néhány szeg. A rendetlenkedő lécrészeket odavarrta, és kész. Évek teltek el, mire rájöttünk, hogy az egyik szoba paneljét fordítva emelték a helyére, emiatt két ajtó kissé útjában áll egymásnak. Azon is csak sokára akadt meg a szemünk, hogy az egyik szoba vízszintes párkányához képest szöget zár be az alá szerelt radiátor síkja.
Mindenesetre lakni tisztességesen lehet benne immár jó egy emberöltőnyi ideje, s különösebb problémákat ma sem tudnék ellene felhozni. Amikor a ház készült, alumínium MN-kábeleket húztak mindenhova. Ma vörösréz a divat. Elismerem, hogy sokkal praktikusabb, de nálunk még dolgozik az eredeti alu. Kicseréltük a toilette-et, mikor a régi öblítőtartály felmondta a szolgálatot. Gyenge pontja a rendszernek a flexibilis nyomócső. Akkor lyukad ki, amikor akar. Eddig egyszer okozott grimbuszt. Nagy szerencse, hogy itthon voltam, s hamar elzártam a stangon lévő csapot.
Egyik radiátorunkat cserélni kellett, mert csepegni kezdett. Egy másik is mintha, aztán abbahagyta. Lehet, hogy a meszes víz eltömte?  
Volt patkányinvázió, amikor Demszky nem fizette Bábolnának a patkánycsapdák feltöltését irtószerrel.
Egy nagy szárazság idején öt egeret tettem tönkre emeleti lakásunkban. Megmászták a panelt a jobb ellátás reményében. Amióta szúnyogháló van a nyílászárókon, azóta nem kísérletezetek a lakásba való betöréssel. 
Kétszer áztunk el jelentősebb mértékben, és másik két alkalommal a fürdőszobánk kapott egy-egy adagot a felsőktől. Minden esetben hárítottuk a biztosító igénybevételével.
Kocsitárolónk ajtaja Moszkvics-méretre készült. A Skoda és a Wartburg simán befért, a Colttal nem kísérleteztem. Cipőkanállal ugyan az is beférne.
Az elmúlt 30 év során két közepes erősségű földrengést értünk meg. Csőtörést nem okozott. Néhány helyen a panelek összefutása mentén jelei mutatkoztak, de veszélyt nem okoztak.
A nagy dunai árvíz nem törte át a nyúlgátakat, sem az Aranyhegyi-patak homokzsákjait.
Az épület szilárdan áll, teljesíti a hozzáfűzött reményeinket, s reméljük, hogy ez még sokáig így lesz.
Lift elkelne, bár állítólag a lépcsőzés elejét veszi az infarktusnak. Térdízületeim mást sugallanak.       
Bármilyen épületesre sikerült posztom, ennyi elég volt belőle.
***
Nézzünk zenét. Mivel épületről szóltam, legyen a 127. zsoltár. Nagyon szeretem Halmos László kórusfeldolgozásában. https://www.youtube.com/watch?v=KQgzVFYxyjE

Fama est, hogy az 1993-ban kapott végkielégítési pénzből vettük a Gold Star márkájú mikrohullámú sütőnket.
Sütésre ugyan talán sose használtuk, de melegítésre folyamatosan.
Elég hamar eltörtek műanyag forgatógombjai.
Próbálkoztam garanciális javítást kérni, de félreérthetetlenül tudomásomra hozták, hogy se égen, se padláson, az országban meg pláne – nincs hozzá való forgatógomb. 
Ám hála a magyar gáztűzhelyeknek, rátaláltam olyan gombokra, amelyek apró fűrészelgetés után helyettesítették az eredetit. Majd, amikor elkoptak, pillanatragasztóval kitartó munkára kényszerítettem a két gombot. Máig működnek.
Aztán valamikor letört a forgótányérjából is egy szilánknyi üveg. Sebaj, máig forog a tányér.
A hanyatlás jelei igazán idén kezdtek mutatkozni a gépen, amikor kialudt a világítása.
Egy darabig nem foglalkoztatott a dolog, majd kezdett érdekelni, hogy hogyan is kellene cserélni. Nem jöttem rá igazán, hogy hol kell megbontani a készüléket, mert belenézve azt láttam, hogy a lámpafényt átengedő fémszita elporladt, megszűnt létezni, mint a hiányos-lyukas drótkerítés.
Ettől kezdve foglalkozatott a csere gondolata. Mert bár a masina továbbra is szépen dolgozik, ki tudja, hogy a fal felé eső részt miféle kiszökő rezgések bombázzák.
Jobb a békesség.
Feleség Bosch gépet nézett ki az interneten.
Igen. L esz – állították,
pénteken leszállították
volna, de végül is hétfőre prolongálták a teljesítést.
Addig is további teljesítményekre kényszerítjük a jó emberöltőt megért masinát.
Lehet, hogy a régi is javítható volna?
***
És hát a zene. Már egyszer megírtam, hogy a nyugati könnyűzene 1961-ben betört hozzánk is a magnóvásárlással. Orromban van még a 9,5 kg-os Mambó magnó olajos gépszaga, mely melegedés miatt tört elő a panelből. És felejthetetlen az első felvett anyag is. Jó választás volt, vagy csak szerencse. Egy nagylemeznyi gitáros angol szám, The Shadow’s és olykor Cliff Richard is. Elég legyen itt kitérni arra, hogy egy hozzánk képest szabad országból jövő felszabadult, dinamikus zene volt az övék, optimizmust sugallt, hogy elérhető a felszabadultság nekünk is, hiszen a muzsika már itt is szól a biztonságot, optimizmust sugalló, harmonikus, temperamentumos, és mégis fegyelmezett hangon szól hozzánk. Sok jó számuk közül szóljon most egyik kedvencem, az FBI.  https://www.youtube.com/watch?v=WlDzFeHmO9w
Lehet, hogy the Quartermaster’s store még felszabadultabb zene? Talán. Az is utolérhető.
https://www.youtube.com/watch?v=kRviHmx8mek&list=RDkRviHmx8mek&start_radio=1&t=48 

Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak – mondta a tanításában, tetteiben, egész életében is tökéletes Istenfia. Nézzük csak, mikkel vádolja őt nagycsütörtök éjjelén a sátán?
„Akkor a sátán rákiáltott. »Micsoda? Te a bűnöket magadra akarod venni, holott magad sem vagy tiszta! …és mindenféle koholt vádakkal illette.
Vádolta őt tanítványainak minden hibáiért, minden megbotránkozásért, melyet okoztak, minden zavarért és rendetlenségért, amit ő hozott a világba a régi szokásokkal való szakítással…
Őt okolta Heródes csecsemőgyilkosságáért; szüleinek veszedelmeiért és ínségéért Egyiptomban; azért, mert nem mentette meg Keresztelő Jánost a haláltól; sok család felbomlásáért; bűnös emberek oltalmazásáért; néhány beteg be nem következett gyógyulásáért; a gerazaiak megkárosításáért (sertéseik belevesztéért a tengerbe). Mária Magdolna visszaeséséért a bűnbe, mert nem akadályozta meg…
Vádolta családja elhanyagolásával és idegen javak eltulajdonításával;
vádolta mindennel és mindenért…, hogy megrendítse, megingassa; mert előtte titok volt az, hogy Jézus az Isten Fia, és úgy kísértette őt, mint egy megfoghatatlanul igaz embert…
A kísértő szemére vetette, hogy neki van leróni valója Istennél azért, mert némely úgynevezett jócselekedetében visszaélt Isten kegyelmével…
Ezért aztán a kísértő Jézus szeretetének minden művét akként sorolta eléje, mint érdemteleneket, és hogy e cselekedetekben visszaélt Isten kegyelmével.
Adósleveleket mutatott fel neki és így szólt: „Ezért is, meg ezért is még adós vagy!...Hogy mertél – úgymond – idegen tulajdont elpazarolni és ezzel a családot (Mária Magdolna) megkárosítani?” stb.
                                          (in: Emmerick A. K.: A mi Urunk Jézus Krisztus keserves kínszenvedése. PPEK)
Még egyszer ismétlem: a mindenben tökéletes, szeretetből értünk életét is adó Jézust vádolta a sátán a legkörmönfontabb hazugságokkal. Első megközelítésben sok vád igaznak tűnhet. Elég rafináltan van megfogalmazva ahhoz, hogy megtévesztő lehessen.
Mire számíthat a nem tökéletes ember, a nem tökéletes politikus, a nem tökéletes orvos, a nem tökéletes akárki. A világhálóra feltett sokféle értéktelen csúsztatást, körmönfont hazugságot olvasva vagy átlapozva akár – óhatatlanul ennek a kíméletlenül sötét éjszakának a képe rajzolódik ki belső látásunk előtt.
Egyáltalán… Milyen alapon várja el az egyik ember a másiktól a tökéletességet?
Milyen alapon kéri számon a nem tökéletes embertől a tökéletességet az, aki maga sem tökéletes?   
...hogy ilyen körülmények között mit tehetünk?
Mégis tenni kell, szeretni kell, irgalmazni kell, megbocsátani kell, imádkozni kell a fröcsögők megvilágosodásáért, mert ma sem tudják, hogy mit cselekednek.
Hát ez aztán combos feladat egy életre.

Visszatérő témám leírni olyan történéseket, amelyekkel korábban nem találkoztam életem folyamán. Persze írhatnád velem vitatkozva, hogy ilyen minden pillanat, mert 2020. április 23. csütörtök még sose volt, és igazad is volna.  Mégse erre gondoltam csütörtökön, hanem arra, hogy M. fiunk születésnapját ilyen bizarr körülmények között még soha nem ünnepeltük. Isten éltesse a 33+3 évet megélt embert.
Nincs fülhúzás, nincs személyes ajándékátadás, nincs közös házi torta- és süteményevés, de még franciakrémes sincs, amit nekem szoktak hozni.
Nincs a lakást telenevető unokasereg, nincs hazajövő apa, nincs: Mit hoztál? – kutató tekintet.
Nincs ováció, amikor nyílik az ajtó.
Van mezőgazdasági kisgép, hogy könnyebbé legyen a kertművelésük, van náluk gyerekzsivaj, van simogatható nyuszi, van nagyon okos telefon, ami mindezt megmutatja, de mégsem az igazi a virtualitás. Mindez azért, mert
van koronavírus veszély.
Amikor ő született, már nem laktunk Kispesten, de még nem Zuglóban s pláne nem Aquincumban, hanem a nyóckerben. Azt lehet mondani, hogy az utcánkban született, mert mind a lakás, mind a klinika a Baross utcában volt.
Lábjegyzet: Soha ezelőtt nem gondoltam rá, hogy a Baross u. Baross Gábor minisztertől kölcsönözte a nevét. Ha kérdezted volna, hogy ki volt Baross, megmondtam volna, s mégse jutott soha eszembe, hogy az utcanév kapcsán a személy nevére asszociáljak. Így működünk mi, emberek. Így működöm én is, aki szintén a Baross utcai klinikán sírtam fel valaha földi létemben először.
Befejeztem Camus Pestisét. A regényben meglepve olvasom: „április 18.”, tehát a regénybeli fertő is tavasszal indult, amikor a koronavírus terjedése is. Aztán olvasom, hogy már-már vége a járványnak, amikor a főhős, Rieux  jó barátja mégis beteg lesz, és a közben már kidolgozott vakcina sem segít rajta. Az utolsók egyike, akit elvisz a járvány, aminek közel egy évig az árnyékában élt, óvakodott visszafogottan. Rosszabb lehet, mint azoknak, akikkel a halál tömegesen végez.
Most is két változata terjed a pandémia lecsengésének. Az egyik szerint csakugyan vége lesz a fertőzésveszélynek, a másik szerint nem. Velünk marad, mint egy hűséges kutya, és bár a tömeges halálozást kikerüli a társadalom, de hosszan elnyújtva tovább szedi áldozatait a virnyák.
Eh, mit!!!
***
A nap híre: A Vatikán a Budapesti Eucharisztikus Kongresszust egy évvel elhalasztotta a járványhelyzet miatti kiszámíthatatlanság kockázata miatt.
*** 
Beszéljünk most igazán békés témáról. Pl. hogy miféle szép zene szerezzen néhány perc örömet annak, aki hajlandó néhány percre kitenni magát egy értékes muzsika hatásának. Legyen ezúttal pl. a Pastoral (Pifa) Händel Messiásából.   https://www.youtube.com/watch?v=mnTQo3WS7rM   

 

De hüüüje uicc vooot… – mondta a ló, aminek leharapták a fél pofáját.
Tegnap hajnalban történt, hogy bekapcsolom a számítógépet. Megjelenik a szokásos abrázolatok helyett egy Nagy piros A-betű, amely az American szót iniciálja, s mellé egy ismételten sípoló hang. Mindkettő vészjóslónak bizonyult. Kínált F1-et, F2-t, ezeket megnyomva bootolást így meg úgy, tápfeszültséget meg miegymást angolul vagy franciául, vagy németül, vagy kínaiul.  Egyiket se választottam, gyorsan kikapcsoltam a gépet. Az újabb próbálkozás ugyanerre az eredményre vezetett. Még néhány meddő kísérlet után felhagytam a további próbálkozásokkal.
Átcikáztak a fejemen a következők.
Nincstelenül jöttem a világra, úgy is fogok távozni. Ahogy kopok, kophat a számítógépem is.
Előbb-utóbb faképnél hagy ellopva felpakolt anyagaimat. Talán már el is következett a pillanat. Nézzük, mit kellene tennem?
Elvinni a gépet szervizbe,
felhívni fiunkat, hogy életet tudna-e lehelni a gépbe.
Ha eljön, a billentyűzetet fertőtleníteni kell, letakarni nylonfóliával, hogy azon át nyomogassa, amit kell. A művelet után kidobni a fóliát (koronavírus!).
Távolról is irányíthat elvileg, ha whatsapp-on mutatjuk neki a képernyő kijelzéseit.
Mi tagadás, ezek a megoldási meggondolások meglehetősen komplikáltaknak tűntek.
A hajnali óra csendjében az olvasót szoktam mondani különféle intenciókra. Ám az odafigyelésbe nagyon bezavar a számítógép ismertlen betegsége. Azért még is kitartok úgy, ahogy tőlem telik, majd felajánlom az égieknek, ha úgy tetszik, vége egy korszaknak az életemben (volt már ilyen), hiszen van élet a számítógépen kívül is.
Mindenesetre segítségüket is kérem.  
Aztán egy utolsó kísérletre visszatérek a géphez, hátha csak pillanatnyi rosszullét miatt nem indult el a masina.
De nem. Nem jobb a helyzet, hacsak nem az az izé…
Igen. Most állandóan azt írja, hogy nyomjon meg egy billentyűt. Hát nyomom én, de ahányszor nyomom, újra kiírja. Ekkor nyomok egy entert…
…és láss csodát.
A gép abbahagyja a cirkuszozást, igazodik a korábbi rutinokhoz. Engedelmesen jeleníti meg sorra a szokásos képernyőképeket, majd indulási helyzetbe teszi magát. 
Én meg élek az én rutinommal s felpakolom a napi elképzelt adagot.
Hátha segít valakinek valamiben.
***
Hallgatok egy missziós orvosnőt, aki Afrikába tér vissza rendszeresen dolgozni és az ottaniakkal feltöltődni. Érdekes gondolatokat oszt meg, amiből a nekem legtöbbet mondót ideírom. A fehér doktornőnek mondja az egyik helybeli: Nektek óráitok vannak, nekünk meg időnk.
***
Stílusos lesz ezek után, ha a Luba-mise (Kongói Dem. K.) Sanctusát szánom a mai nap szép zenéjeként.meghallgatni    
https://www.youtube.com/watch?v=xG4kcf_1DgE