Mickey webnaplója

Három vers a jegyzőkönyvezés stílusában. (Segítség: Petőfi, József A., Arany) A három idézetet nem én fogalmaztam meg, csak olvastam és tetszett, hát átvettem.
1. A hegyeket elkülönítő geológiai mélyedés terültén a művelésbe vont elkerített belterületi ingatlanon még a lágyszárú növényzet szaporítószerveinek növekedése és a fűzfafélék családjába tartozó erősen allergén fafajta levélzetének zöldes elszíneződése tapasztalható, ugyanakkor megfigyelésre kerülhetnek az évszakhoz képes hideg légköri viszonyok is, a település mellett található hegyek tekintetében már hószállingózás nyomait is rögzítették kollégáink. A magát belülről kiskorú személynek érző tanú szerint ugyanakkor a hőérzet a nyári hónapokra jellemzően alakul, de tapasztalja a tavaszi mezőgazdasági munkák idejére jellemző biológiai viszonyokat is. Elmondása szerint ugyanakkor korábbi sötét tónusú hajviselete helyett őszes árnyalatút visel, s ezért a téli időjárási viszonyokat teszi felelőssé.
2. A tanú nyolc napon belül több ízben megszakította utcai mozgását, és ezalatt gondolatban édesanyja korábbi tevékenységét elemezte fejben. Nevezett ruhatisztitó kisiparosként gyakorolt mindennapi tevékenysége során speciális hanghatást kiváltó kézműipari szállító eszköz segítségével a lakóház tetőszerkezete irányába mozgatta a munkadarabokat. Tanú szavahihetőségét kiskorúságával kívánja igazolni, és előadja, hogy a cselekmény helyszínén a környezetét zavaró módon viselkedett, a csendes együttélésre vonatkozó társadalmi normákat nem tartotta be. Magatartásával a kiskorú személy a munkatevékenység felfüggesztésére kívánta rávenni édesanyját, oly módon hogy a munkadarabok helyett őt magát szállítmányozza a munkavégzés tetőtéri helyszínére. Nevezett édesanyja azonban nem kívánta végrehajtani a jogszabályba ütköző cselekedetet, munkáját továbbra is az előírásoknak megfelelően végezte, és elkerülte a vizuális kontaktust is. Felelős magatartásának következtében szóváltás nem került kialakulásra. A légköri viszonyok alakulása miatt ugyanakkor elveszítette uralmát a munkadarabként szállított ruhanemű felett. Tanú utólag annak rögzítését kéri, hogy felelőtlen magatartását megbánta, tettének következményeit felismeri, és édesanyja hajviseletének megváltozásáért, az azon tapasztalható kékes elszíneződésekért a felelősséget vállalja.
3. A művelésbe vont szántó területén az évszaknak megfelelően forró és aszályos időjárás élettani hatásának következtében felhevült testű rovarok táplálkoznak. A fokozottan védett gyepfelületen óriási folytonossági hiányok tapasztalhatóak, így rekreációs funkcióját teljesen elvesztette. A mezőgazdasági idénymunkások egy 10-12 fős csoportja a munkavégzés területén összegyűjtött takarmányozásra használt növényi eredetű anyagok mellett önkényesen felfüggesztette a munkálatokat, a területre a hatósági felszólítás ellenére tüntetőleg lefeküdtek. A munka folytatását annak ellenére is megtagadták, hogy a munkavégzés eredményének elszállítására rendszeresített mezőgazdasági vontatók csak félig vagy egyáltalán nem kerültek feltöltésre.//
//A lakosság vízellátást biztosító műszaki berendezés üzemeltetését a nehéz időjárási körülmények ellenére továbbra is biztosítani kell. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a berendezés a külső hasonlóságok miatt tévesen azonosítható egy vérszívó rovarfajjal. A szarvasmarhaállomány vízellátása hiányos, azt egyéb kártevő rovarfajok is akadályozzák. A rendőrség látókörébe került egy csak becenéven említett, ismeretlen személy, aki megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy felült a mezőgazdasági idénymunkások nyakára, és ezzel megakadályozta, hogy a vízellátás folyamatossága biztosításra kerüljön.
***
Végezetül, ha ezek nehéznek bizonyultak volna, akkor hippi stílusban nekifogok egy közismert versnek, amely gyermekkoromban meglehetősen népszerű volt, valaki diáknyelven írta. Hogy aszongya:
Slattyog az ipse a dögön,/Csukája földig ér,/Háréjának tripla tornyát,/Marhán lengeti a szél.//Húzza a csíkot a csajához,/Bestíröl az ablakon,/Azt hiszi a szeme firöl,/ De nem firöl a szeme,/ Bekrepált a spine.// Baromi rossz kedvvel felül a szamárra,/ És állati flemmet zavar a fejére…/
***
Ráadás: Karinthyék rákérdeztek versekre:
Milyen micsodának micsodájánál
Mit csinálok a milyen micsodánál
Hol a milyen micsoda mit csinál hova
Mint kicsoda kicsodájának hova. (Kis segítség: Petőfi-vers)
***
Tudnék eszperente verset is idézni, de csak akkor teszem fel bosszantásul, ha legalább egy ember igényli.

Olvasom D.-nél, hogy a tárgyaknak nincsen színe, azt mi szemünk látja meg rajtuk. Ez igaz is, meg nem is. Ha nincs színük, akkor mit látunk meg rajtuk szín helyett. Ugyanígy menne át filozófiába, hogy a tárgyaknak anyaguk is alig van, és simán át kellene hatolnunk a szintén anyagból álló tenyerünknek az asztal lapján, hiszen csak pontszerű egymástól jó távolságra lévő energiagócok vannak, s ezek alkotnak térrácsot hatalmas köztük lévő űrökkel. Tenyerünk úgyszintén.
S ha az atommagokat összesöpörnénk, akkor az anyagnak súlya se lenne (tömege), egy gombostűfejnyi térben elférne egy vasúti mozdony összes atommagja, és tömege azonos volna a mozdony tömegével (súlyával).
Ha jól meggondoljuk, anyag nincs is, csak valami, aminek kettős természete van. Ha jól megnézem, részecskék halmaza, ha még jobban megnézem, hullám természetű energiakvantumok, na, akkor mik is?
Csak ki ne derüljön, hogy mi sem vagyunk, mert a pete nem mi voltunk, az ondószál se, a kettő együtt is alig. A többi meg hozzá adódott, hogy majd ismét porrá legyen, ha befejeztük a lélegzést, s egyebeket. 
Ezek után csak halkan jegyzem meg, hogy a növények levelei sem zöldek, csak a klorofilltől látszanak annak. Ősszel aztán, mielőtt végképp elpusztulnak, visszakapják sárgától bordóig terjedő alapszínüket. Még halkabban jegyzem meg, hogy mi se vagyunk öregek, csak túl hamar születtünk meg, így a később születettek úgy különböztetnek meg maguktól minket, hogy öregeknek titulálnak.
Ha minden viszonylagos (relatív), akkor semmi se  létezik igazán, de hát akkor a relativitás se létező, tehát maga a relativitás semmis.  
Az előző okosságok (és őrültségek) ellenére örülök annak, hogy naponta, mostanában a hajnali órán jön el az a kegyelmi pillanat, amikor megoszthatom egy-egy felmerülő gondolatomat, elkészített fotómat, s egy ízlésemnek megfelelő zenét azokkal, akiket érdekel ilyesmi.
Nekem ez elég fontos, ha nem is abszolúte az. Mindenesetre napjaim kezdését bearanyozza a lehetőség.
***
A tegnap történéseinek egyik meghatározó mozzanata, hogy a járvány tobzódásának csúcsa Mo.-on hihetőleg május eleje, 3-4.
Meglehet. És utána?
Eltakarodik? Levonul? Mérséklődik? Kidughatjuk a képünket az utcára? 
Talán igen, valószínűleg nem. Majd, ha elkészül a hatásos vakcina...
***    
Szerettem volna Rácz Aladár előadásában Bartók 6 román táncát elővezetni, de a youtube-on nem találtam.
Legyen akkor ezúttal itt Szilas Imre Postludiuma. Kedvesen kibontakozó zene szintetizátorra. Van benne egy rész, amikor a szekvenciák ismétlődnek. Nekem a szülő és gyerek párbeszédét imitálják. A gyerek kérdez, a szülő válaszol. Érdemes erre odahallgatni. https://www.youtube.com/watch?v=AzcS2hsSz-Y
 

Nem akartam a koronavírusról írni. Szeretném, ha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megemlítem.
1. Először nézzük a jó oldalát. Van ilyen is. Ráébresztette az embereket, hogy mindenki egyaránt értékes, megismételhetetlen. Mindenkinek több ideje van magával és övéivel foglalkozni. Ráébredhet arra is, hogy a végső kérdésekre érdemes válaszokat keresni, még akkor is, ha nem jut el a teljes megismerésre. (Senki sem jut el ezen a földön.) Halkabb lett a város, tisztább a levegő, nincs egyik se úgy leterhelve, mint korábban.
2. A rossz tulajdonságairól éppen elegen írtak. Szörnyű fájdalmak között ezrek haltak meg, és még nincs vége. Egyes előrejelzések szerint nálunk május elején (3.) fog tetőzni.
Meglátjuk.
Meglátjuk?
3. Nem egészen véletlen, hogy most olvasom Camus Pestis c. regényét. Benne pl. ezt: „…ilyen esetben a kínaiak dobolni szoktak a pestis géniuszának. Hozzáfűzte, hogy teljességgel lehetetlen megállapítani, vajon a valóságban a dobszó hatásosabb-e, mint a járványt megelőző intézkedések.”
A dobszónál csak eredményesebb módszerek léteznek – jegyzem meg csendesen. Üzenem egyébként a tuc-tuc zenét ránk zúdítók valamennyiének, s üzenem a közmédiának is, ahol egy nyavalyás hír nem hangozhat el anélkül, hogy ne dobolnának. 
4. Nem tehetek róla, hogy bennem a koronavírus állandó emlegetése folytán egy operaária képe elevenedett meg, s hangzott fel. Ugye az opera Rossini operája, A sevillai borbély, s ennek egyik áriája, a Figaró belépője az, amely pergő ritmusával hajaz a váltig emlegetett rettenetes vírusra. Valahogy így:   
 Korona, Korona, Korona, Korona, Korona!
…
Korona! Tessék!
Korona! Tessék!
Korona itt,
Korona ott,
Korona künn,
Korona benn,
Korona fenn,
Korona lenn,
Bemászik ablakon,
kimászik kulcslyukon,
Előtte nincs többé akadály,
Korona titkon terjeszti magát,
Koronát titokban veheted, viheted,
A fertőzés terjed az országban, megyékben,
Ő tönkretesz, te meg csak állsz!
Míg előtte tágul az akadály!
Míg előtte tágul az akadály, az akadály…
***
Húsvét utáni vasárnap Szent II. János Pál kezdeményezése alapján az irgalmasság vasárnapja.
Az egyház híveivel azért imádkozott, hogy az irgalmas Isten jóvoltából tűnjön el a földről ez az irgalmatlan járvány.
***
Vidám zene illenék a fentiek ellensúlyozására. Már meg is van: John Bull: Rondo in G. https://www.youtube.com/watch?v=aGUqqBd2zAA

Amikor az Amerikai úti Klinikán feküdtem szubintenzíven, minden műszakba lépő nővérke megérdeklődte, hogy milyen nap van ma. Egyszer meguntam, s megkérdeztem tőlük, hogy miért fontos, hogy napjában háromszor kitaláljam, hogy milyen nap is van. Mentegetőzve válaszolta a kérdezett, hogy ez nem a bosszantásomra kitalált macera, hanem a terápia része. Tudatomnál vagyok-e, realitásérzékem nem hagyott-e cserben. Volt egy másik kérdésük is, hogy most melyik intézményben vagyunk. Magam is meglepődtem, amikor egy egyébként a normalitás jegyeit mutató öregúr teljes határozottsággal állította, hogy a szegedi klinikán van. Nos, ezért kérdeztek bennünket.
S mindez azért jön elő, mert a nyugdíjas életünkből hiányzik a munkába menetel öt napja, s az abból adódó ritmus. Avagy ki ne ismerné a Blau Montag fogalmát, ki ne számolná, hogy hány nap van még hátra péntekig, mikor jön már a szabadszombat, a vasárnap.
Most ennél is cifrább a helyzet. Nemigen mozdulunk ki, kérésre, s valamennyire a saját jól felfogott érdekünkben sem. Nincs csekkel postára menés, nem érdekel, hogy ma meddig volna nyitva ez, meg az a bolt. Nincs reggeli mise, nincs szerda, és szombat, amikor a szemetet elviszik. Ha éppen nem halljuk a kukás autó hangját, könnyen kiesünk még ennek a ritmusából is. Egyik nap éppen olyan, mint a másik. Még szerencse, hogy a számítógép jobb alsó sarka mutatja a dátumot, a naptár pedig megmutatja, hogy akkor milyen nap is van ma.
No, nem tragikus a helyzet, hisz látszik, hogy alig van tétje a napok sorrendiségének. Ha itthon rostokolunk, akkor nem vonatkozik ránk a hétvégi szigorkodás, mindegy, hogy hova nem mehetnénk polgármesteri rendelkezés alapján. A négy fal közül nézünk a világra.
Tudjuk, hogy S. V.-nál Natick Massachusetts-ben ma esett a hó, hogy Newarkban Cs. klasszikusokat olvas, hogy M. Piliscsabán elkerített részt készített a húsvéti nyuszinak, s azt is tudni véljük, hogy még sokáig nem simogathatjuk meg sem az unokáinkat, sem a nyuszit. Magam próbálom arra érdemes olasnivalókkal körbevenni magamat (most Camus: Pestis c. munkáját), s jó zenéket hallgatni.
Az erkély repedéseiben fészket rakni akaró darázzsal meg felvettem a harcot.
Sikerült pofon vágni, mire elrepült.
Ne is jöjjön vissza! 
***
Olyan zenét kerestem, ami kicsit dinamikus voltával életkedvet ad, maga is dinamizál. Ezúttal Bartók B.: Allegro barbaróját vezeti elő a fiatal Kocsis Zoltán. Itt: https://www.youtube.com/watch?v=AwCP2US7BaU

Belebotlottam Kosztolányinak egy épületes megfogalmazásába. Azt írja: „Minden írás, amely mögött nincs az egész élet titka, értelmetlen.” (Pesti Hírlap 1934. 11. 18.) Elgondolkozom szavai értelmén. Nemrég idéztem, hogy a Biblia egésze a Krisztusról szól. Valamiféleképpen összefüggésbe hozható vele. 
Egykori magyartanáromnak is volt egy meglehetősen alapvetőnek számító kijelentése: Egy fogalmazás minden mondatának a címről kell szólnia. Talán ezért is van az, hogy általában a posztok megírásának a végére hagyom a cím adását. Nemegyszer pedig, az eleve megadott címet megváltoztatom, mert az eredetileg megfogalmazott témától elkanyarodik a leírt szöveg.
Ha becsületes akarok lenni, akkor a Kosztolányi-féle megfogalmazást magamra is alkalmaznom kell, annál is inkább, mivel egy másik szentencia szerint, aki feleslegesen veszi igénybe más idejét és türelmét, az más aljasságokra is képes.
Az előzőek megfontolása dacára el kell fogadnom azt is, hogy a húsvét után örömteli időszaknak kell következnie („mér mindig csak a rosszat” – illetékes elvtárs), s az öröm egyik megjelenési formája nálam a humor. Olykor belőlem is fakad, de bőven merítek a többiekéből.
Tegnap sütötte el Böjte Csaba:
- „Édesapámnak könnyű volt, mert elvette édesanyámat – mondja az egyszerű legény –, de én egy vadidegen lányt hogy vegyek el feleségül?”
VD pedig ezt:
„A fényképészetbe betér egy matektanár.
- Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
- 9x13?
- 117. Miért?”       
Meg ezt:
Öregasszony férjéhez: – Emlékszel, Béla, eljegyzéskor te nem a Facebookra tettél fel, hanem a szalmabálára.
…és egy retro, amiért óvatosaknak kell lennünk ma is a közzétett anyagokkal kapcsolatban:
- Igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak?
- A hír igaz - közli a jereváni rádió -, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

„Kanadában pickeringi öregotthonukban az a szokás, hogy nagyszombat este a vigíliamisét két részben tartják. P. Eördögh András SJ részt vett az ószövetségi hétolvasmányos részen, majd visszatért a szobájába. Három nővér kísérte, ahol békésen, csendben elhunyt.” Ismertem őt személyesen. A hírt kommentálva írtam: „…kalandos életéről részletesen beszámolt a Magyar Jezsuiták vallomásai IV. kötetében. Nagyon kedveltem derűs, humoros egyéniségét. Requiescat in pace!”
Most újra olvastam a kötetben 26 oldalon húzódó kalandos életét, és néhány hívószóban emlékezem azokra a momentumokra, amelyek kapcsolatunkat meghatározták.
- Eördögh atya 1929-ben született. Akkor én –17 éves voltam.
- A Thököly úti Építő Felsőiskolát elvégeztem – írja. Sokszor jártam ott, majdnem a Dózsa Gy. útnál volt (van?).
- A domonkosok templomába jártam, mellette laktam a plébánián. Az mi eskükőnk is volt ott.   
- A latint felmondtam Weissmahr Bélának vagy Nemesszeghy Ervinnek. Mindkettőjüket ismertem, már mindketten elhunytak.
- Gyulay Endre akkor volt negyedéves kispap. Vele Lillafüreden találkoztam a Pax Romana találkozón.  
- Kavin Feri. Utóbb megnősült. P. Nagy Ferenccel kapcsolatban állt. Fiával (Kerecsenek regnumi vezetője) egy helyen dolgoztam Antall-időkben a miniszterelnöki sajtóirodán.
- Babos István. Utóbb NY-.ban egyetemi tanár. A Jezsuitáknál nagyon megszerettem. Szintén elhunyt.
- Makkosmárián építik a templomot. Többször jártunk ott a családtagokkal.
- Miklós Imre (ÁEH vez.) látogat hozzájuk Szegedre s agitál. Őt idézi: „Tudják tisztelendő urak, ha jól mondom, a helyzet megváltozott. Most akár a követ dobják a tojásra, vagy a tojást a kőre, mindig a tojás törik össze.” Csizmazia atya válasza: „de mi nem vagyunk tojások.” Ez úgy megzavarta Miklós Imrét, hogy kiment. Az ÁEH baljóslatú tevékenységének árnyéka jellegezte az eh. és állam közti viszonyt. Éreztük egészen a rendszerváltásig.
- András Imre. Együtt csinálják végig 56-ot. Szolgálnak, ahogy lehet. Őt is jól ismertem a Sodrás u.-ból.
- 56. Köztársaság tér. Látta az ávósok hulláit, mi is, látta a szétlőtt fővárost, mi is.
- Vácról dömperrel jött Bp-re. Tényleg dömper. Amolyan billenőserleges-tartályos teherautó volt. Kiveszett.
- Levezényeli A Szív újság egyetlen 56-os számának nyomtatását, terjesztését. Facsimiléje a kezemben volt a szerkesztőségben. Annak idején a Bosnyák téri templom szélfogójának a falára kitéve olvastam gyerekként.
Néhány humoros megjegyzés Eö. A. életírásában:
- A Bering-tenger melletti Little Diomede-szigeten húztam vasárnapi misére a harangot, tőlem hat kilométerre már hétfő volt, nem azért, mert ebben is hazudnak az oroszok, hanem itt van a nemzetközi dátum fordulásának a határa: vasárnap-hétfő.
- A háborúhoz pénzre, pénzre van szükség, és ugyanez kell az építkezéshez is. (Ahol megfordul, mintegy kötelességszerűen a felújításokat is el kell végeznie, végeztetnie.)
- A courtlandi (Kanada) három plébánosi évem után (ami inkább bádogosi volt) félév szabadságra küldtek.
- Pilisvörösvárra tettek egy lábon kihordott szívinfarktus után (1994). Igen sokszor adtam munkát őrangyalomnak, de mindig megvédett. Az atya remélte, hogy idős éveit már itt töltheti. Nem ez történt. 2008-ban a rend Kanadába diszponálja. Még tizenkét évet él Pickeringben.
Nyugodjék békében az örök hazában.
A húsvét utáni málétóság jegyében Monteverdi kórusát teszem a FB-ra.
https://www.youtube.com/watch?v=dSYq_O33Msg

A Vigilia egyik 2018-as száma arról meditál, hogy korunkban van-e érdeklődés az olvasás iránt. Arra a megállapításra jut, hogy függetlenül a könyvek és a napilapok iránt megcsappant kereslettől az olvasás, mint olyan nem hagyott alább, sőt. Elég arra gondolni, hogy naponta sokan mennyi szöveget olvasnak okostelefonjukat a kezükben tartva, vagy a FB-on lógva, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül az E-Book-ot olvasók körét sem.   
A tájékozódás iránti igény tehát megvan, s kiszélesedtek az információszerzési lehetőségek is. Szidhatjuk az internetet, miközben egyre több mindenre használjuk. Ugyanígy a mobilt is.
Azt olvasom többek között (Fabiny Tibor tolmácsolásában) a Vigilia 2018/3. számában, hogy a Biblia végigolvasását ajánlja a Szent Jeromos Térsaség kétéves Bibiliaolvasó Kalauza. Megemlíti a szerző azt is, hogy 1992 óta működik a társaság Élő Ige-programja, s a számítógép segítségével régóta hozzáférhetők a Biblia különféle magyar nyelvű fordításai. A szentiras.hu weboldalon négy katolikus és két protestáns fordatás kínálkozik. És több idegennyelvű (pl. latin, görög) Biblia is fent van a neten, de a különféle weboldalakon még sokkal bőségesebb a választék. Keresőprogramjaik gyorsaságukkal felülmúlják a konkordanciák használhatóságát. A szövegek kiemelhetők, bemásolhatók, legyenek azok tetszés szerinti hosszúságúak. Tapasztalatból tudom.
De ha már a Fabiny-cikk.  Megidézi Luthernek a mai fül számára meglehetősen érdesen fogalmazott kijelentését a bibliaolvasás helyes módjáról. Kuriózum ez a javából a reformáció-ellenreformáció korából. Lássuk csak: „Nehogy az ágyadon heverésszél, miközben az írást forgatod, hanem térdre, te lusta disznó, s emeld karjaidat magasba, mondd el a Miatyánkot, hívd Istent segítségül, s könnyes szemekkel valld meg bajaidat” (LW 14,60-61) 
***
Mivel ma a Bibliáról posztoltam, legyen a választott zene is a Bibliából merített szöveg.
A már egyszer megidézett zenét az ausztrál Seekers tolmácsolásában vezettem elő. Legyen most a Birds előadásában, ha megtalálom. A szöveget a Prédikátor 3,1-8-ból vették. A szám címe: Turn,turn, turn.
Stílusosan a Szent István Társulat szövegét másolom ide az internet segítségével. Keresőn pillanatok alatt elővarázsolható, bemásolható. Íme:
„Mindennek megvan az órája, és
minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. 
Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és ideje a békének”.
Mutatom:
 https://www.youtube.com/watch?v=bCcFyR0MITQ

Nagyjából úgy érzem magam szobámban üldögélve, mint Kölcsey, amikor a Parainesisén dolgozott, gondolkozott. De hasonló lehetett Gárdonyi életérzése, aki a mennyezetre tetette ablakát, hogy senki ne zavarja magányában. Akkor még nem sejtette, hogy Titkos naplóját megfejti valaki.
De ilyen hangulatban írhatta Tóth Árpád is szép versét a Meddő órán címűt.
Van időm gondolkozni a múlton s kicsit a jövőn is, a jelenben. Egyelőre mind anyagi, mind pedig szellemi munícióval bőven el vagyok látva. Ezek megkönnyítik a helyben járást.
A számítógép is bőven kínál olvasni- és látnivalóval. Ezek egy része előremutató, más részük századik ismétlés, harmadik részük felesleges és közönséges, vannak kifejezetten diabolikus célzatú megnyilvánulások is. Ezek célja a káoszteremtés, a konkolyhintés a vetésbe. Meg nem erősített hírek bombázzák a virtuális mezőt, s próbálják elvenni maradék lelkesedésemet is az iránt, hogy egyáltalán érdeklődjem a FB-on a nagyvilág történései felől.
Visszaemlékezem egy kórházi emlékemre. Egyik ápolónő azzal szórakoztatott, hogy a kormány zárolt ötmilliárd forintot, amely az eü.-ben dolgozók bérét lett volna hivatott emelni. Kérdeztem, hogy megerősített-e a hír, vagy sem. Azt válaszolta, hogy XY orvos mondta. Természetesen nem volt igaz. De azért terjedt. Csaknem érthetetlen, hogy miért keserítjük egymást megalapozatlan rossz hírekkel. Miért nem tájékozódunk afelől, hogy igaz-e valami, vagy sem? Nincs elég bajunk?  
***
Itt nyílt ki. Fatalista lettem? Aligha. Bár B. Csaba tv. ma is elmesélt egy gondviseléses történetet. Röviden: A gyerekek bőséges karácsonyi lakomát kívántak. A szerzetes kiürítette a perselyeket, s pungába (zacskó) rakta. Így ment a szupermarketben a gyerekekkel vásárolni.  Azok összehordták, amit enni szerettek volna, s Csaba testvér kiöntötte az aprópénzzel teli zacskót. Maga se akarta elhinni, csak fillérekkel volt több pénz nála, mint amennyit fizetniük kellett. Amiért írom:
Kinyitottam a Bibliát véletlenszerűen (nem szoktam), ahol ezt olvastam: „Látomás, amelyet Habakuk próféta látott. Meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: »Erőszak!«, anélkül, hogy megszabadítanál? Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.”
Erre mondta volna a Prédikátor: Nincsen új a nap alatt.
Vagy tévednék?
***
Mivel megígértem magamnak, hogy naponta megpróbálok értékes, és könnyen emészthető zenét felrakni a FB-oldalamra, összeírtam csaknem húsz, valamiért nekem kedves zeneszámot. Azt hiszem, a sorrend lehet esetleges. Nos, Aaron Copland kedves darabjával kezdem, amelyet a II. vh.-ban elesett közkatonák tiszteletére komponált. Olyan, mint egy nyitány. Olyan is, mint egy bevonulási induló. Olyan, amely alkalmas az emberi méltóság előtti főhajtásra.
Érdemes meghallgatni.  íme címe: Fanfare for the Common Man. itt: https://www.youtube.com/watch?v=4NjssV8UuVA

Nézem a tévéműsort. Egy ismerős arc, de mégse. Egy dagadt öregember, mint én. Ki lehet? És akkor megszólal. csak nem? D. T., aki jó harminc-negyven éve egy gyerekműsor sikeres vezetője volt. Akkor döbbenek rá, hogy ki is ül a kamerák előtt, amikor megszólal.
Korábbi élményem hasonló. Jezsuiták koncelebrálnak. Megszokott, hogy vendég szerzetes pap érkezik hozzájuk, s beáll a misézők közé. Ezúttal is mintha… Kopasz az ember, sose láttam (ilyennek), mert amikor megszólal ugyanaz az érzésem, mint amikor az ószövetségi immár öreg Izsák így morfondírozik: A karja Ézsaué, de a hang Jákobé. Tehát, amikor megszólalt, rájöttem, hogy A. I. az, csak éppen elveszítette hajkoronáját. Persze, hogy elveszítette, külföldön rákos lett, kemo-kezelést kapott, s kopasz lett, ezért nem ismertem fel.         
Volt egy film, a mátrix. Ha minden igaz, abban két világ létezik, egy való és egy virtuális. A kettő kapcsolatban áll egymással, s a szereplők egyikből a másikba beléphetnek.
S most visszakanyarodok a húsvéti időszakot követő időre, amikor is a feltámadott Jézus megjelenik ebben a világban. Már odaát van, de vissza-visszanéz, hogy megerősítse övéit, és nyilvánvalóvá tegye a feltámadása tényét.
Megjelenik Mária Magdolnának, s ő nem ismeri fel. Azt hiszi, hogy a temető kertészével beszél, mígnem nevén szólítja.
Máskor az Emmauszba igyekvő tanítványoknak jelenik meg, akik szintén órákig nem ismerik fel, csak a kenyértörésben.
De ha a Genezáreti-tó partján tábortüzet rakó alakra gondolok, őbenne sem ismerik fel a Feltámadottat az egész éjszaka a tavon halászó apostolok. Valamiképpen mégis tudatosul bennük, hogy „az Úr az”.
Az Úr az is, aki áttűnik a zárt ajtón, s tanítványaival társalog, velük eszik, majd eltűnik.  Ahhoz szoktatja övéit, hogy értsék, érzékeljék: létezik a más világ, amelyben már végképp tartózkodik, aki feltámadt a halottak közül, és csak le-lelátogat övéihez, mielőtt önállósítja őket végképpen. Mert ez is bekövetkezik, amikor „felmegy a mennybe”.
A német Himmelfahrtnak égbeutazásnak nevezi. A lényeg, hogy ekkor végképpen eltűnik a szemük elől.
***
Amikor azon gondolkoztam, mi legyen a mai nap szívmelengető zenéje, Elvis Presley dalánál maradtam, aki Ed Sullivan műsorában a magyar 1956-os forradalom mellé állva dalával nekünk adózott. A címe Peace in the Valley, Béke a völgyben. Ez igazából egy Gospel (Izajás 11,6-9 nyomán). https://www.youtube.com/watch?v=Yh9_FvK_uUg
            

A böjtös időszak lefojtottságát húsvét után a feltörő örömnek kellene felváltania, belengenie. Nem ez történik, legalábbis karakteresen nem. Folytatódik a harc a vírus ellen, folytatódik a harc a politikában, s nem akar vége lenni.
Elhatároztam, hogy a felszabadultság jegyében naponta meg fogok osztani valamilyen zenét, amely értékes, embernek való, amely vidámítja kedélyünket, és kifejezi azt, aminek az ideje itt volna. Talán a szeretet fogalma tükrözi leginkább, hogy mire gondolok. A nyitás a másik emberre – hívőknek nyitás az Istenre is.
A nyitásnak ma számos lehetősége van.
Akinek okos telefonja van, annak nem kell elmagyarázni, hogy mit jelenthet egy jó ízű videóbeszélgetés.
De a messenger is alkalmas a kapcsolatfelvételre, az emailen, az sms-en kívül és persze a twitter is jó valamire.
Éljen vele mindenki, aki hajlandó pozitív elmozdulásra. Alkalmasak lehetnek az elismerő szavak, a jó kívánságok, az empatikus megjegyzések, és alkalmas lehet a jó zenével való előrukkolás is.
A mozgáskorlátozás miatti programok lám, sokféleképpen bővíthetők az emberi miliőnket célozva. Magam csak vonalas telefonon vagyok utolérhető, de a napi sűrűségű poszttal való jelentkezésem nyitott könyvvé teszi életemet. Telefon nélkül is képben lehet, aki belenéz írásaimba.
Apropó írás.
Bújom a könyveket, mások írásait, s el-elgondolkozom az élet értelmén, célosságán, a jelen mind teljesebb megragadásának a lehetőségén.
Visszatérve a zenére, elsőként G. F. Händel Messiásából az Alleluját pakoltam fel oldalamra, mégpedig koreai diákok előadásában. Megelégedéssel töltött el a zene hangjai mellett látni lelkesültségüket, amivel próbálták megragadni a zseniális betétszám lényegét, lelkét.
Jó kikapcsolódást, jó zenehallgatást, a hangulatba való bekapcsolódást.    
***
Szómágia:
- A Gellérthegy az a hely, a-hol ló-kő található. Nem is egy.
- A Várban meg a Korvin Mátyás címere kőből kifaragva – Hollókő.
- Rögeszme. Egy őrült kanasztajátékosé: Picc a dilly.
- Erdő anagrammák: erdő, redő, dőre, erőd