Mickey webnaplója

- Elméleti festő elméleti képeit nem akaszthatja falra – mondja Prokop. – Legfeljebb elméletben – teszem hozzá. 
- Otthon is lehet hadonászni, de a karmester munkája nem tornagyakorlat.
- A zongora klaviatúrájának papírra rajzolt másán lehet kopogni, de zongorázni nem.
- A kerékpárra szerelt visszapillantótükör nem teszi autóvá a kétkerekűt.
- Iskolapadon hasalva lehet imitálni az úszást, de vízben egész más.
- A legkitűnőbb oltási terv sem mulasztja el a világjárványt, csak a vakcina. Vak, aki nem látja, hogy akadozik a vakcinaellátás. Csak ennyi, csak annyi... Sok ismeretlenes egyenlet. Cui prodest?
***
Újra olvasom az általam évenként összegyűjtött poénokat, amelyek a közös étkezések alkalmával estek.
A csúcs egy három versszakos csasztuska. Vagy huszonöt éve rakta össze Kékes Jóska, a Sodrás utcai portás-telefonközpontos (magányos ember volt, Isten nyugosztalja), aki rendszeresen foglalkozott rímfaragással. Jóska saját névnapjára kreált egy felköszöntőt, elő is adta a kolhozkonyhán, nekünk csak tapsolni kellett hozzá.
Íme:
Ünnepi dalomat zengem:
a Jóisten éltessen engem!
Nem vagyok se pap, se kántor,
Csak Kékes Jóska, ki Sándor. [két keresztneve volt]

Híres utca ez a Sodrás,
Itt vagyok nyugdíjas portás.
Nem mindig jár itt az eszem,
Aki nem szól, „HOLD”-ra teszem.

Beosztásom mégis rangos,
Itt egy soproni kékfrankos.
Kiáltunk, hát mind, hogy: Ácsi,
Éljen soká, Jóska bácsi!
***
Rácz Pistánál találtam:
A vádlott ügyvédje egy rendőrnek tesz fel keresztkérdéseket:
- Ön miért fogta el a vádlottat?
- Mert a kollégáim leírásából ráismertem a betörőre.
- És Ön mindig megbízik a kollégáiban?
- Az életemet bíznám bármelyikre.
- Van Önnek öltözőszekrénye a rendőrségen?
- Igen.
- És van rajta lakat?
- Igen.
- Ha úgy megbízik a kollégáiban, miért tesz a szekrényére mégis lakatot?
- Tudja, néha ügyvédek is járnak arra.
(A tárgyalóteremben kitört a röhögés, a bírónak szünetet kellett elrendelnie.)

Hátralevő életemnek ma van az első napja. Ez elég combos felismerés, de Tabi Lászlóé jobban tetszik. Valahogy így szól: Ha azt mondom, hogy közelebb vagyok a hatvanhoz, mint az ötvenhez, nem hazudok, noha lassan hetvenöt leszek.
Napjaim itthon rutinok mentén folynak. Fogyózok, sétálok. Mint már több ízben, a fogyás jele, hogy bal kezem átéri a jobb csuklómat. De hogy nem elégedhetek meg a tempóval, az abból derül ki, hogy a jobb kezem nem éri át bal csuklómat! Mondhatni erre, hogy egyszerű az oka. Bal kezem icipicit erősebb lehet, mint a jobb, hiszen balkezes lévén jobbára azt használtam, s ennél fogva nagyobb egy hajszállal, mint a jobb kezem.
Eddig alig hallgattam bele a Dankó Rádió műsoraiba.  Balázs Géza blogjában olvasom, hogy este 21 és és 24 óra között Népek zenéi c. összeállítást hallhatunk, amely muzsikák szerte a nagyvilágban keletkeztek, s gazdagították a zenei kincset. Tájékoztatásként ide írom, hogy Bp-en ez az adó az 100,9 FM-em hallgatható. Meg fogom próbálni.
Váli D. is lényeges témáról ad hírt. Az ezredforduló után a jordániai király Vörös Győző régészt bízta meg, hogy egy földdel feltöltött hegy gyomrából hozza felszínre a Krisztus korában uralkodó Heródes Antipász negyedesfejdelem palotáját. A munka méretére jellemző, hogy az ásásra és rekonstruálásra húsz évet kapott. A munkálatokról beszél a pécsi egyházmegyei média előtt a jeles régész.
Ugye ez az a palota, ahová bezáratta Heródes Antipász Keresztelő Szent Jánost, majd a házi őrizetben lévő prófétát lefejeztette Heródiás lányának, Saloménak a kérésére, aki táncáért bármi kérhetett, s ő János fejét kérte. Rászántam az időt, és meghallgattam a régész előadását. Valamennyi bibliai összefüggést megvilágított. Mondandója végére hagyta, hogy II. András 800 éve, 1217-ben a pápa megbízásából eredményes keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre. Hétezer lovassal csatát vívtak a Szentföldön. A szaracénok viszont nem fogtak fegyvert ellenük, mert rokon népnek tekintették a magyart. Ennélfogva II. András ( Szent Erzsébet apja) sértetlenül vonult vissza, immár végig szárazföldön hazájába lovagjaival együtt, de előbb megmártóztak a Jordánban. (Magyarország nem ünnepelte a jeles évfordulót.)   L
PS. 2029-ben lesz a helyreállított Heródes-palota avatása. A készült videófelvétel:
https://www.youtube.com/watch?v=watrSvm5k4Q&feature=youtu.be     

Mottó: »A zsenik sose volt megállapításai gondolataiknak max 5%-a. Én meg nem vagyok lángész.«
„Amikor már sem katedrám, sem szószékem nem volt – éltem át azt, hogy még mindig van íróasztalom, és ott olvashatok. De van egy olyan karosszékem is, amiben most egy-egy embert tudok tanítani, útbaigazítani, vigasztalni. Még mindig tudok valamit adni. Életem értelme lett most, hogy adni tudjak a következő nemzedéknek így közel a nyolcvanhoz” – mondja Hafenscher Károly, ny. ev. lelkész.
Jóllehet nekem nem volt katedrám, de íróasztalom volt, s a szerkesztőség idejében beúszott a blogom, az előbbi elmaradása után is megmaradt a blog, mindmáig.  Ha valakinek hasznára volt, akkor nem írtam hiába. Ha elgondolkoztatott valakit, vagy akárcsak ingerelt, akkor is megérte.
Azt remélem, hogy az ismert lelkészhez kicsit hasonlóan magam is tudok még valamit adni így közel a hetvenöt felé.
„Itt a két kezem, ez van nekem, tudod jól, ezt adom, ez mindenem” – hallottuk a Tolcsvay-dalban. Nekem a lerögzített gondolataim, amiket adok, s ezek a majdnem mindenem.
Bár sokszor kértek tőlem mást.
- Ugye, Miklós, neked főkönyvelői képesítésed van?
- Ugye, Miklós, te sok idegen nyelvet beszélsz?    
- Ugye, Miklós, képes volnál vezetni gyászszertartásokat?
- Ugye, Miklós, te szívesen szerepelnél a Bartók rádió adásában beszélgető partnerként?
- Ugye, Miklós, te szeretsz szerepelni nagy nyilvánosság előtt?
- Ugye, ugye, és ugye…
Rendre hárítottam a nem nekem való felkéréseket.
Ugye, suszter maradj a kaptafánál, rendőr maradj a gumibotnál.
Maradtam. És maradok. Maradok tisztelettel.
***
Most mégis azt álmodtam, hogy nekem kell egy liturgikus cselekményt levezetni. A hívek gyülekeznek. Megérkezik a főpap limuzinja is villogó fénnyel. A klerikusok olyan fesztelen beszélgetnek egymás közt, mintha rutinfeladat ellátását kérték volna tőlem. Beszélnek tartozásról, az olvasási szokásokról. Az előkészületekhez fogunk, s nekem sem a szertartás lebonyolítási sorrendjéről, sem arról nincs fogalmam se, hogy miről, és főleg, hogy mit fogok beszélni. Majd a főpap megkérdezi asszisztensétől, hogy hányadika van. Az rávágja: 17. Nekem ezt gyanús volt. Felébredtem, s arra gondoltam, hogy két napot tévedett a kérdezett, hiszen már 19. van, és hajnali három. És még ki is térhetek a szokatlan felkérés elől. Megkönnyebbültem. Maradok a kaptafánál.
***
Zene. Nincs zene, hajnal van, s internet sincs. Vagy csak a gépemen, vagy a router többi csatlakozásán is. Megyek, s utánanézek.       
  

Gálicza ezt írta A tél örömei c. örökbecsű házi feladata gyanánt vagy 60 éve: „…és voltunk szánkózni. Lefelé jó volt, de ellenben fölfelé rossz.” Végtére is minden fontost közölt rögtön a téma közepébe vágva. Ha el akarom mondani, hogy mi volt jó Piliscsabán az elmúlt napokban, kicsit bővebbre fogom.
Jó volt találkozni a megcélzott rokonsággal, és a meg nem tervezhetővel. Ott élő keresztlányunkkal, akibe immár másodszor botlottunk bele. Először kerékpározott, most meg gyalogosan sietett vélhetően munkába az ötcentis hóban.
Jó volt a találkozás szeretteinkkel. Gondviselésszerűnek tekintem, hogy a pandémia erre az időre újból visszaszorult, ezért nagy félelmeink nem voltak a fertőzésveszélyt illetően.
Jó volt látni, hogy az uncsikák mennyire örültek az ajándékba kapott bordásfalnak, beakasztható nyújtónak és csúszdának.
Jó volt várni 11. unokánk megszületését, most meg másodjára kettejük (Elvi és MáriKlári) hazatértét a kórházból. Jó volt látni a testvérek közös örömét, amivel az újszülöttet fogadták.
Jó volt megélni azt is, hogy bújócskát játszattak velem a gyerekek. Rita még meg is táncoltatott. Persze ez leginkább abban állt, hogy megpörgettem, míg el nem szédült. (Gyerekkoromban a békési unokatesók úgy mondták: sürgess meg.) Aztán azt is örömmel nyugtáztam, hogy a kis hároméves előléptetett. Eddig nagypapa voltam, most nagypipi lettem. Ugyanő este, amikor visszagondoltak a napra, mindig megemlegette, hogy örül annak, hogy Tücsi nagyi játszik vele, mesél, főz, beszélget, és most immár arra is kitért, hogy örült nagypipinek, amiért játszott vele. Én meg ennek örültem.
A kistesó jó, hogy van; igen aranyos. Egyelőre csendes. Funkciói mind rendben. Kis pirospozsgás arc, nyugodt viselkedés. Jó helyre született. Együtt örülünk neki.
Együtt énekeltük a gyerekekkel:
„Nincsen egyedül a szívem többé, glory alleluja,
velem van az ég Ura mindörökké: glory, allaleluja.
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja,
Jézus, Hajnalcsillag, glory, alleluja.  
Nagy hideg kerekedett hajnalra. Piliscsabán mínusz tíz fokig süllyedt a léghőmérséklet. Azért második pöccenésre indult a Colt, amikor hazafelé készültünk. Bírta az akksi.
***
Zene. McCartney: When Winter Comes
https://www.youtube.com/watch?v=8MnHkXcqvJ8

Van, aki tudja, van, aki nem, hogy megszületett tegnap Mária Klára nevű 11. unokánk. Nagy öröm ez  nekünk. Mindketten kórházban, de hamarosan itthon. A körülményekhez képeset jól vannak. Várjuk őket haza. A pici 4 kilóval jött a világra. Arcocskája kisimult. Minden rendben van. Este ittunk az örömteli eseményekre. A családokkal Watts Appon tartjuk a kapcsolatot, és ez egyelőre nagy újdonság, és lehetőség az azonnali reflexiókra, információkra, a kölcsönös szolidaritásunk kifejezésére.
Bennem motoszkál, amit egyszer már pedzettem is: Az újszülött első születésnapja nullaéves korában valósul meg. Egyévesen a második születésnapja van. Lám, nem logikus a nyelvünk.
Magam posztokkal voltam elmaradva, de jeleztem is, hogy átmenetileg fontosabb dolgom lesz, s ne várjon tőlem senki írást. Így is lett. Piliscsabán kb. ötcentis hó esett két napja hajnalban. Még jó, hogy a kocsin téli gumival indultunk hozzájuk, mert havas lejtős úton vittem reggel iskolába Levit. S tapasztalatból tudom, hogy ha egy lejtőn nekivadul a kocsi, nehéz uralni a haladásirányt. Persze nem történt semmi érdemleges. Motorfékkel tartottam kordában az autót, no meg rövid ráfékezésekkel moderáltam lódulási hajlandóságát.
Fiunk sokat dolgozik, hogy mielőbb megújuljon hajlékuk. A gyerekeknek ottlétünkkor bordásfalat állított fel, ráakasztható csúszdával. A három gyerek módfelett örült az újabb mozgáslehetőségnek.
A lépcsőház elkészült korlátjának mi örültünk. Korunkban már jól jön az efféle segítség. Bár mozgásunk már mackósodik, muszáj volt pörgős táncot lejtenem Ritácskával. Fáradhatatlan a lányka, velem ellentétben. Nem akart elszédülni, nekem hamarabb sikerült. Mindent egybe véve, nagy örömet szerzett a velük való találkozás. Ha a szükség úgy hozza, megint meglátogatjuk őket. Együtt sikerült szétcsavarnunk a megszorult flex-gépet, hogy lehessen korongot cserélni rajta. Továbbá találtam egy 19-es dugókulcsot a kocsiban, amelyre M.-nak szüksége volt. Ő viszont megajándékozott engem téli ablakmosóval, mert két adaggal szerelkezett föl télire, de úgy látta, hogy a fele is elég lesz a szezonra.
Sok fotót készítettem a fehérbe öltözött tájról. Majd rakok a FB-oldalamra belőlük. A két nap hozadéka az is, hogy nem néztünk tévét, mert nincs náluk, hála Istennek. Így két napig nem tudtuk, hogy hányaknak adta be vakcinát, hányan betegedtek meg hunytak el, nálunk és a világban. A többi politikai huncutságokról se értesültünk, és ez is igen jól esett.  
***
Zene. Talán Mozart Eine kleine Nachtmusik-ja jól kifejezi azt a harmóniát, amellyel fogadjuk unokánkat, a fiatalok negyedik gyereküket, a gyerekek pedig a húgocskát. Legyen a soros zene a mű első tétele.
https://www.youtube.com/watch?v=cQuE4otVycQ

Mozart nélkül lehet élni, csak nem érdemes (Érdi Tamás).
Csak azt mondani, mi kimondhatatlan, a költészet nélkül földünk lakhatatlan (P. Szabó Ferenc SJ)
A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. (Kodály Zoltán)
Hajózni kell, élni nem. (Plutarchos)
Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes. (Füleki Mihály)
Állatok nélkül lehet élni, de nem érdemes” – (@állatok FB).
Szerelem nélkül nem lehet élni, de oxigén nélkül még nehezebb. (Dr. House – film.)
Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes. (Bárdos Lajos? és/vagy Kodály)
Irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes! (Dr. Fűzfa Balázs)
"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!" Postás Bálint
Ló nélkül lehet élni, de nem érdemes. (egy FB-oldal).
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes – (Emag-reklám).
Mondhatnám: lehet könyvhét nélkül élni, de nem érdemes (Szirák Péter irod. történész).
Humor nélkül lehet élni, de nem érdemes (Varga Judit, min).
Ezt a csokrot csak egyféleképpen szakíthatom félbe:
Posztom olvasása nélkül élni lehet, és érdemes is. (én)
Összegezve: Állattal, lóval, kutyával, művészetekkel, zenével, Mozarttal, irodalommal, versekkel, szerelmessel, oxigénnel, Könyvhéttel, hajózva az élet tengerén, zenét falva s még hozzá: ahogy a csillag megy az égen, no meg humorral - úgy érdemes.
Egyedül az élet halálbiztos.
***
Viszont nagyon szívemből beszélt Zádori Mária magánénekes: „Ma minden a pénzről szól. Márkák bűvöletében élünk, az éppen aktuális trendeknek akarunk megfelelni. Teljesen holdkóros, akarat nélküli fogyasztókká akarnak lezülleszteni mindenkit. …Elterelik önmagunkról a figyelmet: a belső békéről, a lélek kiáltásáról, és a csend hangjától; tévécsatornákból, a bulvárlapokból, silány könyvekből árad felénk, a szívünkbe és agyunkba fészkeli be magát a szenny, a hamisság, a hazugság, az erőszak, a kulturálatlanság, az erkölcstelenség, és egészen észrevétlenül lesz az életünk része.” (Egy csepp emberség.)
***
Zene. A csend hangja. Ez egy költői zene. Simon, & Garfunkel
https://www.youtube.com/watch?v=BjfeYbNquUI
 

Nincs még három éve sem, hogy M. és két fia, no meg én és Tücsi kocsiba szálltunk, hogy a kórházban meglátogassuk az újszülött Ritát a szülészeten. Nem volt covid, de talán influenzajárvány igen, mert üvegablakon keresztül tekinthettük meg az új babát. Aranyos filigrán teremtést mutatott Elvi, ő Rita. Egyként örültünk mindnyájan, de Domi elragadtatott kitörésére emlékszem legerősebben. Mutogatott a kistesóra, és így örömködött: „Milyen kicsike a feje, milyen kicsike a kezecskéje, milyen kicsi a lábacskája, milyen kicsi a fülecskéje, milyen kicsi az orrocskája, milyen kicsi a szájacskája…”  
Azóta Rita megnőtt, ahogy kell, de húga fog születni hamarosan. Mária Klárának várhatóan éppoly kicsi lesz a fejecskéje, a lábacskája, a kezecskéje és a fülecskéje. Vigyázó szemünket most Micáékra vetjük, mert bármikor megindulhat unokánk világrajövetele. Ha tehát néhány napig elhallgatok, akkor az azért van, mert sürgősebb dolgom akadt, mint a posztolás.
***
Régóta foglalkoztat az a történet, amelyet Csiától hallottam, hogy Ivánnak (76) prosztatarákot állapítottak meg. Csia egy afrikaitól hallott arról, hogy a barackmag hatásosan gyógyítja ezt a bajt, de arra nem tudott válaszolni, hogy mennyit és meddig kell szedegetni ezekből. (A hivatalos orvosi vélemény szerint nincs semmiféle kimutatható hatása a magnak, sőt nem tartják a hatóanyagát sem vitaminnak [B-17]). 
Ma megkérdeztem a pácienst, Ivánt mint hiteles tanút. Arra nem válaszolt, hogy édest vagy keserűt evett-e, de arra igen, hogy mi történt. Ide írom válaszának a nyersfordítását minden változtatás nélkül.  
„Az új világnyelven fogom megtenni, mert Siri folyamatosan elutasítja az „anyanyelvet”. Igaz, azt hiszem, a nővéred [öcsénk, Csia] mesélt erről, és sikerült. Az adagolás véletlenszerű volt, néha napi 5 mag, néha több, 7-8 nem feltétlenül minden nap ... Figyelmeztettek, hogy túl sok mérgező lehet, de nem történt semmi. Azt terveztem, hogy kezelni fogom azokat a kis pelleteket, felhívtam egy nap a teszt után: „nincs semmi ràkja ...,ֲ” elmondtam neki, amit szedtem, egy szót sem válaszolt ... ... elveszítik az állásukat!”
Iván esete miatt úgy gondolom, hogy a barackmag mégis csak többet tud, mint a viccbeli rendőrokosító almamag, amelyet Móricka ötösével árusított 1 forintért.
***
Szokolay Sándor megfogalmazását magamra is vonatkoztatom. Ezt nyilatkozza: „A képernyők bombázása elveszi a szem rácsodálkozását az igazán szépre. Nesze neked okos teló, számítógép FB, nesze neked tévé.”
***
Zene. Mert éppen ez dobolt most spontán a fülemben: Mozart, 40. szimfónia K. 550. G-moll, III. tétele. https://www.youtube.com/watch?v=3ovqdRbCe40

Hatvanhat
„Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.ֲ” (Weöres Sándor)
Hetvenöt
Jubileumi év, ha úgy tetszik. A jubilálásról Szabó Magda esete merül fel bennem. Az írónő nagyon hosszú életet élt. Élete delén túl születésének kerek évfordulóin rendre kitüntették. Ez eleinte könnyű volt. De hát a legmagasabb kitüntetések birtokosának miféle újabb elismeréseket találjanak ki, ez volt a visszatérő kérdés. A másik, hogy az idős írónő vajon igényelte-e a hangos-rangos ünneplést? Talán igen, utóbb már talán nem. Ha megérem a 75-öt, nem vágyom semmiféle piedesztálra állni. Éppen megfelelő egy családi körben tartott csendes köszöntés, ahogy ez általában szokott lenni.      
Most megyek hetvenöt felé. Én se járok óvodába, rekedt a hangom enélkül is. Korom nem érdem, csak szerény teljesítmény. A szemem még lát komfortos (multifoki) szemüveggel, fülem még hall, adott hangtartományban, lábam itthon jár, mert nem akarok kimenni, ha nem muszáj, a kezem még erős… Azért a kopásokat is érzem. Befelé figyelve erősen zúg a fülem, befelé figyelve minden szívdobbanásomat hallom, befelé sétálok a szobába, majd kifelé az előszobába. A belső táj olyan, amilyen, ezért kiegészítem a külső táj szemlélésével. A két táj szereti egymást. Belsőm érzékelte ma a szépséges felhőket, a szomszéd kopasz fájáról téli almát szüretelő bácsit, a maszkos és maszktalan sétálókat, a kutyátlan és kutyás levegőzőket, a babakocsival cirkáló fiatalokat.
***  
Valaki szerint jön a világvége. Valaki más szerint (Pál), amikor elharapódzik a bűn, túlárad a kegyelem. Szerintem az szokott lenni, hogy egy csendes tömegben élő kegyelem tart egyensúlyt a temérdek rosszal. A jelen civilizáció nem éppen pozitív irányba tart, a mohóság meglehetősen általános. Mindenesetre Prohászkának van igaza. „Aki csak a maga fogalmához ragaszkodik, és nem fogadja el a másét, az olyan, mint akinek a nap hátulról süt, s így mindig a maga árnyékába lép. Nem lelkünk és énünk vetületeit akarjuk, hanem a közvetlen Fényt! Ezt add, Úr Jézus!... Ha a forrásnál ülök, nem turkálom föl iszapját, hanem belenézek s élvezem tisztaságát, s megtisztulok benne. Csendesítem a lelkemet.” (Soliloquia, 1924. január 1.) Még más vélemény szerint a világvége mindenkinek a halálakor jön el, hiszen kiesik az idő dimenzióból.      
***
Zene. Weöres: Csiribiri
https://www.youtube.com/watch?v=Tg8BgmEx_ro

Elmúla 2020, elmúla a karácsony, elmúla az újév, de nem múla el a vírus. Így az óvatosság sem múla el belőlünk. Csak akkor megyünk közterületre, ha a szükség úgy kívánja. Tapasztalatból mondom, hogy a sebészeti maszk a mínuszos időszakokban megtelik kondenzvízzel (kondenzpárával), s gyanítom, hogy eltömődve hatásfoka megcsappan. Így hát továbbra is helyben járok, azaz a lakásban sétálok. Kb. mp-enként egyet lépek. A lakás folyosója huszonöt lépés. Egy óra alatt, kb. 73-szor járok fel-alá.  Eközben kb 3600 lépést teszek meg, ha nem járkálok tovább.  Elvitől kölcsönkértem (s kaptam) kétkötetes könyvét (Egy csepp emberség). Hitem szerint valamiért életük vezérlő igéit-igazságait próbálják mikrofonba mondani a megszólítottak. Pulpitusként használt polcon áll nyitva a könyv, és amikor odakanyarodom, egy-egy szereplő mondatait elolvasom. Még sokokuk hátra van. Jelenits István pl. Radnóti Verscímét idézi: Fogaid ne mossa panaszszó. Panaszkodós korunkban egyik kapaszkodónk lehet ez a négy szavas megfogalmazás.
***
Dr. Nádasi Alfonz OSB  Hadifogolynapló-ját olvastam el tegnap és ma. Az első gondolatom: miért olvasok ilyen vad dolgokról? (Tajmir pokla, Szolzsenyicin  Gulágról szóló kötete, stb.) A második: A győztes nemzetek mit olvasnak? Csupa hamis illúzióról, csupa sikerről? csupa a vélt igazságosság bizonygatásáról?
A bencés szerzetes szép nyelvezetben megírt története igaz, és elég szörnyű témájából adódóan. Bőven kitér hősökre és gyávákra, helytállókra és megalkuvókra, s arra, hogy többségében miféle tolvaj bandák uralkodtak a rabok felett. Így volt ez a SZÚ-ban, és így van ez a világban ma is sokhelyütt. Többek között ezt írja: „Ha valamit megmondtam nekik a hivatásom sugallatára, magánvéleményük mindig megegyezett az enyémmel, de a katonai „reglama” lehetetlenné tette, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak.”
Ma is így van. Egyes politikusok négyszemközt helyeslik más diplomatáknak értékek mentén megfogalmazott véleményét, de a „political correct” mantrázásával szemben egy lépést sem mernek tenni. Ez a sunyi kettősség régóta torzítja a tisztánlátást (vö. pl. kettős mérce). 
Ugyancsak a szovjet állapotokról írva jegyzi meg Nádasdi: „Volt köztük [oroszok], aki alig tudott valamit a mi politikai helyzetünkről, mert a saját rádiójuk állandóan gúnyolódva beszélt rólunk.” Nesze neked „felszabadítónk” hősi neve, rádiója, amelyik a szövetséges (csatlós) államáról így kommunikál.
És ma?
A velünk szövetséges EU kormányon lévő politikusaink elleni kifakadásait az ellenségének se kívánom, nem azoknak, akikkel kart karba téve kellene együttműködniük. Persze nem úgy, hogy saját alkotmányukat fenekestül felfogatják idegen érdekek mentén.
Jobb, ha abbahagyom.
***
Zene. A tegnapi folytatása. Albérlet az emeleten. Szintén Dobos-S.Nagy szám. Amit lehet így is, úgy is értelmezni, vallani-imádkozni. https://www.youtube.com/watch?v=N3rTcDSBu-c

Egy dal motoszkál a fejemben és egy hegedű-darab. Utóbbi talán Beethovené. Csak a dallamot tudom jól-rosszul visszaadni. D m s md t, d di r s, r f l fr d r ri m s, m s d’ sm rfsi l s  /
dms  fmr  rfl  sfm  msd’ r’ m’ r’d’tl s s s s s m stb…
A dal pedig egy Dobos Attila-szerzemény. Kavicsok a vízparton. Amikor odaér a dallam, hogy „nem jöhet soha más, nem érhet csalódás, te vagy az, aki kell, aki kell énnekem. Maradj velem…”
A dal ritmus- és szekvenciaképlete így alakul: t,dr  dt,l,  t,ds  ffm  rimt  d’tl  d’tl  s f m   ltd’t  … 
Nekem ezek a zenei képletek hasonlóképpen hangzanak belül.
És még egy hasonlóságot ide teszek.
Van két Dobos Attila-szerzemény, amelynek a szövegét az égi és földi szerelemre, vonzódásra egyaránt vonatkoztathatok.  A földit szerelmi vallomásnak, az égit imának tekinthetem. Íme a szöveg:
/ Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Ezt én sohasem kutatom. / A sors, mint a víz sodort hozzám. /
Találkoztunk, mint kövek a vízparton.// Jöttél, ki tudja honnan és merről. / Itt jársz már az én utamon. / Többé nem visz el senki tőlem. / Nem válunk el, mint kövek a vízparton. // Nem jöhet soha más. /
Nem érhet csalódás. / Te vagy az, aki kell. / Aki kell énnekem. / Maradj velem!//
Jöttél, ki tudja honnan és merről. /Most már velem élj, akarom. / Többé nem visz el senki tőlem. /
Nem válunk el, mint kövek a vízparton. //  (Dobos-S. Nagy)
A másik Dobos-nóta az  Albérlet az emeleten

/ Sötét a ház, hol régen lakom, / Nem süt be fény sem ablakomon. / Egy albérlet az emeleten, / Nincs díszpárnám a kereveten. / Sötét a fal és repedezett, / A szekrény már rég töredezett. /
Egy albérlet az emeleten, / Az otthon nekem ilyen. // De hogyha eljössz hozzám, / Kis szobámba eljön a fény. / Felejtem azt, hogy / Lakosztályom kissé szerény. / Nem látok már semmit, / Mert téged nézlek csupán, / És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám! // Kitárom én az ablakomat, / Nem látok mást, csak zord falakat. / Egy albérlet az emeleten, / Csak erre futja keresetem. / Nem látom lenn az embereket, / Nem látok fákat, leveleket. /Egy albérlet az emeleten, / Csak ez van, s te vagy nekem.//
Mert hogyha eljössz hozzám,... /
…És arra kérlek, gyakran jöjj hozzám!/
Csak arra kérlek, mindig jöjj hozzám!// (Dobos-S. Nagy)
Ugye, igazam van?
***
Zene: Kövek a vízparton  https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI