Mickey webnaplója

Vannak mindenkinek az életében kínos pillanatok. Ezekből szedtem össze néhányat.
Zsenánt, amikor rájövök, azért szűk a nadrágom, mert elöl buggyos: fordítva vettem fel.
E. mesélte. A trolin vette észre, hogy kartonruháját kifordítva öltötte magára.
Ugyanő mesélte, hogy egyszer a blézeréből egy nylonharisnya lógott ki hosszan.
D. mesélte, hogy szellenteni próbált, de folyékony lett.
A buszon mesélte egy kisgyerek, hogy apa a csapba pisil.
Az is kínos, ha az utolsó falatot ejtem a tiszta abroszra. Akkor már jobb azonnal.
Kínos elkiabálni: Kár hogy a Fuszula is jött kirándulni, kivált, ha Fuszula mögötted áll. 
Zsenánt megkérdezni, hogy a Tappancs is velünk ebédel, ha Tappancs épp a terembe lépett.
Kínos, ha egy vezetőt kioktatnak, hogy a hülye nem j-vel írandó.
Zavaró, ha Jézusról, a Messiásról a zsinagógában lelkendezik egy vallástani kérdésekben tudatlan.
Kellemetlen, ha a hölgy székre tett kalapjára ülsz, s tönkreteszed.
Kellemetlen rájönni, hogy a két ujját elvesztett ácsnak szorítottad meg a kezét parolázáskor.
D-vel esett meg, hogy nyakban hordott aktatáskáját magára kanyarította a hídon, ami aztán a patakban kötött ki. Kínos volt látnia, hogy a tintás írás minden füzetében elmosódott.
Zsenánt, ha a paparazzo rajtakapja a képviselőt, hogy mit művel a fikájával.
Ketten tanultak a teremben. F. hogy ne fertőzzön senkit, s azt vélve, hogy üres a terem, kinyitotta az ajtót, és ordítva betüsszentett. Majd azt mondta: Pardon. 
Mikrofonpróba. Reagan elnök odalép, s azt mondja: Visszaszámlálás. Atomtámadást indítunk a Szovjetunió ellen. Eddig otromba szellemesség, de kitudódott, mint az őszödi beszéd, amely ha lehet, még kínosabb volt.
Még sokféle zsenánt dolog létezik, pl. a bakik. Ezekből egyet Antal Imre mesélt el, aki csípőizületi ficamról interjúvolt egy orvost, de képtelen volt a szót helyesen ejteni. Minduntalan csípőficület jött a szájára. Tudta, hogy nem így van, de nem jutott eszébe a helyes szó, sőt rátetézett? csípőficületi izam.
A másik híres baki ugye: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik. helyesbítek: cimbolázik.
Embere válogatja, hogy hogy reagálja le a saját maga által elszúrt szituációkat. Van, akit sokáig idegesít, ha eszébe jut, van, aki szégyelli a belsikert, van, aki legyint rá: mindenkivel előfordul ilyesmi.
***
Zene. Hetekig kerestem azt a muzsikát, amelyet apánk elég rendszeresen dünnyögött, miközben kilincsre akasztott nadrágszíján késborotváját fente. A dallamot nem írom ide, de dünnyögése leginkább ilyesmi volt: a dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny-ta-tam-ta- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny…
Azt hittem, hogy Schumann-szerzemény. A Schmetterlingre gondoltam, de nem az volt. Akkor váltottam: Talán Schubert a szerző, aki szintén írt Schmetterling c. muzsikát. De megint melléfogtam.
Hosszas keresgélés után jöttem rá, hogy csakugyan Schumann a zeneszerző, de nem Pillangó a címe, hanem Arabesque. Most ezt a zenét mutatom meg.    
https://www.youtube.com/watch?v=Pdk0CKUZeW4

  
 
 

Vagy tíz éve Jemenben járt unokaöcsém hazatérvén mutatta szépen díszített fegyverét, egy rövid ívelt kardot, egy jatagánt. Inkább dísz volt, mint éles fegyver. Elmondta, hogy férfiember enélkül nincs is ott, azzal együtt nagyon jó benyomást keltettek benne a helyiek. Mind mosolygós, szolgálatkész, vidám, derűs lények.
Hogy ma mi a helyzet Jemenben, csak nagy vonalakban ismerem. Az idilli hangulatnak egy időre befellegzett.  De most nem is velük akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy Európában nem szokás sem rövid karddal, sem tőrrel sem övbe szúrt konyhakéssel mászkálni a férfiembereknek az utcán. Az európaiak körében nem. De a bevándoroltak körében már más a helyzet. Jelentős részük gyilokkal az övében jár-kel, s ha valami nincs tetszésére, használja is kézifegyverét. Így elő-előfordul, hogy a templomokba nem imádkozni, hanem ölni indulnak. Így történhet meg, hogy fényes nappal a nyílt utcán gyilkolni kezdenek Allah nevében.
Amit végül is el akarok mondani az az, hogy a hatóság embereinek valamiféle fémdetektorral kellene strázsálniuk, s ahogyan a reptereken, a köztereken is el kellene kobozniuk a kést maguknál tartóktól kézi fegyverüket. Semmi nem indokolja, hogy Európában késsel kelljen közlekedni. Mint ahogy boxerrel sem, vagy íjjal, nyílvesszővel sem.
Hogy nem jönnek rá az illetékesek, hogy a kések kiszűrése az atrocitások megelőzésének egyik lehetséges és nem túl komplikált módszere?
***
Lazításul egy-két vicc. Az idős házaspárnak problémája van az emlékezéssel. orvosuk azt tanácsolja, hogy írjanak fel mindent, s így könnyebben emlékeznek dolgokra.
Tévénézés közben feláll az öregember. - Kérsz valamit a konyhából? – kérdi feleségét.
- Hoznál egy tál fagylaltot?
- Természetesen – hangzik a válasz.
- Felírnád?
- Nem, emlékezni fogok.
Epret is kérek a tetejére. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok.
Tejszínhabot is kérek. Írd fel!
- Nem, emlékezni fogok – tiltakozik dühösen a férfi.
Eltelik 20 perc, s egy tányéron sült sonkát és tojást hoz. A feleség kérdezi:
- Hogy maradhatott el a pirítósom?
…
No, Mózes bátyám, a jó fogát húztam-e ki?
A jót. Mert a fájós még megvan.
…
Ott szoptam a mellét a kanapén, erre bejött a férje, én meg összesz*tam magam – kacsintja szemével a csecsemő. 
***
Zene. Régóta foglalkoztat, hogy egyes keresztnevekről szóló dalokat osszak meg. Most ezt teszem. Legyen elsőként Manuela. Rocco Granata
https://www.youtube.com/watch?v=l0z8JvR6tPM

A mindenszentek az üdvözült lelkek napja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A megdicsőült Egyház ünnepe. Az üdvözültek a „diadalmas egyházat” (ecclesia triumphans) képviselik. „A Bárány előtt ezek a szentek új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” …így imádták. (Vö. Jelenések könyve 5,8 skk.)
A kanonizált szenteknek külön emléknapjuk van, legalábbis sokaknak. November elsején viszont valamennyi üdvözült napja van. Hatalmas sereg ez, megszámlálni se tudja senki. Az örök hazába jutottak ünnepe. Hány hitvalló, hány vértanú, hány szent életű, hány összeszedett gondolkozású, hány jó érzésű, lelkiismerete szerint élő elhunyt került az örök boldogság állapotába. Ki tudja?
Se szeri, se száma sokaságuknak. 
Nekik örülünk, közbenjárásukat kérhetjük.
Ez november 1. ünnepe.
Másodika a halottak napja. A dolog megfordul. Olyan elhunytakra emlékezünk, akiknek a mi közbenjárásunkra, imáinkra van szükségük, mert még nem jutottak az örök boldogság állapotába. Magukért a megtisztulás során már semmit se tehetnek, mi viszont értük sokat. Az értük teljesített búcsúk éppen ezt szolgálják.
Egy regnumi pap Szent Pált idézi: „Az elhunytak sorsát illetően ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük.” Majd megjegyzi: A remény hiánya annyit tesz, hogy az egésznek nincs értelme… A remény különbözik a reménykedéstől. Az utóbbi a ’talán’ világa, a remény meg az a bizonyosság, amely a hitet erősíti.
***
Zene. Egy kedves ismerősünkért mondott gyászmise során az orgonaművész Beethoven VII. szimfóniája második tétele átiratát adta elő. Hatalmas élményt jelentett a zene meghallgatása. Aki szeretné meghallgatni, könnyen megteheti, számos feldolgozást talál a youtube-on. Én most Halmos L. Minden földek Istent dicsérjétek c. motettáját osztom meg. Magamban arra ferdítve a szöveget, hogy Minden szentek Istent dicsérjétek… 
https://www.youtube.com/watch?v=936mdx9SZaQ

Hommage a Erzsi Gódor

Ágostonkám
nemzavarlak
csakkétpercre
bajbanvagyunk
holnapután
bachpassió
zenekarnincs
vanegyszintink
harmincéves
párhangnemszól
egymegragad
transzponáljad
tritonusszal
ötezerér’
benzinpénzzel
záhonybanlesz
számlátishozz
nekedisjó
tapasztalat
megismernek
megérdemled
reklámislesz
(helyitévé...)
Elvállaltam
énahülye
pontezkellett
elegemvan
taxisleszek
inkábbportás
régjátszottam
deakkorment
háthamostis
vankétórám
holnapéjjel
megtanulom
Indulnomkell
holaslusszkulcs
gombleszakadt
 koszosazing
úgyselátják
ülnifogok
holakotta
fennaneten
nincsenpatron
nyomásakkor
szkenguruba
spiráliskell
tekerőset
Holparkolok
jamármegvan
kutyaleszart
agalambis
nalegalább
szerencsémlesz
rámisférne
Elindultam
nagyadugó
balesetvan
hűtővízforr
mégkétóra
namostaztán
padlógázzal
jönarendőr
jogosítványt
forgalmitis k.....
Megérkeztem
jólelkéstem
holakórus
édesanyám
dehamisak
nemistudják
szerencsére
összeillünk
Ezakarnagy
micsinálmár
jahogylassít
anyádkínnyát
ezpenetráns
naszegénybach
felnevegyék
leneadják
úgysenézik
kinekjóez
Hazafelé
végrecsöndvan
 ilyetaztán
SOHATÖBBET
mindjáralszom
mégkétóra
húzhúzzunkbele
jönarendőr...
(Remélem, nem tikos a megosztása. a FB-on találtam.) 
***
https://www.youtube.com/watch?v=q4vGB3jM_sU
Ezt sem én írtam: A tévémaci zenéje

Érkezett egy email reggel, rajta kb. 160 magyar híresség neve. Mindre rákattinthatsz, mind mellett egy fotó, ahol lakott az illető, ahol tábla őrzi a nevét, adatait. Mind mellett rövid életrajz, mind mellett egy néhány idézet, amit magáról mondott, amit lényegesnek tartott. Meghökkentő, hogy közöttünk mászkáltak Nobel-díjasok, elismert színészek, művészek, akik valamilyen területen kiemelkedőt alkottak. Némelyikükről tudtam, hogy ki is ő, s hol lakott, de bevallom zömükről nem.  Úgy jártam vele, mint a bélyeggyűjtő gyerek, akinek apja egy alkalommal egy kiló bélyeget hozott. A gyerek azóta nem gyűjt bélyeget.
Egy ilyen adathalmaz felér egy enciklopédiával, s belátható, hogy nem nyelhető le egy ültő helyemben sem képeiben, sem szövegeiben. Viszont forrása lehet egy-egy megemlékezésnek, krokinak, glosszának.
Találomra a Raksányi Gellértről szóló szócikkből emelek ide két bekezdést.
„Raksányi Gellért, becenevén Kutyu, kedélyes alakját nem felejti el, akinek volt szerencséje színpadon vagy filmszerepben látni őt. Emléktáblája, mely a VI. kerületi Rippl-Rónai utca 16-ban található, elmondja, hogy a hűséges Kutyu hat évtizeden át, egészen 83 éves korában bekövetkezett haláláig volt a Városligettől egy ugrásnyira található terézvárosi bérház lakója.
A testileg is nagyformátumú, zengő hangú színész Szigetváron született 1925-ben, de már 18 évesen Budapestre költözött, hogy a színművészeti akadémiára járhasson. Raksányi egyik anekdotája szerint nagyapja, a szigetvári kórházat megalapító neves orvos jó barátságban volt Rippl-Rónai József festővel, aki minden karácsonykor küldött a családnak egyet saját festményeiből. Sajnos, Kutyu Rippl-Rónai utcai lakásába már egy sem jutott, a történelem viharai elragadták az értékes képeket.”
P.S. A Rákosi-korszakban apám a Rippl Rónai u. 2-be járt dolgozni. (Textilipari dolgozók szakszervezete.)
***
Ha szövegben bőséges kincsre bukkantam, azt hiszem, fotótémát illetően is. Az ősz bámulatos varázsló. Persze nemcsak az én szemem nyílik az átszínezett valóságra, hanem még számos fotósé. Így aztán mintha egymásnak mutatnánk meg, hogy mekkora tarkaságba öltözött a környezetünk. Ami zöld volt, az most sárga, ami sárga volt, az most piros, ami a fán volt, az most a földön, ami fönt volt, abból föld lett.
Az is igaz, hogy mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Innen nem látszik a kamcsatkai tűzhányó, sem a Nazca-vonalak. Peruban pedig nem olyan a gázgyár tornya, mint itt. Lehet, hogy nagyon visszatérnek a témák, de hát ebzárlat idején az ember nem járja be a világot. (Én egyébként se.)
Chuke doki javallja, hogy oltassuk be magunkat influenza ellen. Alighanem igaza van.
Vannak megszokásaink. Ilyen a helyben maradás, ilyen a napi ritmus, ilyen a folyton frontos időjárás. A tegnapi hidegfrontot most kirúgta egy melegfront. Széllel jött, meleg széllel. Éjszaka 15 fokos meleg érkezett némi esővel, fakopaszító légáramlattal, megszokhatatlanul.
Ha szédülnék, ettől volna.
S most elmosolyodok, mert egy vicc poénjára hajaz, amit nem mondok el.    
***
Hát jó, mégis legyen zene. A SZER a 60-as években sokszor sugározta. Presley számát.
https://www.youtube.com/watch?v=oFGj4BzHMP4

A poszt nem nagyon bírja el, hogy vegyes salátamód keveredjen benne a komoly és a laza téma. Ma mégis erre a rugalmaságra edzem azt, aki hajlandó végigolvasni e sorokat.
Melyikkel kezdjem? – kérdezi a pácienst az orvos. Én is kérdezhetném, de mivel magamnak kell eldöntenem a sorrendet, a komollyal kezdem. Ritka érdekes és pontos meghatározást fogalmazott meg az imádkozókról XVI. Benedek. Nekem tetszik. Ezt írja:
„A kétségbeesett ember nem imádkozik, mert már nem remél; a magában és hatalmában biztos ember sem, mert csak magában bízik. Aki imádkozik, az egy olyan jóságban és hatalomban reménykedik, amely meghaladja képességeit. Az ima a remény beteljesülésének folyamata." J. Ratzinger
Hát igen. Isten a VAN és az ősjóság. Ezen el lehet mélázni sokáig.
***
De megvettem a FülesBagoly novemberi számát, s abban komoly dolgot hiába keresnék, ezért inkább néhány poénját szórom ide, az okból, hogy ma sok rejtvényt fejtettem meg önkéntes vesztegzárunk miatt, és sok agyam nem maradt posztot írni.
1. Két ember beszélget.
– Képzeld ma reggel láttam egy szarvast munkába menet!
– Na, és honnan tudod, hogy munkába ment a szarvas?
2. Csak azért tartunk otthon krumplitörőt, mert összehozza a családot, amikor nem tudja kinyitni tőle a fiókot. Ilyenkor még a mobilozást is hajlandók felfüggeszteni rövid időre.
3. Soha nem lennék tagja olyan klubnak, amely hajlandó lenne felvenni tagjai sorába.
4. Az idős házaspároknak van egy jól bevált közös nyelvük, amit csak ők ketten értenek. A múltkor nagyszüleimnél voltam látogatóban. A nagyapám kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, és keresgélni kezdett a polcokon. A nagymama megkérdezte:  
– Mit keresel?
– Semmit!
– Az nem ott van, hanem az ágy alatt!
Van még néhány vicc a lapban, de talán ennyi elég is.    
***
Azt hiszem, abbahagyom a zenék megjelenítését. A zene időigényes műfaj. S ki hajlandó azért végighallgatni egy számot, egy komoly vagy komolytalan zenét, mert nekem tetszik. A szörfözők aligha. Nincs rá idejük. Szerencsésebb akkor már egy-egy képzőművészeti alkotás küldése. Aki akar ránéz, aki akar azonnal tovább lapoz.
Búcsúzóul épp egy ellentétes zenét csatolok posztomhoz. Az elegáns Abba-számot, a sokáig kedvencem volt Arrivalt. Hogy is ne lenne bennem ez a zene, amikor munkába menet a Baross utcában felszállok a trolira. A sofőrfülkében be van kapcsolva a Szokol rádió, és éppen ez a zene indul. Tiszta, egyszerű, széphangzású, tökéletes a műfajában. Engem nagyon feldobott aznap, de azóta is szívesen meghallgatom.
https://www.youtube.com/watch?v=U1DX7eyUfv0    

Még egyszer leírom, hogy minden kedves és kedvetlen embertársam rokonom valamiképpen. 
Rokonom a velem szimpatizáló, és rokonom az antipatikus.
Rokonom a hasonló gondolkozású és rokonom a divergens gondolkozású.
Rokonom, aki szép, és rokonom a csúf is.
Rokonom az okoskodó és rokonom a hízelkedő.
Rokonom a művész és rokonom a bűvész.
Rokonom az énekes, és rokonom a mérnök is.
Rokonom a zsebtolvaj és rokonom a szakember.
Rokonom az erényes és rokonom a hitszegő.
Rokonom a lángeszű és rokonom a féleszű.
Mert ugye van két szülőm, négy nagyszülőm, nyolc dédszülőm, 16 ükszülőm, 32 szép-, 64 ószülőm.
Eddig hat emberöltő. A hatványozás folytatása során a 33. generáció a múltban több embert számlálna, mint a ma élő valamennyi ember: kettő 33. hatványa  8,6 milliárd ember.
Ha három emberöltőnek tekintünk száz évet, akkor a 33 generáció 1100 évet jelent. Márpedig napnál világosabb, hogy ennyi ember még sose élt.
Marad a megdöbbentő valóság. Őseink közösek.
Ádám és Éva két ember. Utódaik száma egyre nagyobb volt. Tehát régtől fogva értelemszerűen fennáll a sokasodás. A régmúltból felénk tekintő szaporulat és az a látszólagos igazság, hogy az én őseim is egyre többen voltak, egyedül csak abban ragadható meg, ami egyedül igaz, hogy közös őseinktől lettünk mindannyian. Vagyis igaz a tétel: oldalágak szövevényes rendjében, ám valóságosan is egymásnak közelebbi-távolabbi rokonai vagyunk.
 Ez arra kellene intsen, hogy jó szívvel forduljunk egymáshoz, és egymás javát tekintve éljük meg életünket mind halálunkig.
Akinek az övében kés van, mondjon le róla. Akinek a kezében van a kés, dobja el, mielőtt még kárt okozna rokonában.
Még megjegyzem, hogy ezt az áttekinthetetlen méhkast próbáltam virtualizálni, de beletörött a fantáziám. Van valakinek elképzelése róla, hogy hogyan lehetne ábrázolni az előzőekben kifejtetteket? Az alig valamiből kifejlődő fa egyik levele én vagyok, egy másik levele te vagy, örökzöldnek látszó lombja a mai emberiség.  A két végpont között áttekinthetetlen az emberdzsungel.
***
Breaking. Egy férfi egy délfranciaországi templomban Allahu akbar kiáltással három embert mészárolt le. Íme egy rokon, aki nem ért semmit. Egy rokon, aki fundamentalista. Nincs ez így jól. Nagyon nincs.
***
Zene. Mi más lehetne, mint az örömóda. Ezúttal a Beethoven élete filmből véve.
https://www.youtube.com/watch?v=waO5Odh0uVo&feature=share&fbclid=IwAR2iNGJKGifMakJsDvGUHIoWLQdWNWu6XG7Zci5zkMzTt3injRrY1MmRglo        

Ettől féltem, mondta F. I, amikor a kőfúrót beletörte a betonba. Ettől féltem, mondom én, amikor kétkötetnyi Prokop-könyv elolvasása után a harmadik lapokra hullott olvasás közben. Nem tudom, hogy miért adnak ki ragasztott könyveket? Idővel a lapokat egybetartó műanyaggerinc szétszárad, és a lapok, mint az őszi levél hullanak a könyvből. Vajon mit kezdenének vele a könyvkötők?
Ami tetszik a könyvben, az a szerkesztetlenség, az utcán heverő témák felkarolása, kidolgozása mondatokká, történetfoszlányokká. Ami nem tetszik bennük: a minden kiállításmegnyitóra megírt, de igen hasonló tartalmú okfejtések. Hiszen mind ugyanarról a PP festőről szólnak, ezért kisebb kacskaringók kivételével azonosak. Ami tetszik, az a nyelvhasználat, ami egyedivé, mással összehasonlíthatatlanná teszi köteteit. Ezt is (Cseppkőbarlang). Amit nem tudok megállapítani, hogy melyik szavakat emeli át olaszból, mert nem tudok olaszul. Egy helyen azt írja: suttolni. Szerintem az angol lövésből csinál igét. A magyar helyesírással nem sokat bíbelődik, vagy ha mégis, akkor kevés eredménnyel. Pl. az elölről szót következetesen két hosszú magánhangzóval írja. Aki életét külföldön tölti, attól persze nem elvárható a steril íráskép.
Tizenegy lapján találtam olyan anyagot, amelyet vagy lemásolni, vagy kommentálni szeretnék:
Paul Valéry szerint az európaiság három összetevője: a görög logika, a római jog és a keresztény vallás… Természetesen a nemzeti hovatartozás is beleszínez az egyén lelki képletébe. (119.) Valérynek igaza van, az EU mégsem deklarálta gyökereként a kereszténységet. Ez legalábbis nem volt szép tőle.
Élni csak annak érdemes, akinek van kedvenc foglalkozása, ami szórakozással fölér. Holtig kreatív lény az ember. (149. o.) Csak részben igaz. Akik kényszerből szenvedik tevékenyégüket, fájdalmaikat felajánlhatják, s életük értékes lesz. Azzal egyet érthetek jó szívvel, hogy a hobbijának élő játszva keresi kenyerét, s szerencsés ember. Még az is igazolható, hogy a legtöbb tudatos ember előbb-utóbb rátalál a természetes adottságai kamatoztatását lehetővé tevő munkára.
Az alkotáshoz jó szem, fantázia, szív és szorgalom egyaránt szükséges. (Vö. 157. o.) Igaz.
Az ajándékozó hogy tervét megvalósíthassa, természetesen tőlem kér képet. Az még természetesebb, hogy ingyen és bérmentve… Bevallom, nem lelkesedem a terhemre való jótékonykodókért. (163. o.) Jogos a felháborodása. Mintha VD-t olvasnám.
Krisztus nem maníros másolására szólít, …hanem a magam megvalósítására az ő sugallta erkölcsi rend szerint. Igaz. Követjük, de sokban különbözünk tőle. Más a lábunk hossza, más a cipőméretünk, és más-más időpontokban fáradunk el, s vele ellentétben nem vagyunk tökéletesek. (265. k.)
A hatalom nem rehabilitálhatja, akit tarkón lövéssel tettek el az útból. (266. o.) Most olvastam, hogy akinek a megölésével vádolt 56-os medikát, Tóth Ilonkát felakasztották, nem halt meg, csak 1985-ben. (Jobbágyi professzor kutatta ki az igazságot.) Tóth I.-nak hiába emelnek szobrot, attól a gazemberség még gazemberség marad. 
Az egyre öregedő még élők az osztálytalálkozón egymás hátát veregetjük, és röhögünk, persze csak félharsányan, nehogy agyvérzést kapjunk. (279. o.) Gimis osztálytársam e-mailjében szememre hányta, hogy már három alkalommal nem voltam találkozón. (Nem érdekli őket, hogy vírusos időszakban élünk?) Ma reggel a misén az jutott eszembe, hogy válaszolnom kellene a méltatlankodónak: A papunk is volt osztálytársam. Így naponta osztálytalálkozón veszek részt, bár mindig csak ketten jövünk össze.   
Miért írok? Mert öröm, mert írni jó. (283. o.) Eddig az evésről hallottam… enni jó. Inni is jó, és természetesen írni is jó annak, aki szereti. Tanúsítják posztjaim.
Az öreg szakácsnő fogadkozott, hogy sohasem fogja elhagyni magát. De izmai abbahagyták szolgálatát, kínzó fájdalmat okozva neki. Kórház, vitaminok, műtét… Még vidámkodik, de mosolya ferdül, és nem őszinte. (302. o.) A gyerek is azzal henceg, hogy hihi-há, úgy se fáj, hihi-há, úgy se fáj, mígnem sírásra görbül a szája.
Ülhetnék még misém befejeztével a kápolnában, de visszasietek karosszékembe leírni gondolataimat. A jószándék a legtriviálisabb foglalkozást is az ima dimenziójára emeli. (305. o.)
Ez Propkop Péter válasza egy pikírt megjegyzésre.
A munka erénye csak nevetség tárgya a mammoni birodalomban. (309. o.) Idétlen magatartás a kizsákmányoltak kiröhögése.
Zárásképpen fohásza: Ahol Te nem vagy, ott semmi sincsen. Ha Rajtad kívül valahol is mást kerestem, bocsáss meg, tévedtem. (246. o.)  Szép önvallomás igen tömör formában.
Ezzel zárom a kötethez fűződő gondolataimat. Megpróbálom a lapokat gumikarikával egyben tartani, különben darabokra esik.
***
Zene. The Shadow’s: Shindig. Mindig, mert azt teszik, amit szeretnek. Zenélni.  https://www.youtube.com/watch?v=xMP4LP0hcjE

Rádió. Érdekes szó, máig nincs lefordítva. A rádió az rádió. Ma már lehet, hogy nem egy mérnökök tervezte lakberendezési tárgy, hanem a mobil telefon egyik funkciója a sok közül. De hogy hatása mekkora volt és ma is az, ember nem tudja kiszámítani. Életemet végigkísérte jelenléte.
50-es évek. Telefunken „világvevő” rádiónk volt. Közép, rövid, hosszúhullámot fogta.  A rövidhullámú adások fédingesek, el-elhalványuló adások voltak akkor is, ha nem „zavarták” az adást mesterségesen. A SZER-t, Amerika hangját rendszeresen hallgattuk. Máig emlékszem hívójelekre, hangulatos zenékre, amelyek egy-egy műsort felvezettek.
Nagyanyám albérlője egy góbé, minden egyes híradást meghallgatott a Kossuth adón. S amikor elhangzott: „Híradásunk véget ért” déli krónikánk véget ért, nem mulasztotta el megjegyezni: Az életetek ért volna véget.
Anyánk sokat hallgatta a Kossuth adásait. Igen sok operettet közvetítettek (Rákosi kedvenc műfaja volt), elég sok esztrád zenének nevezett katyvazt. Nem szerettem. Hetente jelentkezett a politikai kabaré is. A jó ebédhez szól a nóta évtizedekig ment.
Gyerekkoromban vasárnap délelőtt szólt a csinn-bumm cirkusz és a Miska bácsi levelesládája gyerekeknek. Moha bácsi meséi is ez idő tájt hangzottak el. Ádám Jenő előadásai és Lőricze László előadásai színvonalasok voltak. Szerettem a fantáziabontogató hangjátékokat.
60-as évek. A nagy újdonság a nyugati slágerek divatja, a rock, a beat, a rhythm’n blues megjelenése volt. Cseke László Tinédzser partija és luxemburgi rádió adásai. Szerettem a színházi és hangversenyközvetítéseket, sokan a Szabó család c. rádiósregényt. (vagy az később indult?)  
Illés, Omega, Echo együttesek megteremtik a magyar szövegű beatzenét. Generáció nő fel rajtuk. A csöves rádiók mellett a tranzisztorosok is megjelennek. Czigány György elindítja az évtizedeket megért Ki nyer ma? c. komolyzenei kvízműsort.
A magnó konkurenciát támaszt a rádiózásnak, a televíziós adások elindulása úgyszintén.
70-es évek. A tévé térnyerése eluralja a szabadidő felhasználását. S egyre inkább tért hódít a háttérrádiózás. Talán erre az időre esik, hogy a Szokolokat kezdik felváltani a hordozható sztereórádiók, s ezek nagy népszerűségnek örvendenek. Ugyanígy a magnós rádiók egy, majd két kazettával.
A technikai fejlődés megállíthatatlan. Az igazi áttörést a rendszerváltozás hozza. A tévé és rádiótársaságok, az egyes hullámhosszok gazdára találnak. Divatba jönnek a kereskedelmi csatornák.
Szórt a piac. A Bartók komolyzenei adásai mellett megjelenik a Klasszik rádió is, s Antal Imre konferálása mellett hatalmas konkurenciát támasztva.
A megvásárolt csatornák többször gazdát cserélnek.
Nem részletezem a rádiózás háttérbeszorulásának a lépéseit. Inkább csak megjegyzem, hogy a tévéhez képest jobban szeretem a rádióműsorokat. Persze nem mindet és nem hallgatom állandóan, de nem egy rádióállomás színvonalas értékes műsorokat sugároz. S nem fárasztja a szemet, nem kell merev nyakkal a képernyőre fókuszálni, szabadabban hagy, miközben kellemes melódiákkal kecsegtet, értékes gondolatokkal gazdagít. Álmatlan éjszakákon átsegíti a hűséges hallgatókat.
***
Nem tudom, miért a Fonográf-számot küldi ide zeneképpen tudatom. Tán a régi időkre való emlékezés az oka. Tehát Edison Magyarországon
https://www.youtube.com/watch?v=bBfm9lg7mSc
Néhány rádió szignál: http://garai.hu/radiok/rszignal/rszignal.htm

Ezt a posztot ollóztam VD hosszú anyagából ollóztam, mert mondandóját annyira magaménak éreztem, hogy kivonatolás helyett kicsit szerkesztve közlöm. (Csomay Zsófia ny. építésszel készült interjúrészlet). „Állami tulajdonú szociális bérlakásokat kell építeni. Olyat, ami megfizethető, de nem gagyi és nem luxus, de ami egy XX. századi embernek kell. Ez rögtön fölvet olyan problémákat, ami engem nagyon régen foglalkoztat. Amióta a képernyő, mint lakberendezési és ember-berendezési tárgy megjelent a horizontunkon… a televízió… Már a televízió is egy olyan tárgy, ami – én azt gondolom, hogy egy polgári nappaliba idegen. Maga a képernyő fénye, maga az a tevékenység, ami tulajdonképpen kiszakítja az embereket az egész lakás életéből, és kényszerűen hat azokra, akik esetleg nem akarják nézni.
Már abban a pillanatban el kellett volna kezdeni azon gondolkodni, hogy biztos, hogy a régi polgári lakások zsugorított változatát kell iszonyú számban megépíteni? Ez a dolog, amióta aztán a laptopok, a mobiltelefonok… tehát amióta az a dolog, hogy az ember egy tárggyal személyes kapcsolatba kerül, és ezáltal kizárja magát a közösségből, ez egy teljesen új lakásforma – szerintem. Ez az egyik, ami nagyon fontos szerintem, akár már a szociális lakásépítésnél, a másik pedig az, hogy a munka végzésének a helye és a módja iszonyatosan megváltozott. Most a covidnál exponenciálisan nőtt ez a probléma, hiszen mindenki home office-ba ment, és a lakások tökéletesen alkalmatlanok erre. Mit csinálnak az emberek? Az étkező asztalról arrébb lökik az abroszt, és akkor azon a 3 dm²-en pötyögtetik a számítógépet, és akkor ott a cumisüveg, ott a pelenka meg a vasalnivaló… ez nem jó így. Tehát a lakásoknak azt a tulajdonságát, hogy van egy nappali, ahol vendégeket fogadunk, általában zömmel nem arra használják, hanem zömmel televíziónézésre.
Viszont azt is lehet látni, hogy mióta tényleg kulturált módon lehet az utcán, meg a kocsmákban létezni (mert tényleg ahhoz képest, ami a szocializmusban volt, tényleg elképesztők a számok és a minőségek javulása), kivonulnak az emberek, és lehet látni, hogy üzleti tárgyalások, laptopozás, stb. folyik ott. Az se biztos, hogy ott kell történjen, mert lehet olyan házakat csinálni, ahol a házakban vannak, külföldön nagyon sok ilyen példa van. Ez, hogy ennyire fellazult a lakhatás, a munka, az emberek viszonya, a városhoz való viszony, emiatt ez a szociális lakásépítés szerintem nem egyszerűen csak olcsóbb bérű lakhelyek létrehozás, hanem olcsó bérű, olyan lakhelyek létrehozása, amik ezeket a dolgokat lehetőségként felkínálja az embernek. Aztán ő választhat, hogy ő mégiscsak otthon akar dolgozni és neki bizony kell egy igazi nappali… a másik az, hogy nagyon-nagyon szomorú, hogy úgy a panelházaknál, mind a lakóparkoknál mindenki bezárkózik önmagába és az fajta fíling, ami a függőfolyosós házaknál volt, aminek nyilván rengeteg a hátulütője, de ugyanannyi előnye is van. Ezt a dolgot vissza lehetne hozni, nem a függőfolyosó geometriájával, hanem egy háznak egy olyan belső elrendezésével, ami nemcsak egy szűk lépcsőház és egy liftmaggal dolgozik, hanem dolgozik nagyobb terekkel, bővületekkel, nyitott, fedett terekkel, olyan gangokkal, ahol elfér egy csoport, ahol játszani lehet. Minderre alapkutatást kéne végezni. Úgy a körút menti helyzet megoldására is, mert azért ez nem maradhat így. Jó, hogy meg van kötve az önkormányzat, kormány keze, mert 89-ben eladták a lakásokat, tehát jogi akadály van, de ez nem lehet oka annak, hogy az az elképesztő házanyag tönkre menjen. Ez tönkre fog menni egyébként, hogyha ezzel nem foglalkozunk.”
***
Feleség: - A bal cipőd félre van taposva, egészen csámpás.
Férj: - Nem lehetne, hogy előttem menjél, s ne mögöttem?
***
Zene: K. húgom egykori kedvenc slágere. Van egy kis házam…
https://www.youtube.com/watch?v=znKhS34zV8c