Mickey webnaplója

Hogy mikor jön el a vég, azt egyedül az Atya tudja. A Jelenések könyvét elemző Dér Katalin-kötetet olvasom. Én se tudom, ő se tudja, hogy mikor lesz világvége, de mivel a témát boncolgatja, megpróbál behatolni a 2000 éves írás jelrendszerébe, és megpróbál következtetéseket levonni az ott írtakból. Ez nem tilos akkor se, ha tévedett, és perceken belül itt a vég, de akkor se, ha évmilliók múlva jön el. Nézzük, hogy mit lát! (Majdnem szó szerint idézem könyve néhány gondolatát.)
A végidő jelei zömükben nem újak, mindig léteztek a világban. A romlás azonban most nem részleges, hanem egyszerre jelentkezik sokféleségében és világméretűvé válik. Az evangéliumon kívül mindenféle világnézet is világméretekben terjed. Ez a tömegkommunikációs forradalom után a 20-21. sz.-ban válhatott globális méretűvé.
A világháború is ismeretlen fogalom volt a 20. sz.-ig.
A morális lepusztulás a 20. sz.-ban olyan sebességre kapcsolt, amit természetes okokra visszavezetni naivitás, másrészt az a jellemzője, hogy az értékrend nem egyszerűen megváltozott, hanem önnön ellentétébe fordult: a Tízparancsolat ellentétének nyílt és tömegekre ható propagálása folyik, gyakran hivatalos hatalmi segédlettel.
Ez profi ámítóra vall, ami, aki ellen a puszta emberi jó szándék kevés. Radikális megtérésre van szükség, mert szilárd alap nélkül lehetetlen ellenállni a felsorolt jelenségeknek.   
Hogy miféle romlások látszanak?
Nemzetek közötti csatározások (vö. nemzet nemzet ellen támad), önszeretet, pénzsóvárság, kérkedés, káromlások, tévtanítások, a szülői tekintély semmibevétele, hálátlanság, tisztátalanság, kérlelhetetlenség, rágalmazás, mértéktelenség, kegyetlenség, árulás, a rosszban való elmerülés, stb…
Mi várható a valamikori végidőben?
„Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, üdvözül – mondja a Mester.” (Mt 13,12–13)     
Hogy pozitív kicsengése legyen a megidézetteknek, egy spirituálé szövegével zárom posztomat:
Ó, hív az Úr (hív az Úr), elmenni  pihenni a mennybe.
A szívem dobogó intő jel, elmenni pihenni a mennybe.
A hosszú köntösömet venném fel, elmenni pihenni a mennybe.
Egy fénylő reggelen szállnék el, elmenni pihenni a mennybe.
Egy illő öltözék, más nem kell, elmenni pihenni a mennybe.

Bölcsességek, melyek megmosolyogtatva gondolkodtatják el az olvasót.
Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók. Magyarán ma mindenki tanító akar lenni, és nem tanítvány.
Könnyebb tíz szentbeszédet elmondani, mint egyet megvalósítani. A becsületes prédikátor, amikor a helyes magatartásra figyelmezteti híveit, hozzáteszi: „Magamnak is mondom… ”
Isten semmit sem teremtett értelmes cél nélkül, de azért a szúnyog határeset… Mivel táplálná a fecskéket, denevéreket?
Furcsák az emberek: a buszban elöl akarnak ülni, a moziban középen, a templomban hátul. Volt olyan pap, aki hátra vitt egy oltárkát, s ott misézett a hívei körében. 
Ne szidd az egyházat: ha tökéletes volna, nem lehetnél tagja. Ez így van. Ugyanígy - ha a szülők tökéletesek volnának, a gyerekeik is tökéletesek lennének.
Isten senkit sem ítél meg a halála előtt. Te miért tennéd? Sajnos nagyon igaz (magamnak is mondom), hogy az emberek hajlamosak egymáson köszörülni a nyelvüket. Ronda általános szokás.
Ha a hívek jobb papot szeretnének, csak imádkozniuk kell a papjukért. Olyan egyszerű ez, csak csinálni kell(ene).
A béke sokszor egy mosollyal kezdődik. ...és úgy is folytatódik. Nevetősen nem lehet békétlenkedni. Bár Polly néninek sikerült Mark Twain regényében, amikor haragudott is, meg nem is Tom Sawyerra.
Isten tanúnak hívott meg, nem ügyvédnek vagy bírónak. Ezért nem sok értelme van a hitvédelemnek. Istennek nincs szüksége védelemre. Hiteles tanúkra igen.
Ne tegyél kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett! Quod scripsi, scripsi – mondta Pilátus. Ami meg van írva, az meg van írva – benne van a Bibliában.
Isten nem a tökéleteseket hívja meg, hanem a meghívottakat tökéletesíti. Kedves, igaz szójáték. Nincs mit hozzátenni.
Isten nem zavartalan utazást, hanem biztos célba érést ígér. A remény hal meg utoljára, és mi ezzel a reménységgel, szorongva tán, de mindvégig reménykedve.
PS. A dőlt részeket a FB-on találtam. A kommentárok saját kitalációim.

Kaptam továbbítom.
Karinthy Ferencről maradt fenn egy jellemző epizód. Talán Szigligeten őrölte napjait az alkotóházban teljesen terméketlenül. Visszautazása napján ötlött a szemébe egy cégfelirat, ilyesvalami szöveggel: Bakos Pál lakatos. Cini fejében azonnal átváltott a szöveg erre: Lakos Pál bakatos. Az író felkiáltott: Mégsem jöttem hiába.
Hasonlónak magam is tanúja voltam életemben. Ám egy-egy ilyen heuréka egyenértékű annak a beismerésével, hogy valójában haszontalan időtöltés volt az illető elutazása.
***
Ma könnyedre veszem, mert elég volt a gondokból. Tegnap este amperszagra figyeltünk fel. Egyik ventilátorunk okozta. Nem lett baj, de ráébresztett, hogy az ember nem lehet eléggé elővigyázatos. Minden eshetőségre figyelemmel kell lenni, számolni a balesetveszéllyel, és olykor még az is kevés.
***
Akkor váltok. Az alábbiakat is kaptam.
Össze ne téveszd
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal.
***
Nem mindegy,
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz
hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
***
Fordított szerkezet:
- Ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
- Nálam ez pont fordítva van!
- Hogyhogy?
- Ha alszom, nem tudok kávét inni!
***
Nyelvtörők:
Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vadmeggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
***
- Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
- Webhely van az arcukon.

E. meséli az unokáink generációjáról. Megfigyelhető, hogy a mai kisgyerekek tévében, interneten nézett meséi csupa tökéletes individuumból állnak. Nincs hétpróba, nincs vándorút viszontagságokkal, nincs létért folyó harc, nincs felemelkedés, nincs boldogságkeresés. Nincs.
Hova vándoroljon, aki helyből tökéletes, minek annak a próba, aki legyőzhetetlen, minek a létért való harc annak, aki harc nélkül mindent megkapott, hova emelkedjen, aki a topon van, miért keresse a boldogságot, aki úgy véli, hogy a másokon való uralkodás maga a boldogság.
Csupa készen kapott sablonok, superman-ekkel, pókemberekkel, legyőzhetetlen tűzoldókkal stb. A kisemberek ezeket utánozzák. Mondanék neki valamit, de hárít: Tudom.
Hogy lehet-e azt tanítani, aki már mindent tud, esetleg jobban tud. Még ha csak képzeli is, hogy mindent tud. Aki azt hiszi, hogy több élete van, tévedésben él. Mire megyünk azzal, akinek a vágyai a szupermarketekből kielégíthetők, és ki is elégíti őket; akiket a számítógép, az internet nevel, legalábbis szolgáltat mintákat számukra, és akik az okostelefonjukkal társalognak.
Új generáció ez, más veszélyek leselkednek rájuk, mint az elődeikre.
Akit a reklámok befolyásolnak, akiket az impulzusvásárlás gépszíja magával ragad, nehezebben fog kapcsolatot tartani a világgal. Nem marad rá ideje (mert persze hiába gondolja, hogy több élete van – nincs).
Az elidegenedésnek már mi is a részesei vagyunk. Erre akkor jöttem rá, amikor beláttam, hogy a tévé működési rendszere meghaladja ismereteimet. Azóta „a helyzet csak fokozódott”.
- A kapott digitális fényképezőgép összes manőverezési lehetőségének csak a töredékét használom.
- A klaviatúrát gépelésre használom, de a billentyűfunkcióknak csak a töredékét ismerem.
- Ugyanez áll a számítógépi szoftverekre, az okos telefonra és még hosszan sorolhatnám.
Az alapok nélküli információ-özön szétszór.
Elvész benne, aki belemerül, ráadásul tanácstalan maradhat alapvető kérdésekben.
Még felvetem, hogy egy mai okos telefon mennyiféle eszközt tesz feleslegessé.
Minek vonalas telefon? Mindig velem van a mobil.
Minek karóra? Nálam van a mobil.
Minek térkép? Nálam van azt útvonaltervező mobil.
Minek a fényképezőgép? Nálam van a mobil.
Minek a társasjáték, minek a pasziánsz? Nálam van a mobil.
Minek a tévé meteorológiai jelentése? Nálam van a mobil.
Minek az összes lexikon?  Nálam van a mobil.
Minek a tévé? Nálam van a mobil.
(Tudom, sok mindent kihagytam. De hát nem ismerem valamennyi funkcióját. Lásd fentiek.)
S ha meguntam a kütyüt, arra is van megoldás.
Ma már mobilhajító világbajnokság is van.
A dobáscsúcs közelíti a 100 m-t.
Unokáink ott szeretnek nyaralni, ahol van wifi.
Nagy elismerésem viszont, hogy egy részük hozzálátott az országos kéktúra teljesítéséhez.

Tegnap volt ötéves Domi unoka. Ezen a forró napon indultak le biciklikért a garázshoz. Kinézek az ablakon, s azt látom, hogy Domi nagy tempóban hajtja Levitől megörökölt kétkerekű biciklijét. Majd megjelenik apja rollerrel, s próbálja utolérni kisfiát. A sort Levi zárja, aki sebességváltós cangát kapott születésnapjára. Majd tekernek visszafelé. Csak a sorrendjük változott.
Lélekben négy-öt évtizedet ugrottam visszafelé, amikor is minden gyerekemet megtanítottam kerékpározni. Fabotot applikáltam a nyergük mögé, azt fogva futottam négy sorozatban, ahogy elérték azt a kort, amikor megtanulhatnak kétkerekűzni.
Jó régen volt.
***       
Fr. említette egyszer, hogy a három nagy francia autógyár termékei közül nem szívesen venne Peugeot típusút, mert az arabok, ha autót lopnak, legszívesebben ezt a típust kötik el. Hogy miért? Mert oroszlán a rajta levő márkajelzés, és az arabok szemében kedves állat az oroszlán, a sivatagi oroszlán. Így leginkább ez az autómárka áll hozzájuk közel. Sajátjuknak tekintik.
Tegnap olvastam egy cikket a FB-on. Azt taglalta, hogy a mozlim világgal nehéz az egyezkedés, mert más törvényeket követnek, másképpen gondolkoznak, mint a „gyaurok”, akikkel szent háborút viselnek. Pedig van közös velük. A Korán megemlékezik Jézusról is és Máriáról is. Máriát a maguk módján tisztelik. Prófétájuk legkedvesebb lánya Fatima volt. Erről a Fatimáról vette nevét az a portugál falucska, amelynek határában történtek a 20. sz. eleji jelenések. A fatimai Mária tehát különösen is kedves lehet az arab világ előtt, hasonlóképpen a Peugeot-oroszlánhoz.
Ez lehet az az összekötő kapocs, amelyen keresztül közeledhetnek a kereszténységhez.
Lehet, hogy kicsit bonyolult a gondolatsor, de ettől még akár igaz is lehet.
Mindenesetre nagy szükség volna a két nagy vallás közeledésére, és egyfajta tisztuláshoz vezetne a mai gyakorlattal szemben, amely szerint a keresztények alja népség, amely vagy meghal, vagy adót fizet az igazaknak.
Ez a felsőbbséges hozzáállás csaknem ellehetetleníti az érdemi párbeszédet, ha jól értettem a cikket. Persze nem az én dolgom az emberek általános megigazulásának az elérése.
Inkább a fentiekben kifejtett párhuzamok miatt jutott eszembe.            
***
Az értelmező szótárban rákerestem arra, hogy a kutyákat miért nevezik blökinek. A szótár szerint szimplán hangutánzó a szó. Bennem meg fölsejlett, hogy nem kizárható a svábos eredet. Lehet, hogy a német szitokszóból – du blöde Hund (te hülye kutya) – keletkezett, mint ahogyan a blődli, a „kedves szamárság” is német.   

A mai evangélium Jézus betániai látogatásáról szól, amikor is a lábához kuporodó Mária a jobbik részt választotta, Márta pedig sürgölődött, zsörtölődött, sok minden nyugtalanította.
Amikor Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya) apácái felvetették, hogy megnövekedtek a tennivalóik, ezért rövidítsék le az imáikat, ő éppen az ellenkezőjét javasolta: Ebben a helyzetben fél órával tovább kell adorálni, épp a felgyülemlett gondok miatt. Tapasztalatból beszélt. A jobbik rész választása folytán elsimultak a gondok, vagy oldódtak a konfliktusok, elpárologtak a feltoluló tennivalók.    
Az Istenhez fordulást javasolta homíliájában a miséző is, saját megtapasztalásaiból kiindulva. Megerősíthetem, a dolog működik, ha a probléma megoldásához égi segítséget kérünk.  Saját erőfeszítéseinknél lényegesen jobb hatásfokú a Teremtőé. Már amennyiben elő akarja mozdítani kérésünk teljesülését. Nem minden válik ugyanis a javunkra.
Végül muszáj megidézni a 127-es zsoltárt: Pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.
***
Ma öt éves Domi. Isten éltesse! Domi több tűzoltóautó birtokosa. Jó művészies adottságai vannak, kifejezetten jobb féltekés, legalábbis szerintem. Ehhez képest évek óta tűzoltó alkar lenni.
***
Napok óta pakolok fel a FB-ra korábbi fotókat. Ezeket csak behajigáltam az albumokba, de nem tudtam egykor talpra állítani őket. Ennélfogva nem is mutattam meg senkinek. Ma ez lehetséges, sőt némi utómunkálatok is emelik képszerűségüket.
Mivel súlyomnál, koromnál és a hőség miatt ritkán mozdulok ki, egy ideig ezek a képek fognak dominálni.
Jelentem, fogyózom, így a jövőt illetően van esély újabb napi képek alkotására.

50 éve szállt a Holdra néhány űrhajós az Apollo-11 űrhajóval és a Sas leszálló egységgel.  Az esemény kapcsán nagyon sok ember nyilatkozott, mert volt köze az akcióhoz, vagy mert nem volt köze hozzá. BL., ha jól értem azt emlegeti, hogy egy színdarabot írt, amelyben kérdést intéz az egyik űrutashoz. Ezt az írást el is küldte neki, majd feledésbe merült a dolog. Egyszer csak tudomására jutott, hogy az űrhajós válaszolt a hozzá intézett felvetésekre.
MG (óriás) pedig mint űrkutató fizikus a Képmás rendezvényének meghívottjaként arról mesélt többek között, hogy az űrhajó hővédő pajzsának anyaga miként hasznosult a hétköznapi technikában. Ebből a „közöm van hozzá”-sorozatból én sem maradhatok ki. Ugyebár Neil Armstrong a Holdra lépve kijelentette, hogy „ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.  (That's one small step for a man, one giant leap for mankind.) Nos, ezt a szállóigévé nemesült mondatot alkalmaztam a magam sorsára vonatkoztatva. Amikor a Távlatok folyóirat társszerkesztőjévé avanzsáltam, akkor fogalmazódott meg bennem: Ez óriási ugrás nekem, de kis lépés az emberiségnek.
A magyar űrhajósnak, Farkas Bertalannak a teljesítményéről is megemlékeztem hajdan, mikor is „űr úr”-nak tituláltam.
Az összeesküvéselméletek egyike éppen a Holdra lépést vonja kétségbe, úgymond, az egész csak fikció, amelyet stúdiókban vettek fel. Soha nem lépett senki a Holdra.
Szerintem meg ez a hamis híresztelés a fikció.
Kitaláció.
Aki nem hiszi, keresse meg a Holdon az amerikai zászlót.
Ha megtalálja, akkor fenn jártak,
ha nem ..., akkor keresse tovább. 

Ha jól emlékszem, kanadai tudósok olyan valamit találtak, amitől megszűnik a rákos daganat. Az olvasott cikk szerint ez nem olyan hír, amit hetente olvashatunk az újságban, hanem ez most komoly…!
Bár nem telt el sok idő a kutatás óta, és a rák is megmaradt, vagy két hónapja egy cikk jelent meg a FB-on, miszerint izraeli orvosok megtalálták a rák ellenszerét, ami a rákos sejteket átalakítja ártalmatlan zsírsejtekké. Jövő év végére megszűnik a rák a gyógymód jóvoltából. És ez nem kamu, hanem igaz.
Aztán sűrű csend a média uborkaszezonjának a kellős közepén. 
Ma megtört a csend, mert felröppent az – immár óvatos – hír, miszerint „2040-re eltűnhet a rák és a cukorbetegség”. Felőlem már 2019-ben is eltűnhet mindkettő. De hát figyeljük meg a kijelentés hangvételének rányalt stílusát: eltűnhet. Hát hogyne tűnhetne el. S ami engem illet, tartok tőle, hogy magam sokkal hamarabb fogok eltűnni a rák miatt vagy a cukorbetegség miatt, vagy akármi miatt.     
Ó, hogy reménykedtem 1964-ben, hogy mire mi sorra kerülünk, eltűnik, megszűnik az érettségi vizsga. Egy év kivételével nem tűnt el. Azóta ötvenöt év tűnt el, nem az érettségi, aminek egyébként semmi értelme nincs. Már akkor se volt, ma meg semmire se képesít, semmire nem garancia, főképpen nem az az életpályát tekintve.
Ugyanaz a helyzet, mint oly sokszor már a hajhullás megállítására vonatkozó hírek esetén. Nincsen többé kopasz fej!   Csak segítsenek rajta – volt a szelíd folytatás, vagy a közönségesebb: ...csak s*-ig érő homlok. 
Ej, hát „gondold meg és igyál: örökké a világ sem áll; eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt, a puszta lég, marad, mi volt a pusztaaaaa léééééég”.
***
Környezetvédők látogatnak Gyimesbe, ahol látják, hogy nincs szemét.
Megkérdezik a mezőről hazafelé tartó öreg csángót:
- Maguk itt hová teszik a szemetet?
- Nálunk olyan nincs: 
Amit nem eszünk meg, azt megeszi az állat.
Amit se ember, se állat nem eszik meg, a' jó lesz a fődbe.
Ami a fődbe nem jó, jó lesz a tűzre.
S ami a tűzre se jó, azt elrakom, me'
a' még jó lesz valamire.

Laci atya mondja: Jézusért lett minden és benne áll fönn minden. A csillagok és naprendszerek, tejutak és égitestek. El mered hinni, hogy Őbenne biztonságban vagy? 
Dér Katalin írja: A hívőnek a maga ereje szerint segítéssel, áldozatvállalással, közbenjáró imával hordoznia kell a másik terhét. Főleg azokét, akik maguk nem tudnak Istenhez fordulni, mert nincs meg az a gyermeki előjoguk [a keresztség Isten gyermekeivé tesz], ami a keresztényeknek, hogy kéréseket terjeszthetnek az Atya elé; másokért imádkozni tehát a keresztények egyik legfőbb lelkiismereti kötelessége.
Én már meg se merek szólalni.
János ev. írja: Kifogásom van ellened: Elhagytad első szeretetedet.
Mégis megszólalok. Az első szeretet szerintem az esetek 95%-ban egy közelebbről meghatározhatatlan borzongató érzés, amely az embert kimozdítja saját magából, és amelyet szeretne örökké megőrizni. Ez szerelem első látásra, ez az a találkozás, amelyet a próféta úgy jellemez, hogy menten meghal, mert meglátta az Isten árnyékát. Ezt érezhette a feltámadt Jézust felismerő Mária Magdolna, amikor megszólítja: Rabbóni!!!
Az első szeretet aztán átmegy tudatos vállalásba, a másik elfogadásába, és ez fajulhat közönybe, vagy jó esetben tartóssá nemesedhet. Utóbbi biztosra vehető, különben nem esne kifogás alá, aki elhagyja első szeretetét.
Tehát az első megérintettségre örökké emlékezve méltó és igazságos, illő és üdvös megőrizni szeretetünk nívóját. És aki azt szuggerálja, hogy ennél „több is telik”, annak is igaza van.
***
Német írók antológiáját olvasom – újra. Feltételezem, hogy célzatos, hogy csaknem kizárólag az elvesztett háború sorsszerűségével, történéseivel foglalkoznak az anyagok. Nem egy novella hősei, szereplői elvesztették rokonukat, de elvesztették ujjaikat, karjukat, féllábukat, kaptak haslövést, stb.
Egykori tanárom mesélte, hogy az első vh után létezett egy ma már nem ismert kategória: a kosárember. A kosárember olyanféle vesszőkosárba beállítva töltötte életét, mint amilyenben a szenes emberek hordták a tüzelőt. Háborús rokkant veteránok voltak. Se kezük, se lábuk. Teljesen ki voltak szolgáltatva gondozóiknak, akik etették-itatták őket és gondoskodtak tisztaságukról, beleértve a pelenkacserét is.
Ez jutott eszembe, meg egy saját élmény:
A Szent Margit Kórházban a folyosón rótta köreit egy cukorbeteg elektromos meghajtású járgányán. Tehette, mert hosszában 160 m-es folyosóról beszélek. A beteg elmesélte, hogy már a fél lábát levágták, amikor kontrollra jött. Az orvosok csendben értekeztek egymás között állapotáról. Ám szörnyű volt számára megtapasztalni, hogy mellé lépve egyik megmutatta, hogy a másik lábát is combtól leműtik. Így találkozásunk idején láb nélkül körözött a kocsival, és nézte, hogy a Bécsi úton hány Trabant haladt el egy nap alatt (egyre kevesebbet számolt). Még elmondta, hogy nem túl jók a leletei továbbra sem. Én meg arra gondoltam:
Meddig szeletelhető egy ember?           

A XX. század német irodalmának ismeretéhez a 60-as években HF segített hozzá, aki kultiválta és elővezette az általa olvasottakat. Így ismertem meg a Láthatatlan színpad, német hangjátékokat, A sötét torony c. antológiát (benne 25 klf. nemzetiségű író hangjátéka), és nem utolsó sorban a Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai c. kötetet, melyet H. Böll neve fémjelez. Nem feledkezhetem meg az Özönvíz után c. antológiáról sem, amelyet a Gruppe 47 írócsoport anyagaiból raktak össze. Újra és újra belelapozok a ma már réginek számító kiadványokba, és töltekezem velük.  Utóbbiból kiemelem a Ház a tónál c. (W. Schnurre) elbeszélést, amely egy család hétköznapjait mutatja be, az ide-oda mozgó frontvonallal való találkozások körülményei között. Nekem legjobban ez tetszett.
A sötét torony hozza a világ első hangjátékát, 1922-ből. Igaz, hogy ez angol, de felejthetetlen (R. Hughes: Veszély). Egy bányászszerencsétlenségről szól, ahol csakugyan sötét van. Tetszett még F. Dürrenmatt: Herkules és az Augiász-istálló c.komédia. 
H. Böll kötetének több elbeszélése pedig olyan alapértékeket mutat föl, ami miatt bármikor előhúzhatók ezek a novellák. Ezek közül is kiemelkedik néhány, amely máig él bennem.
Ilyen a Bús a képem. Ebben egy polgárt a politikai változások okán hol azért büntetnek meg, mert jó kedve van, hol azért, mert rossz.
Az Állandó karácsony az ünnep külsőségeinek a visszásságait karikírozza. Adva egy öregasszony, akinél kötelező összegyűlni karácsonykor, és mindig eljátszani ugyanazt a kiüresedett szerepet. Persze mindenki menekül.
A címadó elbeszélés főhőse Murke, aki egy rádióelőadás vágási munkáival bajlódik. Bur-Malottke előadásából 27-szer el kell tüntetnie az Isten szót, és mind helyére bevágni: „felsőbb lény, akit tisztelünk” – szöveget.
Még előtolakodik bennem egy nagyon érdekes, de nagyon szörnyű leírás, éspedig Drezda 2. vh-s terrorbombázásának érzékletes leírása. Szoktam mondani, hogy az amerikai bomba éppen olyan gyalázatos, mint a szovjet, de itt az angol légierő szörnyűségei szerepelnek. A gyújtóbombás akció W. Churchill beleegyezésével szakadt a csaknem teljesen védtelen német civil lakosságra. Az írás forrásának nem jutottam nyomára. Lehet, hogy a Láthatatlan színpadban szerepel. Ez most hiányzik könyvtárunkból.
***
Gyerekkorom óta üldöz egy nyomorék szó, egy foglalkozás neve. Ugyanúgy csak a magyarban létezik, mint az édesanya szó. De azzal ellentétben igen negatív jelentésű. Ez a bonyolító. Az embernek óhatatlanul az a képzete támad, hogy egy alkalmazott, aki egyszerű ügyekből a tények összekuszálásával bonyolultat csinál. És ezért még fizetik is.
Lakáscseréhez kell egy ingatlanügynök, egy bankár, egy ügyvéd, egy földhivatali alkalmazott, az átírásokhoz a közművek képviselői. Ha szigorú akarok lenni, egy közjegyző, és mindenképpen egy eladó és egy vevő. Ennek a hat-nyolctagú alkalmi közösségnek bármelyik tagja elkezdi a szálakat bonyolítani, csak egy újabb tagnak, egy valószínűségszámításban és a sok ismeretlenes egyenletek, netán a káoszelméletben való műveltséggel rendelkező matematikusnak is be kell szállni az ügyletbe.
Nem volna egyszerűbb átlátható módon dolgozni – lebonyolítókkal bonyolítók helyett. Ehhez azonban szükségeltetne egy egyszerűen megfogalmazott szerződés és a kölcsönös korrektségre való törekvés, ahol a felek között alapvetően megvalósuló bizalom teremtene összekötő kapcsot.
Hogy ez mennyire nem így van, utalok a szállítási szerződések lapokon keresztül sorolt feltételeire. Szembe állítom ezzel a gyakorlattal egy amerikai cég eljárásmódját. A magyar vállalkozás kért egy „kütyüt”, hogy munkáját folytathassa. A megrendelés fénymásolatát visszafaxolta. Ezt írta rá az
amerikai cég: OK. És határidőre leszállította a kért darabot.           
Így is lehet(ne).