Mickey webnaplója

Veszteséglista
mindenféle kenyér
fagylaltok
sör
édes sütemények
torták
cukorkák
csokoládék
lekvárok
laskák (mákos, diós, káposztás, darás, sajtos)
spagetti, makaróni stb.
finom péksütemények
lángos, pogácsák, palacsinták
égetett szeszes italok
pudingok
francia krémes
édes üdítő italok
paprikás krumpli
tarhonya
tojásos galuska és galuska mindenféle pörkölthöz
tejes kávé, nesquik
sajtok
búrkifli, pozsonyi kifli
Mákos guba
s ki tudja, még mik.
gyászolom hiányukat.

 Nyereséglista
egészséges élet ígérete
gyógyszer-mentes életmód
testsúly- normalizálódása
a gyulladásos betegségek kizárása
az immunhiányos betegségek visszaszorulása
cukorbetegségből szabadulás
egyáltalán a civilizációs ártalmaktól szabadulás
Új ízek megismerése (belsőségek)
állati vitaminbombák megismerése (Máj, velő)
közérzetjavulás
a tepertő jó ízének megtapasztalása
a legkülönfélébb szalonnákkal való megbarátkozás
tojásrántotta-félék naponta változatosan
Nem kell folyton literszám innunk
a vörös tőkehúsok gyakori evése
napi egy-két étkezésre átállás
halak sütve, főzve
jófajta kocsonyák
disznósajtok
aszpikos hússzeletek
szabadulás a rendszeres gyógyszer-
szedéstől
szabadulás a margarinoktól, olajoktól
szabadulás az éléskamra feles készleteitől
Ezeket ünnepelem, mert örömmel töltenek el.
 148. ZSOLTÁR. A MINDENSÉG AZ URAT DICSÉRI (Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek! Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok! Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett! Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek! Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül. Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei! Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek. Mind, ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind, ti cédrusok. Mind, ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak. Föld királyai és mind, ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek. Mind, ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek. Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét. Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá. Közöm. A teremtmények létükkel tanúskodnak Istenről, mintegy dicsőítve az őket teremtő Istent. Hozzájuk csatlakozik a hozzá hűségesek kara, s méltán áldja, magasztalja az Urat, aki nem lesz több a mi dicséretünktől, de nekünk javunkra válik. Később még találkozunk vele bővebb formában, a Dániel 3. könyvében.

Reggel négykor felébredtem. Ilyen nincs, muszáj továbbaludni. sikerült visszaaludni. Álmomban – hogy, hogyhogy nem – betévedtem egy bicikliszervizbe. Ott belerúgtam a küszöbbe, és lábam kisujjának utolsó perce leszakadt. Nézem a másikat az is épp csak fityeg a helyén. Megcsavarom, hogy nincs-e nagyobb baj. Uram fia, a kezemben marad ez a másik is. Ez így elég keserves – gondoltam, mi mást tehetnék, elkocogok a kettő önálló életet kezdett ujjdarabkával a sebészetre, hogy annak rendje módja szerint varrják vissza őket, hátha „megerednek”, mint a földből kirángatott növények. Keresgetek a zsebemben valami zacskót vagy effélét, hogy elroboghassak velük a rendelőintézetbe. A másik kezemben tartott csonkok egyikét kiejtettem, és szerencsétlen módon egy vasrácsra esett, onnan meg a reménytelen mélységbe. Egy pillantást vetettem megcsonkult lábfejeimre. Nem vigasztalt a látvány. Kb. úgy nézett ki mindkettő, mint a leprásé, aki már részben elveszítette végtagjainak egy részét. Azért erőt vettem magamon, leszámolva azzal, hogy ezután csonka lábfejjel élem tovább az életemet. Szandálba bújtam és elindultam. Mintha éreztem volna, hogy van még reménység.
És lőn.
Felébredtem.
Hajnali öt óra van.
Végtagjaim immár kiegészültek.
Mi tagadás, nem volt kedvem visszaaludni.
Boldogan mentem kávét főzni.
Jobb éberen, mint elszunnyadva.
***
Tegnap későeste FB-ra tett videómat hajnalig többen meglájkolták. Még sose írtam vissza az éjszakai baglyoknak: Mi van, gyerekek, nem tudtok aludni? – mindössze egyszer, egy hajnali hozzászólónak: Jó reggelt!        
***
147. zsoltár. A MINDENHATÓ HIMNUSZA (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja. Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek, aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat. Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében. Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet! Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat. Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged. Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut. A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket. Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek. Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek. Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit. Közöm. Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! A zsoltár szövege kijelöli műfaját: Himnusz. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt (az istenfélelem a bölcsesség kezdete), akik bíznak jóságában és kegyelmében. Hozzátehetjük bízvást, hogy bíznak irgalmában is. Ugye december 8-án indította útjára a pápa az Irgalmasság évét. Hagyatkozzunk hát kellő szerénységgel, de nagy bizodalommal Isten irgalmára. Sőt legyünk mindenkihez irgalmasok, mert Isten is irgalmas. Lám, ma hajnalban visszatért a fagy testvér. Az utcán minden autó karosszériája sziporkázik a jégkristályoktól, mintha valamennyi porcukorral lenne meghintve. 

Karátson Gábortól (†2015) olvasom ezeket a kicsit Lao-Ce ideáját leképező, elgondolkoztató sorokat: „A szeretet ilyen: nem lehet rá törekedni. Törekedhetsz, akarhatod, hogy valakit szeress, de nem megy. A szeretet magától egyszer csak ott van, és akkor az ember megtapasztalja, hogy ezért érdemes létezni. Nem is tudni, mire jó, szinte azt lehetne mondani, de mégis a szíve, az értelme ez mindennek, messze felülmúlja intellektuális képességeinket, amelyek a szeretet megértésére teljesen alkalmatlanok. Azért is néz ki ilyen rondán a világ, mert mindent intellektuálisan vizsgálnak, most már az emberi kapcsolatokat is így mérik. Hát mérhetik, de abból nem lesz újszülött, semmi sem lesz belőle.” És még:
„Csókolózni nem úgy lehet, hogy valakit egyre csak csókolgatsz, hanem ha visszacsókol. Nem lehet elmagyarázni, hogyan kell visszacsókolni. Ezért azt mondod, hagyjuk abba, nem? Attól még kedvelhetlek, de csókolózni nem fogunk, mert azt ketten csinálják.” Ez volna a személyiségcsere, az önfeledt és teljes átadást feltételező kapcsolat. Legyen az égi, avagy földi. A mechanizmusa azonos. Elgondolkoztató.
***
Karácsony elé. A tiszta karácsony megszólal a bibliai Énekek énekében. Figyeljünk a szójátékra.  
„A menyasszony: Csitt! A szerelmem! Nézzétek! Ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.” A vőlegény érkezését várjuk, karácsonykor, s mit olvasok? „k a rácson”
Karácsony elé. Az e világi karácsony reklámja lehetne: KARÁC-SONY. Persze ez nem valóságos, csak elképzelt reklám. A szójáték kedvéért Sony, de itt akármelyik márkanév állhatna. Amit ki akarok vele fejezni: Vásároljon szeretteinek mindenféle ajándékárukat. Igen, többet és még többet, és még annál is többet.
***
súly: 95.80
***
146. ZSOLTÁR. A SEGÍTŐ ISTEN (Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat! Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok. Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni! Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve. Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét, aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké, az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat, az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi. Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át! Közöm. Hogyan segít az Isten? Kátészerűen sűrítem: mindent alkotott, hűséges, igazságot szolgáltat, kenyeret osztogat, megszabadít, megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemel, szereti az igazakat, megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi. egy szóval: Igazán Gondviselőnk. Ennek ismeretében biztonságban érezhetjük magunkat. 

A névnapi, születésnapi jó kívánságok egész decemberben visszhangoznak a telefonjainkban, és e-mailek révén az éterben. Nálunk több születésnapos felköszöntése esik ebben a hónapban, de a névnapok sokasága is. Blanka nappal indul a hónap, aztán jönnek sorra: Melinda, a Ferencek, Borbálák, Vilmák, Miklósok, Juditok, Gabriellák, Lucák, Etelkák, Ádámok és Évák, Istvánok, Jánosok, Tamások. Advent csendességét felváltja a hangos énekszó, mert „Fel nagy örömre ma született, aki után a föld epedett...” S még nincs vége, csupán egy szűk hét elteltével. Szilveszter ugyan nincs a családban, se a rokonságban, mégis megünnepeljük a polgári év végét, hogy reményekkel várjuk a jövőt, az új évet.
Ma Lucia nap van. Luci és Luca. Nászasszonyunk, illetve Blanka lány keresztanyja. Isten éltesse őket!
De ha Luca, akkor mások elkezdik faragni a Luca székét, amelynek karácsonyra kell elkészülnie. Van egy szelídebb szokás is – a búzaültetés. A Luca napon elültetett búzamagok kefesűrűségű „búzamezővé” serkennek. Szép is a kikelt üdezöld „pázsit” látványa a sötét, hideg napokon. Csak a végét tudnám feledni. Kidobjuk a kiszáradni kezdő friss vetést, miként a karácsonyfát is. De ha egyszer hozzá tartozik a szokásokhoz...
Ma reggel meglepetésként hatott, hogy néhány tréfás képet kaptunk a fiataloktól. Egyet megmutatok belőlük. Így gondoltak többünk névnapjára.
Itt abbahagyom.
Ma.
Ma-mi.
Ma mi vállaltuk az agapét.
Lassan indulnunk kell, hogy mindent időben előkészítsünk.             
145. ZSOLTÁR. ISTEN URALMA (Dicsőítő ének – Dávidtól) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom! Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom. Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen. Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik. Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek. Ők félelmes tetteid erejét beszélik, én meg nagyságodat hirdetem. Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon. Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem. Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott. Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek! Beszéljenek országod fényéről, és énekeljenek mindenhatóságodról, hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét! Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében. Az Úr fenntartja a botladozót, és fölemeli, akit megaláztak. Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben; megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal. Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében. Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket. Megőriz az Úr mindenkit, aki szereti, de a gonoszokat megsemmisíti. Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét mindörökkön örökké! Közöm. Dávid minden kor emberének mintát ad arra, hogyan ismerje el a végtelen Isten méltóságát. Nézzük, hogyan? Dicsőítelek, nevedet áldom, dicsérlek, nevedet magasztalom, nagyságodat hirdetem. Mert az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt, hűséges, aki fenntart, fölemel, igazságos, közel van, meghallgat, megment, megőriz, de a gonoszokat megsemmisíti. Minden test (-lélek?) áldja szent nevét mindörökkön örökké!  A minta ma is működik, elgondolkoztató és megpróbálja szavakba önteni a megfoghatatlant

Nekem nem sok nevelési elvem volt. A gyerek akkor dominálhat, ha ő tart el engem s nem fordítva. Másképpen: Azért kell nekünk dönteni, mert a gyerek képtelen értelmes döntéseket hozni kellő tapasztalatok híján. Makacsul keresztülvert, „csak azért is” döntései identitászavarokhoz vezethet. Tudnia kell a helyét a családon belül. A nevelés emberekre vonatkozóan is nagyjából (példa)követési effektus. Még annyit szoktam hozzámondani: Keveset tiltsunk, de azt mindig. (Azért olykor lehet a szigorúságokból is engedni, mintegy eljátszva és a polgári engedetlenség megnyilvánulásának tekintve az egyes engedményeket.)
Ám ma a könyvmegállóból magamhoz ragadtam a Tan-Műhely c. periodika 2004/2 számát. Sok érdekes cikk kínálkozott a terjedelmes kiadványban. Ide néhány mondatot citálok, mert új szempontokat adott a nevelés mikéntjéhez. Kicsit meg is lepett, de aztán igazat adtam az eszmefuttatásnak. Winkler Márta idézi Karácsony Sándor gondolatát: „Nevelni nem lehet. Autonóm a felnőtt élete, autonóm a gyereké is: mindkettő a saját életét éli. Tegyünk le róla, hogy nevelhetünk, csupán a gyermek kiművelésén dolgozhatunk” és nem is akárhogyan, folytatja Winkler, hanem saját mintánkon, példánkon keresztül, ahogy a mindennapokat megéljük... rengeteg rítusa van, gyönyörű szép. Ebből az következik, hogy példánkkal, azt kiegészítő szavainkkal a helyes irányt mutatjuk a gyerekeknek. Hiszem, hogy ha kisebb-nagyobb mértékben ellene feszülnek is ezeknek, példánk, szavaink megragadnak bennük, s adott kritikus helyzetben fel fogják használni (ld. ösztönösen, de  működő követési effektus). Nem hiszem, hogy saját nevelési elveimet a kiegészítések miatt vissza kellene vonnom, (már késő!) inkább csak gondolataimat, szempontjaimat gazdagították. Belátom szívesen, hogy minden gyerek, minden felnőtt soha meg nem ismétlődő személyek, így autonómiájukat se kell kétségbe vonni.
144. ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT (Dávidtól) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Közöm. szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Az általam kivett két vezérgondolaton érdemes eltűnődni. Mintha nem volna tetszésünkre saját kultúránk, saját identitásunk. Mintha mindig szükségünk lett volna jóságos atyuskákra, megmondó emberekre, akiknek elhittük mézes-mázos beszédét, hitegetését. És hányszor csalódtunk és mekkorát. Mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, a prakticista-pragmatista Nyugatnak is. szájuk hamis, hazugsággal, álságos beszéddel teli. Még sincs baj, ha elfogadjuk az Urat Istenünknek. Isten nem téveszt meg, és nem téved. Szívből szeret, s várja viszontszeretetünket. Ezért jó annak a népnek, amelynek az Úr az Istene. Rajtunk is áll.       

Nyugaton nem ünneplik a névnapot. Keleten viszont igen. Baja van annak, akinek a keresztneve több szenthez kapcsolható. Könnyen belebonyolódhat abba, voltaképpen ki is az ő védőszentje? Ha Ferenc, akkor Borgia, di Girolamo, Solano, Paolai, Szalézi, Assisi, Xavéri, stb.? Ha Katalin, Sienai, Alexandriai, Ricci, Genovai, Labouré stb.? Ha Gabriella, akkor még cifrább a helyzet, Gábriel nem is ember, hanem főangyal. Feleségem Gabriella. Először Gábor napon (márc. 24.) tartotta, aztán a három főangyal ünnepére gondolt (szept. 29.), miközben magam a dec. 12-t favorizáltam, mert a naptárban ekkor van kifejezetten Gabriella nap. Persze sokan örülnek neki, ha minden alkalommal kapnak névnapi felköszöntést, ám ez a kavalkádé el is bizonytalanítja az embereket. Vajon idén mondtam-e már jó szót szept. vége felé? Ma biztos, hogy Gabriella van. Legyen hát akkor ma. Ám nem készültem mára. Ezért leegyszerűsítettem a dolgokat. Már tegnap visszafogtam magamat, s ma is erre törekedtem az üzletközpontban: Nem kifogásolni, T. vásárlási affinitását, egyes cikkekhez tapadását. Talán sikerült – némileg. Ha ő úgy ítéli meg, hogy csak alig, lesz még alkalmam karácsony előtt javítani viselkedésemen. Itthon aztán diétás étkezésünkhöz igazodva megkínáltam egy kocka Tibi csokival, mert névnapja van, és magamat is, mert nincs névnapom. Majd töltöttem egy kupica pálinkát, mert ezt tűri a diétánk, és mert neki névnapja van, s magamnak is egy fél centilitert, mert nekem nincs névnapom. Aztán csatlakoztam T. püspök sms-éhez, aki gratulált az asszonykámnak, s magam is Isten éltessen!-nel köszöntöttem. T-nek már a mamája is Gabriella volt. Az őt ábrázoló kép a lila szoba falán van. Most mégsem őt fényképeztem le, hanem kreatív feleségemet a kreatív asztalnál, ahol meglehetősen sok időt tölt ajándékkészítéssel, jó ötletek megvalósításával. S hogy a mama se maradjon ki a megemlékezésből, a jó szeműek észrevehetik, hogy az asztal sarkán álló klamnizó (amely félévszázada rendületlenül működik, és amelynek rugós nyomó része olyan, mint egy régi villamos-csengő) valójában Gabi nénire (anyósomra) emlékeztet, merthogy tőle kaptuk kb. 35 éve.
Isten éltessen minden Gabriellát!
***
Ma súlyom 96,20 kg.
***
12 óra van. Hurrá, mndjárt ebédelünk, szokás szerint 17 óra felé.
*** 
Melegfront „vakarta le” az éjjel felgyülemlett jeget kocsim ablakairól, mire 7.50-kor misére indultunk.
143. ZSOLTÁR. ALÁZATOS KÉRÉS (Dávid zsoltára) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt. Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt. A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben. Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld. Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak. Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem. Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem. Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton, nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből! Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok. Közöm. Dávid kérései: lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld: Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem!... Reggelente hadd érezzem jóságodat ... Mutasd meg, melyik úton járjak ... ments meg ellenségeimtől ... Taníts meg, miként teljesítsem akaratod ... lelked vezessen a sima úton, nevedért teremts belém életet. Különösen közel áll hozzám: reggelente hadd érezzem jóságodat. Azért kitüntetően fontos, mert meghatározhatja egész napomat, sőt meg is határozza. Taníts meg akaratodra. Egymást feltételező valóságok. Aki imádságos, az az Atya akaratát akarja teljesíteni. Aki azt akarja, amit az Atya akar, az a tökéletesség útján jár (említettem Avilai Szent Terézt idézve). Az Atya akarata pedig a mi üdvösségünk. Itt bezárul a kör.   

Ha már a hangos könyv alapján megpróbáltam a Belső várkastély második szobáját kijegyzetelni, megérdemli, hogy a mai poszt ez a sűrítmény legyen. Tehát a 2. lakás lakói.
A lakók nem kerülhetik el a kísértést. Szenvednek, de nincsenek már olyan veszélyben, csak éppen többet szenvednek. Értik az Úr hívását. A bestiák (démonok) veszélyesek, de az Úr örül a lakók szeretetének. A bűnök miatt szenvednek sokat a jók. Az Úr prédikációkon, betegségeken szenvedések által szólítja meg őket. A legfontosabb itt a kitartás. Nagy harcot folytatnak ugyanis a gonoszokkal. Az itt tartózkodók a vezeklést vállalják. Az Úr ad nekik létet. A világ tele van hazugsággal (már akkor is?!). Az kiüresedett tartalmú dolgok halottá teszik az e világi dolgokat. A gonosz támadásai miatt a 2. szobába tért lelkeknek hosszas ápolásra van szükségük (lelki kísérő, vezető legyen jelen sokat). A pokol összefog, hogy magához rántsa a lelkeket. Ha a lakó nem hagyja megát legyőzni, akkor a gonosz felhagy támadásaival. Ne gondoljuk, hogy az elején kellemes dolgok történnek. A belső szobákban a lélek már azt akarja, amit Isten akar. 
Aki képes többet szenvedni, tegye meg. Isten tudja, hogy mik valók nekünk. Aki imádkozik, azt akarja, amit Isten akar. Ebben áll a tökéletesség. Tegyük meg azt, ami rajtunk áll. A belső harchoz nem erőlködni kell, inkább szelídségre van szükség. Krisztushoz fűződő viszonyunk legyen olyan, hogy kapcsolatunkból következhessen: Krisztus az Atyához visz bennünket. Most már napok óta asztalomon hevert kézírásos jegyzetem, ami immár mehet a szelektív hulladékgyűjtőbe.
***
Súly 96,8 kg.
Második napja erősödő köd. A FB-ra teszek néhány képet, meg ez egyszer saját macskakaparásomat (mielőtt eldobnám, lefotóztam).
142. ZSOLTÁR. AZ ÜDVÖZLET IMÁJA (Tanító költemény Dávidtól, amikor a barlangban volt. Ima.) Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem. Közöm.

Gyerekkorom alapélményei közé tartozik Gárdonyi G. Egri csillagok c. könyvének elolvasása, de szépségesnek találtam a Láthatatlan embert, az Ida regényét, Az én falum és a Kékpille c. idilleket, a Titkos naplót stb.   
Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája alapos munkával monográfiát készített dédapja munkásságáról Az élő Gárdonyi-arc (Szent István Társulat, 2015. 323. o.). Ebben leírja, miben állt dédszülője polihisztorsága. Néhány utalás: író, költő, drámaíró, a Fel nagy örömre c. karácsonyi dal szövegének és dallamának alkotója, a parányok világának mikroszkópos vizsgálója, egy új pókfaj felfedezője, a Margit-szigeti kolostor kútja helyének a meghatározója, fotós, utazó, festő, grafikus. Többféle hangszeren játszik élvezhető technikai tudással, a társaságok középpontja, jó humorú (Göre Gábor), vendégszerető, égre néző, Istenre és a túlvilágra nyitott ember. Sokszerű tehetség, akit kétszer javasoltak Nobel-díjra. A legnépszerűbb magyar regény megalkotója. Az Egri csillagokból készült Várkonyi-film a legnagyobb nézettségű magyar film: Keller emlékezete szerint 18 millió jegyet adtak el erre.
Sík Sándor nagyra becsülte Gárdonyi stílusérzékét. Ahogy ő nevezi konstatáló, aki a magyar parasztok szűkszavú, igen tömör megfogalmazásaival él. Szemléletes, amennyiben sajátos szóhasználata, az általa képzett igék, rövid mondatai metszően pontos fogalmazást eredményeznek. Lírai remegésűek az érzelmeket megjelenítő jelenetei. Mintha dalolnának a prózai szövegek. Innen az az idill, amely műveit jellemzi. Még megjegyzem, hogy talán kevéssé ismert, milyen meleg hangon ír Prohászka püspökről.   
Gárdonyi nem kívánt a Kisfaludy-Társaság tagja lenni, de örül akadémiai tagságának. Sok irigye volt, de akik ismerték, tudták: „könyökéből hiányzott a csont”. Ugye ez annyit jelent, hogy a könyöklés messze állt tőle. Talán emiatt áll hozzám olyan közel.
Mivel a könyv közepéig jutottam, lehet, hogy még visszatérek a monográfiára.
Jut eszembe: Az érdeklődők számára szép karácsonyi ajándék lehet a kötet. Ára 2400 ft.  
141. ZSOLTÁR. IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: „Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján. Közöm. Most ezek a gondolatok emelkednek ki a zsoltárból: az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Szabad asszociációval azt vélhetem: pl. a politikai boszorkánykonyha gazemberségeitől távol kívánok maradni. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe... A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján. Amibe belemászott az EU, azt ember nem képes megoldani. Jó imádkozni a megoldásért, mert Istennek semmi sem lehetetlen... Továbbá döntsenek a gonoszok, ahogyan akarnak, saját csapdájukba fognak beleesni, de nélkülünk. S ha valaki úgy véli, minek keverem ide a politikát, válaszom. A csapból is ez folyik. A félelemkeltés. Nem akarom.    

1. A legszebb ajándék kétségtelenül a gyermek. Nagy gond, nagy felelősség, szeme csillogásának gyönyörűsége. A feltétlen bizalom kópiája, aki szülővé tesz, felelősségvállaló felnőtté. Párhuzamosan mellétehetem a jegyesek, házasok olykor megcsillanó önfeledt boldogságát, amelynek hátterében annak a megélése áll, hogy ajándék vagyok a másik számára. Hogy boldogíthatom őt holtáiglan, holtomiglan. 
2. Ajándék a Neked szánt időm. Odafordulás hozzád, mondanivalód figyelmes végighallgatása.
3. Olykor egy asztalra rögzíthető satu. Egyik legszebb karácsonyi ajándékom. Fiatal házasok voltunk. Pénz az ablakban, szerszámaim hiányosak. A satu az ember harmadik keze. Satu hiányában csak töredékesen voltam képes bizonyítani, hogy sok mindent alkothatnék, amire a háztartásban szükségünk adódhatna. Valahogyan kitalálta T., hogy merre kell tovább lépni. Azóta is használom.  
4. A kalmárszellem megrontja az ajándékozás jó ízét, ha a gyerekcse nem a megajándékozottság örömét keresi, hanem azt keresi, hogy mennyibe kerültek az ő cuccai. Nem maradhat le,mert mit szólnak az osztálytársak, ha „kódis pakkot kap”. 
5. Engem zavarba ejt, ha az ajándékozás szokásos értékét sokszorosan meghaladó ajándékot kapok.
6. Az ajándékozáshoz tapintat kell, a megajándékozott érzékenységének figyelembevétele. Nem lehetünk tolakodók, nem lehetünk smucigok, s azt kell vennünk, aminek megalapozott feltételezésünk szerint a megajándékozott örülni fog.
7. Van, ahol elkerülik a kereskedelmet, mondván, hogy az igazi ajándék személyes. Olyannyira, hogy saját maguk által készített ajándékokat kapnak egymástól szülők, gyerekek egyaránt. sok fantázia szükséges hozzá, és még több szabad idő.
8. Szerintem az ajándékozás nem módszer, hanem figyelmesség kérdése, szeretet kérdése, vágy arra, hogy örömet szerezzek a másiknak. És nincs szabály, hogy így, nincs szabály, hogy úgy.   
9. A hívőkenk: 
- minden ajándék; 
- minden kegyelem, Isten ingyenes ajándéka; 
- Úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn) 
- Saját életünk is ajándék, még akkor is, ha olykor szomorújáték jellegét ölti saját drámánk. - Észre kell vennünk, hogy megajándékozottak vagyunk. 
- A megajándékozottságra a szeretetparancs szerinti élettel válaszolhatunk: Viszontszeretjük Istent és felebarátainkat.  
140. ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak. Közöm. A zsoltár eleje ragadott meg: Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! ... Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől. Az ország, egész Európa meghasonlott. Egy kérdésben sem vagyunk képesek egyetérteni. Ha a jobb azt mondja fekete, a bal azt, hogy fehér, esetleg hozzáteszi: sötétfehér. Teszi ezt a globalizmus arroganciájával, megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen elképzelései tudatában. Amikor a jobb kormányoz, a bal nem azt érezteti, hogy a politika természetes folyamata a forgó rendszer. Nem. Azt, hogy beteg a társadalom, mert nem a bal kormányoz. A gyógyulás akkor tér vissza, amikor a bal jut hatalomhoz. Persze ugyanígy nem tetszik a jobboldali média üres vagdalkozása. Ám mióta az eszemet tudom, a massmedia és egyáltalán a sajtó általában (bal)liberális kézben összpontosult. Nos, a politikusoktól, a megmondó médiától mentsen meg mindenkit az Úr, mert hamisságokat terjesztenek, mert gonoszságokon törik a fejüket. Így fordulhat az elő pl., hogy a plebsznek előnyös rezsicsökkentés ellen fordulnak, és megtámadják, mert az a dúsgazdagok profitját nyirbálja meg.   

Tisztázzuk, karácsony Jézus születésnapjának az ünnepe. Nem fenyőünnep, nem gyedmaróz, nem ajándékdömping. A Jézus születésére való emlékezés méltó és illő, mert világra jötte a világtörténelem meghatározó eseménye. Az őskeresztények még nem ünnepelték. Assisi Szent Ferenc viszont már igen, olyannyira, hogy megjelenítette a történteket: betlehemet állított. Még mindig vannak nagy betlehemek és kicsik, még emlékezünk a betlehemezésre, még pásztorjátékokat tartanak december 24. délután a templomokban. Amolyan karácsonyváró műsor ez.
A nyugati civilizáció az évszázadok során elvilágiasodott, olyannyira, hogy megkíséreli háttérbe szorítani az ünnep keresztény tartalmát azt hangsúlyozva, hogy a vallás magánügy. A karácsonyt pedig megpróbálja átértelmezni, eredeti mondanivalójától megfosztani. Családi ünneppé teszi, ahol minden jóra való polgár gáláns ajándékokkal rukkol elő. A fákat, az utcasorokat kicicomázza, telerakja csillogó füzérekkel, csak a lényeg nincs sehol. egy banki statisztikai elemzés szerint a mai Magyarországon egy átlagos család 132 000 ft-ot költ karácsonyra. ebből 90 000 fogy ajándékokra, a többi pedig ünnepi lakomára. Az üzletközpontok pedig tapsolnak hozzá, és a hatalmas profit reményében dörzsölgeti a kezüket. Hatalmas készletekkel találkoztam az általunk látogatott bevásárló központban is. volt ott mindenféle arany és villogó elektromos girland, de Jézus születésnapjára egyetlen karácsonyi dísz sem utalt. Csicsamicsa pedig bőven van, sőt még bővebben. Brüsszelben szellemesen dobozokból építettek egy csúcsos valamit, ami úgy nézett ki, mintha karácsonyfa volna. Tavaly a Deák téren tűzifából raktak egy hatalmas kúpot, mely úgy nézett ki, mintha... Idén a FB-on futottam bele egy nyitott könyvespolc-sorba. A könyvek kétoldalt befelé dőlnek. Szakaszott úgy néz ki hatásában, mint egy fenyőfa. Mintha. De bármikor tagadható. Ugyancsak a FB-on láttam parafadugókból összebeherált adventi koszorút.
Mondjátok, mi jöhet még?
A 19 éves Gárdonyi ifjonti kántortanítóként alkotta meg a Stille Nachttal vetekedő szépségű versét, melyhez dallamot is írt. Azóta énekeli az egyház:
Fel nagy örömre, ma született,
aki után a föld epedett,
Mária karján égi a lény,
isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
nézd a te édes Istenedet!          
Micsoda mentalitásbeli különbség a tegnap és a ma között: Hogy tárgyakra cseréljük a Megváltó megérkeztét –rajtunk is múlik.
139. zsoltár. ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE
(A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra! Közöm. A legtöbbet említett, a legtöbbünk által szeretgetett zsoltár. Azt igazolja, hogy biztonságban tudhatjuk magunkat Isten közelében, aki örök boldogságra akar vezetni mindnyájunkat. Személyesen viseli gondunkat. Uram, tudod, hogy ülök-e vagy állok; a kezed fölöttem tartod; anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak; Meghatároztad napjaimat; eddig rendben is van. Ám szemérmesen el szoktuk hallgatni a végét, onnan hogy bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók... Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ez már az ószövetség, melyet ma erős fenntartásokkal fogadunk. Akkor az volt a szokás, ma egészen más – az aranyszabály: Tedd azt másnak, amit szeretnél, hogy mások neked tegyenek.