Mickey webnaplója

Egyszer említettem, hogy Ferenc pápa Assisi Szt. Ferenc Naphimnuszának kezdő szavait idézve (Laudato si’) körlevelet adott ki a környezetvédelem témájában. A körlevél terjedelmes, olyannyira, ha az általam aláhúzott, érdekesnek talált részeket idézném, kisregény lenne belőle. A pápa földünk romlásának megállítását és a mélyszegénységben élők felkarolását párhuzamba állítva alkot véleményt a föld és civilizáció állapotáról, majd kijelöl tennivalókat a nagypolitika és valamennyiünk (saját szóhasználatomban: kispolitika) számára. Terjedelmi okok miatt csak néhány gondolatot hozok ide:
 - Az első nagyon szíven ütött, mert magam – egy hónapja sincs – hogy megállapítottam, az Istennek is van szeretetnyelve. És ez nem mindig szavakban csapódik le. Sőt. Idézem a pápa körlevelét: „Az egész világ Isten szeretetnyelve, irántunk érzett végetlen szeretetéről beszél... A talaj, a víz, a hegyek: Minden Isten simogatása... a természet az ámulat és félelem folyamatos forrása... minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli.” (84, 85. pont)
- A 98. pontból vett idézet nagyon mély értelmű: „ha az ember a munka fáradalmát az értünk megfeszített Krisztussal egyesülve viseli el, valamilyen módon együttműködik Isten Fiával az emberiség megváltásában.” A pápa itt II. JP-t idézi, annak is a Laborem exercens k. enciklikája 27. pontját.
- 144. pont. „A fogyasztói szemlélet ... gyakran homogenizálja a kultúrákat és elszegényíti azt a hatalmas kulturális sokszínűséget, amely az emberiség kincse... meg kell érteni, hogy egy társadalmi csoport fejlődése történelmi folyamatot feltételez, ...és megköveteli, hogy a helyi társadalom szereplői saját kultúrájuk alapján folyamatosan főszerepet játsszanak.” (Megjegyzem: vö. bevándorlók kérdése?!)
202., 203. pont. Életstílus-váltást sürget: „az emberek elmerülnek a vásárlás és a felesleges kiadások örvényében ... Mindenkivel elhitetik, hogy szabad, mert megvan a szabadsága fogyasztani, valójában azok rendelkeznek szabadsággal, akik azon kisebbséghez tartoznak, amely a gazdasági és pénzügyi hatalmat bitorolják. ... Túl sok az eszközünk a kevés és silány célra... Amikor az emberek önmagukat teszik meg életük fő vonatkozási pontjává, ...megnő a mohóságuk. Minél üresebb valakinek a szíve, annál nagyobb szüksége van arra, hogy tárgyakat vásároljon, birtokoljon, fogyasszon... ha ez az embertípus kerül túlsúlyba egy társadalomban, a szabályokat csak annyiban fogják tiszteletben tartani, amennyiben nem ellentétesek saját igényeikkel.”
211. pont. Mit tehetünk? (ld. kispolitika) „Ha valaki.. rászokik arra, hogy inkább kicsit jobban betakarózzon ahelyett, hogy bekapcsolná a fűtést, a környezetvédelem szempontjából kedvező érzéseket sajátított el... Nevelési célok: a műanyag és a papír használatának kerülése, a vízfogyasztás csökkentése, szeletív hulladékgyűjtés, csak annyit főzni, amennyit észszerűen meg tudunk enni, a többi élőlénnyel való gondoskodó bánásmód, a tömegközlekedés vagy a közös járműhasználat gyakorlata, faültetés, a felesleges világítás kikapcsolása, és így tovább.”
No comment.
72. ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY (Salamontól) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! [Vége Izáj fia, Dávid imájának.] Közöm. A király Dávid, a király fia Salamon. Ám a Messiásra vonatkozó prófécia ez a zsoltár. Hogy miért? Próbálom összeszedni: Igazságosan ítélkezik, az erőszakost megtöri. Élni fog minden nemzedéken át. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége. Uralkodni fog a föld határáig. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, a kicsit és a gyöngét felkarolja... Imával köszöntik és áldják mindörökké. Neve fennmarad. Benne nyer áldást minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Az utolsó mondatot majd Pál újrafogalmazza, és Mária Magnificatjában is elhangzik egy-egy kitétele.
A megírt attribútumok egyedül a Mesterre igazak.
Mit mondjak?
Ő az Úr.

A fizikában a szinuszgörbét mutató transzverzális hullámok egymást erősíthetik, ha azonos a hullámhosszuk. Kilengésük (amplitúdójuk) megnőhet. Ám az ellentétes irányú hullámok egymás hatását gyengítik, akár ki is olthatják. Boldog(talan?) XXI. századunkban az információs dzsungelben a ránk ható adatok, hírek, hírmorzsák, szenzációhajhászó álhírek és hamisságok hol erősítik egymást, hol gyengítik vagy éppen teljesen ki is oltják egymást.
Néhány példát sorakoztatok ide minden rendszer nélkül:
Dr. Horváth István koleszterin antitest oltássorozata rendbe rakja a keringési zűröket.
Horváth István kuruzsló, akinek a széruma szívpanaszokat okoz.
Vörös hús minden négylábú: a marha, a disznó, a juh, a kecske, a nyúl, és még a vadon élő fácán s még néhány madár.
A vörös húsok közül ki kell venni a nyulat, a borjút, a malacot.
Mert fehér hús minden szárnyas, kivéve a vadon élőket.
A vörös hús megrövidíti az emberek élethosszát.
A vörös hús teljesen egészséges és fogyasztása mindenkinek és mindig ajánlott, élettani hatása sokkal jobb, mint a fehérhúsé.
A menekülteket be kell fogadni, mert mind rászorulnak erre elesettségük okán.
A menekültek heterogén tömeg, így körültekintően kell eljárni, hogy befogadjuk-e őket vagy nem.
A magas koleszterinszint kikészíti a keringési rendszert, ezért le kell nyomni.
A koleszterinszintnek nincs hatása a keringésre, viszont az ellene szedett „gyógyszer” igen káros.  
Az embernek legalkalmasabb étrend a paleo-ketogén. Zsír, hús, velő, máj, kevés víz, kevés CH.
Az ember jól teszi, ha mindenből keveset eszik. Mi a vegyes táplálkozásra vagyunk kitalálva.
Az ember emésztési rendszere tipikusan a növényevőé. Markunk gyümölcs szakításra alakult.
Az ember emésztési rendszere csaknem azonos a kutyáéval. Kifejezetten ragadozó bélrendszer.
Bach azért nehézkes, mert nem lehet dallamait elfütyülni.
Bach azért olyan fülbemászó, mert könnyű a dallamait énekelni. (Egyiket Yehudi Menuhin, másikat Claude Debussy fogalmazta meg.)
Benne van a Bibliában, hogy nincs Isten.
Benne van a Bibliában, hogy a balga mondja: Nincs isten.
Mondjam még?
Nem mondom. Mindenkinek vannak hasonló megtapasztalásai.
Mire intenek ezek?
Óvatosságra.  
Hitelesnek látszó szaktekintélyek is mondanak olykor blődli dolgokat. Nem biztos, hogy jót tesz egészségünknek a minket ide-oda rángatni akaró hírözönre való hagyatkozás.
71. zsoltár. AZ ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem? Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked. Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták! Közöm. Szokásomtól eltérően a hosszú zsoltárt nem rövidítettem meg. Oka: Én is javában öregedő vagyok. Érdekelt, hogy imádkozott az öregedő. Ószövetségi lévén ószöv.-i módon. Ettől eltekintve vannak közös dolgaink. Én is szoktam mondani: ne hagyj soha szégyent vallanom! Segítségét is kérem: siess segítségemre! Anyagaimban gyakran szólok arról, aki van. Szám hirdeti igazságosságodat... Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, és igazságosságodat ... lelkem megváltottad: áldja nyelvem igazságosságodat. Ezeknek mögé tudok állni, s meg is teszem.

Nagy változás állt be életünkben. Mától kezdve mindketten alapvetően ingyen utazhatunk az országon belül mind a helyi, mind a helyközi tömegközlekedési eszközökön, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy számos járaton pótdíjat szednek. Mindenesetre nem kell gatyázni azon, hogy fél árat fizessen egyikünk, vagy korlátozott számú utazáshoz 90%-os kedvezményt vegyen igénybe. Tücsi évfordulójának megünnepléséhez mély levegőt vettünk és korábban hozzáfogtunk. Először akkor, amikor feleség kijelentette, hogy nem szükséges semmiféle meglepetés, mert ő már a Scholltól megrendelt egy elektromos ketyerét. Aztán telt-múlt az idő, s mivel sok húst kell párolnunk, sütnünk, elhatároztatott, hogy megrendel egy méretes kuktafazekat. Mondom neki, hogy ez névnapodra is. Mire ő: Mivel ketten eszünk a benne főtt ételből, a te születésnapodra is.
Ebben maradtunk.
Egy nap Levente elővarázsolt a háta mögül egy lilás színű csokrot. talán még nem nevesítette, csak hozta örömmel ajándékba. Majd vasárnap öccsétől kapott egy vegyes virágcsokrot, s tegnap Levente és szülei hoztak egy szépséges cserepes fokföldi ibolyát. Kérdeztem tőle, hogy vásároljak-e én is immár egy negyedik csokrot. Ő tiltakozott, amit szívesen vettem.
Inkább készítettem egy paleo-ketogén tortát. Zsírba mártott töpörtyűket ragasztottam egy porcelántálra. A töpörtyűk 65-ös számot formáztak. A számok „hasába” leragasztottam egy-egy hengeres extrudált kukoricapelyhet. Így kaptunk két gyertyát. A gyertyák közepébe szúrt gyufaszálakból lett a kanóc. Egy harmadik gyufával könnyen meggyulladt a beleszúrt kettő, amit már csak el kellett fújnia az ünnepeltnek.
Ezzel persze nincs vége. Az újabb paleo-tortát Elvi készítette. Ebbe immár hagyományosnak számító számokat formázó gyertyák kerültek. Újabb fújás, újabb siker, újabb hedonizálás. Mondanom se kell, hogy zömmel húskészítmények kerültek az ünnepi asztalra. Aki tehette, evett hozzá kenyeret, ivott mellé sört.
70. ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE (A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül) Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre! Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek! Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!” De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet! De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram! Közöm. Röpimaként hat sok hosszú zsoltár mellett és között. Szükség van az ilyenekre is. Az ember társait se mindig áltatja félórás kiselőadásokkal. Olykor elég egy-egy fontos/kedves/találó/alkalomhoz illő stb. szó.
Nézzük, Dávid megfogalmazását. Istenem - ments meg - ellenségeim hátráljanak - a hűségesek ujjongjanak – hirdessenek - nyomorult vagyok - te ne késsél, Uram! Ne feledjük, az anya a csecsemő gőgicsélését is megérti.  Hogyne értene minket félszavakból Isten? 

Október 6.
Nem hiszem, hogy valaha megemlékeztem az aradi tizenháromról. Több oka lehet. Ha mi ünneplünk, annak a forrásánál általában valamiféle tragédia lappang.
Már Kodály is legyintett, amikor egy korabeli híresség temetését említették neki: Ja, kérem, temetni nagyon tudunk...
Sokan sok mindent idéztek a Haynau által kivégeztetett emberektől. Hogy mivel töltötték utolsó éjszakájukat, hogy mik voltak utolsó szavaik, üzeneteik. Hogy aztán hiteles-e mindegyikük utolsó üzenete, afelől nem tudok kezeskedni. Nem is osztom meg őket most se. Egyetlen kivételt teszek, mert az különösképpen is elgondolkoztatott.
Knézich Károly utolsó két mondata így hangzott: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
(Még különösebb, hogy Haynau utóbb É-K-Mo-on lett földbirtokos, és ellenzékként viselkedve adta elő, hogy mi magyarok nem engedhetjük meg...) Abba is hagyom.
***
Ma reggel azért ajánlottam fel a misét, hogy a háziorvosnál megértésre találjon különc fogyókúrám, különc beutalóra és a korábbit ismétlő új laborvizsgálatra vonatkozó kérésem.
Az evangéliumi szakasz Jézusnak a betániai Mária és Márta házában tett látogatásáról szólt, amikor is a Mester elmondta Mártának: Mária a jobbik részt választotta. A homília pedig azt fejtegette, hogy Jézus ma is megszólítja a hozzá fordulókat. Csak kérni kell, hogy mondja el, amit gondol, beszéljen hozzánk. Úgy látszik, Isten szeretetnyelve végtelen gazdagságú. Nem csupán suttogóra fogott hangok belső megérzésére, tapasztalására szorítkozik.
Mi történt?
Bementem a rendelőbe. Rajtam kívül egy lélek se sorakozott. Hamar behívtak. Leplezetlenül örült a doktornő, amikor látta, mennyit fogytam. Minden kérésemet értette, minden kérésemmel egyetértett, s állapotomat jónak ítélte. Örömmel jöttem el tőle az öt-hat perces vizsgálat után.
Köszönöm is annak, akit illet.
69. ZSOLTÁR. (részletek) SIRALOM (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól) Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér... Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt... Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott... gúny tárgya lettem nekik... Hallgass meg, Uram, ... Ne rejtsd el szolgád elől arcodat,... szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! ... szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak... Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna... szomjúságomban ecettel itattak... Asztaluk váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! 
...Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.  Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, ... az Úr meghallgatja a szegényeket, ... Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! ... Közöm. A zsoltár hangvételére koncentráltam, amely a fájdalmak férfia, a Krisztus előképe. Ebben a vonatkozásban ihletett szerző Dávid. Prófétikus a látásmódja. Ellenségeinek hosszas szapulására csak az utolsónak idézett mondattal utalok. Valamelyest átokzsoltár jelleget kölcsönöznek a különben mindent Isten irgalmától remélő
elesett embernek ezek a kirohanásai. Ma a mi szólongatásunk ugyanolyan kapcsolatteremtő, mint Dávidé volt. Az ő bizalma erősítheti a mi bizalmunkat is az iránt, aki mindent megtehet.

Tegnap nagykanállal ettük a gulyáslevest tészta és beleaprított krumpli nélkül, mert ugye a paleo-ketogén étrend (majdnem azt írtam: szekta) nem tűri a lazaságot.  
Délutánra vendéget vártunk, aki erősen késett elképzelésünkhöz képest, így először az M és E. páros érkezett a két kis lurkóval. Levinek most két botkalimpája volt. A kisebb „lóbiztató”, a nagyobb pedig már komolyabb védő fegyver. Letette őket a sarokba. Domi pedig rikoltozva fedezte fel az ismerős szögleteket négykézláb. Jó gazdához híven megkérdeztem tőlük, hogy miből ehetnek. A kesudióra esett a választásuk. Az mindenkinek megfelel, és szeretik is. Később Levente megbarátkozott a pisztáciával is. Addig ette jóízűen, amíg a készlet tartott. Mellé gitározott és néha a szintetizátorral rásegített, nekem pedig a lapgitárt kellett pengetni. Majd elfáradt és ráült az élére állított gitárra. Mondom neki: Úgy ülj rajta, hogy nincs több. Közben-közben lefőtt a kávé, kínáltam az első számú „versenyzőt”, mígnem befutott I., akit korábbra vártunk. Egy kávéval a kezében kiment a balkonra cigizni. Remélem, azt még nem bünteti a hatóság. Az asztalra került a virágok mellé néhány szelet kenyér, két tepertős nagy pogácsa, disznósajt, szalonna, császárhús és töpörtyű. Utóbbit nagyon szereti Domi. Egy nagyobb darabbal elszórakozott vagy félóráig, majd úgy tett vele, mint az ízét vesztett rágógumival szoktak tenni. Szó szót követett, téma témát, közben megfeledkeztünk róla, hogy a másik szobában egy tálcácska sütemény és desszert is fogyasztókra vár. Nos, ezután is várhat, mert a vendégek távozásáig nem került elő. Előkerült viszont az utolsó liter tartós tej, hogy a kávé élvezetét feldobja. A maradékot Leventének tettük csavaros palackba, hogy igya meg kakaónak. Egyedül ő fogyaszt tejet a családban. Nálunk most már senki. Másodmagammal korábban egy héten egy tucat literes tej elfogyott. De most paleo-ketogén...
A fiatalok fektetés miatt búcsúztak. Levente nem feledkezett meg a sarokba állított botkalimpákról. boldogan kapta kézbe mindkettőt.
Ezekkel a sorokkal kívántam igazolni, hogy nemcsak mi szűrjük meg, hogy mit szabad és mit nem ennünk, hanem a vendégeink is.
PS. Továbbmegyek. D. írja, hogy megkívánta a kapott csokoládét. Evett belőle valamennyit, de mivel felesége is visszafogja étkezését, mert fogyni szeretne, a maradékot leöblítette a félreeső helyen.
68. ZSOLTÁR. (ízelítő) AZ ÚR DIADALMENETE (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Eloszlanak, mint a füst eloszlik... Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! ... otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát...megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. ... Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket ... a Hatalmas megóv a haláltól. ... Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe. Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve. „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!” ... Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! ...Zengjetek dicséretet az Úrnak, aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken ... Áldott legyen az Isten! Közöm. Nagyjából dicsőítő ének az Úrnak, aki gondját viseli az igaznak. És (Dávid felfogásával ellentétben) a bűnösöket is szereti. Talán azért hagyja veszni őket, hogy halálukban megismerjék az Úr könyörületességét, amikor szembesülnek torz mivoltukkal.

A gyermekszáj F. Z.-tól ered. Mivel ő is fiú, kisgyerekként keresett és talált alkalmas botot, amire a szülei vélhetően megjegyezték, hogy addig kalimpálsz, ameddig balesetet nem okozol. A lényeg a lényeg, hogy azóta néhány gyerekfelnőtt, s akárkinél meglátom a botot, azonnal beugrik a láttató botkalimpa szó. Saját fiamnak is volt botkalimpája. Vele terelgette a hullámokat a Dunán, törte a jeget, ha volt a part mentén, s birizgálta a sódert. Sokat lejártunk a Római partra. egy alkalommal egy méretes, többször használatos botkalimpa volt nála, ami valahogy elrepült, bele a vízbe. A Duna tette a magáét, sodorta, s a botkalimpa egyre messzebb került tőlünk. A fiú kérdőleg néz rám. Értettem a gondját. nagyobb köveket kezdtem a bot túlsó felére dobálni, s a víz hullámzása csakhamar kifelé hozta a botot. Majd kihalásztam, papírzsebkendővel leszárítottam egy tenyérnyi helyen, hogy megfoghassa tulajdonosa. Igazán sikerült örömet szerezni neki. Én meg úgy kihúztam magamat, mint Varga Domokos, amikor életveszélyes fáramászás után lehozta a vékony ágakon elakadó léggömböt gyerekeinek.
***
Rendszeresen olvasom a pápa hosszú enciklikáját a környezetvédelemről. A 47. pontban többek között ezt írja (Az itt következőket nem teszem idézőjelbe, mert csak vázlatosan idézem): A digitális világ dinamikái ...nem segítik elő az embert, hogy megfontoltan éljen, mélyen gondolkodjon, önzetlenül szeressen... Az információáradat zajával szétszórttá tesz. Igazi bölcsességet nem lehet elérni adatok puszta felhalmozásával... A másokkal való kapcsolatok helyét az internet veszi át... lehetővé téve, hogy tetszésünk szerint válasszunk ki vagy töröljünk kapcsolatokat,... mesterséges érzelmek születnek,  s több közünk lesz a készülékhez és képernyőhöz, mint az emberekhez, természethez... Gátolnak, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a másik személy szorongásával, örömével, bonyolultságával. A termékek kínálatával együtt a személyközi kapcsolatokban mély, elégedetlenség, vagy káros elszigetelődés alakul ki. (És ez az enciklika 246 pontnak csak az egyike!) A kritika jogos. Magamnak is mondom: Kell egy kis kimoccanás, egy kis párbeszéd stb.
67. ZSOLTÁR. ARATÁSI HÁLAÉNEK (A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének) Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön, és minden nép körében üdvösségét! Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nemzet dicsőítsen téged! Minden törzs örüljön és ujjongjon, hisz te igazságosan ítéled meg a földet. Méltányosan ítélkezel a népek fölött, kormányozol minden törzset a földön. Magasztaljanak a népek, Istenünk, minden nép dicsőítsen téged! A föld megadta gyümölcsét, Isten, a mi Istenünk megáldott minket. Isten adja ránk áldását, félje őt a föld minden határa! Közöm. Egy gondolatot emelek ki: a föld megadta gyümölcsét. Ez így van. A háborúk utáni nyomorúságok közepette is van remény és ez a remény adja az erőt, hogy hihetetlen gyorsasággal magához tud térni egy ország, ha nem szipolyozzák ki az utolsó garasát is. Így vagyunk teremtve. Ha van előttünk közös cél, minden megy, mint a karikacsapás, de ha meghasonlottak vagyunk, csak magos Déva vára épül. Kit raktak nappal leomlott éjjel. Azért egy szót a zsoltár hangvételéről. Az istenfélelem a bölcsesség kezdete. Ez a magatartás ma is működik, ez az észjárás átsugárzik a rövid imán.   

Egyszer – kb. húsz éve – korrektúrázásért kaptam tíz Bibliát. Kétféle méretűt választottam. Mivel közösségeinkben sok ismerős gyermeke házasodott, elajándékoztam őket. Mind Bibliát kapott tőlünk nászajándékba. Az eltelt két évtized során számosan kötöttek házasságot. Rendre Bibliát kaptak. Valahogyan megmaradt ez a szokásunk. Nem bántam meg. Egyik barátunk gyermeke azt kérte, hogy írjak néhány sort ajándékukba. Nem tettem, hanem egy könyvjelzőt küldtem neki egy gondolattal. Annyira pozitív visszajelzést kaptunk, hogy azóta mindenki ezzel a könyvjelzővel kapja. Szövege: „Az írás a legnémább beszéd, olykor mégis a leghangosabb. Ez az Írás még ennél is több: Isten lenyomata – nevezzük kinyilatkoztatásnak. Ez a lap csak könyvjelző, de ez a Könyv az Élet jelzője, iránymutatója. Legyen a Ti életeteké is!”
***     
Utánanéztem. Máriaremete előbb (1800 előtt) Remete Mária volt, nagyon helyesen. Valamikor megfordult a sorrend, és Máriaremete lett belőle. Igaz, hogy van Mariazell, és Máriaradna, de van Makkosmária is, és utóbbi a helyes. Csak profán példáim vannak. Már Tömörkény is óg-móg a halpaprikás miatt. Miért ficamítják ki a paprikáshalat, megtekerve a szórendet? Azóta aztán bővült a lista csirkepaprikással, csokoládéfelfújttal, stb. Még szerencse, hogy nem hólyag felfújtról, hanem felfújt hólyagról szoktunk beszélni.
***    
Levente közelről láthatta az alkalmi zenekart. Gitárok, fuvola, blockflöte, nagybőgő. Mivel többek között nagybőgős is akar lenni, megpendítette a húrokat. Nagyon élvezte. Én pedig azt pendítettem meg, hogy ennek a bőgőnek ára is van. Kérdeztem: Mennyi? Válasz: Egy milka. Mondom: Levente, gazdag apád van, hogy neked majd ilyen drága hangszert fog vásárolni.
***
Hallgatom az egyik számot. Vajon tudják-e a többiek, hogy sem a szöveg költője, sem átigazítója, dallamának szerzője nem él már? Weöres Sándor (†1989) versére szerezte a testes – ezért Cipó névre hallgató – Benkó Tibor (†2010). Miközben száll a dal, kicsit rájuk is emlékezem, akik odaföntről hallgatják közös alkotásukat.
*** 
A pap imádkozik az új asszonyért és egyáltalán az új párért. Sok minden szépet sorol. Többek között azt, hogy adja az Isten, hogy mindketten megláthassátok gyerekeitek gyerekeit. Ránézek a Tücsire. Stimmel. Megértük, hogy megláthassuk gyerekeink gyerekeit. Legidősebb unokánk fiú 18 éves. Ha kis szerencsénk van, örvendhetünk gyerekeink gyerekei gyerekeinek is. Még egy kicsit kellene kitartani hozzá. Rászorulna ez a formula egy kis változtatásra, mert korunk átlagéletkora bőven lehetővé teszi egy újabb generáció megérkezésének a megérését.
*** 
Hazafelé beugrottunk az üzletházba kenyérért és tepertőért. Mert ha mi nem is ehetünk kenyeret, más igen. S holnap várjuk más érkezését. Sorba álltunk a kasszánál. Ráértünk, mert az orrunk előtt pénztároscsere folyik. Kis türelmet kértek. Mondom, másunk sincs. Nézegettük, hogy az elénk tett élelmiszerekből mit fogyaszthatnánk. Rövid leszek. Semmit. Pedig egy kávés italt T. szívesen megivott volna. Viszont láttunk egy ragasztóletépőt.
Nos, mit gondoltok, hogy hívják a cellux-szalagnak nevezett Tixót? ...? Scotts-nak.
Közben elkészült a váltás. Nézem a szerzeményeket. Én vettem két tepertős pogácsát, mert az kenyér is, meg tepertő is. Tücsi vett egy kis kenyeret, három doboz tepertőt, egy tálca süteményt, egy zacsi valamit vörös áfonyával. 3160 Ft-t hagytunk ott. Hm. Nem is olyan sok egy milla egy jó nagybőgőért.
66. ZSOLTÁR. (részletek) A NÉP HÁLAÉNEKE (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek... Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! ... Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat. ... Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál..., de végül mégis könnyebbülést adtál. Égőáldozattal lépek hajlékodba, ... Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra. Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem. Közöm. A zsoltár nem nevez meg szerzőt. Attól még mondanivalója logikus és értelmes. Isten jó, irgalmas, az igazat megsegíti, (hozzáteszem: a hamist is szereti, ha hagyja, hogy szeresse). Istenünk gondviselő Isten.

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza a címbeli sorral indul. Kései druszája, Ferenc pápa enciklikát adott ki Laudato si’ címen. Magyar címét nem írtam ide (jobb lett volna a szavakat fordított sorrendbe tenni: Légy áldott). A jó pápa közérthető nyelven hozza tudomására tudósoknak, politikusoknak, híveknek és nem hívőknek, hogy a föld szemétdombbá vált, és hogy így van, ebben az emberi visszaélések súlyossága tapintható ki: érdekcsoportoké, önzésé, mulasztásoké stb.
Hogy helyreállítható-e még az állat- és növényfajok kihalása, a vizek, a levegő a föld mocskolása, az ingyenes erőforrások kizsákmányolása, azt nehéz megjósolni. De hogy tenni kell, és lesz, ami lesz, az parancsoló módon jelen van itt és most.
A romlások általános tényeit alapos elemzéssel állapítja meg a pápai körlevél. Hogy kiknek mi a tennivalójuk, alighanem az is kiderül a még el nem olvasott lapokból. Elsősorban a hatalmas potentátokat célozza az enciklika, amennyiben több helyütt felhívja a figyelmüket, hogy fejezzék be szűklátókörű magatartásukat, amely csak a profitra koncentrál, és minden egyebet figyelmen kívül hagy. A politikusoknak is megvan a szerepük a föld renoválásában, rekultiválásában. Tehát azt mondhatjuk, hogy elsősorban a nagypolitikát célozza a pápai irat. Ez igaz is, meg nem is. Szólítja a hétmilliárd kisembert, akiknek ugyanúgy feladtuk van a pazarlás megszüntetésében, mint a politikusoknak. Hatalmas tömeg ez, amely együtt mozdulva tehet azért, hogy élhetőbb és szebb legyen a föld. Tehát nem vonhatja ki magát senki a szemét eltakarításából. A hatalmon lévők döntési felelősségük miatt, a 7 milliárd ember a saját környezetének tudatos rendben tartásával tehet a földért.
Nincs mire várni.
***
- Úgy látszik, a kánikula időszaka kivételével magam is a nap szerelmese vagyok, miként egykor van Gogh. Élvezem a napon való sütkérezést, sétákat a verőfényben. Nem tehetek meg húsz lépést séta közben anélkül, hogy ökörnyállal ne ütköznék. A jó idő annyira kedvez a pókok szél által való elterjedésének, hogy közel-távol befénylenek ezek az irdatlan vékony pókszálak, amelyeket a lenge szellő fúj mindenfelé, hogy a pókparányoknak elégséges vadászterületük legyen. Ma ritkán találkozom az ökörnyál szóösszetétellel. Hol vannak már az ökrök, amelyekkel falun széltében-hosszában lehetett találkozni. Tényleg csurgott a nyáluk, elvékonyodva, mint kanálról a méz.
- Tegnap jól megfigyelhettem légynél kisebb szárnyasok rajzását is. A fenyő sötét árnyéka előtt megsütötte őket a nap. Vibrált a levegő, valósággal forrott, akkora tömegben villództak látszólagos összevisszaságban ezek az apró lények. Hol ritkultak, hol összetömörültek. Tudósoknak érdekes kutatási téma lehet megtalálni az okát, hogy mitől függ a tömegek mozgása, elsősorban is egymástól való távolságuk. Miért nem tömörülnek szorosan egymáshoz, s mi az a kohézió, amely mégis egyben tartja a sokaságot. Van „személyes terük”, aurájuk a muslicáknak is?      
65. ZSOLTÁR. HÁLAIMA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) Téged illet a dicsőítés Sionba- Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Te meghallgatod a kéréseket, ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! Közöm. Dávid és mindenki, aki a zsoltárt mondja, hálálkodik Istennek, aki cselekszik. Miket is sorol Dávid? Íme: meghallgatod, megbocsátod kiválasztasz, fölemelsz, meghallgatsz minket, jeleket adsz, megszilárdítod a hegyeket, hatalommal övezed magad, elcsendesíted el a tengert, meglátogatod a földet és megitatod, áldásod bőségével elárasztod; jó termést adsz, s a földet is előkészíted: barázdáit megöntözöd, göröngyeit simára porlasztod, esővel fellazítod és a sarjadó vetést megáldod. kocsid nyomában jólét jár és bőség; pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt! A megdöntött részhez nem nyúltam érdemben: merő himnusz mindazokért a jókért, amelyekben Isten gondviseléséből részesedünk.

Más végigjárja az országos kéktúra útvonalát, felmászik a Mont Blancra, elvégzi a Szent Jakab-zarándokutat, én meg örülök, hogy a patak partján lesétálok a Dunához, aztán eldöntöm, hogy északra vagy délre induljak-e a part mentén. Mindkettő változatos kalandot ígér, mert nem egyforma a vízállás, nem egyforma az időjárás, nem egyformák a körülmények, így hát csaknem megunhatatlan. Most délnek vettem az utat, itt nincs sóder, de van elnagyolt simaságú sziklákból összeragasztott mart (merthogy eléggé meredek a rézsű). A teteje nagyjából vízszintes, gyaloglásra alkalmas. Innen belátni a Graphisoft épülettömbjeire, az általam csak Fiastyúknak nevezett kúpos tetejű körépületekre. Az Óbudai-sziget ilyen alacsony vízállás mellett megnövekszik, s a budai Duna-ág alighanem gázlóhoz hasonlít. (Nem fogom megkísérelni az átkelést a szigetre.) Út közben találkoztam a sakkozók szoborcsoporttal. Most más megvilágítást kaptak, ezért lefényképeztem, miként a „Fiastyúkot” is és néhány felújított épületet. Ugyancsak néhány állatot, növényt, egy 11 kutyát terelgető hölgyet. Szerencsére a szigeten jártak. Elhaladt mellettem egy öltönyös fiatalember. Olyan illatfelhőt hagyott maga után, mint az olaszok Rómában. Bevágta magát nagy vW-jébe, és elhajtott. Utóbb én haladtam el egy kutyasétáltató nő mellett, aki szelfik sorát készítette saját arcáról. Ő is illatárt hagyott maga mögött. A korábbi egy helyett a vasúti töltést két helyen fúrták át. Egyik még nem használható, de a későbbiekben alighanem két-kétsávos út fölött emelkedő vasúti híd, a másik a régi helyén található, de rézsútosan halad át a vasút alatt. Okosan. Sokkal könnyebb az autók kanyarodása mindkét irányból, mint a korábbi.
Ehhez az átjáróhoz készítettek mobilgátat, amelyet illesztési próba után elbontottak. Most csak betonba ágyazott gumilapok emlékeztetnek rá, hogy itt fog emelkedni a gát, ha a szükség megkívánja. Útvonalam nagyjából egy körsétát tett lehetővé mostanra kellemes vénasszonyok nyarától és derűs időtől övezve.
64. ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek. Közöm. Ami engem eltalált, azt döntöttem meg. Még rövidebbre fogom: Oltalmazz, hogy ne féljek az ellenségtől! Rejtekükből arcátlanul gyorsan leterítik az ártatlant. De Isten váratlanul sebet üt rajtuk. Az igaz az Úrnál talál menedéket. A bátorság kiveszőben, az értékek védelmének fontossága is. Az általam nagyra becsült idős pap, Futó Károly mégis optimista gondolatával zárom posztomat. Fejből idézem, lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de kb. ezt mondta: Egyedül Krisztus tudja megmenteni a világot, és ő meg is fogja tenni.    

D. azt írja, hogy a bloggerek anyagait felerészben simogatós telefonokon tekintik meg az odalátogatók. Ez annyit jelent, hogy a világ népességéből sokan a PC-ről az okos mobilokra térnek át, már akik megtehetik.  
Nem nyafogni akarok, csak megjegyzem, hogy az űr egyre nő a saját technikai tudásom és a soha nem volt tempóban meg-megújuló elektronikai eszközök használatát igenelő tudásanyag között. A nyugati civilizáció nyargalása egyre gyorsabb. Ám vannak, akik nem szívesen játsszák át a normál lemezeket szalagos magnóra, azokat kazettára, a kazetták tartalmát DVD-re, pendrive-ra, már csak azért sem, mert tudván tudják, hogy a technika ismételten túllép a meglévő technikákon, és ... kezdhetik a dolgot elölről. Akik orsós magnószalagot, kazettát vagy rég felvett video-anyagot próbálnak átmenteni, nemritkán már elkéstek. A kazetta hangja már nem az igazi, a video-felvételek színehagyottak, a hangok elnémulnak.  
Így múlik el a világ dicsősége.
Akik ismernek, tudják, hogy nekem nincs se simogatós, se nyomogatós telefonom, igaz, hogy a fiatalabb generációnak köszönhetően ki tudja hányadik számítógépem jó átlagos fejlesztésű szoftverrel rendelkezik, mégis egyre keservesebben tartom szinten a gép állapotát, amelyet ugye folyamatosan vírusok fenyegetnek, s számos olyan tartalom tölti meg a memóriáját, amely teljesen fölösleges stb, stb.
Értelmiségi pályán mozgó osztálytársamról tudom, hogy sose volt, és nem is kívánja, hogy legyen számítógépe. Ez vigasztalásomra van, mert nem én vagyok a sereghajtója azoknak, akiket kevéssé vonz ez a csodamasina. Nekem alkalmas eszköz, hogy az írógépnél rugalmasabban írhassak-szerkeszthessek-javíthassak szövegeket. Többre nem vágyom. Nekem megfelel a fotók eredeti színe, az egyszerű tördelés, a legolvashatóbb betűtípus, s a magyar helyesírás-ellenőrző program.
63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre. Közöm. Az egyik legintimebb hangvételű zsoltár. Képei láttatnak, Isten és ember szoros kapcsolatára utalnak. Érdemes ízlelgetni ezeket a verseket: téged kereslek, rád szomjazik a lelkem; kegyelmed többet ér, mint az élet; lelkem hozzád ragaszkodik (más fordítás még kifejezőbb: Lelkem szorosan átölel téged), jobbod szilárdan tart engem; szárnyad oltalmában vigadozom. A taizéi dalszöveg így tömörít: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden ... elég ő néked”. Pál apostol hangot hall: „Elég neked az én kegyelmem.”
Hát akkor ... Ennyi... Ennyi elég.