Mickey webnaplója

Ma a színeket és formákat próbáltam megörökíteni néhány fotón. felrakom a FB-ra őket.
***
Elkezdtem olvasni a József és testvéreit. Mindössze egy fejezeten küzdöttem keresztül magamat. Szoknom kell Th. Mann körmondatait. Nagyon eltér a hazai megfogalmazásoktól. De tegnap két forrásból is gyarapítottam könyvállományunkat. Elhoztam Szolovjov Csendháborítóját, Fekete I. Lutra c. könyvét (viszem is vissza, mert megvan itthon), Csathó Kálmán 3 regényét és Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem c. kötetét. A Csendháborító nekem limonádé, Csathót egyelőre békén hagytam, nekiugrottam viszont Bolyki könyvének, és ez tartósan lekötötte figyelmemet. Az eredeti humorra mindig vevő vagyok.
***
Folytatjuk a paelo-ketogén kúrát. Olyan ez, mint a Sándor György-féle hentes és áruja. A hentes, ahol nyúlhús van. Nyúltarja, nyúlmáj, nyúlkaraj, nyúloldalas, nyúlszalonna és talán nyúlgerinc is. Nos, a paleo-k. étrendben zsír van, és zsíros szalonna, zsíros máj, zsíros tojásrántotta, zsíros ham and eggs, zsíros velő, zsíros húsleves, zsíros töpörtyű. Üdítő kivétel a mézzel bolondított kávé és tea. Lehetne még mézes fagyit is készíteni, de hát az igen ritka csemege lehet a rénszarvastenyésztők, az inuit eszkimók, a guachók és a természeti kis népek asztalán. Ilyenformán a mi asztalunkon is. Még mindig szoknom kell az újat. Identitásomat is rá kellene már állítani a felsorolt népek, népcsoportok egyikére szíves miheztartás végett.
Kihez mész? Almához vagy körtéhez?
Ki vagyok? Guachó, természeti nép tagja, a tajga tagja, tatárok kései ivadéka kumisz nélkül?
Még meggondolom.      
78. ZSOLTÁR. Ízelítő. ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI TETTEI (Aszaf tanító költeménye) ...hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit: Csodákat tett Egyiptom földjén ... Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat. Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél. Megrepesztette a sziklát s a forrásból bőven adott inni... Mannát hullatott az égből... Húst hullatott rájuk... szárnyas madarakat... Bűneinket elengedte, nem pusztított el (Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!) Egyiptom földjén... vérré változtatta folyóikat, Legyeket küldött rájuk, békákat, sáskákat
Haragjának tüzét szórta rájuk: ... lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban ...Népét ... átvezette a pusztán... Elvezette őket szent földjére... szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; ... mégis megkísértették a Fölségest... Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen... De aztán az Úr ellenségeinek a hátába csapott... Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett. szentélyt épített... szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét. Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette. Közöm. A zsidó nép története az isteni beavatkozás története. Ennek összefoglalóját adja a zsoltár. Az Isten szövetséget köt a zsidókkal, akiknek megad mindet, hogy teljesítsék azt, amire kiválasztotta őket. Amikor szükséges, kemény eszközökkel téríti vissza népét az általa akart csapásra. Mindnyájunknak jót tesz, ha életünkben az ő akarata valósul meg. Vagy minek imádkozzuk: legyen meg a te akaratod.    

– A műanyagok legtöbbje hőre lágyuló, de van alóla kivétel. A legismertebb közülük kétségtelenül a bakelit. Ez kifejezetten hőre keményedő műanyag. 
– Van aztán egyéb is, ami hőre keményedik, pl. a máj. Egy rövid ideig puha marad, amíg a vér megalvad a belsejében, aztán a további sütés hatására cipőtalp keménységűre képes merevedni.
– Ilyen a tojás is. Múltkor már említettem D. blogjából véve a sztorit. XY grófnő visszavitette komornyikjával a reggelit mondván, hogy a tojást még főzzék, mert még kemény.
– Ám nemcsak az anyagi valóságok keményednek olykor hő hatására. Szerintem ilyen a bőbeszédűség, a redundancia is. Vannak olyan emberek, akik mondják a magukét, és olyannyira mondják, hogy egyre kevéssé képesek magukon tartani mások figyelmét. Sajnálom őket, mert ezt tapasztalván ráerősítenek, és még hosszabban próbálják kifejteni azt, amit már az elhangzott első mondat után megértett hallgatóságuk. Mivel ez a tulajdonságuk nem egy alkalomra szól, előfordulhat, hogy kerülni kezdik a társaságát, ismerve, hogy a megszólíttatás okán-jogán félórát-órát simán elrabolnak a megszólító idejéből, életéből.
Nos, ez a fajta nyomulás hasonlít a hőre keményedési folyamatra.
Minél hosszabban bizonygatnak valamit, annál több ellenérzést szül mondandójuk. Utóbb már nemcsak a mondandójuk, hanem a személyük is.  
A szószaporító „bekeményít”.
Hiába figyelmezteted, hogy vegyen vissza szómenéséből. Lesöpri kritikádat azzal, hogy még van mondanivalója.
Az ilyen embernek hiába teszed az orra elé a vekkert azzal, hogy régen lejárt a korreferátumokra tervezett idő, félrekotorja az órát azzal, hogy már csak egy mondatot kíván elmondani. S mire az egy mondat végére ér, elfeledkezik róla, hogy mit ígért. S ameddig szótankja ki nem ürült, mondja és mondja. S az értetlenkedő tekintetekkel szembesülve egyre elkeseredettebben védi azt az igazát, amelyet senki nem vont kétségbe.
Néha trükkhöz folyamodik, s megkérdezi, nekünk mesélte-e már... Ne higgy a kérdés komolyságának. Tudja ő, hogy sztoriját éppen hetvenhetedszerre meséli el. Ha nem tudod elnémítani, biztos lehetsz benne, hogy végigmondja a történetet anélkül, hogy jottányit elhagyna belőle.     
77. zsoltár. EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA (A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. Régmúlt napokra kell gondolnom, a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: „Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével. Közöm. Egy a karizmatikus megújulás dala indul ezzel: Ó, Uram, néked zeng szavam, téged áldalak...  (Korunk újrafogalmazza a zsoltárok máig ható kijelentéseit.) A zsoltáros úgy szól a Fentvalóhoz, mintha mellette ülne egy pamlagon és társalkodnának (megdöntöttem a monológ sorait). Tipikusan végigvonul a zsoltáron a deus ex machina, az isteni beavatkozás megannyi kézzelfogható jele, ténye. Hol marad korunk érzékenysége a transzcendensre? A kérdés a levegőben lóg, és nincs aki leszakítsa. 

Amire nem volt időm vagy kedvem, vagy egyik sem, arra most megadatik időt szakítanom. Egyelőre nem annyira a saját életem regényes, mint inkább az olvasás lehetőségből következő igény, amely regényekre irányul. Nem gondoltam volna, de rengeteg a pótolnivalóm: Végigolvastam a Kereszteseket, a Halljátok az igét, s tudja Isten még miféléket. Jelenleg Móra jól megírt Aranykoporsóját falom, hogy aztán átengedjem magamat Thomas Mann két könyvének, a József és testvérei c.-nek és Buddenbrook háznak. Mi tagadás, olvasatlanul hever a Dzsungel könyve és egy Dékány András-kötet. Ám a két utóbbi ifjúsági regény. Még várok velük, hátha közben átlibbenek a második gyerekkorba, s mint újra fiatal nekiugrom ezeknek is.
Majd meglátjuk.
Egyáltalán nem biztos, hogy hosszasan rendelkezésemre áll majd az elégséges és nyugodt idő, hogy belemerülhessek ezekbe a hosszú írásokba.
Azért próbálkozom.
D-nél olvastam egy ferences szentenciáját: Ne vakard azt ma, ami holnap fog viszketni.
Értettem.
Szót fogadok: Kezemet lefogom, és megvárom, azt az időt, amikor viszketni kezd a vakarandó. 
76. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK (A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének) Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye. Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút. Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk. A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek. Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt? Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad. Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek! Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt. Közöm. A hála itt arról szól, hogy a zsidók ellenségeit az Úr olykor összetörte. Istent hatalmasnak, rettenetesnek, erősnek, félelmetesnek, ítélkezőnek, haragosnak, mutatja a zsoltáros. Hatalmas is, erős is, de hatalma a szeretet hatalma. Erejét béketűrésbe burkolja. Már elléptünk ezektől a rémisztő képektől. Isten halhatatlan, hosszan tűrő, irgalmas és tökéletes. Isten a szeretet. Isten szentebb minden teremtménynél. Ingyen szeret. Áldozatot hoz, nem is akármilyet, mert szeret. Fiát adja értünk, mert szeret. Szereti az ő népét, és szeret mindenkit, mert Isten nem személyválogató.   

Reggel ébredés után főpapnői segédlettel elzarándokoltam a Honvéd-kórház melléküzemágaként működő Diagnoscan Kfthez. Immár papír igazolta, hogy a háziorvos küld. Ám ő se indokolta kellőképpen, hogy miért kéri a TEE-t, ezt a módfelett speciális vizsgálatot, melyet a nyelőcsőbe dugott szondával végeznek. Nekem kellett valahogyan a vizsgáló orvos értésére adnom, hogy mi a csodát keresek nála, noha megegyezésünk szerint a telefonon egyeztetett időpontban felkereshettem TEE-t kérve. Nagy szerencsémre a T. Cs. dr. szóbeli indoklását, melyet macskakaparásommal papírra vetettem, utólag is képes voltam elismételni. A varázsmondat így szólt: A paleo-ketogén étrend hatására visszaállhat a rendes szívritmus. Ehhez ki kell zárni a szív-thrombus kockázatát. Ezért kérem a TEE-t. Megkaptam. Bár korábban itt nem jártam, az eljárás kísértetiesen ugyanaz volt, mint a Szt. Margit-kórházban. Féloldalt fekve, erem kipreparálva a hatóanyagok töltögetésére, egy kis lidocain, (a torkomba is), egy kis dormicum, s máris munkához látott a kéttagú stáb. Az eredmény – hála Istennek – reményem szerinti. Nincs thrombus, nincs nagymértékű fibrilláció, két vitorlácskáról beszélt a jó orvos, amelyek nálam kissé eltolódtak, s ez okoz valamiféle tüneteket, de nincs különösebb jelentősége. Meg fogok maradni, ameddig Isten is úgy akarja.
Egy gonddal kevesebb.
Engedelmetekkel itt be is fejezem. Teszek fel néhány képet Esztergomról.
75. ZSOLTÁR. AZ ISTENI ÍTÉLET (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének) Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint. Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön. Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének. A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik. Közöm. Az fent írtak ismeretében csak megismételni tudom a zsoltár első mondatait. Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! Talán annyit fűznék hozzá: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.”

Holnap megnézik, hogy nem került-e trombus a szívhajlatomba. Egyszer ezen a vizsgálaton már átestem. Kissé komplikált, de sokat nem érzek belőle, mert kellemes kábulatban történik mindez. Sk előkészületet immár nem igényel. Beutaló megvan, laborleleteim frissek, az időpont megbeszélve, és feleség jön, mint erősség. Attól tartanak az orvosok, hogy utána könnyebbnek érzem a világot, mint amilyen. Lelkemre kötötték, hogy aznap ne vezessek, s érdemi tárgyalásokba se bocsátkozzam. Íme, a felhívás mindenkihez, aki akar tőlem valamit. Holnap próbálkozzanak, mert könnyű lesz levenniük a lábamról. Fogyókúrámnak kifejezetten kedvez, hogy éhgyomorra kívánják a szondázást elvégezni.
***
A BCG nemcsak oltás tüdőbaj ellen, hanem lezongorázható három zenei hang is. Miként a dl,rl,d azaz dollár eladó. Vagy a mts. Mit iszó’?
***
Tegnap megemlékeztem az esztergomi osztálytalálkozóról, s annak egy részéről, a Keresztény múzeumban tett látogatásról. A tárgyak sokaságának tobzódása rendesen igénybe vette szemünket, figyelmünket, az esztétikum befogadására való készségünket. Messze kiemelkedett a mezőnyből MS mester szárnyas oltára és még néhány korábbról már ismert alkotás, pl. a Madonna a mesebeli egyszarvúval című kép. Eddig nem nagyon izgatott, hogy a régiek milyen módon ábrázolták a személyeket. Miféle viseletben, s miért. Tegnap feltűnt egy 12. sz.-i gótikus Szűzanya-ábrázolás, és egy jóval későbbi. Az első azért, mert majd a XX: sz.-ban újra találkozunk azzal az egyszerűsítő „áramvonalas” stílussal, amelyet a faszobrász itt elővezet, az utóbbi pedig azért furcsa, mert Mária arca kissé naiv módon van megmintázva. Ez egy közeli felvételen jól látszik. Ebben az az érdekes, hogy az utolsó időkben, amikor a fotózás elterjedése megrövidíti a festők, szobrászok jövedelmét, attól kezdve a Mária-ábrázolások sokkal inkább törekednek a tiszta, kedves, és szerethető megjelenítésekre. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt így, mert a műalkotásoknak csak a töredékét ismerem.     
74. zsoltár. AZ ELPUSZTULT TEMPLOM SIRATÁSA (Aszaf tanító költeménye) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod ellenünk? ... a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség, a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt, amelyet előbb nem ismertünk... próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még? Meddig űz még csúfot, Istenünk, az ellenség? ... A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet... turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre! Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt... dicsőítse neved a szegény és a gyönge! Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed. Közöm. A hívők életében is előfordul a feldobottság, majd az érzelmi vákuum, az elhagyatottság érzése. Ugyanez népekre is igaz. Egyszer fent, másszor lent. El odáig, hogy szétverik szentélyeit, lecserélik szimbólumait. A gonoszok és az igazak harca folyamatosan jelen van. Próbák és ellenpróbák, a nyugalom és a harcok olykor helyet cserélnek. A végső „győzelem”, a szereteté nem kétséges. Prohászka írja: „Hiszek a szeretet végső győzelmében.” Sok elmélkedésén volt túl, amikor így összegezte a megtapasztalásait.  

Esztergomban megismételtetett a jubileumi érettségi találkozó, az ötvenedik. Tartalmas programot kaptunk Bl. M-tól. Előbb a könyvtárat néztük meg, amely annak idején kápolnaként szolgált, és amelyben az oltáriszentség előtt adorált Prohászka püspök. Még megvan a karzat, mely mögött az orgona szólt. Még látszik a rózsaablak, amely eredetileg színes üvegfestménnyel volt ékes. Láttunk kódexeket, maximákkal, láttam Pázmány ősnyomtatványnak számító Kalauzát, aranyat is felhasználó lapokat.
Átmentünk a keresztény múzeumba is, ahol nem illett fényképezni, pedig lett volna mit. Pl. MS mester szárnyas oltárát a golgota jelenettel.
Aztán jött az első számú lecke. Az ebéd. Mit ehetek belőle és mit nem. Kb. fele-fele arányban talátam ehető és általam nem ehető választékot. Nem maradtam éhes. A másik lecke a kötetlen beszélgetés, amelynek során néhányan arra a kérdésre válaszoltak, hogy mi történt velük azóta, hogy nem találkoztunk. A többiek pedig mindenfélét összehordtak, ami éppen eszükbe jutott. Így kissé zilált, kissé kuszált lett a beszélgetés. Senki nem tudta, meddig fog tartani egyesek szómenése. Mindegy. Megpróbáltam befogni pörös számat, s magam csak a kérdésre válaszoltam.
Az én rendetlen ragaszkodásom a fotózásban nyilvánult meg. Ha kellet, ha nem kattogtattam a gépet. Persze rajtam kívül mások is.
Egy órával Egomból való hazatérésemet követően indultunk Dél-Pestre baráti találkozónkra. sajnos háromszor kezdtük újra a migránskérdés megválaszolását. Hiába mondtam, hogy eddig semmi újat nem mondott senki, mert ezt a csontot már sokan és sokféleképpen rágták le. Hiába mondtam, hogy ez a kérdés nem egy kérdés, hanem legalább ezer, ahogy eddig a migránsok áradatát, ma este mi a szavak áradatát nem tudtuk megállítani. Kicsit megnőtt a fejem, mire a szemergő esőben vakoskodva hazavezettem nagykorú Coltunkat.
73. ZSOLTÁR. ÖRÖK VISSZAFIZETÉS (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz... mégis...irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek, ...testük egészséges... A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak. A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság. Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal. Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön... növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul. Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?... Elmélkedtem ... s megértettem: a végüket kell néznem ... Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett: akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt, de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat. Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe. Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön. Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten. Közöm. Ma ugyanezt látjuk: Egyesek fennhéjáznak, kérkednek, gonoszkodnak, s élnek, mint Marci Hevesen. Az igazat pedig nemritkán megpróbálja az Isten, mint egykor Jóbot, ha nem is annyira. A miatyánk egyik kérése ezt célozza. „Ne vígy minket kísértésbe.” Azaz ne próbálj meg minket erőnkön felül, mert elveszünk. A zsoltár vége felé olvasottakról azonnal ady szép verse kutott eszembe: Az Úr érkezése
/ Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. /
/ Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborus éjjel./
/ És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom. /

Egyszer említettem, hogy Ferenc pápa Assisi Szt. Ferenc Naphimnuszának kezdő szavait idézve (Laudato si’) körlevelet adott ki a környezetvédelem témájában. A körlevél terjedelmes, olyannyira, ha az általam aláhúzott, érdekesnek talált részeket idézném, kisregény lenne belőle. A pápa földünk romlásának megállítását és a mélyszegénységben élők felkarolását párhuzamba állítva alkot véleményt a föld és civilizáció állapotáról, majd kijelöl tennivalókat a nagypolitika és valamennyiünk (saját szóhasználatomban: kispolitika) számára. Terjedelmi okok miatt csak néhány gondolatot hozok ide:
 - Az első nagyon szíven ütött, mert magam – egy hónapja sincs – hogy megállapítottam, az Istennek is van szeretetnyelve. És ez nem mindig szavakban csapódik le. Sőt. Idézem a pápa körlevelét: „Az egész világ Isten szeretetnyelve, irántunk érzett végetlen szeretetéről beszél... A talaj, a víz, a hegyek: Minden Isten simogatása... a természet az ámulat és félelem folyamatos forrása... minden teremtmény saját létezésének himnuszát énekli.” (84, 85. pont)
- A 98. pontból vett idézet nagyon mély értelmű: „ha az ember a munka fáradalmát az értünk megfeszített Krisztussal egyesülve viseli el, valamilyen módon együttműködik Isten Fiával az emberiség megváltásában.” A pápa itt II. JP-t idézi, annak is a Laborem exercens k. enciklikája 27. pontját.
- 144. pont. „A fogyasztói szemlélet ... gyakran homogenizálja a kultúrákat és elszegényíti azt a hatalmas kulturális sokszínűséget, amely az emberiség kincse... meg kell érteni, hogy egy társadalmi csoport fejlődése történelmi folyamatot feltételez, ...és megköveteli, hogy a helyi társadalom szereplői saját kultúrájuk alapján folyamatosan főszerepet játsszanak.” (Megjegyzem: vö. bevándorlók kérdése?!)
202., 203. pont. Életstílus-váltást sürget: „az emberek elmerülnek a vásárlás és a felesleges kiadások örvényében ... Mindenkivel elhitetik, hogy szabad, mert megvan a szabadsága fogyasztani, valójában azok rendelkeznek szabadsággal, akik azon kisebbséghez tartoznak, amely a gazdasági és pénzügyi hatalmat bitorolják. ... Túl sok az eszközünk a kevés és silány célra... Amikor az emberek önmagukat teszik meg életük fő vonatkozási pontjává, ...megnő a mohóságuk. Minél üresebb valakinek a szíve, annál nagyobb szüksége van arra, hogy tárgyakat vásároljon, birtokoljon, fogyasszon... ha ez az embertípus kerül túlsúlyba egy társadalomban, a szabályokat csak annyiban fogják tiszteletben tartani, amennyiben nem ellentétesek saját igényeikkel.”
211. pont. Mit tehetünk? (ld. kispolitika) „Ha valaki.. rászokik arra, hogy inkább kicsit jobban betakarózzon ahelyett, hogy bekapcsolná a fűtést, a környezetvédelem szempontjából kedvező érzéseket sajátított el... Nevelési célok: a műanyag és a papír használatának kerülése, a vízfogyasztás csökkentése, szeletív hulladékgyűjtés, csak annyit főzni, amennyit észszerűen meg tudunk enni, a többi élőlénnyel való gondoskodó bánásmód, a tömegközlekedés vagy a közös járműhasználat gyakorlata, faültetés, a felesleges világítás kikapcsolása, és így tovább.”
No comment.
72. ZSOLTÁR. A MEGÍGÉRT KIRÁLY (Salamontól) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet. A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek! Igazságosan ítélkezik az alacsony sorsúak fölött, és segíti a szegények fiait, az erőszakost azonban megtöri. Élni fog minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold. Úgy száll le, mint eső a mezőre, mint a záporeső, amely átitatja a földet. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége, amíg csak el nem tűnik a hold. Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyótól a föld határáig. A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált, az elhagyottat, akin senki sem könyörül. A kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét. Megszabadítja őket az erőszaktól és az igától, vérük drága a szemében. [Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!] Imával köszöntik és áldják mindörökké. Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig, gyümölcs teremjen bőségben, mint a Libanonon, legyen virág is annyi, mint a gyom a földön! Neve áldott lesz mindörökre, neve fennmarad, ameddig csak világít a nap. Benne áldást nyer minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki egyedül vitt véghez csodát; áldott legyen örökre fönséges neve, az egész föld legyen dicsőségével telve! Úgy legyen! Úgy legyen! [Vége Izáj fia, Dávid imájának.] Közöm. A király Dávid, a király fia Salamon. Ám a Messiásra vonatkozó prófécia ez a zsoltár. Hogy miért? Próbálom összeszedni: Igazságosan ítélkezik, az erőszakost megtöri. Élni fog minden nemzedéken át. Napjaiban az igazságosság virágzik, a béke teljessége. Uralkodni fog a föld határáig. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki. Megváltja a szegényt, a kicsit és a gyöngét felkarolja... Imával köszöntik és áldják mindörökké. Neve fennmarad. Benne nyer áldást minden törzs a földön, boldognak hirdetik mind a népek. Az utolsó mondatot majd Pál újrafogalmazza, és Mária Magnificatjában is elhangzik egy-egy kitétele.
A megírt attribútumok egyedül a Mesterre igazak.
Mit mondjak?
Ő az Úr.

A fizikában a szinuszgörbét mutató transzverzális hullámok egymást erősíthetik, ha azonos a hullámhosszuk. Kilengésük (amplitúdójuk) megnőhet. Ám az ellentétes irányú hullámok egymás hatását gyengítik, akár ki is olthatják. Boldog(talan?) XXI. századunkban az információs dzsungelben a ránk ható adatok, hírek, hírmorzsák, szenzációhajhászó álhírek és hamisságok hol erősítik egymást, hol gyengítik vagy éppen teljesen ki is oltják egymást.
Néhány példát sorakoztatok ide minden rendszer nélkül:
Dr. Horváth István koleszterin antitest oltássorozata rendbe rakja a keringési zűröket.
Horváth István kuruzsló, akinek a széruma szívpanaszokat okoz.
Vörös hús minden négylábú: a marha, a disznó, a juh, a kecske, a nyúl, és még a vadon élő fácán s még néhány madár.
A vörös húsok közül ki kell venni a nyulat, a borjút, a malacot.
Mert fehér hús minden szárnyas, kivéve a vadon élőket.
A vörös hús megrövidíti az emberek élethosszát.
A vörös hús teljesen egészséges és fogyasztása mindenkinek és mindig ajánlott, élettani hatása sokkal jobb, mint a fehérhúsé.
A menekülteket be kell fogadni, mert mind rászorulnak erre elesettségük okán.
A menekültek heterogén tömeg, így körültekintően kell eljárni, hogy befogadjuk-e őket vagy nem.
A magas koleszterinszint kikészíti a keringési rendszert, ezért le kell nyomni.
A koleszterinszintnek nincs hatása a keringésre, viszont az ellene szedett „gyógyszer” igen káros.  
Az embernek legalkalmasabb étrend a paleo-ketogén. Zsír, hús, velő, máj, kevés víz, kevés CH.
Az ember jól teszi, ha mindenből keveset eszik. Mi a vegyes táplálkozásra vagyunk kitalálva.
Az ember emésztési rendszere tipikusan a növényevőé. Markunk gyümölcs szakításra alakult.
Az ember emésztési rendszere csaknem azonos a kutyáéval. Kifejezetten ragadozó bélrendszer.
Bach azért nehézkes, mert nem lehet dallamait elfütyülni.
Bach azért olyan fülbemászó, mert könnyű a dallamait énekelni. (Egyiket Yehudi Menuhin, másikat Claude Debussy fogalmazta meg.)
Benne van a Bibliában, hogy nincs Isten.
Benne van a Bibliában, hogy a balga mondja: Nincs isten.
Mondjam még?
Nem mondom. Mindenkinek vannak hasonló megtapasztalásai.
Mire intenek ezek?
Óvatosságra.  
Hitelesnek látszó szaktekintélyek is mondanak olykor blődli dolgokat. Nem biztos, hogy jót tesz egészségünknek a minket ide-oda rángatni akaró hírözönre való hagyatkozás.
71. zsoltár. AZ ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre! Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram. Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől! Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy. Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy! Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!” Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre! Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat! Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted. Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet. Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem. Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem? Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam. S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked. Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad. Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták! Közöm. Szokásomtól eltérően a hosszú zsoltárt nem rövidítettem meg. Oka: Én is javában öregedő vagyok. Érdekelt, hogy imádkozott az öregedő. Ószövetségi lévén ószöv.-i módon. Ettől eltekintve vannak közös dolgaink. Én is szoktam mondani: ne hagyj soha szégyent vallanom! Segítségét is kérem: siess segítségemre! Anyagaimban gyakran szólok arról, aki van. Szám hirdeti igazságosságodat... Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat, és igazságosságodat ... lelkem megváltottad: áldja nyelvem igazságosságodat. Ezeknek mögé tudok állni, s meg is teszem.

Nagy változás állt be életünkben. Mától kezdve mindketten alapvetően ingyen utazhatunk az országon belül mind a helyi, mind a helyközi tömegközlekedési eszközökön, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy számos járaton pótdíjat szednek. Mindenesetre nem kell gatyázni azon, hogy fél árat fizessen egyikünk, vagy korlátozott számú utazáshoz 90%-os kedvezményt vegyen igénybe. Tücsi évfordulójának megünnepléséhez mély levegőt vettünk és korábban hozzáfogtunk. Először akkor, amikor feleség kijelentette, hogy nem szükséges semmiféle meglepetés, mert ő már a Scholltól megrendelt egy elektromos ketyerét. Aztán telt-múlt az idő, s mivel sok húst kell párolnunk, sütnünk, elhatároztatott, hogy megrendel egy méretes kuktafazekat. Mondom neki, hogy ez névnapodra is. Mire ő: Mivel ketten eszünk a benne főtt ételből, a te születésnapodra is.
Ebben maradtunk.
Egy nap Levente elővarázsolt a háta mögül egy lilás színű csokrot. talán még nem nevesítette, csak hozta örömmel ajándékba. Majd vasárnap öccsétől kapott egy vegyes virágcsokrot, s tegnap Levente és szülei hoztak egy szépséges cserepes fokföldi ibolyát. Kérdeztem tőle, hogy vásároljak-e én is immár egy negyedik csokrot. Ő tiltakozott, amit szívesen vettem.
Inkább készítettem egy paleo-ketogén tortát. Zsírba mártott töpörtyűket ragasztottam egy porcelántálra. A töpörtyűk 65-ös számot formáztak. A számok „hasába” leragasztottam egy-egy hengeres extrudált kukoricapelyhet. Így kaptunk két gyertyát. A gyertyák közepébe szúrt gyufaszálakból lett a kanóc. Egy harmadik gyufával könnyen meggyulladt a beleszúrt kettő, amit már csak el kellett fújnia az ünnepeltnek.
Ezzel persze nincs vége. Az újabb paleo-tortát Elvi készítette. Ebbe immár hagyományosnak számító számokat formázó gyertyák kerültek. Újabb fújás, újabb siker, újabb hedonizálás. Mondanom se kell, hogy zömmel húskészítmények kerültek az ünnepi asztalra. Aki tehette, evett hozzá kenyeret, ivott mellé sört.
70. ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE (A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül) Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre! Valljanak szégyent és piruljanak gyalázatukban, akik életemre törnek! Szégyenkezve hátráljanak, akik örülnek bajomon! Hátráljanak megszégyenülve, akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!” De ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek téged! Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten, mindnyájan, kik várják az üdvösségedet! De én nyomorult és szegény vagyok. Istenem, siess hozzám! Te vagy segítőm és szabadítóm, ne késsél tovább, Uram! Közöm. Röpimaként hat sok hosszú zsoltár mellett és között. Szükség van az ilyenekre is. Az ember társait se mindig áltatja félórás kiselőadásokkal. Olykor elég egy-egy fontos/kedves/találó/alkalomhoz illő stb. szó.
Nézzük, Dávid megfogalmazását. Istenem - ments meg - ellenségeim hátráljanak - a hűségesek ujjongjanak – hirdessenek - nyomorult vagyok - te ne késsél, Uram! Ne feledjük, az anya a csecsemő gőgicsélését is megérti.  Hogyne értene minket félszavakból Isten? 

Október 6.
Nem hiszem, hogy valaha megemlékeztem az aradi tizenháromról. Több oka lehet. Ha mi ünneplünk, annak a forrásánál általában valamiféle tragédia lappang.
Már Kodály is legyintett, amikor egy korabeli híresség temetését említették neki: Ja, kérem, temetni nagyon tudunk...
Sokan sok mindent idéztek a Haynau által kivégeztetett emberektől. Hogy mivel töltötték utolsó éjszakájukat, hogy mik voltak utolsó szavaik, üzeneteik. Hogy aztán hiteles-e mindegyikük utolsó üzenete, afelől nem tudok kezeskedni. Nem is osztom meg őket most se. Egyetlen kivételt teszek, mert az különösképpen is elgondolkoztatott.
Knézich Károly utolsó két mondata így hangzott: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
(Még különösebb, hogy Haynau utóbb É-K-Mo-on lett földbirtokos, és ellenzékként viselkedve adta elő, hogy mi magyarok nem engedhetjük meg...) Abba is hagyom.
***
Ma reggel azért ajánlottam fel a misét, hogy a háziorvosnál megértésre találjon különc fogyókúrám, különc beutalóra és a korábbit ismétlő új laborvizsgálatra vonatkozó kérésem.
Az evangéliumi szakasz Jézusnak a betániai Mária és Márta házában tett látogatásáról szólt, amikor is a Mester elmondta Mártának: Mária a jobbik részt választotta. A homília pedig azt fejtegette, hogy Jézus ma is megszólítja a hozzá fordulókat. Csak kérni kell, hogy mondja el, amit gondol, beszéljen hozzánk. Úgy látszik, Isten szeretetnyelve végtelen gazdagságú. Nem csupán suttogóra fogott hangok belső megérzésére, tapasztalására szorítkozik.
Mi történt?
Bementem a rendelőbe. Rajtam kívül egy lélek se sorakozott. Hamar behívtak. Leplezetlenül örült a doktornő, amikor látta, mennyit fogytam. Minden kérésemet értette, minden kérésemmel egyetértett, s állapotomat jónak ítélte. Örömmel jöttem el tőle az öt-hat perces vizsgálat után.
Köszönöm is annak, akit illet.
69. ZSOLTÁR. (részletek) SIRALOM (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól) Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér... Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt... Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott... gúny tárgya lettem nekik... Hallgass meg, Uram, ... Ne rejtsd el szolgád elől arcodat,... szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! ... szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak... Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna... szomjúságomban ecettel itattak... Asztaluk váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! 
...Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.  Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, ... az Úr meghallgatja a szegényeket, ... Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! ... Közöm. A zsoltár hangvételére koncentráltam, amely a fájdalmak férfia, a Krisztus előképe. Ebben a vonatkozásban ihletett szerző Dávid. Prófétikus a látásmódja. Ellenségeinek hosszas szapulására csak az utolsónak idézett mondattal utalok. Valamelyest átokzsoltár jelleget kölcsönöznek a különben mindent Isten irgalmától remélő
elesett embernek ezek a kirohanásai. Ma a mi szólongatásunk ugyanolyan kapcsolatteremtő, mint Dávidé volt. Az ő bizalma erősítheti a mi bizalmunkat is az iránt, aki mindent megtehet.