Mickey webnaplója

Jelentem cseng a fülem (hidegfront?), kissé szédelgek (meleg front?). Nem lehet. Csak kettős front.   Mivel ma elég sokat lacafacáztam a szerelő és a lakás között, nem cifrázom, hogy posztot szerkesszek.
A lány a buszmegállóban állt: Fején sapka, a sapkán angol felirat: Nem vagyok blogger. Végül is rendben van. Nem blogger. De akkor micsoda? Elég-e a tagadás a léthez? Alighanem kevés. A lét az nem tagadás, hanem egy nagy akarás. Bizonyítom. Ma érkezett egy e-mail. Én bevallom, másodszor olvastam, de hátha ti még egyszer sem. Az akarásról, az életigenlésről. Íme:
„Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt.
Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy
a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
azt mondtam:
Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan.
Hogy csinálod ezt?"
Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. 
Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Sándor, "az élet csupa választási lehetőségből áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz,
hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el,
hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon gyárat, hogy önálló legyek.
Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.

Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett.
Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes
intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a
hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset
pillanatában.
"Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár
hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,
emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni.
Sándor folytatta:
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését,
ami azt jelentette: 'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
Mit csináltál?" - kérdeztem tőle.
Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam.
Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom.
Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet
választottam.
Tehát úgy operáltak meg, mint ha élő lennék és nem halott."
Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes
életet élni. Hozzáállás kérdése minden.
Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt
tegnap aggódtál."
Olvastam, láttam még egy videót a neten Füttyös Gyuriról. Megjelenik az ő legendás alakja is. Akit érdekel, megkeresheti. http://rtl.hu/rtlklub/21szazad/videok/336876
Összefoglaló a 2Krón 11-hez. Rechabeám kezdeti lelkesedés után az Úr szavára felhagy azzal, hogy meghódítsa a Jeroboám uralta területeket. Kiépíti a városokat, nősül és nősül. feleségei száma 18, mellékfeleségeié 60. Összesen 88 utódot nemzett. 28 fiút és 60 lányt. Közöm. Jól indul uralkodása. Mivel egy a valóság, és annak vannak részei, ma elég fejtörést okozhat, a hatalmas asszonysereglet. A hatalmas utódszaporulat. De ne felejtsük, pásztornemzet az övék, más értékekkel dolgoznak, mint a ma embere. Különösen egy jól pozícionált uralkodó. Azért ő se bírt magával, de ez már egy másik történet.    

Valamikor hajdanában írtam arról, hogy az embereknek, nekem is, már mennyi fájdalmat okozott, hogy nem tudom elengedni azt, ami belülről feszít. Amit se kikerülni nem tudok, se elviselni nem szeretek. Ez többnyire viszony, emberek habitusának különbözőségéből adódó feszültség, amelyet ismétlődő szituációk generálnak. Amikor belép valaki, és így kezdi: „Te mindent tudsz”, miközben tudja, hogy én csak azt tudom, hogy szinte semmit se tudok abból, ami tudható. Ajjaj, nem jól indul a beszélgetés, szoktam rá válaszolni. Vagy üdvözöl, és dicséri, hogy milyen jó írásaim vannak. Általánosságokban beszél, és sose tudom meg, mi tetszett neki, viszont évek óta ismerem, hogy bonmot-val indít, és egészen másért jön. Valamit kérni akar. Vagy kérés ellenére mindig közönségesen beszél valaki, és ezerszer megismétli önmagát. Nehéz elviselni, és nincs menekülés. Ilyesmiktől rándul össze az ember gyomra, szeretne másutt lenni, és a legjobb indulattal se sikerül kezéből kiengedni az előítéletet, a haragot, annak a meg nem bocsátását, hogy a másik különbözik tőlem, és ez nincs kedvemre.
Most összekötöm P. Mustó Péter SJ könyvével az előzőeket. Mert ott olvasom, hogy akkor tudok változni, ha teljes biztonsággal tudom, hogy Isten elfogad. „Akkor tudom elismerni, hogy valamit elrontottam, ha megszületett bennem a bizalom, hogy Istennel rendben vagyok, életem forrásából továbbra is tiszta víz fakad. Bánt az, amit rosszul tettem, fáj, mégsem marcangolom magam miatta. Megvigasztalódom. Így bocsát meg az Isten. Nem ítél el. Kiold a feszülésből. Elveszi a szégyent. Megvigasztal, felszabadít.”  
Két szó sikít ki a szövegkörnyezetből. Kiold és felszabadít.
Amit én képtelen vagyok megoldani, azt ő megteszi. A hozzá való ragaszkodás, szorongató tökéletlenségeimtől való szabadulás a bánat szentségével való élés hoz szabadulást, kioldást és megoldást. Igen, mert sérelmeink szoros marokba zárása úgy működik, mint egy rugós óra racsnija, „kilincsműve”. A rugó feszít, le akarna engedni, de nem teheti, mert a fogaskerékhez egy apró ék, egy pöcök illeszkedik, s az nem tud önmagától nyitni. Csak külső segítséggel. Úgy is működik a bennem lévő „gőz”, mint a kuktafazéké. A tetején pörgő súly megakadályozza, hogy a gőz nyomása alábbhagyjon. Külső segítség kell hozzá, egy kar, mely megemeli, hogy a túlnyomás megszűnjön. Ez a segítség, annak a tisztán látása, hogy elfogadott lény vagyok, nincs semmi baj. Ehhez járulhat a másik eszköz, mely felszabadít. A szentség bűnöket megsemmisítő hatása.
Összefoglaló a 2Krón 10-hez. Adva Salamon utóda, Rechabeám király, s adva Jeroboám, aki Egyiptomból jön haza. Utóbbi azt ajánlja a királynak, hogy lazítson a nép sanyargatásán. Az öreg tanácsadók is ezt javasolják. Rechabeám azonban ifjú tanácsadóira hallgat s kijelenti: „Ha atyám ostorral vert benneteket, én skorpióval foglak verni.” Népszerűsége lenullázódott, s csak a Júdeában lakó izraeliek tartottak ki mellette. Az ország két részre szakad. Robotfelügyelőjét, Hadorámot megölik, mire a király Jeruzsálembe menekül. Közöm. Sok példa mutatja, hogy milyen a jó taktika. Szalézi Szt. Ferenc szerint egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel. A közelmúlt parlamenti választás egyik mondata még fülemben cseng: „Fájni fog.” Teljes öngól. Nem is nyert.  Ami pedig Salamon hatalmasságát illeti, kiderül hogy népének meglehetősen sokba került az ő irányítása. Hány tekintélyes uralkodót soroljak? El se kezdem. Mindenki ismeri a történelemből a hatalmasakat, még akkor is, ha az idő megszépítette alakjukat. Elég csak arra gondolni, hogy a népnek mibe került Mátyás Fekete seregének fenntartása.

270 éve született Alessandro Volta - jelzi a Google-kereső. Hm. Hát igen.
Voltaképpen
Volta
volt a
Volta-féle elem megalkotója.
Hogy hamvazószerdán született volna?
Ki tudja?
Ez a nap, a böjt első napja, húsvét függvényében mindig az év más és más napjára esik, mert húsvét évente a tavaszi napéjegyenlőséget (III. 21.) követő holdtölte utáni vasárnapra esik, és ez változó (változó ünnep). 
Tehát ma kezdődik a nagyböjt.
A mise keretében történik a „hamvazkodás”. A szentelt barka hamujával keresztet rajzol a pap a hívek homlokára és közben két szöveglehetőségből választ. „Emlékezzél ember, hogy porból lettél és visszatérsz a porba” (A hamvasztásos temetés bevezetése óta ez elég gyorsan bekövetkezik); de mondhatja azt is, és ez a gyakoribb: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. Gyerekkoromban persze az első formulát alkalmazták – latinul: „Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris.” No, ennyit tudtunk latinul, annál is inkább, merthogy megmagyarázták szüleink és a pap, hogy mit jelentenek ezek a szavak.
Ami a böjtös napot illeti, rajtunk nevet a mozlim-világ, mondván hogy ez is böjt? Háromszor ehet minden 6. életévét betöltött és 60.-at még el nem ért hívő. Kétszer alig valamit, egyszer jóllakhat, s minden hívő számára hústilalom van ezen a napon (meg nagypénteken). A mozlim hívő ezzel szemben böjtöléskor nem eszik, nem iszik semmit, amíg le nem megy a nap.
Magam egyházi berkekben másfél évtizededig dolgozván azt tapasztaltam, hogy a 60. évüket bőven elhagyó idős klerikusok sose éltek a számukra tett kedvezménnyel: Nemcsak a hústilalmat tartották, hanem a napi háromszori étkezést is, noha semmi és senki nem írta elő nekik. Ez igazolja, hogy a katolikus böjt csakugyan inkább jelképes mementó, mint komoly éhezéssel, szomjazással járó valami. Az idősödő emberek számára sem jelent problémát megtartása, s kifejezetten tartják a rájuk már nem vonatkozó szabályt. Soha nem láttam, hogy az idős szerzetesek valamelyike felmentette volna magát alóla.
***
Befejeztem Tamási Áron Szülőföldem c. kötetét. Az író bevallja, hogy gyerekkorában dirigálni szeretett, dolgozni kevéssé. Öccsét pattogtatta. A könyv elbeszéli, hogy felnőttként, íróként hazalátogat Farkaslakára, és meglehetős nyíltsággal jellemzi közvetlen és közvetett hozzátartozóit, lett légyen jó avagy éppen ellenkező az ő tulajdonságuk, magatartásuk. Nekem úgy tűnik, hogy segít rajtuk tehetsége szerint, de írásával mintegy vissza is veszi, legalábbis részben, amit adott. Ma, amikor a személyiségi jogok felértékelődtek, egészen meglepő az a szókimondás, amivel Tamási él. Simán perelhetnék ma egynémely kitételéért, egyszerűen azon oknál fogva, hogy hozzátartozói esetleges fogyatékosságai nem tartoznak a nyilvánosság elé.  
Összefoglaló a 2Krón 9-hez. Sába, Dél királynője látogatása Salamonnál. Csak emlékeztetőül: Tevék, karaván, kincsek, találós kérdések, tárgyalás fontos államügyekről. Sába királynője elcsodálkozik a tapasztalt gazdagságon, a király bölcsességén. Ajándékaikat kicserélték, s a nő távozott. A fejezet még kitér Salamon trónjára, erdei palotájára, számolatlanul kapott ajándékaira, hatalmas aranykészletére, stb. Olvastuk már a Királyok könyvében. Mindenesetre 40 év elteltével elhunyt. Közöm. Valahol olvastam, hogy a Rotschild-vagyon ma kb. 40 billió dollár. El tudja valaki képzelni mekkora összeg ez? Nem. Már Habsburg Ottó kifejtette: „Nézze, kéhem szépen”, az átlagember, a bérből, fizetésből élő az áruházi tolvajt elítéli, mert tudja, hogy helytelenül tette, amikor csokit lopott. De csillagászati összegű tőkét képtelen érzékelni. Nekem Hosszú Katinka aranyérmei is eszembe jutnak. Fantasztikus teljesítménye gyakorta gyarapodik újabb aranyérmekkel. A kérdés, hogy meddig van kedve gyarapítani őket? Balczóról tudjuk, hogy belefáradt az újabb aranyak begyűjtésébe. Forrest Gump is elunta a futást. Hazament. Így válik érdektelenné a világ dicsősége.           

VAJON MIKOR FOGNAK VÉGRE EGYÜTT TÜNTETNI A VILÁG VEZETŐ POLITIKUSAI A KERESZTÉNYEK TÖMEGES IRTÁSA MIATT? – teszi fel a kérdést Sajgó Szabolcs jezsuita.
Chuke Okeke Stephen válaszával egyetértek: Soha, mert akkor nem tudják kinek eladni gyilkos eszközeiket, mármint a fegyvergyártó és forgalmazó cégek. Napi hír, hogy Obama elnök egy katonai kontingenst (4000 fő) Kuvaitba kíván vezényeltetni. Ha már egyszer fegyvert adtak el amazoknak, emezek vegyék fel velük a harcot, hadd fogyjon még több fegyver, még több lőszer.
Az IA módszere nagyjából őrült. Kezükben a legkorszerűbb hadi technika és késsel nyiszálják áldozataik torkát. Normálisak? Videóra veszik saját hitványságukat. Tetszelegnek ocsmányságukban? Akiknek csak a szemük villan ki beburkolt fejükből, bátrak? Vitézek? Nem gondolom. Inkább gyávák, félnek. Okkal. Arctalan gyilkosok.
Ha egy ember gyilkol, addig űzik, ameddig bíróság elé nem citálják, ha tömegesen gyilkolásznak, jobb eséllyel ússzák meg minden további nélkül. De végső soron mindenki minden tettéért elszámol. Legkésőbb odaát. Nem látok a feketeleplesek lelkébe, de elképzelem, hogy róluk is mondja Jézus, mert igaz rájuk nézve is: Jn. 16.2b-4: „...eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.” (Jn 16,2b-4)
A tapasztalat szerint ezek a durvaságra képzettek nem ismernek se Istent se embert, bár Allahra hivatkoznak. Az eldurvult lelkek sajátsága, hogy békés társadalmi közegbe vajmi nehezen illeszkedik vissza. Jól tesszük, ha imádkozunk értük is, hogy a vérengzést azonnal fejezzék be, és változzanak meg meghasonulva saját rémtetteiktől, mert nagy bajuk lehet egy közbülső és végső elszámoláskor. Az ártatlanok kiontott vére az égbe kiált, az áldozatok maguk pedig azonnal szentek.
Összefoglaló a 2Krón 8-hoz. Salamon templomot épít. Itt az szerepel, hogy 20 év alatt befejezi. Majd területeket foglal. A helyi lakosságot robotra rendeli, Izrael fiai pedig főtisztek, harcosok és felügyelők voltak. A király az általa emelt templom előterében rendszeresen áldozatot mutat be az Úrnak. Kijelöli a levitákat, papokat, ajtónállókat. Elküldi szolgáit Ofirba, ahonnan 450 talentum arannyal térnek vissza. Közöm. Mint kitetszik, a rövid fejezet meglehetősen diffúz. Végül is a király által kijelölt élet kereteit mutatja be. Ha meggondoljuk, a kapcsolatok szorosságának logikája általános mindmáig a földön. Első a család, a haza, aztán a rokonságban nem lévők, az idegenek. Ez ösztönösen jön. Az akolmeleg összetartja a nyájat. A többiek pedig asszisztálhatnak hozzá. Ám ellene dolgozhat az egészséges igazságosság, a jog, annak az elismerése, hogy minden egyes ember méltósága azonos. Isten ui. nem személyválogató.    

Hála a jó Istennek, nem nekem kell készülnöm egy ilyenfajta megmérettetésre. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy mindenki más és más tehetségekkel van megáldva. Móvári unokáink közül a két nagyobb, a negyedikes és az elsős bezzeg beneveztek a versenyre. A nagyobb a rímhányó Romhányi Futballmeccs című örökbecsű versét tréfálja el, a másik több verset akart tudni, meg egy prózát, hogy a legfrappánsabbat válassza ki közülük. Blansi még csak elsős, de szebben mesél fejből, mint öregapja valaha is. Emlékszem, sose meséltem könyv nélkül se a gyermekeimnek, se unokáimnak, hiába kértek rá, legfeljebb a Meséljek a zöld disznóról? című sületlenséget, mert ezt az egy kérdő mondatot azért meg tudtam jegyezni. Ha könyvet tettek elém, hajnalig, de legalább berekedésig hajlandó voltam mesélni.
Jó, hogy a blogok világában élünk. Nem kell bedarálnom az ősök történetét, hogy szóról szóra bármikor visszaidézhessem emlékezetből. Elég leírni. Őrizze a szöveg.
Jó, hogy kinőttem az iskolapadból, mert nekem a verstanulás mindig a kínok kínja volt. Agyam másképp van felépítve. Mindig is igen nehezemre esett a versek bedarálása, a memoriterek megjegyzése. Miért épp így következnek a szavak? Miért éppen ezek a szavak következnek sorjában? Az én képzeletem ennél szabadabban csapongott. Ha valamiről kérdeznek, ritkán mondom el ugyanazokkal a szavakkal. Elbeszélésem függ attól, hogy álmos vagyok-e vagy éber, süt-e a nap vagy borús az idő, látok-e érdeklődést alkalmi hallgatóságom arcán? Fogékonyak-e a humorra? értik-e, ha mondandómat becsomagolom egy kis iróniába, komikumba, vagy kihegyezem egy poénra, szójátékra? Szókinccsel győzöm.
Nem tehetek róla, engem így hozott a gólya. Másokat pedig másféle tehetségekkel. Jól is van ez így. Elég szerencsétlenül tekintenénk egymásra, ha minden kijelentésünk szavalókórussá alakulna, merthogy mind egyformák volnánk egyforma gondolkozással.
Összefoglaló a 2Krón 7-hez. Salamon hétnapig tartó sátoros ünnepet rendez a templomszentelés alkalmából. Az Úr tüzet bocsát az áldozati állatokra Salamon imája után, mely megemészti az áldozati állatokat. Hordják az áldozati állatokat. A nép arcra borulva hódol az Úr előtt: „mert jó, mert irgalma örökkévaló”. Salamon levágat 22 000 marhát, 120 000 bárányt. A leviták énekelnek, a papok trombitálnak. A hétnapos ünnep végén hazaküldte a népet sátraiba. Az Úr válaszol Salamonnak: Meghallgattam imádságodat. Ha baj éri a népet s hozzám könyörög, meghallgatom őket. Ha kedvemet keresik, megbocsátom bűneit, meggyógyítom országát. A te királyságodat pedig megszilárdítom, de ha elfordultok tőlem, kiirtalak benneteket földemről. A templomotok rommá lesz, s tudni lehet, hogy a romlást a nép hűtlensége hozta rájuk. Közöm. Két kérdés merül fel az olvasott szakasz kapcsán. A világ mai állapota, romlása, kaotikus helyzete hogyan függ össze azzal, hogy nem ismer el maga fölött semmiféle szellemi tekintélyt (aufklärista, felvilágosult, individualista)? A másik, hogy miféle városok voltak azok, ahová visszatért a nomád népség. Mivel Salamon sátraikba küldte őket haza, feltehetően a nyáj legelői környékén húzták fel sátraikat, s zömükben nem kőházakban laktak ezek az emberek (pásztortársadalom).  

Nyitott könyveim bőven akadnak. Nem mintha nem szeretnék olvasni. Csakhogy a jobbért sűrűn otthagyom a jót. Ebből következik, hogy ha kezembe kerül egy jobb, kezdek belemerülni. Lakásunk ebből a szempontból szellemi svédasztalra emlékeztet. Kirakva a választék, s ez időről időre változik. Éjjeliszekrényemen Mócsy Imre Nyitott szívvel c. munkája. Kitűnő mű, egyelőre zárva. Ugyanígy Morus Tamás Utópia c. munkája is. Könyvjelző mutatja, hogy nagyot haraptam Werfel remekéből, a Musza dag negyven napja c. munkájából. Kellő hangulat kell hozzá. Olykor belekortyintok, de a sok „zöngicse” miatt gyakorta leteszem. Könyvjelző híján asztalomon hasal kinyitva A. Spadaro SJ Cyberteológia c. munkája. „Komoly szándékaim vannak vele”, hogy bakatársam minden héten másnak írt szerelmi vallomását ideidézzem. Ezzel asztalom el volna intézve. De az étkezőben áll, mert vacsora után belekóstoltam Tamási Áron: Szülőföldem c. könyvébe, s olvasásának folytatását várja. Én is. Nem szép tőlem, hogy R. Rohr Rejtett dolgok c. munkáját félbeszakítottam. Emlékezetem szerint redundanciája miatt. Tipikusan az a mű, amelynek a témáját sokkal rövidebben ki lehetne fejteni. No de akkor nem állna össze könyvvé. Hány munkának ugyanez a hibája. Mindenesetre gondolatai figyelmet érdemelnek. Talán majd egyszer. Mustó Péter jezsuita gondolatait szerkesztették össze Megszereted, ami a tiéd címmel. Jónak ígérkezik belelapozás után. Átlapoztam Szabó Feri (jezsuita) könyvét: Találkozások.  Megmosolyogtatott, és a közös munkában töltött időkre emlékeztetett az kötet számos története, melyek a vele kapcsolatba kerülők színes sztorijainak a füzére. Aktívkoromban ebéd után Feri kezdeményezésére rendszeresen elfogyasztottunk egy kávét kisebb-nagyobb társaságban. Ilyenkor emlegette életének érdekes mozaikszemeit, többnyire megjegyezve: „Most ti hallottátok, de nem lesz, aki összeszedje ezeket az érdekességeket.” Tévedett. Saját maga szerkesztette kötetté s adta ki a vele megesett kuriozitásokat, sokak szórakoztatására.
Korántsem teljes azoknak a köteteknek a címlistája, amelyek hátam mögött sorjáznak, s jobb sorsra várnak. Akadnak közöttük olyanok, amelyekhez kevés affinitásom van, mások elfütyülnek a fejem fölött magasröptű eszmefuttatásaikkal, némelyikük témája egyszerűen nem vonz. Legalábbis mostanság nem.
A becsületes svédasztalról ehetsz, amennyit akarsz. Azt az ételt, italt választod, amelyikhez kedved van. De hogy végig tudnád enni a kínálatot, alig hiszem. Ugyanígy van ez a „szellemi svédasztal”-lal is. Azért van bő választék a könyvekből, hogy a kedvemre valót emelhessem le a polcokról, vehessem föl az asztalról.   
Összefoglaló a 2Krón 6-hoz. Salamon beszél a néphez, majd az Istenhez. 1. A néphez: Röviden összefoglalja nekik, hogy az egyiptomi kivonulás után eddig sose volt temploma az Úrnak, de Dávidnak megígérte Isten, hogy fia, Salamon emelhet neki hajlékot. 2. Az Úr elé térdelve: „Izrael Istene, nincs hozzád hasonló.” Örül neki, hogy templomot építhet az Úrnak. „Nappal és éjjel szemed legyen nyitva e ház fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el.” Majd kéri az Úr segítségét az igazak védelmében, az aszályok elkerülésére. Az éhínség, pestis, mindenféle férgek támadása ellen, az ellenség rontásai ellen, az idegen imáinak a meghallgatásáért, népe harci sikereiért. Kéri, ha népe időlegesen elfordulna Urától, bocsásson meg nekik, amikor megtérnek hűtlenkedéseikből. Utoljára magáért is könyörög: „ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg irgalmadról.” Közöm. Szeretem ezt a képet: „Nappal és éjjel szemed legyen nyitva.” De hiszen ez történik. Ha az angol gyarmatbirodalom összetákolása idején az angol uralkodók átmenetileg kijelenthették, hogy birodalmuk fölött sose nyugszik le a nap, azaz az egész földgolyón találhatók általuk meghódított népek, az Úr nem időlegesen, hanem örök jelenében kijelentheti, hogy éber és szerető jelenléte folyamatosan kiterjed az egész világegyetemre, s nem a nap nem nyugszik le soha, hanem az Ő munkálkodása folytonos az egész univerzumban. A látható és láthatatlan galaxisokra éppúgy, mint a parányok világára. Benne az emberre kiváltképp, hisz szeretettel néz minket s hazavár örök birodalmába.

Idén elég hamar vége a farsangnak. Még néhány nap és itt a húshagyó kedd. Ma viszont számos buli van, tánc heje-huja, móka és kacagás, ahogy illik. A mi korunkban, hogy is fejezzem ki magamat, általában már kissé szordinált a lármázás. Posztban meg pláne. (Aki hangoskodást akar hallgatni, tegyen úgy, mint én tegnap. A youtube jóvoltából egy órán keresztül Bartók-darabokat hallgattam. Allegro barbarót, etűdöket, stb. Bartók saját játékát élvezve és Kocsis Zoltánét.) Arra gondoltam, hogy néhány doktoros viccet engedek meg egy kis vidámságot rendelve hozzá a bohóckodós időszak végén.
Egy megtörtént eset: G. (70) meséli. Nemrégiben felkereste orvos osztálytársát.
Szia.
Szia. Mizújs?
Folyton zúg a fülem.
A szakorvos: Nekem is. De mi a bajod?
Á, semmi, csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy mostanság.
*** és akkor néhány orvosos vicc:
Sorozáson 1: Szóval azt mondja, hogy rossz a szeme?
Azt.
Akkor bizonyítsa be.
Doktor úr, látja a falon azt a légypaccot?
Igen.
No, én nem látom.
Sorozáson 2: Forduljon meg, hajoljon előre, húzza szét a farpofáját. Maga dohányzik?
Mért? Kormos?
***
Két öreg találkozik a szemészeten:
– Régen láttam! – Mire a másik:
– Ja, régen én is...
***
– Ali bácsi, most megmérem a vérnyomását. 
– Dehát a múlt héten mérte, doktor úr! 
– És akkor mennyi volt?
– Ezer forint, de most nincs rá pénzem!
***
– Most sokkal jobban néz ki, mint a múltkor – mondja az orvos a betegének.
– Nyilván azért, mert betartom, ami a gyógyszeres üvegre volt írva.
– Mi volt odaírva?
– Hogy az üveget tartsuk mindig lezárva.
--------------------------------------------------------------------------
Design. Amikor anyám Amerikából hazajött, két megállapítást tett. Az egyik, hogy tágasak a terek, mindennek akad helye. A másik: Minden működik. Tárgyaik jól formáltak, praktikusak, kézre állnak, hasznosak. Hogy ez ma is igaz-e, nem tudom. De azt igen, hogy vannak olyan régi eszközök, amelyek mindmáig „dolgoznak” (pl. gépzongorák). Ilyen egy nálunk 55 éve működő, és folyamatos használatban lévő ceruzahegyező masina. Három apró csavar rögzíti a helyén. Te jobb kézzel tekered a verklit, bal kezed tartja a ceruzát a ceruza átmérőjéhez választott nyíláshoz, majd elindul a folyamat: két egymással párhuzamosan dolgozó gyaluhenger aprítja a felesleges fát a cerkáról. Gyors, és szép munkát végez, mert a kézi faragókkal ellentétben hosszabb kúposságot ad a ceruzavégnek. Ez azért fontos, hogy lásd az írószer hegyét, amikor a dolgozol. Nem takarja el az ujjad.
Sokféle apróságon múlik egy tárgy élete. Első a minőségi alapanyag. A második a hasznos funkció, a harmadik az, hogy kézre álljon, majd a tetszetősség, és még sorolhatnám. Valamikor rabul ejtett az ipari tárgyak formaművészete. Mára jórészt lekopott rólam ez az irányultság, ha nem is teljesen. Nem akarok a tárgyak (bálványok) bűvöletében élni.
Összefoglaló a 2Krón 3, 4, 5-höz. Rövid leszek. Az 1Kir 6. és 7. fejezete leírja a templom építésének a menetét, hogy mi minden készült és miből, hány darab berendezési tárgy fajtánként. Itt talán még részletesebb a leírás. 3 fejezeten át taglalja a szent író a fentieket. Az 5. fejezet kitér arra, hogy a frigyláda tartalmazta Mózes két kőtábláját, melyet maga tett bele Hórebnél, ahol az Úr szövetséget kötött népével. Leírja még, hogy a papok a szentelés alkalmával nem tudták szolgálatukat folytatni, amikor Isten dicsősége felhő formájában betöltötte a templomot. Semmit se láttak. Közöm. A kőtábláknak teljesen nyoma veszett a babiloni fogság idején. Senki nem tudja, hogy elpusztították-e a támadók, vagy a papok rejtették-e el valahová. Mindenesetre mind a mai napig nem akadtak a nyomára.            

Tegnap nem mozdultunk ki a lakásból a napos idő ellenére. Ma ezt megtettük. A Római térre beszéltük meg a randevút mi ketten, és Elvi a két gyerkőccel. De ha már. Kezembe fogtam két kötetet a könyvmegállónak, egy csekket a postára befizetés céljából, két levelet, mely a fiataloknak szól, s két receptet, melyet még nem tudtam beváltani. A postán kártyámat mutatom. Az pénzváltási díjat vonz. Visszavettem a plasztikdarabot. Akkor kp lesz. Nem cicózok a díjakkal. Nekem ne vonogassanak le semmiféle linkség alapján semmit. A nő még megkérdezte, hogy akarok-e szerencsekártyát. Nem akartam, és horoszkópot, valamint tenyérjóslást sem. A könyvmegállóba kitett köteteket azonnal elvitte egy pasi, azzal érvelt, hogy ő megbecsüli, a csövesek meg eladnák. Nem vitatkoztam vele. Ha a csövesek eladják, kaját vesznek az árából. Avagy az ő életük semmit se ér?
A patikában hagytam 1800 ft-ot, a csekken befizettem 6500-at.
A CBA előtt összefutottunk T.-val. Ekkor közeledett egy sötétbőrű alacsony nő, mellette a lánya. Máskor is láttam már, lánykájával kéreget. Itt lakhat, ha egyáltalán lakik valahol. Bevándorló volna? Nem tudom. Szótlanul álldogált mellettünk, én meg igyekeztem a többiekhez tartozni, s nem tudomást venni a némaságba burkolódzóról. Nyilván pénzt akart. A fejére volt írva akkor is, ha néma volt, akkor is, ha egy szót se tudott magyarul, akkor is, ha csak nem akart beszélni. Szemei beszédesek voltak. Tudtam, hogy külső zsebemben méltatlanul kevés apró van. Belül talán valamelyikben. De ha elkezdek kotorászni, akkor muszáj valamiféle rendesebb összeggel előrukkolni. Inkább nem keresgéltem. A nő időközben valamerre elsomfordált a hátam mögül. Mikor elindultunk a játszótérre, akkor bukkant fel újból. A pékségbe tartott. Könnyű kitalálni, hogy valaki megszánta, s pénzt adhatott neki, különben nem mert volna az Il fornóba belépni. A lányát így is kint hagyta. Megnyugtatott, hogy nem marad éhen, s sokáig nyugtalanított, hogy nem én voltam az irgalmas szamaritánus. Mit gondolhat rólunk a nyomorban élő, aki azt látja, hogy elfordulunk tőle, hogy nem hiszünk neki, hogy semmibe vesszük. Azon gondolkoztam, hogy fordított esetben mennyire kétségbeejtőnek élném meg ezt a megaláztatást. Ez az én szégyenem. Az meg a maffiózóké, hogy nincs hitelük már a kéregetőknek se. Honnan tudjam, hogy magának kéreget, vagy pedig egy banda szipolyozza és küldi mindnyájunkra?
Ez is igaz.
Az meg különösen, amit egy mára már elhunyt jezsuita emlegetett. Én minden koldusnak adok valamennyi pénzt. Tudom, hogy tízből kilenc álkoldus, de a tizedik csakugyan ínséget szenved. Inkább nézzenek kilencen bolondnak, minthogy az igazi éhezzen.
Talán majd legközelebb...
PS.: Isten a tenyerén hord minket, nekünk a szegények sorsát kell a tenyerünkön hordani.
ez fogalmazódott meg bennem.
Összefoglaló a 2Krón 2-höz. Salamon Tírusz királyát, Hirámot kereste meg azzal, hogy küldje el neki ezermesterét, aki képes volna levezényelni a templom építését. 70 000 szállítót, 80 000 kőfejtőt 3600 felügyelőt rendel az építkezések lebonyolítására. A munkások részére hatalmas mennyiségű gabonát és bort, olajat rendel. Hirámtól megkapja az alkalmas vezetőt. Ő Hurám-Abi. Ért az arany, ezüst, drágakő megmunkáláshoz, tervek készítéséhez és kivitelezéséhez, fa és textilmegmunkáláshoz, munkaszervezéshez egyaránt. A cédrusfa tutajon érkezik Jaffába, onnan szállíttatja fel Salamon Jeruzsálembe. Így készül az Úr temploma, mely Isten égi trónusának földi leképezése, zsámolya. Közöm. Ezer évekkel ezelőtt kiderült, hogy a szomszéd népek vezetői közötti jó kapcsolat a népeknek kölcsönös hasznára van. Ez ma is így van, ahol megvalósul, és mindenhol így volna, ha közös akarattal minden nemzet azt akarná, hogy a föld Isten országává legyen. Az együttműködés prosperitást hozna, a szeretet civilizációját, amelytől jelenleg jó, ha nem kerülünk egyre messzebb.        

- hangzik a kérdés, s rá a felelet: Teázik a fene. Nem látod, hogy az eső elől bújtam ide?
S az ikerkérdés: Te kergeted azt a kutyát? Tekergeti a nyavalya, nem látod, hogy meg akarom fogni?
Most mégis maradjunk az elsőnél. Teázok itt. Hogy miért? Száz oka van annak.
Mert nem szeretek cipekedni.
A csapvizet sem szívesen iszom, mert klóros.
A teafű ellenben könnyen szállítható, víz meg folyik a vezetékből. Adódik tehát, hogy folyadékpótlásom ügyében egyre szívesebben kacsintgatok a teákhoz. Mivel kávét iszom, elsősorban gyümölcsteákat iszom (egyelőre nem tüntetik fel mellékhatásaikat).
Eddig a szabadon választott.
A kötelezők közül az egyik egy önként vállalt, a magas vérnyomás ellen alkalmazott hibiszkuszvirág-tea. A másik a koromnál fogva orvos által kötelezően előírt gyógytea, az apróvirágú füzike.
Van másfél literes vízforralónk. De nem kell ennyi víz bele. Ezért a csaphoz viszem a két bögrét. A két és fél decist és a hat és fél decist. Hidegre állítom az egykarú csaptelepet, úgyis langyos víz jön fel belőle. Előbb a kis bögrét, majd a nagyobbat teszem alá, mert szélesebb lévén van időm rá, hogy épp akkor zárjam el a csapot, amikor megtelt. Ezekkel az adagokkal töltöm meg a vízforralót. Azért mérem ki a vizet, hogy feleslegesen ne forraljon semmit, mert a maradékot kiönteném. Miközben dolgozik a forraló, kimérek egy púpozott teáskanál hibiszkuszt a nagy bögrébe, egy kevéssé púpozott kávéskanál füzikét a kisebbikbe, (ez kb. megfelel a csapott evőkanálnyinak, ahogy ezt a füves Gyuri bácsi a lelkünkre köti). Majd jön egy spricc Ezerédes a kicsibe, három a nagyobb bögrébe. Előbbit tányérral letakarom, mert úgy látszik, a füzike illékony (Gyuri bácsi tanácsa). A kicsi tartalmát ébredéskor felhajtom, mert éhgyomorra kell inni. Hogy aztán eléggé éh-e a gyomrom, a frász tudja. Évek óta nem voltam éhes. Mindig csak rátöltöttem. A vacsorára a reggelit, a reggelire az ebédet, az ebédre a vacsorát stb. A nagyobb bögréből kedvem szerint kortyolok, meg gyógyszereim beszedésekor.
Ami pedig a szabadon választott gyümölcsteákat illeti, erős kétségeim vannak az iránt, hogy láttak-e vajon bármiféle gyümölcsöt. Ízük van, miként az eper ízű szörpnek is, fejlett már az élelmiszerkémia, és kiváló észtereket képes gyártani. Remélem, nemcsak jóízűek ezek a teák, hanem legalább ártalmatlanok.
Mindenesetre minden gyanús, ami nem a piacról való. A múltkor is gyanakodtam ugye, amikor a konzervparadicsom foltot hagyott a viaszosvásznon. Mi az, hogy a paradicsom nem törölhető le nyom nélkül? Már ez a földi paradicsom se a régi.
Összefoglaló a 2Krón 1-hez. Salamon megkezdi uralkodását. Felment a gibeoni magaslatra, ahol 1000 égőáldozatot mutatott be, majd azt kérte az Úrtól, hogy adjon neki bölcsességet. Az Úr válasza: Mivel nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél..., megadom neked a bölcsességet, és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak se lesz.” Salamon szerzett magának 1400 harci szekeret és 12 000 lovat. Aranya, ezüstje közönségesnek számított, annyi volt belőle. Hamar hozzáfogott a templomépítés előkészítéséhez. Közöm. A ma uralkodóira ugyancsak ráférne a bölcsesség, hogy elkerüljék ellenségeik életének kioltását, kiegyenlítsék a hepehupákat a társadalmi különbségek területén, a népek között, s kellő önmérsékletet diktáljanak. Ma erre volna szükség. Ez hozna igazi békét, nem a harc s a mások legyőzésének a vágya. Legalább ilyen fontos, hogy mi is kérhetünk saját magunk számára mindenfélét, s az Úr megadja, ha tetszésére van. Flüei Szt. Miklós (Svájc) azt kérte, hogy mindent adjon meg neki, ami hozzá vezeti őt, s mindentől fossza meg, ami eltávolítaná tőle. Loyolai pedig így fohászkodott: „Csak a szeretet maradjon enyém, más semmi nem kell.” Nekem mi kell? Neked mi kell?        

Bp. I. Wien, Riga, Rostov, Vilnius, Daventry, Praha, Bruxelles, Lyon, Kiev, Hilversum, Warszawa, Sofia, Roma, Bp. II., Bucuresti, Paris, London, Lwow, Ostrava, Berlin, Tallin, Bratislava, Zagreb, Bp. I. Tirana, Kaunas, Luxemburg, Montecarlo.
Neked mi jut eszedbe? Az, ami nekem, ha elég ősz a hajad. A régi csöves rádió középhullámú keresőjének a körülbelüli adatsora. (Stralsund kimaradt.) Az ember leült a rádió elé (Egon szerint pekedli) és tekergette a forgókondenzátor korongban végződő végét, az állomáskeresőt. A zöld varázsszem pedig kacsintással jelezte, hogy megfogtad az adót: Jobb már nem lesz a vétel minősége (térerő, antenna, „féding”). Minden adóhoz tartozott egy helységnév, minden adóhoz tartozott egy hívójel, és minden adóhoz több-kevesebb titokzatosság. Vajon melyik országban van a városka? Furcsa nevek, idegen beszédek, időnként bizarr muzsikák a magyar fülnek.
Ó, azok a hívójelek! Engem megfogott egy-egy találó hangszerelésű dallam. Tetszett a Bp. I. (Kossuth) hívjele: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza.” A Bp. II.-é (Petőfi), kiragadott részlet a Rákóczi-indulóból. És sok másik. Csengő-bongó, találó zenei félperiódusok. Adtak rá az adók, hogy jelük csakugyan „hívó”-jel legyen. Ez változott. Ma alighanem a hírek kaotikus sokasága ihleti a hívójelek szerzőit, azért olyan idegesítőek a jelek. Nem hívnak, ingerelnek. Olykor szörnyen unalmasok is.
A legmeglepőbb számomra, hogy az egyházi zenében akaratlanul is ráakadtam néhány olyan dallamra, amelyek kitűnő hívójelei lehetnének (egyházi) rádióadóknak. Ilyenekre bőven akadnak a taizéi énekeskönyvben. Mivel kottázni nem tudok a posztba, a szövegüket idézem. El kell hinnetek, mindhez tarozik egy-egy hívójelszerű dallam. Persze könnyű Taizének, hiszen minden dallamot többször megismétel, mintegy mantrázva őket. Sorolok az alábbiakban néhányat:
– A lelkem csak az Úrnál csendesül el, az Úrban béke vár, Csak nála lelhet nyugodalmat lelkem. Nála béke vár.
– Allelluja. 1.
– Kyrie, 13.
– Gloria tibi, Domine, Domine, :I
– O adoramus te, o Christe
– Laudate Dominum... omnes gentes... allaluja
– Adoramus te, Christe, benedicimus tibi...
– Gyújts éjszakánkba fényt! (Dans nos obscurités)
– Laudate omnes gentes, laudate, Dominum...
– Spiritus Jesu Christi, Spiritus caritatis, confirmet cor tuum...
– Végül Dax kitűnően alkalmas dallama, melynek szövege: Hála legyen, hála legyen, hála, áldott az Úr.
Összefoglaló az 1Krón 29-hez. Dávid beszáll a templomépítésbe, mégpedig 3000 talaentum ofri arannyal, 7000 talentum ezüsttel, majd a tehetőseket is adakozásra biztatja. Az eredmény: még 5000 talentum arany, 10 000 dareikosz (perzsa kb. 8 g-os aranypénz), 10 000 talentum ewzüst, 18 000 tal. bronz, 100 000 tal. vas gyűlik össze. Dávid az egész nép előtt dicsőíti az Istent: „Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked... Őrizd meg örökre népedben ezt a lelkületet, s szívüket irányítsd magad felé. Salamonnak pedig adj osztatlan szívet...” Erre az egész közösség magasztalta az Urat. Salamont felkenték királynak, Dávid visszatért atyáihoz. A krónikás megjegyzi, hogy Dávid tetteiről részletesen beszámol egy másik tekercs, melyet Sámuel szerzett. (Láttuk!) Közöm. Dávid megfogalmazására hajaz Pál apostol költői kérdése: „Mid van, amit nem kaptál?” Ugye, hogy... Semmi. Dávid jól imádkozik. Lényeges dolgokat fogalmaz meg. Bár a mai uralkodók ugyanilyen odaadással lesnék Isten akaratát, mert hatalmat kaptak, amellyel élhetnek, s igen könnyen visszaélhetnek. Elég napjaink puskaporos állapotaira gondolni.