Mickey webnaplója

1. Óbudán sej, vaannak utcák, és minden utcán van sarok, és minden saarkon vaannak házak, és minden házon ablakok. De az egész nagy régióban nincs még oly ablak, mint ahonnan a legszebb tájra látni itt, a legszebb tájra látni kint. Ez evidencia. 25 éve tetszik.
2. Ide vehetném az operettszöveg hajlítgatása mellé Örkény egypercesét is a Joliot Curie téri lakáscseréről, melyet ráfizetéssel is ugyanarra a lakásra cserélne tulajdonosa.
3. Szólhatnék még arról, amiről évekkel ezelőtt említést tettem: Nevezetesen, ha a 29-es buszon kaptam valamelyik kettős ülésen egy helyet, már nagyon jól jártam, mert biztosabb volt ülve elkerülni a számtalan kanyar okozta esetleges baleseteket, mint állva. Mégis sokszor megtörtént, hogy amikor leszálltak, olykor többen is egyszerre, felszabadult néhány egyes ülés, ahol kedvem szerint terpeszkedhettem. Választhattam a sofőr mögötti helyet, ahol betámaszthatom a lábamat. Vagy az első ülést, ahol több hely van a kerék sárvédőjére szerelt ülésen, és ahonnan minden közlekedési eseményt látok, mint egy anyósülésről. Vagy az egyetlen oldalülést, amely hátul igen jól körbe van bástyázva hátulról és két oldalról, mint egy kényelmes karosszék lábtartóval. Ámde adódik a feloldhatatlan probléma. Egy s*-gel egyszerre csak egy lovat lehet meglovagolni.
Amikor eldöntöm, hogy az anyósülést választom, ezzel kizártam az oldalülést, a középső ajtóval átellenben lévő ülést, ahonnan egy lépés, és már a lépcsőnél vagyok, ahonnan könnyű a leszállás jelzése. De kizárom vele, hogy a sofőr mögé üljek teljes biztonságban.
4. Mindezekkel újra azt kívánom bizonyítani, ami a szervezés, a logisztika alapja. A lényeg: a lehetőségek közül kiválasztani a jót. Csak egy legjobb megoldás létezhet egy problémára egy időben. A tétel megfordítása: Amennyiben kiválasztom a lehetőségek egyikét, ezzel kizárom annak a lehetőségét, hogy a többieket válasszam. Konkrét esetünkben: nem lakhatom egyszerre a fiatalokkal is és külön is, lakásban is, házban is, hegyvidéken is, vízparton is, földszinten is, liftes ház 10. emeletén is. Kertes házban is, saját lakásban is, keleti és nyugati fekvésűben is. Magyarországon is, külföldön is. A fővárosban is, másutt is, városban is, és tanyán is.
Mérlegelni érdemes, mérlegelni muszáj, de változtatni nem biztos, hogy kell, hisz az idő előrehaladása előbb-utóbb segít a döntés meghozatalában.
5. Tegnap Szentendre-Izbégen jártunk, ahol egy telek régi épületében két család, egy kisebben egy harmadik, egy feljebb épült újban egy negyedik s egy lejjebb épült újban egy ötödik család élt. Ez is egy lehetőség. A hatodik és hetedik család máshol lakik. Talán a velük folytatott beszélgetések volt olaj a tűzre, hogy újabb lehetőségek felkutatása, megszemlélése valósuljon meg, egyelőre csak az interneten.
Én meg lefotóztam ezredszer is az erkélyről kínálkozó kilátást.
Összefoglaló a 2Krón 22-höz. Mivel minden mást kiirtottak a betörő arabok, Achaszja lett az uralkodó Jeruzsálemben egy évig. Jehu elfogja és megöleti Achaszját. Őt anyja Atalja követte a trónon 6 évig. Azzal indított, hogy kiirtatta Júda királyi sarjadékait. Joást azonban kiragadta és az ágyasházba rejtette Achaszja nővére, Jehosaba, arra az időre, ameddig Atalja uralkodott. Közöm. A Krónikák könyve egy-egy fejezetének történései elég témát szolgáltatnának egy-egy királydráma megírásához. Itt lánynak álcázva-öltöztetve él évekig a háremfélében a kislegény, akit időben kiemelnek a legyilkolandó sarjak közül. Ez a rettenetesség még hányszor ismétlődik a történelemben! Indul Káinnal, aki féltékeny, folytatódik Jákobbal, aki Ézsauval kínlódik az elsőszülöttségért folytatott harcban. A szultánságok idején általánossá lesz, ahol a háremek termelik a lehetséges riválisokat. Nem kellene ennek így lennie. Akkor inkább a német közhely: Élni és élni hagyni. Leben und leben lassen.

Sógorom, V. Laci 70. Éppen ma. Bátyja, Miki nem érte meg ezt a kerek évfordulót. Hogy kinek mit tartogat a Gondviselés, az az ő titka. Valamelyik teológusnál olvastam (Boulad?), hogy sose tudhatod, a következő lélegzetedet még módodban áll-e beszívni.
A felmenőkkel kapcsolatban mindenkinek lehet ilyen összehasonlító tapasztalata. Ma még szuszogok, túléltem ezt, túléltem azt, és „ha ez nem is érdem, de teljesítmény”, hogy Nemeshegyi SJ-t idézzem.
Nem érdem, de a hosszú távra tervezett élni akarásnak van jelentősége akkor is, ha valamilyen oknál fogva meghiúsul.
Muszáj két dolgot megidéznem. Az egyik a már általam korábban idézett GELKA-kisfőnök, akivel az ELMŰ telefonon közölte, hogy vonaljavítás miatt kikapcsolják az áramot. Munkaidő lévén a tábornok természetű főnök belekiabált a telefonba: „Nem veszem tudomásul, nem ve...” és minden elsötétült. No, ilyen az, amikor nem tudod, utolsó lélegzetvételedhez érkeztél-e. Tiltakozhatsz ellene, de minek?
A másikat én még nem idéztem, szerzetes főszerkesztőm sokszor, hiszen ő írta:
„...Anyám! Maholnap lányom is lehetnél; 
akkor csak vágyaidban éltem. –  
Ötven sem voltál, amikor elmentél...
...Te mindig így maradsz,
Húgom, kislányom, őrangyal-anyám!                                               
(Szabó Ferenc: Anyám leánykori fényképére)
Erről beszéltem. Hasonlítgatjuk, ki mikor ment el, még élhetett volna. Túléltem, stb. 
Ma ünnepelni indultunk. Út közben érkezett a mobil-hír: Kedves távoli ismerősünk (67) „hazatért”.  
Mi pedig nagyon is megünnepeltük Laci sógort, aki ma hetven. Igaz, hogy életkedve töretlen, munkakedve is, és többek között említette, hogy még 23 éve van hátra. Akkor lesz 93. Reméljük, hogy közösen ünnepeljük, és ráadásképpen elhagyja a 100-at is. Aki megszokta, hogy már régóta él, az miért is hagyná abba?
Egyébként is, amikor azt kívánták Szt. II. János Pálnak, hogy érje meg a 100. életévét, így riposztozott: Miért akarnak határt szabni az Isten kegyelmének? Végül is tényleg miért?
A mai nagyobb családos ünnepről sok fotó készült. Feldolgozásuk tart. Talán majd mutatok belőlük.
Összefoglaló a 2Krón 21-hez. Jorám Júda 5. királya. Uralkodását azzal kezdte, hogy kiirtotta valamennyi fiú konkurensét. 32 évesen kezdte uralkodását, mely 8 évig tartott. Az ő idejében elszakadt Júdától Edom és Libna. Ekkor Illés figyelmezteti, hogy gonoszságai miatt számolhat Isten büntetésével. Csapást mér népére, s a király halálos bélbetegségben fog meghalni. A kusiták, arabok és filiszteusok kirabolták őt, feleségeit, gyerekeit magukkal vitték, ő maga pedig két év elteltével a korábban megjósolt halállal halt meg. „Amikor meghalt, senki sem sajnálta.” Közöm. A hatalom felülről származik. Nagyon fontos, hogy az uralkodó lelkiismeretesen és bölcsen tartsa kezében a gyeplőt. Jézus is értésére adja Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna felettem, ha felülről nem kaptad volna.” Aki hatalommal rendelkezik, ugyanúgy felelős azért, hogy mit kezd hatalmával, mint az, aki pl. egy autóval, egy fűnyíróval, feles élelmiszerrel, akármi egyébbel rendelkezik. Mindig mondom enyéimnek: Nem az az érdekes, hogy mennyije van egy embernek, hanem az, hogy mit kezd vele. Azért felel, amije van. A többi Isten dolga. Idézhetek még egy közmondást. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. 

1. Áldozás előtt egy órával már semmit nem illik enni (kivéve gyógyszert, ha szükséges). Ez az időpont jószerével kiszámítható. Nálunk kb. 8.25-kor kerül sor a szentség vételére. Ám ma elmaradt a prédikáció, mert ún. lelki napot tart a plébánia. Ott úgyis sok okosságot fogunk hallani – mondta a plébános, ma elhagyom a prédikációt. Így viszont feltehetőleg percekkel közelebb jött az áldozás ideje.
Megoldás: Nem volt nálam óra. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el közben.
2. Mivel elmaradt a prédikáció, szinte azonnal kiesett a fejemből az a perikópa, amelynek a kifejtése talán visszahozta volna a felolvasott szakaszt.
Megoldás: Az áldozás után felolvasott rövid gondolat a perikópa egyik mondata volt. „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Ez aztán visszahozta a szakasz előzményeit.
3. Már odafelé menet világossá vált, hogy ma van a lelki nap. Bennem, bennünk ott reszketett a gondolat: Ottmaradjunk-e vagy sem. A kérdés egész mise alatt a levegőben maradt. Mise után sem jutottunk dűlőre. A maradás mellett szólt volna, hogy egy lépést se kell tennünk ahhoz, hogy egy beszédsorozat részesei legyünk, különben is rég voltunk már ilyenen. Ám nem nagyon készültünk arra, hogy egész nap egy teremben üldögéljünk.
Megoldás: Mondom feleségnek, döntsük el sorshúzás útján. Ha a kezemben tartott 20 ft-os fej, akkor maradunk, ha írás, akkor hazamegyünk. Írás lett.     
4. Többedszer találkozom azzal, hogy  Máriát édesanyánknak titulálják. Ám az édesanya szó a magyarban kifejezetten az, aki a világra hozott.
Megoldás: Mária nem szülőanyánk, de ettől még anyább lehet saját anyánknál.
Persze nem egyedülálló malőr ez. Az üdvözlégy második fele latinul így indul: Sancta Maria, Mater Dei... a magyar fordító átkölti: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja...  a fordítás amennyiben nem ferdítés: Szent Mária, Isten(nek) anyja...
***
Balázs Géza nyelvész visszatért expedíciójáról, olvastam legújabb blogbejegyzését.
***
Deske írja: Megkerestek a HÍR-TV-től, hogy hármasban és hosszan elbeszélgetnénk a politika és művészet kapcsolatáról, a polgári Magyarországról és most megveendő Munkácsy-kép vásárlás körüli hercehurcáról. Na, ezt nem. A jelentéktelen, ámbár nagyméretű Munkácsy-mű helyett vehetnének inkább egy icipici Paált. Ennyi és nem több a véleményem. Polgárság?! Gumicsonttal nem foglalkozom. Politika? Annál jobb a marcipános-szelet.
Összefoglaló a 2Krón 19 és 20-hoz. 19. (utólagos betoldás) Jehosafát uralkodásának részeként megpróbálja érvényesíteni a törvényt a nép körében. Bírákat rendelt a megerősített városokba. Vallási ügyekben Amarjahu főpap jár el, a királyhoz tartozó ügyekben pedig tisztviselők, leviták. Közöm. becsületes munkát diktál, s ez segíti a közjót. Ma is így kellene kormányozni.   
Összefoglaló a 2Krón 20-hoz. Egy igen különös háború. Jehosafát királynak jelentik, hogy nagy csapat edomita és ammonita készül őt megtámadni. Jehosafát bizalommal fordul az Úrhoz segítségért. A válasz nem késik: Az Úr Lelke leszállt egy levitára, Jahazielre, aki a király értésére adja: elég, ha felvonul a támadók ellen, s tétlenül nézi, amint azok egymásnak esnek. Hogy pontosan mi történt, nem tudni, de hogy kiirtották egymást Júda ellenségei, és a maradék sereg Szeir lakosságát készítette ki, az biztos. Jehosafát emberei hatalmas zsákmányt szedtek össze az általuk érintetlen csatatéren. Jehosafát 35 éves, amikor uralkodni kezd, és 25 éven át királykodik. Királysága végén összeszövetkezik Achaszjával, Izrael királyával, és hajókat akar küldeni Tarsis ellen. Az Úr szemében ez gonosz, s a hajókat összetöri, mielőtt Tarsisba értek volna. Közöm. Elképzelem, hogy megismétlődhetne ez a nagy csata a világ békétlen felei között. Talán arra sem volna szükség, hogy a csatatéren maradt állatokat, értékeket összeszedjük. A szelídeké lenne a föld. Jehosafát imájának hihetetlen ereje volt, vagy ha úgy tetszik, meghallgatásra talált. Eléggé meglepő ehhez képest, hogy belekeveredik egy kétes értékű szövetségbe, amely az Úrnak ellenszenves. Jehosafátnak ezt tudnia kellett volna. (Meg nekünk is, amikor saját kis életkénkben belekeveredünk olyasfajta kalandokba, amikről bizton tudjuk, hogy gonosznak számít az Úr szemében. Vö. lelkiismeret.)

Életem egyik leghosszabb regényével végeztem tegnap (a Nyomorultak hosszabb volt), a Musza Dag negyven napjával. Én bevégeztem a regényt, a törökök kivégezték a főhőst. Valahogyan nem lehetett másképp.
Adva egy törökök által kiképzett s háborúban megpróbált örmény tiszt, Gabriel Bagradjan. Megjárta Franciaországot, feleségül vette Juliette-et. Amikor tudomására jut, hogy az örmények módszeres kiirtása folyik, összeszedi bátorságát, s kiszámítja, hogy megfelelő taktikával a Musza Dag fennsíkján képesek szembeszállni a megsemmisítésükre törekvőkkel szemben. A sokszálú cselekmény közepe egy szerelmi háromszög (négyszög?). Adva a főhős és párja. Bagradjan a hadműveletek megszervezése folytán hanyagolja feleségét. Gabrielre lecsap egy fiatal lány, egy örmény. Ettől kezdve feszültségessé válik a három szereplő sorsa. Titkolódzások jobbra, balra. A hosszú cselekménysor végén francia hajók megmentik a kb. 4500 örményt, akik három török betörést visszavertek s egy negyedik előtt álltak. A lényeg: a franciák megmentik valamennyiüket, köztük a két nőt is. Bagradjant viszont visszahúzza szíve életműve helyszínére, a várszerűen működő fennsíkra. A törökök rátalálnak és agyonlövik. Bagradjan igazi szerelme az általa konstruált és működőképes művilág, amit nem kíván felcserélni a menekülttábor kényszereire, s a két nővel fenntarthatatlan kapcsolatra. Inkább vállalja a teljes ellehetetlenülést.
***
Mai harcok. Még füstölög a zsarátnok a Charlie H. 12 kivégzett embere miatt támadt „tűz” nyomán. Azóta újabb szörnyűségek sorozata járja körbe a világot. Acélketrecbe zárt szíriai lányok-asszonyok, ugyanerre a sorsra ítélt katonák, s a 21 lefejezett kopt keresztény, akiket a kopt pápa már szentté avatott. Sorsuk innen nézve túl a szörnyű és vandál kegyetlenségen kb. ez: A kopt egyház a rövid szenvedés után elhunyt 21 mártírt saját halottjának tekinti, temetésükről később gondoskodnak. Onnan nézve pedig ilyesvalami: Isten a rövid szenvedést kiállt 21 kopt mártírt saját élőjének tekinti, üdvözülésük azonnal bekövetkezett.
Mit mondott a Mester? „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,11-12)
Ezt a nagy mennybéli jutalmat nevezik üdvözülésnek, üdvösségnek.
Összefoglaló a 2Krón 18-hoz. Jehosafát Acháb lányát feleségül veszi. Acháb ráveszi a királyt, hogy támadják meg együtt az arámokat. 400 talpnyaló próféta hízeleg győzelemmel kecsegtetve Achábot. Ám Jehosafát előhívatja az egy igazat, Michajehu prófétát. Ő a többiek ellen beszél. Azt jósolja, hogy Acháb elvész a csatában. Kijelentéséért tömlöcbe vetik. Acháb álruhát ölt, úgy indul a harcba, ám sorsát nem kerülheti el. Egy nyílvessző halálos sebet üt rajta. Naplementekor meghal. Közöm. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól.” Jogos a figyelemfelhívás. Hamis szájukkal olyasmikkel kecsegtetik a rájuk hallgató hatalmasságokat, amik vesztüket okozzák. Ez ma is így van.
Legfeljebb nem próféta a nevük, hanem szakértő vagy szaktanácsadó.       

Nem tudom, létezik-e automatikus írás, amikor annyi támpontot se kap az ember, mint az érettségivel bajlódó diák, aki tanárjához fordulván szépen kéri, hogy segítsen rajta, mert hisz ő tudja a vizsgatételét, csak elkezdeni nem. A folytatás ismerős lehet. A tanár ugye azt mondja: A...
Ezt már csak folytatni kelle a diáknak. Mivel az anekdota itt véget ér, sose tudjuk meg, hogy a diák általment-é a maturán avagy elbuka.
Rajtam se segít most se tanár, se blogger. S mit is érne, ha azt mondaná (írná), hogy „A”. Kérném, hogy mondjon bé-t is, mert aki á-t mond, az mondjon bé-t is. De mi haszna volna ennek is? Könyörgésre C-ét kérni idétlenség. Viszont nekem eszembe jut volt főnököm, akit ha cserben hagyott névmemóriája, sorolni kezdte az ABC betűit. Számos esetben beugrott neki a kezdőbetű alapján a keresett név. Én ezen szerfelett elcsodálkoztam, mert az én névmemóriám ennél sokkal érdekesebb és kiismerhetetlenebb saját magamnak is. Sorolhatom a betűket napestig. Alig hoz valamit a konyhára, mert hát teszem azt, nem jut eszembe egy szerintem U-betűs név. Hiába a betűsor felidézése, agyam az U környékén fog lecövekelni, és ott keresi a megoldást, Urbanek? Nem. Újvári? Nem. U-u... Hát nem tudom. Ahá, megvan. Novák. A pszichológus erre rávágná: Novij, jelentése új. Innen az u-hoz ragaszkodás. De nem és nem. Nem akarom. Fogalmam sincs, hogy működik saját agyam.
***
Tegnap este a sokoldalúsága és érdekes írói karaktere miatt engem érdeklő egykori kolleginával, Tereza Worowskával készült interjúba botlottam a Pax-tévén. Kerestem és nem találtam archívumot. Zöldi Pál beszélgetett Terezával, aki mondandójának több mint a felét korábban elsütötte: még mielőtt a műsorba belekapcsolódtam volna. Annyi kiderült, hogy két éve vették fel az interjút. Tereza jól ismeri a két nyelvet, és szereti is őket. A magyar nyelv hajlékonyságától el van bűvölve. Az odaóvakodtak vagy valami hasonló szót a lengyel négy szóval ír le. De Weöres nyelve is hihetetlenül lefordíthatatlan. Említette, hogy egy lengyel nyelvész Petőfit megismerve késztetést érzett rá, hogy magyarul megtanuljon és hihetetlen leleményességgel sikerült neki vagy 30 vagány Petőfi-vers lengyelre való átültetése. Tereza Esterházy Péter Harmonia Caelestise után Máraival birkózik. Tervei netovábbja Hamvas Béla gondolatainak, eszmefuttatásainak transzponálása saját anyanyelvére. Amennyire megismertem, Tereza bátor vállalkozó. Drukkolok neki, hogy terve megvalósuljon.
Összefoglaló a 2Krón 17-hez. Aza fia, Jehosafát ül a trónon. Az Úr vele van. Tanítókat küld, akik ismertetik Júda-szerte az Úr törvényeit. Bőven adakozik a népe, de a szomszédok sem merik megtámadni. A filiszteusok hűbéradót hoznak, az arabok 7700 kost, 7700 kecskét. Jehosafátnak nagy készletei halmozódtak fel raktárvárosaiban, s nagy hadserege állt készenlétben egy esetleges támadás kivédésére. Közöm. A bölcs (uralkodó) elismeri, hogy Teremtője kezében van a saját és az általa irányítottak sorsa. Megadja az Istennek, ami az Istené, és az embereknek, ami őket illeti, a lehetőségek szerinti legnagyobb biztonságot.    

Az örmény népirtás elől 5000 fő felköltözik Musza Daghra, amely stratégiailag védhető. Jól-rosszul berendezkednek a végső ellenállásra számítva. Van itt hevenyészett kórház, konyha, elosztó, mészárszék, alkalmi szentély, családok lombsátrai, s főleg jól kiválasztott pontokon lövészárkok.
A mesterségesen és kényszer diktálta civilizáció kialakítása érdekes téma, amely egy csomó megfigyelésre indíthat hozzáértőket. Minicivilizációk számos okból jönnek létre. Kényszer hatására, parancsszóra, önként. Nézzünk néhány példát.
1. Csoportfeladatként egyszer azt kaptuk, hogy az óceán közepén hajótörést szenvedünk. Milyen esélyünk van a szabadulásra, ha a példában tételesen felsorolt eszközök állnak rendelkezésünkre. Általános elképedésre, mi a hajótörés következményeit úgy gondoltuk megoldani, hogy berendezkedünk az óceánon úgy, ahogy lehet. (Persze sehogy se lehet. A megoldás, olaj szétterítése a vízen, s meggyújtása. Csak annyi esélyünk van, hogy egy légi felderítő meglátja a tüzet.)
2. Élet a gulágon. Olaffson Placid OSB a túlélés négy szabályát körvonalazta. - A szenvedést nem szabad dramatizálni. - Keresni kell az élet napi, apró örömeit. - különb vagyok, mint az őrök. Ez mozgósítja az energiákat. - Akinek van hite, annak könnyebb elviselnie a szenvedéseket.
3. Dr. Viktor Frankl túléli a koncentrációs táborok borzalmait, és ebben töretlen hite, tudománya segítségére vannak. „Frankl szerint az egzisztencia döntések során keresztül valósítja meg önmagát, melyet a választás szorongása »a meg nem valósított lehetőségek kísértetei« környékeznek. Ám mégsem ez okoz szorongást, hanem sokkal inkább az, ha az egyén nem manifesztálja önmagát önmaga számára egy-egy érték kitartó megvalósításával. A logosz pedig az az átfogó és egyben egyéni értelem, melyhez a szellemi létező, az egzisztencia »fölnyúl«, »ráérez«, melyet »belát«, melyet az élet kínál fel valamennyi, ilyen szempontból tudatosított szituációban. Frankl Buber és a haszid zsidó filozófia, és nem kevésbé a keresztény tanítás nyomán vallja, hogy a legfőbb érték a szeretet, egy másik egzisztenciához való szerető kapcsolódás, ami még a lágerélet legsötétebb óráiban is megvalósítható.” (idézet a wikipédiából)
4. A Legyek ura c. regény kényszerű gyerektársadalmáról itt nem írok, a gyerekek tapasztalatlansága szörnyűségekhez vezethet (Vö. még a Valahol Európában c. film).
5. Ifjúsági táborok. Skálája a szórakoztató programokon való részvételtől a pionírok túlélési manővereiig terjed.
Egyszer egy táborban azt a feladatot kaptam, hogy készítsek napórát formás nagyobb karókból. Ám ahhoz, hogy a karók a nap állását mutató bot árnyéka alá kerülhessenek, kellett volna sütnie a napnak, gyorsan el kellett volna készülniük a karóknak a megfelelő számozással, nekem felmentést kellett volna kapnom a foglalkozások alól, pl. egész napos kirándulás. Két segítségem volt: a karórám, s egy balta. A jelzett nehézségek miatt a napóra a táborbontás előtti napra készült el. Arra nem emlékszem, hogy mutatta-e az időt vagy borús volt-e az ég. Arra viszont igen, hogy az egészet műbalhéként éltem meg, mert nekem is, másoknak is volt karórájuk. Így a tábori alkalmi napóra szerintem úri huncutság volt.
A komoly és komolytalan kisvilágok témája: élete, működése, működési zavarai, lélektana stb. biztos megérne egy nagydoktori disszertációt, ám ez csak egy poszt. Sebtében abbahagyom.  
Összefoglaló a 2Krón 16-hoz. Az izraeli Bása Júda ellen vonul. Aza felkeresi ajándékokkal Damaszkuszban Benhadadot, aki mellé áll. Bása menekülőre fogja. Aza felépíti Micpát és Gebát.  Hanani, a látó ember felkeresi Azát, s fejére olvassa, hogy nem bízott Istenben, inkább Benhadadhoz fordult. Aza mérgében fogságba veti Hananit. Uralkodása 39. évében Aza lába súlyosan beteg lett. Az Úr helyett az orvosokban bízott. Két év múlva meghal. Testét nagy pompával elégették. Közöm.  Szövetségesem-e az Isten? Kitől remélek javulást, ha betegség ér? Észrevétel: Már az ószövetség idején is létezett a hamvasztás. Kérdés: Reális elképzelés-e, hogy az Isten olykor felülírja az általa hozott természeti törvényeket?

Állíthatom, hogy a jazz, a klasszikus zene, a virtigli népzene, de a beat és annak magyar nyelvű változatai egyaránt bearanyozták ifjúkoromat, az 50-es évektől kezdődően. Ma a youtube-nak köszönhetően néhány mozdulat, és máris felcsendülnek kedvelt dalaim. Csak hogy a zeneélvezetemet és hangulatát zavaró, minduntalan rám mért pofon kontrasztját érzékeltessem, néhány példával élek. KZs énekli: „Reggel szobámba besütött a nap” – a monitoron azonnal megjelenik egy hirdetés: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.” Magyarán, aki egy korabeli slágerre emlékezik, annak – ha férfi – ma már csakugyan problémája lehet a „gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár”. Vajon, ha nők akarják a fenti számot meghallgatni, nekik is a prosztataproblémákra utaló hirdetés jelenik meg? Elég komikus volna. De ez még nem minden. Ha A felkelő nap házát vagy bármelyik korabeli slágert kérem lejátszani, ugyanez a hirdetés ugrik be.
A fene egye meg!
Persze életkorunk előrehaladásával óhatatlanul beleütközünk a vele járó problémákba, de hogy ilyen szemérmetlen és tolakodó módon naponta többször szembesüljünk a nem kívánt hirdetéssel, az kicsit sok.
Nincs üldözési mániám, csak fantáziám. Még megérhetem a következőket:
- A villamos oldalán öles betűkkel: Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.
- Veszem elő a metropolt. A lap alján: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Bekapcsolom a rádiót: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Idősek otthona bejárata fölötti szöveg: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Nike sportruházat, tréningruháin: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
- Maratoni futás befutója fölött transzparens: „Gyakori éjszakai vizelés, gyenge vizeletsugár prosztata-megnagyobbodásra utalhat.”
A csapot ezek után már ki sem merem nyitni. Hátha abból is ez folyik.  
Nos, ha ez bekövetkezne, akkor fogok egy lakatlan szigetre költözni.
Összefoglaló a 2Krón 15-höz. Azarja jövendöl: Lesznek napok, amikor Izrael tanító és törvény nélkül él. De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, meg fogják őt találni. Azokban az időkben nagy félelem száll a világ összes lakóira, ugyanis nemzet nemzet ellen, város város ellen fog harcolni. Aza király megtisztította a bálványoktól Izraelt, s lakói esküt tettek az Istennek bizonyítva őt hűségükről. Aza kincseket szállított a templomnak. Közöm. „Öt török öt görögöt dögönyöz, örökös örömök közt” – olvastuk a SICC-ben. Nemzet nemzet ellen támad – olvassuk az Ószövetségben. És valami hasonlót tapasztalunk manapság is. Gerjesztett és spontán alakuló, előítéletes és gyűlölet keltette egymásnak rontások, menekült hullámok, ellenük hozott védekezések, mind-mind arra utalnak, hogy megbomlott az egyensúly, elfeledkezett Teremtőjéről a világ, és megpróbál saját tehetségének érvényt szerezve intézkedni, másokon uralkodni. Nem kellene már nyomorúságunkat felismerve visszatérni az Úrhoz?   

Dave Clark Five: The Time. Mielőtt elfeledem, hogy már kikopiztam a lelőhelyét, idemásolom, hogy akit érdekel, meghallgathassa egyik kedvencemet, az időről szóló beat-számot, amely inkább jazz, mint beat. https://www.youtube.com/watch?v=T6UmZbN2WQ4
Vannak jobb dallamú, izgalmasabb ritmusú, fülbemászóbb, táncolásra pezsdítőbb zenék, mégis napok óta kísért ez a Dave C.-szám, azóta, hogy rátaláltam.  Miért is? Próbálom megidézni, hogy mit hallunk.
A szám kereteit megadó éles ütéseket. Tehát először a dob kap szerepet néhány taktus erejéig.  Olyan kimért egyenletességgel szól, hogy azt gondolnám, nem is dob, hanem metronóm. Azt mondja el, hogy a kronosz egyforma kérlelhetetlenséggel, egyhangúsággal, megállíthatatlanul folyik és jelöli ki a történések egymásutánjának az idővetületét. S a zene befejeztével újra csak a feszes ritmus hallatszik rövid ideig. Se nem siet, se nem késik, de halálos biztonsággal halad a múltból a megfoghatatlan jelenen át a jövőbe, hogy abból is múltat csináljon. (Hiszen emlékezünk visszafelé.) Erre az egyenletes ütemű és erősségű ütésekre épül egy szaxofonjáték, amely hol siet, hol lezseren fújja a magáét, olyan mint az életünk. Hol nekilódul, hol ellankad. Tehát a szaxi körbefolyja, körbetáncikálja az élet idővázát, és elmondja, hogy vannak fellángolásaink s vannak mélabús ügyeink. Ehhez társul még az előzőeket fűszerező billentyűs a maga cifráival, s arról szól, hogy az élet társas, az élet teli van rögtönzésekkel, párbeszéddel, hangulati gazdagsággal, stb. Amennyire érzékelem, még egy acélseprő is keverget a dobon. Ez a jazz-ben, swingben megszokott. Itt egy kicsit mintha az élet háttérzajait hozná állandó sistergésével.
Ismerem az Aranynak tulajdonított marginális megjegyzést: Gondolta a fene. Most mégis hasznosnak véltem kiírni azt, hogy miféle emóciókat, miféle húrokat pendített meg a fenti című szám bennem. Gondoltam én, s nem a fene.
De ha már. Mindenki tudja, hogy kötődésem a zenéhez, több mint félévszázados. Sokat hegedültem, kísérleteztem zongorázással gitározással, s mindenekelőtt a mások által többnyire utált szolfézst szerettem. Ez tárta fel előttem a hangok, ritmusok rendszerét, a tiszta ének összhangzásának a szépségeit, a karéneklés alapjait. Nem sorlom tovább. Fejlesztett és kész. A következőkben hasonló pozitív élményhez juttatja hallgatóit Bobby McFerrin sajátos szolfézsórájával. http://www.ted.com/talks/bobby_mcferrin_hacks_your_brain_with_music Hallgassátok, és szeressétek meg a zenét. Ez a találékony muzsikus „néhány lépést tesz” annak érdekében, hogy hallgatóságát közelebb vigye a zeneértéshez. Rövid, szellemes és kellemes hangzásokat produkál.
Összefoglaló a 2Krón 14-hez. Abija fia, Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr szemében. Magyarán a mózesi törvények szerint alakította az életet Júdában. Nagy serege is volt, 300 000 dárdása, 280 000 íjásza. Ám a kusita Zerachnak 1000x1000 katonája volt. Ez 1 millió, ugye. Mivel ellenük vonult, Aza az Úr segítségét kérte. Ezután – idézem – „az Úr megverte a kusitákat. Megfutamodtak, és senki se maradt életben közülük. Aza serege kifosztotta az összes várost, rengeteg juhot és tevét zsákmányoltak.” Közöm. A számok hitelességéről nem kezeskedem. Úgy mérhették fel őket, mint a tüntetés résztvevőit napjainkban. Innen nézve milliós volt az ellenség, onnan nézve jó, ha 100 000 főből állt a csapat. Csak a példa kedvéért: Helyi becslések szerint kb. 5000 ember halt meg Ukrajnában manapság a csatározások során. Német becslések szerint ennek kb. a tízszerese a reális szám. Én persze azt szeretném, ha egy se halna meg. Minek megölni valakit, akit szülei felneveltek, vagy minek szülni és minek felnevelni gyerekeket? Hogy ágyútöltelékké tegyék őket? Eszünkre jöhetnénk már, a hadiiparnak pedig ideje lenne profilt váltani, mert tevékenysége hatalmas károkat okoz Isten szép világában.                  

Úgy látszik, a világban Arturo Ui időről időre újratermelődik, a félvilágot sőt az egészet fenyegeti, hogy aki ellenszegül neki, azt likvidálja. Az Arturo Uik nem tudják, hogy ámokfutásuk, mint eddig is mindig, csúfos véget ér. A világ egybeterelése sem ideológiailag, sem kulturálisan, sem követendő hagyományokat illetően, sem pedig terror által nem sikerült. Ezután sem fog.  Korunk minden emberi normalitást nélkülöző rémtetteit látva óhatatlanul az őskeresztény vértanúk sorsa és az ő nyomukban kivirágzó egyház képe rajzolódik ki előttem.
Hogy nem látják ezt sokan? Hogy nem veszik tudomásul, hogy teher alatt nő a pálma? Mint akik az iskolában csak a kivonásról tanultak, az osztódásról nem. 
Anélkül hogy próféta volnék, nem nehéz megjósolnom, hogy minden Arturo Ui mozgalma, bandatevékenysége, véreskezű martalóchadjárata kudarcra van ítélve.
Ha nekem nem, legalább a történelmi tényeknek higgyenek mindazok, akik kétségbe vonnák rövid eszmefuttatásom igazát.
Összefoglaló a 2Krón 13-hoz. Rechabeám után fia, Abija akasztotta össze bajuszát Jeroboámmal. Utóbbi 800 000 harcosával szemben Abijának csak a fele legénység állt rendelkezésére. Jeroboám kétfelől támadt Abijára. Ám a papok megfújták a trombitát, s mind az Úrhoz fohászkodtak, aki megverte Jeroboám seregét. Félmillió harcosa lelte halálát. Abija megerősödött. 14 asszonyt vett feleségül, és 22 fiút, meg 16 lányt nemzett. Közöm. Írva van: „Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.” (20. zsoltár 8-as vers) Jeroboám csatája példázza a zsoltáros igazságát.      

Enyhe stroke a nagyobb családban, kétfelől megerősítve. Írásos részletekre még várok. Annyi látszik, hogy időben elkapták. Vizsgálatok, felügyelet stb. Remélem, én is időben elkaptam a magam meghűlését, mert a szedett sokféle gyógyszer mellett nem szívesen folyamodom egy újabb droghoz. Fújkálom magam Tantum verde-vel, szopogatom a negrót, iszogatom a feleség gyömbéres, fahéjas, citromos, mézes teáját, s próbálok visszafogottan élni. Majd csak győzöm. Szerencsénkre a fiatalabb generációnak a hétvégére külön programja van, így nem kell tartani a bacik bárkire való átragasztásától.
Tegnap a kipufogószervizből hazafelé jöttömben összetalálkoztam egy korombeli emberrel, aki elmondta, hogy nem is tette fel a téli gumikat kocsijára. Minek? Hát én feltettem, mert jobb, ha használat miatt kopnak el, mintha maguktól repedeznének használhatatlanra. Az illető dicsérte a szép sétálóidőt. Csakugyan az volt. S az van ma is. K és R a Kiscelli Múzeumba invitáltak volna, de a fentiekre tekintettel jobbnak láttam, ha kihagyjuk ma a nyüzsgést. M és E népes csapattal a Vajdahunyad-várat keresi fel meg a Közlekedési Múzeumot. Szép idejük lesz (van).  
Nem tehetek róla, nekem fura, és nehezen fogadom el, hogy egy volt templomot mindenféle másra használjanak, mint eredeti funkciója.
A kiscelliről jut eszembe: II. József, a kalapos király szétzavarta a fogolykiváltó rendet, amelynek a tagjai Kiscellen is földművelést folytattak. Talán szőlészkedtek. Mindenesetre tevékenységük hasznát a foglyok felszabadítására fordították. Sokakat váltottak ki gályarabságból. Amikor pénzért nem ment, maguk ültek a gályapadra, hogy szabadulhasson a fogoly. Az ő kolostoruk lett múzeum, de amennyire tudom, a templomhajó is kiállítási helyiség. Rá kellene költeni a szükséges pénzt, hogy visszanyerje a felszentelt épület régi fényét és funkcióját. Mivel sétautak környezik a templomot, kirándulók bizonyára szép számmal felkeresnék a monumentális méretű szentélyt. Talán. Egyszer.
***
Deskénél olvasom:
- ...Kaméleon vagyok, jó lenne saját stílus mégis. A.
- Ehhez tudok hozzászólni. Anyácskámhoz mentem úgy 16 évesen: hogy a Pálfalvi Fradi drukker, a Molnár tök jó matekban, mindenki valamilyen. Én mit csináljak?
- Semmit, akkor leszel te... Megértettem. d.
Összefoglaló a 2Krón 12-höz. „Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt Izrael.” Erre az Úr ráküldte az egyiptomi Sisákot 1200 harci szekérrel, 60 000 lovassal. El is jutott Jeruzsálem falai alá. A zsidó vezetés elismerte, hogy „igazságos az Úr”. Megalázkodásuk eredménye: Nem történt népirtás, bár Sisák elvette a templom és a kincstár, a fegyvertár aranyait, kincseit. Rechabeám 17 évig uralkodott. Mivel 41 évesen kezdte, 58 évesen hunyt el. Közöm. Igen figyelemreméltó az első mondat. Hogy is van ez ma? Az ember méltósága áll-e a világ középpontjában vagy a pénz (Ferenc pápa felvetése)? A „megveszlek kilóra” fennhéjázása, az EU elhatárolódása a keresztény értékektől? Ideje volna megalázkodni. Nem azért, mert erre szüksége van az Istennek, hanem az embernek van rá szüksége, hogy elismerje a nála hasonlíthatatlanul nagyobb erőt, a Teremtőt. Könnyű belátni, hogy ha az ember maga akarja kitalálni életviteli szabályait, abból ugyanolyan káosz lesz, mint amikor a kisgyerek próbálja meg pattogtatni szüleit. A gyereknek nincsenek tapasztalatai ahhoz, hogy érett döntéseket hozzon, az embernek se ahhoz, hogy helyesen lássa helyét abban a világban, amelyet nem ő hozott létre.