Mickey webnaplója

Egyszer bekéredzkedett a szerkesztőségünkbe egy egyetemista lány, aki a nevelésből írta diplomamunkáját, és arra a kérdésre várt választ sokunktól, hogy mi a nevelés lényege? Tőlem azt a választ kapta, hogy a nevelés nem túl komplikált valami, igen hasonlít K. Lorenz etológus tapasztalatához, aki kiskacsákkal folyatatott kísérletei nyomán leírta a „követési effektus” mibenlétét.
Ez arról szól, hogy a tojásból kikelő kacsa ösztöneitől hajtva az előtte először megmozduló valamit követi. Lehet mondani, hogy az embernél nem ilyen merev a képlet, mert számos tanulható viselkedési metódus hat a gyerekekre.
Persze.
Hat.
Mégis meghatározó a szülői példa. Annak következetessége, és a személyiségi jegyekből következő személyessége. Mondok egy megtörtént esetet. E. barátom mesélte: Nővére, V., füzetet vezetett arról, hogy anyja milyen nevelési hibákat követett el. Szándéka szerint ezeket ő saját gyakorlatában tudatosan el akarta kerülni. Nos V. füzete E. kezébe került. Jót mosolygott rajta, hogy a V. által kipellengérezett hibákat pontról pontra megismétli saját gyereke nevelése során.  Miért? Egyszerű az oka. Az ember 90%-ban ösztönlény. Döntéshelyzetben automatikusan a tapasztalt példát fogja követni.
Egy másik gondolat. Fiam meséli: Valamikor ifjabb korában egy alkalommal bekukkantottam hozzá a szobájába, és láttam, hogy édes semmittevéssel tölti idejét. Azt mondtam neki: Neked úgy kell összegyűjtened mostanság az ismereteket, hogy ezekre támaszkodva munkát találj, mert felnőve családot kell eltartanod a most összeszedett tudás segítségével. Ez a mondat úgy elült benne, hogy attól kezdve úgy dolgozott, mint aki felel későbbi családja eltartásáért.
Mint elmesélte, ezt a mondatot ő is elmondta az általa vezetett klub egyik tagjának, aki könnyedre fogta egyetemi tanulmányait. Telt-múlt az idő, majd a fickó megköszönte fiamnak a figyelmeztető mondatát, mert rájött, hogy csakugyan az övé a jövő családjáról való gondoskodás terhe. Ez megváltoztatta életvezetési stílusát, és ettől kezdve komolyan nekilátott a tanulásnak.

Többször leírtam, hogy tovatűnő életünkben az idők folyásával fordított arányban akadnak olyasvalamik, amiket korábban még nem éltünk meg. Egyre ritkábban érnek új, sose volt élmények. Ilyen volt kb. 20 éve, hogy kaptam egy mangót, melynek aromáját korábban nem ízleltem. És ilyen ért ma reggel is, merthogy saját beszédemet olvastam fel a templomunkban. Szabadságolás miatt került rá sor, és én, aki rutinnal álltam az ambó (felolvasó állvány) mögé, hiszen már oly sokszor olvastam a napi olvasmányt, most saját fogalmazású rövid homíliát tartottam, magyarul: prédikáltam. Várható volt, hogy a hívek létszáma ilyenkor megcsappan, mert egy igeliturgia nem azonos minőségű a misével, mindenesetre azért látványos fogyást nem tapasztaltam, annak ellenére, hogy nyári szünet van. Az elemzett szakasz: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!”
Csak az utolsó, rövidre fogott történetet idézem meg, mely elég ütős a maga módján. 
„Megtörtént eset: Egy család elakadt kocsijával Bécs mellett. Többszörös telefonváltás után egy Bécsben lakó fiatal házaspár segítette ki őket a bajból. Előbb Bécsbe vontatta használhatatlan autójukat, majd a bajba jutott családot fuvarozta át a határon túlra, magyar rokonaikhoz. Mikor a szerencsétlenül jártak fizetni kívántak a kapott szolgálatokért, ezzel a szöveggel hárította el magától segítségükre siető barát a felkínált összeget: Semmivel nem tartoztok. De ha találkoztok életetek során hasonló rászorulókkal, ti is segítsétek ki majd őket bajukból. 
Azt hiszem, ez az evangéliumi életszemlélet, ez a hitünkből fakadó megoldás.”   
Nektek hozzáteszem: Éva és Francois hozták három gyereküket nyaralni, amikor egy ellenőrzőlámpa hibája miatt „beállt” a motor. Itthonról hívta a Bécsben élő baráti házaspárt lányunk, Kati. Ők azonnal megkeresték a sztrádáról félreálló kocsit, bevontatták a bécsi biztosítóhoz, megvendégelték őket, az éjszakát náluk töltötték, majd reggel áthozták harmadik lányunk apósához-anyósához őket Lébénybe. A többit tudjátok.
Amit még nem tudtok, azt is ideírom: Elvi szülinapját, Levi névnapját ünnepli. Tudtátok követni? 
Isten éltesse és áldja meg őket!

Egy s más az orosz–görög EB-meccsről
Ritka érdekes élményben részesített ez az EB-találkozó. Láttam korábban az oroszokat, ahogyan a cseheknél klasszissal jobban játszanak (4:1). Láttam a két csapatot bevonulni.
A görögök közül hárman ortodox módra keresztet vetettek. Az oroszok közül egyet láttam hasonló módon cselekedni, a cserejátékos Pavljucsenkót. Nem hangsúlyoznám az ortodoxiát, de kénytelen vagyok vele, mert a magyar közvetítő (Knézy J.) többször emlegette, hogy a görögök a görög istenekhez fohászkodnak. Szó nem lehet róla, hiszen az ortodoxok egyistenhívők, csak úgy, mint a többi monoteista vallás tagjai. Mindenesetre a csapatok bevonulásakor a görögök közül „kifejezetten” hárman kértek égi segítséget, az általam megfigyelt oroszok közül, mint említettem, csak az egyébként szimpatikus Pavljucsenko.
Ám további részletek is érdekessé tették a találkozót. A hellén szurkolók ógörög jelmezekben, aranyszínű harci sisakokba öltözve csinálták az arénát. Kürttel, dobbal, énekszóval támogatták csapatukat, szemben az oroszokkal, akik olykor füttyszóval kritizálták sajátjaikat, különben csaknem néma csendben figyelték kivéreztetésüket.
Ami a két csapatban közös: az elszántság, a fáradhatatlan küzdelem és – a két csapatkapitány önmarcangolásig menő aggodalma.
Az arénában pedig megismétlődött a thermopülai ütközet. A görögök nem remélhették a győzelmet, de meg nem adták magukat. Csakhogy itt nem Xerxész hadai ellen vívták egyenlőtlennek látszó csatájukat, hanem az oroszok ellen. A görög „hopliták” hosszú dárdái ellen nem találtak ellenszert a rövid dárdákkal és kardokkal támadó oroszok. Hogy stílszerű legyek, a görög csapatkapitány „dárdája” az első félidő végén az orosz hálóba fúródott. Ez a találat végzetesnek bizonyult az elkeseredetten támadó oroszok ellen. A még érdekesebbet a végére hagytam: Thermopülai magyar jelentése forró kapu.  A Th.-i szoros helyenként csak 14 m széles. A görögök phalanx-hadállásban védekeztek. Beálltak a thermopülainál szélesebb „szoros”-ba, és nem engedték az orosz áttörést. Mivel áruló nem akadt közöttük, ezúttal győztesként hagyták el a csatateret.
A forrókapu is stimmel. Az oroszok több mint hússzor vették célba a kaput, a görögök összesen négy ízben. Az oroszok körbelövöldözték a görög kaput, s olykor csakugyan úgy látszott, mintha a görögök védangyala rakott volna gellert az orosz belövésekbe, mely csakugyan forró kapunak tűnt.

Nem tudom, miért szökkent a múltból fülembe Gara György: Ha volna valaki c. száma, annál is inkább, mert van valaki, több mint 40 éve. Mégis tetszik, mint ahogyan már akkor is tetszett, amikor még nem volt valaki. Talán éppen azért, meg mert a szövege olyannyira emberi. Akit érdekel, hallgassa meg itt.
https://www.youtube.com/watch?v=GnpviZipVB8&feature=player_embedded#!
Tegnapelőtt egy közeli kilakoltatás kapcsán eszembe jutottak Tiborc panaszai, és keserűségei. Kiírtam magamból, és mostanáig haboztam, hogy közzé tegyem-e. Némi keserű humor kíséretében meg merem tenni. Azért ne szontyolodjatok el.
Van remény. Mindig van remény!
A némi humort Karinthytól veszem, akinek Füst Milán paródiáját alkalmazom mottóul, hogy oldjam a kínos jelent:
Jaj, Uram, engem bántanak. / Nekem hideg nyállal kenik homlokom is. / És bizonyos tekintetben mindig rugnak hátulról. / Jaj, roppant hideg hagymákat eszek. / És nekem kezeim ragadnak. / Jaj, tele van a föld belülről kukacokkal. / És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké. / Jaj istenem, szerkesztő ur, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal. / És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva. / Jaj, keserü így az élet, azér’ mondom, szerkesztő ur kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, bizony, s a sulyos angyal letorpad. / S fáklyáját lefelé forditja. /
Most jöhet a
Misery
Búza u. 12. Itt van egy HÉV-megállóra. Kilakoltatás. Rendőri segédlettel a hírek szerint. A hitelfelvevők 10 mós adósságából 30 mó lett. Egy eset a sokból. Azért rendít meg az eset, mert tegnap fejeztem be egy hiteles naplót, mely a brazil mélyszegénységről szól. Ott, Sao Paulo „barakkváros”-nak nevezett favellái egyikében írja a 60 évvel ezelőtti napi történéseket, a guberálók mindennapjait egy asszony, Karolina Maria de Jesus. Guberálók ezrei próbálkoznak megszerezni a napi betevőt náluk is, mostanság nálunk is. A különbség annyi, hogy nem alakultak ki összefüggő bádogvárosok. Mindenki egyénileg próbálja túlélni a napokat. (Óhatatlanul bevillan: a közösségi érzés, az individualizmus húzódik-e meg a ránk olyan jellemző szólózásokban?)
A mélyszegénység alsó bugyrairól ír a nő. Ahol megszokott a patkányok jelenléte, ahol a szúnyogot a bodega faláról fidibusszal pörkölik le, ha nem tudnak aludni (egyébként sem, mert vagy az éhség tartja ébren őket vagy a bolhák hada), és ahol hajnalok hajnalán sorok állnak a bádogváros egyetlen csapjánál, hogy a napra elégséges vízhez hozzájussanak. A guberálók világszerte papírt, üvegpalackot, vasat, kócot gyűjtenek, és az élelmiszergyártók környékén, a hulladéklerakóknál próbálkoznak még ehető ételeket felkutatni. Könyve azért kincs, mert szenvtelenül, egy szociográfus igényével leírja, kik hogyan élnek, hogyan viselkednek, milyen az erkölcsi tartásuk, stb.
S hogy el ne bízza magát az emberiség, Áder köztársasági elnök egy összpárti értekezleten ma azt vetíti előre, hogy 2025-ben 2 md ember fogja nélkülözni az egészséges édesvizet! Erre már az orosz is azt kérdezné: Kakíje perszpektyívi?
Nálunk még van mit lopni. Pl. kocsikat. A kerület külső fertályán térfigyelő kamerákat szereltek fel. Azóta a környékünkön megszaporodtak a kocsi-„elkötések”. Két-három napja vertek be egy kocsiablakot a házunk előtt. A tulaj felébredt, s mire kiért, már benn ültek a tolvajok, csakhogy nem tudták elindítani a verdát, mert nem találták a rejtett árammegszakító gombot. Persze ő maguk kereket oldottak az éjszaka leple alatt. Többnyire nem így végződnek ezek a kocsifeltörések. 
A minap találtam egy fotót, mely brazil favellák és kőépületek határvonalán készült. Balra a bádogkunyhók, jobbra a rafinált vonalvezetésű virágos teraszok és a lakások láthatók. Ha megtalálom, utalok a lelőhelyére, hogy csakugyan képben legyen mindenki. (Nem találtam rá többé.) És mégis. Köszönöm Papp Bertának, aki átengedte felhasználásra posztomhoz. Szerintem szenzációs, ahogy a kontrasztot megragadja a fotós.

Vannak, akik hamar eldobják fejük ékességét, mert „komolyan veszik”: az ész nem tűr hajat. Nem tartozom közéjük. Az én eszem megtűrte a hajat. Vagy nem volt elég eszem, mert ha lett volna, nem tűrte volna a hajat, vagy kivételként erősítettem a szabályt: Volt eszem, mely a bölcs mondás ellenére megtűrte a hajat.
Ám változott a koncepció. Miközben hanyatlásnak indultam sok szempontból, hadd ne részletezzem itt, valamiben férfiasodtam. Hajmosás közben s főleg az utána következő fésülködésnél tapasztalom, hogy ritkul a hajam. Sokkal több hullik ki, mint amennyi növekedésnek indul. Ráfoghatnám valamelyik gyógyszerem mellékhatására, ámde valószínűtlen. Vénségemre okosodom. Kezdi ledobni az eszem a hajamat. Lassan hatvanhat leszek. És kezd benőni a fejem lágya, kezd kikopni a hajzatom. Csak azért említem, hogy aki személyesen ismer, kezdjen megbarátkozni a gondolattal, hogy előbb-utóbb tonzúrám lesz. Majd’ beleőszülök!

***
Délután esküvőre vagyunk hivatalosak. Mióta tíz Bibliát kaptam a Könyv korrektúrázásáért, valahány templomi esküvőre meghívnak, mindenki egy Bibliát kap tőlünk nászajándékba. Hol van már az első tíz. Mégis: megszoktuk, alapkönyv, vezérlő kalauz egy életre. Kinyilatkoztatás.
Egy alkalommal az ifjú pár visszaüzent. Köszönik a Bibliát, de kérnének ajánlást is hozzá.
Ezt írtam nekik:
Az írás a legnémább beszéd, olykor mégis a leghangosabb.
Ez az Írás még ennél is több: az Isten lenyomata – nevezzük kinyilatkoztatásnak.
Ez a lap csak könyvjelző, de ez a Könyv az Élet jelzője, iránymutatója.
Legyen a Ti életeteké is! 
Annyira megtetszett nekik, annyira köszönték, hogy azóta mindenki ugyanezt a szöveget kapja mellé könyvjelzőnek.
A maiak is.

QQ küldte:
Fickó bemegy a kocsmába, pultos kérdezi:
- Jó napot! Mit szeretne?
- Egy nagyobb házat, jobb autót, több fizetést.
- Nem úgy értem. Mit kíván?
- Világbékét, magamnak egy szebb feleséget, milliókat.
- Félreértett, mit szeretne inni?
- Miért nem ezzel kezdte? Mi van?
- Semmi különös, itt állok a pult mögött...
Kodály megzenésítette:
- Jó napot, sógor!
- A csónakot fódom.
- Hát az öreg micsinál?
- Kilukadt a feneke.
Az alapvicc:
Pista bácsi kimegy az állomásra, majd így szól a pénztárnál:
- Kérek egy jegyet!
- Hová????
- Ide a markomba!!!
- Jó, jó, de hová utazik????
- Hát haza.
- Rendben van. Mégis megmondaná, hol van az a „haza”?  
- Hát ahol a lakodalmat tartjuk!!!
- A pénztáros már dühös:
- Jó, jó, de hol lesz az a lakodalom???????
Erre a bácsika megvakarja a fejét, majd így szól...
- Hát, ha jó idő lesz, az udvaron, ha rossz, akkó a lakásban!!!
Ezen meg mindennap hajlandó vagyok röhögni:
Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól ... aki akarja.

Valahogy az ajzószerről írtam, és azon gondolkoztam, hogy mi lehet a szó töve (gyöke)? Ajz? Ez a szó önmagában nem létezik az értelmező szótár szerint. Felajz az igen. Feszít húrt, idegrendszert, érdeklődést fe(l)szít. Ha van ajzó szer, van, aki ajz, de még sincs. Valahol elveszhetett, mert az ugye nem létezik, hogy őseink vándorlásuk során találtak egy igekötős igét (fel-ajz) és nem találták meg az alapszót.
Bezzeg a Czuczor-Fogarasi. Az fellebbenti a fátylat erről a talányról. Íme, közkinccsé teszem, hogy feltámadjon ez a szócikk 150 éves Csipkerózsika-álmából
- AJZ = AJAZ, (aj-az); áth. m. ajaz-tam, ~tál, ~ott, v. ajzottam, ajzottál, ajzott, par. ajazz, htn. ~ni v. ajzani. 1) A ló szájába, vagyis ajkai közé zabolát tesz. Paripáját nyergeli, ajazza. 2) A nyilat ajánál fogva az íjra alkalmazza. „A vadász ül hosszu méla lesben, vár felajzott nyilra gyors vadat.“ Vörösm. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési, hogy rovatékába, mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. Hasonló érteménye van az ácsoknál, midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik.
- AJ (1), fn. tt. aj-t v. ~at, tb. ~ak. Általán jelent nyilást, nyiladékot, hasadékot, rovátkot, horonyt, honnan értelmezhetők a) Aj, mint szájnyilás, száj, melyből ajk v. ajak = szájnyilás környéke. b) Aj = bevésés, vágaték, rovaték a deszkán, gerendán, melynél fogva az idegre illesztetik. c) Az elavult ajt ige gyöke, mely szerint ajt = nyilást csinál vagy képez, honnan, ajtó = nyilást csináló, és betevő, mintegy híj vagy száj az épületen, bútoron stb. Mind ezekben rokon hí vagy híj (valaminek hía, híja) fönévvel…
Van még kérdés, óhaj-sóhaj ajz ügyben? Visszhang: Nincs, nem is lehet.
***
Szétszóródom?    
Utoljára beleástam magam a mariológiába, legalábbis jó néhány könyvet átrágtam a témát illetően. Akik olvassák posztjaimat, értesülhettek róla több adagban. Valahogy ezek a művek összeszedettségre indítottak, érteni véltem a világ helyzetét, benne saját helyzetünket, saját magam helyzetét, a nagy egészbe illesztett parány voltom jelentőségét. Azután jött az EB, s különféle érdekességek, melyeket a könyvmegállóból szedtem, cseréltem.
Mintha szétszórnának.
Igen, azt teszik.
Hiszen előtte tudtam, hogy időm nagyon értékes, és arra illik felhasználni, amire teremtve vagyok. Most pedig csapongok a zene, a foci, a mélyszegénységről szóló beszámolók között. Csak reménykedem, hogy nem véletlenek ezek az ihletések sem, és valamire mutatnak, ami utóbb fontos lehet.

A kapitalizmusról egy s más
Kedves ZY!
Kereskedelmi Főiskolát végeztem, és húsz évet töltöttem a kereskedelemben.
Aztán jött a rendszerváltás. Továbbképeztem magamat, marketing
menedzsmentet tanultam.
Mégsem maradtam azon a pályán. Az én tapasztalataim summázva:
A hétköznapi kapitalizmus alapelve, én több pénzt varázsolok ki a te
zsebedből, mint te az enyémből. És ezt versenynek nevezi. Ez kb. a rablókapitalizmus nívója.
Márai persze pesszimista, de a Szegények iskolája c. könyvében azt írja,
hogy az a tőkés, aki nem kívánja megszerezni a világ összes dollárját,
utána rubeljét etc., az rossz tőkés.
A világ állapota azt jelzi, hogy tévút, ahol minden termék ára azt hazudja,
hogy nyertél egy centet, egy dollárt, mert csak 99... Ahol rendszeresen
extraprofitot nyúl le a tőkés, mert fél hogy lemarad, hogy tönkremegy (nem
is alaptalan a félelme). Ez a gesztusa, bár félelemből táplálkozik, lopás,
nem is kevés lopás, a vevők zsebében kotorászás, hiszen köszönő viszonyban
sincs az alkalmazott ár az értékkel, a befektetett munkával. Inkább
ár-anarchiáról, -káoszról beszélhetünk.
Embertelen, amikor erejénél fogva áraival a pályáról kiirtja a
konkurenseit, azután monopolhelyzetet szerezve hozzálát a népség módszeres
kifosztásához. Ez is a verseny része. Ám a nóta vége ugyanaz, mint az
élsporté, mely szintén nincs köszönő viszonyban az egészséggel. Ha te nem
szedsz ajzószereket, sose fogsz világversenyt nyerni. A nóta vége pedig:
halál. Ld. a labdarúgók egy részének a sorsa. Az ajzószer a kapitalisták
között az általad borítéknak nevezett valami, más néven kenőpénz, a
világméretű korrupció.
Említhetem a reklámot is, mely szinte kizárólag hazugságra épül, nevezzük
csúsztatásnak.
Az előzőekkel nem azt kívánom kifejezni, hogy gazdaságra nincs szükség, de
azt igen, hogy erkölcs nélkül pusztulásba viszi a világot. (Nem
szolgálhatsz két úrnak.)
Ezért persze igen fontosnak tartom a tisztán látás terjesztését,
élvezettel hallgattam végig előadásodat, és
szívesen ajánlom helyi erkölcsös életet élni kívánó ismerőseim körében.
Megjegyzések a Stanford egyetem pszichiátriai tanszéke kutatásainak megállapításaihoz:: Egy férfi azzal tehet legtöbbet egészsége megóvásáért, ha házasságban él, míg egy nő hosszú, boldog életének titka abban rejlik, hogy barátnőivel a lehető legrendszeresebben összeül egy kis dumapartira!
Meggondolásra ajánlok néhány momentumot:
Valakinek vezetni kell a páros táncban.
A vezetés felelősség is, mely felőröl.
A jó házasság élethosszabító. Hogyne volna: kölcsönös gondoskodást,
szolgálatot feltételez és hordoz.
Szerintem a férfiak rövidebb életéért az y kromoszómájuk a felelős. Ez teszi agresszívabbá, kezdeményezővé stb. őket, mely bizonyos rizikótöbblettel jár.
Az X kromoszóma harmonikusabb életvezetést tesz lehetővé.
A nők két agyféltekével kommunikálnak. Hogyne volna éltetőjük a permanens beszélgetés. Ehhez egymásban inkább partnerre találhatnak. Annál is inkább, mert magukra maradnak. Kivéve azokat az országokat, ahol az egy gyerek (és az legyen fiú) dominál (Kína, India). Hatalmas csődtömeget fog jelenteni a megmaradt, ámde meglehetősen tehetetlen és elanyátlanodott férfisokadalom.
Kuriozitásként említem: a cölebszben élő férfiak közül is igen sokan magas kort érnek meg. Ezt csak azért említem, mert némiképpen ellentmond a házasság ilyen szerepének.
PS.: Csaknem az összes megjegyzésem statisztikai igazság. Felesleges tehát ellenpéldákkal érvelni, mert a nagy számok törvényével megférnek a kivételek.
Mindent egybevéve: Éljenek a nők (és a férfiak).

Kati lányom megküldte az ideális osztálynévsort. Cenzorként a leganálisabbakat kivettem a listából, így is jócskán akad a többé-kevésbé szellemes variációkból.
osztályfőnök: Nap Pali
hallgatói névsor:
Am Erika, Bac Ilus, Bármi Áron, Bekre Pál, Beviz Elek, Bor Virág, Budipa Piroska, Citad Ella, Csecs Emőke, Csin Csilla, Dia Dóra, Dil Emma, Ebéd Elek, Elektrom Ágnes, Eszte Lenke, Fá Zoltán, Fejet Lenke, Feles Elek, Gá Zóra, Git Áron, Har Mónika, Heu Réka, Hot Elek, Hü Jenő, Hú Zóra, Hugyo Zoltán, Ipsz Ilonka, Ka Pál, Kala Pál, Kandisz Nóra, Kasza Blanka, Kér Ede, Kispál Inka, Koaxk Ábel, Körm Ödön, Kukor Ica, Külö Nóra, Lev Elek, Locsolók Anna, Major Anna, Meg Győző, Metall Ica, Mikorka Kálmán, Minden Áron, Mor Zsolt, Mortad Ella, Ne Pál, Nemer Eszti, Nyomo Réka, Nyúl Kálmán, Pár Zoltán, Para Zita, Patkóm Ágnes, Patta Nóra, Pofá Zoltán, Pop Simon, Rabsz Olga, Raj Zóra, Remek Elek, Ria Dóra, Riz Ottó, Rugka Pál, Szalmon Ella, Szikla Szilárd, Teásk Anna, Trab Antal, Trap Pista, Tüdő R Ákos, Ultra Viola, Vak Cina, Vég Béla, Veg Eta, Ví Zóra, Virra Dóra, Wincs Eszter,
Zsíros B Ödön.
Ez bizony osztályfőnököstül 77 fő, akik mondjuk a »Dohány Zoltán« agráregyetem hallgatói, és akiknek előadást tartanak a Mifán-teremben a Mogyorósm Ilka témában. Nem tudom, ők mit csinálnak. Én Fül Elek.
Kell még valami ehhez a poszthoz?

Ezt tegnap írtam, de a gép megmakacsolta magát, és órák alatt sem vette be. Talán nem volt megelégedve a MEKEKE rövidítéssel. Csúfolódásnak vette. Nem tudom. A hiányosságot most pótolom. És most már azért is: MEKEKE.
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. Jót mosolyogtam, amikor nevük rövidítésével először találkoztam: MEKEKE.
A KönyvMegállóról A KönyvMegálló kis kommunizmus: „Mindenki szükségletei szerint, és mindenki képességei szerint”. Most kicsiben és élőben vizsgázik. Nem merek kimenni a Római térre, hátha már csak néhány könyv van a kaszniban. 
Pedig szeretném, ha megélne. 
De ehhez három dolog kellene: 
Tekintsék sokan szívügyüknek a létét (és hordjanak is általuk többé olvasni nem kívánt könyveket). 
Az éhesek pedig máshogy próbálják a napi betevőhöz szükségeseket előteremteni, mint könyvek antikváriumba cipeléséből. 
A polgárokban tudatosodjon: Nemcsak kapni, adni is kell, különben hamar két vállra kerül a kezdeményezés. 
Tutyi
A tutyi-mutyi papucsférj. A tutyi papucs. 
Míg mi itt mutyiban tutyizunk, a hideglelős tavaszból kánikula lett.
Nos, kedves blogtársak, öntsünk tiszta vizet a tutyiba. Az értelmező szótár azonosnak tekinti a tutyit és a mamuszt. Márpedig a tutyi sváb találmány. 
Anyám említette, hogy Hőgyészen rossz időben, külső munkák után, egyáltalán, amíg ébren voltak, ezek a szorgalmas emberek valamit mindig dolgoztak, fabrikáltak. Például tutyit kötöttek.
Íme a Czuczor-Fogarasi szótár vonatkozó szócikke az 1860-as évekből:
1) Hosszukás, kobakforma, hátraálló kontyos kemény fejkötő, milyet túl a Dunán több
vármegyében viselnek. 2) Szőrből, vagy posztószélből füzött papucs.
Úgy látszik tréfás gúnynév a tutu szóból módosítva, mely csövet, és ehhez némileg hasonló zacskót is jelent, honnan méregtutu máskép: méregzacskó. A tutyi szó is ily zacskóforma föveg, vagy lábtyú.
Hát persze, mondom magamban. A tutyi hátterében a német Tüte, zacskó szó áll.
Így hát, a tutyi: sváb mamusz, kedves kommentelők.
:)
Itt vége a kommentemnek, de most folytatom. 
- a kézre húzható ruhadarab a kesztyű. Joggal tyű, mert hát a kéz és magas rendű magánhangzó. Ennek mintájára évszázadokkal előttünk – helyesen – a neki megfelelő, lábra tervezett ruhadarabot lábtyúnak írja a fenti szótár, merthogy a láb á-ja mély hangrendű. Az illeszkedés szabályát alkalmazva nem is lehet más. Ám ez feledésbe merült és a kesztyű mintájára ma a nyelvi sajátságainknak fittyet hányva a lábtyű terjedt el, mely nem szebb szó, mint a franciából származó sofőr. Ugyanúgy nem illeszkedik.
- Az említett szótár hozzáteszi, hogy a tutyi „szőrből vagy posztószélből füzött papucs”.
Ehhez kétfélét tehetek hozzá. Nekem nemez vagy filc ugrott be, pedig a harmadik is stimmel: A posztó is azt jelenti, mint az első két anyagnév. Másrészt igazolhatom a szótárkészítőket, csakugyan létezett a posztócsíkokból készített tutyi. Kicsi gyerekkoromban – emlékezetem szerint – nekem is volt. Esetleges színben készült, mint a rongyszőnyeg. Kb. egy cm széles csíkokat fűztek össze egymásra merőlegesen, amolyan vászonkészítéshez hasonló módon.
Akkor nem értettem, hogy miért olyan barátságtalan színekből áll: (barna, szürke, fekete). Nem tudtam, hogy a kalapkészítésből visszamaradt filcdarabokat hasznosítják ilyen módon.