Mickey webnaplója

Káin kezdte a sárdobálást, vagy már az első emberpár? Akármilyen furcsa, mindmáig tart. Az ilyenek az olyanok ellen, az olyanok az ilyenek ellen. A bal a jobb ellen, az elülső a hátulsó ellen, az ellenzék az uralkodó ellen – vice versa. A vallásosak a még vallásosabbakkal szemben és viszont.
Igazán azt tenném jól, ha néznék tévéadásokat, ha nem olvasnék FB-bejegyzéseket, legalábbis politikai, ideológiai, társadalmi ellentétekről szólót nem. Nem szégyelli az a sok ember, hogy folyamatosan csúsztat. Hogy fake news-okat terjeszt, hogy ellentéteket gerjeszt, hogy gyűlölködést szít… Nem is folytatom.
Néhány ilyen jellegű bejegyzésre a régi kétsorost idéztem: „Magyar magyart rontja. Kár. / Bár több esze volna már.”
Ami a felbolydult világot illeti, a Mao-féle „kulturális forradalom” értékeken átlépő, törő-zúzó jelenséget érzékelem. A 21. sz. emberétől nem ezt reméltem, de a valóság rácáfolt reményeimre.
Utálom a sárdobálást, a cinizmust, a közönségességet, a lejáratás minden formáját.
Szeretem viszont Szent Pio kijelentését: „Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!”     
Igaza van. Kevesebb információ is elég az élethez.
***
Befejeztem a Bolondok hajója c. regényt, amit Porter 20 évig írt. Nekem túl komplikált a meseszövése több tíz szereplőjével, de amit megmutat, a zavarosban halászás, a „szemtelennek áll a világ”, az eléggé hajaz a világ mai állapotára. A pénzvilág hajtja a profitot, és nem érdekli, hogy ez hány millió ember életébe kerül. Mikor jönnek rá, hogy a pénz az ördög ganaja, ahogy az egyik szent nevezte. Szegény gazdagok!
Mikor jönnek rá, hogy kell lennie egy abszolút tekintélynek, mert különben az erkölcs relativizálódik?
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
Vajon felfogják-e a rendzavarók, hogy átmeneti sikereket elkönyvelhetnek, de végső soron vesztésre állnak?
Belátom, elég sötétre sikerült ez a poszt, de hát szeretném már a pozitív elmozdulást. Naponta kérem érte az Urat.   
***
A fotózást többek között azért kedvelem, mert a fény és a sötétség kettősével operál. Be kell látni, hogy az abszolút sötétség megtöréséhez elég egy égő gyufaszál, vagy egy pislákoló mécses. Szeretem a hajnalokat, mert a fény ígéretét hordozzák, s ez rendre meg is jön.
***
Zene. Beethoven-motetta: Isten dicsősége. Nem szoktam szöveget mellékelni, most mégis megteszem. 
„Kit áldva áldnak a végtelen mennyek,
kit hírrel hirdet Nap és Éj,
Nagy Úr, tenéked csak hódolva zenghet
a kéklő bérc, a tenger mély.
A fény, az árny is, a fény, az árny is csak általad élnek.
Te Úr, te drága égi láng!
Ma hozzád szárnyal a szívbéli ének,
és kér, hogy védj, és gondolj ránk!”

https://www.youtube.com/watch?v=jhRvD2i8uEg

Első általánosba jártam, amikor valamiért házunk házmesterlakásában leledzettem, ahol Tóthéknak elbüszkélkedtem vele, hogy már tudok írni. Azonnal bizonyítékot kértek és kaptak. Tóthné odaszólt férjének: Gábor, ez a gyerek zsinórírással ír. Én úgy tudtam, hogy kötött betűket vések a papírra.
Valamikor mártogatós tollal, 363 típusú tollheggyel róttuk a betűket, mert a százas toll kapart. Az én írásom utóbb is leginkább macskakaparásnak számított, magam se voltam vele megelégedve soha. (Bár Amerikába szakadt öcsém annak idején, mint mondta, örült egy-egy tőlem kapott levélnek, mert hosszasan elszórakozott az általam írtak megfejtésével.) Annak tulajdonítottam ronda írásomat, hogy balkezességem ellenére a „szép kezemmel” voltam köteles dolgozni.
Mindenesetre láttam, hogy mások milyen szépen írnak. Igen különböztek ezek az írásképek az enyémtől. Máig elgyönyörködöm mások harmonikus írásképét nézegetve.
Ha visszamegyünk az időben, azonnal feltűnik, hogy eleink, ha lehet, még szebben, még kalligrafikusabban, még cirkalmasabban írtak. Apám, anyám levelei bőven hitelesítik állításomat. Most mégse az ő leveleikből fotóztam ki egy-egy tetszőleges sort, hanem régi (1936) Bibliába írt sorokat, meg egy 1956-ban keletkezett könyvbeírást (Erdő mező madarai). Mellé tettem egy képes levelezőlap mai írásmódját, és egy német könyvbejegyzést annak illusztrálására, hogy az egyes nációk, noha latin betűkkel írnak, mégis el-eltér írásképük egymástól.
Hogy meddig lesz ez így, nem tudom. Lassan zavarba jövök, ha alá kell írnom valamit, annyira ritkán írok kézírással, hogy azt se tudom, hogy kellene aláírnom a saját nevemet. Persze mindig ugyanúgy, de ez sehogy se megy már.
A problémával nem vagyok egyedül. Még talán kéziratnak nevezik a készülő könyvek beadott példányát, de ez többnyire nem igaz. Gépiratok ezek, még akkor is, ha vannak üdítő kivételek. Pl. Joseph Ratzinger, alias XVI. Benedek pápa könyveit kézzel, gyorsírással írja mind a mai napig.
Mégis ellépett a korunk a kézírástól. Az USA egyes iskoláiban számítógépen dolgoznak a gyerekek. Nem tanulják a kézírást. Pedig áramszünet bármikor meghiúsíthatja, hogy közöljék gondolataikat a PC-n keresztül. Arról nem is beszélve, hogy agyműködésünkre is pozitívan hat a kézírás.
Leginkább a távol-keleti írásjeleket papírra tevő emberekről állítják a hozzáértők, hogy meghatározó módon hat agyi tevékenységükre a bonyolult írásmód.
Elhiszem. 
***
Zene. A komponálás hangjegyírás. J. S. Bach-zene illenék ide, mert jó néhány kézirata a piacon kötött ki, ahol zacskóként szolgált. Bár Haydn se járt jobban, akinek a felesége hajcsavarónak használta a férje teleírt kottapapírjait. Ki tudja, hány darabbal lettünk szegényebbek? Strawinskyről nem is beszélve, aki Rácz Aladár cifrázatait szerette volna kézelőjére írni, de nem győzte. Most St. darabját adja elő Rácz A.
https://www.youtube.com/watch?v=6_cLNDYRZY4   
 
             

Már többször foglalkoztatott az a megoldhatatlan kérdés, hogy az első pünkösdkor Péter apostol beszédét ki-ki hogyan hallhatta a saját nyelvén. Mivel megoldhatatlan a kérdés, észszerű magyarázat sincs rá. Először is Péter – vélhetően nem tudott mindenféle nyelveken. Másodszor: nem volt szinkrontolmács, se egy, se több. Harmadszor, ha egyszerre több nyelven hangzott volna el a beszéd, a hangzavarból semmi sem lett volna kivehető. Következésképpen annyi megállapítható, hogy racionális magyarázat nincs. De hát Istennek semmi nem lehetetlen.
Hogy mégis valami sejtésünk legyen a dologról, kicsit hasonló volt, amit rokongyerekek társaságában elkövettem. Azt mondtam Mica gyerekeinek, hogy ETNEVEL. Csak egy gyerek értette, Levente, mert ő tudta, hogy az ő neve visszafelé e t n e v e l. Hogy mi hangzott el pünkösdkor, arról nincs magnófelvétel. De a részt vevő nációk a saját nyelvüket felismerték. A többiek nem. Viszont minden egyes törzs, náció, csak a saját nyelvükön elhangzottakra figyelt fel. Ennyi bizton állítható az egyszerű kísérletet megértve.
***
A nyár folyamán egyszer sem fordult elő, hogy hosszúnadrágba bújjak. Ma megtörtént. Itt járt egy hidegfront s kihűtött. Estére kettős fronttá alakulhatott, részben, hogy a meteorológusnak igaza legyen, részben, mert egyszerre zúg a fejem, s közben kissé szédelgek is. Tudom, hogy – mint a kémény – ez is korommal jár.
***
Kettecskén bús öregem. Tegnap hazakerült a vendégnyuszi. Az az érdekes, hogy egy hét alatt annyira megszoktuk, hogy közénk tartozik, hogy a ketrece helye mellett elballagva tudatosítanom kell: okafogyott a halk mászkálás, zajongásomra nem ébred fel a nyúl, hisz itt sincs.
***
Isten áldását kérem a világra; szeptember 1. lévén a pandémia körülményei között iskolába kerülő gyerekekre kiváltképpen. Hogy lehet kiküszöbölni a járvány terjedését, amikor csak országunkban egy millió kétszázezer fiatal indul a tanintézményekbe, s kerül közel egymáshoz óhatatlanul. Isten óvja teremtett világát a nagyobb rossztól!
*** 
Még megjegyzem, hogy ma a világban általánossá vált, hogy mindent pénzben mérjenek, értékeljenek. Ez teljes tévút, amiről le kell állni. Elég a tisztes egyszerű életvitel. Az ember az Isten képmására teremtetett. A hangsúlyt az emberi méltóság helyreállítására, a kölcsönös jó szándékú közeledésre, a közösségteremtésre, a szeretet és tisztelet kifejezésére, a kölcsönös tapintat, az igaz értékekkel való töltekezésre kell tenni.   
***
Zene. Iskolaév kezdetén. Veni Creator Spiritus (gregorián).
https://www.youtube.com/watch?v=gQGBMl_CGQI
 
             
     
 

Talált szövegek:
...jó móka volt készíteni és együtt alkotni. Sok munka volt, de hatalmas kreatív tett, és annyira elégedettek vagyunk…
Szeretlek, édesem, legyen nagyszerű heted és boldog születésnapod.
A gyerekek annyira jól érezték magukat a patakban annak ellenére, hogy milyen hűvös volt a víz,
Olyan büszke vagyok a teljesítményére…
Olyan büszke volt arra, hogy megmutatta a paradicsomát
Csacsi öreg medvém,
gyönyörűségem, drágám,
Stb, stb.
Ez Amerika, ez Európa egy része. A pozitív érzések kinyilvánítása, amely elfoglalja a negatív érzések megfogalmazásának a helyét.  
A magyar hagyományok be kell ismernem: keserveseknek tűnnek. Francia vejem hívta fel rá a figyelmemet. Augusztus 20-án mindig szembesült a népénekkel, (korábban himnusz), amelynek egyik része így hangzik: Ne felejtkezzél el szegény magyarokról. Ő úgy mondta: Szengén magyarokról. Biztos, hogy szegények vagyunk? (A dallam is moll, borongósabb a dúrjellegű melódiáknál.) Francois szembesített azzal is, hogy a magyar népmesék így kezdődnek: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, és még annál is eggyel több.”
Tovább megyek, mert elgondolkoztatott: A közismert népdal szövege: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… Egy másik, egy csujogató: Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva.
Vagy:
s aki vót már, rég elhagyott, de nem kapott még olyat se, mint én vagyok sajlalala.
Hát nem a legszebb érzések ezek, mert rombolnak, s nem építenek.
Kiterjeszthetem ezeket a negatívumokat a tévéműsorok sorára, amelyekben trágár, obszcén szavakkal illetik egymást kutyába lemenő alakok. Nem építenek, rombolnak.
Ezekre felel a sláger: Ne gyötörd magadat, (másokat se), légy boldog (s tégy azzá másokat is). Don’t Worry Be Happy.
Most, amikor a társas találkozásokat meghiúsítja a koronavírus második felvonása, különösen is fontos lehet, hogy környezetünk endorfin-termelését gondolkozásunk pozitívra állításával is előmozdítsuk. Ezzel nekik is, magunknak is jót teszünk.
Bobby McFerrin dala feldob. Különben is közel áll hozzám ez az 1950-es születésű zenész, aki egy alkalommal szolfézsórát tartott több ezres közönségének. Megállt a színpadon egy hangot intonálva, mintegy megadva az alaphangot: Emberek ez a hang a DÓ. Majd ellépett és egy nagy szekunddal magasabb hangot adott. Minden hangot visszakérdezett a közönségtől. Egy kisebb skálára valónyit lépegetett hol jobbra, hol balra. Utóbb a könzönség a lépéseket képes volt visszaénekelni segítség nélkül is. Ekkor McFerrin improvizált, miközben a közönségnek mutatta a lépésekkel, hogy mit kell énekeljenek. Nagyon élveztem. 
***
Ezek után zene: Don’t Worry Be Happy. https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU
és játék a skálán https://www.youtube.com/watch?v=ne6tB2KiZuk   
       

A szombati perikópa Márk evengéliumából való. Kommentálom. „Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. Mondj igazat, és betörik a fejedet. János tudniillik figyelmeztette Heródest: Nem foghatta be pörös száját, mert azért jött, hogy tanúskodjon az igazságról.: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Tiltakozott parázna életmódjuk miatt, tekintet nélkül arra, hogy annak foglyaként a negyedes fejedelem kezében volt az élete. Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Heródes labilis egyéniség. Haragszik arra, akit tisztel, sőt védelmez?! Félve, de szívesen hallgatja. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Kedvelte? Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Nem kedvelte? Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Talpnyalóinak kenyeret és cirkuszt rendez. Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. Keresd a nőt! A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Sose tudjuk meg, hogy milyen képet vágott volna hozzá, ha a lány a fele országát kérte volna. Vajon akkor is gerincesnek akart volna mutatkozni? Aligha. Az kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Kérdése jogos. Bakfis volt, kellő tapasztalatok nélkül. „Keresztelő János fejét” – válaszolta. Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Lelkiismeretét, ha volt benne ilyen, lefojtotta anyja tekintélye, s talán tetszett is neki saját vakmerősége.  A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. A király nem volt topon ez ügyben sem. A könnyebbnek látszó megoldást választotta.  Azon nyomban elküldte a hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. A hóhért vajon felmenti-e a bűnösség alól, hogy csak parancsot teljesített? Aligha. A mindenkori hadsereg örök kérdése, szabad-e ölni parancsra? Mikor igen, és mikor nem? Adhat-e a felsőbbség igazából felmentést? Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. A hóhér itt elbukott, miként a történet többi szereplői is az áldozat kivételével. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.” Valaha a temetés bürokráciamentes volt. Ma ez is komplikált. Le kell papírozni mindent. S főleg fizetni százezreket.
Keresztelő Szent János az utolsó ószövetségi próféta. Jézus kinyilatkoztatja róla, hogy asszonyok szülöttei között nem volt nagyobb nála.
***
Hajnali három óra van. Kidobott az ágyam. Megjött a hidegfront szele. Talán az ébresztett fel.  
***
Zene. Egy szám E. Presleytől kb 1956-ból.   https://www.youtube.com/watch?v=BPNiYrUT2f4

- Nagyon vigyázz magadra! – szokták mondani. Ha én mondanám, így tenném: Nagyon vigyázz magadra, és ha sikerül, meséld el nekem is, hogy azt hogy kell…
- Ha a pénztárosoknak volna humorérzékük, felmutatnám a zacskó kiflit, közben elmondanám, hogy tíz darab van benne, és négyes voltam számtanból. Vajon utánaszámolnának-e?
- Mise után megszabadultunk a maszktól. Így szóltam T.-hez, Most már levehetjük a szájkosarunkat.
- Tíz unokám van, mondja az asszony. – Nekem is – mondom. – Az együtt már húsz.
- A postaszekrénynél (nem jött levél): – Késik a Nobel-díjamról szóló értesítés – mondom szerényen.
***
Aki játszik, az kiesik az időből. Aki kiesik az időből, az az örökkévaló jelenben él, mintegy az örökkévalóságban. Ha így, ha úgy, életem során számtalan alkalommal kiestem az időből. Pl. akkor, amikor ráeszméltem, hogy a fiatal házsoknak szervezett lelkigyakorlatok már nem nekünk szólnak;
amikor ráeszméltem, hogy az 1995-ben megismert középkorú szerzetes elhunyt. De hiszen azóta huszonöt év telt el;
amikor ráeszméltem, hogy időközben ráncos lett a tenyerem háta;
amikor rádöbbentem, hogy nem is olyan magától értetődő, hogy biciklire ülök;
amikor rádöbbentem, hogy a 2007-ben vett Larousse adatai fölött elfütyültek az évek. Ja, 13 éve volt;
amikor rádöbbentem, hogy a medjugorjei jelenések immár 39 éve kezdődtek;
amikor rádöbbentem, hogy tizedik unokánkat egy 11. követi;
csak kapkodom a fejemet, hogy-hogy elfütyült az idő mellettem. Nem is vettem észre.
Amikor rádöbbenek, hogy kortársaim ki-kiszállnak az e világi létből, még mindig meglepődök.
Minden újabb napért hálát kell adnom, minden percért, minden szívdobbanásért, minden lélegzetvételért. Minden falat ételért, minden szomjoltó italért, minden felénk sugárzó mosolyért, minden kegyelemért, mely életben tart most, és egykor – mindörökre.
***
Zene. Te Deum. Charpentier muzsikájának egy szép feldolgozása.       
    https://www.youtube.com/watch?v=I3LIlzPtsmw&list=RDEFHQNgO3jTA&index=2

„Hogyan mondjam el Neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet…” (Adamis A.)
„Keresem a szót, keresem a hangot, keresem a szót, keresem a hangot” (Bródy J.)
Van, aki mégis elmondja – megtalálva a hangot, jóllehet az ő szavai is botladoznak.
„…vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm. Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam.” (Szent Ágoston, Vallomások)
 Amit egyértelművé tesz, hogy bár észleli a jelenlétet, értelme fölé terült, következésképpen csak a hit által tudja megragadni, hogy amit „lát”, az maga a teljes „igazság”.
Sokat gondolkodtam azon, hogy többnyire a felnőtt megtérők jeleznek vissza, beszámolva látomásukról. Aki beleszületett, azok között tán kevesebben részesülnek belső látásban. Még azt is megkockáztatom, hogy a megtapasztalás jelensége karizma, ami közzétételre kötelez, vagy legalábbis késztet. Persze amit gondolok, az nem hittétel, nem is dogma, csupán arról szól, hogy még forog az eszem kereke.
Korábban – évekkel ezelőtt – arról írtam, hogy mindenki keresi a világ és önmaga létezésének okát, forrását, értelmét. Megemlítettem akkor Gabriel Okara nigériai író kisregényét (A hang), amelynek főhőse folyamatosan keresi „AZ”-t. Éppen Szent Ágoston írja: „Magadhoz teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”
***
Zene. Néhány napja volt C. Debussy születésnapja.  Rá emlékezve osztottam meg művét, Clair de Lune.
  

A Nap diffúz módon sugárzott naphosszat. Kellemes szél fújt hozzá. Az égen cirkáló felhők biztosították a sugárzás diffúz jellegét. Szórt fényét kínálta a Nap.
Más vonatkozásban is diffúz, szórt napom volt.
Egy kicsit regényt olvastam,
egy kicsit a napi szokásos blogokat,
egy kicsit olvastam a Károli-bibliát, Lót felesége sóbálvánnyá változását.
Megírtam a kommentárt,
kicsit kényeztettem a vendég nyuszit, a Hópihét.
Kicsit élvezkedtem, mert Matyi balatoni képének fényes sikere lett, egy nap alatt több mint negyven lájkot kapott, ami azért kimagasló. Alig győztem hárítani a dicséreteket, hiszen nem az én képem, nekem csak feltűnt, hogy milyen jól elkapja a témát, milyen jó a képkivágás, milyen beszédes a tó hajnali bemutatása.
Legjobban Deske rövid összefoglalója tetszett. Tömören fogalmaz, már-már balladai homályba vész, hogy mi is történt vele.
A Bolondok hajója mellett még mindig kitartok, noha csaknem kellemetlen, ahogy pl. a katolicizmust ábrázolja. Az izgága ikerpárt pedig megszállottként mutatja be. Alig hihető, hogy két gyerekcse ilyen gonosz volna.
***
Tegnap Szent Mónika napja volt, ma fiának, Szent Ágostonnak a napja van. Van Mónika keresztlányunk, és van Ágoston unokánk. Mindkettőt éltesse a Jóisten! Ezt a számomra is informatív idézetet találtam Ágostontól: „Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: »Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.«” (in: Vallomások) 
Mostanság láttunk néhány tucat fotót egykori lakóhelyünkről, ami már évtizedek óta nincs meg. Láttuk a ház mögötti sufnisort, mellette egy házikót, melyben egyedül élt Schrauf Ida. A nevén túl alig tudok róla valamit. Csendes volt és magányos.
Láttam a patakunkat (Keserű-ér) is, amely mentén oroszok járőröztek gyerekkoromban.
A Farkasréti temetőben pedig találkoztam egy névvel: Ferjancsik. A házunkkal szemközt lakott egy ilyen nevű valaki, no meg egy Binder nevű fiatalember, akinek versenybiciklije volt.
***
Emelkedik a vírusfertőzöttek száma. Az utolsó napi adat, 91 újonnan tesztelt eset. Persze összefügg azzal is, hogy hányakat tesztelnek. Ez meg annak a függvénye, hogy a kritikusabb helyzetben lévő országokból hány nyaraló érkezik haza. Szeretném már feledni ezt a virnyákot, amely sajnos a kutya hűségével lohol az emberek után.
***
Zene. Volt egyszer egy KEX nevű együttes. Különös hangvételű számuk. A család.  Akkor is szerettem, amikor először hallottam, és ma is változatlanul kedvelem. Íme. https://www.youtube.com/watch?v=SKQ1iVW6otg

Nem állítom, hogy minden napunk igen eseményes. A mai biztos, hogy az volt. 
Reggel T. jelezte, hogy bekapott valamiféle fertőzést. 
Kiganajoztam a vendégnyuszit.
Beállítottak a klímaszerelők egy karbantartás erejéig.
Temetésre mentem. Unokatestvérem 81 éves felesége hunyt el. (Elméláztam rajta, hogy miért kell ahhoz temetés, hogy sétáljak egy tisztességes kvantumot.)
Utána rég nem látott rokonokkal futottunk össze egy torra. Kezembe kaptam a szülőházuk mögötti udvarrészről egy fotót. Már rég a kelenföldi lakótelep áll egykori házuk helyén. Az elhunyt lakása igazából régi emlékeket ébresztett bennem. Tárgyak, amelyeket gyerekkoromban láttam. Rokonok, akik, miként magam is, megváltoztak.
Oda-vissza úton fotóztam Budapestet, amely Tarlós polgármestersége alatt megszépült, és bedeszkázott, elhanyagolt szégyenteljes kinézetét feledtették a helyrehozott épületek, ápolt terek.  Hazaérve kicsit megdolgoztam őket, hogy megmutathatók legyenek.
Délután irány az Auchan. Vettünk ezt-azt, kibírtuk a kb. 35 fokos szeles-napos időt. Bekaptunk egy-egy fagyit, megvettem a FülesBagoly új számát. Hamarjában meg is fejtettem néhány rejtvényt. 
Teljesítettem egy kérést, családi okiratunk magyar fordítását továbbítottam.
Sikerült Matyi fotóját a FB-ra tenni. A szezon legszebb fotója szerintem.
Vár még rám egy kommentár megírása.  
Zárásképpen két poén a rejtvényújságból:
- Van már terved az üdülésre? – kérdi egyik barát a másikat.
- Minek? A feleségem megmondja, hogy hova, a főnököm, hogy mikor és a bank, hogy meddig.
***
Két barátnő beszélget:
- Rozi, ha választanod kellene a lottó ötös és a párod között, mit vennél abból a rengeteg pénzből?  
***
Zene. A temetést is elővételezve választottam a GGQ műsorából a When the saints c.-t.
De igazából a Shadrack-ot szerettem volna bemutatni, a Nebukadnezár rosszvoltából három tűzbe dobott ifjú (Shadrack, Meshach, Abednego) történetét énekelik el sajátos stílusukban. Nagyon szeretem feszes, pontos ritmusban előadott számaikat. (Vö. Dániel könyve)    
https://www.youtube.com/watch?v=jZCkDgSqDeg&list=RDjZCkDgSqDeg&index=1

A költő, Nagy László azt üzente az jövő emberiségének, hogy „ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.”
Bár engem nem kérdezett senki, mégis üzenek. „Azt üzenem minden fiatalnak, hogy értékekkel, értékes dolgokkal töltsék fel magukat, értékes dolgokat műveljenek, mert nincs ismétlésre lehetőségük, nincs még egy életük, csak ez az egy.”
***
Tudja-e valaki, hogy melyik fa a góferfa? Károli-bibliájában a fenyő.
és a menéndesz? – (majd) elmész
és az estennen? – estére fordulván az idő
***
Tegnapelőtt írtam arról, hogy a vonaton nem volt nálam papír és toll, így elfeledtem egy belőlem kikívánkozó gondolatot.
Tegnap írtam arról, hogy előkerült az elveszettnek vélt gondolat.
Ma azt kell mondanom, hogy tegnapelőtt szamár voltam, mert íróeszközök tényleg nem voltak nálam, de a mobil nálam volt. Abba belepötyögtethettem volna, amit akarok.
Fr.-ról meséli Éva, hogy jó gondolatok rendre éjjel jutottak eszébe disszertációjához, s reggelre elfelejtette őket. Éva biztatására íróeszközökkel feküdt le, s gondosan feljegyezte éjjel felmerülő ötleteit. Reggelre kelve rámeredt a papírjára, és fogalma se volt róla, hogy mi a szavak értelme, és mitől voltak azok olyan jó gondolatok.
Ilyen is van.
***
Louis de Funes szájába adta valaki a poént: „A diéta első napján eltávolítottam az összes egészségtelen ételt a házból. Finom volt.” Ez is igaz. Prózában elmondva: Ami finom, az hizlal.
***
Amikor megcsömörlöttem a hegedüléstől az a Fehér László lovat lopott c. balladához köthető. Nem tudtam magamat beleélni az ő nyomorába. Elég volt az én nyomorom is, hiszen a közös órákon szerepelni kellett, ezt nem szerettem. Külön idegesített, hogy mégis tapsolnak a hallgatók. Megszokásból?
***
Egy mondat. D.-től. Mióta hordod ezt a pizsamát? – kérdezte K. fenyegetően.
***
Kalazanci Szt. József emléknapja. Ő a piarista rend atyja. A szerzetesiskolák, a piaristák is, akkor emelkednek ki színvonalukkal, ha a szerzetesgárda kitűnő, állapítja meg Mészáros István. Igaza van. Hadd egészítsem ki megállapítását azzal, hogy a szerzetesnek nincsen családja. A tanítást követően önművelődésre szánhatja idejét. Így több esélye van az eredményes nevelésre.  
Zene. A szentek bevonulása. The Golden Gate Quartet.
https://www.youtube.com/watch?v=totbmnEPn0o