Mickey webnaplója

Az izmusokkal az a baj, hogy mind kizárólagosságot jelentenek. Aki minimalista, az biztos, hogy nem akar barokkos lenni, a kubista elhatárolódik az expresszionistától, a szürrealista elhatárolódik a szoc.reáltól és így tovább, és így tovább. Ha elfogadom, és valóban elfogadom a varietas delectat igazát, azaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, mégis adódik, hogy egyes stílusok közelebb állnak hozzám, mások pedig kevésbé.
Korunkban a civilizáció hozza magával, hogy mindenből sok van, mindent tovább bonyolítanak, fejlesztenek, gadgetté válnak a dolgok, s főleg igen sérülékennyé, javíthatatlanná. Részben beléjük van tervezve az erkölcsi és anyagi kopás, részint a szervizek egyre kevéssé megfizethetők.
Szeretem az egyszerűséget, a puritánságot. Szoktam a beduinokkal példálózni: Kiröhögnének, látva ezer és egy vackunkat. Hogy is pakolhatnák fel őket a tevére vándorlásuk során. A minimalizmusnak vannak hívei a képzőművészek között is. Egri József addig törölte képeiről a kevéssé kifejező vonalakat, ameddig el nem jutott odáig, hogy a további törlések a kép minőségromlását hozták volna. Szeretem érte.
A Vigilia c. periodika egyik tematikus számában olvastam a minimal art néhány vonatkozásáról, és megtetszettek e gondolatok. Idézek belőlük: A minimum esztétikája és a keresztény hit. c. eszmefuttatást Gájer László jegyzi, aki idézi Pawsont. Ő a háztartásokhoz tartozó tárgyak kapcsán megállapítja, hogy míg a 19. sz.-ban egy tehetős háztartásban néhány száz tárgyat találunk, melyek kitartottak egy emberöltőn át, addig ma tárgyak ezreit halmozzuk fel, és boldogok vagyunk, ha kidobhatjuk azokat. [lomtalanítás, garázsvásárok stb.] A tárgyi javak erejével szemben is a visszafogottsághoz, a letisztultsághoz fordul érdeklődésével. Az egyszerűséget a mélységhez, az őseredeti, a világot megelőző elsődleges tisztasághoz köti… A kényelmes világot kellene levetkőznünk magunkról, visszatérve az őseredeti, világ előtti tisztasághoz. Az uralom világának mintázataitól megtisztított valóságban kellene ismét felfedezni a tisztát. … Mint írja, a minimalizált élet mindig is egyfajta szabadságérzetet kínált, a felépített világtól , az ornamentika nyomasztó hatalmástól való szabadságot.
A kvékerek puritanizmusa vagy Fra Angelico letisztultsága a minimum példái…
Még megjegyzem, amit azt őszinteségről, igazmondásról ír:     
Amikor az igazmondást gyakorolja valaki, akkor kockázatot vállal, mert szavai haragot és elutasítást válthatnak ki. Szokatlan ez a beszédmód, mert nem az uralom logikája, hanem az igazság felszabadító ereje érvényesül általa…. Az igazmondás a szabad ember tulajdonsága, és őszinteséget kíván tőlünk. Aki ezt a beszédmódot gyakorolja, az érdekmentes és mezítelen.
Ugye ismerősek ezek a tények az érdekek illetve az értékek képviselőinek összecsattanásai kapcsán?
Nekünk meg állást kell foglalni, hogy az előbbiek vagy az utóbbiak mellett tesszük-e le voksunkat.

- Írj! – hangzott a jegyzetelésre való felszólítás gimnazista korunkban. De tanár úr, otthon hagytam a füzetemet.
- Akkor írj a falra!
- De a tollamat is otthon felejtettem.
- Akkor írj az ujjaddal a falra! De írj! Ne lássam, hogy itt tétlenkedel!
Ez persze régen volt, majd 60 éve.
„Téma az ablakban.”
Tényleg ott van? Odakint esik, az aranykőris ugyancsak arany, dobálja le leveleit, ahogy szél úrfi kívánja. A téma visszaköszön, az ablak tükre is. Tükrözi a szoba csillárjának fehér fényét. Hamar sötétedik, mert „labuntur anni”, múlnak az évek és múlnak a hónapok. Rendes természetük szerint rövidülnek a nappalok. Innen a tükröződő fény az ablakban.
***  
Katinak (húg) adtam egy általam másolt kottát. Most, hogy magamnak is kinyomtattam, jöttem rá, hogy slamposan kottáztam le a négysoros dallamot. Néhány helyen elmulasztottam szárat rajzolni a félhangnak, s egész hanggal persze nem jön ki a ritmusképlet.
***
Unokahúgom, L. Bori a Spanyolországban megtartott magashegyi futás világbajnokságon a világ 19. legjobbja lett. Ez figyelmet érdemelne, de ez az extrémsport nincsen a hivatalosak között. Ha másét nem is, legalább az én figyelmemet és gratulációmat megérdemli.
Én már lassan vízszintesen se tudok futni.
***
Kaptunk ma egy aranyos videót. A három éves R. közli csecsemő húgával, hogy a Boribon mesének itt a vége. És elismétli hangosan nevetve százszor: ITT A VÉGE, ITT A VÉGE… A kicsi pedig szívből kacag a mókás kijelentésre. Hát akkor tényleg
ITT A VÉGE. 

Az egy nemzethez tartozók közt keresve azt a platformot, ami a tagokat összeköti, mert mindenkire jellemző, és ami összefogásra alkalmassá teszi/tenné valamennyiüket, annak egyik legalapvetőbb jegye az emberi méltóság lehet.
Az emberi méltóság mindenkiben azonos. Istentől kapott ajándék, legyen az illető férfi, nő, gyerek, többséghez vagy kisebbséghez tartozó, művelt vagy iskolázatlan, öreg vagy fiatal, vallásos vagy vallástalan ember. Következésképpen az emberi méltóság lehet egyedül az az alap, amelyre a nemzeti összefogás épülhet, mert minden honfitársunk egyenlő méltóságú, s mint ilyenre kell tekintenie valamennyi alakulatnak, amely a parlamenti választáson elindul.
Választáskor pedig azt kell látni, melyik párt programja járul hozzá általánosan az emberi méltóság kibontakozásához. Arra kell, hogy voksát adja minden ép erkölcsi érzékkel rendelkező állampolgár.
Ez ilyen egyszerű. A többi csak reklám és propaganda, szájtépés, megtévesztés, illúziókergetés, avagy zsigeri gyűlölet. Ne hallgasson senki a szirénhangokra, az üres szólamokra, hanem legyen annyi tartása, hogy nem megy le kutyába, és a méltóságának megfelelő felelős döntést hoz.
Elgondolkoztat OV kijelentése, amelyet az EU kapcsán megfogalmaz: Az anyagi jólét és az erőtlenség a lehető legrosszabb képlet, amikor támadásnak van kitéve egy térség. Ez a mai helyzetünkre is valamiféleképpen vonatkoztatható. Hogyan is állunk mi a védelemmel és a gazdagsággal?
Akárhogy is, többé nem kívánok a választás témájával foglalkozni.
***               
Két poént választottam azok közül, amelyeket RJ küldött.
- Azért szürkék a hétköznapok, mert lusták vagyunk kifesteni őket.
- Gondoltam, lemegyek a parkba futni, de csak kövér embereket láttam. Rájöttem, hogy a futás hizlal, és így inkább hazamentem.
***
Cs. emailben jelezte, hogy megkapta a hétvégi találkozó képeit.
Ezt írta: Köszi szépen. Megkaptam, nagyon jók.
Nem tudom, hogyan, de Iván látta ezt a választ, mert hozzászólt: Mit kaptál meg, covidot?

Kaptam egy csodaórát, amely felettes énként őrzi lépteimet, szabályozza mozgásállapotomat, amennyiben hangos nemtetszését nyilvánítja, ha szerinte túl sokat ülök egyhelyben. Persze a kardiológus meg volna elégedve ezzel a kontrollal. Én kevésbé.
Ami az érem másik oldala: Rövid időn belül elárasztottak a jó olvasnivalók. Előbb kb. tízkötetnyi Móra Ferenc-művet kaptam kölcsön, majd születésnapomra sok kötetet, nem beszélve a SZIT-megnyitó ajándékköteteiről. Ehhez jön az Országút c. lap, ma meg még három Vigilia-szám, érdekesnek mutatkozó cikkekkel. S ha mindez kevés volna, kaptam egy olasz módra rejtvényfüzetet benne 110 megfejtendő ábrával, s megérkezett az előfizetett FülesBagoly szám is a maga tarkabarka feladványaival.
Állva fogjak a szellemi csemegék feldolgozásához? Kapcsoljam le a karórámat?
Este hallgattam egy pszichológus előadását az időbeosztásról, aminek az volt a lényege, hogy aki tudatosan tagolja az idejét észszerű megfontolások alapján, az többszörösét képes teljesíteni, mint egy átlagember. Ez igaz, bár szerintem óhatatlan, hogy két végén égeti élete gyertyáját.
Mégse ez ragadott meg az előadásában, hanem a projekt szó, amit felváltott egy magyarral. Mégis volna megfelelő hazai szó erre a fogalomra? A lélektanász a vállalás szóval áll elő a projekttel szemben. Meglepett ez a nyelvi lelemény, mert csakugyan ez a fogalom áll legközelebb a projekt szóhoz. Nem állítom, hogy azonos tartalmú vele, de hogy a leghasonlóbb hozzá, azt készséggel elismerem.
***
Viccek a FülesBagolyból:
- Mikor az öreg indián meglát egy bicikliző farmert, így szól: Milyen lusta a fehér ember! Akkor is ül, amikor megy. (Lám, az indián is felállítana ültő helyzetemből.)
- Poén krimi-módra: - Doktor úr, biztos a diagnózisomban? – Meglehetősen, de teljesen biztosat majd csak a boncolása után tudok mondani önnek.  
- A góbé orvoshoz megy. A doki meghallgatja a tüdejét és így szól: Kérem, sóhajtson nagyokat!
Ej-haj, ejnye-bejnye…
- A végére egy anális: A nővér beküldi a beteget egy szobába: - Itt várjon, azonnal jövök!
 A beteg szétnéz, a szoba üres, nincs benne bútor. A falon viszont az alsó sarokba oda van írva valami. A beteg lehajol, és a következőket olvassa: Kérem, maradjon így, ugyanis ez a legalkalmasabb póz a beöntéshez!
     

Mivel immár három helyen fogyasztjuk az internetet, és a harmadik kábel a közlekedő kőpadlóján feküdt, megérett az idő arra, hogy kábelcsatornába fektessük a földön rendetlenkedőt. Volt szálanként 500 .-ért német, és 3000.-ért francia 2m-es öntapadós kábelcsatorna. A németet vettük. Szombaton T. és M. vezetgették a falakon át, a mennyezet szélén. A madzag engedelmesen belesimult a csatornába, csak az öntapadás nem sikerült. Lehet, hogy az október ellenére meglévő 25 fok sok egy érző öntapinak. Mindenesetre el-elengedett - sokhelyütt. Erősebb ragasztó kellett ahhoz, hogy helyén maradjon a „csatorna”. Most már helyben van, bent a szobában, ahol nagy mennyiségű kábel vár elhelyezésre. Mivel a padlószegély alkalmas a kábel befogadására, megvezethető benne még kb. két méter.
És a többi…?
A többit fel kell tekerni karikába, hogy ne legyenek olyan slampos összevisszaságban. De azt is megtehetnénk, hogy a szobán belüli összes felesleges kábelrészt karikába tekerve tároljuk. Végtére is nemcsak ez a kábel teng-leng szabadon, hanem még több másik is. Ha azoknak jó a padlón heverészni, emennek miért kell szem elől eltűnni?
Matyi unokának felelevenítettem azt az évtizedekkel ezelőtti történést, amikor is a francia család rácsodálkozott arra, hogy a panellakás valamennyi vezetéke szabadon lóg a mennyezet alatti konnektorok és a csillárok, lámpatestek között. Ma is így van, magam csak szoc-reálnak nevezem. Sose dugtuk kábelcsatornába, hogy ne legyen olyan feltűnő és primitív megoldás. Azt hiszem, ezentúl se tesszük. Már megszoktuk, és nem zavar, bár nem túlságosan szép látvány.
***
Olvasom Lackfi #Jóéjtpuszi c. kötetét. Benne megakad a szemem azon, hogy a mobillal szemben stabilnak nevezi a vezetékes telefont. Nicsak! Nincs vele egyedül. Tőle függetlenül* magam is stabilnak neveztem a mobil mintájára a vezetékest, mintegy párhuzamba állítva a kétféle konstrukciót.
Tetszenek a versei, elsősorban az alkalmazott szókincse miatt, de orron pöckölő meghökkentései miatt is. Ezek a szellemes fricskák ruházzák fel a rendkívül lazán odavetett szavakat, mondatokat súlyos tartalommal.
Olykor úgy érzem, bátorság kellett az egyébként is létező költői szabadság ilyen fokú alkalmazásához. Én nem mertem volna, pedig… Pedig a versek végső kicsengése egyébként mind pozitív.
Jogos a gratuláció.  
* Ez a tőle függetlenül a kémiai tanulmányaimból ismerős: az elemek periódusos rendszerére Mengyelejevtől függetlenül a német Meier is rájött. A dinamóra Siemenstől függetlenül jött rá egy magyar tudós.                   

- Egyszer beletettem a nadrágzsebembe a Strepsils szopogatós tablettákat. Aztán kerestem a zsebeimben, de nem találtam. Pedig még a farzsebét is átkutattam. Ma előkerültek. Alig tudtam kioperálni a zsebemből. Arra ugyanis nem gondoltam, hogy két farzseb van a nadrágomon, s a bal felső-hátsó zsebben nem kerestem.
- Autómat ott teszem le, ahol szabad helyet találok este. Különösen is nehéz közeli helyet találni akkor, amikor már mindenki hazatért a munkából. Nagyon ritkán, de előfordult nemegyszer, hogy reggelre elfelejtettem, hogy hol parkoltam. Ahol emlékezetem szerint leállítottam a verdát, reggelre kelve idegen kocsit találtam. Egy darabig az egzisztenciális válság tüneteit produkáltam, hogyan fogom a rendőrségen jelenteni, hogy ellopták az autómat, stb. Milyen másikat veszek stb. Ez a szörnyülködés jól leolvasható volt az arcomról.
Ma reggel nem egészen ez történt. Tudtam, hogy az utcában jó messze parkoltam. Megyek, feleség is utánam, de nem találom a kocsit. Az járt a fejemben: Az autót bezártam, a zárja elég biztonságos, jó húsz éves a rozsdásodó kasztni, kinek kell egy vén autó, amelyet csak nagyon kis pénzért lehet eladni. Az lett gyanús, hogy házkapu előtt álltam le, s ezen az utcaszakaszon nincs kapu. Feleségemnek meg az tűnt föl, hogy elmarad a szokásos hiszti. Hát persze. Egyre közelebb az az idő, amikor befejezem sofőr tevékenységemet. Egyre közelebb az idő, amikor rozsdatemetőbe kerül a verda, s ha mégis szükséges, veszünk egy használtat.
Mindenesetre megnéztük a rá merőleges utcában is. Persze hogy ott állt, jó messze – egy kapu előtt.
- Szombaton vendégeskedtünk, immár nem nálunk. Elfelejtettem a bűvös búcsúmondatot, amit egy góbé gyerek mondott nekünk hasonló esetben: Jó volt magiknál.
Mondhattuk volna, mert csakugyan jól éreztük magunkat, a szellős-napos, jólevegős teraszon, és bent a szobában, jó társaságban, rég látott, de szívesen újra látott emberek között.
Ilyenkor mindig ugyanaz a hiányérzet fog el. Beszéltem ezzel, beszéltem azzal, de hogy a harmadik emberek miről beszélgettek egymással, arról kevés fogalmam van. Szerencsés esetben a részt vevők utólag tisztázhatják a felvetett témákat, megoszthatják egymással a kapott infókat, de ennek elégséges feltétele, hogy utólag egy helyen találkozzanak össze (pl. testvérek). Ennek a hiányában
marad a rész-informáltság azzal az igazsággal, amit a német így fejez ki: Kleine Fische - gute Fische!      

1. Fiunk a 72 óra mozgalom szervezőjeként egy rádióinterjúban többször emlegette a projekt szót. Egy betelefonáló kérte, hogy helyettesítse magyar szóval. Ám ilyen nincs. Az angol terv értelmű szó sokkal átfogóbb tartalmú nála. Magába foglalja a tervet, de a kivitelezést is, a logisztikát, az elvégzett és elvégzendő munkát, a kifejtett reklámot stb. is. Aki a projekt megmagyarításán fáradozik, annak szíves figyelmébe ajánlom szabatos megfogalmazását: A projekt meghatározott célok, feladatok és tevékenységek összefüggő rendszere, amelyet előre meghatározott erőforrásokkal, rögzített határidőre kell megvalósítani. 
2. Karinthy etimológiája róka szavunkra vonatkozóan kb. ez:
A görög alopex rövidebben lopex, még rövidebben pex, némi tájnyelvi zamata van a további ferdítéseknek: pex, pax, pux, fux (Fuchs) ez pedig német szó, amelyet egyszerűen lefordítottak magyarra: róka.
3. Néhány napja belefutottam az iszalag szóba, amelynek eredetét a német Streifen (csíkok) szóban véltem megtalálni.
4. Francia unokámmal arról beszélgettünk, hogy nem minden szót fordítottak le magyarra. Itt van pl. a zsonglőr. Magyarban csak körülírni lehet. Az angol computert a franciák ordinateurnak fordították, magyarul kb. rendcsináló volna. De legalább van magyar neve: számítógép.
5. Egy bloggerina felveti, hogy mi az überelni magyar megfelelője. Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy a felülmúlni ige fedi le leginkább.
Továbbgondolva a témát arról beszélgettünk, hogy nincs se tükörfordítása sok szónak, se egyéb magyar neve. Igen sok található ezekből a vaskos Idegen szavak szótárában. Mutatok néhány példát. Az egyszerűség miatt a ZS betűsöket vizsgáltam meg ilyen szempontból, mert nincs olyan sok, hogy valamennyit ide nem írhatnám.
Nos, a zsonglőrön kívül ilyenek még: zsabó, zsakett, zsenília, zserbó (Gerbaud), zseton (játékpénz?),  zsűri, (versenybíróság?), zsoké, zsinat, zsalu.
A divat szakma is tele van ilyenekkel. Pl. garbó. De a hangszerek mindegyikét se fordították magyarra. Pl. oboa, klarinét, trombita, hárfa stb.
Na és a blog, a poszt se magyar szó. 
A Goldbergerben textilgyárban a festő műhelyben gépenként alkalmazott a nyomómester egy-egy  untermannt, és laufermannt. Senki nem akarta áttenni magyarra (alsó ember és a futóember). A laufermann az az ember, aki a festésre váró méteráru alatt futó sűrű szövésű textilre (Laufer) figyelt. Az untermann valójában a nyomógép mögött figyelte a szállítókocsi megtelését, s vitte a szárítóba a festett méterárut.  Meglehet, hogy a gyár felszámolásával a két beosztásra utaló elnevezés is megszűnt.

Be kell vallanom, hogy megcsömörlöttem a médiában eluralkodott politikai anyagok tömegétől, hangvételétől. A FB tele van azzal, hogy kit, ki, miért, hogyan akarta kiszorítani a politikai palettáról, vagy miért nem.
Nincs más baja a világnak, minthogy politikával átitatott világnézeti, életvezetési programokkal traktáljanak mindenkit?
Elég itt egy híranyagra kitérnem, amelyik azzal foglalkozik, hogy Ferenc pápa a mindennapi nyugati sajtóértesülések kapcsán némi szkepszissel érkezett Bp.-re, a NEK zárómiséjére. Nagyon megkönnyebbült és örömének adott hangot attól, amit körünkben tapasztalt. Nem számított arra a pozitív viselkedésre, amivel találkozott a sokasággal való szembesülés során, az állami vezetőkkel folytatott diszkurzus során. Talán az is meglepte, hogy az ökumené jegyében meghívott különféle vallásokhoz tartozó vezetők milyen szépen rótták le tiszteletüket előtte, milyen szépen nyilatkoztak meg, s vettek részt a zárószentmisén.
Ez jó – ám arra utal, hogy hatalmas médiaapparátus dolgozik lejáratásunkon, még a pápát is megvezették bizonyos mértékig.
A széthúzás, a káoszteremtés szelleme soha nem látott mértékben van jelen az interneten, a FB-on és „minden hullámhosszon”.
Arról nem tettem (még) le, hogy levonulok a közösségi terekről, de eljöhet annak is az ideje.
Az emberi méltóság nevében kérem ki magamnak, hogy mindenféle hazugságot eltűrjek. Az ember nem liba, hogy lenyomják a torkán a durvaságokat, a káromkodásokat, a hazug ideológiákat, a tévtanokat, akár az ún. political correct-ség jegyében, akár attól függetlenül. Aki olvasta Orwell könyveit, az ismeri az újbeszél és a szeretetminisztérium álságos terrorját (1984), aki pedig az Állatfarmot olvasta, ismeri a regényben megfogalmazott lózungokat: „Két láb rossz, négy láb jó”, „minden állat egyenlő, de a disznók még egyenlőbbek”.  Köszöni szépen, nem kér a szómából (Huxley: Szép új világ), nem kíván a Bandi ló sorsára jutni (Állatfarm), akit engedelmes rabszolgaként egyre nagyobb értelmetlen erőfeszítésekre hajtottak, mígnem elpusztították.
Hangosabban kell kiáltani, hogy a király meztelen, hogy bojkottáljuk a zagyva anyagok olvasását, továbbítását, hogy nem tapsolunk annak, ami értéktelen, retrográd, mihaszna vagy szellemi bűn.
Elég volt az árnyékvilág sötétségéből. Ki a napra, a fényre, az igazra, a szépre! Rajtunk is múlik. Sőt.
Rajtunk múlik, hogy mit fogadunk be, s mit utasítunk el.
Évszázada ismert a tény, hogyha valaki elég sokat ismétel egy politikai üzenetet, valóban megtéveszti vele a sokaságot. Ezt már Mussolini is tudta. Lépnünk kell ellene a kikapcsológomb használatával, a hamisságokat terjesztők anyagainak letiltásával.
Igaza van annak a pszichológusnak, aki javasolja a mindenféle média előtt való üldögéléssel való felhagyást.  
Kikapcs.

Ahelyett, hogy a tévé esetleges minőségű műsorait nézném, inkább ismerkedem a pápalátogatás, a NEK videó-anyagaival. Mindjárt hozzáteszem, hogy arra sem könnyű rávenni magamat, hogy elmélyedjek a magavas gondolatmenetek befogadásában.  Általában azonban nem bánom meg.
Ami említésre méltó, hogy emeritus karnagyunknak, a 80 éves Tardy Lászlónak a búcsúztató miséjére nem mentünk el, s azóta is furdal a kíváncsiság, hogy a részére készült könyvben kiknek az írásai, képei szerepelnek, s hogy vajon az elkészült anyag Lacin kívül másoknak is hozzáférhető-e? Este találtam egy FB-képsorozatot és szöveget a Mátyás-templomi eseményről. A képekből kitűnik, hogy egy nagy alakú könyv készült számára bordó borítással. A szövegből pedig az, hogy a pápa által koncelebrált mise előtt, amikor Ferenc pápa autón körbejárt üdvözölve a nagyérdeműt, ezenközben Tardy Laci dirigálta a kórust, hogy háttérzenével gazdagítsa a történéseket. Kétszer is ráment a kamera a 80 éves karvezetőre, aki dinamikus mozdulatokkal irányította a kórust. Öltönyben áll a pódiumon, sötét napszemüveget visel.
***
Gyors látogatás P.csabára. Az óvodást kellett megőrizni, míg a szülőknek más elfoglaltságuk volt. Útközben szedtem Ritácskának két tökéletes vadgesztenyét. Örült neki. Vittem magammal csavarokat is, hogy játékbabakocsijának a vázát megrögzítsem. Alighogy elkészült, két babát tett bele, az Új babát és Anna babát. Majd mesélnem kellett neki egy Bp.-et bebarangoló könyvből, azután a vasútról, azután meg az emberi testről. 
Rita elmondta, hogy fogorvos lesz. Megjegyzésemre, hogy annak nagyon sokat kell tanulni, úgy reagált, hogy akkor inkább óvodás marad, mert ott csak játszani kell.
Útközben az esős tájat fotóztam a vonatablakból. Olyan szeptember 30.-ai hangulat uralkodott a tájon.
Hazafelé benyitottam a könyvmegállóba, amelyben alig leledzett néhány kötet. Többek között volt egy elázott kötet a hétkötetes régi Új magyar lexikonból.
Lepusztultságáról leginkább az apokalipszis jutott eszembe.

- Mit akar maga? Fizetett valaha is nekem egy korsó sört? – mondja a kocsmatöltelék kötekedően.  
- Az olvasott könyv  írójának (Konok Tamás festő) egyfajta értékelése valamilyen formában vissza-visszatér: …és vett néhány képet. Vett számos képet tőlem.
Az emberben önkéntelen felmerül: Tőlem vett-e már valaki valamit? Akár ingyen is? 
- Még mindig az Emlékkövek c. könyv.
Epizódok röviden.
- Kodály üldözte a „szóval” nevű nyelvi slendriánságot. (Ismerem. A Visszaemlékezésekben olvasható cikke, a Szóval? Nem tettel c.)
Nos, vizsgázik nála HA. Feleletét azzal kezdte, hogy szóval… Kodály erre felkapta a fejét, de tanítványa kivágta magát. Szóval…kezdődik a Hegyen, völgyön keresztül... népdal. Csakugyan az alaphangtól számított ötödik fokon, a dominánson, szó szolmizációs hangon indul.
- Érdekes epizódja a kötetnek az, amikor Amerikában lovaglás közben lezuhan a festő egy árokba. Bokáját összetöri, s biztosítás híján magánúton végzik el műtétjét. Tekintélyes összeget kérnek tőle a végén, még a felszolgált tortát is felszámolják szemtelenül magas árat szabva neki. A meghirdetett tárlatán a megvásárolt képek hasznát elvitte a több ezer dolláros operáció.
- Még megjegyzem, kicsi a világ. Említi a városmajori lakásában fogadó dr. Tompa Kálmánt, aki szerette a művészeteket. Ha emlékezetem nem csal, keresztanyám, Bözsi néni egy alkalommal magával cipelt ehhez a Tompa-doktorhoz. A váró fala tele volt népművészeti színes tányérokkal.
- Említi a szerző, hogy az aranycsapat focistái Franciaországban tizenkét Picasso-képet kaptak ajándékba, melyeket az osztrák hegyek között a vágtató vonatból a sziklákhoz dobtak. Fogalmuk nem lehetett azok értékéről.
- Ezzel kapcsolatban idézi Kodályt: Kórustagokból  nem lesznek futballhuligánok. Hasonló mondást Bárdos Lajosnak tulajdonítanak: Akik kórusban énekelnek, azok köréből nem kerül senki börtönbe.
***
Reggel a szentlecke a Jelenések könyvéből vétetett. Így kezdődött: „Én, János, látomásban láttam…”
Mivel papunk neve János, még a leghitelesebb lett volna, ha ő olvassa fel. Persze ezt nem a pap szokta olvasni, hanem más. Ma én olvastam, aki nem vagyok János, de ezt mindenki tudja. Még komikusabb, amikor egy nő olvassa fel az „Én, János”-szakaszt. Ő jó esetben Johanna.
***
Kis kutatást végeztem a frissen kapott új könyvekben. Majd mindegyikben szerepel a másolás jogának a tilalma. Közülük egy engedő, amennyiben rövid idézetek másolását nem tiltja. Jó lesz résen lenni a könyvismertetéseket illetően.
Nincs kedvem engedélyeztetés ügyében levelezni a kiadókkal.