Mickey webnaplója

A Covid-19 következtében fellépő kijárási korlátozást magamra nézve kijárási tilalomnak tekintem, hacsak az ebzárlat feloldásaként nem értékelem a szemét lehordását, és a levélszekrényben való motozást. A böjti időszak vége felé járunk. Alkalmasint egy ilyen ránk ragasztott visszavonulós időszak igen megfelelő a szemlélődésre, elcsendesedésre.
Ám ez a digitális technika korában egyáltalán nem magától értetődő. Ahogy a crescendo ösztönösen jön, ezzel szemben a decrescendót meg kell csinálni (idézet Maklári Lajos piaristától), és ez ugyanígy van a magunkba nézéssel is.
Nincs nyitva a könyvtár? Hány könyvet akarsz elolvasni? Tucatszám látnak el e-könyvekkel.       
Nem mehetsz misére? Hány csatorna kínálja a liturgikus cselekményeket? Sokszor sok.
Ne vásárolj, ha teheted? Miért ne tehetném? Kihozzák házhoz az interneten rendelt tételeket.
Elfogyott a gyógyszered? A házi orvos „felhőt” küld minden patikákba. Abban a patikában váltod ki, amelyikben akarod.
Az üzletközpont egységcsomagot rak össze, s ha megfelel, ingyen ki is szállítja.
Nem látogathatod meg unokáidat? Az lehet, de láthatod őket okostelefonon, s beszélhetsz velük.
Nem járulhatsz szentségekhez? Effektíve nem, de lelkileg igen.
Pápai áldáshoz kívánsz jutni? Reggel hétkor kapcsolja a RAI a Szent Márta-kápolnát, ahol Ferenc pápa misézik. Mise végén meg áldást ad.
Elmélkedni kívánsz? Olvasmányokkal, keresztúti ájtatosságokkal, imákkal, közös imaidőpontokkal napjában többször felkeresnek a különféle portálok, emailek, sms-ek, messengerek, FB-bejegyzések.     
A szórakoztató ipar ellát ingyen nézhető filmekkel, megtekinthető színpadi jelenetekkel, színdarabokkal, versmondásokkal, a youtube pedig annyi zenével, amennyit életem végéig se tudnék meghallgatni.
Úgy van ez már megint, mint a már sokszor citált svéd gyerekvers mondja Siv Widerberger megfogalmazásában: / Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget. /
Ha tényleg össze akarom szedni magamat, és igazán ki akarom kapcsolni magamat, akkor kikapcsolom a kikapcsolódást kínáló ajánlatokat, legalábbis szigorú szűrésnek vetem alá.
Péntek este Ferenc pápa argentin világáról szóló film első részét néztük meg. Nem semmi az a politikai nyomor, amit bemutat a film, s ami fojtogatja a latin-amerikaiakat.

Két énekszöveg nagypéntekre
Jacopo da Todi: Stabat Mater (részlet)
1. Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.

2. Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.
…

13. Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped,
Azzal, ki a fán eped.
(Ford. Sík Sándor)
…

Schütz: Máté passió
(kórus)
Téged áldunk, Krisztus,
aki érettünk
fenn a kereszt fáján
kínhalált szenvedtél.
Ott ülsz az Isten trónja jobbján, Krisztusunk.
Szánj meg minden bűnöst most és örökké.
Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
Ámen.

Nagycsütörtök délutánján a Bonum-tv jóvoltából részt vettünk az Erdő Péter bíboros érsek által celebrált misén. Amit már évek óta nem hallottam, az a kalapácsos kereplő hangja. Ezen a misén azzal „csengettek”, hiszen a harangok Rómába mentek.
Déván meg a jó ferences testvér és neveltjei csütörtökön a nap jó részében szentségimádást tartottak. Megjegyeztem, hogy ezek nem igazán csendesek, hanem a gyerekek s nevelőik imádkoznak, énekelnek, igazolva, hogy különféle stílusok élnek az egyház gyakorlatában, hitelesítve annak igazságát, hogy a hegycsúcsra különféle utak vezetnek.
Vannak énekelt, elmélkedő, felolvasásokkal tarkított, s vannak csendes szentségimádások. Mint ahogy az utak is különfélék, amelyek a hegyre vezetnek.
Vannak flaszteresek, vannak erdei ösvények, vannak meredekek és vannak szerpentinek, sőt a korombelieket olykor alkalmi lift viszi a csúcsra, minként az esztergomi bazilika alatti pincéből a tető felé.
***          
Ahogy reméltem, a csernobili erdőtűz radioaktivitása a fake news kategóriába tartozott. Nem erőstették meg a hírt, hanem hivatalosan cáfolták. Egyebekben már lefeketítették már a lángokat. Mivel csütörtökön hétágra sütött a nap, magam is kimentem sütkérezni az erkélyre.
Éva Franciaországból küldött ejtőzős-napozós-tanulós képeket az unokákról. Növögetnek. Azt írja, hogy T. fiú a COVID-kutató programot segíti számítógépes munkájával. Olyan hihetetlen ez az egész. És milyen kicsi a föld is. Ők ugyanazzal a nappal süttetik a hasukat a Jura hg.- szélén, mint mi itt Aquincumban. Ők tankönyveikkel szórakoznak, én Fekete Istvánt olvasok. Éppen a Berekről írt novelláját. Benne Matula nyers és megfellebbezhetetlen igazságait, cukkolódását, s a fiatal író nosztalgiáját, amiért vissza kell térnie a fővárosba, mert nyakán az ősz, az iskola.
***
Nehéz a bezártságot elviselni, ha másért nem, azért, mert jószerével kötelező. Beláthatatlan ideig továbbra is fennáll a mozgás korlátozása.
Nem kell tenni semmit. Enni se kell, csak valamit.   
***
Egyedül ünnepeljük húsvétot. Rég voltunk az unokákkal együtt és még hihetőleg sokáig élünk tőlük külön. Meg fogunk lepődni, mennyit változtak, nőttek, fejlődtek távollétünkben.

Az Eucharisztia alapítását nagycsütörtökön ünnepeljük. Előtte szerdán tán egyetlen jelentősebb esemény történt. Iskarióti Júdás megígéri a főpapoknak, hogy 30 ezüstért a kezükre adja Jézust. 30 ezüst kb. egy havi átlagos bér lehetett. A dolog megtörtént visszavonhatatlanul.
Nagycsütörtökön pedig a cenákulum termében Jézus először kötényt vesz magára, s elvégzi a rabszolgák munkáját, szolgáló szeretete jeleként megmossa tizenkét tanítványa lábát. Majd elkölti velük a vacsorát, s ekkor alapítja az Oltáriszentséget, kijelentve, hogy a vett kenyér az ő teste, a bor az ő vére, és végrendelkezik (testamentum) mondván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Igazából ez az első miseliturgia.
Mivel elővételeztem három adagban, hogy milyen események követték egymást az Olajfák hegyén a vacsorát követő éjszakán, elég itt megemlítenem, hogy a több órás kegyetlen rákészülés után Jézust elfogja a templomőrség, s már a kihallgatásra is megkínozva viszik: szöges övvel övezik, rángatják kötéllel ide-oda, a lehető legdurvábban bánnak vele. Tanítványai elfutnak, Péter megtagadja, rá pedig halált követelnek. De ez már péntek hajnala, reggele, délelőttje.
***
Böjte Csaba miséjén kifejtette, hogy jó oka volt a történelmünket felbolygató COVID 19 vírusnak a megjelenésére.  Az első vh-nak jószerével a spanyolnátha vetett véget. Ha napjaink elhatalmasodott békétlensége 3. vh-nak tekinthető, akkor várhatóan rövidre zárja az egymásnak fenekedők törekvéseit a pandémia.
Jól tesszük, ha magunkba szállunk, mielőtt még nagyobb baj történne.
Volt itt már cunami,
voltak gyilkos hurrikánok,
globális a felmelegedés,
nagy földrengések,
félkontinensnyi bozóttüzek.
Mi kell még, hogy észre térjünk?     
***
Egy humoros meteorológiai jelentés szerint
HÚSVÉTRA SZÉP KIRÁNDULÓIDŐ ÍGÉRKEZIK. MINDENKI MARADJON OTTHON!
***
Nem humoros meteorológus terjeszti, hogy Csernobilban erdőtűz keletkezett és a radioaktív áramlat felénk tart (a dőlt betűs hír megerősített. Origo: „Korábbi közlések szerint Volodimirivkánál, a tűz kitörése után közvetlenül a tűzfészekben mértek átmenetileg megemelkedett sugárszintet.”) 
Higgyem, vagy ne higgyem?
Kinéztem az erkélyről.
Még mindig szuperhold.
Kedves kamerád!
Használd a kamerád!
s ne hagyd el a kamarád!

Amikor Szent II. János Pál megnézte a Mel Gibson-féle filmet (A passió), amely a misztikus Emmerick Katalin látomására épült, a jó pápa lakonikusan megjegyezte: Ez történt. Most még egyszer tehát az Olajfák hegyén történtekről, ahogy Emmerick K. látta: 

„Az első szorongásban a Sátán az Úr elé állította a bűntartozás nagyságát. A második szorongásban Jézus lelke előtt irtózatos rémképeknek sora vonult fel: a legborzasztóbb jövő képei gyötörték szívét: eretnekségek, szakadások számtalan keresztény lanyhasága, álnoksága és gonoszsága; minden gőgös tanító változatos hazudozása, pusztulás iszonyatossága, hamis prófétáskodás… látta, amint a Sátán az ő szentsége által fölkent embereket szeme láttára elragadta és megfojtotta. Jézus …vonaglott, kezét tördelte… a veríték sűrű vércseppekben patakokban folyt arcáról a földre…  úgy tűnt, mintha a hold és a csillagok egy lökéssel lejjebb jöttek volna; Jézus felkiáltott: ’Atyám, ha nem múlhat el ez a pohár tőlem, legyen meg a te akaratod!’
az ördög alakjai …felvonultak irtózatos dühvel az Úr ellen. Borzalmas színjáték volt. Gúnyolódtak, köpködtek, átkozódtak, piszkot szórtak reá, taszigálták, szurkálták és ütötték Jézust…, a Megváltót, aki istenségével és emberségével, lelkével, testével és vérével lényegileg jelen van az Oltáriszentségben, ebben a titokban a legkülönfélébb módon bántalmazzák…
E.K. látomása folytatódik: …láttam, hogy dühöngő katonák és ördögszolgák a szent edényeket beszennyezték és a Legfőbb Jót kiszórták, gyalázatosan összetiporták, sőt a legförtelmesebb pokoli bálvány-szolgálatban meggyalázták… láttam egész népeket elszakadni tőle …láttam mind az Egyháztól elszakadtakat hitetlenségben, babonaságban, tévtanokban, önhittségben és hamis világi tudományban elvadulva és felbőszülve, óriási hadseregekké egyesülve az Egyház ellen támadni és dühöngeni…Az utolsó kép után történt, amikor a harci csapatok szétmarcangolták, hogy mintegy menekülve elhagyta a barlangot és ismét tanítványaihoz ment. … Midőn odaért a három apostolhoz, azok a szomorúságtól, aggodalomtól és fáradtságtól letörve elszunnyadtak; s Jézust …nem ismerték föl azonnal, oly leírhatatlanul el volt torzulva. Kezét tördelte; erre fölugrottak, karon fogták és szeretettel támogatták;
Most ismét imádkozni láttam Jézust a barlangban; még mindig harcolt a szenvedéstől vonakodó emberi természettel… a pokol tornácán látta Ádámot és Évát, mind a pátriárkákat és prófétákat és igazakat, anyja szüleit és Keresztelő Jánost; oly sóvárogva várták az ő megjelenését az alvilágban, hogy szerető szíve ettől megerősödött és felbátorodott. Ezek előtt az epedő foglyok előtt kell az ő halálának megnyitnia a mennyországot; ő maga akarta őket kiszabadítani vágyakozásuk börtönéből.
Miután Jézus az előidők égi polgárait mély meghatottsággal megszemlélte, az angyalok elvonultatták előtte a jövendő idők szentjeinek teljes seregét... Ez a leírhatatlanul megindító látvány némi erőt és enyhülést adott az ő lelkének, mely minden emberi szenvedést engedett magán átviharzani.
Láttam és hallottam, hogy örömest vett magára mindent; örömest vetette alá magát mindennek az emberek iránt való szeretetből. Már homály uralkodott a barlangban.…Jézus ekkor szenvedéseinek kelyhét szívesen elfogadta. Még szomorú volt, de természetfölötti módon annyira megerősítve, hogy bánat és nyugtalanság nélkül, biztos léptekkel ment a tanítványaihoz.”

Ez az idézetsor töredéke a teljes leírásnak, de tán benne van a lényeg. Ami pedig minket illet: Haladunk az egyirányú utcán a végső beteljesedés felé.

Azt álmodtam, hogy valamiféle tanfolyamon veszek részt. Mindenki vidám, mindenki önfeledten cseveg, mindenki haza készül. Ám amikor bezárták a termet, akkor jut eszembe, hogy a télikabátom bent maradt. Nincs kulcs, nincs pedellus. Talán karácsony közeleg, mert vidám bulizó társaságba csöppenek. Nincs tisztiszolga, s nincs senki, aki egyáltalán meghallgatna. Aztán, hogy érdekesebb legyen a dolog, sürgősen toilette-re volna szükségem, de már minden bezárt. Akkor gondoltam, hogy egy villamosra felkéredzkedek, s innen a szokásos kép. Nem tudom, igazán, hogy most hol száguld a villamos, de azt igen, hogy ha leszállok, egy téren át kell vágnom, s balra egy kapun keresztül kell mennem, s onnan már ismerős járatszámú villamos visz hazáig. Onnan a szokásos kép, hogy már többször előbukkant a táj álmomban. Mindig-mindig éjszakai órában. Már leszállnék a villamosról, amikor … az ágyamról szállok le. S ha már, akkor felkeresem a legkisebbik helyiséget.
Közben eszembe jut:
Most nem álmodom? 
Egy pandémia részese vagyok. Fővárosostul, országostul, Európástul, egész világostul. Szükséghelyzet van, kijárási korlátozás van érvényben, szájmaszk használata van, ha kimennék, kesztyű is, ha boltba kellene mennem. Egyelőre van kaja, tiszta csapvíz, a szokásos gyógyszerek kikészítve reggelre, estére.
Megígértem magamnak, hogy, amit életemben még sose, megmérem a vércukorszintemet. Sikerült. Nem túl magas, nem is kevés. Kereken 6.
Az utcák üresek,
a parkoló díj felfüggesztve,
a kormány operatív törzset alkalmaz,
az tájékoztat,
a rendőrség és a katonák járőröznek.
Az ellenzék ellenez.
Az újságok mindent firtatnak.
Egyelőre még sincs káosz.
Én ébren vagyok.
És arról álmodok, hogy belátható időn belül befejeződik ez a COVID 19 jelű rémálom.
Nem látom az alagút végét, biztosan kanyarodik valamerre, azért ez a pillanatnyi sötétség.                      

 A nagyhét próbálja követni Jézus szenvedésének utolsó hetét. Nagyhétfő eseményeiről nem sokat tudunk. Jellegzi az útmenti fügefa megátkozása. Mit szimbolizál ez? Talán azt, hogy egy korszaknak vége van, és egy új kezdődik.
Most megint inkább egy részletet idézek meg a nagycsütörtök éjjeli történésekből, melyek Jézussal estek meg Emmerick Katalin szerint:
„Jézus visszatért a barlangba, kiterjesztett karokkal imádkozott mennyei Atyjához.  Most egy újabb küzdelem ment végbe lelkében, mely háromnegyed óra hosszat tartott. Angyalok léptek hozzá és képek hosszú sorozatában bemutatták neki az elégtételi szenvedés feladatát és terjedelmét. Megmutatták az embernek, mint Isten képmásának egész dicsőségét a bűnbeesés előtt, és egész eltorzulását és süllyedtségét a bűnbeesés után. Megmutatták minden… bűnből fakadó büntető szenvedés lényegét és jelentését. Megmutatták, a testi és lelki szenvedést, és a szenvedést, mellyel az emberiség bűntartozásáért az egyetlen ártatlan ember, Isten Fia bűnhődik szeretetből minden ember bűneit és büntetését kiküzdve a győzelmet a szenvedés és halál felett. Nincs nyelv, amely ki tudná mondani, milyen rémületet és fájdalmakat érzett Jézus,… Mert megismerete …a kínzóeszközök értelmét és jelentését is. Nemcsak a kínzóeszközök okozta kín borzasztotta, hanem azok dühe is, akik kieszelték, azok gonoszsága és kegyetlensége, akik valaha is használták e kínzóeszközöket, és azoknak a türelmetlensége, akiket valaha megérdemelten vagy meg nem érdemelten kínoztak velük; mert ő viselte és érezte az egész világ bűneit. Mind e kínzásokat és gyötrelmeket megismerte valami belső szemléletben, oly nagy borzadállyal, hogy véres veríték ütött ki rajta.
***
A karantén tovább folytatódik. VD-nél olvasom:
„Elbizonytalanodtam. Mondja megint a rádió, hogy nagyon ne menjünk kirándulni (se).”
Elbizonytalanodása jogos.
Hogy lehet karanténban maradni, ha mindaz, akinek kedve szottyan ilyenre,
kirándul egyet,
biciklizik egyet,
tudom is én, mint csinál egyet.
Ez olyan, mint a záróvonalon való áthajtás.
Olyan, mint a fénysorompó tilosa ellenére átmenni brahiból.
És ha jön egy autó szemből?
És ha jön a vonat?
És ha jön egy rendőr?
És ha jön a fertőző vírus? 

Mivel a nagyhét első három napjának történéseiről nem sok mindent tudunk, azért ezeken a napokon néhány megrázó részt idézek Emmerick Katalin látomásaiból, amiket az Olajfák hegyén történtekről közreadott (Ez ugye nagycsütörtök éjszakáján történik).
Jézus halálos szorongása. Jézus az Oltáriszentség alapítása után a tizenegy apostollal elhagyta a cenákulumot, s vezette a tizenegyet az Olajfák-hegye felé Jozafát-völgyébe. Ott a lugasok egyikében hátramaradtak nyolcan az Úr kíséretéből… Körülbelül kilenc óra volt... Jézus nagyon szomorú volt és megmondta, hogy a veszedelem közeledik…  így szólt kísérőihez: „én a helyemre megyek imádkozni… Maradjatok itt és virrasszatok velem; imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”. Jézus előbbre ment valamivel; de a rémképek annyira tolultak feléje, hogy rettentő szorongással … egy körülbelül hat láb mély barlangban rejtőzött el... Jézus látta a rémképek egész nagy seregét előgomolyogni … végtelen szomorúságában és szorongásában Istenhez könyörögve arcra borult; látta a világ összes bűneit [korunkéit is] és azok belső utálatosságát megszámlálhatatlan képben, és magára vette mind, valamennyit, és imádságában felajánlotta magát arra, hogy mennyei Atyja igazságosságának mind e bűnökért szenvedésével eleget tegyen. A Sátán … egyre borzasztóbb képekben vonultatta el Jézus lelke előtt a világ bűneit és ismételten odakiáltotta Jézus emberségének: „Hogyan? Ezt is magadra akarod venni? Ezért is te akarsz bűnhődni?! Hogyan tudsz ezért eleget tenni?”

10 és 11 óra közt egy sor angyal erőt és bátorítást ad rá. A barlang többi része egészen tele volt a bűn irtózatos rémképeivel s a gonosz lelkek gúnyával, támadásaival és kísértéseivel. Jézus mindezt magára vette; az ő Istent és az embereket tökéletesen szerető szíve egyedül érezte az utálatosságoknak e sivatagjában irtózattal és marcangoló bánattal, mind e bűnök borzalmát és terhét. Ó, mi mindent láttam itt! Egy esztendő is kevés volna elmondásukra!
Jézus mindezekért felajánlotta magát engesztelő áldozatul és magára esdett minden büntetést és szenvedést: a Sátán rákiáltott:_– őt okolta Heródes csecsemőgyilkosságáért; szüleinek veszedelmeiért és ínségéért Egyiptomban; azért, mert nem mentette meg Keresztelő Jánost a haláltól; sok család felbomlásáért; bűnös emberek oltalmazásáért; néhány beteg be nem következett gyógyulásáért; a gerazaiak megkárosításáért, mert megengedte az ördögöknek, hogy elpusztítsák a disznókat és okozta nyájuk belevesztét a tengerbe; vádolta Jézust Mária Magdolna visszaeséséért a bűnbe, mert nem akadályozta meg; vádolta családja elhanyagolásával és idegen javak eltulajdonításával; vádolta mindennel és mindenért, amit a kísértő a halálúton szemére vethetne egy közönséges embernek, aki magasabb indok nélkül vitt volna véghez ilyen külső cselekedeteket; mindezt most Jézus csüggedő lelke elé halmozta, hogy megrendítse, megingassa; mert előtte titok volt az, hogy Jézus Isten Fia, és úgy kísértette őt, mint egy megfoghatatlanul igaz embert.
(folyt. köv.)
***
Karanténban morfondírozva, szavakon lovagolva:
JÁRvány és az ÁLLvány éppen olyan szópárok, mint az
ÉPít és a ROMbol.
Az ember vagy épít, vagy rombol.
Az ember járván terjeszti a bacit, a vírust, kialakul a járvány.
Vagy a fenekén marad egyhelyben állván,  
így megáll a járvány, s visszaáll az egészség, az állvány.
Zsity ili nye zsity etot vaprosz. To be or not to be, this is the question. JÁRVÁNY vagy ÁLLVÁNY? Ez itt a kérdés, válasszatok. (Csak néhány nap leállás kellene.)
***
Kari Geri hezitál. OV meg dönt: eltörli a parkolási díjat országos hatállyal. ápr. 6-tól.

Virágvasárnapról sokan elzengik a magukét, én is előrukkolok, de nem a tudományosok kosarából emelgetek ki okosságokat, hanem Emmerick Katalint idézem, az életállapotszerűen súlyos beteg, stigmatizált és vak látnokot, aki sose olvasta a Bibliát, de belső látása volt, amely megelevenítette előtte a virágvasárnapi eseményeket is. Jézus titokban közelíti meg a várost, hogy a szükségtelen veszélyt elkerülje. Katalin úgy látta, hogy szomorúan és megrendülten fogadja az ünneplést. Hallja a hozsannázást, de nem kerüli el figyelmét az a mély megosztottság sem, amely az utcán tapasztalható. Hatalmas a hőség, és egyesek tettek róla, hogy az egy órás út három óra hosszat tartson, és Jézus ne juthasson egy korty italhoz se. Lengetik a pálmaágakat, s a szamárcsikó elé terítik a ruhájukat, köntösüket. Jézus övéinek megjegyzi: „Figyeljétek meg, kik terítik elém ruhájukat, kik terítenek ágakat, és kik mindkettőt, az utóbbiak lesznek azok, akik tulajdonuk feláldozásával és a világ gazdagságával is meg fognak tisztelni engem.” 
Ő már tudja, mi vár rá, ezért nem tud azonosulni az ujjongókkal. Öreg papok állítják meg a menetet, s követelik, hogy Jézus csendesítse le a zajongó tömeget. Mire ezt válaszolja: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Erre a papok visszavonulnak tanácskozásra a beépített emberekkel, a tömeg ujjongott, Jézus pedig sírt mondván: „akik most ujjonganak, hamarosan gúnyolni fognak, elárulnak, a várost meg a rómaiak később lerombolják”.
Megállították menet közben, számos beteget hoztak elé, akiket meggyógyított. A Templomhoz tartottak. De bezáratták ellenségei a Templomot és a városkapukat. Estére viszont kinyitották a kapukat. Így Jézus felkereste Mária Magdolnát, aki ételt készített neki és tanítványainak. Majd Lázárnál vendégeskednek, ahol megmosták a lábukat, s Magdolna kenetet öntött Jézus fejére. Az arra járó Júdás megmorogta.
Étkezés után a leprás Simon házába mentek. Ott néhány órát aludt a tanítványokkal. 
 ***
Aki életszagú on line-misén szeretne részt venni, aki szeretné a dévai Böjte Csaba ütős beszédét meghallgatni, megteheti saját számítógépe előtt ülve 11 órai kezdettel. Itt: magnificat.ro
***
Olvasom Fekete István könyvét. A végén egy könyvhirdetés, amit Fehér Tibor írt.  Fehér Tibornak az előneve anyja után Szacsvay. Szacsvay néven két velemkorú fiatalt ismertem. Zuglóban laktak, mint én, s a Dózsa György utcai iskolában hegedültek, mint én. Azaz nem egészen. Mariann sokkal jobban hegedült mint mi ketten együttvéve. Laci utóbb ismert színész lett, én ismertlen publicista lettem, Mariann pedig teljesen logikus, hogy elvégezte a zeneművészeti egyetemet. Rátaláltam honlapjára. Azt írja magáról, hogy nyugger. Érthető. Lánya Hara Fruzsina, szintén zenész, zenei körökben ismert, rangos fúvós. Nem ismerem. Ismerem viszont azt, aki az ő ismerőseik listáján szerepel. Dénes-Worowski Marcell, nagybőgős és karmestert igen. Ő Tereza Worowska és Dénes István egyik fia. Terezát újságírást tanuló koromból ismerem, ő is látogatta Czakó Gábor akadémiáját, majd A Szív ifjúsági szerkesztőjeként dolgozott a mi szerkesztőségünktől kétszobányira. Itt érnek össze a szálak, hogy Karinthynak igaza legyen, meg nekem is, amikor úgy vélem, hogy kicsi a világ.
Felőlem nézve: én – Szacsvay Mariann, Dénes-W. Marcell – és zár a kör.

Hány, de hány családi vonatkozása van egy-egy társadalomnak más-más hangsúlyt adó nevezetességnek. Hű, ez nagyon bonyolultra sikerült.
Jobb, ha mindjárt családokkal megesett sztorikkal állok elő.
- BL mesélte a fiának, hogy az Osztapenkó-szobor, ha jól megnézzük, éppen Farkasrét felé integet, éppen a Rácz Aladár utcára, ahol lakunk.  Fia, ifj. BL az óvodában az óvónéni kérdésére, hogy mit fejez ki az Osztapenkó-szobor, sietett elmondani, hogy mutatja az M7-esen, hogy merre laknak a B.-ék.
- Cs. kisgyerek volt az 56-os forradalom idején. Történt, ami történt, megalakult a „Forradalmi Munkás-Paraszt-Kormány” természetesen Kádár János vezetésével. Amikor az iránt érdeklődtek, hogy ki is Kádár János, Cs rávágta: A munka paraszt elnöke.
- Talán K.-val fordult elő, hogy az óvó néni (tanító néni?) megkérdezte, hogy mit ünneplünk április 4-én? Habozás nélkül megmondta: A Zs. születésnapját.
Ne rejtélyeskedem tovább. Az ország immár semmit sem ünnepel április 4-én, csak mi, Zsuzsa születésnapját, aki éppen ezen a napon született.
Én Miklós vagyok, de Gellért napon születtem. Ezzel szemben I. húgom az én nevem napján, december 6-án. Viszont PT., egy kollegina, aki a velem szemközti íróasztalnál dolgozott, szintén szeptember 24-i.
December 24. nemcsak Jézus születésnapja, hanem mind azoké is, akik ezen a napon születtek, pl. egyik unokaöcsém, Z.
Egy másik unokaöcsém október 23-án született, ami viszont közben a rendszerváltozás óta ünnep lett.
Emlegetett Cs. egyébként szintén jeles napon érkezett a világra, augusztus 20-án, Szent Istvánkor.
E. unoka éppen Szilveszter napján született, így egy évet bármikor letagadhat. Hamarabb kellett iskolába vonulnia egy évvel, mintha egy fél nappal később születik.
Á. unoka fiú létére nőnapon született, március 8-án.
Tovább is van, mondjam még?
Ne mondd, hisz ez csak egy poszt, hallom lelki füleimmel, mert a testi füleim kissé vesztettek korábbi hallásélességükből.