Mickey webnaplója

Említettem, hogy egy kéziraton dolgozom. Ez a lefordított könyv a függőségeinkből való szabadulásról szólnak. A Bibliára támaszkodva mutatja meg, hogy szokássá vált rendetlen ragaszkodásainktól hogyan szabadulhatunk meg Isten segítségével. Meglephet, ha felsorolom, miféle kötődések a leggyakoribbak.
Megjegyzem, eléggé elképedtem azon, hogy milyen hosszú a lista.
Alkohol és drogok;
munka, teljesítmény és siker;
pénz (mint túlköltekezés);
szerencsejáték, felhalmozás;
hatalom, különösen személyi, szexuális, családi és üzleti kapcsolatokban;
evés, édesség, nassolás;
szex, pornó;
elismertség;
mások önzetlen „megmentése”;
káros kapcsolatok (amelyek reánk nézve rombolók, bántalmazók) azaz rossz társaság;
hipochondria;
testépítés, fizikai kondicionálás;
kozmetikumok, öltözködés, plasztikai sebészet (külső kinézet);
akadémiai fokozatok, intellektuális sznobizmus;
vallásosság, vallásos külsőségek (a külső formák és szabályok megkövetelése az igazi lelkiség helyett);
tökéletességre való törekvés (professzionalizmus);
tisztaságmánia és a beszennyeződéstől való félelem vagy egyéb rögeszmés megszállottság;
szervezés, igazgatás (mindig és mindent a „helyére” tenni);
anyagiasság, anyagelvűség;
élvezeti cikkek, (pl. cigaretta, kávé stb.);
televízió, videó;
számítógép;
okos telefon;
... és így tovább.
Vannak alapfüggőségek, de ritka lehet, hogy csak egyféle függőségben él valaki. Az ezektől való szabadulás életminőségünket egészen más mederbe tereli. ezért olyan fontos.
***
Levizsgázott a Mitsubishi. Még néhány alkatrészcsere, és hazahozható.
Éljen, éljen. éljen!
Lehet, hogy nem is volt annyira selejtes állapotban, mint amilyennek lefestették nekem a szervizben.
Láttam már ilyenre precedenst. Egy Ford kocsit vittek a tévé emberei öt szervizbe javíttatni, vizsgára előkészíttetni. Ötféle diagnózist állítottak fel ötféle bekerülési árral. A felsorolt hibák meglehetősen nagy szóródást mutattak. Nem kellene emberhez méltóbban csinálni?
Tényleg minden a pénz?
A mammonnak szolgálni is egyfajta nemtelen kötődés, amelyből szabadulnia kellene az egész világnak.

Stefan Zweig írt Csillagórák címmel könyvet, amelyben felvillant egy-egy fordulópontot hozó történelmi eseményt. Ilyet talán nem írnék saját életemből, de csillagpillanatokat igen. Rátéved tekintetem egy lengyel pápa-képre: Felirata szerint Jan Pavel II. Amikor a kép készült, akkor még csak II. volt. Ma már régóta szent. A csillagpillanat pedig a temetéséhez kapcsolódik. A pápa felravatalozva. Lezárják a koporsóját és a tetejére helyeznek egy nyilván célzattal nyitott könyvet, gondolom, a Bibliát. Majd jön egy szélfuvallat, és bezárja a könyvet. Ez a csillagpillanat nekem. Nekem? Mindenkinek. Mondom magamban: ez az ember szent volt életében. A téren a tömeg ugyanezt gondolja: Subito santo. Gondolom, a Lélek fuvallata volt. A téren ugyanezt gondolják.
Ilyen pillanat lehetett, amikor Szent László király koporsóját szekérre rakták, de nem tudták eldönteni, melyik városban temessék el. A szekeret húzó ökrök egy útelágazáshoz érve eldöntötték a kérdést. A Nagyváradra vivő utat választották.      
Ilyen pillanatok közé tartozik Domi esténként ismétlődő szertartása. Valahogyan benne van a kisgyerek teljes bizalma és ragaszkodása azok iránt, akiktől este puszival búcsúzik.
Zsuzsa egy mozdulattal levette szemüvegemet, gondosan megtisztította, majd visszabiggyesztette az orromra.
Ki-ki folytathatja a sort kedvére.
***
Van egy kis dilemmám. Egy könyvet lektorálok, amelynek a függőségektől való szabadulás a témája, és amely folyamatosan a Bibliát citálja. Szerkezetéből adódóan mégis hétszer hozza ezt az alcímet: „Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket egy általunk vélt Isten gondviselésére bízzuk.”  
Ha végig a Biblián alapul az érvrendszere, akkor ne határozzon el semmit. Inkább az előszóban kellene megemlíteni, hogy a könyv azokat szólítja meg, akik hitelesnek ismerik el a Biblia általános emberi méltóságáról és erkölcsét meghatározó kinyilatkoztatásokat. Az aláhúzott részt alighanem törlöm.
Van még egy érdekes furcsaság. A könyv a szabadulás 12 lépcsőjét fejti ki. A lépcső mindig Lépcsőként szerepel. Azt hiszem, kinyírom a nagy kezdőbetűt s kicsire cserélem. Lehet, hogy az angol eredetiben helyénvaló, de mi magyarok nem így írjuk.

Most, hogy vizsgára készül a Colt autó, gyalog megyünk misére. Valamikor az út kb. 15 percig tartott, mert nekem nem volt olyan hosszú lábam, mint a felettünk lakó Lacinak, akinek 7-8 perc elég volt ugyanerre. Most az út jó időben 20-25 percig tart. Rossz időben nem tudom, hogy meddig, mert idáig folyamatosan jó idő volt. Szégyen bevallani – lassan elszoktunk a gyaloglástól. Vizesedésre hajlamos lábam nem könnyíti meg a dolgot.  
Néhány szó unokáinkról
Itthon A/5-ös papírlapokkal vannak teleaggatva a bútorok. Levike KRESZ-pályát épített, és ezek között az általa rajzolt közlekedési táblák között lavírozott. A jelzők még fenn vannak a szekrényoldalakon.
Majd egy nagyobb ládából kirámolt, és barlangot állított fel. Kreatív gyerek. Mérnök lesz belőle.
Addig-addig kísérletezett, ameddig össze nem tákolt egy kezdetleges gokart félét. Nem lehetett vele száguldozni, de fantáziája pótolta a kétségtelenül jelen lévő technikai akadályokat.
Domika este mobilra énekelt egy dalt. Szeret énekelni, szerepelni is talán. Művész hajlandóságú inkább.
Rita beszél, csacsog. Egyelőre ő tudja, hogy mit. A jó dolgokat mosollyal, a rossz dolgokat sírással nyugtázza. Mindenesetre megérteti magát. először a nemet tudta megmutatni fejével tiltakozva. Utóbb az igent is szabályosan inti. Ezzel segít magán és nekünk. Kiegészül artikulációs bázisa még határozott mutogatásával. Ujjával félreérthetetlenül mutatja, hogy éppen mi iránt érdeklődik, és az merre található. Lehet az kint egy repülő, bent a hangfal tánczenével, a szintetizátor, vagy a sok-sok mikulásfigura. Szeret babázni. Már 16 hónapos.
Már most látszik, mennyire fognak hiányozni, ha elköltöznek.
***   
Talán nem írtam meg, hogy eddig hűvösség volt. Most, június 4-én vált az idő. Jön a nyár, esetleg a kánikula. Nem rajongok érte. De annak kifejezetten örülök, hogy eddig késett. Így kevesebb forró napot kell elviselnünk az év során.
***
Kedves madár a marabu. De az rossz, ha mar a bú. Éljen a humor, éljen az élet, éljünk bizakodással Trianon rossz emlékű napján is. Buga Jakab énekének két sorát idézem: „Kivetem hasamat az szép verőfénynek,… / így én is másokkal szépen eltengődek.”
De mielőtt nagyon a „beletörődöm hangulat” venne rajtam erőt, hadd citáljam saját magamat, miszerint ma komfortosabban élünk, mint kétszáz éve a királyok.

Mióta van a tanúnak memóriazavara?
Mit mióta? – kérdez vissza a tanú.
Bizony előfordul időssel, fiatallal, hogy feledi a pin-kódot, mint M. a közértben.
Vagy cserbenhagyja rövidtávú memóriája, mint V-t, aki elfelejtette saját wifi-kódját. Előfordul ilyesmi. De ugyanő elfelejtette azt is, hogy hová tette a sim-kártya lapját, amelyen rajta volt a szükséges telefonszám. Csupán arra emlékezett, hogy egy nyilvánvaló helyre tette. Csak arra nem, hogy melyik ez a nyilvánvaló hely. Utóbb kiderült, hogy a könyvespolc magas polcára, a könyvek tetejére.
Hogy a wifi-kód megkerült-e, nem tudjuk. Az meg egy egyszerű mondat volt.
Egy felhorkanás, hogy
minek ez a hülyeség! Vagy hogy
minek ez a szamárság. Vagy hogy
ez a szamárság ugyan minek, vagy hogy
Minekezahülyeség, vagy hogy
minekezahülyeség vagy ugyanez angolul, vagy hogy…
Elég sok variációja van egy ilyen egyszerű mondatnak.
Az a baj, hogy kellene tudni fejből a TAJ-számot, a SZIG-számot, a kocsi rendszámát, a kapunyitó kódot, a gyerekek kaputelefonjának a kódját, a bankkártya pin-kódját, a bankszámla megváltoztatott pin-kódját, az internetes játék jelszavát, az internetes játék megváltoztatott jelszavát, a G.mail jelszavát, a hitelkártya pin-kódját , a megváltoztatott kódját, a saját vonalas telefonom hívószámát, a saját mobilszámomat,…
Nem sorolom tovább, mert becsavarodok.    
Idősödésemmel párhuzamosan esnek ki a tulajdonnevek, majd a főnevek is.  Jó hír, hogy a tulajdonnevek visszaidézésének több módja is van.
Az egyik, hogy kipuhatolom az interneten: Ki is lehetett az, akit keresek.
Másik módja, ugyanez biomechanikus módszerrel, lexikonban való keresés által.
Harmadikja, hogy sorolom az abc-t. Előfordult már, hogy a kezdőbetű nyomán felidéződött a név. Van egy további esély is. Nem gondolni rá, és előbb-utóbb beugrik, aminek-akinek be kell ugrania.
És akkor jön a heuréka... Akkor, amikor már egészen más témáról folyik a beszélgetés, és édes mindegy, hogy „hogy is hívták a minekishíjjákot”.
***
Tegnap a tévé szalaghírei között bukkantam erre az érdekes szövegre:
A DUNA-CSATORNÁN JELENTKEZIK A HONFOGLALÓ. Tudtam, hogy Keleti Főcsatorna van, de nem tudtam, hogy Duna-csatorna is van, s kiváltképp azt nem, hogy egy elkésett honfoglaló vízi úton kíván jönni honfoglalni. De ugyanennek a mondatnak van egy másik jelentése is, miszerint a Duna-tv
megismétli a Honfoglaló c. filmet.
Van itt választék, van minden, amit csak tetszik akarni.    

Hajnalban átböngésztem néhány blogot. Megvan mindnek a karaktere. Az egyiket nyiff-nyaffnak hívnám, mert folyamatosan arról mesél, hogy miféle kellemetlenségeket okoz neki a környezete, saját egészsége, stb.
A másik írója kapott egy kismacskát. Igazán nehéz megmondani, ki írja most a blogot, ő vagy a macskakölyök – karmolja. Naponta készül róla kép, és a róla készült fotók uralják a terepet. Könnyű neki, mert a maga módján formás a kis állat – és nincsenek személyiségi jogai sem.
Egy harmadik blog időről időre témákkal bombáz többünket. Most a szerelem a téma. Kötetet lehetne összehozni róla, de nem biztos, hogy akarom.
Még gondolkozom rajta.
Vannak aztán kifejezetten fotós blogok is. Egymás képeit favorizálják, vagy éppen nem. Kritikus hangon elemzik, hogy miért nem felel meg egy-egy felvétel a fotósszakmában elvárt sztenderdeknek. Kerülöm, hogy képet tegyek fel erre a lapra. A magam útját járom, és éppen azt akarom ábrázolni, amit, és úgy, ahogyan. Nekem senki ne mondjam meg, hogy a kép hangsúlyának melyik képmezőre kell esnie, stb. Egyebekben nincs ínyemre a sok túlszínezett, vagy sasszemmel készített, mesterkélt beállítású fénykép.
Van aztán egy olyan általam olvasgatott értelmiségi blog, amelyiknek írója választékosan beszéli el, hogy miért került megint spleenes-világfájdalmas hangulatba. Élete folyamatos küzdelem a depresszió ellen.
***
A Hableány hajó elsüllyedésének oka egy fizikus szerint a Bernoulli-törvény figyelmen kívül hagyása volt. A két hajó között nyomáscsökkenés állt be, a kicsit magához szippantotta a nagy tömegű. Igazat adok neki. Ugyanezt tapasztalom a sztrádán, kamionok előzésekor. A kamion mellől kilépve ellen kell kormányoznom az autót, mert érzékelem, hogy magához akar vonzani a kamion.
***
Gyerekkoromban nem tartozott a tűzoltó szakma a tiszteletet parancsolók közé. Nehéz tudni, hogy pontosan mi miatt. Az amerikai filmeknek köszönhetően a tűzoltók szuperhősök, követendő példaképek. Domi unokánk természetesen tűzoltó szeretne lenni, de úgy látom, hogy Csia unokája, Isaac is vonzódik a szakmához.
Hajrá!

„Tegnapelőtt” OV és a Fidesz-KDNP formáció megnyerte az EU-képviselőválasztást: kb. 52%-ra. Azonnal megjelent az ellenzéki kritika: A fél ország nem szavazott a Fideszre.  Mivel humoros ország a miénk, hadd írjam ide a régi viccet.
Az USA és a Szovjetunió autói versenyeznek egymással. Az autóverseny győztese az USA lenne, vesztese a SZU. De ezt így nem lehet a Pravdának közölnie az onnan informálódó szovjet embereknek (szovjetszkije ljugyi). Hát így írja le a történteket: Lezajlott a két ország közötti autóverseny, melynek végeredménye: A Szovjetunió az előkelő második helyen végzett, az USA pedig az utolsó előtti lett.      
Tegnap még mindig keresték azt a 21 embert, aki két hajó ütközése során a Dunába veszett. (Isten nyugosztalja az így életüket vesztett, zömmel dél-koreai embereket.) A Hableány motorost felborító hajó kapitányát kihallgatták. Természetesen tagadja bűnösségét. Nem értek a hajózáshoz. Lehet, hogy ő se? Jut eszembe: A Nánási út túlsó felén, tehát abban a magasságban, ahol mi lakunk, volt a Hableány hajókikötő.   
Ma már júniust írunk. A mai nap se múlik el eseménytelenül. A pápa Csíksomlyón celebrál misét. A román államelnök sietett kifejezésre juttatni, hogy a hazájában élő kisebbségek helyzete ragyogó. az ugrott be nekem, hogy ha a pápa Kanadában jelenne meg, az államelnök említené-e, hogy a náluk élő kisebbségek milyen kivételesen jó helyzetben élnek. Miért is említené. csakugyan jó a sorsuk.
Tegnapi hír, hogy mégsem kell búcsút vennem a Mitsubishitől, mert vizsgaképessé teszik kb. ötöd áron, mint amibe itt került volna.
Mai hír, hogy egy részünk felkeresi a Mosonmagyaróváriakat. Minap volt Angéla nap, ma meg Blanka szülinapja. Mi meg még idén nem láttuk őket.
Tegnapi hír, hogy Észak-Koreában kivégeztek öt politikust, mert nem sikerült Kim Dzsong Umnak Tump elnökkel megállapodást aláírnia. Erről is keringett egy vicc annak idején.
Este van.
Az angol megnézi a tévéhíradót, mert náluk az a szokás,
az orosz elolvassa a Pravdát, mert náluk az a szokás. 
Az angol felveszi a pizsamáját, mert náluk az a szokás, 
az orosz felveszi klottgatyáját, mert náluk az a szokás.
Elalszanak. Éjjel csengetnek.
Az angol kinyitja az ajtó, mert náluk az a szokás,
az orosz kiugrik az ablakon, mert náluk az a szokás.
Ugyancsak tegnapi hír, hogy olvasó szemüvegem megadta magát az enyészetnek. Most már tényleg el kell mennem új szemüvegeket csináltatni.
De ez legyen a jövő hét zenéje.

Módfelett kedvelt szavunk az ugyanakkor. Az értelmező szótár szerint 3 jelentése van ennek a mutatószónak.
1. Ugyanabban az időben.
2. Pongyola beszédben: egyszersmind, egyúttal.
3. a sajtónyelvben: másfelől, másrészt.
Szerintem van egy 4. alkalmazása, az ezzel párhuzamosan értelmű.
Alighanem a sajtó tette tönkre a szót, henye szó lett belőle,  amelyet unos-untalan beleapplikál a beszélő mondandójába, jóllehet a szó lényegtelen, hangsúlytalan, nem láttató.
Az erre érzékeny ember megrázná az ugyanakkorozókat a nyakuknál fogva, miközben így ordítana: MI–CSO–DAAA? U–GYAN–AK–KOOOOOR????
Ez az elcsépelt ugyanakkor nem jobb, mint az elsírja magát valamitől helyett a szlengben használt besír, vagy a hivatalos nyelvben használt, de mesterkélt elhalt szó az elhunyt helyett. Elhal a kisujjam a hegyesorrú cipőben, elzsibbad. Elhal a virág, mely efemer. Az emberek többnyire meghalnak, elhunynak.
***
Tegnap nagy történések estek a családban. Elvira megvédte doktori disszertációját. Most Mica jön. Tegnap nehéz volt közlekedni, mert a pesti rakpart lezárva. Keresik a 35 főből 27 vízbe fúlt embert, akik egy szállodahajóval való ütközés áldozatai lettek. A nagyhajó kapitányát letartóztatták.  
Tegnap átmenetileg vagy örökre búcsút intettem a Mitsubishinek. Nászuram még egy kört fut vele, hátha. Szerintem elég sok sebből vérzik.
Tegnap nem hívtam fel doktoromat felülvizsgálati időpontkérés miatt, mert tegnapelőtt 11 kísérletem ellenére sem vette fel a mobilját.
Tegnap sokan azt gondoltuk, hogy péntek van. Mind tévedtünk. Csütörtököt kellett volna mondanunk.
Ma megnézem, mitől eszi a lámpatest a belecsavart égőket.
Ma talán rejtvényfejtős napom lesz.  Az elsőn túlvagyok. Függ. 1: óriási, hatalmas. Megfejtése: emeberfeletti (sic!) Mit mondjak, csakugyan elég emeberfeletti volt rájönni, hogy ez a megoldás.
Nem bosszankodom, inkább ideírok néhány viccet a lapból.
- Megadnád a telefonszámodat?
- Benne van a telefonkönyvben.
- És a neved?
- Az is benne van a telefonkönyvben.
***
Dezső beül a kocsmába. Kér 10 felest és megissza.
Majd kér 9 felest, azt is megissza.
Kér 8, majd 7, majd 6 felest, és egymásután lehúzza.
Így morfondírozik. Hogy van az, hogy én egyre kevesebbet iszom, és mégis egyre részegebb vagyok!
***
Egyre erősebbek vagyunk. Húsz éve egy egész család kellett, hogy 5000 forintnyi árut hazacipeljen a boltból. Ma már egy óvodás is elbírja.

Olvasnivaló könyvet kerestem, mert befejeztem a korábbit. Ám elakadt szemem Szőnyi Zsuzsa két kötetén. Az egyik a Római terasz, amiről megjelenésekor (2006) recenziót írtam, és amelynek Zsuzsa nagyon örült. Most mégis a másik kötetbe bújtam bele A Triznya-kocsma címűbe.  Zsuzsa már nincs köztünk, de könyve újra megnevettetett, annyira jókedvű mesélő, annyi derű árad történeteiből. El nem tudok jobbat képzelni vakációra könnyű olvasmánynak ennél. Lemondok hát egy napra saját okoskodásaimról, hogy vele ismerkedjetek. Én csak idézgetem innen-onnan.
Cs. Szabó Lászlót így jellemzi: Diákjai elnevezték Csédeckernek, aki a Bädecker útikönyveknél is többet tud. 79.o.
Weöres S.-ról: Megismertük ezt a búbosbankát a kedves szelíd csipogásával… 94.
Sanyi mindenkinek állandóan a nyakába borult nagy emberszeretetében. Persze közben nagyon érdekes, értelmes dolgokat mondott a mai orosz írókról.  95.
Egy finn házaspár a magyarságról: Hogyan váltak szét a törzsek? A sztyeppén megláttak egy messzi kis erdőt, ahonnan füst szállt föl. Emberek – kiáltották a magyarok és odaszaladtak barátkozni. Emberek – kiáltották a finnek és elszaladtak. Meg se álltak az északi sarkig. Máig is emberkerülő hallgatag, undok népség – tette hozzá a finn asszonyka. 105.     
A Jancsó-féle Szegénylegényekről. Emberek, lovak körbe-körbe, mazsolaként néhány meztelen nő elszórva. A lovak mentik meg a filmet, de csak félig. Egy óra múlva nem bírtuk tovább, és a sötétség leple alatt elszöktünk. 112.
Egy színi előadásról: A második sorban ültünk, a színészek lábát és a folyosón lévő WC-t nagyszerűen láttuk. 116.
Huszárikot idézi: Kérdeztük, milyen bort töltsünk, vöröset vagy fehéret…? Legalább ásványvizet igyál! H.: Nem, köszönöm, - mondta -, bennem már a víz is fröccsé válik. 128.
Egy vendég jellemzése: Közben telefonált Ágika, hogy öngyilkosságát felfüggesztve ő is eljönne szombaton, 153.
A hangulatról: Sárközy, Szörényi Laci és Szabó Feri rettentő jókedvükben bömbölve nótázni kezdtek. Sürgősen betereltem őket a teraszról, nehogy másnap kilakoltassanak minket ebből az úri házból. 143.
Zárásképpen egy epizód. Klaniczay Tibor a „szibarita váz”-akról. A Jón tenger olaszországi, tarantói öblében fekvő Sibaris görög eredetű lakói híres katonák voltak, és senki se merte megtámadni őket. Hogy szórakoztassák az unalmas életet élő katonákat, elhatározták, hogy a lovakat megtanítják táncolni. A „spanyol iskolához” hasonló tánclépések már nagyszerűen mentek, minden csapatnak megvolt a maga zenéje. Ezt megtudták a tarantóiak, és hadat üzentek a szibaritáknak. Azok nyugodt felsőtesttel vonultak háborúba, de a csata kezdetén a tarantói zenészek megfújták a fuvolákat, s síppal-dobbal előadták a szibarita lovak kedvenc dalait. A lovak a nagy műgonddal betanított tánclépésekbe kezdtek, és a tarantóiak úgy megverték a rút szibarita vázakat, hogy kő kövön nem maradt. 137.  

Érdekes Könyv F. S. Collins kötete: Isten ábécéje, egy tudós érvei a hit mellett. (Akadémia 2018.)
A szerző, aki a géntérkép kikutatásának szerteágazó és párhuzamosan sok laboratóriumban végzett munkáját összefogta és irányította, noha szeretett volna ateistává lenni, nem sikerült neki, mert szándéka ellenére be kellett látnia, hogy minden érv Isten létére utal. A könyv konklúziója egyfelől az volna, hogy a tudósoknak és teológusoknak egymás javát előmozdítva egymással kapcsolatot kellene tartaniuk, s nem szokásosan egymásnak támadniuk.
Miért érdekes ez a könyv?
Pl. felvillantja azt a tényt, hogy megállapíthatatlan: mikortól költözik lélek az embrióba. Az egypetéjű ikrek osztódása nem könnyíti meg a kérdésben való tisztánlátást.
Mégsem gondoltam, hogy még egyszer megemlítem blogomban. Ám néhány érdekesség miatt megteszem. Kórházba kerülvén, félfüllel figyelvén, azt hallottam, hogy a rákveszély miatt kell műteni a polipos belet. De hogy mi az oka a polipok keletkezésének, azt nem tudjuk. Collins mintha tudná. Így ír: „Ha valakinél pl. felismerik a vékonybéldaganat magas genetikai kockázatát, akkor már fiatalon kolonoszkópiát végezhetnek rajta, amelyet aztán évente megismételnek. Ezáltal felfedezhetők azok a polipok, amelyek könnyen eltávolíthatók, mielőtt még halálos daganatokká alakulnának.” 260. o.
Továbbá:
„Számos krónikus betegség azért alakul ki, mert egy meghatározott sejt túl korán hal meg. Ha az ön lánya I-es típusú cukorbetegségben szenved, betegségének az az oka, hogy hasnyálmirigyének bizonyos sejtjeit, amelyek normális körülmények között inzulint termelnének, elpusztította saját immunrendszere. Ha az ön apjánál Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ennek hátterében az áll, hogy az agyának bizonyos, feketeállománynak nevezett részében levő idegsejtek fiatalkorukban elpusztultak, így a mozgató funkciókat irányító visszacsatolás zavart szenved. Ha májra, vesére vagy szívre van szüksége, akkor ezek vélhetően súlyos károsodást szenvedtek el ahhoz, hogy önmaguk helyre tudják hozni a kárt.” 268. o.
C. S. Lewist idézi: „Jézus az embert kereső Istent képviselte, miközben a legtöbb vallás az Istent kereső emberről szól. Választanunk kell, vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült és valami annál is rosszabb… De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. ” (Lewis: Mere Christianity 45. p.) 243, 244, o.
S hogy miért idézgetem ezt a láttató kötetet? Erre is idézettel felelek: „Az élet rövid… Ezért ne halogassuk az örök fontosságú kérdésekről való gondolkodást, amíg valamilyen személyes krízis vagy az előrehaladott életkor rá nem kényszerít minket annak felismerésére, hogy spirituálisan milyen szegények vagyunk. 251, 252. o. (A fetteléseket én míveltem.)   
     

Mit törődöm önmagammal
öregségem száz bajával
majd elmúlnak a bajok
én magyar nemes vagyok  - ferdítem magamra vonatkoztatva Petőfi örökbecsűjét.
Inkább arról írok, ami régóta motoszkál bennem.
A Rózsák terén elhangzott beatmise előadásán kettesben vettünk részt feleségemmel. Szólt, ami szólt, csupa ismerős dallam, illetve nem egészen. Szilas Imre Vince barátjának az emlékére elkezdett egy jazz-tételekből álló misét komponálni. Még csak a Kyrie-tétel kész. Azt hallgattuk ráadásként a mise után.
Nekem az ugrott be, hogy a beatmise szerzőjének ötven éve volt már egy jazz-es hangzású miséje. Sebtében összerakott mise volt, de nagyon megmaradt bennem az ordinarium utolsó része, az Agnus Dei.
Szinkópás, off beat-es darab volt.
Elég rövid, de nagyon érdekes.
A misén Imre az orgonánál, egyébként ezúttal is a zömmel idősebbekből álló zenekar szolgált. Az látszott az arcukon, hogy nagy kedvvel játsszák a számukra is érdekes fordulatokban, ötletekben gazdag zenét.
Az Agnus Dei lüktetését itt is meg tudom mutatni
/. - - - ./.- – /. - - - . /.- – /. Majd  jön a szöveg, erre a dallamra: s d’ t s m m ss s s sl sm dr és így tovább. Majd egyszer lekottázom. Persze az alkalmi improvizáció nélkül. 
A-dúrban szól belül a néma dallam.   
***
Más dallam is foglalkoztat. Szintén Szilas-zene: A 150. zsoltár c. szerzeményében van egy szekvencia, amelyre kiválóan ráhúzható rövid ima: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. A kérdéses rész lamentáló dallam, szolmizációs jelekkel:
sss s sss s sss f s lsf sss  (Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek) Istennek,
lll lll s l tlls ll (miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen)
Bennem ez muzsikál.