Mickey webnaplója

Ha másképp dönt a feleségem, egyedül sétáltam volna át Újpestre a Duna-hídon.
Ha egyedül mentem volna, átvágok a réten, és a patakpart mentét választom, mint rövidebb utat.
Ha több benapozást akartam volna, a déli oldalon gyalogolunk.
Ha egyedül megyek, a lépcsők ellenére a déli oldalon megyek, mert ott nincs kerékpárforgalom.
Ha már így esett az északit választottuk, mert lejtőn lehet a híd szintjét elérni.
Ha magammal hoztam a mobilt, készítettem egy századik fotót az újpesti hajógyárról.
Ha jól néztem meg a menetrendet, lesz visszavonat.
Ha nem lesz, elzarándokolunk a helyi TESCO-ba.
Ha már mégis lett, felszálltunk rá.
Ha nem találom a szig-emet, helyettem előkotorja a felség a kalauz megnyugtatására.
Ha működött volna a lift Aquincum megállóhelyen, lelifteztünk volna a földszintre.
Ha átadták volna a másik új lépcsőt, hátul mentünk volna haza.
Ha hátul mentünk volna, nem találkozunk Ildikóval.
Ha eszünkbe jut, összehozzuk Kingával, akivel később találkozunk.
Ha már a Római téren járunk, felmerül, megálljunk-e a könyvmegállóban körülnézni.
Ha kihagytuk is a könyvespolcokat, bemehetünk a helyi élelmiszerboltba.
Ha már itt járunk, vehetünk néhány sört, néhány citromot, néhány lekvárt.
Ha már így belelendültünk, vehettünk volna még almalét és szénsavas üdítőt.
Ha kihagyjuk a közértet, 1200 ft-tal több volna a vagyonunk. 
Ha lett volna a virágárusnak apró lila virágja, vettünk volna azt is a balkonládába.
Ha nem szorít a szükség, választhattam volna a szebb, ámde hosszabb utat együtt a feleséggel.
Ha nem veszem be reggel a vízhajtót, nem kellett volna sietnem.
Ha jól meggondolom, minden mozzanat esetén választhattunk volna más megoldást.
Ha minden igaz, a lehetséges megannyi alternatíva adja a cím értelmét: Elágazások.  
Ízelítő a Sir 38. f.-ből:
Orvos és betegség
Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. .... Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Mutass be tömjén­ és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. De hívd az orvost is,... mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség, ... aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.
A gyász
Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni... Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.
A kézművesség
Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész... Így van a kovács is... Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. ..., a maga szakmájában mindegyikük bölcs. Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. ... nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.  Közöm: A fejezet a helyükre rakja az orvosokat, gyógyszerészeket, kézműveseket, s hozzájuk fűződő viszonyunkat. Foglalkozik az elkerülhetetlen gyásszal is. Ajánlja a gyász folyamatának minimalizálását, nehogy rátelepedjen a rossz hangulat az emberre és kedélybeteggé tegye.  Kiemelkedik egy mondat: Ha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Valóban, ő a végső oka mindennek, Gondviselő, s ha terve a gyógyulás, akkor az megtörténik. 

Gárdonyi, az autodidakta mester írja le, hogy fiatal tanító korában sétabotján hazavitt egy csepp vizet az útszéli pocsolyából, majd mikroszkóp alatt megvizsgálta a mikrokozmosz szeletkéjét. Egy világ tárult fel a tárgylemezek közötti vízrétegben. De mit is mondok: Nem egy, hanem sok. Ugyanis ahogyan változtatta a képfelbontás mértékét, az egyre erősebb nagyítás alatt rendre újabb efemer életekre bukkant. Varázslatos szépségű az a stílus, amelyben megírja tapasztalatait.
Valaha Széchényi Zsigmond a Nahar c. könyvében beszámol egy meghívásról, mindez Indiában történik, ahol a maharadzsa vendégeként indiai népzenét hallgat, hozzá helyi táncot néz. Ahogyan írja, az oktávot nem tizenkét, hanem 21 egyforma távolságú részre osztják, aminek a következtében óhatatlanul az európai fülnek szokatlan hangzások keletkeznek, hogy ne mondjam, hamisak.  Persze gyököt kell vonnunk a szerző fanyalgásából. Én inkább azt mondom: a változatosság gyönyörködtet.
Belebotlottam egy https://youtu.be/i0djHJBAP3U ujgur zenébe, egy együttesbe, (Huun-Huur-Tu) és hosszasan hallgattam műsorukat. Mégpedig ámulva.
Rácz Aladár meséli magáról, hogy egy előadásán Sztravinszkij a mandzsettájára szerette volna írni, amit a magyar-cigány cimbalomművész produkált. Észrevette ezt Aladár, és azt mondta magában: Amit én játszom, azt te le nem írod, és belekezdett egy virtuóz improvizációba.
A feljebb írt együttest hallgatva nekem is az ugrott be, hogy amit ők játszanak, az nem fér bele a mi öt vonalba írt hangjegyzésünk világába. Kilóg belőle, mégpedig alig nyomon követhető módon. A torokhangok felett vibráló másik szólam esetleges cifrái, dallammenete egy másik dimenzióba visz el bennünket. A ritmusszekciójuk is, amely hol egy dob, hol valamilyen vonós hangszer képében mutatkozik. Szerepet kapnak zenéjükben a különféle dorombok. És az összhatás. Mondom, engem elbűvölt. Mint ahogyan elbűvölt utóbb egy adag perzsa muzsika, és Ravi Shankar szitár-koncertje is.   Micsoda gazdagság mutatkozik meg a világ különféle részein felcsendülő őseredeti hangzó anyagokban. Közös kincsünk ez, amelyre ugyanúgy kell vigyáznunk, mint a saját népzenénkre, táncházaink hagyományőrző koreográfiáira.
Nem is folytatom. Minden ilyen a végtelen leképezése, annak egy-egy cseppje, amely bennünket a végtelenbe repít.
***
Költészet napja: Aj, e nőkebelű Lidi óta
                              a    Jenőke belül idióta.... (WS)
Ma költői hangulat vett rajtam is erőt egy áthallás erejéig:
A nyilvánosság suhogtatja időnként ostorát
megpiszkálva az elit megannyi offshore-át.
Sir 37. f.
Hamis barátok
Minden barát azt mondja: „Jó vagyok hozzád.” De egyik-másiknak csak a neve barát... A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik. Hűséges barátod ne feledd a harcban, ...
A tanácsadók
Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol.... az istenfélő ember... fáradozik érted. Lelkiismereted tanácsára is hallgass,... Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.
Igazi és hamis bölcsesség... Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik...
A mértéktartás
Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól. ... ne vesd magad minden ínyenc falat után. Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége. A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét. Közöm. Óvakodj a hamis baráttól, hallgass a lelkiismeretedre, az igaz emberre és a Teremtőre. Ők jó tanácsot fognak adni. Megfontolandók a mértékletes étkezésről szóló tanítások.  

Tavaszi szél engem fáraszt,
virágom, virágom.
Aláfúj a kalapomnak,
virágom, virágom.

Hát én immár merre menjek?
Virágom, virágom.
Adódik: a Duna-partra.
Virágom, virágom.

Elindultam észak felé
virágom, virágom.
És a gátig meg se álltam,
virágom, virágom.

Harmincnégyes buszra szálltam,
virágom, virágom.
Hazahozott teljesen ingyér’
Virágom, virágom.

Megnéztem a könyvmegállót,
virágom, virágom.
Tele volt, de semmit se hoztam,
Virágom virágom.

Minden virág ezerrel nyílik,
virágom, virágom.
muszáj néhány fényképet csinálnom,
virágom, virágom.  
Sir 36. f.
Ima Izrael megszabadításáért
Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk, te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk, ültesd félelmedet minden pogány népbe! Az idegen népek ellen emeld föl kezedet, hogy ők is lássák hatalmas tetteidet. Ahogy irányunkban szentnek mutatkoztál előttük, mutatkozz most nagynak előttünk velük szemben, hogy ők is megtudják, amit mi már tudunk: nincsen más Isten, Urunk, rajtad kívül. Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat. Szítsd fel haragodat, engedj szabad folyást indulatodnak, alázd meg, s pusztítsd el ellenségeinket. Siettesd az időt, és gondolj a végükre, hogy megemlegessék csodás tetteidet. Tűz eméssze meg az élve maradtakat, s néped elnyomóit érje utol a vég. Üsd le az idegen fejedelmek fejét, akik így beszélnek: „Nincs más rajtunk kívül.” Gyűjtsd egybe Jákobnak valamennyi törzsét, s oszd ki örökségük, mint a régmúlt időkben. Irgalmazz a népnek, Uram, amely nevedet viseli, Izraelnek, amely elsőszülötted lett. Légy könyörülettel szent városod iránt, Jeruzsálem iránt, hol a hajlékod van. Töltsd be Sion hegyét dicséreteddel és dicsőségeddel a templomodat. Tanúskodjál első teremtményed mellett, biztosítsd a jövőt, amit a nevedben előre hirdettek. Jutalmazd meg azokat, akik benned bíznak, bizonyítsd be, hogy igaz prófétáid szava. Hallgasd meg, Uram, szolgáid esdeklő imáját, Áron áldására, mit népedre adott. Ismerje el a föld minden sarka, hogy te vagy az Úr, az örök Isten.
A megkülönböztetés
Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál. Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értő szív is a hazug szavakat. Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki.
Az asszony kiválasztása
Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is, mint a többi. Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete. Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember. Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelő segítséget, támaszt. Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol. Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet? Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenőt, ahol eléri az este. Közöm. A fejezet a fogat fogért törvény talaján állva fejezi ki várakozását a Messiásra. Ami pedig a nőket illeti, kultúrkörünkben aligha fogad el egy lány akármilyen férfit. 

Tegnap kivégeztem Molnár Ferenc regényét, a Zenélő angyalt. Meglehetősen vontatottan indul, hogy a végére felpörögjenek a krimibe hajló események. Olvasás közben többször felmerült bennem, ha másképpen szerkeszti a kötetet, forgatókönyvvé lehetett volna. Molnár annyira képekben, és a képekhez rendelt cselekedetekben, jelenetekben gondolkodik, hogy regény ide, regény oda, fölsejlik a sorok között a tény: Molnár Ferenc színműíró. Legalábbis leginkább az. Csak találgatom, hogy miért adta épp ezt a címet a könyvének. Sejtésem szerint Judit a zenélő angyal, aki kiénekeli a sajtot Irma szájából, vagyis elszereti amannak a legényét. Persze tévedhetek is.       
***
Ma itt volt Levente és Domi. Életkoruknak megfelelően leginkább játszani szeretnek. Velünk. Nem kell túlságosan bonyolult játékokra gondolni. Elég, ha valamiféle szerepjátékba bonyolódunk, máris a mesevilág közepén találjuk magunkat. Kedvelik még a bújócskát is. Levi elbújik, Domi pedig mosolygósan vezeti az elbújthoz a hunyót.  
Sir 35. f.
Törvény és áldozat
Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik. Ételáldozatot mutat be az, aki szeret, s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot. Hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál, elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelő áldozat. Ne jelenj meg üres kézzel az Úr előtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elő. Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé. Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki. Dicsőítsd meg az Urat nagylelkűségeddel, s ne légy fukar, amikor első termésed feláldozod. Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod. Úgy adj az Úrnak, ahogy ő ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint. Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza.
Isten igazságossága
Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban. Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét, és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri. Nem utasítja el az árva könyörgését, sem az özvegyet, aki tele van panasszal. Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta? Aki szívből szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhőkig hatol fel. A nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön, és nem csendesül, amíg el nem éri célját. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot. És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk, amíg meg nem töri elnyomóik derekát, amíg vissza nem fizet a pogány népeknek, amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját, amíg tettéért meg nem fizet az embernek, a viselkedéséért, álnoksága szerint, amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában. Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporeső a szárazság idején. Közöm. Pál hasonlóképpen fogalmaz: Isten a jókedvű adakozót kedveli. Ha meggondoljuk: Van abban öröm, hogy van miből adni, hogy megoszthatjuk másokkal azt, amink van, s talán már fölösleges is. Az Úr irgalma meghaladja igazságosságát. ez a mi esélyünk, reményünk, vigaszunk.  Mert hát ki állhat meg az Úr előtt? – hangzik a költői kérdés.

A varráshoz sok közöm nincs. A seregben megismerkedtem a műszaki cérnával, a praktikus drótszállal, mely egyben tűként is szolgált. Ám nemigen vettem igénybe. Annál is inkább nem, mert elég gyakran kaptunk tisztát. Minek varrogassam, amit többé nem viselek. Megváltozott a helyzet fiatal felnőttként, amikor is rendszeres munkába járó lettem. Feleségem rendben tartotta holmiimat, viszont a nap jó nyolc órájában utunk különvált, de textilneműim erről nem vettek tudomást. Olykor leszakadt egy-egy gombom, de ez ritkábban hozott zavarba. Annál inkább sokat hordott pantallóim, amelyek olykor elengedték a varrást, nemritkán kényes helyeken. Szerencsére felszerelkeztem néhány fajta cérnával, tűvel, és kisomfordálva a toilette-be, oda bézárkózván, a sérült gatyókámat elfogadható állapotba hoztam. Mitől szakadt ki elég sűrűn a nadrágom? Két okból: Ülő munkát végeztem, s a sok ülés elkoptatta a cérnát. A másik oka még kézenfekvőbb. Ahogyan emberesedtem, előbb-utóbb valamennyi nadrágom feszülni kezdett rajtam, mígnem ... én pedig ügettem elzárkózni. Hogy mások mit vélhettek, nem tudom, én rosszul érezvén magam, feszültségemet oldandó a varrást választottam.
Mindez azért jut eszembe, mert hetek óta szemezek egy rövid ujjú fehér inggel, amelynek hiányzik egy gombja, s ígérgetem magamnak, hogy gombot varrok rá. Ehhez gomb is szükséges a leesett helyett. Mivel két hasonló ing szárad vállfán egymás mellett, hamarjában a másik pótgombját nyiszitelem le, ott fölösleges, a másikra meg szükséges. A tűbefűzés simán ment, a varrás is néhány perc alatt elkészült. Büszkén jelentem, hogy nem varrtam az ing hátát az elejéhez, és hurkot se vetett a cérna a gomb és az ing széle között.
A sikeren felbuzdulva pillanatragasztóval 72-edszer is összeragasztottam a fürdőszoba szekrénykéjének a fogantyúját.
Most csaptelep-gyöngyöztető tisztításával nem foglalkoztam, tegnap már megszabadítottam a barnamoszattól a perlátort.
Sir 34. f.
Az álmok
Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok. Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít. Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal. Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól? A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. Ha nem az Úr küldi őket követségbe, ne törődjél velük. Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból.
Az utazás
Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani. Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon: Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben. Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége. Boldog annak lelke, aki istenfélő. Ki a támasza, kire hagyatkozik? Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.
Az áldozat
Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre. A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz. Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó. Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét. Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle? Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr? Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg. Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból? Közöm: Ha nem az Úr küldi az álmokat követségbe, ne törődjél velük. Kipipálva. Hogy néha mégis leírom őket, annak oka, hogy érdekesek, romantikusak, fantasztikusak. ...aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. Én keveset utaztam, kevés tudást szereztem. A kiesőket próbáltam könyvekből pótolni. Ha részlegesen is, de sikerült. Példám a jezsuita tartományfőnök, aki szabbat-évét világ körüli utazásokkal tölthette volna. A lehetősége megvolt, a vágya nem. Mint mondta: Kb. 6000 várost lenne érdemes felkeresnie, ami ugye nem megy. Akkor meg minek kezdje el.
A törvény megtartása, a bűnök kerülése fontosabb, mint az áldozat. Ma pedig a szeretetparancs megtartása a mérce. Ami azon kívül van, az mintha nem lenne. 

A kontrasztok olykor szívmelengetők és érzékletesek, olykor pedig megdöbbentőek. Megfigyelhető, hogy éltes emberekből álló közösségekben milyen széles skálán mozognak azok a kérdések, amelyek mentén döntéseket hoznak, amelyek mentén élik mindennapjaikat. Van akinek az a legfontosabb, hogy a viták állandósuljanak, melyekből győztesként szeret kikerülni, másnak a vadhagyma lelőhelye a problémája, a harmadiknak a súlyproblémák okoznak fejtörést és állandó tennivalókat, a negyedik halálos betegséggel küzd. Mi ez, ha nem dráma?
Mindnyájan halálra vagyunk ítélve élve születésünk okán, mégis nagy szóródást mutat a pillanatnyi érdeklődésünk. Kit mi mozgat, mi motivál, mi hajt tovább, mit tekint elérendő céljának. Persze kellenek a célok, kellenek az irányultságok kinek-kinek adottságaihoz mérten, mégis jó tudnunk, hogy bármikor bármi megállíthat törekvéseinkben, és úgy járhatunk, mint a lecsapott lepke, aki odahagyja hímporának egy részét.
Talán a legfontosabb, hogy érett korunkban az értékekre figyelve tegyük dolgainkat, a lényegesre összpontosítsuk, kerüljük a léha időtöltéseket, kapjuk kezünkbe magunkat, ameddig élnünk adatik.     
Ízelítő a Sir 33. f.-ből:
Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle... Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. ...
A teremtmények egyenlőtlensége
Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta. Minden ember agyagból való, ...de nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett... Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. ...
Függetlenség
Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; ... jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét. Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék. Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.
A rabszolgák
Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka... Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell. Szorítsd hát munkára... Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra. Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?
Közöm. Életvezetési tanácsokat sorol a szakasz. A fejezet sokszor idézett mondata: Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében. Allegorikus a kép. Az ember Teremtője kezében képlékeny. Tetszése szerint alakítja, formálja, s ezt a tevékenységét kegyelemnek hívjuk.

Prózai leszek. Egy tőmondat elég volt ahhoz, hogy megállapodjunk benne, ma Esztergomba kirándulunk. [Hogy hívják a kislányt? Mit visz a kosarába, és hová tart? ESZTER-GOMBA]
Csaknem délben indultunk a Siemenshez. Mivel minden megállónál megállt és vonakodott továbbindulni, elneveztem úttörővasútnak. Viszonylag nagy a hangja, de oly sűrűn megáll, hogy nem képes felgyorsulni. Megnéztem: 120km/h a max. sebessége, de jó, ha a harmadával-felével kocogott. Azért célt értünk.  Lementünk a Dunához, hogy felmehessünk a bazilikába. Mivel átmentünk a prímás pince alagútján, ráakadtunk egy jóságos liftre, amely az utolsó 50 métert megtakarította nekünk. Betértünk a bazilikába. A mesterkanonok stalluma előtti névtartóban egykor V. Miklós neve szerepelt. Immár üres.
Fönt szétnéztünk egy kissé. Esztétikai élmény messzire ellátni.
Felfelé rossz volt, de ellenben lefelé jó (GD), hogy a nagyokat is idézzem. Lefelé annál is inkább jó volt, mert a kora nyári melegben fagylaltoztunk. Hideg és édes fagyikat nyalogattunk. Rumos dió, csokoládé, (Tücsinek hiába mondtam Bud Spencer mondókáját, a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt, ő) ragaszkodott ezekhez, és a tetejébe epert kért és kapott.
Köszönjük, kellemesen elfáradtunk. Nincs jó kapcsolat a vonatok és a buszjáratok között. Lábusszal tettük meg visszafelé is a távot a Dunától a vonatig.
Sir 32. f.
A lakomák
Asztalfőre tettek? Ne bízd el magadat! Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül. Viseld gondjukat, azután leülhetsz. Ha már megtetted a kötelességedet, akkor foglalj helyet. Így örülhetsz velük és a lelkületed miatt tied a koszorú. Idősebb korodhoz illően szólalj fel, ne kérkedj tudásoddal, ne zavard a zenét. Amíg énekelnek, ugyan ki társalog, és tudását rosszkor ki fitogtatja? Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben. Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett. Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak. Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak, s hallgatnak. Előkelők között ne emelkedj szóra, és ha más szónokol, akkor te ne fecsegj. A dörgést megelőzi a villámlás fénye, a szerény ember útját rokonszenv készíti elő. Ha az idő lejár, ne maradj ott tovább, menj szépen haza, és ne lődörögj ott. Otthon szórakozz még és tégy kedved szerint, de gőgös szót ejtve ne keveredj bűnbe. Mindezért magasztald az Istent, aki javaival ily bőven felüdít.
Isten félelme
Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. A törvény kutatóját betölti a törvény, de a képmutató belegabalyodik. Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak jótettei. A bűnös nem tűri a rendreutasítást, annyi kibúvót lel, amennyi csak kell. Az okos ember nem veti meg a jó tanácsot, a dölyfös hitetlen nem tud a törvényről. Meggondolatlanul ne tégy soha semmit, akkor nem kell soha megbánnod tetteid. Göröngyös úton ne igen járj, ne botladozz a köves talajon. Egyenes úton se bízd el magad, szedd össze magad a gyermekeid előtt. Akármit teszel, jól vigyázz magadra, mert ha így teszel, megtartod a parancsokat. Aki hisz a törvényben, megtartja parancsait, aki bízik az Úrban, az nem vall szégyent. Közöm. 1. A lakoma különféle résztvevőinek kínálja a szerénységet. Ma azt mondanák az idő lejárásával kapcsolatban: A házibuli akkor marad meg kedves emléknek, ha akkor távozol, amikor javában zajlik, amikor még a topon van. Immár x-edszer javasolja az Úr félelmét. Itt a megigazulás eszközeként. És nem is téved.  

Van nekünk egy közös blogunk, egy tematikus, amely hívószavak alapján működik. Írtunk már a zenéről, a művészetekről egyes évek alakulásáról stb, stb. Most a szavakról fogunk írni. Nevezetesen arról, hogy melyek az általunk használt leggyakoribb szavak, vannak-e és mik a nemszeretem szavaink. Mai posztom kicsit ennek a jegyében készül, talán egészen is. Az első kettő kategóriát hamar kivégzem.
Valaha fél életét rátette a kutató arra, hogy kiderítse, mi volt Petőfi szókincse, hány ezer szóval fejezte ki magát Jókai, Arany, Pilinszky stb. Ma néhány kattintás elég hozzá, csak ezzel együtt is nagy árat fizethet érte az érdeklődő. Meg kell nyitni hozzá az internetes anyagait, s kétség nem fér hozzá, hogy nem öncélú az általam leggyakrabban használt szavak lekérdezése. Az eredményt megkapom, és hiúságomat legyezgetheti, az a szó-halom, amelyet vélhetően használok. A program kiötlői alkalmasint kereskedelmi, politikai ... akármilyen információkhoz jutnak az általam használt kategóriák révén. Kérdés, hogy megéri-e ezen az áron? A másik kérdés, hogy mire jutnak az ilyen információdömpinggel, és egyáltalán kell-e, hogy foglalkoztasson ez engem. Az utolsó kérdés, hogy ha nem adok meg semmit, biztos, hogy engedélyem nélkül senki nem nyúl az adataimhoz? Több kérdésem nincs.
A nemszeretem szavakat pedig nem szeretem, így nem is szellőztetem meg, inkább kerülöm őket.
A koromnál fogva legérdekesebb problémám az, hogy rövid távú memóriám korcsosulása folytán passzív és aktív szókincsem között nyílik az olló, azaz sokkal több szót értek meg, mint amennyit használok. De a bölcsesedéssel párosulva az idegen kifejezések közül egyre többet értek meg a korábbi időszakokhoz képest. Ezek azután egyáltalán nem tartoznak az aktív szókincsemhez. Értem az olvasott szövegeket, de megfogalmazni nem tudnám őket.
Ha magamba nézek, két tendenciát figyelhetek meg. Az egyik, hogy vannak kedvelt töltelékszavaim, amelyeket sűrűn használok. Ilyenek: pedig, ugyanis, hiszen, hihetőleg, persze, ugyancsak, és ki tudja, még hány ehhez hasonló. A másik, hogy nem érdekel túlságosan, hogy minden szó tősgyökeres magyar kifejezés legyen mondataimban. Engem nem zavar a muszáj (muss sein) és társai, ha általuk mondandóm közérthetőbbé válik. Néha nem is találok megfelelő magyar kategóriát arra, ami témám kifejtéséhez szükséges.
Mindent összevéve a szavak hűséges mozaikkockáim, amelyekből képes vagyok képeket kirakni. Ezek a képek egyeseknek tetszeni fognak, másoknak talán ellenszenvesek lesznek. Mindenesetre alkalmasak arra, hogy általuk tartalmakat közölhessek az érdeklődőkkel.
Hálás vagyok a szavakért, és hálás azért is, hogy nem az őskorban élek, mert mára kifejezéseink lényegesen választékosabb és hajlékonyabb artikulációt tesznek lehetővé, mint a fogalmak kialakulásának az idején. Weörest citálom, bár ő a pidgin-english-t karikírozza, ám azt nagy tehetséggel: / Kuli bot vág. / Kuli megy /megy / csak guri-guri / Riksa / Autó / Sárkányszekér / Kuli húz riksa / Kuli húz autó / Kuli húz sárkányszekér / csak guri-guri. / etc. etc.
Ízelítő a Sir 31. f.-hez:
A gazdagság
A gazdag nem alszik, ezért soványodik, a sok gond elűzi az álmát. ... Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük. ...Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után. 
A lakomák...
 edd, amit eléd tesznek, és ne habzsolj, nehogy megvessenek érte. Tartsd meg az illemet, s elsőnek hagyd abba, ne légy telhetetlen, ... nem elég kevés is az okos embernek? Akkor fekvőhelyén nyugodtan lélegzik. Jól alszik, aki nem eszik túl sokat, s reggel, ha fölébred, jó erőben van. Az álmatlanság, hányás, hascsikarás a mértéktelen embernek a sorsa... Uralkodj magadon minden tettedben, akkor nemigen lesz betegségben részed. ...
A bor
Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról...Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. ... Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák. ... Közöm. Akad az igazságok között nekem és akad másoknak megszívlelendő. Mohóság ételben, italban, borban, aranyban. Mind külön-külön is embernek való, de a mértéktartás nehezebb olykor, mint a javak hiánya. Ha foglalkoznék pirográfiával, a borozásról szólókat forrásmegjelöléssel fatáblácskákba égetném. Minden kocsmában kiakasztanám, no meg az otthonoknak is kínálnám. A zabálás ellen  szólókat is.     

A műfajt nekem a piarista Maklári Lajos hozta testközelbe, akinek a kamarakórusa néhányat el-elénekelt ünnepi alkalmakkor.
Annak idején pattogó ritmusuk varázsolt el, ma már jobban megérintenek a magyarra fordított, vagy eredeti, angol nyelvű szövegek. Legtöbbjüket akár a saját temetésemen is elénekelhetnék. Mire gondolok?
A fehér gyolcs c. hangsúlyos szövegrésze: Hogyha hozzá (az Úrhoz) közeledek, a gyolcsom előveszem, s ragyog már az én szívem; a szárnyam előveszem, s suhan már az én szívem; a sípom előveszem, s dalol már az én szívem. Minden ember arra vár, nyílik-e már odaát a menny...
Szeme csupa könny... bármi vár rám, ha halni kell, az égbe térek én...angyal koronát hoz majd énnekem ha halni kell, az égbe térek én.
Ha reánk tör a homály... ne fájjon, ami fáj, ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd.
Oh, freedom
 I'll be buried in my grave
And go home to my lord and be free.
Valamiféleképpen mind arra utal, hogy ez a világ árnyékvilág, a szabadulást az Isten adja, de nem elsősorban e világon, inkább és kiteljesedve odaát, az örök hazában, ahol letöröl minden könnyet, és nem lesz sírás, sem szenvedés. És szem nem látta, fül nem hallotta, emberi ész fel nem fogta, amit Isten az őt szererőknek készít. (Pál)
Sir 21. f.
Különféle bűnök
Fiam, ha vétkeztél is, többé ne tedd, régebbi bűneid miatt pedig imádkozzál. Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, hogyha közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét. Minden igazságtalanság kétélű kard, sosem gyógyul meg a seb, amit ejt. Palotákat rombol az erőszak s kevélység, így a fennhéjázó háza összeomlik. Ha Istennek fülébe jut a szegény imája, akkor nem késik az ítélete. Aki gyűlöli az intést, az a bűnös nyomában jár, aki az Urat féli, az a szívére veszi. A szájhőst messziről föl lehet ismerni, s a bölcs észreveszi, amikor kisiklik. Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket. Mint egy csomó kóc, olyan a bűnösök gyűlése, a végzetük pedig emésztő tűz lángja. A bűnös életútja ki van kövezve, de az út vége az alvilág mélysége. Ura érzékeinek, aki megtartja a törvényt, a teljes bölcsesség az Isten félelme. Sok semmit sem tanul, mert nincs tehetsége, de van tehetség, amely keserűséggel jár. A bölcs tudománya nő, mint az áradat, a tanácsa olyan, mint az élő víz forrása. A balgának szíve olyan, mint az összetört edény, nincs az a tudás, amely összeragaszthatná. Hogyha a bölcs ember meghall egy okos szót, dicséri és egy másikat fűz hozzá. Ha a balga hallja, csúfot űz belőle, és egyszerűen a háta mögé dobja. Balgával beszélni súlyos úti poggyász, de a bölcs ajkán kellemes hang csendül. Értelmes szót vár a gyűlésen az ember, és a bölcs szavait szívében forgatja. A balga bölcsessége olyan, mint az összedőlt ház, a tudása pedig ostoba fecsegés. A balgának olyan a tanulás, mint lábnak a bilincs, mint a csuklóbilincs az ember jobbján. A balgának messze hallik a hangja, ha nevet, az okos ember csendesen mosolyog. A megfontolt embernek a fegyelem, mint az arany ékszer, mint a díszes karkötő, amit a jobb karján visel. A balgának lába berohan a házba, a tapasztalt ember sokkal tartózkodóbb. A balga már az ajtóból beles a házba, a jól nevelt ember megáll kívül. Neveletlenség az ajtón hallgatózni; a bölcs nagyothall, ha pletykálnak előtte. A fecsegők ajka mások szavait szajkózza, a bölcs minden szavát leméri mérlegen. A balga a szájában hordja a szívét, a bölcsnek szívébe van rejtve a szája. Amikor ellenfelét átkozza a gonosz, a saját maga fejére szór átkot. Aki rágalmaz, az magát szennyezi be, s akárhol lakjék is, gyűlölik az ilyet. Közöm. A fejezet igazságaival mind egyet lehet érteni. Engem mégis a végén található kijelentés érint közelebbről: Amikor ellenfelét átkozza a gonosz, a saját maga fejére szór átkot. Magam ezt úgy fogalmaztam, hogy aki egy kapcsolatban méltatlanul viselkedik, magáról mond ítéletet. 

Ma van az irgalmasság vasárnapja. Szent II. János Pál rendelte el ünneplését az általa szentté avatott Faustyna Kowalska jelenései és élete nyomán, akinek Jézus sugalmazta:
„Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek." Mivel Karol Wojtyla ezt cselekedte, egészen bizonyos, hogy rá vonatkoztathatók a fenti állítások.
***
Tegnap sok vendégünk akadt. Családból és barátaink közül összesen tizennyolcan fordultak meg lakásunkban a nap második felében. Kuriozitást kétségtelenül a nigériai fekete, Chuke barátunk feltűnése okozhatta. Róla meséli É, hogy Mányban magyar unokáját sétáltatván babakocsiban, jelentette a polgárőrségen egy ipse: A bicskei táborból kiszökött egy menekült és érthetetlen okokból egy fehér gyereket tologat a nyílt utcán.
Nem tudták, hogy Ch. ibo, tehát katolikus keresztény, itt végezte orvosi tanulmányait, majd kint praktizált, de gyerekei Magyarországban házasodtak, s az ő gyermekeik meglehetősen sápadt arcúak. Az unokák tologatása pedig egy nagypapa rendes elfoglaltságai közé tartozik. Társaságunkban két főnek van száz éven felül élő szüleje. Az ő mamája jelenleg 103 éves. Ch-t egyébként látták feleségével feljönni hozzánk. Ki tudja, miféle pletykák megindítására ad alapot egy ilyen látogatás.
Ezúton biztosítok mindenkit róla, hogy barátunk mellékgondolatok nélküli tisztességes ember, aki százakat, ezreket gyógyított meg élete során.     
Sir 30. f.
A nevelés
Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, hogy végső napjai örömben teljenek. Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerősei közt dicsérik majd érte. Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg ujjonghat miatta. Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását. Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék. Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet. Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, a szíve meg összerezzen minden hangra. Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz. Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz. Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, és végül neked vásik bele a fogad. Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot. Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen. Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon.
Az egészség
Jobb szegénynek lenni épen, egészségben, semmint beteg testben vagyonosnak lenni. Az egészséges élet aranynál többet ér, az egészséges test több bármi szerencsénél. Nincs nagyobb gazdagság az egészségnél, és nagyobb boldogság a derűs szívnél. A keserves életnél többet ér a halál, az örök nyugalom a hosszú szenvedésnél. Aki zárt szájjal kínál ínyenc falatokat, az sírra tesz ételáldozatot. Mi hasznára van ez a bálványoknak, hisz az ízét s illatát sem érzik? Így áll annak ügye, akit üldöz az Úr, a saját szemével lát, de csak sóhajtozik, mint a herélt, aki lányt ölel, s epekedik.
Az öröm
Ne add át egészen magad a gondoknak, töprengéseiddel ne okozd vesztedet. Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait. Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat. Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít. Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik. Közöm. A fejezetre szoktak haragudni a népek a fenyítés, mint lehetőség miatt. Pedig a ló is akkor húz, ha verik, vagy ha cukrot kap. A kérdés csupán, hogy elég-e cukorral biztatni, vagy adódhat olyan szituáció, amikor a cukorka nem hatásos. Bölcs dolog az egészségre erőnk szerint vigyázni, de tapasztalatom szerint olykor ez is kevés. Az öröm ellene dolgozik rosszra hajló természetünknek. Ez mutatja fontosságát, s nehéz mivoltát is.