Mickey webnaplója

Nekem nem sok nevelési elvem volt. A gyerek akkor dominálhat, ha ő tart el engem s nem fordítva. Másképpen: Azért kell nekünk dönteni, mert a gyerek képtelen értelmes döntéseket hozni kellő tapasztalatok híján. Makacsul keresztülvert, „csak azért is” döntései identitászavarokhoz vezethet. Tudnia kell a helyét a családon belül. A nevelés emberekre vonatkozóan is nagyjából (példa)követési effektus. Még annyit szoktam hozzámondani: Keveset tiltsunk, de azt mindig. (Azért olykor lehet a szigorúságokból is engedni, mintegy eljátszva és a polgári engedetlenség megnyilvánulásának tekintve az egyes engedményeket.)
Ám ma a könyvmegállóból magamhoz ragadtam a Tan-Műhely c. periodika 2004/2 számát. Sok érdekes cikk kínálkozott a terjedelmes kiadványban. Ide néhány mondatot citálok, mert új szempontokat adott a nevelés mikéntjéhez. Kicsit meg is lepett, de aztán igazat adtam az eszmefuttatásnak. Winkler Márta idézi Karácsony Sándor gondolatát: „Nevelni nem lehet. Autonóm a felnőtt élete, autonóm a gyereké is: mindkettő a saját életét éli. Tegyünk le róla, hogy nevelhetünk, csupán a gyermek kiművelésén dolgozhatunk” és nem is akárhogyan, folytatja Winkler, hanem saját mintánkon, példánkon keresztül, ahogy a mindennapokat megéljük... rengeteg rítusa van, gyönyörű szép. Ebből az következik, hogy példánkkal, azt kiegészítő szavainkkal a helyes irányt mutatjuk a gyerekeknek. Hiszem, hogy ha kisebb-nagyobb mértékben ellene feszülnek is ezeknek, példánk, szavaink megragadnak bennük, s adott kritikus helyzetben fel fogják használni (ld. ösztönösen, de  működő követési effektus). Nem hiszem, hogy saját nevelési elveimet a kiegészítések miatt vissza kellene vonnom, (már késő!) inkább csak gondolataimat, szempontjaimat gazdagították. Belátom szívesen, hogy minden gyerek, minden felnőtt soha meg nem ismétlődő személyek, így autonómiájukat se kell kétségbe vonni.
144. ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT (Dávidtól) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Közöm. szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Az általam kivett két vezérgondolaton érdemes eltűnődni. Mintha nem volna tetszésünkre saját kultúránk, saját identitásunk. Mintha mindig szükségünk lett volna jóságos atyuskákra, megmondó emberekre, akiknek elhittük mézes-mázos beszédét, hitegetését. És hányszor csalódtunk és mekkorát. Mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, a prakticista-pragmatista Nyugatnak is. szájuk hamis, hazugsággal, álságos beszéddel teli. Még sincs baj, ha elfogadjuk az Urat Istenünknek. Isten nem téveszt meg, és nem téved. Szívből szeret, s várja viszontszeretetünket. Ezért jó annak a népnek, amelynek az Úr az Istene. Rajtunk is áll.       

Nyugaton nem ünneplik a névnapot. Keleten viszont igen. Baja van annak, akinek a keresztneve több szenthez kapcsolható. Könnyen belebonyolódhat abba, voltaképpen ki is az ő védőszentje? Ha Ferenc, akkor Borgia, di Girolamo, Solano, Paolai, Szalézi, Assisi, Xavéri, stb.? Ha Katalin, Sienai, Alexandriai, Ricci, Genovai, Labouré stb.? Ha Gabriella, akkor még cifrább a helyzet, Gábriel nem is ember, hanem főangyal. Feleségem Gabriella. Először Gábor napon (márc. 24.) tartotta, aztán a három főangyal ünnepére gondolt (szept. 29.), miközben magam a dec. 12-t favorizáltam, mert a naptárban ekkor van kifejezetten Gabriella nap. Persze sokan örülnek neki, ha minden alkalommal kapnak névnapi felköszöntést, ám ez a kavalkádé el is bizonytalanítja az embereket. Vajon idén mondtam-e már jó szót szept. vége felé? Ma biztos, hogy Gabriella van. Legyen hát akkor ma. Ám nem készültem mára. Ezért leegyszerűsítettem a dolgokat. Már tegnap visszafogtam magamat, s ma is erre törekedtem az üzletközpontban: Nem kifogásolni, T. vásárlási affinitását, egyes cikkekhez tapadását. Talán sikerült – némileg. Ha ő úgy ítéli meg, hogy csak alig, lesz még alkalmam karácsony előtt javítani viselkedésemen. Itthon aztán diétás étkezésünkhöz igazodva megkínáltam egy kocka Tibi csokival, mert névnapja van, és magamat is, mert nincs névnapom. Majd töltöttem egy kupica pálinkát, mert ezt tűri a diétánk, és mert neki névnapja van, s magamnak is egy fél centilitert, mert nekem nincs névnapom. Aztán csatlakoztam T. püspök sms-éhez, aki gratulált az asszonykámnak, s magam is Isten éltessen!-nel köszöntöttem. T-nek már a mamája is Gabriella volt. Az őt ábrázoló kép a lila szoba falán van. Most mégsem őt fényképeztem le, hanem kreatív feleségemet a kreatív asztalnál, ahol meglehetősen sok időt tölt ajándékkészítéssel, jó ötletek megvalósításával. S hogy a mama se maradjon ki a megemlékezésből, a jó szeműek észrevehetik, hogy az asztal sarkán álló klamnizó (amely félévszázada rendületlenül működik, és amelynek rugós nyomó része olyan, mint egy régi villamos-csengő) valójában Gabi nénire (anyósomra) emlékeztet, merthogy tőle kaptuk kb. 35 éve.
Isten éltessen minden Gabriellát!
***
Ma súlyom 96,20 kg.
***
12 óra van. Hurrá, mndjárt ebédelünk, szokás szerint 17 óra felé.
*** 
Melegfront „vakarta le” az éjjel felgyülemlett jeget kocsim ablakairól, mire 7.50-kor misére indultunk.
143. ZSOLTÁR. ALÁZATOS KÉRÉS (Dávid zsoltára) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt. Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt. A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben. Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt. Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld. Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak. Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem. Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem. Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton, nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből! Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok. Közöm. Dávid kérései: lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld: Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem!... Reggelente hadd érezzem jóságodat ... Mutasd meg, melyik úton járjak ... ments meg ellenségeimtől ... Taníts meg, miként teljesítsem akaratod ... lelked vezessen a sima úton, nevedért teremts belém életet. Különösen közel áll hozzám: reggelente hadd érezzem jóságodat. Azért kitüntetően fontos, mert meghatározhatja egész napomat, sőt meg is határozza. Taníts meg akaratodra. Egymást feltételező valóságok. Aki imádságos, az az Atya akaratát akarja teljesíteni. Aki azt akarja, amit az Atya akar, az a tökéletesség útján jár (említettem Avilai Szent Terézt idézve). Az Atya akarata pedig a mi üdvösségünk. Itt bezárul a kör.   

Ha már a hangos könyv alapján megpróbáltam a Belső várkastély második szobáját kijegyzetelni, megérdemli, hogy a mai poszt ez a sűrítmény legyen. Tehát a 2. lakás lakói.
A lakók nem kerülhetik el a kísértést. Szenvednek, de nincsenek már olyan veszélyben, csak éppen többet szenvednek. Értik az Úr hívását. A bestiák (démonok) veszélyesek, de az Úr örül a lakók szeretetének. A bűnök miatt szenvednek sokat a jók. Az Úr prédikációkon, betegségeken szenvedések által szólítja meg őket. A legfontosabb itt a kitartás. Nagy harcot folytatnak ugyanis a gonoszokkal. Az itt tartózkodók a vezeklést vállalják. Az Úr ad nekik létet. A világ tele van hazugsággal (már akkor is?!). Az kiüresedett tartalmú dolgok halottá teszik az e világi dolgokat. A gonosz támadásai miatt a 2. szobába tért lelkeknek hosszas ápolásra van szükségük (lelki kísérő, vezető legyen jelen sokat). A pokol összefog, hogy magához rántsa a lelkeket. Ha a lakó nem hagyja megát legyőzni, akkor a gonosz felhagy támadásaival. Ne gondoljuk, hogy az elején kellemes dolgok történnek. A belső szobákban a lélek már azt akarja, amit Isten akar. 
Aki képes többet szenvedni, tegye meg. Isten tudja, hogy mik valók nekünk. Aki imádkozik, azt akarja, amit Isten akar. Ebben áll a tökéletesség. Tegyük meg azt, ami rajtunk áll. A belső harchoz nem erőlködni kell, inkább szelídségre van szükség. Krisztushoz fűződő viszonyunk legyen olyan, hogy kapcsolatunkból következhessen: Krisztus az Atyához visz bennünket. Most már napok óta asztalomon hevert kézírásos jegyzetem, ami immár mehet a szelektív hulladékgyűjtőbe.
***
Súly 96,8 kg.
Második napja erősödő köd. A FB-ra teszek néhány képet, meg ez egyszer saját macskakaparásomat (mielőtt eldobnám, lefotóztam).
142. ZSOLTÁR. AZ ÜDVÖZLET IMÁJA (Tanító költemény Dávidtól, amikor a barlangban volt. Ima.) Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem. Közöm.

Gyerekkorom alapélményei közé tartozik Gárdonyi G. Egri csillagok c. könyvének elolvasása, de szépségesnek találtam a Láthatatlan embert, az Ida regényét, Az én falum és a Kékpille c. idilleket, a Titkos naplót stb.   
Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája alapos munkával monográfiát készített dédapja munkásságáról Az élő Gárdonyi-arc (Szent István Társulat, 2015. 323. o.). Ebben leírja, miben állt dédszülője polihisztorsága. Néhány utalás: író, költő, drámaíró, a Fel nagy örömre c. karácsonyi dal szövegének és dallamának alkotója, a parányok világának mikroszkópos vizsgálója, egy új pókfaj felfedezője, a Margit-szigeti kolostor kútja helyének a meghatározója, fotós, utazó, festő, grafikus. Többféle hangszeren játszik élvezhető technikai tudással, a társaságok középpontja, jó humorú (Göre Gábor), vendégszerető, égre néző, Istenre és a túlvilágra nyitott ember. Sokszerű tehetség, akit kétszer javasoltak Nobel-díjra. A legnépszerűbb magyar regény megalkotója. Az Egri csillagokból készült Várkonyi-film a legnagyobb nézettségű magyar film: Keller emlékezete szerint 18 millió jegyet adtak el erre.
Sík Sándor nagyra becsülte Gárdonyi stílusérzékét. Ahogy ő nevezi konstatáló, aki a magyar parasztok szűkszavú, igen tömör megfogalmazásaival él. Szemléletes, amennyiben sajátos szóhasználata, az általa képzett igék, rövid mondatai metszően pontos fogalmazást eredményeznek. Lírai remegésűek az érzelmeket megjelenítő jelenetei. Mintha dalolnának a prózai szövegek. Innen az az idill, amely műveit jellemzi. Még megjegyzem, hogy talán kevéssé ismert, milyen meleg hangon ír Prohászka püspökről.   
Gárdonyi nem kívánt a Kisfaludy-Társaság tagja lenni, de örül akadémiai tagságának. Sok irigye volt, de akik ismerték, tudták: „könyökéből hiányzott a csont”. Ugye ez annyit jelent, hogy a könyöklés messze állt tőle. Talán emiatt áll hozzám olyan közel.
Mivel a könyv közepéig jutottam, lehet, hogy még visszatérek a monográfiára.
Jut eszembe: Az érdeklődők számára szép karácsonyi ajándék lehet a kötet. Ára 2400 ft.  
141. ZSOLTÁR. IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: „Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján. Közöm. Most ezek a gondolatok emelkednek ki a zsoltárból: az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Szabad asszociációval azt vélhetem: pl. a politikai boszorkánykonyha gazemberségeitől távol kívánok maradni. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe... A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján. Amibe belemászott az EU, azt ember nem képes megoldani. Jó imádkozni a megoldásért, mert Istennek semmi sem lehetetlen... Továbbá döntsenek a gonoszok, ahogyan akarnak, saját csapdájukba fognak beleesni, de nélkülünk. S ha valaki úgy véli, minek keverem ide a politikát, válaszom. A csapból is ez folyik. A félelemkeltés. Nem akarom.    

1. A legszebb ajándék kétségtelenül a gyermek. Nagy gond, nagy felelősség, szeme csillogásának gyönyörűsége. A feltétlen bizalom kópiája, aki szülővé tesz, felelősségvállaló felnőtté. Párhuzamosan mellétehetem a jegyesek, házasok olykor megcsillanó önfeledt boldogságát, amelynek hátterében annak a megélése áll, hogy ajándék vagyok a másik számára. Hogy boldogíthatom őt holtáiglan, holtomiglan. 
2. Ajándék a Neked szánt időm. Odafordulás hozzád, mondanivalód figyelmes végighallgatása.
3. Olykor egy asztalra rögzíthető satu. Egyik legszebb karácsonyi ajándékom. Fiatal házasok voltunk. Pénz az ablakban, szerszámaim hiányosak. A satu az ember harmadik keze. Satu hiányában csak töredékesen voltam képes bizonyítani, hogy sok mindent alkothatnék, amire a háztartásban szükségünk adódhatna. Valahogyan kitalálta T., hogy merre kell tovább lépni. Azóta is használom.  
4. A kalmárszellem megrontja az ajándékozás jó ízét, ha a gyerekcse nem a megajándékozottság örömét keresi, hanem azt keresi, hogy mennyibe kerültek az ő cuccai. Nem maradhat le,mert mit szólnak az osztálytársak, ha „kódis pakkot kap”. 
5. Engem zavarba ejt, ha az ajándékozás szokásos értékét sokszorosan meghaladó ajándékot kapok.
6. Az ajándékozáshoz tapintat kell, a megajándékozott érzékenységének figyelembevétele. Nem lehetünk tolakodók, nem lehetünk smucigok, s azt kell vennünk, aminek megalapozott feltételezésünk szerint a megajándékozott örülni fog.
7. Van, ahol elkerülik a kereskedelmet, mondván, hogy az igazi ajándék személyes. Olyannyira, hogy saját maguk által készített ajándékokat kapnak egymástól szülők, gyerekek egyaránt. sok fantázia szükséges hozzá, és még több szabad idő.
8. Szerintem az ajándékozás nem módszer, hanem figyelmesség kérdése, szeretet kérdése, vágy arra, hogy örömet szerezzek a másiknak. És nincs szabály, hogy így, nincs szabály, hogy úgy.   
9. A hívőkenk: 
- minden ajándék; 
- minden kegyelem, Isten ingyenes ajándéka; 
- Úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn) 
- Saját életünk is ajándék, még akkor is, ha olykor szomorújáték jellegét ölti saját drámánk. - Észre kell vennünk, hogy megajándékozottak vagyunk. 
- A megajándékozottságra a szeretetparancs szerinti élettel válaszolhatunk: Viszontszeretjük Istent és felebarátainkat.  
140. ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak. Közöm. A zsoltár eleje ragadott meg: Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! ... Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől. Az ország, egész Európa meghasonlott. Egy kérdésben sem vagyunk képesek egyetérteni. Ha a jobb azt mondja fekete, a bal azt, hogy fehér, esetleg hozzáteszi: sötétfehér. Teszi ezt a globalizmus arroganciájával, megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen elképzelései tudatában. Amikor a jobb kormányoz, a bal nem azt érezteti, hogy a politika természetes folyamata a forgó rendszer. Nem. Azt, hogy beteg a társadalom, mert nem a bal kormányoz. A gyógyulás akkor tér vissza, amikor a bal jut hatalomhoz. Persze ugyanígy nem tetszik a jobboldali média üres vagdalkozása. Ám mióta az eszemet tudom, a massmedia és egyáltalán a sajtó általában (bal)liberális kézben összpontosult. Nos, a politikusoktól, a megmondó médiától mentsen meg mindenkit az Úr, mert hamisságokat terjesztenek, mert gonoszságokon törik a fejüket. Így fordulhat az elő pl., hogy a plebsznek előnyös rezsicsökkentés ellen fordulnak, és megtámadják, mert az a dúsgazdagok profitját nyirbálja meg.   

Tisztázzuk, karácsony Jézus születésnapjának az ünnepe. Nem fenyőünnep, nem gyedmaróz, nem ajándékdömping. A Jézus születésére való emlékezés méltó és illő, mert világra jötte a világtörténelem meghatározó eseménye. Az őskeresztények még nem ünnepelték. Assisi Szent Ferenc viszont már igen, olyannyira, hogy megjelenítette a történteket: betlehemet állított. Még mindig vannak nagy betlehemek és kicsik, még emlékezünk a betlehemezésre, még pásztorjátékokat tartanak december 24. délután a templomokban. Amolyan karácsonyváró műsor ez.
A nyugati civilizáció az évszázadok során elvilágiasodott, olyannyira, hogy megkíséreli háttérbe szorítani az ünnep keresztény tartalmát azt hangsúlyozva, hogy a vallás magánügy. A karácsonyt pedig megpróbálja átértelmezni, eredeti mondanivalójától megfosztani. Családi ünneppé teszi, ahol minden jóra való polgár gáláns ajándékokkal rukkol elő. A fákat, az utcasorokat kicicomázza, telerakja csillogó füzérekkel, csak a lényeg nincs sehol. egy banki statisztikai elemzés szerint a mai Magyarországon egy átlagos család 132 000 ft-ot költ karácsonyra. ebből 90 000 fogy ajándékokra, a többi pedig ünnepi lakomára. Az üzletközpontok pedig tapsolnak hozzá, és a hatalmas profit reményében dörzsölgeti a kezüket. Hatalmas készletekkel találkoztam az általunk látogatott bevásárló központban is. volt ott mindenféle arany és villogó elektromos girland, de Jézus születésnapjára egyetlen karácsonyi dísz sem utalt. Csicsamicsa pedig bőven van, sőt még bővebben. Brüsszelben szellemesen dobozokból építettek egy csúcsos valamit, ami úgy nézett ki, mintha karácsonyfa volna. Tavaly a Deák téren tűzifából raktak egy hatalmas kúpot, mely úgy nézett ki, mintha... Idén a FB-on futottam bele egy nyitott könyvespolc-sorba. A könyvek kétoldalt befelé dőlnek. Szakaszott úgy néz ki hatásában, mint egy fenyőfa. Mintha. De bármikor tagadható. Ugyancsak a FB-on láttam parafadugókból összebeherált adventi koszorút.
Mondjátok, mi jöhet még?
A 19 éves Gárdonyi ifjonti kántortanítóként alkotta meg a Stille Nachttal vetekedő szépségű versét, melyhez dallamot is írt. Azóta énekeli az egyház:
Fel nagy örömre, ma született,
aki után a föld epedett,
Mária karján égi a lény,
isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
nézd a te édes Istenedet!          
Micsoda mentalitásbeli különbség a tegnap és a ma között: Hogy tárgyakra cseréljük a Megváltó megérkeztét –rajtunk is múlik.
139. zsoltár. ISTEN MINDENTUDÁSA ÉS JELENLÉTE
(A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk! Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna. Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók. Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik. Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak? Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek. Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra! Közöm. A legtöbbet említett, a legtöbbünk által szeretgetett zsoltár. Azt igazolja, hogy biztonságban tudhatjuk magunkat Isten közelében, aki örök boldogságra akar vezetni mindnyájunkat. Személyesen viseli gondunkat. Uram, tudod, hogy ülök-e vagy állok; a kezed fölöttem tartod; anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak; Meghatároztad napjaimat; eddig rendben is van. Ám szemérmesen el szoktuk hallgatni a végét, onnan hogy bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók... Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ez már az ószövetség, melyet ma erős fenntartásokkal fogadunk. Akkor az volt a szokás, ma egészen más – az aranyszabály: Tedd azt másnak, amit szeretnél, hogy mások neked tegyenek.  

Az inuit jelentése eszkimó, tehát az inuit eszkimó, az eszkimó-eszkimó. Nem tudtam.
Ámbátor idegen szavak mellett egy kiegészítő szó használata indokolt lehet, hiszen nem várható el az anyanyelvi beszélőtől, hogy a magyar nyelvbe érkezett összes idegen szó történetét, etimológiáját kívülről tudja (ez még a nyelvészek közül is kevesek szakterülete). - mondja a wikipédia.
Mégis érdekes volna összehozni egy kimerítő sorozatot az idegen szót magyarul megismétlő szavakból. 
A paradicsom (perzsa) jelentése kert a paradicsomkert tehát kert-kert
A tábor hegy jelentésű szó, tehát a Tábor hegye hegy-hegye jelentésű.
a Szahara sivatag sivatag-sivatag jelentésű
Mire idáig értem, kezdtem magamnak gyanús lenni. Mintha már foglalkoztam volna ezekkel a lehetetlenségekkel korábban is. Ajjaj. Három saját blog-bejegyzést találtam az évek során elszórva, amelyek ezzel a kérdéssel hozakodtak elő. Hol a népi demokráciát mosolygom meg, hol a champignon – gomba jelentésű párost, hol pedig a Mütze – micisapka duót. Az közös a megtalált anyagokban, hogy vágyom egy alapos listát összehozni ezekből a kettősségekből. Most is csak szeretném, de már látom, semmi se lesz belőle.
Hogy lehetne? Egyszer igen alaposan utána néztem a svábos -li végű szavaknak. Azt hittem, hogy jószerével betakarítottam valamennyit. Tévedtem. Hányszor, de hányszor bukkanok olyanokra, amelyek a listámon nem szerepelnek. A svindlitől, a pubiliig, a kvarglitól a pracliig, a sámlitól a hokedliig.
Máskor meg a megy jelentésű mozgást leíró igékről olvastam Czakó Gábornál. Az ő gyűjteménye legalább ezer változatot tartalmazott. Küldtem nekik még vagy százat. Azóta pedig – lefogadom – legalább még ötvennel találkoztam, amelyek nem szerepelnek a kibővített listán se.
„Így van ez, és nincs másképp”, hogy ezzel a kitétellel emléket állítsak atyai öreganyám góbé albérlőjének, akinek kedvelt és folyton ismételgetett szófordulata volt az idézett.       
138. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK (Dávidtól) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. Az Úr útjairól énekelnek majd: „Nagy az Úr dicsősége!” Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el! Közöm. A férfiak jó része (magam is) fukarkodnak az elismerő szavakkal. A példamondat húsz éve házas férfi szituja. Szeretsz? – kérdezi az asszonyka –, mert hogy nem mondod. – Persze, hogy szeretlek. Mikor házasságot kötöttünk, akkor mondtam, s máig nem vontam vissza. Én ennél azért többször emlegettem, de hát lehet elégszer? Dávid párbeszédben áll az Úrral. a legváltozatosabb szituációkban és formában szólítja meg az Istent, mert egy pillanatra se kívánja anélkül tölteni életét, hogy meg nem bizonyosodna: szeretetük kölcsönös és állandó. Utánozzuk őt.    

Mondják, hogy Schubert, a zeneszerző kb. 500 dalt írt. Olykor felvilágosították, hogy az éppen elhangzó dalt ő írta. Rácsodálkozott, mert nem emlékezett rá, hogy ilyet írt volna. Olvasom Csathó Kálmán Írótársak között c. könyvében a Herczeg Ferencről szóló megemlékezését. Ebben írja: Egyszer valamelyikünk a Gyurka és Sándorka c. könyvéből idézett valamit. Herczeg nagyot nevetett rajta, s mikor meghallotta, hogy a saját könyvéből van, csodálkozott: ez benne van? Nem emlékszem rá. Csathó így folytatja: néhány évvel előbb írt saját elbeszélésemet fokozódó kíváncsisággal olvastam végig egy régi lapban, mert egyetlen szavára sem emlékeztem, a mese kibogozódására meg éppen nem. ...az író éppen úgy megszabadul ötleteitől és emlékeitől, mint  lelkifurdalásaitól a hívő, ha meggyónik. (151-152. o.) 
Jót mosolyogtam a felvetéseken, mert hasonló épp a hétvégén fordult elő velem. P. egy elméleti fejtegetés tőlünk távolállóságának ekképpen adott hangot: Kit érdekel? És jelentőségteljesen rám nézve megismételte: Kit érdekel? Látva értetlenségemet hozzátette, hogy olvasta a blogomat, amely éppen ezekről a hiábavalóságokról szól. Aha – vágtam rá zavartan –, noha fogalmam se volt róla, hogy valaha írtam a témáról. Miután a vendégek elmentek, a google segítségével megtaláltam egy Kit érdekel? című posztot. Csakugyan én írtam, mintegy öt hónapja. De hát azóta kb. 150 posztot írtam, összesen pedig több mint 4000-et.
***
Ugyancsak Csathó jegyzi le S. Maugham véleményét: „Az író az egyetlen szabad ember. ... akármiféle kétségbe ejtő gondolat nehezedik rá: csak papirosra kell vetnie, és egy történet mozzanatául vagy egy tanulmány példázatául felhasználnia, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékétől.” (199. o.) Ez többé-kevésbé így is van. Klasszikus példaként szokták emlegetni, hogy Madách Imre „kiírta magából” Az ember tragédiája c. munkát. Ez igazolni látszik sok-sok ember grafomániáját. Az enyémet is. Bár szigorú vagyok abban, hogy kiadjak bárki ismerőst – esetleg rossz színben feltüntetve. Éppen Herczeg Ferencről írja Csathó, hogy ő bizony megtette, mintegy bosszút állva azokon, akik belekotortak és felborították házasságát.
Maugham véleménye azért sántít, mert számos eszköze van annak, hogy valaki megszabaduljon nyomasztó élményeitől. Nem kell ahhoz íróvá lennie, arról nem is beszélve, hogy az író egyáltalán nem szabad, amennyiben íróasztala mögött ülve tölti életét, s jó esetben szereti azt, amit művel. Avagy van-e nagyobb megkötöttség, mint letermelni a kötelező adagiumokat, csak úgy mint egy úszónak a napi edzésadagját. 
137. ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTTEK ÉNEKE. Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán! Közöm. 1. Ronda dolog a legyőzött ellenségtől örömteli éneket várni. 2. Nagyon sokat idézett rész, amely az esküdözésről szól: Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad. Kemény kijelentés ez. 3. Az elkeseredettség miatt a zsoltározó átkot szór a babiloniakra. Csapják falhoz Bábel gyermekeit. Ezen a mentalitáson túl kell lépnünk, vagy számolhatunk a Mester kritikájával: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek lakik bennetek!”
 

Ferenc pápa ma nyitja meg az irgalmasság évét. Az erre az eseményre írt bullájából (Misericordiae vultus) szemezgetek nekem hangsúlyos részleteket. 
in 15. p. Őszinte vágyam, hogy a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei. Az irgalmasság testi cselekedetei: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. Az irgalmasság lelki cselekedetei: jó tanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért. Ezek alapján ítélnek majd felettünk: Adtunk-e enni az éhezőnek és inni a szomjazónak? Befogadtuk-e a jövevényt és felöltöztettük-e a ruhátlant? Áldoztunk-e időt a betegek ápolására és a rabok meglátogatására (vö. Mt 25,31–45)? Ugyanígy megkérdezik majd tőlünk, hogy segítettünk-e megszabadulni a kétségektől, amelyek a magány forrásai és gyakran félelmet keltenek; képesek voltunk-e legyőzni a tudatlanságot, melyben milliók élnek, elsősorban azok a gyermekek, akik nem kapják meg a szükséges segítséget a nyomorból való kiemelkedéshez? Ott voltunk-e a magányos és gyötrődő ember mellett, megbocsátottunk-e a minket megbántóknak, és elutasítottuk-e a bosszúállás, a gyűlölet minden formáját, melyek erőszakhoz vezetnek – Isten példáját követve, aki annyira türelmes velünk? Türelmesek voltunk-e, és végül rábíztuk-e az Úrra imádsággal fivéreinket és nővéreinket? Ezen „legkisebbek” mindegyikében maga Krisztus van jelen...
in 16. p.: „A Szentév magával hozza Jézus küldetésének gazdagságát, mely a próféta szavaiban visszhangzik: vigasztaló szót és gesztust hozni a szegényeknek, hirdetni a szabadulást a modern társadalom új rabszolgaságában sínylődőknek, visszaadni azok látását, akik nem látnak, mert csak magukra gondolnak, és visszaadni azok méltóságát, akiket megfosztottak tőle. Jézus prédikációja újból láthatóvá válik a hit azon válaszaiban, melyeket a keresztényeknek tanúságtételükkel kell megadniuk. Kísérjenek bennünket az Apostol szavai: „Aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömmel” (Róm 12,8). ...
in 17. p. Izajás sorait elmélkedjük át az imádság, a böjt és a szeretet évében:
„Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: »Nézd, itt vagyok!« Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha” (Iz 58,6–11)
Jelentem, hogy a szent év megnyitásának a napján érkeztem el a nagy hálaénekhez, amely Isten irgalmáról szól. Teljes terjedelmében közlöm.
136. ZSOLTÁR. A NAGY HÁLAÉNEK (Alleluja!)
Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.
Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart.
Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
Közöm. Furcsa olvasni ilyen sorokat: A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart. De hát régi korban íródott, ráadásul az ő gondolatai nem a mi gondolataink, tettei nem a mi tetteink.
A II. János Pál által szentté avatott Faustyna Kowalska, krakkói nővér hirdette meg az isteni irgalmasság fontosságát. A nővérnek látomása volt, melyben Jézus arra kérte, hogy készíttessen el róla egy festményt, amely kezeit a belőle áradó fehér és rózsaszín? sugarakkal ábrázolja a Mestert. Feliratot is készíttetett hozzá ezzel a szöveggel: Jézus, bízom benned. Azaz Jézus, bízom irgalmas szeretetedben. Majd azt is értésére adta: Aki nem bízik Isten irgalmasságában, annak igazságosságával kell majd szembesülnie.
Továbbá, hogy Isten irgalmassága meghaladja igazságosságát.
Ennyire fontos az irgalmasság.
Részünkről is! 

Félresikerült a nyugati típusú civilizáció. Sok sebből vérzik, melynek szegmensei a teljesség nélkül:
- A profit termelése áll a vezetés érdeklődésének a központjában és nem az ember.
- Mindennek az alfája és ómegája a pénz, noha a pénz csak egy nyomorult eszköz a cserék zavartalan lebonyolítására. Két kitétel: A Repülj páva népi vetélkedő reklámjában ott szerepel az eseménysort támogató bank neve. Egy elterjedt cinikus mondás: Engem nem idegesít a pénz ... sőt megnyugtat.
- Eluralkodott a nyugati civilizációban a versenyszellem. Népdalverseny, olimpia, FIFA bajnokságai, mindenféle pénzes vetélkedőműsor, mindenféle közbeszerzést megcsípni akaró versenytárgyalás.
- Érezzük: gebedj meg, de nyerj mindenáron. Hatalmas összegek, hatalmas beetetett szurkolótáborok, hatalmas korrumpálódási esélyek.
- Atomizálódjál. Legjobb, ha nincs gyereked, legjobb, ha nincs társaságod, legjobb, ha naponta felkeresed mindazokat a reklámozott helyeket, plazákat stb., ahol egy szűk kisebbség lenyúlja jövedelmeid vastagját.      
- Sose érezd jól magadat! Nem élsz egészségesen, hiányoznak a vitaminok, hiányoznak a porcerősítők, egyáltalán mindenféle nyavalya kínozhat, amik miatt légy a patikák állandó vásárlója. Fizess mindenféle biztosítást, mert baj lehet. A kockázatokat pedig elé ne felejtsd megbeszélni háziorvosoddal vagy a gyógyszerésszel.
- Dobd el a régit, vegyél egy újat. A régi már nem elég jó. Van új és az többet tud.
- Kerüld a csendet. Ma már tele vagyunk zajjal. Még egy meteorológiai jelentés sincs meg állandó dobolás nélkül. A különféle tévéműsorokról nem is beszélve. Hol füttyögnek, hol tapsolnak, hol röhögnek, de mindig kell valami vibrálás a szemnek, valami zaj a fülnek. A csend befelé figyelne. Még mit nem!
- Olvadj fel a népek nagy világában, fogadj be mindenkit, add fel identitásodat, légy arctalan és manipulálható tömeg. A reklám-propaganda majd megteszi hatását.
Nem folytatom. Eddig is túl sok a „jóból”.
Az alternatíva maga Isten. A jó Isten, aki a földet az emberért teremtette (és nem a pénzmágnások profitjáért). Az egész szépséges teremtést az ember alá rendelte. Azért létezik emberi méltóság, mert az ember istenarcú. (Saját képmására és hasonlatosságára teremtette.) Ingyen bocsátotta rendelkezésünkre az egész teremtést: Hajtsátok uralmatok alá a földet! Az Isten szeretetből teremtette a földet. Eszközként, hogy életünkön munkálkodva eljussunk az ő felismeréséig. Boldogítani kívánta és kívánja teremtményeit. Ha én neki lennék, elszomorítana, mennyire félreértették törekvését, mennyire tönkretesszük a földet, mennyire teleszemeteljük ezt a szépséges hajlékot. Persze nem mond le rólunk, mert ő olyan. Hazavár és elénk siet, mint a mindent elherdáló fia elé az Atya a tékozló fiú néven közismertté lett parabolában.
Még semmi sincs elveszve.
Csak fel kell ismerni az összefüggéseket, és az Isten országának megvalósításán, a szeretet civilizációjának a felépítésén munkálkodni. Szép feladat adventre és az egész életünkre nézve.
Csak tápászkodjunk már végre, s hagyjuk a pénzt azokra, akiket a fene esz érte, s forduljunk az emberek felé.
Velük van dolgunk. Őket szerethetjük, vigasztalhatjuk – a kölcsönösség jegyében.     
135. ZSOLTÁR. (részl.) DICSŐÍTŐ ÉNEK (Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban. Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét! Mert az Úr ... hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből. ... Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram! Mert az Úr megőrzi népét... Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat, Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat! Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik! Közöm. Próbáltam a dicsőítést megtartani, amennyire tőlem telt. Dicsőítjük, mert jó, mert teremt, mert gondunkat viseli, mert megtartja minden szavát: Legyen hát áldott a neve.