Mickey webnaplója

Nem akarok túl sokat foglalkozni a fogyással, ma mégis megteszem, hogy leírom. Ma értem a mázsa álomhatárhoz. Talán valamivel már alatta is vagyok. Szűk három hónap alatt ment le rólam 20 kiló, induló súlyom 1/6-a. Most már csak egy feladat van, a folytatás. Egyelőre még 25 kiló mínusz elérését tűztem célul magam elé. Nem is látom, sikerül-e. Ha lineáris folyamatról volna szó, max négy hónap kell hozzá, de ez nem így van. A folyamat lelassult, jó, ha egy héten egy kiló lejön. Akkor pedig ez 25-30 hét, legalább fél év. Azért fontos elérni egyszer a kívánt állapotot, hogy ruhatáramat akkorra időzítve újítsam meg. Addig fölösleges a közbülső állomásokra rákészülni vásárlásokkal. 
***
Szerettünk volna ma már teljes értékű és egészséges emberként csoportunkba menni. Az éjszakai köhögés (most száraz) és orrdugulás miatt úgy vélem, jobban tesszük, ha kivárunk még a vendégeskedésekkel, látogatásokkal.
***
Megérkezett a hidegfront. Esett az éjjel. Mondom feleségnek: Dolgozik a balkonon a könyöklő borítása. Ma már nem ázik a száraz fa a védőborítás alatt. Ezt akartam és örülök neki, hogy sikerült időben leápolni az immár 26 éve szolgáló balkonelemet.
***
Elgondolkoztam rajta, hogy azok a kutyák, amelyekkel az akkor új épületbe beköltöztek a tulajdonosok, már rég kimúltak, sőt talán az újabb kutyageneráció is. Két kutya-élethossz óta lakunk itt, s ez a negyedik lakásunk. Mivel 1972 óta élünk saját lakásunkban az összesen három kutyageneráció élethosszának felel meg. Ha emberben, ha kutya időszámítás szerint dolgozom, egyre megy. Az idő (a földi élet) gyorsan elszáll. Hányan költöztek el az élők sorából azok közül, akiket szerettünk, akikkel együtt dolgoztunk, akikkel együtt jártunk iskolába, akikkel együtt imádkoztunk templomunkban? Érdemes elmerengeni rajta. A folytatás halálbiztos.
119. zsoltár. A törvény dicséret
Lamed
Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége. Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad. Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség. Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban. 
Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk. A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid. Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam. Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe.
Mem
Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg. Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár. Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz. Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz. Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad. Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk. Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek. Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait. Közöm. Lamed és Mem. Újabb két betű a héber ábécéből. De most más a fontos. Mit mondanak a ma emberének ezek a fejezetek? Szavad örökre megmarad, és neked szolgál a mindenség. Stimmel. Azt bizonygatja, hogy a törvény megtartó erejű (úgy óv, mint a bogarakat a kitinpáncél). Ezt fejleszti Krisztus szeretetparancsa a teljességig. (A szeretet úgy működik, mint a csontváz. Nem látszik, belülről tart egyenesen; nélküle a gerinces halott.) 

A fogyókúra több mint játszma. Az emberi játszmák c.könyv egyik játszmája az alkoholistáé. Az alkoholistáé, akit egy jó nevű terapeuta vesz kezelésbe. A beteg új ruhát kap, rendes ételt, elvonási tüneteit tompító szereket. Az eredmények hamar sikerre vezetnek. A beteget meggratulálják ismerősei, hozzátartozói. az orvos konferenciát tart kezelési módszeréről, ahová meghívják a gyógyult beteget is. Itt is bezsebeli a neki járó elismeréseket. Minden normalizálódni látszik. Ám rövid idő múltával kényelmetlenül kezdi érezni magát a korábban ivós ember. Elmarad mindenféle személyre szóló elismerés, el a taps, el a meghívás. Ettől bánatos lesz, és hogy múlassa bánatát, úgy berúg, hogy tökrészegen találnak rá az árokparton. (De ha már árokpart, egy viccel fejezem be. Tehát ott hentereg az ébredő alkoholista, és így morfondírozik: Ha fel tudok állni, megiszok néhány sört, ha nem tudok felállni, hazamegyek.)             
Esetemnek lehet némi köze az előzőekhez. Ám nem akarom, hogy  játszma jelleget öltsön. Káros étkezési gyakorlatomat többé-kevésbé egy szuszra átalakítottuk. Mi jöhet még? Néhány kontroll? Sikerek? Beszámoló fogyásom történetéről, nehézségeiről, és arról, hogyan tudtam úrrá lenni ezeken? Taps a beszámoló után, taps környezetem elismeréseként, taps és gratuláció az elképedt rokonok részéről.
Aztán... csend.
Baljós, hatalmas csend.
Pedig lassan tovább fogyok. Se taps, se elismerés. Hogy gyógyszer nélkül volnék a korábbiakkal szemben? Megszoktam. Hogy könnyebb vagyok, mint annak előtte? Megszoktam. Mit mond környezetem némasága? Ilyesvalamit: „Lefogytál? Akkor örülj neki és csóváld a farkadat.” Persze ez durva, és nem is igaz, ám a lényeget jól fogja. Ha a fogyózás játszma volna, akkor a nagy büdös csönd után az következik, hogy már elég karcsú vagyok, abbahagyom a fogyózást, és ... és visszahízom seperc alatt a leadott kilókat. Ebben az esetben mi áll a háttérben? Az, hogy már minden elismerést bezsebeltem, fölösleges harcolnom az újabb kilókkal. No, ez volna a játszma. 
Ám testünk életmódszerű karbantartása ennél lényegesen több. Olyan tartást kíván, mint az anonim alkoholistáké. Közösségükben mindenki, aki hozzászól egy témához, így kezdi: én ... alkoholista beteg. Akkor is ezt mondja, ha tíz éve tiszta, s elmondja, hogy miféle akadályokat kellett legyőznie, s hova jutott. A dolog átfordítva a fogyósokra úgy néz ki, hogy legalább gondolatban meg kell fogalmaznunk magunknak: Én GYM, kövér ember, ámbár eredményeket értem el, számos buktatóval is szembesültem, és sokszor elestem a kulináris örömöktől megszédülve. Tovább kellene csökkentenem az adagokat, mert hozzászokott a szervezetem egy telítettségi szinthez, s egyelőre nem tudok alább menni. Miben is vétettem a szabályok ellen? Akkor is ettem, amikor nem voltam éhes. Főtt kolbász volt reggelire. Pompás. Ám egy lejárt határidejű ecetes tormával gazdagítottam az ízanyagot. Nem kellett volna. Nincs ecet, csak citrom van. Maga a kolbász paprikás volt. Jobb lett volna, ha nem az. Kinyitottam egy mustárt és megmártottam benne a kolbászt. Jó volt, de nem kellett volna. A mustár olajos mag, fokozottan kerülendő. Mézzel ittam a limonádét. Lehet, hogy a mézadag felette volt a napi megengedett szénhidrát mennyiségnek. Nem biztos, de gyanús. Máskor tehát szigorúbb leszek magamhoz. A mérlegre pedig ráállok, mert saját magamnak is úgy fogalmazok: a bizalom alapja az ellenőrzés.
119. zsoltár. A törvény dicsérete.
Jod
A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid. Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavadra hagyatkozom. Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg. Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem. Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom. Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra. Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Kaf
Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom. Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg? Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el. Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett? A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint. Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek. Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől. Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Közöm. Néhány – nekem szembetűnő – mondat: adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaidat. Az isteni törvények megértése kicsit magának az Istennek a megértése is – annak ellenére, hogy tudjuk, az ő útjai nem a mi útjaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink. És egy másik: Irgalmadból újjáéledek. Mindennap tápászkodnunk kell. Mindennap Isten irgalmából újjá kell élednünk. Mindennap meg kell térnünk, azaz lelkünk finomhangolását továbbfejleszteni.

Kora hajnalban kinézek az ablakon. Nincs jég, nincs hó. Még nincs. Hogy miért? Keresem az okát. Rákattintok a köpönyegre. Annak tizenöt napos előrejelzése mutatja, hogy egyelőre nem várható havazás, de 29-én és 30-án sűrű ködre ébredünk, a látótávolság nem éri el az egy km-t, havas eső pedig szintén várható még mikulás előtt (dec. 3. és 4). Magyarán kéznyújtásra tőlünk a tél, az év vége, újabb bizonyítéka annak, hogy „a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.” Nem tudok betelni Berzsenyi gyönyörű nyelvezetével. De túl a nyelvezeten ... emlékszem, amikor a gimnáziumban ezzel a verssel ismerkedtünk, bámultam ki az ablakon s nem tűnt olybá, hogy a szárnyas idő túl gyorsan el kívánna repülni. Ma már ez nem így van. Minden leírt szava beteljesedik. A vers azért oly életszerű, mert amit ír, az igaz, és ahogyan megírja, az olyan gazdag, mint maga az élet. Nyelvezete és mondandója egymást segítik, egymást erősítik. Ettől a vers hitelessége. Csapjatok agyon, amiért szavaim igazolására idemásolom a költeményt teljes egészében. Úgy vélem, hogy érdemes felidézni ezt a kicsi ékszert, s hagyni, hogy megszólaljon bennünk, visszahozva ifjúságunkat.          
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassankén koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Keletkezésének ideje kb. 1804. Amikor tanultuk, százötven éves vers volt. Ma több mint kétszáz éves.  Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.  

119. zsoltár. A törvény dicsérete
Chet
Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted. Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam. Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el. Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat. A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre! 
Tet
Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram! Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek. Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat. Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre! A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat. Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm. Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet. Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága. Közöm. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el (ellenáll a kísértésnek). Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Idősödve elég a kevesebb alvás is. Nézem a plafont, s igyekszem visszaaludni. A zsoltáros olyan személyes kapcsolatot tart az Úrral, hogy éjjel is áldja nevét a neki adott törvények miatt. Felfedezi a teremtett világban is Isten jóságát. A jólét feledteti a törvényeket, a sorscsapások pedig visszaterelnek az Istenhez. (Jó nekem, hogy szorongattatás ért.) Az istentől kapott parancsok többet érnek az ezüstnél, aranynál, mert segítenek élni. Akkor is, most is. Ama – et fac quod vis!   

Valaha az emberek a szentek köréből választottak eszményképeket, s adták keresztnévként gyermekeiknek. Ma a szappanoperák celebjei léptek elő követendő példaként. Ettől kezdve a gyerekek között sok a Klaudia a Dzsenifer, a Dzsesszika és más szamárságok. Amikor teáht magam gyerek voltam, tele volt a környék Jóskákkal, Pistákkal, Ferikkel, Lacikkal, továbbá Erzsikkel, Annákkal, Ágikkal, Marikkal, Margitokkal és Tercsikkel.
Ma Erzsébet nap van. Az egyik legtöbbféleképpen becézett női keresztnév (tán még a Mária ilyen). Tehát Erzsébet becenevei: Betta, Betti, Böbe, Böbi, Böbike, Böri, Börike, Böske, Bözse, Bözsi, Bözsike, Csöre, Csöri, Csörike, Erzse, Erzsi, Erzsike, Erzsó, Erzsóci, Erzsók, Erzsóka, Lici, Liszka, Liza, Lizi, Örzse, Örzsi, Örzsike, Pendzsó, Pendzsu, Perzsi, Pöre, Pöri, Pörike, Pörke, Pörzsi, Pöszi, Pötyi, Zsike, Zsóka.
Az itt felsorolt és fel nem sorolt becenevek viselőit Isten éltesse. Isten éltesen minden Erzsébetet. Puszit is köldenék, de vírusos vagyok, márpedig a számítógépen is terjed a vírus. Így hát maradjunk egy távölésnél.
***
Tóth Csaba doktor emailben közölte, hogy influenza ellen még több velőt és májat érdemes enni (vitaminbombák). Reggelire már velős tojásrántottát ettünk, s ebédre májat, csakhogy Zalaszentgrót óta nincs ebéd, csak estebéd úgy öt óra magasságában. Naponta kétszer eszünk. Ez nem kötelező, de gyakrabban felesleges. Viszont egy-egy étkezést kihagyni lehet. Miért?
Képzeljük el, hogy fókavadászok vagyunk. Tegnap felfaltuk utolsó maradékunkat is, és nem jön a fóka. Ha nem jön, mi megyünk. De a fókák elszelelnek előlünk. Nincs fóka, hát nincs fóka. Némi szárított hal van, vagy azt esszük, vagy várunk arra, hogy újra utolérjen minket a vadászszerencse. A vadászok szervezete nem reagál vad éhséggel az átmeneti húshiánnyal. Tartalékaiból felhasználja a szükséges mennyiséget, majd újra próbálkozik élelemgyűjtéssel. Hozzájuk képest a mi életünk komfortos. Itt a frigó. Ha megéhezünk, csak a hűtőig kell mennünk hússzerzésre. De ha nem vagyunk éhesek!?
Mivel súlyom 100 és 101 kg között ugrál, elhatároztam, hogy véget vetek ennek a vacillálós időszaknak. Vagy a héten továbbfogyok, és elérem a száz kiló alatti értéket, vagy kihagyok egy étkezést, ami szerintem meghozza az eredményt. Száz alatt már csak kilókat kell fogynom (kb. 25-öt). Időm van rá, de akarom azt a jó érzést, hogy nem vagyok már egy mázsa.
***
Tegnap Csia a fülembe tette a darazsat. Valamit kellene terveznem saját 70. szn.-om megünneplésére. Ha valami távol áll tőlem, akkor ez. Épp olyan születésnap ez, mint a többi, pl. a 69. Mindenesetre kissé megnövekedett érdeklődésre számíthatok. A piarista Maklári hangján szólal meg lelki füleimben: „Ha muszáj – akkor szívesen.” Persze ő a karénekeseket biztatta imigyen, nehogy karmesterként kedvét vesztett sakálvokállal találkozzon hetente.
Egyelőre nem tervezek semmit, de próbálom Makesz gondolatát megérlelni: Ha muszáj – akkor szívesen.
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Vau
Irgalmad lebegjen fölöttem, Uram, segítséged, amit megígértél. Szembeszállok gúnyolóimmal, mert bízom a szavadban. Ne vond meg számtól az igazság szavát, mert útmutatásodra hagyatkozom.
Törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre. Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom. Királyok előtt hirdetem végzéseid, és nem vallok szégyent soha. 
Igen, intézkedéseidben örömöm telik, és szívből szeretem őket. Kezemet kitárom törvényed felé, és parancsaidról elmélkedem.
Zajin
Juttasd eszébe szolgádnak szavadat, amellyel reményt adtál nekem. Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém. A gőgösek hevesen támadnak, de én nem tágítok törvényedtől. Ha az ősi napokban hozott végzésedre gondolok, akkor megvigasztalódom, Uram! Haragra gerjedek a bűnösök miatt, akik áthágják parancsaidat. Utasításod olyan nekem, mint az ének, zarándokságom házában. Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet. Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál. Közöm. Eddig nem foglalkoztam a hosszú zsoltár címével. Pedig érdemes odafigyelni. Az eddig olvasottak valamiképpen az Istentől kapott törvényekre utalnak, ez a kettő is. A zsoltáros a törvények szépségéről elmélkedik. Én is megtehetem, ha egyszer a Duna-parton nézelődöm. A zsoltáros éjjel az Úrral van. Hány álmatlan éjszaka próbálok erre, arra figyelni. Az éjszaka csendjében könnyebb Istenre figyelni, mert minden zavaró tényező ki van iktatva. 

Ma dél körül már az ízeket sem éreztem, csak a sóét. Még jó, hogy a só nem veszti ízét. Ám köhögésem mintha... s mintha az orromat is másképpen kellene fújnom. Elhatároztam, hogy egészségesnek nyilvánítom magamat, függetlenül attól, hogy az azért kicsit későbbre remélhető. egészséges vagyok, aki még kicsit köhög, még kicsit fújja az orrát. A balkonon üldögélve tekintetem újra a huszonhat éve szolgáló könyöklőre esett, amelyen festék már nyomokban sincs, korhadása pedig valamelyest elindult. Régi tervemet ma megvalósítottam. Viaszosvászonból csíkokat vagdaltam, és klamnizó géppel „odavarrtam” a könyöklőfa két oldalára a műanyagcsíkot. Így a várható esőzésektől, hótól, jégtől fagyhatástól megóvtam a hűségesen velünk élő alkalmatosságot. Reményeim szerint élettartama meghosszabbodik a manőver által.
Délután átjöttek a gyerekek, együtt vacsoráztunk. Közben hívott Zsu, megérdeklődve, hogy hogy vagyok. Mondom jól. Elbúcsúztunk. Újra csöng a telefon. Ezúttal Ágó unoka keresett, mert a legfontosabb kérdést nem beszéltük meg, nevezetesen azt, hogy jöhetnek-e a téli szünetben Bp.-re. Hát hogy a fenébe ne! – vágtam rá. Fogalmam sincs, mikor lesz a téli szünetük, s hogy akkor mit fogunk csinálni. Feltehetően itthon leszünk s várjuk, hogy megérkezzenek az uncsik a téli szünetre.      
Majd Cs. hívott Kaliforniából, aki feleségével együtt módszeresen hozzálátott példánk nyomán, hogy paleo-étrenden éljen. Rövid idő alatt hat kilót fogyott. Csak így tovább, csak így tovább! – hangzott a biztatás, majd megbeszéltük, hogy a tejtermék ocsmányos, a lencse és minden hüvelyes is az, továbbá az olaj kerülendő, amíg zsírt növesztenek a sertések, s egy almányi gyümölcs a tűrt mennyiség naponta. Ők is ketózisban leledzenek.
Már most tervezik, hogy átjönnek Mo-ra, hogy együtt ünnepeljük a hetven éves szül.napomat. Eddig még nem terjedt a fantáziám. Tényleg legközelebb kerek évszám lesz. Azt mondanám rá, na és..., de nem tehetem, mert másoknak ez láthatóan fontos. Akkor hát szervezés. Tepertőtorta, méhviasz gyertyákkal, mézes citromlé, házilag készült műfagyi, ill. a fenét. Mindenki ehet-ihat, amit csak akar, mi meg kerüljük a szénhidrátokat.
119. ZSOLTÁR. A TÖRVÉNY DICSÉRETE 
Dalet
Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts belém életet! Feltártam előtted útjaimat, s te meghallgattál, taníts meg törvényeidre! Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat. A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem! Tarts távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét! Igazságod útját választottam, útmutatásod után kívánkozom. Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak! Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.
He Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam. Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből! Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem. Szívem a te bizonyságaidhoz vonzódjék, ne a hitvány nyereséghez! Fordítsd el a szemem, ne lássa a hiábavalót; szavad által adj nekem életet! Váltsd valóra, amit szolgádnak ígértél, amit azoknak mondtál, akik félnek téged. A gyalázatot, amitől félek, tartsd távol tőlem, és végzéseid tegyenek vidámmá! Lám, törvényed után vágyakozom, s mivel igaz vagy, adj nekem életet! Közöm. Ami nem tetszik, a kapcsolatfelvétel hangneme: Igazán sokféle programot javasol az Istennek a zsoltáros (önts belém, taníts meg, emelj föl, tarts távol, add meg, ne engedd, hogy..., mutasd meg, adj, vezess, fordítsd el a szemem, váltsd valóra, tartsd távol...). Pedig nem az a lényeg, hogy az Úr megtegye, amit mi kérünk, hanem, hogy arra tereljen, ahol üdvösségünk lakik. Ez volna analóg azzal, hogy legyen meg a te akaratod. Ugyanis üdvösségünk az ő akarata. Ami tetszik: Szívem a te bizonyosságaidhoz vonzódjék. Na, ez dolgozik bennem. A vágy az Úr bizonyosságaira.  

– A FB-on látom, valaki deklarálja, hogy ne imádkozzunk a franciákért, mert sérti az ő ateizmusukat. 1. Nem minden francia ateista. 2. Az ima nem sért semmit. A hívő empatikus gesztusa. 3. Ha nincs Isten, akkor az ima nem ért semmit, de ha van, akkor sok erőt léttöbbletet hozhat. Persze, ha nem akarják... Még a dalai láma szájába is azt adják, hogy ne imádkozzunk Párizsért, mert nem az Isten követte el a gazságokat, ezért az embernek kell a konfliktust megoldani. Ilyen alapon soha semmiért nem kellene imádkozni, mert az Isten soha nem vétett az embernek.
Mindkét véleményről egy kiabálós szerzetestanár esete jut eszembe. A nagynéni felvetette fogadóórán, hogy a tanár úr kiabál az ő unokaöccsével. Másnap a Pogány nevű tanár folytatta a kiabálást. Fiacskám: Jegyezze meg, amit mondok. Addig örüljön, amíg kiabálok magával. Jaj magának, ha többé nem kiabálok magával.  
A Dalai lámához: Egy Atyának vagyunk a gyermekei. Márpedig a gyermekek olykor rossz fát tesznek a tűzre, és képtelenek helyrehozni az általuk okozott kárt. Az Atyjuknak viszont van rá hatalma, ereje, lehetősége és szeretete, hogy megtegye a szükséges lépéseket. Akkor miért is ne kérnénk a segítségét?
– A CETA-tárgyalások a fejünk felett nagy titokban folynak. Annyit lehet tudni, hogy a szabad kereskedelmi megállapodás a multiknak kormányok feletti hatalmat adna a kezébe. Mondanom se kell, hogy ez a nemzetek szuverenitása elleni alattomos és durva támadás. Vigyázzunk, mert még tényleg bevezetik.
– Aki kőkobaki, az képtelen csőlátásától szabadulni. Nem részletezem (terroristák és migráció).
– Influenzám új szakaszba lépett. Eldugult az Eustach-kürtöm, hallásomat tovább rontva.
– A heti olvasmányok a Makkabeusok könyveiből vétetnek. Az elsőben többek között ez áll: A király engedélyével pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben. Mondom az asszonynak: Mit kapott volna tőlük OV, aki a korábbi idők mulasztásait egyenesbe hozva nem is egy stadiont, testgyakorló központot hozott létre, újított fel. A második Makk.-könyvben a kínhalált szenvedett Makkabeus-fivérekről esik szó, akik megtagadták a sertéshús fogyasztását, mert tiltotta a vallásuk. Mondom az asszonynak: Mi sem állnánk meg a Makkabeus-fiúk előtt, merthogy reggelire éppen sertésvelőt ettünk tojásrántottával.
Mindent összegezve: Csendben tovább imádkozunk a békétlen és megzakkant világ minden bajából való gyógyulásáért, s akinek nem tetszik, az vakarja le magáról. Oly mértékben és oly sokszerűen támadják a háttérben settenkedő arctalanok a világ civilizációit, hogy azt ember már képtelen orvosolni. Nem úgy az Isten. Istennek semmi sem lehetetlen. És nem is fogja hagyni, hogy teremtését őrültek végső romlásba taszítsák profitért vagy bármiért. Ezt megígérte, így bekövetkezése biztosra vehető.      
119. ZSOLTÁR. A TÖRVÉNY DICSÉRETE. Alef. Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt. Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen. Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál! Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre. Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem. Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha! 
Bet Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat. Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom! Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened. 
Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre! Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát. A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem. Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon. Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem. 
Ghimel Gyakorolj kegyet szolgáddal s élni fogok, és követem tanításodat. Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát. Idegen vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsaidat. Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik. Te megfenyegetted a kevélyt; akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli. Vedd le rólam a megvetést és a gyalázatot, hiszen követem utasításodat. Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről elmélkedik. Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadóm. Közöm. A zsoltára érdekessége, hogy a 117-sel szemben, amelyik a legrövidebb zs., ez a leghosszabb. Olyannyira, hogy szakaszolják a héber abc 22 betűjével. Ide az első három betűhöz tartozót vettem. Alef. Nagy felütéssel indul. Kimondja, hogy mikor boldog az ember. Boldog a bűntelen, aki keresi az Urat és az ő útján halad. Ilyen egyszerű ez. Bet. Akkor jár az Úr útján az ember, ha követi a tőle kapott tanítást. Ghimel. Ezt kéri a zsoltáros: Nyisd meg szememet, ne rejtsd el előlem parancsaidat. Ilyen egyszerű ez. Az igaz többnyire nem fut be fényes karriert, mert nincs benne megalkuvás. De számolhat az Úrral való szimbiózisra.

Tele a FB a migránsokkal, tele a párizsi robbantásokkal, a francia válaszlépésről, amelyet ugyanúgy a gyűlölet diktál, mint a megszállottak terrorakcióit. A FB egyik anyagán egy tábornokhoz hajol Putyin, és ezt mondja: a mi feladatunk gyorsabban irtani a terroristákat, mint ahogy az USA kiképezi őket. Ez is egy vélemény. Van egy másik is, az ISIS-ről és társairól szól. Amorth atya, az olasz exorcista meggyőződése, hogy az ISIS sátáni tevékenység, és tagjai megszállottak. Kaotikus világunkban mi hívő emberek nem fáradhatunk bele a békéért való imádkozásba, akkor se, ha látszólag értelmetlen is. Nincs ima, amely meghallgatásra ne találna.
...ne vígy minket kísértésbe, ... szabadíts meg a gonosztól...
***
Influenza-féle uralkodott el kettőnkön. T. kezdte, én folytattam, s kis eltéréssel követem azokat a fázisokat, amelyeken ő már átment. Persze némi eltérést mutat szervezetünk reagálása a mikrobák támadására. Tegnap úgy folyt az orrom, mint egy kisgyereknek, éjszaka pedig eldugult az orrom. Elég gyorsan abbahagytam az alvást. Fent mászkálva könnyebben uralom a kellemetlenségeket, mint ágyban párnák között. Remélem, a bajjal való, immár több mint egy hete tartó gyürkőzésem alábbhagy.  Türelmetlenül várom. Éjjel álmomban egy hideg krémest majszoltam el. Sajnos nagyon ízlett.
***
A Tinta könyvkiadó be akarja gyűjteni az év legjellemezőbb szavait. Hármat lehetett küldeni nekik. Én ezeket küldtem: migráns, kerítés, gyoda (gyorstelepítésű drótakadály). Elég jól beletaláltam. Az ő statisztikájuk szerint is vezet a migráns, utána a kerítés, de harmadiknak a szelfibotot jelölték. Végül is jogos.
***
Súlyom picit mozdult. Ma kereken 101 kiló. Várom már, hogy 100 alá szökjön. De ehhez tenni kell. Enni, de kevesebbet. Alighanem a mézhez való affinitásomat kell megregulázni. Ma reggel édesítés nélkül ittam a kávémat. Alig éreztem a különbséget. Nem csoda. Ízérzékelésem a megfázás óta takarékon működik.       
118. zsoltár. (Ízelítő) HÁLAÉNEK A SÁTRAK ÜNNEPÉN (Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.  Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart. ... Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad. ... A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket. ... Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm. ... Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. ... Tárjátok ki az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak. ... A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben. Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne... Áldott, aki az Úr nevében jön! ... Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig! Istenem vagy, hálaénekkel dicsőítelek! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart. Közöm. Felelgetős zsoltár, mint egy litánia. Ezekből a felelgetős részekből csak egyet-egyet emeletem ki ízelítőül. Sok gyakran idézett részt tartalmaz: Az Úr meghallgatott és kiszabadított a szorongattatásból, vagy: ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és örvendezzünk rajta. ... és még: Áldott, aki az Úr nevében jön. (Jézusnak, a Messiásnak kiáltják majd a jeruzsálemi bevonulás alkalmával.) De amire az életem fel van fűzve, az a kétmondatos messiási jövendölés itt jelenik meg először: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.” A szegletkő (Jézus) évtizedek óta a fix vonatkoztatási pontot jelenti nekem: Amit tanít, az igaz, ahogyan élt az ráerősít tanítására, ahogyan szeretett úgy ember nem szeretett se korábban, se később (az Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen). 

Fogyásunk lelassult, stagnál. Nem királyi többes ez, hanem hát ketten fogyunk. Elméletileg tudjuk, hogy mit (t)együnk: Akkor eszel, amikor éhes vagy, akkor is csak módjával. Azt próbáltam áttekinteni, hogy mi különbség volt a zalaszentgróti tartózkodásunk és az itthoni között? Igazából alig valami, de úgy látszik, ez az alig valami fontos. Ott naponta mérlegre álltunk, és szembenéztünk a mérleg szigorúságával. Tudtuk, hogy sor kerül rá, és aszerint is viselkedtünk. Mivel eredményesek kívántunk lenni, tettünk róla, hogy a mérleg ezt a tendenciát mutassa meg. Itthon kb. hetente álltunk a mérlegre. Először még némi fogyást mutatott, majd azt, hogy súlyunk megállapodott. Pedig nagyon vártam, hogy száz kiló alatt állapodjon meg a mérleg mutatója. Ez az induláskor elsőként belőtt álomhatár, egy közbülső cél, amit el kell érnem mielőbb. És mily csalódás, megtorpantam előtte, miként Bileám szamara.  
Sietek kijelenteni, hogy utálok mérlegre állni. Nem természetes az, hogy az ember mázsálja magát. Ez igaz, meg az is, hogy az se természetes, hogy kb. 25 kilót akarok még fogyni. Már pedig ez a cél. Én meg „futok a pénzem után”. Ha már ledobtam szűk 20 kilót, nincs megállás. Tartok tőle, hogy sose lesz megállás, hacsak nem aljasul a megszokás szintjére a napi kajálás mértéke.
Van, ami magától megy, és van, amit meg kell csinálni. Úgy látszik, a fogyás nem megy magától. Szembesülni kell naponta az eredménnyel, s később se lehet teljesen az ösztöneinkre hagyatkozni ez ügyben.
Hát akkor ceruza papír elő, és mérlegre fel!
Ezen ne múljon a siker.   
117. ZSOLTÁR. FELHÍVÁS DICSÉRETRE (Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse! Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké. Közöm. Ha jól ismerem, ez a legrövidebb zsoltár, mindössze két mondat. Egyszersmind a Biblia legrövidebb fejezete. De hát ez csak kuriozitás. A lényeg: mit mond. Az első mondat az egész világ figyelmét felhívja az istendicsőítés fontosságára. A második tömören összefoglalja, hogy miért is. Az első: a kegyelem. Az egész világ Teremtőjének gondviselő kegyelméből áll fenn (minden kegyelem). A másik, az Isten nem téved, és nem téveszt meg senkit, és ebben abszolút. Hűséges. Nem is lehet más, hiszen ő az Isten.

Valamikor, tán a hetvenes években, egy tévébeszélgetés során emlékezetem szerint Szinetár M. mondotta volt a tartalmatlan értekezletekre célozva: „Egyik mond eztet meg aztat, a másik mond aztat és eztet”, és ezek a mondások a kanyarban sem találkoznak egymással.
A párizsi merényletet követően hamar felkerült az emailok közé a hozana csoport felhívása. Imádkozzál a párizsi merénylet áldozataiért. Nem sokkal később a FB-ra: Prions pour Paris. Ez azután angolul: Pray for paris. Tegnap padig: Don't pray for Paris fight againist hateful religious ideology. Itt be is fejezhetném azzal, hogy Szinetérnak teljesen igaza volt. Földrészünkön (mit földrészónkön, az egész világban) süketek párbeszéde folyik. Vagy hallóké, akik ordítják a magukét, miközben fülüket befogják, még véletlenül se jusson el hozzájuk a velük ellenkező tábor hangja.
A nyugati balliberális oldal nem győzi ragozni, hogy a migránsokat el kell választani a terroristáktól. Csak azt nem mondja meg, hogy hogyan? (Senki nem gondolja, hogy a migránsok terroristák, de hogy velük ez az erőszakos horda is felnyomult Európába, ezt a német szakemberek állítják. a két vélemény kiüti egymást. ezért kár volt megszólalni innen is, onnan is. Amit akartam, már elmondtam a menekültkérésről. Álljon itt egy párbeszédes vélemény mutatóba D. blogjából:
Mailváltás egy franciával, a párizsi tömeges terrortámadás után.
- Most a híradókat nézem, láttad mi van itt tegnap óta? L.
- Hallottam, nem nézem a tévét, elég ha Isten tud róla. Logikus következménye a pogány európai-magatartásnak, a Charie-gúnylap mellé álltak, a barmok. d.
- Amikor épp melletted! L.
- Isten megengedte. d.
- Istennek ehhez semmi köze, ez az emberi hülyeség. L.
- De. Isten megengedte, mert ez által akarja nekünk a legjobbat. Bocs, ez nagyon  kemény, nem akarok agitálni, én így hiszem. d.
- Ok, értem, amit mondasz. Azt jelenti, hogy az ember természete így működik, és ezért fizet. Ja, végül is ugyanazt mondjuk, azt hiszem. L.
- Nem. Isten nem büntet. Ezt sem annak szánta. Ő evvel javunkat akarta. Én így tudom. d.
- Nem azt mondtam, hogy Isten büntet. Azt mondtam, hogy fizetünk (ez nem negatív) azért, amint, ahogy működünk. Vagyis a gyarmatosításért, a felsőbbség-tudatért, rabszolgaságért, stb, stb. Tehát az emberi természet logikus következménye mindez... L.
- Igen, így igaz. d.
116. zsoltár (Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó, Uram, mentsd meg életemet!” Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. [És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. [Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem! Közöm. Egy lehetséges párbeszédrészlet az Istennek címezve. Azért részlet, mert ez igazából monológ, amellyel a hívő keresi Istenét. Próbál nyugalmat találni az ő oltalmában.    

1956-ban és még utána is sokáig olyan poros volt utcánk Zuglóban, hogy még. Olyan állapotban leledzett, ahogyan egykor Árpád lovasai kitaposták. Ha esett, persze sáros volt, száraz időben meg poros. Járda is volt rajta, az kicsit magasabban helyezkedett el a tenger szint fölött, mint az „úttest”, tehát ahol a lovas kocsik jártak. Erkélyünk korlátjára könyökölve apánk sokszor látta, amint a rézsút szemközt lakó nyugdíjas öregember vesszőseprőt fog és alaposan felveri a port. Ha kedvezőtlen volt a szélirány jutott a porból nekünk is. Talán e miatt az unalomból űzött sport miatt nevezte el apám ezt a szikár embert söprő őrültnek. Talán azért, mert egyszer, amikor egy motoros oda-vissza száguldozott az utcában, söprögető honfitársunk téglát ragadott, és igyekezett eltalálni (nem sikerült neki).
Történt, hogy húgom meg a barátnője vagy szemtelenkedett az öreggel vagy sem, ez nem derült ki azóta se, mindenesetre az öreg beállt az előkert kapujába, keményen megmarkolta a vasalás két szélét és kijelentette, hogy addig nem engedi fel a gyereket, ameddig apánk az ő jelenlétében meg nem pofozza. Apám úgy érezhette, hogy szemtelen kihívás elé néz, és bár nem volt szokása, de mert megszorult, elhatározta, hogy erőszakot alkalmaz (a nyüzügével nem volt egy súlycsoportban). Vérmes természetű lévén egy pillanat alatt úgy döntött, hogy megvédi azt, aki az övé. Lerobogott és egyetlen meglehetősen megalázó rúgással kipenderítette az öreget a kapuból, aki pedig tartani akarta állását a végsőkig (de nem maradt rá ideje). Apám ugyanazzal a mozdulattal berántotta húgomat a kapun, és részéről a kérdés meg volt oldva. Ettől kezdve a gyerekek egymás között csak verekedős bácsinak nevezték a fenyegető öreget.
Mindez azért jut eszembe, mert mintha kontinens-szerte hasonló pimaszkodás vetné fel a fejét. Először üldözöttek, másodszor már mind szírek, harmadszorra mind január elsején születtek, negyedszer már nem kívánnak ujjlenyomatot adni, ötödször kövekkel fenyegetik meg az ellenálló karhatalmat, hatodszor le akarják vágni a svéd pap fejét, hetedszer nem elég jó Ausztriában, nem elég jó Németországban, nem elég jó a svédeknél, sem a finneknél. Nyolcadszor kikérik maguknak, hogy Szent Márton-napi megemlékezést tartsanak ott, ahol ők is jelen vannak. Kilencedszerre fegyveres agresszióval üdvözlik Franciaország befogadó készségét. Apám a verekedős bácsival nem sokat lacafacázott. Elérte, amit kívánt és kész. Joggal tette, birtokon belül volt, amit az öreg megtámadott: tárgyalni akart arról, amiről apám egyáltalán nem akart tárgyalni. Addig feszítette a húrt, ameddig el nem szakadt a cérna. Nemde hasonló várható a nyugat-európai néptömegek részéről? Ha egyszer elszakad a cérna, ki tudja, hová tendáló közelharc veszi kezdetét. Még nincs semmi elveszve. De a helyzet mérgesedik. Most mi vagyunk birtokon belül, ha tetszik ez másoknak, ha nem. Mondják, hogy másra sem vár az IÁ, mint hogy felkapja a cukrot az EU.
Jó, ne kapja fel.
De intézkedjen határozottan, kiszámíthatóan és félreérthetetlenül – szíves miheztartás végett.
115. ZSOLTÁR. (részl.-k) AZ EGYETLEN IGAZ ISTEN. Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint! Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?” Istenünk mindent végbevitt, amit csak akart... az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei. Van mindenük, de nem beszélnek, nem látnak, nem hallanak, nem éreznek, nem markolnak, nem mozdulnak, torkukon nem jön ki szó. Ilyenek akik bennük bíznak. De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa. ... Az Úr adja ránk áldását! ... Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta. Nem a halottak dicsőítik az Urat... hanem mi élők, ma és mindenkor. Közöm. Az Isten élő, Mindenható. Minden más bálvány. Egy se méltó arra, hogy Isten elé tolakodjon, hamissága szirénénekével elbájoljon. Ha olykor így éreznénk is, vegyük komolyan, hogy egy a fontos, a többi csak toldás. Jól tesszük, ha kitartunk az ő egyetlen szeretetparancsa mellett. Ez teszi élő reménnyé boldogságunkat. Szokták idézni, hogy nem a halottak dicsőítik az Urat. Ezt még senki nem igazolta, mert onnan nincsen visszatérés. Persze kicsengése úgy szól: Szeretnék még élni. Én is.