Mickey webnaplója

Több vonatkozásban is. Az első, hogy két napon át tartott a látogató rokonság fogadása, illetve a másik ággal való találkozás. Ez tegnap este aztán lecsengett. Vendégeink hazamentek, utóbbiról pedig mi jöttünk haza. Bár nagyon sokat kellett hazafelé tankolnom, kétezer forinttal olcsóbban megúsztam, mint ezelőtt évekre visszamenőleg bármikor. Hihetetlen, hogy mi folyik az árak manipulálása ügyében. Hogy mennyiért autózunk, a politika sakkhúzásainak a függvénye. Az ide-oda táncoló aktuálpolitikáé is, meg a tartós trendeké is. Ugye az USA polgárai évtizedek óta olcsóbban tankolnak, mint az európaiak.
Ám azt ígértem, hogy a csendről szólok.
Csend van, mert most érthető okokból nem látogatnak meg a hozzánk közel lakó fiatalok se. Hiányzik a két kicsi hangicsálása.
Csend van, mert ketten nem csapunk nagyobb zajt.
Csend van, mert a karácsony havazással búcsúzott. Nem esett túl nagy hó, de annyi igen, hogy a hajnali-reggeli vasárnapi forgalom zaját teljesen lefogja.
És ha már Il silenzio. A takarodó dallama világszerte ismert. Egy trombitán el lehet fújni. Mivel Levi unokám figyelmét a trombita tanulás felé terelgetem, mondván, hogy ha már olyan erős kötődése van a zenéhez, az volna a neki való hangszer, megkerestem neki a youtube-on a szépséges-nyugodtságos zenét. Levi áhítattal szokta hallgatni. Igen, szokta, mert szinte minden alkalommal kéri et a muzsikát, s ül az ölembe képernyőre tapadó szemmel. A látott-hallott élmény minden esetben teljesen magával ragadja. Egy kék ruhás szöszke kislány előadásában szereti hallgatni, aki hatalmas tömeg előtt fújja az Il silenziót. Az utána kitörő tapsvihart is meg kell nézni. Csakugyan nagy a szám sikere, és Levente örömmel válik részesévé ennek az ünneplő-tomboló hangulatnak. Az érdeklődőknek: https://www.youtube.com/watch?v=OyEL3NJSHIk
Ám most, hogy nincs közöttünk Levi, még nagyobb a csend. Még Il silenzio sincs nélküle.
Csend van.         
Összefoglaló az 1Kir 20-hoz. Benhadad, az arám király 32 vazallus királykával Izrael ellen fordul. Egy ideig folyik a szópárbaj a két király között, majd amikor a táborban részegeskedik a kihívó fél, Acháb vitézei rájuk törnek és legyőzik az ellenük fenekedőket. Próféta figyelmezteti Achábot, hogy nincs vége a dolognak, egy év múlva Benhadad újra támadni fog. Így is lett. Hatalmas sereget gyűjt Benhadad, és síkságon akar megütközni Izraellel, akik Istene a hegyek Ura. Egy hétig néz farkasszemet egymással a két csapat. Majd Izrael egy nap alatt megsemmisít 100 000 arámit, a maradék 27 000-re, aki Afekbe menekül, a város falai omlanak rá. Acháb meghagyja ellenfele életét. Egy próféta felkeresi az izraeli királyt s megjövendöli: Amiért meghagyta Benhadad életét, saját életével és népe életével fog fizetni. Közöm. A harc, miként az eposzok oly gyakran említik, nemcsak a földön, hanem – és elsősorban – az égben folyik. Az isteni beavatkozás dönti el, merre fordul a történelem kereke. Erre jól emlékezhetett Ferenc pápa is, amikor az egész világ hívőit imára szólította, hogy ne támadja meg az USA Szíriát. És úgy is lett. Nem támadta meg. Mostanában is a Közel-Kelet megbékéléséért imádkozik a fél világ.    

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy karácsony, azon belül pedig egy családi találkozó. Nem is találkozó csak fél találkozó, mert a másik fele ma lesz. Készült egy csomó kép,megmaradt belőle 60 elfogadható, feltettem hármat a FB-ra ízelítőnek. Akik eljöttek 45-en, találkozhattak azokkal, akikkel régóta szerettek volna beszélgetni. Elénekelhették azokat a karácsonyi nótákat (karnagy Laci sógor vezényletével, aki eldirigálta az énekeket elektromos orgona kíséretével.) Akik még eljöttek, és legfeljebb csak hallották, hogy mi történik, azok hárman pocaklakók, ahogyan manapság szokták őket nevezni. Akik már magukra reflektáltak, eldöntötték, hogy mit esznek, mit isznak. Hencidától Boncidáig folyt a bor, folyt a sör, folyt a pálinka és folyt a szó, mint az előbb már jeleztem. (Jé, Boncz Ida ide nem jött el.)
25-en távol maradtak – igazoltan. 1. Úgyse fértek volna be, 2. Kissé drága mulatság lett volna iderepülniük.
A program az előzőeken kívül két kartondoboznyi könyv megtekintése volt azok részére, akiket érdekelnek a betűk. Vihette őket, aki akarta.
Idén bővült a kör még egy kartondoboznyi adathordozóval. CD-k, DVD-k, filmek, zenék stb. Ugyancsak elvihető dolgok között szerepeltek. Az ajándékozás sem maradt el. Volt, akinek a választó párja nem érkezett ide, volt, akit ketten is megleptek valamivel. Akire nem gondolt senki valamilyen technikai oknál fogva, annak is bőven jutott meglepetés. Ha ezekkel együtt akadna olyan szemérmes valaki, aki esetleg nem kapott ajándékot, jelezze nekem magánban, s jó Mikulás teljesíti kérését, ha egyáltalán lehetséges.
Nem fogom felsorolni a süteményfajtákat, legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy szeretem a hókiflit, s hogy bejglivel is találkoztam. A húsos káposztából sokan ettek, sokan még egyszer, sokan vittek haza egy csavaros üveggel, vagy éppen meg se kóstolták. Közlöm, van még vagy öt liter.
A kifőzött kávét elpusztítottam, egy sört is, a maradék sütik jelentős részét, no meg a gyorsan romló gyümölcskoktél maradékát. A többi a frigóban várja, hogy sorsa beteljesüljön.
Még az este elkezdtük a mosogatógép megtömését jófajta használt porcelánokkal, üvegekkel, rozsdamentes evőeszközökkel. Három vagy négy váltás után most tisztogatja a masina az utolsó adagot szappan és kefe nélkül.
Az első fecskék 3 körül érkeztek, az utolsó fecskék este 10-kor hagyták el összes termeinket.
Üvöltő csend támadt utánuk. Ebben a közegben még elméláztunk, elüldögéltünk kettecskén két óra hosszat, közben gépre vittem a 60 képet. Éjfélkor T. aludni, én meg a képekkel tovább-bíbelődni indultam. Ma fél egykor felhagytam a további virrasztással.
Ma folytatódik a házibuli, immár a család másik ágának találkozójával.
Holnap legyünk a ti vendégeitek?!
Összefoglaló az 1Kir 19-hez. Nem csitulnak a harcok az igaz Isten és a bálványimádók között. Illés menekül, meg kíván halni. Angyal táplálja megint cipóval és vízzel. Ez megismétlődik, majd isteni parancsra Damaszkusz pusztája felé veszi az útját. Az angyalai eledel 40 napig erővel látja el Illést. A parancs úgy szól, hogy kenje fel Hazaelt Arám királyává, Jehut Izrael királyává, végül Elizeust maga helyett prófétává. Elizeus 12 ökrével szánt, amikor találkoznak. Felkenése tiszteletére az ekék tüzén megsüti az ökröket, megvendégeli velük az embereket. Majd Illés szolgája lesz. Az Úr Illés értésére adja, hogy mindössze 7000 ember életét hagyja meg, akik kitartottak mellette. A többi a két felkent király egymás elleni harca közben fog elveszni. Közöm. Itt idézem, amelyet a fejezet megismétel. Idézem, mert olyan költői, olyan igaz és olyan szép. „Az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: »Mit csinálsz itt, Illés?« Azt válaszolta: »Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.« Az Úr erre azt mondta: »Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!« S lám, az Úr elvonult arra: 
Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 
A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben.
A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt.”
Az Úr ugyanis a lágy szellőben volt jelen.

Kronosz
Már megint családi karácsony van.
Már megint év vége van.
Már megint vizsgáztatni kell a kocsit.
Már megint cserélhetem a személyit.
Már megint cseréltethetem a vezetői engedélyemet.
Már megint megkapta ki-ki az ajándékait.
Már megint vért vettek tőlem.
Már megint fogynak a gyógyszereim.
Már megint egy csomó név- és születésnap van. (Ma Isten éltesse az Istvánokat, Stefanokat,  Sztyópákat, Steveneket, Pistákat, Pityukat, Istiket, stb.)
Már megint hónap vége közeledik.
Már megint téli napforduló volt.
Már megint csütörtök van.
Már megint vendégek jönnek.
Már megint mi megyünk vendégségbe.
Már megint hidegfront várható.
Már megint a feleségem télikabátjába akartam belebújni.
Már meg int...
Kairosz
Még mindig örök jelen van.
Még mindig nem érzem, hogy a legfontosabb a jelen pillanat.
Még mindig régi időkre emlékezem, amikor én még kicsi voltam, illetve amikor más volt kicsi.
Még mindig foglalkoztat, hogy mi lesz a jövőben, noha alig tehetek érte valamit.
Még mindig benne élünk, mozgunk, vagyunk, de ez nem, vagy csak alig látszik.
Még mindig van mit tökéletesedni, most látom, mennyire sehol se tartok.
Még mindig örülök a vakító fényességnek. Most igen erősen tűz a nap a szobába.
Még mindig örülök, hogy levegőt kapok, hogy ver a szívem, dolgozik az agyam.
Még mindig örülök neki, hogy jót tehetek, ameddig mozog a kezem, mozdul a fantáziám.
Még mindig nagy öröm, hogy belefeledkezhetem a másokban való gyönyörködésbe.
Még mindig van, mit változ(tat)nom.
Még mindig van lehetőség közeledni az örök Jelenlevőhöz.
Összefoglaló az 1Kir 18-hoz. Acháb felesége, Izebel üldözi az igaz prófétákat. Obadjahu 100 prófétát elbújtat két barlangban. Illés találkozik Obadjahuval és kéri, közölje Achábbal, hogy él és találkozni kíván vele. A találkozás megtörténik. Illés ígéri az aszályos évek végét, de kéri, hogy Izebel 450 Baál-prófétája mutasson be bikaáldozatot az Úrnak. Ő pedig párhuzamosan Izrael Istenének mutat be ugyanilyet. A Baál-prófétáknak összes mesterkedése ellenére sem sikerül tüzet csiholniuk az égből. Miután napestig hasztalan próbálkoztak Illés gúnyolódásai közepette, Illés lépett az általa épített oltárhoz, kérve népét, hogy vegye körül, legyenek oltalmára. Hozzanak korsószám vizet, s bőségesen locsolják meg vele az oltárt. Rövid imádkozás után hatalmas villám emésztette meg az általa feldarabolt bikát. Illés ekkor felhergelte a népet, hogy most azonnal ölje le Baál prófétáit. Amikor megtörtént, szolgáját a hegyre küldte, hogy lesse az eget, mutatkozik-e felhő. Amikor mutatkozott egy kis foszlány, Acháb után küldte, hogy igyekezzen szekerével, mert különben bőrig fog ázni. Közöm. Kérdések tolulnak fel bennem: Meddig élünk még vissza az Isten türelmével (hogy Cicerót idézzem)? Ma hány hamis próféta lehet a földön? Hány aszályos év kell ahhoz, hogy a népek megrázzák a fejüket? Miért csodálkozunk azon, ha hatalmas megrázkódtatások érik olykor planétánkat? Mekkora gonoszságot tart egyensúlyban egy szikrányi kegyelem? 

Érdekes képet kaptunk karácsonyra plébánosunktól, aki elmesélte, hogy egy alkalommal látott egy színdarabot, amelyet anélkül mutattak be, hogy a függönyt felhúzták volna. Értékes előadás volt. S ha a karácsonyra nézünk, fordított szituációval szoktunk találkozni. Felhúzva a függöny, gondosan berendezve a színpad, s hiányzik a lényeg, az előadás lelke. Amikor a karácsonyi lótás-futásra gondolok (miközben mindenkinek köszönettel tartozom azért, hogy idén magam nem kellett, hogy túlságosan kivegyem részemet a lótifutiból), az fogalmazódik meg bennem, hogy csakugyan hatalmas irodalma lett annak, miképpen fullad vásárlási lázba ez az ünnep, amelynek Jézus születését kellene a középpontba állítani, a béke fejedelméét, aki nekünk is elhozhatja a békét. Az ő békéjét, nem azt, amelyet a világ ad!!! Nem akarom ez ügyben a szót szaporítani, de muszáj azzal zárnom, hogy hatalmas irodalom ide, hatalmas irodalom oda, a reklámok megteszik hatásukat, és – miként a hírekből értesültem – idén még bővült is néhány százalékkal az ünnepi vásárlások összértéke. Minden ép érzékű ember belső csendre vágyik ilyenkor, és mindent kap, csak ezt nem. A társadalmi nyomás elől nincs hová hátrálni, vagy alig van rá lehetőség. Ez akkor is igaz, ha tudom, hogy a belső csendemet csak magam alakíthatom ki. Megbékélésemet a világgal, a tőlem többé-kevésbé különböző természetű emberekkel úgyszintén. Ha másra nem, Bródy szövegére kellene odafigyelni: „Legalább néha-néha pihenj egy fél órát!”
Tegnap, 24-én kimentünk napozni a balkonra. Árnyékban 15 fok volt, a napon lényegesen több. Ha már így adódott, egy kis időt eltöltöttem azzal, hogy a D-vitaminom utánpótlásáról gondoskodjak. Szintén híranyag, hogy világméretekben melegrekordot regisztráltak a meteorológusok. Ez nem jó, még akkor se, ha a FB egy karikatúrája poénra veszi a dolgot. Két képet mutat: a karácsony felirat alatt egy sárembert hóember helyett, a húsvét felirat alatt pedig egy hónyuszit.
Összefoglaló az 1Kir 17-hez. Megjelenik az ószövetség egyik legnagyobb alakja, Illés próféta. A tesbi Illés menekülőre fogja, mert nincs ínyére Acháb királynak, akinek odavágja, hogy gonoszsága miatt évekig nem hull az égből sem eső, sem harmat. Illés egy patak partján húzódik meg, hollók táplálják: reggel kenyérrel, este hússal. Amikor a patak kiszáradt, Careptába megy, ahol egy özvegyasszonytól elkéri utolsó adag lisztjét, hogy süssön neki lángost belőle. Megígéri neki cserébe, hogy az ínség végéig korsójából nem fogy ki az olaj, szakajtójából a liszt. Így is lesz. Az özvegy fia viszont meghal. Illés háromszor ráborul a tetemre, imádkozik az Úrhoz, aki feltámasztja. Közöm. Nem könnyű a próféták sorsa. Megmondó emberek, s ha hűségesek az Úrhoz, a hatalmasságoknak is meg kell mondani az igazat, akkor is, ha az nagyon kellemetlen. Illést várják vissza a zsidók a Messiás eljövetelekor, de Jézus kijelenti, hogy Keresztelő Szt. János képében már eljött Illés. Máskor a názáreti zsinagógában megjegyzi, hogy „egy prófétát sem látnak szívesen hazájában. – Még hozzáteszi: – Sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, ... de közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szindóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.” Illésről szólva hadd hangsúlyozzam az előzőeket, hogy nem ő támasztotta fel a fiút, hanem Isten. Illés csupán eszköze volt az Úrnak. Ám „az Istennek semmi sem lehetetlen.” – hallottuk ezt utóbb Gábor angyaltól, amikor Máriát látogatta meg Názáretben.  

Tekintettel arra, hogy a holnap elég zsúfoltnak ígérkezik, még ma megírom azt, amit holnap kívántam megosztani minden kedves érdeklődővel, aki rendszeresen vagy alkalmilag betér blogomba, hogy megismerje észjárásomat, véleményemet erről-arról, olyan dolgokról és eseményekről, melyeket fontosnak ítélek.
Ezúttal elhatároztam, hogy előbb Lukács evangéliumának az elejéről idézek, merthogy olyan megszólító, majd Pázmány szépséges megfogalmazásával illetem szent karácsony vigíliáját.
1. Lukács evangéliumának a bevezetője: „Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.”
Szépen hajaz ezekre az irodalmi stílusban megfogalmazott sorokra a barokk mestere, és nyelvzsenije írása arról, hogyan is éli meg ő a betlehemi eseményeket. Mária ajkára adja mindazt, amit elképzelt. Én pedig az ő rövid művével kívánok immár mindenkinek intim karácsonyi ünneplést.
Pázmány Péter: Mária imája
„És miképpen az első Ádámra csendes és kedves álmot bocsáta Isten, mikor Évát oldalából építé, úgy a szeplőtelen Szűznek értelmét mennyei elmélkedéseknek mélységes tengerében, akaratját isteni szerelemnek gerjedező tüzében mindenestül elmeríté, mikor Urunkat elhozá, és mint egy mély álomból, az isteni dolgok csudálkozásából felocsódván, előtte látá szülöttét, Urát, Teremtőjét. Azért öröm és félelem között nem tudván mit mívelne, térdre borúlván, hihető, hogy eképpen szólott néki: Oh áldott gyermek! Oh felséges Isten! Oh édes Fiam! Oh én mennyei szent Atyám! Oh Uram, Teremtőm! Ki vagyok én, hogy alázatos szolgálódat ily nagy jóval látogatod? Szoptassalak-e téged mint fiamat, vagy imádjalak mint Istenemet? Bétakarjalak-e mint anyád, vagy tiszteljelek mint szolgálód? Tejet adjak-e, vagy temjénnel áldozzak néked? Hogy lehet, Uram, hogy ölembe vegyelek téged, ki minden állatokat eledellel tartasz? Efféle sok és mitőlünk gondolhatatlan aitatosságok után végre ölelvén, csókolván, sírván, örülvén, ölébe vévé és nagy böcsüllettel bétakargatá Fiát, Atyját, Istenét.”           (1636)
És szokás szerint az ószövetség folytatása. Összefoglaló az 1Kir 16-hoz. Gonosz királyok követték egymást Izraelben. Bása kiirtotta elődje családjának összes férfitagját. Őt fia, Ela követte (ur. 886-885), akit szolgája Zimri agyonütött egy dáridó alkalmával, s helyébe lépett. Zimrit a nép szinte azonnal elvetette, s a harcoló izraeliek fővezérét Omrit tekintette királyának. Zimri látta, hogy közeledik a vég, a palotába menekült s magára gyújtotta. Omri (ur. 885-874) két talentumért megvett egy dombot, Semert, várost épített rá. Ez lett később Szamária. „Omri azt tette, ami az Úr szemében gonosznak számít, bálványokkal ingerelte az Urat.” Halála után fia, Acháb (ur. 874-853) lett a király. Feleségül vette a szomszéd szidóni király lányát, Jezabelt. Acháb még inkább „azt tette, ami az Úr szemében gonosznak számít, bálványokkal ingerelte az Urat.” Bevezette a Baál-kultuszt, szent fákat, ligeteket hozott létre. Építkezései miatt feláldozta fiait Abirámot és Szegubot. Közöm. Ha végigolvasom az ószövetség idején történteket, akkor alighanem feladom azt, hogy régi, boldog békeidőkről álmodozzam. Mióta Káin kiirtotta öccsét, azóta irtják az egymás ellen fenekedő és uralkodásra vágyók egymásnak még az írmagját is. Ez igaz volt a történelem egésze alatt, és igaz ma is. Mégis, mégis fel kell vennünk a kesztyűt a rossz visszaszorítása érdekében. Mégis meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy terjedjen Krisztus világossága, akire a betlehemi csillag fókuszálta fényét, és aki azért jött a világba, hogy üdvözítse. Vízzel megkeresztelkedett, és röpke három év múlva vérével pecsételte meg elkötelezett szeretetét az ember iránt. 

Megint idézek az „egy jó könyv”-ből, amelyet ha elolvasol, lelkileg „gatyába ráz” (elnézést a nyers ám erőteljes szóhasználatért), és ezt anélkül teszi, hogy egy percet unatkoznál, szabályos lelkigyakorlatként frissíti fel és szabadítja fel azt, ami már eleve habitusod mélyén szunnyad. Velem legalábbis ezt tette. Idézem a könyvet:
„...egyszer kicsúszott a számon: Teréz anya, igazán nem egyszerű egy szenttel együtt utazni. Ő kuncogott: Atya, tudod-e, hogy ki a szent? Szent az, aki együtt él egy szenttel.”
Tudni lehet, hogy egykor Avilai Szent Teréz cellájában egy feszület egy fekvőhely és egy láda állt, utóbbin írta meg a Belső várkastély c. remekét. Most nézzük meg Teréz anya szobáját: „Kalkuttában nagyon egyszerűen berendezett szobájában egy ágy és egy íróasztal mellett néhány különböző feliratú kartondoboz volt egy polcon: kimenő posta, bejövő posta, XY nővér, és mellettük egy doboz: kitüntetések. Ebbe kerültek minden útja végén a kitüntetések, amelyeket Teréz anya kapott. Amikor a doboz megtelt, egy fémdobozba ürítették ki.... az anyaház archívumában nem messze attól a szobától, amelyben Teréz anya szarkofágja áll, hét egyszerű katonaláda van tele a kitüntetésekkel és érdemrendekkel, amelyekkel elhalmozták, és a világ szinte minden országából összegyűjtött bélyegekkel, amelyek őt ábrázolják.” Mondanom se kell, hogy nem foglalkozott saját dicsőségével.
Utoljára egy gondolatsor tőle: „kompromisszum nélkül rendelkezésére kell állnunk Isten tevékenységének a világban, hogy az ő tervei felhasználhassanak minket. Mindnyájunknak saját adottságainkkal kell Isten rendelkezésére állnunk. Csak akkor sikerülhet valami, ha egészen reá és az ő irányítására hagyatkozunk, így legalábbis nem fuseráljuk el az ő munkáját.”
Sok lényeges momentumot idézhetnék még a karcsú kötetből, ám aki akarja, olvassa el. (Könyvészeti adatokat lásd tegnapi posztomban.)
Összefoglaló az 1Kir 15-höz. Júda királyai: Abijam (ur. 913-911) Szíve nem volt maradéktalanul az Úré, miként apjáé, Absalomé sem. Királykodása a Jerobeámmal folytatott harcokban telik. – Aza (ur. 911-870). Aza azt tette, ami az Úr előtt kedves. Kipusztította a kéjelgőket Jeruzsálemből, s minden bálványt ledöntött. Aza az izraeli Básával harcolt. Ehhez segítséget kért és kapott a damaszkuszi királytól.
Izrael királyai: Nadab (ur. 910-909). Azt tette, ami az Úr előtt gonosznak számít. Bása megölte, és kiirtotta Jerobeám teljes nemzetségét. Bása (ur. 909-886) Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Izraelt a bűn útjára vezette. Közöm. Költői kérdésem: A mai uralkodók azt teszik-e, ami az Úr szemében kedves, vagy azt, ami az Úr szemében gonosz? Mintha egyedül a szentek találnák ki és tapasztalnák az Úr vezetését irgalmát, béketűrését, gondviselését, kézzel fogható beavatkozását a történésekbe. Micsoda finom lelkület az övéké, miféle intimitással viseltetnek a Teremtő iránt, Mária és Jézus iránt. Jól teszi, aki nyomukban kíván lépkedni.    

Vannak népszerű tudósok, politikusok, írók, színészek ... szentek stb. Az egyik ilyen szent kétségtelenül Teréz anya. Mondják, hogy nehéz egy szent mellett élni. Nehéz, mert sok minden elválaszt tőle, pl. saját szentségem foka. Aztán lehetnek olyanfajta tulajdonságai is, amelyek a mienkétől merőben különböznek. Olykor nagyon is nehéz elviselni a tőlünk annyira különbözőt. Mert mi másképp csinálnánk, mert másképp gondolkozunk, mert másra költenénk pénzt, másba fektetnénk energiát, más az ízlésünk...
Teréz anyáról kisebb könyvtárnyi könyv keletkezett. Volt olyan is, amelynek a magyarításában közreműködtem. Most mégis meglepetéssel vettem kezembe a Vigilia Kiadó kötetét, melyet humora miatt mindenkinek szívesen a figyelmébe ajánlok. (Leo Maasburg: Teréz anya Csodálatos történetek 2010) Egy epizódot kimásolok étvágycsinálónak:
Egy vallástalan építész felesége Miami-ben segített Teréz anyáéknak. A férfi naponta kocsival feleségéért ment. Teréz anya meglátta benne is a jó szándékot. Megkérdezte tőle: Tudna nekem néhány fénymásolatot készíteni?
A férfi: „Szívesen. Mit fénymásoljak?
Teréz anya előhúzott egy kis businesscard-ot, névjegykártyát. Ezen a következő állt:
»A csend gyümölcse az imádság.
Az ima gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.
A szolgálat gyümölcse a béke. «
Hátoldalán pedig:
»Mária, Jézus anyja, légy most az én anyám is.«
Férfi: Örömmel megcsinálom. Hány másolat kellene. Tíz vagy húsz?
Teréz anya: Harmincezret szeretnék.
Férfi: Megcsináltam, azonkívül azóta már felépítettem Teréz anyának két házat, öregek otthonát s egy házat a nővéreknek.
Néhány fénymásolat kérése egy életre szóló barátsággá lett. A segítőkész építész mellesleg ismét megtalálta a hitét.”
Eddig az idézet, amely Teréz anya rámenősségét mutatja. Ám az erőszakosaké a mennyország – mint tudjuk, de az is érdekes, amit mástól hallottam: Nem szeretek kis összegeket adni, ha valaki megszorul. De ha egy milliót kér, azt próbálom teljesíteni, ha értelmesnek vélem a kérést.
Azt hiszem, az álmodik merész dolgokat, projekteket, akinek nagy hite van. Aki tudja, hogy a jó célokhoz megkapja a szükségeseket. Avagy nem világos: „Ti keressétek elsősorban az Isten országát, és minden szükségeset megkaptok hozzá” – tanítja a Mester a hegyi beszédben.
Összefoglaló az 1Kir 14-hez. 1. Jerobeám (ur. 931–910) fia megbetegedett. Elküldte feleségét ajándékokkal Achija prófétához, hogy segítsen a jövőt megtudakolni. A próféta büntetést jövendöl. A szent ligetekért, fákért, bálványokért meglakol Jerobeám és minden ivadéka. Amint az asszony hazaér, a fiú meghal. Utóbb Jerobeám egész háza kihal. Utódja Nadab lett. 2. Rechabeám (ur. 931–913) Salamon fia, Júda királya. Ő ugyanúgy bálványokat kezdett tisztelni, sőt kéjelgő férfiak is voltak országában. Az Úr ráküldi Sisákot, Egyiptom királyát, aki Jeruzsálem minden kincsét elvette, beleértve valamennyi aranypajzsot, felszerelési tárgyat is. Annyit tudni még, hogy Rechabeám idejében Izrael és Júda állandóan hadakozott egymással. Közöm. Tapasztalati tény, hogy a jólét az agyára megy az embereknek. Az a hír járja, hogy a világ 400 leggazdagabb családja mind depressziós, boldogtalan. Igazán boldoggá nem az tesz, amit kapunk, hanem amit sikerül jó helyre ajándékozni. Legyen az pénz, játék, munkaeszköz, dísztárgy, avagy műkincs. Nekik lesz egy szükséges, hasznos tárgyuk, az enyém pedig az a jó érzés, hogy sikerült másokat megelégedetté tenni.            

Tegnap, az év legrövidebb nappala előtti napon a balkonon +15 fok, az árvácskák boldog felelőtlenséggel hozzák virágaikat, a naplemente gyönyörű, és kb. hasonlóan rövid a nappal, mint ma, az év legrövidebb nappalán. A nap kel 07:27, nyugszik 15:56-kor. Hát ez nem túl hosszú idő. Mindössze 8 és 1/2 (óra). A nap kitesz magáért, mint tegnap is: hét ágra süt. De hogy tegnap este mit rendezett?! Már a felhők színe is vészjósló volt. Vörösben izzott az ég. Besötétedés után közösségünkbe indultunk élénk északi szélben. Beszélgetünk, amikor valamiféle morgást hallunk. Kérdem a feleségtől: Korog a gyomrod? A lakás gazdája repülőgépzúgásra véli a zajt, mely hamar abbamarad, hogy újabb kövesse. Az nyert, aki mennydörgésre tippelt. Csakugyan villámlott és dörgött az ég, eső (meg jég, már ahol) esett. Szabályszerű nyári (téli) zivatar vonult át az országon. Mivel regnumi találkozónk volt, megpendítettem, hogy nem villám ez, hanem a szemközti házból vakuval fotóz bennünket a BM, hogy szokásos államellenes összeesküvésünkről nyilvánvalóan bizonyító képeket gyártson: arról, kik és hányan voltunk jelen sub rosa. Ez persze csak kamu.
– Első megközelítésben azt fogalmaztam meg, hogy a botrányos időt OV zúdította az ellenzékre.
– Majd olvasom a Facebookon, hogy a meteorológiai intézet cáfolja, hogy a zivatart Széles Gábor energiacellás kísérletei indukálták volna. És csakugyan.
– Csaknem elfeledtem, hogy egy minden gyanún felülálló feltételezés (összeesküvés-elmélet) szerint a HAARP packázik az USA-nak engedetlen Mo.-gal. Pedig be kell látnunk, hogy ez hülyeség.
– Még a legvalószínűbb, hogy M. Twain Koldus és királyfi c. könyvének öregasszonya húzta le a harisnyáját, s az kavart vihart.
– Egyesek ugyan szánalmas tudatlanságról árulkodnak, amikor makacsul állítják, hogy egy ilyesmi időjárás, ha szokatlan és ritka, de létező jelenség.  
– A szél ott fú, ahol akar, nem tudod, honnan jön és hová tart. Ez viszont már komoly intelem, amit a Mester bízott ránk evangelistái által.
***
Megjegyzések: Nekem húsvét nagypénteken három óra után kezdődik, amikor már nem is egyszer megjártuk a golgotát, amikor Krisztus megkínzott teste békében nyugszik, amikor levették a keresztről azt, aki magára vette a világ bűneit, amikor a pieta Máriája ölében tartja legdrágább kincsét, kincsünket. Karácsony pedig plébánosunk megfogalmazásában is akkor kezdődik (amikor már nem is egyszer megjártuk az üzletközpontokat, szakboltokat), amikor mégis azt látja a miséken – és méltán –, hogy egyre több arc árulkodik arról a megkönnyebbülésről, amely a bűneik terhétől való szabadulás következménye és tükröződése. Mintegy lelki arcuk megmosdatása, mely tisztává teszi tekintetüket. A hívősereg szentekhez kezd hasonlítani, mert kibékül Istennel és emberrel, hogy megszabadulva béklyóitól találkozzon azzal, akinek születésnapját hamarosan ünnepli. Így van ez, és nincs másképpen! – idézhetném a magam nevében is Izsák bácsi (grószi góbé albérlője) pleonazmussal fogalmazott szavait.    
Összefoglaló az 1Kir 13-hoz. Arról mesél, hogy adva az isten embere, aki Jeroboám Bételben lévő oltárát kifogásolja: „Ez lesz a jel: az oltár megreped, és a rajta levő hamu szétszóródik.” Így is történik. S a király nem tudta kezét visszahúzni róla. Az ember engeszteli Istent, mire elválik a király keze az oltártól. Egy bételi öreg próféta ráveszi Isten emberét, hogy az Úr tiltása ellenére nála egyék, igyék. Hazudott neki. A lakoma után elszamaragol a vendég, azonban útközben egy oroszlán szétmarcangolja, de nem eszi meg, sem a tetemet, se a szamarát. Így találnak rá, majd tisztességgel eltemetik. Sem az oltár, sem a hegy, sem a Jeroboám által kinevezett papok nem voltak Isten tetszésére. Romlást hoznak a király házára. Közöm. Amit Isten kér, közöl, azt komolyan gondolja. Így lesz ez végig a világtörténelemben. Krisztus kijelenti: Én vagyok a szegletkő, melyet az építők elvetettek. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig e kő esik, meghal. Figyeljünk hát, hogy mit mond a Lélek lelkiismeretünk által.      

Levente két napja azt álmodta, hogy a nagypapával csúszik le a hosszú alagútcsúszdán. Nagy kitüntetés ez nekem, mert azt feltételezi, hogy korpulens mivoltom ellenére nem ragadok bele a csőbe.
Koszt: korábban étellel való ellátás. Ma azt a sok koszt jelenti a szó, amellyel az élelmiszer-vegyipar naponta megszór bennünket. A kockázatokat és mellékhatásokat nincs kivel megbeszélnünk.
Tojássárgája = sejtelem
Az apróságok megvoltak.
Most kellene jönnie a nagy ívű gondolatoknak, ha volnának,
a nagy jelentőségű cselekvéseknek, ha volnának,
a nagy port kavaró eseményeknek, ha volnának.
De nincsenek.
Intimitás annál inkább. Levi unoka ösztönösen bár, de szeret nálunk lenni. Ideköti őt újszülött korától kezdve minden, hiszen itt laktak, amíg el nem költöztek. Ide hazajár, minden szögletet ismer, minden játékot megpróbál. Tegnap apja gyerekkori lego-vonatát tologatta a dohányzóasztalra fektetett sínpályán körbe-körbe, megunhatatlanul. Azaz mégiscsak megunhatta, mert rátért a porszívó madzagjának a kihúzására. A kábel öt méteres, roló-elven működik, rugó húzza be a masinába. Levi kivonszolja a konyha túlsó felébe, onnan kiabál be, hogy „most jó?” Ha visszaigazolom, akkor versenyt fut a dróttal. Tegnap kijelentette: győztem. Azaz lehagyta a visszatekeredő kábeldrótot, előbb odaért hozzám, mint a villásdugó a helyére. Ha láttátok volna diadalmas kis arcát.
Ma nagyival garázst építettek a berregő autóknak lego-elemekből. Utóbb beállította a gőzmozdonyt is a garázsba. Mondom neki: Thomas, a gőzmozdony. Ő kijavít: Nem Thomas, csak gőzmozdony. Utánakötötte a szerelvényt és boldogan araszolgatott vele a szőnyegen, ahogyan a korabeli kisfiúk szoktak: féloldalt ülve, a játékra figyelve, testmozgását a vonatozás mikéntjéhez igazítva. Alig akart hazamenni, noha a rá váró pörköltöt kedveli. Azzal vigasztaltuk, hogy holnap visszajönnek, és kap karikázott ananászt.
Összefoglaló az 1Kir 12-höz. A fejezet olyan címet viselhetne, mint Ilók és Mihók. Csakhogy az mese, ez pedig történelem. Két királysággá lesz Izrael. A trónért való versengés Salamon utóda, Rechabeám és az edomita Jeroboám között folyik. Jeroboám és Rechabeám lehetne a fejezet címe. A Szichemben összegyűltek Rechabeámnak felpanaszolják: „Atyád [Salamon] kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton, és mi alattvalóid leszünk.” A vének arra buzdítják a királyt: Enyhíts terheiken és szolgálatodban maradnak. Erre ifjú barátait is megkérdezte, akik azt tanácsolták: Még jobban nehezítsd meg jármukat. „Atyám ostorral fegyelmezett, én skorpiókkal fenyítelek benneteket” – vágta szemükbe Rechabeám. Erre az összegyűlt izraeliek elégedetlenül tértek haza otthonaikba. Az utánuk küldött robotfelügyelőt agyonkövezték. Jeroboámot pedig az izraeliták megtették királyuknak. Rechabeám 180 000 katonával akart Jeroboám ellen menni, de azok a testvéreik ellen való harcot megtagadták. Semaja, az Úr embere is tartózkodásra intette a népet. Jeroboám csináltatott egy aranyborjú szobrot, hogy az Istent imádják benne. Felállította Bételben, ahonnan körmenetet indított Gádig. Papjai nem Lévi törzséből valók voltak. Közöm. Van ez így. Salamon bölcs és igazságos uralkodó volt. Hatalmas is. Hatalmassága gazdagsággal párosult. A gazdagságát pedig sokak szegénysége, fejük járomba hajtása, terheik csaknem elviselhetetlen mértéke eredményezte. Így volt ez később is. „S nyögte Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára.” A fekete sereg felfegyverzése, élelmezése, fenntartása sem volt ingyen. Mátyás hatalmas adókkal sújtotta saját népét. Ma sem más a helyzet. Nem tized van, hanem kb. fifty-fifty. Legalábbis nálunk. Az adózott jövedelmünk tovább adózik, ld. áfa, ld. szgk. súlyadója, de útadó, építményadó, kamatadó, (Kossuth-adó, Petőfi stb. hihi). A közelmúltban sem volt a helyzet más: „ Ócsó mán a pásztor... a nagy gazdák előtt mind huncut a nevi ... szegény pásztor, hogyne szomorkodna, kicsike a kenyér, rövid a szalonna.” 

Ma enyheség van. Isten szeretheti a hajléktalanokat, hogy fát tör nekik, amikor jégligetté alakulnak az erdők. A gazdagok által felhasznált hatalmas energia következtében előállt klímaváltozás, a felmelegedés ugyancsak a fagyok ellen dolgozik. Nem foglalkoznék ezzel a témával, de ma egy a mélyszegénységről olvasott és szokásosan egymásra mutogató FB-anyag kapcsán belebotlottam egy képzavarba, ami megihletett, s arra késztetett, hogy a magam voksát letegyem ez ügyben. A képzavar egy összetett szó, mely így nem létezik, és mégis van: éhenfagyás. Mondanom se kell, hogy az éhenhalást társítja a megfagyással, amely szintén halálosan rossz. Jó szokásunk szerint meglódul a két tábor szópárbaja kommentek formájában: Mert az ilyenek, mert az olyanok. Pedig egyetlen kérdésbe fogható a szegénység meglétének a kérdése: Mit tettem ellene?
Ami pedig a társadalmi méretű szociális gondoskodást illeti, feltételezésem szerint meglehetősen lyukas a szociális háló. De mikor nem volt az?
Okok.
Egyszer egy előadáson vettem részt a szoc. tesóknál, s ott arról volt szó, hogy a bürokrácia helyes működése és jó irányú beavatkozása esetén a szegénységet vissza lehet szorítani a kezelhetőség határain belülre. Ám ha rossz döntések születnek, akkor a karitásznak szüksége lesz ezerszámra szorgos, kenyeret kenő, ebédet osztó kezekre. Ezért fontos, hogy jó döntések szülessenek a parlamentben. Én bizakodással tekintettem az új országgyűlés munkájára. Mivel nem követem az ülések hozzászólásait s a törvényalkotást, érdemben nem tudok beleszólni abba, hogy laikus vagy profi döntések születnek-e. Remélem utóbbiak. Ha nem így volna, akkor tessék jobb és alaposabb, szakszerű munkát végezni.             
Ám akármilyen döntések születnek felső szinten, nem az a legfontosabb. Teréz anyát szerette volna miniszterei sorában látni az egykori indiai kormány. Ő ezt válaszolta: Tiszteli az ott folyó munkát, de ő nem ér rá huzavonákba bocsátkozni, mert itt és most, azonnal van tennivalója, éspedig rengeteg. Ha tehát olyan rossz a helyzet a mélyszegénység területén, amint írják, akkor senki se vonhatja ki magát a megoldásából. Az lehet jól elosztott pénzadomány, lehet cipősdoboz-akció, lehet polgármesteri zsenialitásból fakadó prosperitás, a lényeg, hogy oda kerüljön a segítség, ahol szükség van rá.
Gyakran az az érzésem, hogy nemcsak kormányunk, hanem saját magunk cselekvőképességében sem hiszünk. Ez pedig baj volna, nagy baj.
Szegények mindig voltak. Saját felmenőim között is akadt, aki egykor fagyási sérüléseket szenvedett. A faluközösségek hagyományos tartása azonban minimálisra szorította az ínség következtében előálló veszélyhelyzeteket. Lehet, hogy nem mertek rosszalkodni, lehet, hogy nem mertek nem befogadni, lehet, hogy nem mertek nem gondoskodni a rászorulókról. Gyávulhatnánk mi is.
Összefoglaló az 1Kir 11-hez. / Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben. / (Kölcsey: Himnusz) Ez volna a fejezet legrövidebb összefoglalása.
Miért?
Salamon olyat cselekedett, ami gyűlöletes volt az Úr szemében. 700 felesége és 300 ágyasa között számos más istent imádó volt. Mindnek a kedvére akarván járni a különféle istenségeknek oltárt emeltetett, áldozatot mutatott be. Az Úr megígérte, hogy megtorolja utódain méltatlan eljárását. A fejezet az edomita Hadad, és Damaszkusz királya, Rezon ellenséges viselkedéséről szól. Leginkább pedig Jerobeám lázadásáról, akinek Achija próféta megjövendölte, hogy Júda kivételével minden zsidó törzsnek ő lesz az uralkodója. Salamon elől Jerobeám egyelőre Sisák fáraóhoz menekül. Salamon pedig 40 év uralkodás után elhunyt, fia (Rechabeám) lesz utódja a trónon. Közöm. Mondják, hogy az elitben, a nagykeresetűek körében gyakoribb a házasságtörés. Lehet. Azt meg én mondom, hogy egy határon felül értelmesen nem lehet pénzt saját magunkra költeni. A vagyon és az érte való felelősség együtt jár. Akkor van baj, amikor ez a kettő kettéválik. Ez egykor is így volt, és ma is így van. A hatalom és a pénz igen könnyen megszédítheti azt, aki részese. Eladdig, hogy a francia forradalom hajnalán az uralkodó felesége így értetlenkedett: „Nincs a népnek kenyere? Egyenek kalácsot.” Ez persze ostobaság. Legalább korunkban le kellene vonnunk a megfelelő tanulságot a történelmi hibákból. Tessék rajta dolgozni, nehogy úgy járjunk, mint 3000 éve a legnagyobb király.