Mickey webnaplója

Tegnap P. csabán voltunk családunk öt tagjával találkozni.
Ma Katival beszélt Tücsi és Móváron voltunk további öt családtaggal beszélgetni.
Holnap Éváékhoz kellene menni, hogy kiteljesüljön nagyobb közösségünk maradéktalan meglátogatása. Persze ennek közel nulla a valószínűsége.
Mégis elmondható, hogy a kapcsolattartásnak elég eredményes hétvégéjét tudhatjuk magunk mögött. Nem győztem fotózni a szépséges vidékeket, s a szépséges Keleti pályaudvart, amelyről az a beugratós kérdés jut eszembe, amelyet Kékes Jóska vezetett elő a Sodrás utcai telefonos-portás. Azt állította, hogy Noé magyar volt. Hogy miért? Hát egészen egyszerű ok miatt. A Biblia szerint Noé egyszer többet ivott a Keletinél. (Ja, hogy a kelleténél, aha. Hahaha)
Eme blődli nélkül is megállapítható, hogy a pályaudvar méltó épülete a fővárosnak. Igen szépre sikerült, és remélhetően még sokáig az is marad.
Hát így indul az advent, amelynek első miséjén tegnap részt vettünk. Ott hangsúlyt kapott a rákészülés értelme, az egyik legnagyobb keresztény ünnep lényege, és az, hogy az ajándékozást a gyerekeket illetően alighanem soha nem lehet abbahagyni, de a felnőttek igazán önmérsékletet gyakorolhatnak ez ügyben. Nem az ő születésnapjuk van ugyanis.
Nem is ragozom tovább. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy van értelme az egymásra figyelésnek mindig, mégis kiváltképpen ebben a hónapban.
Fotók tanúsítják, hogy az unokák szalmaszálakat tehetnek a Kisjézus jászolába, ha sikerül valamit tisztességesen és jól cselekedniük.
És a felnőtteknek, a szalmaszálat elengedném nekik, de az összeszedettséget nem. Tessék társadalmi méretekben igaznak, tisztességesnek lenni.
Ez szép,
ez jó,
ez elvárható,
ez felelős magatartás,
ez a teremtett valóság megbecsülése,
ez a teremtés gazdáinak helyes magatartása,
ez az emberi méltóság része.   
        

Annak eldöntése, hogy mi a probléma, és mi nem, az nem probléma. Vagy mégis?
Francois vejemnek feltűnt, hogy a magyar sokkal általánosabban használja a probléma szót, mint a francia. Szerinte, amit mi problémának nevezünk, az valójában egy-egy felvetődő és megoldandó, többnyire  gyakorlati kérdés, de nem igazán probléma. Az igazi problémák a Larousse meghatározása szerint inkább elméleti kérdések során felmerülő nehézségek, amelyekre gondolati úton keressük a válaszokat.
Ilyesmiket fogalmaznak meg: „Vitás kérdés, amelyre érvekkel, különféle elméletekkel közelítünk, különösen a tudományos vizsgálódások köréből: pl. az ember származásának problémája.
Tudományos indokolással megoldandó és gyakorlatot alkotó kérdés;
Bármely területen megoldandó kérdés, amely számos nehézséggel, akadállyal jár: pl. az éhezés problémája a világon; egészségügyi problémák; belső konfliktusok, érzelmi rendellenességek, amelyek megakadályozzák a pszichológiai egyensúlyt; pszichológiai problémák.
Bizonyos játékokhoz köthetők (sakk, híd, Scrabble stb.), pl. kísérlet, amely azt javasolja, hogy egy adott pozícióból a játékot egy meghatározott számú mozdulattal a végére vezessen” (sakkfeladvány, stb).
Az ő szóhasználatukban az nem probléma, hogy elfogyott a villamosjegyünk, és most hol vásároljunk újat, és az sem, hogy kiégett egy villanykörte. Az se probléma, hogy elfogyott a rizs, de van itthon krumpli, és az a kérdés, hogy vajon megfelelő lesz-e köretnek? Ezek piszlicsáré eldöntendő kérdések, de nem nevezhetők problémának a szó szoros értelmében.
Most itt állok, mint aki a problémán problémázik, és próbálkozik a probléma szó helyes használatára.
Vannak, akik nagyüzemi módszerrel gyártják a problémákat. Pl. a FaceBook. Csak győzd megoldani őket. Ámbátor zömükről hamar eldöntheted, hogy nem igazi problémák, csak felvetések, és arról szólnak, hogy velük foglalkozz, s ne mással, amivel viszont kellene.
Már fel sem merem vetni, hogy létezik egy másik okos szavunk, a konfliktus szó.
Ezekből is bőven van, és csak annyit kívánok velük kapcsolatban megjegyezni, hogy nagy ívben kerüld őket. Ugyanis úgy viselkednek, mint a hullám, amely egy kis résen áthaladva új hullámokat indít (Huygens-elv: A hullámtér minden pontja elemi hullámok kiindulópontja). Szerintem a konfliktusok oldása közben új konfliktusok keletkeznek, és ezek egyre újabbakat generálnak.
Ha viccbe akarom fojtani a felvetést, idehozom a bürokrata esetét, aki így szól a zöldfülű gyakornokhoz: Fiam, jól jegyezd meg, hogy a problémák 90%-át az idő megoldja, a maradék 10%-ot pedig te sem tudod megoldani.
No problem.

Az advent előtti héten csupa világvégi, meg Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciák hangzanak el.  Ezekről ugrott be a gimnazista koromba vivő négyszólamú spirituálé, a
Dániel
refr.
Csoda-e mint jön elő, Dániel jön elő, Dániel, jön elő, Dániel.
Csoda-e mint jön elő, Dániel, mikor az Úr a szabadító.

1. Íme, kiszáll ő a mély veremből,
   Jónás jön a tengere mélyéről,
   és a három tűzbe dobott ifjú szabadul,
   az Úr a szabadító. (refr.)
2. Én itt fönt állok az üdv hajóján.
   Szelek szárnyán repül a hajó.
   Elvisz engem fel a magas égbe,
   oda vár az Úr, a szabadító. (refr.)
   ***
   Két témát hagytam ki közös blogunkból. A szerelem és a testvéri viszony. Mindkettő lényege szerint intim, és személyiségi jogokkal megtámasztott téma. Lehet persze általánosságokat írni, meg jópofa eseményekről beszámolni, de nincs kedvem hozzá. Inkább elpasszolom.
   ***
   Viccek a FBagolyból (Kivételesen vannak köztük elfogadhatók is.)
   1. A sportot soha nem késő elkezdeni, úgyhogy én még várok…
   2. Egy fiú belép buddhista szerzetesnek, ahol némaságot kell fogadnia. A szabály szerint 10 évenként szólhat két szót. Az első 10 év leteltével ezt mondja a kolostor főnökének: Kemény ágy. A második tíz év elteltével ezt mondja: Rossz étel. A 30. év eltelte után megint hívatják, hogy mondjon két szót. Ezennel felmondok – mondja a szerzetes. – Jobb is, ha elmész – mordul rá a főnök. – Mióta itt vagy, folyton csak panaszkodsz.
   3. – Papa, mikor részeg az ember? – Például akkor, ha ott a túloldali két ember helyett négyet lát. – De papa, ott csak egy ember áll!
   4. Fura világban élünk. A limonádé mesterséges aromát tartalmaz, a bútorápoló-szerekben viszont valódi citrom van.
   5. – Doktor úr, mit tegyek, állandóan cseng a fülem? – Ne vegye fel a kagylót! (Hol van ma már a kagyló? – kérdem én.)
   6. Könnyű dolog bölcsnek lenni, csak gondolj valami butaságra, aztán ne mondd ki!
   7. Béla azt olvassa az újságban, hogy a zsíros ételek és a cukor milyen ártalmasok. Lecsapja a lapot és felkiált: Holnaptól változtatok az életemen! Nem olvasok.
   ***
   Itt abbahagyom az írást, mert írnom kell sürgősen valamit.

Két maxima mára:
1. Fletch Daniels az American Thinkerben: „A keresztények azt tanítják, hogy szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt, addig a keresztényellenes baloldaliak gyűlölik a keresztényeket, de ünneplik a bűnt.”
Alighanem igaza van, és ez elég szörnyű. Még akkor is, ha a krisztuskövetőkön az ideális magatartás nem mindig látszik, és az ateisták között igazán sok nagyon humánus ember akad.
2. Laci atya twittere: „Az Atya nem azért küldte Fiát a világba, hogy téged elítéljen, megbüntessen, hanem azért, hogy gyógyítson és szabaddá tegyen a szeretetre. Engedd meg neki! ☺️” Boldogan – vágom rá azonnal.
***
Reggel rácsodálkoztam egykori osztálytársamra, a helyi papra, hogy naponta felkészül egy négy-ötperces saját megfogalmazású beszédre (homilia), amelyben kifejti a napi evangéliumi szakasz (perikopa) mondanivalóját. Aztán rájöttem, hogy magam is ilyesvalamit teszek, amikor – ha nem is olyan összeszedettséggel – csaknem naponta készítek egy-egy posztot (blog-bejegyzés ☺️), hasonlóan szorgalmas vagyok. Persze egy nyugdíjas miért ne tehetné. Van rá ideje.
Volt időm kiváltani egy tértivevényes levelet a postán
volt időm megvenni egy FülesBagoly c. mindig hibás rejtvényújságot
volt időm áttekinteni a könyvmegálló köteteit (felejthető kínálatot találtam)
volt időm kiporszívózni és
lesz időm gumicserére vinni az autónkat.
***
Az időjárás olyan, mint a sereghajtó ember katonáéknál: Az utolsókat rúgja.
Fejős Ádám meteorológus hiába sütötte el állandó szlogenjét, a felhőtlen időtöltésre vonatkozót, este óta ólmos felhőkből csöpög a lé, apró szemű eső permetez.
Nyilvánvalóan hópelyheknek indultak ezek a cseppek a nagy magasságban, de melegfront van. Plusz tíz fokon csak esőként hullhatnak le. Az előrejelzés szerint immár tényleg itt a tél a küszöbön. Jövő héten mínuszok lesznek. De, hogy hófelhők borítják-e az eget, és lerázzák-e terhüket – ki tudja?
***
Naponta kapok ajánlatot, hogy nyerjem meg XY serlegét. Mivel nem tudok ott válaszolni, ismételten ide írom: Nem nyerem el senkiét, meghagyom neki(k).   
 
 

A férfiak nem szeretnek kérdezni
Erről is meg lehet ismerni őket. Nem mindegyik ilyen, de hajlok rá, hogy rám pl. jellemző. Inkább tekergek egyet, inkább a térképhez folyamodok, inkább várom a kedvező körülményeket.
Mindezt azért írom, mert a zenéket általában ismerem. Legalább szerzőjüket, legalább címüket, de legeslegalább hangzásukat, dallamukat.
Vannak alkalmi zenék, amelyek csak bizonyos események bekövetkezésével szólalnak meg. Pl. a nászindulók, pl. a nemzeti himnuszok. Ilyenek azok az orgonaművek -átiratok, amelyek (miséről való ünnepélyes) kivonulás alkalmával szólalnak meg. Pl. J. Bull A-dúr rondója, pl. a közismert Charpentier Te Deuma. Nagyon sok ilyen van.
No mármost. Adódott egy olyan indulóféle, amely szintén kivonuláskor hangzik el, s amelynek muszáj a ritmusára lépkedni. Ismertem a dallamát (d’ td’r’ l s f mfs r…), de nem tudtam a szerzőjét s a darab címét. Vagy húsz éve viszonylag sűrűn elhangzik. Most ráakadtam véletlenül (vannak-e egyáltalán véletlenek?). A darab angol (csaknem egy második himnuszuk, olyan népszerű a szigetországban). Land Of Hope And Glory címre hallgat és  Sir Edward Elgar zenéje.
Ez a találás azért érdekes, mert előfordulnak még – egyre ritkábban – olyan valóságelemek, amelyekkel korábban nem szembesültem. Ez is olyan. Hetvenhárom éven túl egy új cím, egy új szerző, egy új aha-élmény.
Meg kell becsülni.
***
Jobb a buta valami…
Háború van most a nagyvilágban. Már megint.
Mondják, hogy a III. világháború sokkal sunyibb módszerekkel dolgozik, mint a korábbiak.
EU halálát hirdetik, a bevándorlókkal való elárasztással fenyegetve.
Az a hír járja, hogy az EU lejárt lemez, és nem tétel az USA és Kína  között párharcban, talán orosz kibicelés mellett.
Az olvasom a FB-on, hogy a háború igazán elektronikai harcot jelent. A kibertérben vívják egymással fenekedő hacker-támadások által.
Bp-en tartották a keresztények üldöztetéséről szóló II. kongresszust. Okkal. Jelenleg világszerte támadják a krisztuskövetők hitét. Pl. DK az EU-ban.
Azért békétlen korukban is vannak pozitív szlogenek.
- Ursula von Leyen az új EU-vezetés első ülését ezzel kezdte: Lássunk munkához!
Vannak ilyen tetszetős szlogenek doszt.
- A II. vh. során a partraszállás alkalmával Eisenhower elnök ennyit szólt: OK. Indulás. 
- Németh Balázs tv-szakember: Önök a tévé híradót látják: Kezdünk.
- Fejős Ádám: Felhőtlen időtöltést kívánok. 
- Cromwell Olivér: Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport.
- Jókai hőse: Nyergelj, fordulj!
- Gárdonyi Gézától: Bornemissza Gergely, szaporábban nyergelj!
- A többször idézett Szt. Pio: Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.
- Az indián Csingacsguk: Az a fő, hogy ne féljen az ember.
- JFK: Ne azt nézd, mit kaphatsz a hazától, hanem azt, hogy te mit adhatsz a hazának.
- Prohászka Ottokár: Gyerünk, meglesz!
- Grätzer J.: Jöhet számum, jöhet ciklon, mi csak megyünk a biciklon.
-  A Galamb újság szerkesztősége: Jobb a buta valami, mint az okos semmi.
Egyetértek.

Ma elmentünk vásárolni. Egy szolgáltatónál kötöttünk ki, egy nyeretlen kéthetesnél. Annyit se értett a számítógéphez, mint én (na, annyit talán mégis), tévesztett, elölről kezdte, és mindenfélét gépbe vitt. Majd venni akartunk néhány terméket, de ezeket meg nem ismerte fel a számítógépe (melyik gombot nyomtad meg?) Lassú munkához sok idő kell – mondják mifelénk.
Hát igen.
Míg feleséggel tárgyalt, sétáltam egyet, majd egy fotót készítettem panorámaablakukból, s a következő félórát békésen üldögéltem a párnázott székükben.
Egy analógia jutott eszembe. Egy fiatal lány a HÉV-en megjegyezte párjának: Ez az öregember (nem én) már huszonötezer év óta áll az ajtóban!  Az én félórás türelmetlenségem semmi amahhoz képest.
***
Majd ellátogattunk a SZIT-boltba, megtekintettem egy rendtörténeti munkát, amelyben három személy volt megnevezve korrektorként. Mi tagadás, adott munkát a kézirat mindhármunknak. Egy másik kötetet is kézbe vettem, de már nem emlékszem a címére, pedig azt is én javítgattam. De mégis: Egyházművészeti enciklopédia, vagy valami ilyesmi.
***
Kicsit csapongok, de nem baj. Könyv ez is. Címe: Egri csillagok. Amiért kiposztolom, annak az az oka, hogy a FB-on egy buzgó nihilista rasszistának bélyegezi, amiért szegény török betolakodókat rossz színben tünteti fel.
Nem érdemes ezekkel az üres polgárpukkasztásokkal foglalkozni. A nemzetek léte Isten teremtésének a gazdagságát mutatja, ezért az internacionalistákat az Isten vesztésre ítélte. Hiábavaló és kár a nemzetek ellen, ill. a nemzetköziségért kapálódzni.
***
A FB és egyéb internetes helyek lécci-lécci-lécci felhívásait szívesen leállítanám. Ha egy mű meg akar élni, meg fog élni, ha nem, akkor meg nem. Egy embert kitiltottak Amerikából. Most emiatt gyűjtenek neki. Kérdeném, de nem teszem: Miért?
Van Gogh életében egy képet adott el, ha minden igaz. Nem volt lécci-lécci-léccike. Ma milliókért cserél gazdát egy-egy képe, mert értékes, és mert megél a piacon.
***
Így, az ádvent előtti héten világvégi próféciák hangzanak el a misén napi perikopaként. Mikor jön el? – kérdezik több mint 2000 éve. Nem tudunk jobbat, mint az egyszeri bölcs rabbi, akitől azt kérdezték, hogy mi lesz? Ő frappáns választ adott: Hogy mi lesz, azt tudom, de hogy addig mi lesz… (minap említettem már: TUDOM.)           
***
De addig se kellene tipródni, inkább Pio atya intelmét megfogadni.
„Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!” (minap ezt is említettem már: TUDOM.)

***
A jobboldal szamárságára hadd hívjam fel a figyelmet. Az ellenzék fotóit folyamatosan szerepeltetni hatalmas öngól. Mindegy, mit írnak, mondanak tesznek fel, csak beszéljenek rólunk - hangzik a reklámszakma szentenciája.              

Tegnap írtam a jó fehérek indiánirtó tevékenységéről. Ám voltak békés megmozdulások is. A földművelő indiánok mentették meg vagy öt tucat telepes életét az éhhaláltól, mert megtanították őket a növénytermesztésre. Ennek az együttműködésnek az emléke a Hálaadás napja Amerikában. Ma viszont Katalin nap van (a név jelentése: korona), Alexandriai Kataliné, akit az egyház egy időben mellőzött, mert nem ismerte el hitelesnek személyét. Aztán visszavette ünnepelt szentjei közé. Hogy élt-e, annak semmi bizonyítéka, de a legenda szerint lefejezték, mivel az ellene használt éles késekkel gyilkoló kerék széttörött. A legendás mártír a filozófusok és a fiatal lányok védőszentje.
Éljen Kata lányunk, és Isten éltesse, noha ő védőszentjének Siennai Katalint tartja, ám névnapját mindig nov. 25-én ünnepeltük. Éljen továbbá Kata húgom, aki szintén ma tartja névnapját.
Aztán persze az összes Katáknak boldog névnapot kívánok.
***       
Reggel megfejtettem egy olasz típusú rejtvényt. Reggeli után jól jön egy kis rutinos fejtorna. Kb.15-20 perc kell egy átlagos nehézségű és terjedelmű rejtvény megfejtéséhez. Most is így történt. Bár felébredtem hajnalban, hosszas kóválygás után visszaaludtam, s csak hét óra előtt ébredtem, ébredtünk újra.
A jezsuita szerkesztőség előtti falitáblán rendszeresen olvashattam egykor az aktuális programokat. Egyiknek ismétlődő címe így szólt: Pepi bácsi elfoglaltságai.
Szerencsére nincs ilyen táblánk, mert csaknem üresen állna. Elfoglaltságaink alig tervezhetők. Most pl. két unokát kaptunk kölcsön. Adódik egy kis krumplipucolás, s talán porszívózni is kellene már.
Ezenkívül vár rám az Északnyugati átjáró, amelynek soron következő fejezetében éppen a Rangerek egy csoportját akarják megnyuvasztani a franciákkal társult indiánok.
Ez egy ilyen nap. A FB-on olvasom, hogy Rákosi pribékjei hogyan kínozták áldozataikat. A Wikipédián Katalin kerékbe törése kapcsán a kivégzési módokat láttam képes mellékletekkel. Ilyenfajta szörnyűségekre állat nem képes, legfeljebb a tövisszúró gébics.
Nincsenek illúzióim afelől, hogy a ma embere legalább olyan aljasságokra képes, mint a régiek voltak. Akkor is, ma is túlmutat az emberen a rossz mivolta, megvalósulása. Minden ember sajátos méltósággal születik. De hogy olykor mivé lesz…
***
Ferenc pápa Japánban járva deklarálta, hogy bűntény az atomfegyverek gyártása, tartása, pláne a vele való fenyegetődzés. Persze, hogy az.
Eddig is tudtuk, de ki elég bátor a nagyhatalmaknak szegezni a súlyos vádakat tartalmazó mondatokat.  

A cím ötletét egy Dave Brubeck jazz-szám címéből vettem. A lényeget elég jól fogja.
Ma van Krisztus király ünnepe. Nem olyan király ő, mint a föld királyai, akikről Sámuel próféta megjósolta mindazt, ami bekövetkezett a történelemben, de hányszor és hányszor. Ilyeneket prófétál: „A király jogai: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket – a szekerei előtt kell majd futniuk; megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire. Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni. Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek. Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül. Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket. Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.” (1Sám 8,11 skk.) A nép persze nem hallgatott rá.
Nem ilyen a Mindenség királya, akiről Izajás jövendöl, és akit Szent Pál himnikus mondatokban méltat: „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.” (Kol 1,14–20)
Másutt kifejti, hogy Krisztus az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.
Nekem pedig továbbra is ő a szegletkő, az igazodási pont, ahonnan érdemes indulni, s ahová érdemes visszatérni. Akinek a tettei és szavai kölcsönösen egybevágnak és hitelesítik egymást. Péter is ilyesmit fogalmaz meg: „Nem adatott más név rajta kívül, akiben üdvösségünk volna”.
***
Ma lehetett adakozni a karitásznak, a határon túli magyaroknak, az Élelmiszerbanknak. Lehetett telefonhívással is segíteni a rászorulóknak. Ma láttam egy visszajelzést arról, hogy magyar adományokból vettek egy afrikai kórház elesettjeinek ágybetéteket. Azt hiszem, ezt nem támogattuk, pedig fotók igazolták, hogy jó célra, jó helyre ment a pénz. Azért nem maradtunk ki minden szervezés támogatásából.
***
Ma meglátogattuk a gyerekeket. Sajnálom, hogy nem segítettem többet, mint amennyit. Nyitottabb szemmel kellett volna közlekednem. Mindenesetre elemi kedvességgel találkoztam széltében-hosszában. Ez egy nagyszülő élménylehetősége és örömének oka.

***
Tegnap elkezdtem felfalni Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró c. kötetét. Az első részben kinyírnak a derék Rangerek kb. 200 indiánt.
Okkal tették, mert ha nem ők, akkor azok őket.     
Okkal tették, mert az indiánok nem kegyelmeztek a foglyaiknak, megkínozták őket, halomra gyilkolták őket, és a szegény gyarmatosítók gyerekeit fához csapkodták, hogy a fejük összetört. A Rangerek parancsnoka megtiltja a rajtaütés résztvevőinek kínzás alkalmazását, mert az idő szorításában vannak. Ezzel elárulja, hogy a Rangerek se kerülték a kínzásokat, ha idejük volt rá.
Micsoda szereptévesztések a szerző részéről. Végtére is kik mentek kiknek a nyakára. Kik törtek kiknek az életére. Kik is azok a szegény gyarmatosítók? Kiknek a földjén munkálkodtak azok a szegény farmerek? Kik rabolták el kiktől a területeiket? Kik kezdtek el skalpot szedni? Csupa szónoki kérdés egyetlen elfogadható válasszal.
Meg kell mondanom, hogy a könyv szerkezete olyan, hogy nehéz letenni egy-egy rövid fejezet végén.

Kassa védőszentjévé avatták Árpád-házi Szent Erzsébet (sic!)
Fábián Gergő • 2019. november 19., 08:21
Ünnepi szentmise keretében hivatalosan is Kassa védőszentjévé avatták Árpád-házi Szent Erzsébet (még egyszer sic!).
Ezt a cikket a Ma7 közli: https://ma7.sk/
A baki gazdája nincs egyedül. A jezsuita könyvtár egyik polcán találtuk anno a cédulát: Elvittem a Faust.
Könnyű ezeknek az analógiájára további t-végű szavakkal operálni.
Kapásból:
Kiszellőztettem a szobai füst.
Megízleltem a must.
Lekéstem a vonat.
Elolvastam a kötet.
Leszeltem egy darab sajt.
Kettétörtem egy bot.
Bezártam a bolt.
Meghallgattam a koncert.
Otthagytam a tányér szélén a köret.
Feltekertem a drót.
Itt abbahagyom a történet.
***
Lackfi János egy hangzó eltérítésével könyvcímek megváltoztatására buzdítja híveit.
A merítési lehetőségek száma úgyszólván végtelen. A változatoké még inkább. 
Itt van pl. Manzoni: Jegyesek c. munkája. Egyesek, Legyesek, Jegesek, Jelesek, Egesek, Egyetek, Egyenek, Egy N.-nek, Kegyesek, Meggyesek, Begyesek, Hegyesek, Szegyesek, Vegyesek, Egyebek, Egyedek, Egyelek, Egy Elek, Egy gyerek, Egyezek, Ej, esek!, Jegyesem, Jegye sem, Jegyesed, Jegyes L…
Vagy a Nyomorultak, Komorultak, Nyomor utak, Nyomor Ultik, Gyomor utak…
Vagy pl. Valamit visz a víz, Valamit visz a kvíz, Valamit hisz a víz, Valakit visz a víz, Valamit vesz a víz, Vala, mit visz a víz, Valamit vissza visz, Valami Tisza-víz.    
Így írtok ti, Így irtó Kati.
Így irtok én.
***
Ide írom, mert a WordBlitz nem enged üzenni a mes.-en. Nem akarom elnyerni se X, se Y ,se Z serlegét!

Megszoktuk már, hogy karitászakciók sokféleségével szembesülünk évente Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe táján – advent közeledtével. Az egyik ilyen a határon túlra szánt dologi gyűjtés, melynek a keretében kizárólag tartós élelmiszereket és tisztálkodási szereket kívánnak továbbítani a szervezők – azt hiszem, Kárpátaljára. Vihetsz nehéz alap élelmiszereket, zsír, cukor, liszt… vihetsz könnyebb tisztító szereket a fogkeféktől a pipereszappanig, bármit. Beviszed az eklézsia gyűjtőhelyére, innen kiviszik, felpakolják egy furgonra, s viszik rendeltetési helyére. Nehéz érteni, mi ebben a jó. A csuklóztatás hasznára van a léleknek? Kell ez a kis testmozgás? Nem lehet a határ túloldalán élelmiszert kapni, vásárolni? Merthogy a logisztika ismeri az áruátrakási többszörös fogalmát. A józan ész azt diktálja, hogy minél kevesebbszer rakják át az árut, annál kevesebb munkával jár, annál kevesebb a sérülési veszteség is. Ha meg lehet kint kapni a kért cikkeket, akkor legegyszerűbb pénzt vinni oda, ahol a szükség mutatkozik. Ha ez nem lehetséges, egy élelmiszernagyker. cégtől érdemes az összegyűjtött pénzért egy összegben megvásárolni a kért javakat.  
Nem ez történik. Számos gyűjtőhelyről indulnak a segélyszállítmányok, s csak remélni lehet, hogy a határnál nem kell közelharcot vívni ahhoz, hogy meg is érkezzenek a rendeltetési helyükre a portékák.
Hogy legjobb pénzt vinni, azt nem én találtam fel. Apósom hívta fel rá a figyelmemet. Ha turistaútra indulsz – mondta –, nem kell sok kacatot magaddal cipelned. Elég, ha van nálad egy tömött pénztárca.  
Azt hiszem, igaza volt.
***
Fenekedik az ellenzék a fővárosi fejlesztések kapcsán, fenekedik a parlamentben, fenekedik az utcán, fenekedik a gáncsoskodva, fenekedik EU-beli viselkedésével. Elromlott-e valami a választások alkalmával? Volt-e probléma a főváros korábbi irányításával? Merthogy leváltották sikeres főpolgármesterét (lesz még róla utca elnevezve, lesz még szobra felállítva) egy nyeretlenre (nem lesz róla utca elnevezve és nem lesz szobra felállítva). KG megválasztása óta megy a szájkarate az eltervezett városszépítő munkák mellett és ellen.
Hasonló jelenségre tanítottak a szociális testvérek anno. Egyik előadásukból az maradt meg bennem, hogy ha az országvezetés rossz szociális döntést hoz, annak keserves következményei lesznek. Az országos karitászhálózat zsíroskenyér-hegyeket kenhet naponta, mert megsokasodnak a rászorulók. Most ez történik politikai vonalon. Amit korábban sétagalopp módon végre lehetett hajtani, ma folyamatos ellenszélben kell érte dolgozni az eredményesség kétes kimenetele mellett.
Miért történt mindez?
Nem könnyű rá a válasz. Hiszen Tarlósra most sokkal többen szavaztak, mint korábban, amikor nyert.
Azt hiszem a sportban található erre analógia. Aki a hosszútávfutást vezeti, ritkán nyeri meg a futamot. Elég az utána következőknek az első farvizén haladniuk, s végső soron az utolsó méterek erőtartalékai döntik el, hogy ki nyeri a versenyt. Mivel az első futó alkalmasint teljes erőbedobásával vezeti a mezőnyt, a végére nem marad plusz energiája.
Valahogy így lehet ez a választások körül is – vagy egész másképpen.