Mickey webnaplója

Tegnap többek között arról beszélgettünk, hogy a MOLY (könyvmolyra tessenek gondolni) fb-oldalon meg lehet jeleníteni, hogy éppen melyik könyvet fejeztem be, melyiket kezdtem el, fölösleges könyveimet meghirdethetem azzal, hogy állapota, borítója, ára, átvételi helye micsoda. Ugyanígy könyvigényemmel is jelentkezhetek körbebóklászva a MOLY kínálatán.
Jelentem, én Verne Gyula (nekem még  VGY, tudom Jules Verne) Két évi vakációját olvastam el. Teljesen más stílusú, mint Jókai, egyben azonban hasonlít rá. Valahonnan előszedi azokat a természettudományos alapokat, amelyekkel sűrűn megfűszerezi regényeit. Sokat ír folyók, szárazulatok földrajzi elhelyezkedéséről, fákról, különféle növényekről, állatokról. Itt meg kell állnom egy szóra. A regény cselekménye – sokáig ki nem mondottan – a Tűzföld környékén játszódik. Ehhez képest a szigetet felfedező diákok forró égövi batátaültetvényre bukkannak, s találkoznak egy vízilóval. Nem tévedés. Részletesen szó esik róla, hogy a Hippopotamus neve ellenére inkább disznóra emlékeztet. Utóbbi stimmel, csak éppen nem bírja ki a klímát. Egy helyen lábjegyzet hozza, hogy a fókát tévesen gondolja kétéltűnek a szerző. Mindent egybevetve romantikus az eseménysorozat. Véletlen egybeesések, találkozások és vadászszerencse kíméli meg a hősök életét. A szereplők az egyszerűség kedvéért zömmel jók vagy zömmel rosszak. Olyasfajta konfliktusra még sem kerül sor közöttük, mint a Legyek ura c. regény hősei között. Lélektanilag indokolatlan ez a fajta halvérűség. A regény egyik csúcsa, hogy a hajótörött legények vitorlavászonból hatalmas sárkányt készítenek, és egyikük egy erre a célra gyártott kasban felemelkedik a sárkánnyal kb. 100 m-es magasságba, hogy kikémlelje földrajzi helyzetüket, és azt, hogy a szigeten megjelent, gaztetteket elkövetett matrózok merre tanyáznak. Ez már a tipikus Verne. Teljesen valószínűtlen a sárkányhistória, bár annál valószínűbb, mint az Utazás a föld központja felé c. regény hőseinek utazása tutajon a lávafolyamon. Egyebekben végig fordulatos, kalandos a könyv. Kissé későn találkoztam vele, a második gyerekkoromban.
Ami igaz, igaz, létezik a mélyre hatolás, az én életemben is, de az már a misztika világába visz: Szintén befejeztem egy prédikációsorozatot tartalmazó kötet elolvasását kezemben piros golyóstollal. A könyv J. Ratzinger Eucharisztiáról elhangzott beszédeinek szerkesztett változata. Nagyon német, nagyon mély, nagyon összeszedett, nagyon értelmes.
PS. Utánaolvastam, létezhet-e víziló a Tűzföldön. Nem találtam rá utalást. Az viszont kiderült, hogy hátán megtűri a Piroscsőrű nyűvágót. Ez a seregélyhez hasonló madár. Magam is olyannak érzem magamat, mint a piroscsőrű nyűvágó, amikor a vízilónyi kéziratokat „tetvészem”.
27. ZSOLTÁR. BIZALOM AZ ÚRBAN (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban! Közöm. Ugye már találkoztuk egy másik zsoltárban azzal, hogy üdvösségem az Úr – kitől félnék? Vagy ezzel a fordulattal: vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Így lehet. Ha Dávid írta őket, juthatott ugyanarra a gondolatra több ízben is. Mégis ezen a versen áll meg igazán a szemem: Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. Majd látjuk Ozeásnál: „Ha anyád megfeledkezne rólad, én nem feledkezem meg.” Súlyos és közérthető kinyilatkoztatások ezek Isten mindenkit meghaladó szeretetéről. Azért azok, mert aki megérti, nem mehet el mellettük közönyösen.   

„Elvtársak, még három nehéz év vár ránk, aztán jobb lesz.” 60 éve várom a három nehéz év elteltét. A komfort csakugyan növekedik, a komfort okozta rabszolgaságunk úgyszintén. De most az időjárásról akarok megemlékezni. Ugye az idei ötödik hőségriadó kulminál. S a tévé szakirányú bölcsei szerint még három nehéz nap vár ránk. (Az biztos. A többit Isten tudja.) Mint mondják, kánikulával búcsúzik a meteorológiai nyár. A nyár lehet, de ki tudja, milyen ősz elé nézünk. Az is biztos, hogy a menekültáradattal párhuzamosan az afrikai eredetű forróság is „begyűrűzött”.
Szerintem az ellenőrizetlen szándékú tömegek beözönlését az EU-ba vagy a gócok kialakulása helyszínén lehet megakadályozni, vagy sehogy se. Elgondolkodtató: Ha egy papírok nélkül érkező, nyelvemet nem beszélő vadidegen be akar költözni hozzám, vajon beengedem-e a lakásomba? És ha az országba akar bejönni? Vajon ha én papírok nélkül Svédországba kívánok letelepedni, megtehetem-e? Mert a menekültek erre vállalkoznak, s tehetik. Itt abbahagyom a valóság abszurditásával kapcsolatos kérdéseim folytatását.
Inkább néhány itthoni epizódot villantok fel a nap eseményeiből.
- T. kétfélét főz. Kettőnknek és a fiataloknak. Ők kapnak burgonyát és levesbe tésztát, mi nélküle kanalazgatunk. Úgy tűnik, hajlamosak volnának elfogadni, és az általunk is ehető ételeket elfogadni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.  
- Nem tudom, hol tart a mostani generáció beskatulyázása. A háromévesek az Y-generációhoz tartoznak-e? Levi (3,5) simán mobilozik, ha hívást kap. Nagyi barkácsolt neki egy pár „gólyalábat”. Műanyag-vödröcskéken lépdel a fickó, madzaggal tartja lábán a magasítókat. Kapom a kamerát, hogy lefényképezzem. Mire ő selypesen: „Nagypapa, nem tudsz videjózni?” (Tudtam.) Azonnal kíváncsi lett az eredményre.
Tegnap pedig két mérőveszőből útvonaltervet állított össze Budapest és Szombathely között Győr érintésével, és egy leágazást mutatott a Balatonra. Volt ennek előzménye, mert a papa kinyomtatott korábban neki egyet, hogy Balatonról hogyan jövünk haza vonattal. S a papír ábráját nézegetve megbeszélték, hogy mennyi van még hátra.
- Az egyéves Domival is lehet már játszani. Mivel élvezi a négykézlábazást, szívesen veszi, ha valaki ugyanígy követi. Ma utána uszult Levi, s a papa. Kisebb szerelvényt alkottak, ahogyan kergették egymást.      
26. ZSOLTÁR. AZ ÁRTATLAN IMÁJA (Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg! Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém! Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek. Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm. Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm. Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat. Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol. Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel! Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre. Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam! Lábam egyenes úton jár s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben. Közöm. Nem tudom, hogy ki mennyire él ártatlanul, mennyire igaz az élete. De elmondhatjuk-e tiszta szívvel, amit Dávid igen: Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. Szeretem házadnak táját, a sátrat... Ez a baj földrészünkkel. Magunk rendeztük be magunknak, s most láthatjuk, hogy mennyit ér. Persze nem lehet minden logikátlannak tűnő történelmi húzást előre látni. De az Istenre hagyatkozni, hirdetni dicsőségét, elbeszélni, hogy miképpen lépett be gondviselésével az életünkbe, s ráérezni a templomra, mint a szakralitás helyére, ehhez kell transzcendensre irányuló hallás, az égi adás vétele.       

- A külső hőmérő 38 fokon áll, persze némi napsugárzás és a betonerkély katlanjának hőmérséklete adják ezt az eredményt. Mégsem erről kívánok megemlékezni, hiszen idebenn rajtunk múlik, hogy milyenre akarjuk temperálni a levegőt.
- Az ihlethetne, hogy D. milyen érzékletesen ír öt sorban hajnali álmáról,
- BG pedig a tévé haláláról. Utóbbi megjegyzi, hogy a tévé hektikus műsorváltásainál csak az interneten megjelenő információ-kavalkád hektikusabb. Igaza van.
- Igaza van Ratzingernek is, aki az Eucharisztiáról közli gondolatait. A most olvasott és javítgatott kötetben arra figyelmeztet, hogy Európa elhagyta az Istent, de viszont nem igaz. Semmi sem történik véletlenül, csak mi nem akarjuk fogni az adást, sem egyenként sem közösségileg.
- Idézi Guardinit is, aki említi, ha meghal, és életének kanyarjairól érdeklődik tőle az Úr, neki is lesznek hozzá kérdései.
- Említ egy rabbit is, aki az elhadart imák helyett gőgicsélni kezd. Mint mondja: az Úr erre is felfigyel, miként az anya is beszélni sem tudó gyermekére, nem kell nekünk stílusparádét produkálni ahhoz, hogy meghallgasson az Isten.
- T. főz. Zsírszag mindenütt. Igazán nincs is kedvünk enni. Ami nem baj és jelen helyzetben nem is veszélyes. A húsokból, szalonnából stb. lényegesen kevesebb is elég, mint a szénhidrátokból. Megebédelünk: Ma resztert nyúlmáj adatik zöldségekkel. Miközben a víz távozik belőlem, fogytam is, érzem, mostanában kezd majd alábbhagyni a súlycsökkenés. A zsír nehezebben távozik el rólunk, mint a felvett víz.
- Tegnap egy P. Boulad SJ-vel készült interjúban olvastam, hogy ugyanúgy jár Európa, mint korábban pl. Erdély és csatolt részei. Ott is, Európában is az ágyban dőlt el a népek sorsa. Egy hozzánk érkező muzulmán családban 8-10 gyerek születik, az európai családokban 1-3. Nem nehéz megjósolni, hogy mi vár az öreg kontinensre. Pl. az uralkodó ideológia gyökeres megváltozása. A mozlimoknak két ága van, egy elfogadó és egy radikális, amely semmitől nem riad vissza, hogy akaratát keresztülverje. Boulad megfogalmazását utolsó figyelmeztetésnek is vehetjük. De vajon nincs-e túl késő.
- Nem, vagyok feldobva sem a klímaváltozástól, sem a modernkori népvándorlástól. Itt valóban csak a Deus ex machina segíthet.
- Lesz Esztergomban osztálytalálkozó. Egy email szerint 10.10-én, egy képeslap szerint 21.03-án. Remélem, hogy időben kiderül, hogy melyik dátum helyes.       
Ízelítő a 25. ZSOLTÁRból. IMA A VESZÉLY IDEJÉN (Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem, benned bizakodom... Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! ... Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét... Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. Az Úr titka azoké, akik félik őt... Szemem azért mindig az Úrra néz ...! Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek...  ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! ... Uram, tebenned remélek... Szabadítsd ki Izraelt minden szorongattatásából! Közöm. Sajnáltam kihúzni a zsoltár jelentős részét, de hát ez csak posztom része. A maradék is jól kifejezi, hogy Dávid (és bárki, aki vele egyként érez) mekkora bizalommal szólítja meg Istenét. Tapasztalatból tudja, hogy mi jó az embernek, mi jó az Istenhez fűződő viszonynak. Elismeri, hogy saját törekvései töredékesek. Hogy Isten nélkül semmire se megy. Nincs ez másképp ma se. Csak a totális közöny – hogy tehát Istennek, ha van is, nem sok köze van a világhoz – megmutatja, hogy mire jut a világ az emberek torz viselkedésének köszönhetően.        

Kész a kommentár. Kopnak a feladatok. Kopunk mi is ketten, a hús-zsír diéta máris érezteti hatását. Reggel végignézve ismerőseinken Tóninak, Áginak, Gabinak (ő nem volt ott) kapásból szólhatnánk, hogy térüljenek, forduljanak, s megváltozik az életminőségük. De vajon lenne-e elég hitük hozzá, hogy a társadalmilag elfogadott ételpiramist felborítsák. Vállalnák-e azt, hogy úgy étkezzenek, mint egy prémvadász, egy rénszarvas pásztor, egy természeti nép tagja, aki gondozott állatai húsán él, s forrásvizet iszik hozzá?
Mi hozzáfogtunk.
Lecseréljük fagyasztónk, hűtőszekrényünk élelmiszereit az új medicina szerintiekre. Szénhidrogénjeinket, tejtermékeinket nyers, füstölt, sózott húsokra-zsírokra, rengeteg tojásra és mindig elérhető töpörtyűre, ami csemege, ha nem bírunk magunkkal.
Nincs fagyi, nincs üdítő ital, némi gyümölcs van és máj a benne tárolt rengeteg vitaminnal.
Cukor nincs, liszt nincs, kenyér nincs, csoki alig, gyökérnövények többféle,
krumpli nincs, rizs nincs, bab sincs, borsó sincs és lencse sincs.
Senkit nem akarok cukkolni, de cukkini van, némi sárgarépa, retek, uborka, hagyma, s fűszerek számolatlanul.
Egészségünkre.
A ti egészségetekre is.
Akit a részletek érdekelnek: paleomedicina.com összegezi a meztelen igazságot: Az ember szervezete egyelőre és még mindig kínlódik a szénhidrát alapú emésztéssel. Évezredek tapasztalata is kevés volt ahhoz, hogy átálljon a gabonafélék jó hatású megemésztésére és beépítésére. Így hát gyakran és fölöslegesen betegszik meg egy csomó nyavalyában. Pedig megúszhatná. Nem tudok jobbat, mint felajánlani: 
Ússzunk együtt!   
24. ZSOLTÁR. BEVONULÁS A SZENTÉLYBE (Dávid zsoltára.) „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött. Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát. Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.” Közöm. Bennem egyfajta szent révület képét idézve szólalnak meg ezek a felhorkanások, költői kérdések: Ki a dicsőség királya? Ki állhat az ő szent helyén? Dávid kifejti, ki is Jahve. A hatalmas és erős, a harcban verhetetlen. Ki állhat szent helyén? A tisztakezű, az ártatlanszívű, az egyenes gondolkozású. Röviden: az igaz. Az Újszövetség nyelvén: a szent. Az ilyet áldja meg az Úr. Hozzáteszem, erre az életre hív a jó Pásztor. Kövessük őt.

Mármint annak az előadássorozatnak a fele, amely kísérletet tesz arra, hogy az emberek adaptációs készségéhez rendelt táplálkozás révén visszanyerjük eredeti formánkat, esetleg egészségünket is. Mivel mindezt oda szervezték, ahol kisgyermekkorom éveit töltöttem, próbáltam helyeket beazonosítani. Kb. 100 m-rel északra laktunk attól a helytől, ahol a Keserű-ér folyt, és amelyet egy városrész-átalakítás során csövekbe rejtettek. A tájékozódás nem is olyan egyszerű. Csak sejtem, hol állt a trafik, amelyben grószi árusította a Córeszt, a reggeli (Nyolcórai újságot), csak sejtem, hogy hol helyezkedett el a Jó barát borozó, mögötte egy ház, még mögötte egy kukoricás bekerítve. Elég jól azonosítható az a patakszakasz, ahol a jég elrepedt alattunk. A patak déli partján volt a Gazsó-Service. Ez a felirat volt olvasható a kátránnyal átitatott és erősen szagló deszkakerítésen. Ma a vendéglő kerthelyisége helyén parkosított a terület, a panelházak tövében asztalsor áll azoknak a rendelkezésére, akik a forgalmas Fehérvári út tövében remélik, hogy megpihenhetnek. A pataktól keletre egy benzinkút áll. Valaha nem így volt. A hatalmas eperfától jobbra lévő ingatlanon a Kőfaragó KTSZ dolgozott. Mi csak kőfricskásoknak hívtuk őket.
A Keserű-ér a Duna felé nyitott. A fű talán ugyanannak a gyeprendszernek a kései maradéka, amelyet gyerekkoromban láttam, ha a bal parton lementünk a folyóhoz. A jobb parton gimnasztyorkás oroszok jártak kettesével – géppisztolyosan. Őrjáratukat alighanem a telefonpóznák miatt rendszeresítették: Nem érte-e őket diverzáns támadás. Az oroszokat sose tudtuk megkedvelni. Idegen testként masíroztak: a hatalom egész intézményrendszerének fölényét mutatta arcuk. De lehet, hogy csak fantáziánk képzelte őket ellenségesnek. Soha nem teremtettek civillel kapcsolatot. Vélem, hogy tiltották nekik.  
23. ZSOLTÁR. A JÓ PÁSZTOR (Dávid zsoltára) „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.” Közöm. Allegorikus előkép. A Mester magáról jelentette ki: Én vagyok a jó pásztor (Jn 10). Dávid leírja, miben áll ez. Akinek az Úr a pásztora, annak sóra-fára nincs gondja, védelme alatt áll, nem szenved semmiben hiányt és övé a boldog öröklét. Kell ennél több? Mi volna az? Lottó ötös? Befutás elismert szaktekintélyként? Permanens sikeresség? Én bizony el nem cserélném egyikért sem a kinyilatkoztatott bizalmat. Semmiért. 

Életem jelenlegi szakaszában leginkább a földigiliszták perisztaltikus mozgására emlékeztet. Olyan is, mint a dugóban mozgó kocsisor mozgása: meg-megáll, s mire körülnézne, meglódul, hogy fél perc múlva kettes sebességfokozatban, csúsztatott kuplunggal araszolgasson tova. Túl a franciák érkezésén, túl a közös nyaraláson, túl két uncsika kéthetes nálunk hűsölésén (de nem túl az Óperencián), érkezett egy megbízás egy eszmefuttatás írására (kész van), egy hosszabb kommentár írására (van elképzelésem róla), egy könyv korrektúrázására, s egy másiknak az átfésülésére. Mindeközben nekiugrottunk egy fogyókúrás terápiának. Mivel a dolgot életfogytosra tervezem, utoljára megmértem vagy 10 év kihagyás után a súlyomat. Mázsa húsz. Szoktam mondani, nem méredzkedem, mert anélkül is látom- tudom-érzem, hogy mekkora vagyok, ráadásul a mérés sokkol, de nem fogyaszt. Most túltettem magam ezeken a szövegeken, a mérési eredménnyel is alátámasztva, hogy miért is kell részt vennem a rénszarvasvadászoknak már bevált étkezési gyakorlaton. Mindent remélek tőle, elsősorban azt, hogy leválassza rólam, ami nem kell létemhez, másrészt, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben, harmadrészt, hogy ma már elképzelem, hogy tényleg életmódszerűen fogom féken tartani étkezésre szóló ingerenciámat, s nem leszek megalkuvó e téren a nagyobb jó érdekében. Nincs elfújható gyertya, nincs torta, csak hús van, csak zsír van, csak kísérlet van. Lehetőleg jó hosszan. Akit érdekelnek a további részletek, kattintson rá a paelomedicina.com honlapra, ahol szakszerű válaszokat talál azokra a kérdésekre, amelyeket az előzőek olvastán nekem feltehetne. A fogyóterápiára lehet bárkinek jelentkezni, aki fantáziát lát benne.
Ma – szokásomtól eltérően – nem teszek a fb-ra újabb fotókat. Nem készült ugyanis egy új felvétel se. Magamról meséltem a velünk együtt diétázóknak: Minden fotóról „levágom” a hasamat, mert igen ellenszenves a látványa. Súlyom kb. két embernek elég. Az egyik fele fölösleges, mert csak egy élőlény vagyok. A többit majd meglátjuk. Magamtól nem kívánok a továbbiakban a témával foglalkozni.
Ízelítő a 22. zsoltárból. AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? [Krisztus is ezt imádkozza a kereszten]... Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet... atyáink Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. [Krisztus előképe]. 
Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét: »Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!« ... Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.  Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. [A nagyheti liturgiában Krisztusra alkalmazva hangzik el. Olyan, mint egy prófécia.] Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben... elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek... [Ez történt a Golgotán.] Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! ... A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam... Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! ... Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe. Közöm. Megrendítő ima. Dávid imája, de messze túlmutat önmagán. Az igaz szenvedéséről és reményéről szól. De ki az igaz? A szent. Két makulátlan igaz volt a történelemben. Krisztus az Isten Fia és az ő kegyelméből Mária. Senki több. Ha tehát a zsoltár szavai valakikre a teljes megfelelőség szintjén igazak, az Jézus, aki kínhalált szenvedett értünk és Mária, aki együtt szenvedett szent Fiával (szívét tőrnek éle járja át).

Albertfalva. Ma negyedórával korábban indulunk, lényegesen rövidebb a dugó hossza, marad háromnegyed óránk kezdésig visszaemlékezni arra a tájra, ahol életem első tíz évét töltöttem. Elballagunk a renoválás alatt álló Kábel-strand mellett. Gyerekkoromban építették. Hárman beszélgettünk az épülő strand előtt egy alkalmas betonelemen, amikor mellénk lép egy illetékes. Ti voltatok, akik rász*tatok a medence betonjára!?! Legközelebb a saját tányérotokba sz*jatok! Ezzel ott hagyott bennünket, akik köpni-nyelni nem tudtunk a meglepetéstől.
A Mahunka utcába nem mentünk át, a Bükköny utcát kerestük. Az Albertfalva utcán épült iskolát tatarozzák. Ott kezdtem meg a betűk tanulását, 62 éve. Szemben a Szt. Mihály templom. Ott voltam elsőáldozó. Teész Imre tanítgatott minket. Isten nyugosztalja! A templom előtti padokon ülő gyerekek délután betértek hitoktatásra a templomba. Egy besúgó jelentésben olvasom utóbb, hogy ezért elővették az iskola gondnokát, egy Kucsera nevű illetőt, akit megdorgáltak amiatt, hogy bár látta, hogy mire készülnek a gyerekek, mégse próbálta lebeszélni róla őket. Tovább menve a plébánia épülete. Jobboldalán nyitott lépcső volt. A kertjében fogadtak bennünket, elsőáldozókat némi agapéra, édes süteményre. A ház baloldalának a kerítésébe beépítve egy kőfeszület. Teljesen abban a stílusban készült, mint a Fehérvári úton felállított, ami a Kondorosi úttól kifelé, az azóta lebontott csillag-ház után, de még a Rózsika féle bolt előtt állt az út jobb oldalán. Mi elköltöztünk, egyik tesónk pedig oda, a Bükköny utcába. Az általuk elültetett fügefa óriásira nőtt, lábvastagságú törzset növesztett. Termése ott szárad el rajta, mert senki nem szedi le. Pedig jó ízű gyümölcse van. A mögötte lévő balkon betonját akarta megfúrni az általunk odaküldött szakember. De csak kézi véső állt rendelkezésére. A csaknem üvegkeménységű beton engedett, majd amikor vagy 3 centit haladt befelé a fickó (F. Pista), beletört a lyukba a véső acélcsonkja. „Ettől féltem!” – jelentette ki a mester. Azóta ez a mondat közös kincsünkké lett, ha valami nem úgy sikerül, mint kellene: Ettől féltem.
Ez volt az a lakás, ahol a két komponensű Pilvax pvc-lakk valamiért nem működött. A bekevert massza nem száradt meg. Bátyámék keserves munkával tudták csak eltávolítani a fényes vegyszert. Visszafelé még megmutattam T.-nek az Albertfalva utcai megállónál kialakított parkolót, ahol korábban kispiac működött. Mellette volt a Tűzoltóság, talán ma is megvan. Nincs már meg a közért a Fehérvári úton, (a „faluban” panelházak épültek), sem a mellette lévő gyógyszertár. Valahányszor egy regényben gyógyszertárról olvastam, nekem ez az üzlet jelent meg képzeletemben, a bejárati ajtó nyikorgásával, a patika szagával, a kevert porokkal és ostyákkal, kanalas gyógyszerekkel.
Nos, igen, panelházak épültek, és jól van ez így, mert egyikükben veszünk részt egy színvonalas egészségmegóvó előadássorozaton. Új információk: Két alapvető étrend van. Az egyik általános és szerethetőbb: a szénhidrát alapú, mert gyorsan energiákhoz juttat; a másik kevésbé, de hasznosabb, a zsír-hús alapú; a cukor félrelöki a sejtbe igyekvő C-vitamint; ősszel hajlamosabb az ember a felfúvódásra; az állati tej túl sok növekedési hormonnal bombáz, hozzájárul a csontritkuláshoz; a vitaminokat nemcsak a növények, hanem a húsok (máj is) tartalmazzák és jobban hasznosulnak.           
 21. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) „Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését. Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél. 
Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre. Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted. Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el. Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni. Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod! Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül! Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak. Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled. Kelj fel, Uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!” Közöm. Ha ez csakugyan Dávid imája, akkor a király, akiről szól, csak Saul lehet, aki felkent király volt Dávid fiatalkorában. Bár Saul depresszióra hajló uralkodó, emlékezzünk, Dávid hárfajátékával enyhít kedélyének mélypontján. (Ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott és jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt. (1Sám 17,23) Ha magáról imádkozott Dávid, akkor hálát adott az Úr különleges szeretete miatt. De ha agáért, ha Saulért szólt a dicsért, a mindenkori vezetőért alkalmas imát ír le a szerző.   

Elindultunk a Kondorosi úthoz, ahol is a fogyás orvosi segítséggel témájú előadás első részét hallgattuk meg. De amíg odaértünk! Az alsórakpart bedugult. Vélem, hogy ugyanez okból a felső is. A part mentén majd egykor haladó villamospálya építése miatt felváltva járható egy-egy sáv az Erzsébet-híd tövében. Kérek mindenkit, hogy kerülje el a budai oldal alsó rakpartját, mert kb. 40 perccel tovább tartott az utunk, mint zavartalan közlekedés mellett. A héten még háromszor meg kell tennünk az utat, autóval.  Ha sikerült mindenkit lebeszélni, megszűnik a dugó, ezért aztán sok autó közlekedhet zavartalanul. De ha túl sok autó közlekedik, akkor a dugó újra beáll, és megint nem tudunk közlekedni.
Mondom feleségnek, ha holnap még 15 perccel korábban indulunk, talán időben odaérünk. (Ha túlon túl hamar érkeznénk, megnézzük a fügefát a Bükköny utcában. A tanfolyam elindult hát.
Nem paelo, de olyasféle.
Nem Atkins-módszer, de olyasféle.
Egyelőre az alapfogalmakat tisztázzuk. Ki miért jött, milyen gyógyszereket szed, mit remél, milyen motivációja, milyen indítékai vannak. Elhatároztuk, hogy végigcsináljuk még egyszer az életben, hátha emberibb alakot öltünk.
Kérdi Dr. A.: Kinek okozott és miféle zűröket, hogy dagadt?
Mondom: Hiába fotóznak a Balatonon. Ami a mellem alatt van, levágom a digitális képekről, mert ami ronda, az ronda.
Mondom: Egy lucullusi vacsora során irigykedve néztem– mellettem ülő – sovány sógoromat. Elhatároztam, hogy én is olyan leszek, mint ő. Akkor veszek valamit magamhoz, amikor ő. Eltelt öt perc. El tíz, én figyelem, mikor vesz már valamit a tálakból ... de semmi.
Megkérdezem hát: L. ennél valamit?
De ő hárít: Kösz, nem vagyok éhes.
Újra megkérdezem: Mit tölthetek?
Mire ő: Kösz, de igazán semmit, nem vagyok szomjas.  
Mindent egybevéve negyedórát bírtam ki mellette koplalva. Aztán feladtam a küzdelmet saját fogyókúrámat illetően. Ám a sóvárgás azóta is bennem motoz. Ezért határoztam (határoztuk) el, hogy benevezünk egy gasztronómia-kutatói alapossággal megtalpalt tanfolyamra. A többit majd meglátjuk, a többit majd gyászoljuk, a többit majd megkoplaljuk. A többit...   
20. ZSOLTÁR. IMA A KIRÁLYÉRT (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged! Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod! Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet! Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet! Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében. Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk. Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk! Közöm. A király minden tevékenységére áldás kérése az Úrtól. Később még fogunk ezzel a megfogalmazással találkozni: Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Nagy hit, nagy bizalom mondatja ezeket a szavakat. Simán átültethető saját gyakorlatunkra, csak a mai helyzetekhez kell igazítani a verset.  Ha egy mai „király” együttműködik Istennel, ugyanúgy legyen áldás az ő művükön.

Nemzetenként is eltérnek egymástól. Amit a német Richtungnak (irány) ismer, a francia a latin szóból képezi: direction. Ám találkozásunk első alkalmával zavarba ejtettek a francia jelzések. A város iránt való kérdezősködésünkre a francia azt válaszolta, hogy tout droit. Persze nem értettem, azt hittem, mindig jobbra kell kanyarodni. Ajaj, akkor visszaérek oda, ahonnan elindultam. Ám mindig egyenesen értelmű ez a kifejezés. A másik meglepetés: az útkereszteződésnél nyíl mutatja, hogy haladjak tovább. Ám a betorkollás túlsó végén nyíl mutatja, hogy haladjak visszafelé. Tettem néhány kört, amíg úgy határoztam: Lesz, ami lesz, a két nyíl között fogok haladni. S csakugyan. A két nyíl innen és onnan mutatott rá arra az útra, amelyen haladnom kellett.
A német precíz. Szabó Feri szokta volt kaján mosollyal mesélni: Das See ist hundert Km. Később: Das See ist fünf Km. Még később: Das See ist halb Km. Szinte a célegyenesben: Das See ist fünfzig Meter. A partján: Das See.
Útjelzők a napi evangéliumi szakaszok is, terelgetve bennünket örök célunk felé. Ezek az útjelzők soha nem tévesztenek meg és biztosan eligazítanak, de mi valamiért újra meg újra kijátsszuk őket. van saját elképzelésünk, azt hisszük, hogy kikerülhetjük a megpróbáltatásokat, vagy éppen elcsábulunk gyengeségeink okán. Jobb esetben csupán nem érjük fel ésszel és ezért követjük saját makacsa természetünket. Megnyugtató, hogy ezek a jelzések maradandók. Mindig ugyanazt az irányt mutatják, s visszavárnak minden csellengőt, tévúton botorkálót.
A turista jelzések se tökéletesek: Hiányosak, némelyiket az elágazások után teszik ki, a fordulónál nem. Tán azt vélik, hogy mindenki tudja, itt jobbra kell haladni. Persze lehet, hogy odvas fára téve odalesz a fa, mert kidönti a szél vagy a favágók. Egy sziklára festett jelzést benőhet a moha, lecsúszhat egy kisebb hegyomlás alkalmával...
Apropó botorkál. Van, aki jól bírja magát és hosszabb turistautakat tesz meg, esetleg vállalkozik a Szent Jakab útra, amely hosszabb alkalmasint, mint az országos kéktúra. Van, aki egy-egy várost keres fel, és boldog büszkeséggel szegezi botjára a városok nevét.
Van, aki csak a lakásában képes a legszükségesebb utakat megtenni. Botjára vajon milyen feliratokat szögezhet?
19. ZSOLTÁR. ISTEN NAGYSÁGA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját. Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el. Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet. Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem. De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől. Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm! Közöm. Minden az Istené. A teljes valóság. Az egész világegyetem (a nap továbbadja a szót a másik napnak... a föld határáig... mindent megvilágít (semmi sem rejtőzhet el) Az isteni törvények tökéletesek,ítéletei igazak, „szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél”, sokszor idézik mindmáig. Dávid azt kéri, hogy méltó lehessen ahhoz, aki a menedéke, Ura és üdvözítője. Nagyon alkalmas mindennapos használatra ez a zsoltár annálfogva, hogy helyén kezeli a viszonyokat. Betájolja: ki ő, ki az Úr, milyen koordinátákat szabott neki/nekünk. 

Ma még nagyon örülünk, hogy újra közlekedik a Siemens-vonat Bp. Nyugati pu. és Esztergom között. Történt ugyanis, hogy az egy évre tervezett pályakorszerűsítés csaknem három évig húzódott. A mű elkészült, lett néhány új megállóhely, megemelték az orrunk előtti pályát közel két méterrel, így a vasút hangja erőteljesebb lesz. Most nem az, mert egyelőre igen lassan közlekedik a piros szerelvény (mint az egykori úttörővasút). De a hírek szerint a pálya elbírja a 100 km/h-ás tempót is, és hihetőleg a villamosítás után (még két év) nyargalni fognak a vonatok, kiváltképpen a Pest felől érkezők, s felénk közeledve fognak lassítani. Félig egy előttünk álló családi ház, félig a fák takarásában lapul meg egy híd, egy vasúti aluljáró, mely jó széles, kellő kavitáció keletkezik rajta az áthaladó vonatok miatt. Tehát kissé zajosabb lett a környék.
Van egy távolabbi terv is. Az áthidaló azért épült, mert amint lesz hozzá anyagi fedezet, csővezetékbe szorítják az Aranyhegyi-patakot, utat építenek rá, hatalmas munkával kiváltják a jelenlegi gátakat, megépítenek egy közúti hidat Pestre, és az orrunk előtt fog több országút becsatlakozni a hídra. Ehhez mai értékben mérve szűk 100 milliárd Ft hiányzik, de a terv szilárdan tartja magát. Ha nekilátnak, itt kő kövön nem marad, szem nem marad szárazon (ha másért nem, mert az építkezés porát gond nélkül viszi a szél).
A világ jelenlegi gerjesztett felfordulást szemlélve azonban még mindig azt mondom, hogy csak ennyi bajunk legyen.
Soha nem gondoltam volna, hogy megérek egy orrunk előtt folyó népvándorlást. De nem is egy népét! Népek egész sokasága pucol el onnan, ahol eddig élt, s ahol mostanság öldösik őket. Elindulnak annak a reményében, hogy másutt boldogságra találnak. Fizetnek nekik, hogy tűnjenek el, fizetnek azoknak, akik eltüntetik otthonról őket, fizetnek, aki Európába vezeti, fizetnek az ételért-italért, ha tudnak, fizetnek az embercsempészeknek. Csak azoknak nem tudnak fizetni, ahol megállapodnak. Hogy mi lesz ebből? Csak az Isten tudja. Akik ránk küldik őket, azok remélik, hogy tudják, az EU pedig úgy viselkedik, mint egy éretlen gyerek. Nem érti, hogy mi vár rá, nem tudja, mit kezdjen a rá zúduló probléma- és csődtömeggel.
Magam azt gondolom, hogy a keletkeztetett bajokat mindenütt helyben kell orvosolni és azoknak, akik létrehozásán fáradoztak. Persze ennek az esélye nullához közelít, s akkor lesz realitás, amikor a mammon emberei megcsömörlenek az esztelen pénzhajhászástól, a profit istenítésétől.
Mégis próbálunk a világosságra tekinteni, mert tudjuk, hogy minden kegyelem, s hogy az ő útjai nem a mi útjaink.
Ízelítő a 18. zsoltárhoz. A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE (A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) „Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. Akkor ... leszállt, ... szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket ... Akkor... kimentett a vizek mélyéről. Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. Az Úr védelmemre kelt..., mert szeretett. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.” És sorolja Dávid, hogy miben áll a maga igaz volta. ... „A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod... Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.” Dávid kifejti, mi mindent kapott az Úrtól. Pl. „Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. Kezemet harcra tanította, hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta...” Az Úr győzelemre vezette: „Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél.” Majd dicsőíti az Istent: „Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! ... áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.” Közöm. A hosszú zsoltárból vett részek is mutatják, miféle élő kapcsolatban áll Dávid Istenével. Győzelme Krisztus győzelmének előképe. Dávidot az ellenségei kezéből, Krisztust pedig elsőként a halottak közül az örökkévalóságba emelte az Úr, a Fiút az Atya. Minden zsoltár imádkozni tanít. A 18. stílusa is utánzásra érdemes: Milyen sokféleképpen ismeri el az Isten felségét, mindenhatóságát, igazakhoz való hűségét.